Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)
1948-12-09 / 283. szám
1948 DECEMBER 9 DUNANTÜU NAPLÓ .SOKKAL JOBBAN ÉLŐNK MINT 1938-BAN" Dolgozók beszélnek az életszínvonalról Az OMTK 4tvevőhelyiségében ^települ csörörapö ö nehéz tejes- annák közöt; dolgozik Gaiai ivtámnő. A síkos keramitpadlón ipeli a 34 kilós '.ejeskannákat. — z4r: a nehéz munkáért a „boldog égvilágban" havonta 60 pengőt apott három évig. azután 65 pen- őt, a harmincas évek végén pe- ig 70 pengőt. Kereken tíz év ei'ett ahhoz, hogy fizetése 10 engővel emelkedjék. Ez a tb pen- ós emelkedés azonban nem jelenete az'., hogy 1938-ban többet adott vásárolni, mint például 932-.ben. Akkoriban — meeéd-; — volt Ehér kenyér, de mi osak a barát ettük, mert annak 16 füléiért aptuk kilőj 4: és miikor öt pengőéi emel'ék a fizetésemet, akkor 5 megvolt mér annak az öt pen- lőnek a helye. Garainénak a két világháború közötti béke megszakítás nélküli auplkát jelentett. Nem js emlék- zik ez a a'.t az idő alatt semmi- éle eseményre. A felszabadulás a, de különösen a legutóbbi éven megélénkült, megszinesedeít i élete. Mindig történik val'.ami, mire mindig érdemes lesz vissza- imlékeznie. A legutóbbi ilyen ese- eégny, hogy megalakult a brigád s öt váilasxtotta veze'őjének. így i munka már nem kényszerű ro- íot. Garainé új módszereken töri t fejét és irányítja a társait. — Lmig a múltban 3—4' évenként tz egyetlen esemény a havibér 5 >engős eme' ése volt, mos; a mun- taverseny foglalkoztatja és mo- iolyogva közli:-- Tavaly 1,72 volt az órabér, dén saeptefDber 61 1.82. Az árak? Wk nem emelkedtek. Ezért most okkal könnyebben élünk, mint tíz ívvel ezelőtt. Fehér István elvtárs a Bőrgyár ban dolgozik. — A harmincas ívekben —- emlékszik vissza, — tetemként 70—«0 pengőt kerestem, iűszónt hajszol am magam, mindég téten 60—70 órát dolgoztam. így lőtt ki es a viszonylag jó kérésé:. — Hány ruhát, vett évente ebből a keresetből? — Ne vicceljen eivtársam. ö- tiz évben ha került egy új ruha. Az állandó túlóra mellet); rengeteget kellett enni i«> arra ment el a pénz. A szivem sem bírta volna már sokáig ezt a túlhajtott tnunká, a háború alatt már gyakran voltam beteg a szívemmel. Most már kezd helyrejönni, mert minden évben van egy hónap pihenőidőm és 48 óra alatt is keresek annyit., amennyiből gondtalanul megélek. Fehér elvtárs rendesen hazaad'ja tz égés» fize ősét, * felesége gondoskodik a háziszükségletek beszerzéséről, így nem igen tudja, hogy mi mindent vásárol a fize- őséből, csak azt látja, hogy sohasem hiányzik semmi és a fele»ég« sem ps naszkodik. Hotenkimt teljesítménybérben 180.— forint körüli összeg«: keres, ebből telik most már nemcsak a mindennapi élelemre, hanem jobb falatokra és egyrp gyakrabban ruhára is. az egyetlen, »kinek megnőttek • a gondjai a háború óta. — Azóta megnőttek a gyerekek! — mondja, — a lányom kereskedelmibe jár, a fiam lj iskolás és mindig több ruha, cipő kell a gyerekeknek. Viszont háború előtti években nem gondolhattam volna a gyerekeim taníttatására. Radocsai elvtárs Akkor 32 pengőt kerestem egy héten, mos; 180 forintot. A gyerekek miatt takarékoskodni kell, egyébként azonban nincs hiányunk semmiben. Nemcsak a statisztika adatai igazolják azt, hogy ó etszinvona- lunk meghaladta az utolsó békeévét, hanem a mindennapi élőben, a dolgozók megelégedett nyilatkozataiból is kicsendül, hogy ma már nem okoz gondot a meg- éhe és, ma