Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)

1948-12-25 / 297. szám

axs3.& m"­1948- december 25. DUNÁNTÚLI NAPLŐ H A bari kisparasztok előtt kitárult az új világ Reggel fél hét. A falu még érő­éért »ötét, csak az utakat, a ház­tetőket és a csupasz fék ágait vastagon fedő hó világit. A sze­gedi autóbusz már eltűnt a falu túlsó végén, az utcán alig van mozgás. Az istállókból az állatok elnyújtott bőgése hallatszik. Hét felé jár az óramutató, amikor há­tán zsákot cipelő férfi közeledik A földmúvessiöoeikezet üzletve zetője a napi tüzelőadagot hoz m, A bolttal szemben a oastag- falu községi naguoendégló és hen­tesüzlet sötét ablakokkal hunyor­gót a zimankót téli reggelbe. A vendéglő körül lassan mozgás tá­mad. férfiak kerülnek az udvar felé. Bárom kucsmát parasztember tép be az ajtón. A kocsma nagy­termében dolgozik a borbély. Míg tart a borotválás. beszélgetnek a várakozók. Miről is beszélgetné­nek tJiajnali“ hét órakor a falusi kocsma ivójában? Természetesen és elsősorban politikáról. De mi lyen másképpen politizálnak, mint akárcsak egy evvel is ez. előtt. Bár községnek mindössze kétszázötven lakosa oan, de na­ponta 80 kommunista topot olvasnak és alaposan olvasnak az első be­tűtől az utolsóig. Ezek az újság- példányok aztán vándorolnak házról-házra, kézről-kézre, így nem csoda, ha úgy beszélnek a világeseményekről, mint akik lát­ják, hogy a kínai szabadságharc nem közömbös a magyar paraszt sorsára nézne sem. Hiába, sze. mélyes élményünkké lett a poli­tika és így oán ez jól — gondol­tuk, mikor új fordulatot vesz a beszélgetés. — Ami igaz, az igaz — mondja a félig borotvált férfi — jól csi­nálja a dolgot a párt. Dudásnak bizony nem sok keresnivalója volt ott, meg az a Farkas is sok zavart okozott. A többiek csak bólogatnak, be­leegyezésük és egy véleményen való állásuk bizonyságául. — Az új szemináriumra én is bejelentkeztem — közli az egyik — a pártban lassan már alig ér­tem. mit beszélnek a többiek, annyit tudnak, én meg elmara­dok. Igaza oan Kiss elotársnak, nem Art egy kicsit tanulni, most úgyis lesz időnk. Hát igen, a párt. Erről beszél, nek és egyre többet ebben a fa­luban kis* és közép- porán »tok egyaránt Mit is tett a párt, hogy ilyen te­kintélye van az Itteni gazdák kö­rében is? Nyolc óra. Skaliczki Lajos köz­ségi bíró konyhájában ütünk az asztal körül. Itt van Tóth János titkár Kiss Imre helyettes titkár és Wilhelm Adám szövetkezeti ügyvezető. — A párt a kezdeményező a községben, bennünket figyelnek, tehát vigyáznunk kell hogy a dolgozók érdekei mindig és első­sorban érvényesüljenek. Nem szabad mégegyszer megengedni, hogy pozícióba jutott párttagok visszaéljenek helyzetükkel és rossz példát mulassanak. Ez többet irt a pártnak — mondja Kiss Imre — mint bármi más. Kiss Imre kemény, harcos fia­tal földműves, nem ma ismerke­dik az elmélettel sem. — Azt akarja a helyi szerve­zet, hogy Bár it min (a község legyen I -tromfitenyésztés terén. Törzs­könyvezett baromfiakat szeret­nénk látni az itteni udvarokban. I 'győzünk a termelés fokozására, guudunk van a szeuodcses tér- mslákit* ái o*afa nás hóidon házéi és 25 holdon árpái vetet­tünk ilyen, alapon. Fejleszteni akarjuk a községet, most dolgo­zunk a terveken.’Ott vagyunk a Nemzeti és a Népi Bizot ságban. megalakítottuk a népnevelő gár. lát, amely elsősorban harcol a rémhírek ellen és az időszerű kér­désekről mindig tájékoztat ja nem­csak pártunk tagjait, hanem a Dudás kizárása növelte meg a párt tekintélyét, A gazdajegyző Kisbicsérdről került ide, Duna• •■.zckcsön és Báron teljesített