Dunántúli Napló, 1949. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-26 / 95. szám

DUNÁNTÚLI

Yéce frívee fervcrcJ ryilofl oz?& Ificxicz FóJ po gciír.ester

Kiosztották a tanú Intcnyi segélyeket a pécsi diákoknak

SO ezer forint nyári naptczi otthonokra

VI» ÉVFOLYAM, 95, SZÁM

ÁRA 00 FILLÉR

KEDD, 1949 ÁPRLIS 28

Felépíteni a jómódú, erős, független Magyarországot és megvédeni a békét- EZ A Ml PROGRAMUNK

Farkas Mihály honvédelmi miniszter, a Népfront baranyai listavezetője és Dulin Jenő államtitkár beszéltek az ötvenezerfőnyi villányi nagygyűlésen

Ragyogó veröféhyes vidám, vasárnap köszöntött Villányra.

A kora reggeli nap, ahogy mindabban forrósodó sugaraival bekukkant az ablakokon, a tisztára metélt falú szobákban lázas készülőiéinek a tanúja. A kitárt ablakodon besurranó napsugár megcsillan I férfiak fehér ingének gombjain, 1 fényesre kefélt fekete csizmákon,

* asszonyok, lányát? tarka kendőin, tora reggel van még, de már mindenki fenn van, készülődik, hogy 9yetlen pillanatot se mulasszon el nagy nap eseményeiből.

Mire reggel hét órakor felharsan sertés ébresztő vidám hangja, a ^lányiak már mind a ház körül fogölőának, elintéznek előre min- ént, hogy mindenki ott lehessen az '^népségeken. Valami boldog fel- tabadultság árad szét a faluban oriirni sem emlékeztet a régi vá- üztásí gyűlések feszült, hangulata: itt ma a béke, a szabadság, a Emelkedés ünnepére készülnek. Nyolc óra után már mindenfelé Metéltének az utcák az emberektől

* messze környékekről jönnek Ba Mya minden részéről a kocsikara- >fc. a lovasok, a kerékpárosok, a °*e/i falvak lakói gyalogosan is. f9y résztvehessenek a Függetlenéi Népfront első baranyai válaszai nagygyűlésén. A dolgozó pa- ^stság lelkesedésére jellemző, hogy ®*0nyolcvan kilométeres távolság- r is szép számmal jöttek be, nem jdva vissza a hosszú úttól, a sok Myelmetlenségtöl. Az állomás köribe zeng a nótaszótól, egymásad jutnak be a megye minden réindított különvonatok, fel- Msózva, zölddel és sok-sok virágai díszítve. A csendes villányi állo- soha nem látott még ennyi em- . l> soha ilyen vidáman nem rejtette még meg kormos falait^ a *°Bó énekszó.

r befutó vonatok ontják az em- j Met, színes, hatalmas forgatag jjttomás környéke. Zászlók, táb- " virágok erdeje húzódik be a •8 felé, mely maga is csupa csupa ének, csupa zászló. Vi- rengeteg virág mindenfeléi j az ablakokban, virág az em- c kezében, a lányok hajában,

1 a dús termést ígérő gyümölcs- ’l. virág a kocsikon, a lovak ivében, a kerékpárok kormábatalmas virágcsokor Farkas *8 elvtárs ölében, akit a lovas- yium fogad a község határá- y kisér be a község szélén fel- hatalmas diadalkapuhoz, .a Magyar Dolgozók Pártjának, ^Oetlenségi Népfrontnak és ci '0 Vezetőinek száztagú k.üldött- }árja éket.