már a munkások ma- gasabbrendű igényei kerülnek előtérbe, a szabadságidő 'alatti üdülés, a szebb ruha, lakás, könyv és a tanulás. (mf) Ssakamts Árpád Rvifatkezaia a diós Luftban A G)os Ludu, a lengyel munkáspárt lapja közli Szakasits Árpád elvtárs nyilatkozatát a két munkáspárt egyesüléséről. Szakasits Árpád többek között megállapítja, hogy a magyar munkásmozgalom ideológiai és szervezeti egységének hetyreállása döntő csapást mért azokra az erőkre, amelyek szakadást szerettek volna előidézni a nemzetben. Emellett elmélyítette a munkásosztály szövetségét a dolgozó parasztsággal. A továbbiakban Szakasits elvtárs a magyarlengyel barátság fejlődéséről beszélt, hangoztatva, hogy Magyar- ország a nemzetközi szocializmus szellemében akarja megoldani a két ország barátságát. A két nép »lőtt közös feladatok állanak kő- lös harcban a béke imperialista megbontói ellen, amely harcban a Szovjetunióé a vezetőszerep. Nagyobb pit fordítanak a vájárkérdésre Szerdán érkezeti meg Budape-sr- ről a bányászszakszervezet XIV, kongresszusáról Miklós Gyula kerületi titkár. — Felejthetetlen élmény volt min dann yiónk részére, akik ortj voltunk — mondja. — Itt ismertem meg is a nemzetköziség és hogy Százhúsz diák tanul ősz öndijjal a Szovjetunióban Hétfőn délután lő tagú diákcsoport utazott a Szovjetunióba, hogy az oltani egyetemen folytassa tanulmányait. A Szovjetunió jóvoltából ezzel a csoporttal együtt már 120 magyar diák tanul ösztöndíjjal a szovjet egyetemeken. Az ösztöndíjasok’, akik a szünidőre hazajönnek, további általában négy-öt évet töltenek a Szovjetunióban részben egyetemeken, részben tudományos intézetekben. A Jövő évben ugyancsak körülbelül 100 ösztöndíjas magyar diák számára nyílik lehetőség arra. hogy a szocializmus hazájában szerezze meg a legmagasabb képe sítést, Csak karnis cé$h a közős gazdálkodás A VERSENDI SZÖVETKEZETBEN! A táblás gazdálkodást folytató baranyai szövetkezetek felülvizsgálása során tapasztaltuk, hogy a föld bérlőszövet keze töknek és csoportoknak legnagyobb része őszinte lelkesedéssel végzi azt a munkát, amire vállalkozol*.. Miután egészen újszerű gazdálkodásról van szó, érihető, ha zökkenők egyes helyeken még előfordulnak, ezeket azonban az érdekelt dolgozó parasztok magúik küszöbölik ki. Lesújtó meglepetést egyedül a ver. sepdi táblás gazdálkodók okoztak, amikor a közelmúltban meglátogat- tűk őket. Amint auttonk közeledett a 67 holdas egytagban művelt földhöz, jól- ebő látvány volt az a Lázas munka, ami itt folyt. Ló és tehén fogatok jártak a barázdák közöt, vető. gépekkel végezték a munkáit. Távolból minden hibátlannak tűnt fel Mankóra „kirendelt“ svábok Megérkezésünk után első kérdésünk az voOt, hogy akik most ifc dolgoznak, azok m,ind tagjai-e a szövetkezetnek? A válasz meglepő volt. — Nem mind tagok, — hangzott a büszke felelet, — hanem ezek legnagyobb része anyanyel- ves sváb, akiket a községi hatóságok útján kirendeltettünk úgynevezett robotmunkára. — Kik a a gok és hol vannak most, a legnagyobb munka idején? — kérdeztük tovább. — A közös gazdálkodásban 28-an veszünk részt — válaszol ók — ezeknek körülbelül a fele helybeli cigány, akik útjavításra vannak kirendelve. Atziaios mint tnezti^aiedBsáwi „szakértő*4 A legnagyobb meglepetés azonban csak ezután következett. A határ. ban tartózkodók között fel'tűnt egy férfi, aki úgy viselkedett,, mint egy uradalmi intéző. Kemény hangon dirigálta a kirendelt sváb fogatoka*, igyekezett elsőnek válaszolni a feltett kérdésekre és bizonyítani, hogy milyen nagy szakember. Kiderült, hogy ő a szövetkezeti ügyvezető. Babarci Sándornak hívják, foglalkozása asztalos, a fővárosból került Vexsendre. A nyáron csép- lésnél működött mint e’íenőr, de bajok voltak vele, le is fogták. A Magyar Dolgozók Pártja kizárta tagjai közül. Ilyen irányítás mellett nem csoda aztán, ha olyan kétségbeejtően mű- vel*ék földjüket a versend! táblásán gazdálkodók. A traktor lerántotta ugyan a fotóét, amelyen még rajta volt a kukoricák óró és azonnal rá- küldték a vetőgépet és elverették a búzát. A versendi eset a legjobb példa arra. hogyan nem szabad közösen gazdálkodni és mennyire keli vlgyázniók a dolgozó parasztoknak, hogy kiket vesznek be maguk közé. Nem véletlen, hogy a fővárosból idekerült asztalos volt a hangadó a faluban és az sem vélerlen, hogy miért „nevezett be” ö is a táblás gazdálkodásba. A versendi szövetkezeti tagok most saját kárukon tanulnak, rossz példájuk azonban komoly figyelmeztetés a többi szövetkezetekhez is: csak azok vehetnek részt a táblás művelésben, csak azok részesülhetnek az állam jelentős támogatásában, akik a szövetkezetei nem hamis cégérnek használják és nem robotra kirendelt munkaerőkkel dolgoztatnak, hanem maguk dolgoznak. A szövetkezés a falu központi kérdése — mondotta Rákosi Mátyás elvtárs, a versendihez hasonló felháborító visszaélések azonban alkalmasak arra, hogy egy- egy faluban a becsületes, dolgozó parasztok előtt lejárassák a szövetkezés, a föld közös művelésének nagy müvét. Ezért Versenden ép- úgy, minit másutt, ahol hasonló hibák mutatkoznak, ki kell söpörni az élösdl klzs’ákmányolókat a szövetkezetek és táblás csoportok vezetői és tagjai közül. Burgert Róbert. mennyire összetartozunk mi dolgozók, akármelyik világrész szülőijei vagyunk is. A külföldi kiküldötteket1 a legnagyobb szeretettel fogadtuk és ők is a legmelegebb barátsággal közeledtek hozzánk. — A kongresszus új fordulatot jelent a pécsvkléki bányamunkásság mozgalmi életében is. Elsősorban azért, mert a központi vezetőségben is több pécsvidéki íogldt helyet. A kővetkező elvtársak kerültek be a bányászszakszervezet központi vezetőségébe: Vajda József központi bányáisztitkár, Miklós Gyula kerületi bányász titkár, Sümegi Ferenc élmunkás és Samu Gyula vájár. A MESzHART bányáinak eredményeit és hibáit is ismertete Miklós elvtárs a kongresszuson, ahol az ipari szervezkedés kérdését is leszögezték. Az önkéntes tagság kérdésében úgy döntöttek, hogy az egész országban egységes tagdijat szabnak meg. A kongresszus elhatározta, hogy a vájárképzésré e jövőben nagyobb gondo1: fordít, a tanfolyam idejét megduplázzák. A cél, hogy elméletben és gyakorlatban jölképzetr. vájárok álljanak ez ország rendelkezésére. WMstyaadatigi csdéd&M Uakhwezetá leit PÁNCÉL ÉVA — Innen le kell engedni az olajat és a csapágyakon keresztül át- folyik a nagykerékszekrényhe a nívóig. Itt van a nívó, — lássa, itt, itt meg az olajbeöntés. Az olaj mindig csak a nívóig legyen, ezt mindig pontosan ellenőrizni kell. — Halász Lajos elvtárs, a AI.fV.4G kiküldött szerelője jóindulatúan magyarázza a gépek szerkezetét a körülötte álló traktorvezetőknek és segédvezetöknek. .4 traktort körülállók között az ember szeme férfiruhába bujt, mo- solygószemü fiatal 'lányon akad meg. Sapkája alól engedetlen hajfürtök kandikálnak ki. A láríg 17— 18 éves körüli, lábán hatalmas, sáros bakancs, nadrágja férfi- módra a bakancsba bujtatva. Páncél Évának hívják. Kezében hatalmas villáskulcs van, lehajolva mffst az izzó fejet nézi. Nem akarjuk munkájában zavarni, csak akkor kockáztatjuk meg a kérdést, amikor pillanatnyi lélekzethez jut. Keresetlen szavakkal válaszol: — Egy hete dolgozom itt, u szentlörinci gépállomáson. — ,4 továbbiak során megtudjuk, hogy azelőtt mezőgazdasági cseléd volt, és saját bőrén tapasztalta az uradalmi élet mostohaságát. — Már egyedül vezetem a traktort — közli és hangjából büszkeség cseng. .4 többiek viccelődnek vele— Mi lesz, ha egyszer 'lombra kér ÜT és felborul a gépe0 — Dehogy borulok föl mire való akkor a kuplung? és már mutatja is, hogy mit csinálna olyankor. A lélekjelenléttel Páncél Évánál nem lesz baj. A tél folyamán továbbképző elméleti oktatáson vesz részt minden vezető is segédvezető, így Baranya egyetlen nőtraktorosa, Páncél Éva is. — Álom dolgozni ezen a gépen, csak jól kell tartani BB meg C olajjal, sohasem makacsolja meg magát — mondja a traktoroslány, miközben ujjai szeretettel siklónak végig a gép szürkéskék testfal. Még igazit valamit a gépen, <9án begyújtja. Hatalmas zuhogás, fülsiketítő lárma. Még mond valamit, de ezt már nem hallani. Majd megindítja a gépet és elindul ki a földekre. Siet, mert el akarja végezni a normát. Búcsúzóul visszainteget a gépről, aztán eltűnik a kanyarban, hogy teljesítse kötelességét. Ma kivégzik a lónycsóki iab!ógyi!kost Robánovics Mihály a iánycsóki gyilkos ügyében november !2-én hozta meg a halálos ítéletet a pécsi törvényszék rögtöni élő tanácsa. Robánovics, mint emlékezetes november 3-án réggel fél hat tájban az istállóban megfojtotta Varga Mátyás lánycscki gazdát, majd elvágta Vargáné torkát és kifosztotta lakásukat. A tárgyalás során az elitéit kegyelme kért, a köztársasági elnök azonban nem. találta kegyelemre méltónak. Bobánovics Mihály előtt csütörtökön reggel 8 órakor hirdetik ki a halálos itéleot és 0 órakor kerül sor a kivégzés«. # m® te a temeio kiskapuiÉi? Kedves Dunántúli Naplói Mindszentek ünnepe' után lezárták a Központi temető kiskapuié: a temetőlátogatók elől. A leglátogatottabb, a legújabb parcellát pedig a kiskapu felől leheted a legkönnyebben megközelíteni. Emiatt az intézkedés mtavt azoknak a temetőlátogatóknak,, akiknek az fi parcellában van halottjuk, fél órát kell gya'ogolniok a nagyka- pu'ól, hogy elérjék a sirokat. Az volna a kérésünk, hogy legalább a karácsonyi ünnepek előtt nyissák ki a kiskaput. TÖBB TEMETOLÁTOGATÖ ,* A panasz ügyében felhívtuk a központi temető felügyelőségét. — Azt a vá'aszi kaptuk, hogy a kiskapu bezárása közérdek volt, mivel a Halottak napjára kivi t koszorúkat, csokrokat felelőtlen egyének a kiskapun besurranva ellopták. A köztemető pedig nem rendelkezik elég őrszemé yza.te'.,' hogy a lopásokat megakadályozza. Df a teme őlátoga ók kívánságát méltányolják és karácsony hetében kinyitják a kiskaput. Vízvezetékei kérnek a Mészletüsiíce-ica lakói Kedve» Dunántúli Kaplól A Mész kemence-utca felsó részén lakúk névéiben fordulunk az Olvasó Hányjához, hogy ismételten legyen szószólónk. ' Sérelmesnek tartjuk ugyanis, hagy csal; az utca alsó felében tévő házakba vezetik be a vízvezetéket. r\zt szerelnénk, ha kivétel nélkül az utca mind- e90Ík házába bevezetnél; a vízvezetéket. Báláit Kálmán Mészkemcnce-utca iO.
