Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-25 / 20. szám
IMS JANUÁB 25 DUNÁKTÓL! NAPLÓ Mezőgazdasági gépek tömeggyártására rendezik be a Sopiana-gyárat Aa üzemi értekezlet lelkesen fogadta aa új kollektír szerződést A Sopiana Gépgyár dolgozói fvárirtekezleten vitatták meg a '«v utolsó évében rájuk váró kiadatokat. Bernhardt István is‘ jwtetle az új kollektiv szerzőjét, majd Halabrin Gábor vália- ktvezető ismertette a hároméves terv utolsó évében a gyárra há- fulé feladatokat. Arra kérte a munkásokat, hogy a már megkapott több millió forintos rendelés teljesítése érdekében kutassák fei > termelést gátló akadályokat, s «»kát az új gyárépület elkészüléséig is küszöböljék ki. A mezőgazdasági gépek fokozott gyártásával különösen nagy leiadat vár az üzemre, hogy elősegítse a szocializmus építését a falun. Több felszólaló rámutatott arra, bogy a gyárban tág tere van az állásoknak, A mozgalom megszerzésére Vidolovtts Nándort je- léliék ki újítási megbízottnak és ^határozták, hogy *z újításokat ezentúl az ipar- ügyi minisztériumnak erről szóló rendelkezése szellemében lógják kezelni. Ennek biztosítására az újítási bizottság is megfakult. A normákról folytatott vita során a Sopiana dolgozóinak az az álláspontja jutott kifejezésre, hogy a nemsokára új körülmények között meginduló munka magasabb termelékenységének biztosítására teljes mértékben új, szabatos és az új technikai adottságoknak megfelelő normákat kell megállapítani. Ezu'in bejelentették a műszak: dolgozók brigádjának megalakítását. A brigád vállalta az új normák felmérését és az épülő új gyárépületben a gépek észszerű elhelyezését, valamint az átöltözés zavartalan lebonyolítását. A gyárértekezlet foglalkozott még a szakmunkáskérdés kérdésével, amely a közeljövőben a vasipar igen fontos problémája lesz, majd a szociális és kulturális beruházások kérdéséről tárgyalva a munkások önként heti félóra munkaidői ajánlottak fel, hogy abból a vállalat sportfelszerelést és a kultúrgárda munkájához szükséges kellékeket biztosítsa. „Vezesse ez a zászló a falu dolgozóit a szabad, boldog élet álján“ Deák Lirin és Pajzs István beszélt a nagyit ars ányi zás zfó aratáson Vasárnap délelőtt ünnep éT.y es külsőségek között, közel ezerfőnyi tömeg jelenlétében avarta fel zászlaját az MDP nagyharsá- nyl szervezete. A Himnusz és ifj. Molnár József pár. titkár megnyitó szavai után a nagyharsányi úttörőd® kar énekelt indulókat, majd Loncsárovics Magda szavala'a kő- vetkezett. Pajzs István, a Dunántúli Napló főszerkesztője ünnepi beszédében Ismertette a magyar népi demokrácia négyesztendős fejődését, amelynek során egyTe inkább a dolgozóké lett a hatalom* A népi demokrácia sikeresen küz dötte le a belső ellenséget, leszámolt az összeesküvőkkel, osak- úgy, mint a Habsburg uralom visszaállítására törekvő, kémkedő, hazaáruló és valutázó Mindszen y- vel, aki a dolgozó parasztság legveszélyesebb ellensége volt. A magyar dolgozó nép sikereinek legfőbb biz ositéka a párt, —* mondotta — ha nem lett volna a magyar népnek egy harcokban megedződött, sziklaszilárd pártja, ha nem lettek volna a kommunisták, ma nem lenne a parasztságnak földje, a munkás nem a maga gazdája, hanem kizsákmányolt bérrabszolga maradt volna, » újra megperdülne a gazdáik feje felett a végrehajtó dob, országunk romokban heverne és idegen szol gaságban élnénk. Éppen ezért az egész dolgozó népnek szeretni kell a pártot és követnie kell harcában, amely a boldog, virágzó, szocialista Magyarország megteremtése felé vezet. A nagy apssal fogadott beszéd után Szálát János szavalt, majd Deák Lívia elvtársnő, az MDP megye; bizottságának agja, mint zászló anya elhe yeaSrt egy vörössel díszített piros-fehér- zöld szalagot a szervezet gyönyörűen hímzett zászlaján. Beszédében Aczé: György elvtárs megyei titkár üdvözletét to mácsol'a és felhívta a megjelenteket, hogy tekintsenek büszkén erre a zászlóra, mely annyi szenvedés és nyomorúság után a magyar népet a jobb élet útjára vezeti- Kövessék a pártot a munkások, a dolgozó kis- és középparasztok. Üdvözlő távirat Rákosi Mátyáshoz A magyar falu jövőjé biztosítja ez matt a zászló alatt folytatott harc, amely megszünteti a kulák kizsákmányolást és a töld társas művelésre való áttérésével a magyar dolgozó parasztság életének egész új és boldog korszakát nyitja meg, — fejezte be lelkes taps közben Deák Livia. Petőfi Dezső szavalata után sorra verték be azászló- szegeke a szomszédos községek pártszervezeteinek, a járási bízott-’ ság, a különböző üzemek, MNDSz szerevezetek és jegyzőségek zész ószegeit, majd a résztvevők közös ebéden vettek részt, ame y- ről Rákosi elvtársnak az alábbi ávirato intézték; Ráikosj Mátyás elvtárs MDP központi vezetősége, Budapest. A nagyharsányi párt- szervezet zászlóavatása alkalmából forró szeretette. üdvözöjük a magyar dolgozó nép vezérét, ígérjük, hogy Rákosi elv ár« zászlaja alatt tántorítha'.atlanul visz- szük előre pártunk harcát. EGYSZAKSZER VEZET BEN a vájár, mérnök és a csillés köztünk azért, mert szakszervezetnek tagjai vagyunk. Beláttuk hogy az egy üzemnél dolgozókat nem lehet szelektálni különféle szakszervezet szerint. Sok volt a nehézség, sok volt a panasz emiatt. Két hete aztán egy- csapásra megoldóitok a kérdések; a szakszervezeti, majd a bányászkongresszus határozatai alapján a pécsvidék} szénmedence dolgozói is megvalósították az egységes ipaTi szervezetet. Műszaki és értelmiségi dolgozók közös szakszer- veztbe kerü'tek a bányák aknáinak vájárjaival és a külszíni munkásokkal. ezt hogy végre elértük — mondja Kovács Aladár „M ndannvian orii iin különféle^ gozunk, egyforma jogaink és kötelességeink is legyenek. így akartuk már régen, most, hogy megvalósult, minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy aktív tagjai is le gyünk valamennyien szakszervezetünknek. Az erők, amik eddig szét- forgácsolódtak, most együtt elérhe tik mindazt, amiért külőn-küiön küzdöttünk. Kotoucs Márton állománykezelő ezzel fejezi be: „Már 1947. év őszén is kértük az üzemi szakszer vezetet, akkor még nem leheteti megvalósítani. Most van végre közös érdekképviseleti szervünk, már együtt beszélhetjük meg problé máinkat, terveinket, közös dolgain kát. Nincs különbség többé mű szaki tisztviselő, magántisztviselő és -nvíimunkás között, a válaszfalak elmosódtak a közös szakszervezel keretén belül.“ Vasas szakmunkásképző tanfolyamot szerveznek A szakmunkás' utánpótlás érdekében a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete a vasiparban to vábbképző tanfolyam szervezéséi indította meg A tanfolyam osztatlan örömet keltett a tanulnivágyó munkások körében és eddig a Mes- trits-garázsból 21-en, a Pécsi Fém és Lakatosárugyérból hatan jelegt,, keztek az át-, illetve továbbképző tanfolyamra. A tanfolyamokat a Fémipari szakiskolában kívánják megrendezni. A tananyagban szere pel kovácsipari, vaszesztergályos, géplakatos, vasöntö és megfelelő számú jelentkező esetén villamos szerelő tanfolyam is. A tervezet sze rint napi két óra előadást tartanának este, munkaidő után. Az át képző tanfolyamon 230, a tovább képző tanfolyamon 70 órás előadás keretében ismertetnék a tananya got. A szakszervezet még decem bér hó folyamán beküldte a terve zetet az iparügyi minisztériumhoz. Most várják az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetőségének jóváhagyását, hogy a fanfolyam mielőbb megindulhasson. Tervmegb'zott — vállalatvezető A minisz erelnök ma megjelen’, rendeéte értelmében az álami tulajdonban és az állami rendelkezés alatt álló válla atokná, valamint egyéb közületi üzemeknél a terv- megbízotti intézmény megszűnik. A ervmegbizo ti feladatokat ezen. túl a vállalat vezetője látja el. (rCtxtdy üzenet Galyatetőről Az ö/ös rendőrőrszobán áz akna tetején ott a vörös csil- r Messze világít esténként a Igyben pihenő telepek felett, alat- éjjel-nappal zúg a felvonó. Alat- távoli mélységekben küzd a szén- s bányász, tudásával, eszével Jfti munkáját a mérnök, a tech- tus és a csillag alatt, az irodá- n dolgozik velük és értük köny- í, írásai fölé hajolva a tisztvise- Ott dolgoznak mind az aknán, vörös csillag alatt. “ küzdöttek Eovforma célért mind a bányász, a ztvtselö, a mérnökök, a külszíni lakások. Egy üzemben dolgoznak ad, közösek voltak érdekeik, yütt kellett volna megbeszélni a tne'ósl kérdéseket, az ütemter- ti a problémákat, melyek egymás érintették mindegyiküket. ®e nem volt rá lehetőség. Ahá- “n voltak, annyiféle szakszerve- ;hez tartoztak. látták, hogy nem z jó így. észrevették már régének ,aklk megpróbáltak úgy eesni a dolgon, hogy mind a há- ® szakszervezetnek tagjai tet- ^ Így tett Balvin elvtárs Is. Ij^évifliizei em | mSök. * ——— köz, a maCanalkalraazotUkhoz, meg a bérmunkás szakszervezethez is, ^akhogy mindegyiknek tagja lessek. Itt is, ott is, az én érdekeit védték, de sohse tudtam, hogy inva is tartozom. Végeredményben kiknek sem voltam rendes tagja. J valamelyiket mindig elhanyagol l«m a másik rovására“ — mondja. 36 éve bányász Fonyód! Dávid c'vtórs. „Sohasem tudtam Igazán ^oljdaritést vállalni a tisztviselő. 'T technikus munkatársakkal, "r sohasem tartoztak igazán hoz- (| í*ak. Hiába dolgoztunk együtt, egy [Izemben, mindig érezhető volt a különbség. Máshova tartoztak ők és máshova én. Tudtuk, hogy ez úgy hidalható át, ha közös ^dekelnket egy szakszervezet képviseli“ _ mondja. Jz «nap «zfireztedás régi kívánj'°lt — nyilatkozik Wletoris Ró-' 111 bányamérnök. Sokszor beégettünk arról, hogy Itt vagyunk- üzemnél, együtt dolgozunk, m «zabadna különbségnek lennj rA demokratikus rendőrség a budapesti rendőrség 1945 január 25-én történt megalakulásától számítja születését. Pécsett azonban csaknem két hónappal előbb alakult meg, a rendőrség már a felszabadulást követő első napokban. 1944 december 2-án, dr. Boros István elvtárs, akkori főispán intézkedésére. A városház épü'etében lévő 5. számú rendőrőrs minden tagja joggal büszke arra, hogy néhány emberből itt szervezték meg az első pécsi demokratikus rendőrőrsöt. Lőrinci Sándor szakaszoezetö a szolgálat letelte után éppen otthonába készül családjához, de felragyogó szemekkel beszél az első őrs megalakulásáról, legfőképpen azért, mert ő maga is ott volt a néhány ember között, akikből az első őrs megalakult. — Szolgáltam a régi rendőrségnél is. de semmi okom sem volt, hogy nyugatra menjek a felszabadító szovjetcsapatok elől. Ezt annál ke- vésbbé tettem, mert kétségtelen volt előttem, hogy új viálg kezdődik, amelyben minden becsületesen gondolkodó ember megtalálhatja helyét. Nagyon örültem, amikor egykét nap múlva felhívást kaptam, jelentkezzem a városházán szolgálatiételre Meg is jelentem és nemzetiszlnü karszalagot kaptam, amelyen pléhtóbla volt felerősítve ezzel a magyar-orosz felírással: „Rendőrség — Policija". Ma is büszke ereklyeként őrzöm. Szovjet katonával együtt teljesítettem szolgálatot a Hungáriánál- Jó keresztül fújt a szél a kopott civilruhán, mert egyenruhánk még nem volt _ aatalkozik a beszélgetéshez Kupi;a Sándor szakaszvezető, aki ugyancsak ott volt a megalakulásná l. — Jóformán semmink sem volt — folytatja LSrincz szakaszvezető —, csak a bizodalmunk, hogy lesz ez máskép is, ha a demokrácia megerősödik. Hát lett is. Három rend kitűnő minőségű ruha, két pár bakancs, egy pár csizma, négy rend fehérnemű Ilyent sohase kaptunk a régi rendőrségtől. A silány körgallér helyett ma jó meleg prémes bundában teljesítünk szolgálatot. De ennél is fontosabb változás az, hogy emberek lettünk így kezelnek bennünket feletteseink is. De a legnagyobb változó* mégis az. hogy, mint soha azelőtt, ma már a közönség is megszeretett bennünket rendőröket és bizalommal fordul felénk Minden más lett itt belül is — bök ujjával a melle felé. Sok mindent megtanultunk, amit azelőtt eltitkoltak előttünk. Most is az államot szolgáljuk de most az állam a népé. — Aztán nézte az őrsünket... — mutat körül a szobában. Valóban van mit nézni. A falakon Rákosi. Szakasils és Kádár elvtársak képei mellett Petőfi képe Táncsics képe. Faliújság, amelyen rendőreink írásai és rajzai mutatják azt a széleskörű érdeklődést és tisztánlátást, amellyel rend őreink megítélik a világ dolgait és a népi demokráciát. Szeretettel csinosltgatják őrsüket ma is és a rideg rendőrőrszobát barátságos otthonná ixi rázsolják- HÜHXikék vagyunk ,rra. hogy mi voltunk az első, új szellemű pécsi rendőrei a demokráciának és még büszkébbek arra, hogy most is szolgálhatjuk a népet — búcsúzik Lőrinci 'szakaszvezető. A Grand Hotel Galya Nagyszálló ■-•* levélpapírján levelet kapott a Du- énántúli Napló szerkesztősége. A (• beszolgáltatási versenyben kiváló (•eredményt elért és most ott üdülő (•dolgozó parasztjaink írták, hogy (•üzenjenek a tavaszi munkára ké (•szülő falvsk népének. így hangzik (•a levél: (• „Kedves Elvtársak! Nem tudnánk (•igazán pihenni, ha nem gondol- (• nánk arra, hogy köszönetlel tartozzunk a Magyar Dolgozók Pártjánál; Zés a kormánynak azért, hogy az or Z szág legszebb üdülőiében piihenhet- v jük ki fáradalmainkat; Mi, bara- Z nyal újgazdák, üzenjük erről a szép f helyről a megye minden dolgozó- Z iának, hogy fokozottabban igyekezzenek dolgozni a demokráciáért. Z ift, ahol az ország legjobb ipari • munkásai és paraszt dolgozói pi- 1' hennek, látjuk igazán a munkás Z paraszt szövetséget és annuk fon• 'osságát. Most látjuk igazán, boon •or ország a miénk és magunknál • építjük, mert abban az üdülőben ’! pihenhetünk, ahol eddig csak ki- l.vállságosak és a mágnások szára • | kozhattak. ígérjük, hogy ha innen hazamé- ' l gyünk, továbbra fs harcos, hű ka- Vond: leszünk a népi demokrácia i'ink és igyekezni fogunk még ered i ményesebb znunkánkkal kiérdemel 11 at art hngu máskor is eJiökr (| pihenni erre a szép helyre. '[ Elvtársi üdvözlettel; ' Szabó András Németbóly, ? Micskei János Tófű, t Andrasek Pál Kaposszekcső'