jtalmas vásártéren már tíz- [j Jllnak, midőn tíz órakor éljék helyüket az emelvényen N® Mihály honvédelmi mínisz- iJdin Jenő államtitkár, az MDP Jki'negyei bizottságának tagjai, i, ^áséy, a rendőrség, közigaz- Vs a község vezetői. Az óriási jJ^périás emelvényt Sztálin. Qm. Rzakasits, Farkas elvtársak w István miniszterelnök képei ^lA vásártéren körül pedig %magas karcsú póznákon óL7,\emzetlszinü és vörös lóid kagel az áprilisi szél, mely kqbozza a felvonulást vezető indulóinak hangjait, jj hatalmásabbra növő néző- ráni ^b'ák, zászlók takarják duntalan a díszemelvényt:

te:1

»3,

i

színes áradatként hömpölyögnek el a felvonulók. Beremend, Nagytát- falu, Siklós dolgozói nyitják meg a menetet s utána sűrű sorokban, lengő zászlók alatt százak, ezrek, tízezrek vonulnak el.

Sportingben jönnek a villányi fiatalok, feldíszített kerékpárokon a magyarbolyiak, hatalmas, három méteres lobogó alatt a bezedekiek, a püspökbo/yi állami gazdasági dolgozói, a németbolyiak, újpetreiek, vó- kányiak, tömött oszlopokban a sok község népe, mind nagy táblákon éltetve a Népfrontot, az ötéves tervet, Rákosi elvtársat és minden tábla alatt többszáz dolgozó paraszt, asszonyok, lányok, éneklő úttörők.

Óriási dübörgés remeg te ti meg az emelvényt', táblákkal] virágokkal feldíszítve jön a kisharsányi gépállomás 12 traktora.. Zúg a taps, harsog az éljenzés, amit fokoz az asszonyok büszkesége: a 12 traktorista közül, három nő. Szűnni nem akaró taps tesz élénk bizonyságot arról a szerétéiről, mellyel a dolgozó parasztság a feleme’kedését, emberhez méltó munkáját biztosító gépeket köszönti.

„Szebb a traktorzűgás, mint az ágyudörgés. Szavazz a NépfrontraJ" — mondja a traktorosok egyik plakátja. A Villányban megjelent soktízezer dolgozó nem kétséges, hogy a szebbet, a traktorzúgást, a traktor, az eke, a vetőgép nyomán serkenő vetést és a belőle fakadó dús életet választja május 15-én.

Még le sem száll a traktorok felverte por, amikor már lovasok vonulnak az emelvény előtt. Táncolnak a sárga, fekete, jóvérű lovak, fényes szőrükön csillog a napfény, szépek, olyan szépek, amilyeneket azelőtt csak az urasági hintákba fogva lehetett látni. Most kis- és középparaszt fiatalok tarjják szoro- tan ü fizurai és' Isngetlíf*'kalap jukat üdvözlésre az emelvény felé. Utánuk hosszú-hosszú kocsisor vonul el, majd újra a gyalogosok szűnni nem akaró ezrei.

50.000 ember van a hatalmas téren, mire véget ér a felvonulás és megkezdődik az ajándékok átadása. Mosolygó asszonyok, nekibátorodó kis úttörők adják át a községek ajándékait Farkas elvtársnak, ijedten bégető báránykdkat, virágok közt elhelyezett borospalackokat, mosolygó fehér cipót, a villányi MNDSz pedig Dulin Jenőt köszönti gyönyörű virágcsokorral.

Farkas elvtárs egymás után kapja az ajándékokat, köztük jónéhány bárányt. Úgy a nyolcadiknál 'nevetve megjegyzi: „Ha még sok ajándékot kapok, a végén kulák lesz belőlem.”

Most fehér galambot adnak át Farkas elvtársnak. A háborús úszi- tók által veszélyeztetett béke szimbólumát megsimogatja, majd a gyűlés résztvevőinek tapsaitól kísérve a levegőbe engedi. A fehér galamb boldog számycsapásokkal száll fél, körök at ír le c levegőben és az egyik sarokban felharsan a kiáltás: „Éljen a béke!" Mint a hullám terjed szét mindenfelé a tömegben a jelszó és miközben a fehér galamb szárnyal a levegőben, ötvenezer ember ajkáról zúg perceken keresztül, hatalmas viharként: „Éljen a békeI Megvédjük a békét!"

