Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-13 / 85. szám
EMJNÄNTfrt! HAHÓ t TEQNA MA ahogy az üszögpusztai volt cselédek látják nden idegszála tiltakozott a slés ellen. Csak még egy ki- osak még egy félórát hagy- pihenni, aztán felkel és dol- i. A kolonip azonban egyre szól odakinn és az asszony másodszor rázza meg és szól eki álmos hangon: Kelj fel Foronc, meglátod int baj lesz, ha nem érsz ki íbenu rújtózik egyet, úgy érzi a vál- eszakad, annyira fáj, a háta g mintha ki akarna lyukadni. 5 felé fordulva fekszik, hallja iszony szöszmötölését a sötét majd amint végighúzza . 'át a skatulyán- Világosság an, a füstölő petróleumlámpa a keveredik a szoba nehéz leijébe. Nagy árnyék vetődik a t, onnan látja csak, hogy mit ál as asszony, hogy bújik rongyaiba. 7 r felóbred az egyik mozgásra I gyerek is s mint--------------- ha ez már hozzá tzna a felébredéshoz, rögtön 1 kezd. A gyereksírás végleg iri az álmot a szeméből, ki- imálódik a foszladozó ágyból áradt mozdulatokkal öltözni l, közben félhangosan gondol ík: Fél háromkor szólt a kőit, legalább 10 perc eltelt az- mlg magához tért az áiom- Őitítni kell, mert a múltkor megmondták neki: „Még egy Is és mehet. Menno is ő szitu, de hova? íyszer már úgy érezte, hogy lehet ezt tovább bírni. Akkor • amikor egyszer bement Pécs- gy göbét, venni. í-'okáig kercs- 1 míg megfelelőt talált, hiszen : egyot szabad tartani, hát lább az az egy legyen jó. Es- iétt, mire végzett és elkezdett az eső. Ennek ellenére el rt indulni, mert érezte, hogy lesz belőle, ha nein ér ki a »ára az nap. t az esi) — Na és a mesterek — veszi át a szót Horváth István, aki bognár volt az uradalomban. — Néha éjfélig vártunk este a raportra. pedig nekünk is fel kellett kelni már 3 órakor, vagy legkésőbb fél 4 órakor. Üszögpuszta képe ma már csak kívülről elszomorító. A tisztára meszelt kis szobákban asszonyok ringatnak emberibb életre született kicsinyeket- A múltról már alig esik szó. Ha valamiről beszélnek, akkor az az időjárás, a termés- kilátások és — a szövetkezőt. Legtcfbbet ulólibiról ( És hívnak, gyere nézd ín ég a gépeinket. Látod, ezt a két traktort már teljesen rendbohoztnk. Ugye szépek, olyanok mintha, újak lennének. És látod itt ezt a két roncsot? Most készül belőlük égy jó. Hát a darálónkat nem nézed meg? — Ez is a mienk — a szövetkezeté. Tudod-e, hogy öl holdon táblásán gazdálkodunk. És négy hold bolgárkertészet link is vau. A múlt. Arról sokat lehetne beszólni. De gyere inkább ki a határba. Hallod milyen vígan nyi korog az eke, taliga. Látod, hogyan hasít bele a vas a föld barnásfekete testébe. Ügye milyen fényes ez a föld, ahol belevágott az eke? A búzát nézed? Ugye szép! Nem ártott neki sem a Tőgy, se az egerek. Tetszik a kis csikó? Most, nem rég ellett. Látod, hogyan kel már a tavaszi árpánk is. .lót tett neki az eső. I-átod, hogy örülünk az éső nek? Látod, hogy örülünk a munkának? Látod, hogy örülünk a szabadságnak, amely emberré tett bennünket, a Párt, a demokrácia harcos katonáivá. — kés. Sokezer iroda> munkaerőt igényel AZ ÖTÉ*ES TERV egyre jobban kezdett esni, egyre sötétebb is lett t néíljo hívta, hogy maradjon haluk éjszakára, majd kimegy Jól. Fáradt volt, hát nem kelti ■így On sok biztatás. Meg az- úgy gondolta, csak nem kihatják tőle, hogy éjszaka esŐ- Vágjon neki a 7 kilómétares ik a. gebével. Heggel P.leyer «tartó úr inár várta. Némán Itatta a szidást, egészen addig, fit áz anyját nem vette elő, or fogyott el a türelme. Úgy -te, szét bírná tépni ezt a/. k koncán jól tartott bitangot.. «ámtartó urat, aki most azé ’]át szidja, az egyetlent ebben,* tthadt életben, aki valaha egy-# jó szót szólt hozzá. Szerettei* t>a ogyetlen mozdulattal leütni,!1 y ott fotrengjen előtte a föl- 4* *• Karja szinte fájt., minden * bikája üvöltvft követelte, hogy ^«gye a mozdulatot l*tán mégse ütötto meg. Az Jnnyra gondolt, a gyerekekre, ^kastőll árnyékolta kegyetlen •* arcokra. De elmegy, nem tovább ezen az átkozott íön. papokig keresett helyet, nem i sehol. Úgy könyörögte ( magát, hogy maradhasson., A magyar magánalkalmazottak a felszabadulás után felismerték a fizikai dolgozókkal való együttműködés szükségességét, felismerték azt, hogy a szellemi és fizikai munkát nem lehet szétválasztani. Ez a felismerés kézzelfoghatóan a fizikai dolgozók munkaversenyeiben való részvételben és nagyarányú oktatómunkában nyilvánul meg. Különösen ebben az évben indulnak nagy számmal tanfolyamok, amelyek arra hivatottak, hogy az ötéves terv hatalmas feladatainak elvégzésére kellő szakképzettségű szellmi munkásság álljon rendelkezésre, Az ezévben induló tanfolyamok résztvevői már 50%-ban munkás- és paraszt- származufcu fiatálokból kerülnek ki. A fizikai dolgozók részére általános irodai Ismereteket nyújtó tanfolyamokat szerveznek. Szükséges a fokozott mértékű oktatási munka ezen a vonalon elsősorban azért, mert a munka- nélküliséget a magánaikalmazot- tak között: már a hároméves terv úgyszólván teljesen megszüntette. Egy évvel ezelőtt még 450 volt Pécsett a nyilvántartott munkanélküli magánalkalmazottak száma, ezévben azonban mindössze 250 munkanélküli szerepel a nyilvántartásokban, ezek közül egyetlen egy sincs négy hónapnál hosszabb idő óta munka nélkül és a nyilvántartottak között is mindössze 150-re tehető azok száma, akik valóban szakképzett irodai munkaerők. Egyes ágakban elsősorban üzemi könyvelőkben és jó gyors- és gépírókban mór most hatalmas munkaerőhiány jelentkezik, ami a termelés fokozódásával növekszik. Máris komoly gondot okoz a szövetkezetek, elsősoi’ban a hitel- szövetkezetek és földmüvesszö- vetkezetek jelentkező irodai munkaerőszükségletének kielégítése Ezen a téren Baranyában a közeljövőben legalább 1500 szakképzett irodai munkaerőre lenne szükség. Hatalmas igénnyel jelentkezik a felépítendő mohácsi kombinát, ahol az adminisztráció ellátására közel 3000 szellemi munkás kell. Száz ú j értei miségi munkaerőt kíván a komlói bányaüzem és 50—60 irodai alkalmazott. lenne szükséges a most működő és a közeljövőben alakuló mezőgazdasági gépállomásokon. Rohamléptekkel fejlődik szénbányászatunk Havi 20 millió forinttal múlja felül a háború előtti termelést Ki ne emlékezne még a szón- csatára? A felszabadulás után az ország egyik legfontosabb feladata volt a széntermelés emelése. A dolgozók meg is feleltek a várakozásnak és bányáink termelését egyre fokozva, elérték, hogy Magyarországnak