Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-01 / 1. szám
12 DUNÄNTÖU NAPLÓ IMP janrir T. „Nevet szerzek két országban"} Smlékczfa rßdnf( SánAőwa} 14/ilkor még strázsáltam, vagy főztem a kukorica gombócokat közlegenytársaim számára s Mosogattam a vasedényt oly téli (idegben, hogy a mosogatóruha í jjaimhoz fagyott, s mikor a káplár ..menjen kend”-je lehajtott a havat kihordani a kaszárnya udvarából: Mindenkor már világos sejtelmeim voltak akkor, ami velem történni fog, s ami meg is történt. Meg* limodtam az őrszoha meztelen faágyán, hol —, mint de Manx báró — az «egyik oldalamat alám tettem derékaljnak, s a másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni. 4 z „Utijegyzetek”-ben írja ezt a költő, aki szilveszterkor született és akivel valami új kéz- födött, irodalomban és a magyar politikai és társadalmi fejlődésben egyaránt. Egy öntudatra ébredő népnek a hangja tört be vele és lS4ő-ben, — amikor fenti jegyzetét papírra vetette — teljes erővel Indult tneg ellene a hajsza, amely máig is példátlan a magyar irodalom sokszlázados történetében és felülmúlta a közelmúltból Ismeretes Ady-üldözés méreteit Is. A „Honderű”, Petrichevich Horváth Lázárék parfőmös lapja, amelyet ezzel ai ajánlással nyújtottak át a kor mágnáshölgyeinek: „engedjétek bájvirággá fakadozni gyönyörű szemeitek édes sugarában’’ — a „hazát és a nyelv tisztaságát” félti Petőfitől, akinek „ex-baka” voltát nem győzték eléggé hangsúlyozni Császár Ferenc úr, á „Honderű” ítésze szerint a költő „bűzős lapályokon vágtat” és. arra oktatja; „A versfaragás nem költészet; szabálytalanság nem zsenialitás; vastagosság nem művészeti ízlés" Felhördülve mutat rá a kritikus- „póroknak, a pórok legalsóbb, leg- nyersebb osztályának énekel”. 4 z irodalmi hajsza annak a költőnek szól, akiben az alulról jövő népi felszabadulás gondolata vilik költészetté, akinek versiben a nép fia szól, akinek problémája a nép felszabadítása. A népet képviselő, a néppel a hazával egybeforrt költőt támad Mir, elszakadt a rendisé gr'ől, az uvakiwfó emberi éi társa dúl: ni viszonylatoktól. Egy levelében így írt Arany Jánoshoz: „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz. Petőfi a Szovjetunióban met, a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a főidre, jelenné lett a jövendő... a forradalom kitört Olaszországban! Amint nézték a jövendőmondók a gyermek Jézust a Jászolban, oly lelkesedéssel és áhítattal néztem én ezen úf meteort, ezen déli- fényt mely születésekor is na- gyobbszerű volt minden éjszakai fénynél, s melyről meg volt írva lelkemben, hogy be fogja utazni a világot. 1848. Női bundacipőket m*gr*nd*l4ir* készít Soós Kossuth lajos-út 20. 10138 Újévre jelenik me,s DuHÓHtÚt" a //• I toeic oia csamvem tcireiceszio- 1 I leges olvasmányom,_ reggeli ét es- i )féíi imádságom-, mindennapi ke* 1 I nyerem a francia forradalmak t I története, a világnak ez új epam \gclioma, melyben az emberiség 1 I második' megváltója, a szabadság l ) hirdeti igéit. Minden szavát, min- < ) den betűjét szívembe véstem, és I I ott benn a holt betűk megeleve- t \nedtek, és az élethez-jutottaknak j ) szűk leit 3 hely, és tomboltak és I I őrjöngtek bennemf < > A tűzokádó hegy közepébe kel- í lene toliamat mártanom, hogy ) napjaimat, napjaim gyötrelmeit í leírhassam! I Így vártam a jövendőt, vártam )nzt 3 pillanatot, melyben szabadisági eszméim és érzelmeim, szi- í vemnek ezen elkárhozott lelkei I elhagyhatják a börtönt, kínszrn> vedesek helyét,.. vártam e pil- )lanatol; nemcsak reméltem, de *bizton hittem, hogy el fog jönni. .Tanúbizonyságaim erre a költe- .mények, melyeket több mint egy .év óta írtam. Nem okoskodás .után, de azon prófétai ihletből vagy ha úgy tetszik, nevezzük .állati ösztönnek — mely a költőben van, világosan láttam, hogy .Európa naponként közeledik egy laguszerű, erőszakos megrázko- (dóshoz. Ezt többször leírtam, még I többeknek 'elmondtam. Senki nem !hitte jövendölésemet, sokan kine- [vettek érte, átaljában ábrándos [golyhónak neveztek, de azért ; folyvást élt bennem ama hit, s lágy voltam, mint az állatok a Iföldindulás vagy napfogyatkozás k előtt. > Politikai életünket távolról nézetem, vagy rá sem néztem, amiért k '■észint egyoldalúsággal, részint ^ bűnös egykedvűséggel vádoltak. I. I rövidlátók! Éji tudtam azt, k amit ők nem tudlak, és azért szá- i nakoztam a napi politika kurjongató hősein, s mosolyogtam a 1 fontosságot, melyet magoknak I ulajdoníiottak; tudtam, hogy az I ij fényes tetteik és fényes beszé- yleik nem egyéb, mint homokra ) rajzolt kép, melyet a bekövelke- I zendó viharnak első lehelleie el- ) söpör; iudtam, hogy ők nem \ttzon nagy színészek, kik a világ í színpadán az újjászületés óriási \drámáját eljátsszák, hanem csak )a dero alórok és statiszták, kik a 1 függönyöket aggatják s a szín ) jadra székeket és asztalokat hor- I danak. Magamba zárkóztam, mint eh A Batsányi János Irodalmi Társaság szépirodalmi és művé-. szeli folyóirata a szervezési nehézségek miatt nem karácsonyra, hanem újévre jelenik meg. A „Szabadság"-nyomda dolgozói kü- lörórában szedik a gazdag és a szocialista realizmus utján haladó lap mintegy száz oldalas első számát, katkó István szerkesztő elvi jelentőségű bevezetője után Benjámin László. Bárdosi Németh János, Csorba Győző, Kopinyi György és Takáts Gyula versei szerepelnek a folyóiratban. A szép prózát Morvái/ Gyula, Gal- sai Pongrác és Vasvári László novellái képviselik. Bajosa András a bestsellerről irt tanulmányt, Angyal Endre pedig Makarenko- ról értekezik. Eunyady József irodalmi riportja a pécsi Bőrgyár élmunkásairól szól. Az „Igény" című rovatot Takács Jenő, Horváth Jenő és Holta János aktuális cikkei töltik meg. ma SZTIP1CSNÉL este 8 órától-ii—I össztánc a NŐEGYLETBEN ALEXEJ TOLSZTOJ: A% orosz jellem Egyszerű ember, kevésbeszédű, mindennapi, — kolhozparaszt egy voly amenti faluban. E>e kiválik a többi közül erős, arányos -.ermeté- vel es szép arcvonásaival. Mikor l- !éo a páncélkocsiból, kiugrik a füleire, leveszi sisakját csapzott hajáról és folyvást mosolyog, olyan mint a háború istene. ... Nagyon tiszteli és szereti anyját Marja Polikarpovnát és atyját Jcgor Jegorovicsot... Menyasszonya is volt. ugyanabból a volgamenti faluból. Menyasszonyról, feleségről sokat beszélgettünk, külöuöseh ha elcsen- ' (lesült az arcvonal, hideg volt, de bent a fedezékben duruzsolt a kis kályha. Akkor megindul: a tereiére, szót szó éru Elkezdik például: — Mi is az a szerelem? — Az egyik ezt mondja: — A szerelem alapja a kölcsönös megbecsülés... — A másik: Szó sincs semmi ilyesmiről, a szerelem, —• puszta megszokás, az ember nemcsak az asszonyt szereti, hanem szereti aityját, anyját, sőt még az állatokat is. — 1 yű, nem értesz ehhez! — mondja egy harmadik, — a szerelem az az, mikor minden forr benned és a/, ember úgy jár- kel, mintha részeg volna .. — És filozófálnak még sokáig. ... Jegor Drjemovot úgy látszik feszélyezte az ilyen beszélgess, igen szólt bele s nekem is csak futtólag tett említést menyasszonyáról. — Nagyon szép leány — mondta — s ha egyszer megígérte, hogy várni fog, hát megvár akkor is, ha féllábbal megyek haza... Háborús hőstetteivel sem szeretett dicsekedni. — ”Nem jó az ilyesmire visszaemlékezni! — felvonta szemöldökét és rigareAára gyújtott. Azokról a harcokról, amelyekben tankjával résztvett, csak a tank többi személyzetétől hallottunk. Különösen a gépkocsivezető ejtette bámulatba hallgatóit. • * Csodálatosán harcolt Jegor Drjemov, amíg aztán megtörtént vele egyszer a baj. A kurszki csata napjaiban — egv halmon a búzaföld felett. — tankját találat érte a tank személyzo.éből ketten rögtöu meghal ak, egy második lövéstől peaig kigyulladt a tank. Csuviljevnek, a kocsivezatőnek sikerül; az eszméletlen Jegort kimentenie, akinek már a ruhéia is égeat. Csuviljev két maiékkal szórta a laza földet a hadnagy arcába, fejére, ruhájára, hogy elfojtsa a tüzet. Azután lassan kúszva az összekötő állomásig ci- pclte. Jegor Drjemov életben maradt, sőt a szeme világát sem vesztette el, bár arca olyan mély égési sebeket kapott, hogy helyenként a csontja is kilátszott. Nyolc hónapig feküdt kórházban, többszörös plasztikai műtéttel állították helvre orrát ajkat, szemöldökét és fiilót. Mikor levették kötéseit, megnézte arcúr, de az nem volt többé az ő arca. Az ápolónő, mikor odaadta neki a kis tükröt, elfordult és sírva fakadt ő hamarosan visszaadta a tükröt. — Rosszabbul is sikerülhetett volna, — mondta — evvel még el lehet élni. De nem kérte többé a tükröt... A bizottság froi^szolgálatra alkalmatlannak találta. <5 kérte a tábornokot; hogy engedjék vissza a frontra. — De hiszen rokkant! — Egyáltalában nem, csak ilyen torzszülött, vagyok, de ez nem tartozik a dologra, harcolni tudok. (Jegor észrevette, hogy a tábornok beszélgetés közboa egyre azon volt, hogy ne kelljen ránéznie — de csak mosolygott ezen, lila, mesterséges hasadékhoz hasonló ajkával.) Húsz nap szabadságot kapott és hazament szüleihez, * Köröskörül még hó borított mindent. Nedves, kellemetlen szél fütyült sivár bánattal a fülébe. Mire a faluba ért, besötétedett. Térdéig leguggolt a hóban és benézett a kis ház ablakán. Meglátta anyját —éppen vacsorához térítőt; csendesen, ráérősen, jóságos arckifejezéssd. Csak kissé megöregedett, sovány válla kidudorodott ,.. Jegor, amint így néz-e az anyját, tisztában volt vele, hogy nem mondhatja meg rögtön kilétét, nem szabad, hogy a jóságos öreg arc megremegjen a kéitscgbeesés- től. ... — Gromov hadnak vagyok, üdvözletét hoztam a fiától, Drje- mov főhadnagytól. — Hit él az én Jogarom? Egészséges? Gyere be a házba, bátyuska Jegor leült és elkezdett beszélni zz anyának a fiáról — saját magáról, hogy nem lát semrnibén szükséget. Részéit hőstetteiről és minél tovább beszélt, annál lehetetlenebbnek érezte, hogy fölfedje kilétét. O! vau jó volt itt ülni és mégis olyan nagyon fájdalmas. Aztán lefeküdtek A hadnagy hasán feküdt, fen verőbe támasztotta az arcát. — Hát csakugyan nem ismert meg, — gondolta, — csakugyan nem? Mama, mama... Reggel az anyja kalácso, sütött, ő meg érdeklődött Katja Malisev- ja iránt. — A maga fia kért meg rá, hogy okvetlenül adjam át üdvözletét. Anyja a szomszéd kislányt küldte fiatjáért, aki rögtöj) itt volt. — ön hozott üdvözletei Je- gortól? — Nagy, szürke szeme ra. gyogott az örömtől, Jegor szíve pedig összeszorult: — mindig így képzelte cl kedvesét, ilyen frissnek, törékenynek, jónak és szépnek. (Akkor háttal állt a világosságnak és csak a fejével biccentett, szólni nem tudói) — Éjjel, nappal várom — níond- ta a leány — és közelebb lépett hozzá. De amint ránézel», riadtan hőkölt vissza, Akkor Jegor elhatározta, hogy elmegy innét — még ma. Bevonult csapatához és örült, hogy katonabajiársai szívvel fogadták. olyan jő Két hét múlva anyjától jött le^Kedves fiam, volt nálunk egy ember — tőled. Nagyon derek ember, csak az arca nagyon csúnya. Azóta úgy fáj a szivem, mintha te távoztál volna tőlem. Az az ember a kemencén aludt és én míg a köpenyét porol am, úgy ereztem, a te köpenyedet tartom a kezemben és sírtam. Je^oruska, írjál a Krisztus szerelmére, írd meg mi volt az, vagy csakugyan az eszem ment el? És Jegor írt még aznap: Kedves sziüeim, bocsássa tok meg meggondolatlanságomért, vaJőban én jártam nálatok, a fiatok ...” És így tovább négy sűrűp teleírt oldalon. Nem sok idő múlva Jegor kapitánynak vendége érkezik: — Mama, hát megjöttél, én vagyok az! —• egy öregasszony borul a mellére, de egy másik uő is van mögölie. Ekkor a fiú szép, daliás termetével és rút arcával a leányhoz lép. — Katja! — mondja Katja miért jött ide? Hiszen más ember volt az, akinek ígérőét tett.'hogy megvár ja... A szép Katja könuyes szemmel kérte: — Jegor, én magával akarok élni örökké. Hűségesen, nagyon fogom szeretni, ne küldjön el magáitól... Igen, ezek a szovjet jellemek1' Egyszerű embernek látszik, de he vulami komoly csapás éri. hatalmas erő ébred tonne m oni- l>eri szépség ... Bizonyára kevesen-tudják, hogy a legnagyobb magyar költő versei nagyobb példányszámban forognak a szovjeit dolgozók kezében, mint amennyiben ezeket a verseket a Horthy rendszer idején egy évtized alakit kinyomtatták. Petőfit ismeri és szereti a szovjet nép. A szabadságharc centenáriumára 20.000 példányban jelent meg verseinek és prózai írásainak válogatott gyűjteménye. A fordí- ■ók között a legkiválóbb szovjet ; rókát Ticlionovot, Ver Inber Paszternákot, Martinovot és má- okat találunk, A gyönyörű vörös kötésben megjelenít könyv mindössze 12 rubelbe kerül. Küjönös újszerű csengése van a lágy orosz lyelven Petőfi szerelmi verseinek, amelyek mentesek minden c;spolgári álromantikától és a nép szaván szólnak — a harcos zabadságköl temen yek et pedig limnuszokká emeli az erőteljes orosz ritmus. Most van sajtó latit Kievben Leonid Pervomaj- zkij fordításában Petőfi verseinek ukrán Jeladása. Az ukrán költő résztvett a Magyarországa felszabadító harcokban és a magyar irodalom egyik leglelkesebb tolmácsolója a Szovjetunióban. A szovjet írószövetség Petőfi 125. születésnapját is megünnepelte a legkiválóbb írók és költők jelenlétében. Petőfi verseit azérti szereti a szovjet nép, mert minden szava a zabadsógtól lángol cs írásaiban ■tz egyszerű népet szólaltatja meg. \ Szovjetunió lelkes Petőfi kul- usza segíti a magyar kultúra- terjedését és újabb szállal szövi hogy a politikában is uralkodjék és ez a század feladata”. A ki a níp uralmának a híve, ** csak ellensége lehet a száz év előtti Magyarország reakciósainak, uralkodó irodalmi köreinek is A reakció számára a szabadság, a nép győzelme a végzetet jelenti, ezért kellett tehát mindén eszközzel harcolni a forradalmár Petőfi ellen. Petőfi akarta és várta a forradalmat. Népi és nemzeti tudott lenn1, mert költészete a demokratikus internacionaúzmus, a világszabadság. Jegyében is állt. Olyan nemzeti for-, radalom keltegetője volt, amely, része egy nagy európai szabadság-, mozgalomnak. 1 ¥ J Időzték tehát koráhart, de ül*' ^ dözték halála után is, egészen tegnapig — eszméinek valóra válásáig. Az ellenforradalmi Ma-' gyarorszig, amely tudatosan útotta,' gyomlálta a történelemből is mind-' azt, ami a nép szabadságküztielmei-1 re emlékeztetett, megtagadta a1 48^as forradalom mipden nagy alak-' ját és ha mégünnepeltették -is a1 szabadságit rcot, úgy akarták be-1 állítani, mint a bűnbeesés gyász-1 napját. Petőfi emlékét legjobban1 azzal igyekeztek meggyatázni,1 hogy a szerelem és a békés idillek1 költőjévé szerették volna átfesteni,1 ugyanakkor megtiltották, hogy1 munkásegyesületekben, falusi olvasó1 körökben verseit szavalják. ' Detőfl korában a feudalizmus' * megszüntetése és az ország' polgári átalakítása volt napirenden,' összekötve a magyar nemzeti füg-i getlenség ügyével. A költő ennek' a küzdelemnek legöntudatosabb* harcosa volt, á néptömegekre és a' nép cselekvésére számító balszárnyi vezére. Demokratizmusa valóban1 az egész nemzet érdekeit ölelte fel* és üldözői éppen azért igyekeztek* népszerűtlenné is tenni, mert követ-* kezetesnek, kér'elhetetlennek bizo-' nyúlt minden megalkuvással szem-* ben: nem engedte elsikkasztani a nép ügyét. „Népszerűtlenségét” hiába Igyekezett fokozni az ellen- forradalmi Magyarország. A költő „nevet szerzett két országban” — s amire törekedett politikai síkon: a népi demokrácia bázisa lassan erősödött, szelleme behatolt és győzött az irodalomban is. Erre gondolunk irta, 126. évfordulóján annak, hnov a legnagyobb magyar költő, Pctro- vits József és Hruz Mária egykorij cselédlány., gyermeke szalmakunyhós! házban megszületett. (M. T.)‘