Elhalkul az éljenzés, a hangszóróból a Himnusz hangjai hömpölyögnek. A gyűlés megkezdődik.

Martonossy József villányi jdrdsá titkár megnyitója után Farkas Mihály elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkárhelyettese percekig tartó lelkes taps, éljenzés közben emelkedik szólásra.

F1RKAS MIHÁLYi

Mondja meg a nép, belyesli-e, hogy övé lett az ország

— Tisztelt nagygyűlés! Május 15-én országgyűlési választások lesznek. Vannak, akjk a választásokkal kapcsolatosan azt kérdezik, miért van szükség most erre, hiszen választások nélkül is minden a maga rendjén megy és talán ezért feleslegesek is a választások. Mások pedig olyan meg jegyzéseket tesznek, hogy milyen vá lasztás is az, amelyen csak egy lista fut. Azelőtt bizony másképpen nézett ki a választás, sok párt vett azon részt és bizony sokat ittak ilyenkor választások előtt a képviselőjelöltek egészségére. Mindez most nincs. Ilyen választás — tpondják — még nem volt Magyarországon. így is van — tisztelt hallgatóság.

ilyen választás, amilyen a mostani lesz, még nem volt Magyarországon.

— Nézzük meg, miért van szükség választásra. A legutolsó választás óta hazánkban komoly változások történtek. Sok minden történt a magyar földön az elmúlt húsz hónap alatt és egyszerűen továbbmenni ezen az úton, habár az út helyes, de nem megkérdezni népünket, hogy helyes li-e mindazt, amit tettünk az elmúlt választások óta és helyesli-e új terveinket. hiba lenne. Ezért

mi népünk elé jövünk és népünket kérdezzük meg, hogy mi a véleménye az eddig elvégzett munkánkról, mi a véleménye arról, hogy milyen terveink vannak.

Mi így értelmezzük a népi demokrá ciát. Mi nem. a nép nélkül, hanem a néppel, mindig a néppel és a népért akarjuk továbbra is kormányozni sze retett hazánk ügyét. (Taps)- Uj választásra azért van 6zük- ,ég, hogv a magyar dolgozó nép megmondhassa bátran azt, hogy helyesli-e, hogy mi a kormányzatból el- távolitottuk a népet kizsákmányoló urakat,

helyesll-e, hogy az ország kormányzatából kiszorított urak helyére a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a magyar értelmiség legjobbjait állítottuk;

helyesli-e népünk, hogy a megváltozott viszonyok eredményeként hazánkban a hatalom birtokosa, az ország gazdája maga a nép lett (Éljenzés és taps.)

— Mi meg akarjuk kérdezni népünket most a választásokkal kap csolatosan, hogy helyesli-e azt a politikát, amelyet eddig folytattunk a magyar függetlenség és a béke megvédése érdekében. Végül; jóváhagyja-e népünk azt az ötéves tervet, amellyel az ország elé léptünk és amelynek sikeres végrehajtásának eredményeként

hazánk a szabad és boldog magyarok országává alakul.

(Éljenzée.)

— Ezekről a kérdésekről kell döntenie a magyar népnek a választá sokon. És azt hiszem, nem tévedek, tudom, hogy a hallgatóság egyetért velem, amikor kijelentem, hogy a választásokon a magyar dolgozó nóp hatalmas többségében azzal, hogy szavazatát a Népfront listájára adja. befelé ée kifelé, barátnak és ellenségnek meg fogja mutatni, hog" egy emberként áll a magyar népi demokrácia, a magyar dolgozók nagy pártja és bölcs vezérünk, Rákosi Mátyás mögött. (Ütemes éljenzés: Éljen Rákosii!

