Dunántúli Napló, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-09 / 57. szám

SOHtfÖYI »Änö <ÉT VÁLTÁS KOZOTT mtxiwtoiják a otnttuji ^Péeibátu/áti A vtlápnssif! valahonnan fenfcról W&Jik h*, tompa fényt v«t a Vlira, 4 sárga kőkockákból ki' kell padi (Sierra, a szántól fe- kjuhás emberükre, akik ülnek »ban a fel mellett, vagy csopor­tban Állva halkan beszélgetnek. &zií(ikw.>i' akna ilgíuói vimak a leszállásra, •Ifat néhány perc múlva meg- •iötek. Az égó hánya Iám pák ott Okoznak iwindegyíU «Wtt, néme- faiak es őván ffigg. A* utolsó ••»itták parázslónak, e mitek« Serege új rehemre Indul. *•*«0* kép ez Pintér rivtirs- *• aki 17 éve megy le minden J* bijnelhej, délben »egy este. * jé munkatársa kidőlt már 1*1*1*. voltak, akik lenunuirad- •• lagtóhbjftk meg mér jónéhány 1 -». bányászok betegségével, a fökórtesal birkózik otthon. Pin­I 'Inéra azonban itt *en, ősz ba­lt8 már most szénporos, a le- ®és előtt. Négyon-öten állják Hl, figyelmesen hallgatják az **t " JHext mánd&nt ín lltk — magyaráz Pintér elvlárs .‘ókat meg tudnánk mi takar!­II lenn, ba kicsit körülnéznénk. J» elég, ba csak beszélünk ön* itségctókkau lésről, megvárjuk. If mások kitalálják, hogy ho* *» le lehet elérni, nekünk Is lelnünk kelj. Muazá.i az elsök- Ifemjüak, igaz-e? emhttmk komolyán néznek dinibe vűágéletükben mindig »Uversenyrfll beszóltok . volna, lér bácsi, mint aki már sokat Hollmdott ezen,, megfontoltan ®dJa tovább: ' QlhzíteA mtq , *éen pámt 10 csillét üresen te) munka után. Miért? Mert fa csillét küldtek te, emit nem •t használni, adán ezt egyszer 'fyszer meg használatlanul ki szállítani. Gondoljuk csak I elvtársak, minden szintről '«idenek tizet, az negyven, a faó műszak alatt naponta 120. fás hónapban ... ? tar számolja mindegyik, uem­5 Pintér elvtárs, hanem mtnd, * tteÜellc állnak. De indulói ' Sem btvatélnek róla tovább. **•» elhatározták, bogy ha fel­falt valmelyikiik mindjárt hc-^ 6 #/ Irodába és intézkedést-^1 ,,schiehtes“-b«n van, mint a többi. Aztán ók is Indulnak mind, le* szállni. Utolsót szívnak a cigaret­tából, kézbeveszik a lámpát és mennek a kashoz, új rohamra, új győzelemre a munka katonái. Egy percre kiürül a csarnok, de csak egy percre. Mert az ajtó mö­gül hosszú sorban jönnek a bá­nyászok, csupa szénporos arc, csak a fogak, meg a szemek világítanak. Most szállt ki Farkas Ferenc elvtárs, Pácsbánya első brigádjá­nak vezetője. Nyomában Müller bajos meg Kotoucs Viktor, csapa­tának tagjai. Nein fürdeni mennek először, hanem ügy, ahogy van­nak, első útjuk a versenylábtehoz vezet. — No, hogy állunk? — nézik — hányadikak vagyunk? QLí^túJfÍj n<x*mrí­. f megint RU az elsók, 17.8 él íz / százalékkal tel jesítették túl az előirányzatot. De nemcsak ők jönek, hanem Hergerl elvtárs, Braun «Ívtárs n fiával együtt, vala­mennyien az eredményeket latol­gatják. — öntudatot adott nekünk a munkaverseny — mondja Farka? elvtáre —* nemhiába Péosbánya mindig a* első, s mi bányászaink jól megtanultak dolgosai. Az egyik táblán a csapatok eredményei, a másikon az aknák eredményei vannak kifüggesstve. Azt te megnézik, aprólékosan megtárgyalják a lehetőségeket, megállapítják, hogy ha Péosbánya továbbra te tudja tart&ai Mecsek szabóira előtt a néhány százalékos vezetést, akkor nem lesz baj, mert a táblán pontosan rajta van a sorrend, így: Pécsbánya 15044 csillével 06.5 % Szabolcs 16041) csillével 03.5 % Vasas 6734 csillével 82.4 % — jyifputk&jzab öfaiJtól mindig tartani kell, — mondja Braun elvtárs, —• azok könnyen behozhatnak bennünket. — J)e Vasason kulákok dolgoz­nak, — jegyzik meg — tőlük nem félünk. Még vitatkoznak ezen egy kicsit, aztán ők is mennek fii rödni. így indulnak és így fejezik be a munkát Pórahányn dolgozói Ahova régen kényszeredetten, unottan, rossz kedvvel mentek dolgozni, ott most munkaverseny folyik, brigádok beszélik meg in duiás előtt a teendőket és munka után az eredményeket. Ott most lehetőségeken és eredményeken vitatkoznak, hajnalban, délben és este a Széchenyi akna csarnoká­ban. Laky Teréz. 3000 élmunkásj tüntetnek ki március 21-én A Szafcszcrvezetei. Országos Ta­nácsa a dicsőséges magyar prole- tándüktstiúr* harmincéves évfordu­lóján, mdricus 21-én. a népi de tnokráeia fejlődése érdekében vég­zett kiváló munkáért újabb há­romezer „éknunlkás" és „kiváló munkáért" kiltüpte:éssel jutalmazza a munka legjobbjai;1. A kitüntetésre kerülő dolgozóik sorában többek közötti 816 vasas, 361 bányász, 340 vegyipari ée 150 építőipart munkás, 240 yaautes, 130 vÁroai óa megyei atka Imazott, 90 közalkalmazotti, 60 magánakat- mázott és 25 mérnök szerepel. A dolgozó parasz/tok és földmunkások legjobbjai közül öivenei tün et ki a Szaktanács. Az idén 50.000 holdra emeljük az öntözött területek nagyságát A «Bélaéuéee* magyar «ehajlat. órti. si károkat okeehat m«fcéffaadaaágiu>1(. aab. Elég, hu. a fateahadalőa után egymást kővető 3 aaályes eutondóni ein lók áztatunk. A magyar melógazda­ság belterjeséé tételének tehát egyik alapja, hegy a leiiHöoég emrint mez. A hAromévee terv utolaó eaztfúds- itben az öntözött területek tmgyeá- g4t 64,000 holdra emeljük. fiea.k a izivattyuk besieTíéyérp 7.6 totlK'ö to. 'intőt fOMjituuk. Az öütozécek heteS ber«ftdczé#eieek költései közel 16 millió forinton urímzk. Ez aaonbun töíítsük az ídöjárár rlozontlagsígai. tél A li'ifíöutosabb ezen a téren » inntrfalelö öntuzőrendir/evek kiéjiitérft’. Hortiiyék Magyarországa ezzel a kár. elégé«) sem foglalkozott behatóan, nyak kirakBt.öntozöberemiezéícket létesített,, ezeket i* teiméezetnaen ott. ahol az a nagybirtok érdekeinek megfelelt az 1949, évi barüháráeokrmA ivw.it egy része, hiszen 1 ampán a borlofiác* i ön- tözórendázer mötirgyai és földmunkái 8.8UO.OUO törtet hcriibáeát igényel­nek, Az öntöeéaek és e*yób vi*i tmin. kólátokra 1949-ben több mint 68 mit, tió forintot fordítunk. Kiszorították a kulákokaf a DÉFOSzóból, megtalálták az utat a középpgrasztsághoz 4 SJL4V4Í SZEGÉN YPAR 4 SZTOK hogy a UFOSz­A Itgtürgdsebh teendőnk, hogy újra akvUitáljuk, elmeibe helyei- lük legfontosabb szövetségesein, két, a szegenyparautokat és gon. doekodjunk róla, hogy a DsFOSz. on belül Jelentőségüknek mcsfe- lelo veietőuerephei Jussanak. (Kákoei eltvárs beszédéből .e Központi Vezetőség illésén.) S Í Közd száz dolgozó paraszt, férfi és asszony gyűlt ösz- sze vasárnap dólelőtl Sza­va községházán. Bizony ne. lwzen várták má»' a központi kikül- riötlel, mert etiff! egy nagy harci szakasz lezárását retnólték. Ugyan­ié sok mindon történi addig, sínig erre a vasárnapi alr.kuló gyűlésre összejöttek. A DF.FOSz szervezése előli a fa­lu zöme egyik paraszti szervezet­nek sem volt