szol­gálatot. Részeges, botrányokozó, hűtlen volt a párthoz, kiiíák be. folyás alá is kerüli. Kizárása elé­gedettséget váltott ki az egész községben. — Én már túl vagyok a felül­község többi lakosságát is. Mű­ködnek a tizes csoportok, ellen őrzik a tagok munkáját, a párt­hoz való viszonyukat, magatartá­sukat a mindennapi éle'ben, a kommunista erkölcs szerint Daló életet. Rendező Gárdánk van, négy nő és nyolc férfi taggal Most rendezzük a harmadik sze­mináriumunkat. Az első két évvel ■belőtt volt 8 hallgatóval, az •gyesülés után tartottuk a máso. likat, 18 résztvevővel és most ■>an soron a harmadik, eddig húsz 'elentkezővel. Érdekes jelenség, hogy az új hallgatók mellett a •égiek is szorgalmasan eljárnak a szemináriumokra. A bíró, a titkár és a helyettes titkár ajkáról ömlik a szó és fo- 'yik a vita, míg megbeszéljük a párt belső ügyeit. A párt itt vizsgálaton — mondja búcsúzóul Kiss Imre helyettes titkár. Most ncg jobban érzem, milyen nagy, komoly dolog a mi pártunk tag iának lenni. Nagyon jó érzés Szerelem a pártomat is otthonom mellett a második >1; honom a kis pártházunk, aho­va mindig örömmel megyek nem­csak én, hanem a többiek is. Va- 'nmi egészen különös új világ tá­gult ki előttünk, amit nem talál­hatunk meg sehol másutt. A leg­több barát, nem csal meg, nem ?sáp be sohasem, mindig megmu- at ja a helyes utat. Jó munkát végeztünk? Ez még túlzás, sze- -intem. Mi csak jól érezzük ma­gunkat ott, amit úgy hívnak, a Dolgozók Párt ja ... IVAN LÁSZLÓ togy Tovább a megkezdett úton Irta : Tóth József vállalatvezető Az Első Pécsi Mész és Gőz- téglagyárat Pécsett inkább csak Deutscn-téglagyárnak ismerik, volt tulajdonosának nevéről. Tipikus tő­kés vállalat volt, amelyet tulajdo­nosa konjunktúra idején a lehető legjobban kihaisznáit, az építkezések szünetelésekor pedig elhanyagolt. Ennek megfelelően az államosítás előtt, hogy vagyonát mentse, min­den megmozdítható tőkét kivont a gyárból, bérlője, illetve társa pe­dig szülte a teljes árukészletet el­adta, úgyhogy az államosítás idő­pontjában alig néhányezer eladásra kész tégla állt a gyár udvarán. — Ilyen körülmények között került államosításra a gyár és kerültem vállalatvezetőként a gyár élére. Az államosítás után a munkásokkal teljesen együttműködve, új alapo­kon kellett kezdenünk a termelő­munkát. Elsősorban pénzre volt szükségünk, mivel a volt tulajdo­nos már jóelőre kivonta teljes for. gótőkéjét a termelésből. A három havi lejáratra kért 20.000 forintnyi furgótőkehitelt ennek ellenére a le­járatkor, a munkabérek és adók kifizetése mellett visszafizettük, s azóta sem volt szüksége a gyár­nak újabb hitelre. Ez a körülmény élénken megvilágítja azt, hogy az államosított vállalatok életképesek, sőt életképesebbek a tőkés vállala­toknál azért, mert Itt a munkások már saját gyárukhan dolgoznak, s ezért eredményesebb munkát vé­geznek. Mutatja ezt az is, hogy az államosítás óta a gyár terme­lékenységét 30 százalékkal tudtuk emelni, a kezdeti nehézségek elle­nére 103 százalékkal túlteljesítettük az előirányzatot és a termelés ön. költségét Is csökkentettük. Mindezt a dolgozók adták az államosított üzemnek, de a vállalat Is sokat tett aróta a munkások ér­dekében. Elsősorban kultúrházat rendeztünk be az egyik üresen álló épületben. 300 személy tér be kul- túrházunkba és színpaddal, padok­kal, székekkel, plng-pong asztallal szereltük fel. A kultúrházban meg­kezdtük a könyvtár berendezését Is. Az államosítás után épült meg a munkásfürdő, külön öltözővel férfiak és nők részére. v\ forró levegőben dolgozó kemencemunkások cukro> kávét kapnak üdítő italként és már ebben az évben megszerveztük a nyári üdültetést. így pótoltuk néhány hónap alatt a szociális berendezéseknek mindazt a hiányát, amit a tőkés tulajdono sok évtizedeken át elhanyagoltak é igyekszünk pótolni a berendezés, gépek és épületek elhanyagoltságá­ban mutatkozó hiányokat ts. Min den nehézség és termelést gátló körülmény ellenére Is sikerült el­érnünk már eddig, hogy az 1938 évi termelést ebben az évben már 10 százalékkal felülmúltuk, a kő vetkező évben pedig újabb 10 szá­zalékkal akarjuk növelni a terme lést. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az üzem nyereséggel fog do1- goznl és ezt a nyereséget egyre fokozva akarunk hozzájárulni a/ állam bevételeihez. Eredményeinkről beszélve egv pillanatig sem felejtem el, hogv mindebben a legnagyobb szerepet a gyár dolgozóinak szocialista 5n tudata és lelkes munkája vitte. A téglagyári munka nehéz és fárasz tó, mégis valamennyi munkás igye kezett a normán felüli teljesítményt nyújtani. Selley Gyula elvtárs, a gyár égetőmestere jó munkájával kiérdemelte az élmunkás kitüntetést és valamennyi munkás joggal büsz­ke arra, hogy maga az üzem Is él- üzem lett. Az államosítás óta eltelt Idő nem­csak eredményeket hozott, hanem számtalan tapasztalatot is nyújtott az üzem helyes vezetéséről és a* előfordulható hibák elkerüléséről. — Komoly feladatok várnak még üze- műnkre, amelyek megoldásában, a meginduló nagyarányú építkezések építőanyaggal való ellátásában eze­ket a tapasztalatokat már Igen jól fel tudjuk használni és minden Igye­kezetünk ami vezet, hogy a to­vábbiakban még Jobb munkát vé­gezve, üzemünk erős támaszává váljék a szocialista épftőmunk'ának. tokkal többet jelent ^ így szerű politikai alakulatnál, (• oda úgy lépnek be az elotársak. |i mint ahogy a legbékésebb, a leg- ( /.ebb és legboldogabb családi olt- , honba Hogy ez mennyire így ( oan. bizonyítja az is, hogy ko-, •noly oonzóereje van a pártnak,, másfélszázra teszik azoknak a számát, akik rendszeresen járnak gyűlésekre, összejövetelekre, meg­mozdulásokra. olyanok is, akik nem tagjai a pártnak. ( Ez a kis község is, mint annyi I Baranyában, majdnem teljesen < kicserélődött a felszabadulás után. i I régi lakosság jórésze kitelepí-1 \ sre került, akikét pedig itthagy. i 'ak, a környékbeli falvakban él-1 nek. Az új lakosság legnagyobb i része Biharból, Ujirászból kerül* 1 * * * V i de, oolt gazdasági cselédek és i törpebirtokosok. Minden család-1 ban legalább három gyerek van, < le nem ritkák a 10—12 gyerekes ( ■saládok sem. Simogató szeretet- I 'el beszélnek az egyik telepes- i asszonyról, aki nemrég adta férj-1 hez Lányát, közben ö maga isi gyermeket vár. < Szive*en vállalják < a gyereket, mert ma már van mibál nevelni { ?$ gondozni az újabb jövevényt is Ezek a dolgos, hálás új gazdák s tagjai a pártnak, és ez sok min­dent megmagyaráz. — A bári pártszervezetet 1945 < Iszén Jankai György újirászi te-1 lépés alapította meg. Ötvennégy I íves, régi elvtárs, Juttatott lakása i -gyik szobája oolt a párthelyiség, j Persze azonnal jöttek az érdek. I ha jhászók a befurakodók. — 4 mondja Skaliczki Lajos község-I bíró. Nevek röpködnek a levegő- I ben: Farkas Ferenc mohácsi j Noszira raktámok. Hajnal Józsefi főraklárnok. Dudás István gaz- j da jegyző, Kutnyánszki Géza tanító ] okoztak sok zavart. A felülvizs- | ólat nagyon jól jött, különösen ' evidámabb a „Szocializmus útja” kolhozban Karácsonyi és u évi ajándékot Benczenleitner ékszerésztől Irgalma so lt-u 1. Tál.; 27-93 )<■ vítésok gyorsan készülnalc1 na ellátni ekkora családot egyéni gazdálkodással? Világos, nem. A raúlír évben csoládymmal 2280 munkanapot dolgoztunk, kaplunk érié 164 mázsa gabonát és 7.500 rubel készpénzt. Még az idén is van 49 mázsa gabonám a múlt évről". I----7T~Z---------í önálló emberré I A kolhoz I lotte Vaszilje­vicsi Jegerbvot. Látta a bölcső­dét a Kolhozban, az ovódát, a napközi otthont, tudta azt hogy lia élettársa keres magának, nem nehezíti meg élesüket semmi a világon. Egy esz.endő múlva megnősült. Világos, tiszta és egész- éges lakást kaptak. Együtt dol­gozott feleségével, egy munkacso­portban. Házához személyes gaz­daság is tartozott, mint kolhoz­tagnak, neki is volit egyéni szük­ségleteinek kielégítésére szemé­lyes gazdaság: »féi hektár volt a belsősége. Húsz kaptár méhet meti magának, az egy tehénhez vert magának, az egy tehénhez szárnyasállatai száma pedig meg­haladta a 100-at Esténként meg­jelent feleségével a kolhoz kluo- jaban, ahol színdarabokat, fil­meket mutat ak be. A rádió es gramofon hangjaira szívesem ián- co’t feleségével és a kolhoz más asszonyaival is. Ha meg olvasni volt kedve, felkereste a többezer konyából álió hatalmas könyv- tat s^nbát ás olvashatott kénye- ktdve szériát. Az ünnepnapokat szórakozással töl'öUe. g . , . í milyen rövid ts mindéit | i<M aiatt A harmadik tél még nem köszöntött m*. amikor Vaszil jevie- Jegerov uár úgy erezi e, mintha évtizedek óta a Kolhozban ciné. „A munka könnyű és elvégezhető — gon­dolkodott — az élet nagyszerű, ha megtettem kötelessé gémét, szó­ra kozhatom." És Vasziljevics Je- erov most értette meg igazán, hogy mién; harcolt, miért űzte a gyűlök nácit és miért sebesült neg egyszer a Don mellett. Már készítette is számadását hogv az év végén hány rubel üti a uarkát. ré mázsa gabona. 1700 rubel és az egyéni gazdagságból ■redő jövedelem, amely csaknem eléri a 700 rubelt. És amikor a „Szociai. mus útja * elnevezésű kol­hoz levelet írt Sztálin elv .árshoz: „Nagv _______________a mi örömünk, vé gtelen drága nekünk az a bol­dogság, hogy ismét a mi földünk igazi gazdái élhetünk és dolgoz­hatunk. Megfogadjuk kedves Sztálin elviére, hogy becsülettel eljesítjük a Haza és a Vörös Hadsereg iránti kötelességünket", ő is, mint a kolhoz minden tag­ja . örömmel írta alá nevét: Va- -ziljevics Jegerov, a felszabadító hadsereg volt tagja. így teljesült a paraszt és Vasüjevics álma a földről. — fj. ­Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván kedv»* vav5m*l*. isme, ólainak FUTÁSZ élcssaréti tsu Iraalmasek-utca 8 a karéliaj fel­szabadító had­sereg katoná- ' ja volt, ami­* kor a „Szocializmus útja“ elne­vezésű kolhoz levelét megkapta: * .lilvestf ettétek a családjaitokat; 'most mi vagyunk a Ti családo­sok. Ha visszajöttök a frontról, 1 nindegyiktek kap a mi kolho­zunkban tehenet, juhokat, libá­1 kait, tyúkokat és veteményes ker­‘ tét “ Vasziljevics Jegerov zsebében V kolhoz levelével, felkereste a 'kolhoz nagy családját, Megcso- 'dáíia a termetes gépóriásokat, | i melyek termőképessé térték a hatalmas, 500 hektárnyi területet, jegerov magának dolgozott gaz­daságában. Éppen aratásra ért haza. Tudomásul vette a munka­normát: lóvon: aitású arattógéppel 4 hektárt kellett learatniok, ugyanis a mezei munkacsoportba osztották be. Csoportjában 36-an dolgoztak. Olenyicsevtől tudita meg, hogy milyen-------------------------rövid idő alatt al apíthat magának családot, te­remthet számukra jólé.et: „Tíz- tagú családom van — beszélte Olenyicsev — 54 éves vagyok. Níond csak, képes lettem vol­» Leajobb borát jótól Vosziijevics Jeqerov

Next

/
Oldalképek
Tartalom