Nagy Fereneék és Barankoviesék népünk -»ahadságái dollárén árnba akariá * bocsátani

— Miért lehet ilyen nyugodt lelki ismerettel kijelenteni azt, hogy a választásokon a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége szavazatát a Népfrontra adja? Azért, mert felszabadulásunk óta pártunk és a Népfrontban résztvevő pártok és demokratikus erők hűen szolgálták a magyar nép ügyét, mert pártunk harcának . kö szönhetjük azt, hogy a háború által feldúlt és romokban heverő országunk most gyors ütemben a gyógyulás, a felemelkedés útjára’ lépett. Sokan mind a maf napig nem tudják, hogy a felszabadulás után is, miután a dicső Szovjet Hadsereg (Éljen a Szovjet Hadsereg!) véráldozatos har -ávai kivívta a magyar nép Szabad ságát és függetlenségét, ennek ellenére már

a felszabadulás után újra komoly

veszélyek fenyegették s magyar függetlenséget

Magy Fereneék, Sulyokék és Pfeiffe- rék, (Le velük!) a Barankovicsok és a hasonszőrű ijazaárulók (Vesszenek!) azon dolgoztak, hogy visszaszerzett függetlenségünket árubabocsássák a nyugati imperialistáknak. (Le velük!)

Hazaáruló működésüket már a felszabadulás utáni első hónapokban kezdték el. Az ország függetlenségét.

népünk szabadságit vásári portékaként kezelték és dollárokért áruba akarták bocsátani.

— Emlékezzünk csak vissza a háború befejezése utáni első időkre, első hónapokra, az első két esztendőre, emlékezzünk vissza 1944 végére és 1945 elejére. Hazánk valóban siralmas és szomorú képet mutatott. Mindenütt romok. Hídjaink fel voltak robbantva, vasúthálózatunk komolyan meg volt rongálva,

gyáraink kéményei hidegek voltak, a gépek álltak

és a feldúlt és romokban heverő ország területén rongyokban és éhesen járt a nép.

A falvak tekintélyes részéből eltűntek a lovak, szarvasmarhák, sok gazda mezőgazdasági felszerelése tönkre ment.

Valóban siralmas helyzetet mutatott

hazánk helyzete az akkori időkben

és sokan, ezrek és tízezrek kérdezték joggal ezekben a nehéz időkben: hogyan lesz itt újra élet ezen a földön, hol vannak azok az emberek, hol van az az erő .amely újra mindent össze fog és elindítja az életet az országban, elindítja azt a munkát, amelynek eredményeként népünk és országunk a felemelkedés útjára lép. A felszabadulás után jelentkeztek a különböző emberek, a különböző pártok, hangzatos szólamokkal azt Cilit va magukról, hogy

majd ők megmentik az országunkat.

Hogyan akarták ezek a különböző emberek és különböző pártocskák az országot megvédeni? Emlékezzünk vissza, mit hirdetett Nagy Ferenc, Varga Béla, Sulyok Dezső. Pfeiffer, miről papolt még hónapokkal ezelőtt Barankovics. Amikor látták ezek az urak, ezek az úri szolgák, hogy milyen nehéz helyzetben van hazánk és népünk, akkor elkezdtek jajgatni, te jüket vesztve

azt hangoztatták, ahhoz, hogy a magyar földön újr*. virágzó ólet legyen 20—30 esztendőre van szükség.

(Lg velük!) de még 20—S0 óv alatt is csak akkor tudjuk felépíteni az országot, ha külföldi kölcsönt kapunk.

— Ezek a hazaárulók Magyarorgzá.- erot Marshall-országgá akartak tenni, el akarták adni amerikai tejporért, hús- és gyümöleskonzervekórt, nylonharisnyákért Ilyen olosó, vásári amerikai árúért akarták eladni ájra » magyar dolgozó nép legszentebb, legdrágább kincsét, a magyar függetlenséget. Ha népünk az ő tanácsukat fogadta volna el. akkor talán lenne az országban amerikai tejpor és konzerv, de nem lennének hídjaink, nem lennének gyáraink és továbbra Is romokban heverne az ország. Ha not* Ián

a nép ezekre a hamis prófétákra hallgatott volna,

úgy a magyar gazdák nem tadtak