hígja. Ügy gondol­kodtak, hogy a kőzépparasztoknak sem az L-FOSz-ban, sem a FBKOSz ban nincs helyük. Amikor aztán eléri ide is a DEFOSz híre, egy­szerre felügyeltek a falu kőzép- pirasztjai Is. — Na, itt van a mi helyünk is — így gondolkozott Erdei J(5íSé<í'- fel együtt az egcsz falu dolgozó középparsszlsága. De nekem még sem tetszik, hogy bevették Révész Fhjost, Kéla Sándort. Üj. Rertók lajosi ée még több kulák társát. n Beért tartóz kodott a DÉFOSz-ba való belépéstől az egész falu közép és kis- pargszfsága. Pedig kemény harc dúl e kérdés körül. A kula- kok mindent megmozgatlak. A két vezérkolompos Gál József, a szcszfőzdés és Kulcsár József csak összedugták a fejüket, megbeszél­ték a tennivalókat és szószólójuk Kopárt Sándor, a Kisgazdapárt he lyi szervezetének kulákvédö titkára készségesen közvetítette hangjukat. — Mindenki! fel kell venni » DÉFOSz-ba. Ez egy paraszt szer­vezet, Itt mindenkinek helye v*n. ‘ Hasztalan hivatkozott Sudár Fe­renc elvtárs arra, hogy a kalikók­nak semmi szín alat: sincs keres nivalójuk a paraszt! tfhuegszerve- zefekben. mégts csak hckenillek. — Na hát, nem megy szép szó val, akkor majd változtatunk a módszeren — így gondolkodott Su­dár elvtárs a partutkár. Wf Qcut lt.% > va'!,r **"’* „ flff-J Andrasekl t segédvájár « teljesítmény­•“nzélnek. máma megint ruegnyom- 'Ry keveset — mondja ÍSassi' fa* — igyekeznünk kell, mert* rjtat is siet :“•* munka verseny van, állati J borítanak még egy kicsit a j 'lésen, Három és fél csilléi , rííÁn a ..fejadag”, most öt, * Mfértnelt szénné! tartanak I 8 három esllle U jóformán | ..bízott hamut meg palát,. „Béktíc&Z'Ua &déú£ Ülttel áM&z!... •* öt csillében riaváznak a alig találni, i tlsztánterme-i ^ <aÜIÍA£jl ói! külön ta-i nácskoznak. \ ..észen fontos, rendkívüli i vSrÓ>. Csupa 18—20 év»s fiú, 5 0‘zuk brigád lag. Néhány per-i vhn még a leszállásig, dci 3n vitatkoznak valamiről. A j.^h is elmennék Kossuth Aka- — mondja az egyik, j I fózsef 36. meg mosolyog Mert R éppen az előbb4 "hl az irodában és jelenlkc- építeni segített az or-j ídd most * «'ji Nők meg an!‘jja megvédeni. elmegy, hogy^ Katonatiszt 4 ,e’ * csillésből, akinek azi '^hányás, volt. A többiekJ ’hh.íi® maguk elRtt aző t J'®s Szabó Józsefet, aki^ „Elnyomás, stolgnson,' >'x volt a -rétid e?.er évig“ — jalsza <t Dohánygyár aénekóra gz ün­nepi díszbe öltöztetett kultúrteremben. A padokon m unkásHÖk, munkások ülnek. Az asszonyokat n Nemzetközi Nőnapot ünnepük. KLNVOMÁN. 8/.OWÍASOHS igen, es volt I? eleink, KiUríuöscn a nőknek. Kclennmnének is. aki 25 éve dolgozik a gyárban. Ez as első alka­lom, hogy öt is észreveszik u többi kétszáz asszonnyal együtt. Tiszteletükre dhsHrtték fel n termet. A kapu felett vörös zászlókat, lenget, a szél és reggel virággal köszöntötték őket a fér­ünk. Ez az első eset. Kelemenné elvldrsuö örül, meg is halódott kissé, — NÁCIÓN JÓ jélöáx hogy elismerik és megbersülik a nőket, különösen azokat, akik dol­goznak — mondja. — Mindig «az Jusséin, ma másként néz/xek ránk, mint akár egy érmei ez­előtt is. Kelemenné jó munkás, komoly erőt jeleni a csomagolöban, mikor a gép mellett áll és figyeli kattogását. Most ül a pádon az asszonyok között és önkéntelenül báliét néha. amint az előadó szavait hallgatja. „RÉGEN A NŐI MUNKÁST csak arra hasz­nálták .fel a tőkések, hogy