már jó idő óta nincsenek széngondjai, az üzemek, a közlekedés és egyéb ipari 10 millió forinttal szárnyaltuk túl a há,borii előtti eredményt, aineny- nyiben 62.6 millió forintot értünk el. Az 5 hónapos terv során kl- ugTÓ eredményt értünk el. Az első tervév eredményét kerek 10 millió forinttal múltúk felül. Itt azonban számításba kell venni, hogy 1948 augusztusától decemberig terjedő tervperiódus éppen arra az időszükségletek mellett a háztartásokat is el tudjuk látni szénnel. Szénbányászatunk nagyszferü fejlődését ékesen bizonyítják azok a számok, amelyek a havi átlag- termelés értékét tüntetik fel. 1938-ban 53.5 millió forint volt a havi termelés átlagértéke. 1946/ 47-ben a széncsata eredményeképpen 52.6 millióra közelítettük ezt meg. Az első tervóvben már köze! szakra esik, amikor széntermeié* sünk mindig a legmagasabb volt. így magyarázható, hogy az 1949- os* előirányzat valamivel kisebb, mint aa 5 hónapos tervben elért eredmény. A hároméves torv utolsó esztendejére előírt 71.7 millió forintos havi termelési érték így is közel 20 millió forinttal múlja felül a háború előttit. AGyapjufonó dolgozói megtanulták’ mi a különbség a kapitalista és szocialista termelés között S Kis üzem volt és sok baj volt vele. Ez jellemezte még az elmúlt évben is a Gyapjúfonó és Szövőüzemet a Szabadság-utcában. Nyolcszor cserélt gazdát és ez egyszer sem vált előnyére. Ma már azonban legalább any- nyit megérdemel, hogy a múltjáról hallgassunk. Sem a munkások, sem a gépek nem tehetnek arról, hogy előző tulajdonosaik tőkések voltak, akik hol közkereseti társasággá, hol ál szí) vetkezetté alakulva igyekeztek zsebüket megtölteni. A munkások ma is ugyanazok. cAz én apám híd nerc) A gépek is... De a tulajdonos az állam és éppen ezért a csúf multiul szemben szép jövő vár az üzemre. Tavaly még örültek a munkások, ha napi négy órát dolgozhattak, ma már három váltásban, napi huszonnégy órán át, forognak a kártolók hengerei ós zúgnak a fonógépek orsói. Egv évvel ezelőtt néhány gép m$g használatlanul rozsdásodott, ma már uj gépet állítottak be, hogy a munka jól haladjon. A Gyapjúfonó büszkeség«, a bunrldzó és előfonó gépből álló automata, büszkén magaslik ki a régi gépek közül. Meg nem mozdul, egyik ’hengere még bevonásra vár, de tégy hét sem kell hozzá, már mun- f hál io volt ez ' volt benne, el sem! Jtonv elvtárs | Aki nem [^ képzelni azt az életet —í Í'J* Fridrich Ferenc. — Féi3j **‘r keltünk, 10 fele jutottunk! 7* a vacsorához és örültünk,! J"1 li re holoroskadhattnnk sz(] Az örökös szidás, mcrt(i ember nem is kellett veze-(l Ä aki nem volt elég durva —-a f’Jéna. a közös konyha, a lvuk,l szobának neveztek s ahol J Jhüó vendégek voltak a patká-^ |5’ »* olyan megalázások, hogy ■ ■l’loél mindenkinek énekeim' * egy gerezdet meg*? *e Mibe r r^T*0** Ha emlékszel a régi mesék ízére, akkor most Gullivernek érzed magad, a, törpék között. A hosszú teremben parányi asztalok előtt, 41 édes csöpp kölyök. Tízóraijukat, mezes-, vajdskenycrü kei majszolg adják. Hosszan, tagolva\ a szavukat köszönnek, azután újra meg is feledkeznek rólad. Leköti őket egyike a legszebb délelőtti élményeknek, a. tízórai öröme. — Ovónéni ragadós a kezem — totyog Czett Józsika az óvónőmhez. — Na gyere, megmossuk — mosolyog rá 7.saborkszkyné. — jó, — mondja Józsika, beleegyezve a dolgok legegyszerűbb elintézésébe. Tízórai után bevonulnak a nagy játszóterembe. A fal mellett végigszalad, a barna fapad. Gyorsan helyükre kerülnék a csöppségek. Az ovónéni kérdez. Kinek a születésnapja volt tegnap? Kórusban hullod rá a feleletet: — József Attilának! — a kis Máté Laci folg tatja egyedül. — Ö égj/ költő volt. aki verseket irt. Mi azt hallottuk, hogy édesapja korán meghalt, és édesanyja tartotta, azután amikor a padlásra ment, a József Attila sírt, hogy miért nem öt viszi fel — mond iá el komolyan a kis Máié. Móni négy kisgyerek dll a ter^’n közepére. Szavalnak, ÉlmonÁja az első, hogy az ő édesapja kovács, a másiké földműves, a harmadiké,.. ~Au én apám hídverő, Karjában vas erő, Nem várunk mi csodára, muzsikál a gyerekszájról a Szép verssor. Tóth Rvike édesanyjának mond köszöntőt. Sokszor hallottuk suttogni a napközi otthonokról „elnevelik a gyereket az anyjától, nem fogja szeretni ...“ Szeretném most, ha ezek a suttogók itt ülnének velem és hallanák, Évikétől az édesanyát köszöntő versikét. Az ovónéni csöndben körbejár. — Halljátok, hogy lépekf — Nem! — Na most Ábrahám Marika fog végigmenni itt igy és megtanulja, ha édesanyja otthon bete gen fekszik, vagy lepihen délutánra a szobában így kell járnia. És Abrahám Marika komoly are cal elindul és ágy lépdel a fényes parketten mint egy kis manó, olyan vigyázva, olyan nesz felenni. Így ölnek ők. Reggel az édesanyfuf: behozza Őket, reggelit kapnak, kakaót, délelőtt jatmanak, r «ifiét «*wtt tanulnak, énekelnek, jön a tízórai, utdiuj zabod játszás, udvaron vagy a városban séta. Délben bőséges ebéd. Utána a csöppet: aludni mennek. A finom alvás után uzsonna várja Őket és a gyárból, üzemből hazatérő édesanya. aJcinek már nem kell reszketnie, mint a múltban, hogyha otthonhagyja gyermekét, az kárt tesz magában. egész nap éhesen van. Az új, ötéves terv keretében 360 ti) napközi otthon épül és világos, derűs otthonokban, gondos felügyelet mellett nevelik a gyermekekét új embernek, új Metre. umhoe lát és egymaga többet ter- * mel, mint a régiek együttvéve. i * Amellett a gyapjú minősége is i1 jobb lesz. i* A nehéz, olajos kártológépek l*a gyapjú megtisztítása után, barnásán szennyezett gyapjúhulladékot dobnak ki magukból. Azelőtt ezt eltüzelték. Most azonban átadják egy másik nemzeti vállalatnak, amely megtisztítja, kimossa, nemezeli és kalapot készít belőle. Nem sok üyen hulladék gyűlik össze. 3 Nyolc éra alatt annyi, hogy két kalapot lehet készíteni belőle. De ez a három váltás alatt hat, egy hónap alatt 180 kalapot jelent. Csak egy mozdulattal össze keli gyűjteni a kártológép lapjáról óm l * havonta 180 vadonatúj, jóminősé- gü gyapjúkalapot mentenek meg a pusztulástól. Amire a múltban hét egymást válté tőkés nem volt képes, az* most megvalósítják a munkások saját, üzemükben. Még a tisztaságot is megvalósítják, pedig e* komoly munka egy gyapjúfonó- ban, mert minden percben hol tat,, hol ott pottyan le egy-egy gyap-* a jú-pihe. > A Gyapjúfonó munkásai „np, a tanulták, hogy mi a különbség *: £ kapitálist« ác a «uxatülsta