a férfialt munkabérét szorítsák le a női munkaerővel. A nőket keve­sebb bérért dolgoztatták, de ugyanannyit hívón tak tőlük, ha nem többet..." Ránéz a szomszédjára Kelemenné és halkan súgja:-- - AizMI te rjayut 41/J/ rvsnrf ro vív uiv r uhvii vWr, De nem akar egy szót sem elmulasztani az előadásból, pedii/ ismeri a nemzetközi nömozgu lom történetét, Klara Zctkinről többet tud, mint gondolnád. ,,Mi, magyar nők a nemzetközi nőnapot gazdasági és politikai jogunk birtokában, teljes egyenjogúságunk tuáatábun ünnepeljük. Es mum kával ünnepeljük, mert u mi munkánk harc egy szebb világért, békésebb és boldogabb életért, gyermekeink, népünk sorsáért és ezt a harcol nem szabad egy pillanatra sem abbahagynunk.” Aztán sorralá logst la a régi UFOSz cs FEKOSz tago­kat: — ’Gyertek be, mert a kuiákok tönkreteszik a DEFOSz-t még megalakulása elölt. Minden erőnket, mozgósítani kell, hogy visszaszorítsuk okét ,, é így aztán a dolgozóiunk 4 Kg- ff ^odaadóbb része is elfoglalta bátyi t Ja DEFOSz-ban és most már M- £ vehették a bent lévő kulákok «11«n fa harcot. A vége a? lett, hogy ki- f tették a szűrét Révésznek, KátA- fnak, Bertának, meg a töbhí kulák- i'nak. ', Hwl* járt mór azou Káu Sán- 1 dor a DEFOSz.nál, hogy vegyék 1 ( }fordulatot a falu középparasztjairát. Egyenként leérték felvételükéi. Es NEMCSAK KEI.ENIEBWÉ bálinI, hanem az egv-két hét alatt áralamennyd kö­l Jf'l'/MM r«.ilMi/i <tn/i</>7« n /-,/„/! 7. -a Mm nnaé/i 1 **--------— » la L ni <Ca-i nil « lAlaW/ fel csak. bogy vrfatnilyen szerve- ', zetaak ő te tagja lolwősen. Sudár 1, eivtárs a drégozó t>»faSI‘6áű iie- \ vében határozottan vl«szauta»itotth !, * A ktAákok kizárása meghozta a egész terem. Eszükbe jutnak a gépek, az aszta- izéppararzl lók. ahol vár rájuk a munka, a verseny és mind Jba. az, amiért versenyeznek. És eszükbe jutnak a gépeket díszítő ibolyacsokrok. Kelemennének egy pillanatra mosoly fut az arcára. „Nekünk, magyar dolgozó nőknek össze kell fogni a. világ asszonyaival és harcos összefogd sunkkal megakadályozni az imperialisták terveit, <' e' a is belépett a DGFOSz­ameUyel nah.. egy harmadik világháborúira spekulál Kelemenné « fiára gondol, aki szeret tanulni Középiskolába akarja adni jövőre, mérnököt vagy tanárt szeretne belőle nevelni. A fiára gondol és millió anya. gyermekére. A zenekar a Béke­indulót játszó. ..BÉKE LESS!, ha bátor hittel állsz! . Megfogadja magában, hogy igen. ott áll 6 is együtt a világ-minden asszonyával, hogy ezen túl most már mindig békében és nyugodtan dől górhassák. Ott lesz' majd a férfiakkal együtt közős munkával épftik a kizsákmányolástól men tes társadalmat, a szocializmust. Ennyi mindennek kellett be következni addig, amíg a kilencven portából álló falu­ból majd száz paraszt ment vasímap! alakuló gyűlésre, ahol többségben szegény parasztok­éból álló vezetőséget választottak, kulákok pedig a sváb Halbirk Istvánhoj hasonlóan dúlnak, fnlnak [a „kapukon” kívül. “ Szavában meghiúsult a kulákok támadása. A dolgozó kis- és fcő- [zépparasziok most az alakuló gyű- lésen választott vezetőségtől v*ár­Í ik a végső csapást a kutá- okra — ennek a harc! szakasznak 'a befejezését. Ebből merítenek erőt a további sikeres küzdelmekre és 'a végső győzelemre ! Kiss István / o

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom