Dunántúli Napló, 1948. december (5. évfolyam, 276-301. szám)

1948-12-25 / 297. szám

• DUNANT0U NAPLÓ im* dbcbmbeb £ ' ■»-imrywn um*A&estäb&äBäSdi3%iMaCtlMMDVk KÉT KULTÚRA (JUT) A ml kultúránk, az új, ante­S íel meg akarunk honosítani, min en eszközével az emberiséget szó*' gátja. Azt akarjuk, hogy a tudó. niány legyen az ember uralmának biztosítója a természet éa a társa­dalom felett A művészet és az Iro- ‘ dalom, a film éa a színház tárja k< az ember világinak és környezeté­nek kölcsönhatásait és mutassa meg az emberi fejlődés útját Az iskola legyen a népé és benne ne csak a kiváltságosakat tanftsák magasabb- fokú műveltségre. A kapitalizmus szétzúzásával, a szocialista rend­szer építésével, az anyagi jólét meg­teremtésével a kultúra más áldásai­ban Is részesüljön a nép. Mindez természetesen már kibon­takozóban van nálunk és ha össze­hasonlítjuk a magyar nép kultúráIK helyzetét a háború előttivel, szem. beszökő eredmények mutatkoznak Bátran állíthatjuk, hogy a kultúra terjesztésének gyakorlati lépései mellett fontosabb pótolnivalóink van. nak ideológiai területen. Az új kút- túra terjedése harccal jár és többet kell tennünk, hogy megvívjuk ezt • küzdelmet a régi kultúra maradvá­nyaival, a népben Is még é|ö elő­ítéletekkel és a másik, a kapitalista kultúra tudatos terjesztőivel szem­ben. Az új kultúra ellenzéke első sorban azt nem érti meg, hogy a kapitalista kultúra csődbe került Azt hiszik, pusztulása csupán szám­űzetés és abban reménykednek hogy idővel majd visszatér. Nem értik meg, hogy a tőke a kultúra minden forrását, a tudományoktól a művészetekig a profit szolgálatába állította és a kultúra eljuttatása, termékeinek tartalma — gyakori; tt és ideológiai alkalmazása — a kapl talista országokban la a fejlődé* aka­dályát képezL Nem véletlen tehát a kapitalista kultúra veresége. A kiváltságosok szolgálata azt eredményezte, hogv elidegenedett a nagy néptömegektől Ez megfelel • burzsoázia érdekel­nek, mert az Iskolázatlanságban, kultúráiig szegénységben élő nép könnyebben elnyomható, a tőkések diktálta Irodalom megbutltja és -I- tévelyftl. A tartalmatlan, a népn-k semmit sem mondó, az Imperializ­mus veszett filozófiáját tükröző művészetek a kapitalizmus közön séges propagandájává zODenek — Ezek csak arra alkalmasak, hogv semlegesítsék • tömegeket, meg­mérgezzék szemléletűket és saját társadalmi törekvéseik ellen fordít s'ák a népet. Ennek hatása mutatkozik azok ban a rétegekben, amelyek még ma Is az amerikai filmet becsülik nagy­ra, a polgári regényeket falják, akit félnek a valóságot tükröző szlnda raboktól, akik még ma sem nyu­godtak bele az iltalános Iskolák lé­tezésébe. Ezek az ellenérzések tér mészetesen szövetkeznek a néptő' való félelemmel Is. Az új szfnhá> lényegében szért nem tetszik, mert ma már a dolgozóké la. Az uj Is­kola azért nem kell, mert minden­kié, mert már nemcsak egy kivéte­lezett rétegé. Akinek „Amerika” a kuftúra ha zája, azok elfelejtik, hogy ott a gazdagok egy bankett céljaira va­lóban negyedmillió dollárt tudnak fordítani, de a lakosság 50 százalé­ka betegség esetén csak a legna. gyobb nehézségekkel tudja az c, - vost megfizetni. A kultúrálta szűk ségletek kielégítéséről szó sem le­het. Az Egyesölt Államokban nincs megszervezve a betegségbiztosítás és 1945-ben több mint 300 ezer em bér halt meg kellő orvosi kezelés híjián. Több mint tíz millió ember kutat kétségbeesetten lakás utár Ezek az adatok Lundenberg ame­rikai szociológus 1948-ban megje­lent könyvéből valók, de a helyzet azóta csak rosszabbodott. Mindez szorosan összefügg a kul. túra kérdéseivel. Olyan helyen, aho1 fajtájuk alapján üldözik az embe­reket, természetes dolog, hogy a fajok és nemzetiségek gyűlöletére tanítanak az Iskolában Ahol millió szám éheznek a családok, ott arra nevelnek, hogy efvltathata »anná tegyék a trösztök és monopóliu­mok, a pénzarisztokrácia uralmát _ Ott megvásárolják a sajtót, a ró-' diót, a filmet, a színházat és az Iro. dalmat, hogy a kiváltságosak ügyét szolgálja. Az Ilyen helyről érkező „kultúrtermék” pedig nem lehet jó a felszabadult és fejlődni vágyó né­peknek. Figyelni kel) hit azokat, akik a régi kultúra propagálói. A ml is­kolarendszerűnk helyett vájjon ők milyent kínálnak? A kapitalista or­szágok Iskolatípusai valóban válto­zatosabbak: az egyik fajta az urakcl neveli, másik fajta, mint Lenin mondotta: „rabszolgákat, akik a profitot szolgálják, anélkül, hogy annak nyugalmát és álmos közönyét zavarnák.” A kiváltságos osztályok líceumai, gimnáziumai, „humanista" Iskolái a kizsákmányoltak gyűlöle­tére neveltek, nembeszélve a tiszti- iskolákról, amelyek ma már szin­tén a népé minálunk. Vallon miért akarnak hát ehelyett „jobb” rend szert kínálni a régi kultúra hívei? Mert a kapitalista kuftúra tanítása p-inylra fogott raftuk. hogy ellen ségelvé váltok a népnek. A két kultúra harcában, a csőd. betűit, haldokló régi és a diadalma­san előretörő új kultúra közdelmé- ben le kell dönteni a bálványokat amelyeket még mindig oly sokan csodálnak. Széleskörű telvllágosftó munkát kell folytatni J.-gy az Im­perialista kultúra „vívmányai” azok a hadműveletek Is, amelyekét a fejlődésük alacsonyabb fokán lévő gyarmati népek eBen folytatnak a legkeményebb és leghidegebb ter­rorral. A háborúban porig égett vá. rosok és falvak, a tömegsírok is a kapitalista kultúra termékei. — A gazdagok jó élete és a milliók nyo. mora, a munkanélküliség temetői, a rabszolgatőrvények: ezek a kapi­talista kultúra termékei. A nők egyenjogúsítása helyett a prostitú­ció tenyésztése, hamis, beteges esz­mék terjesztése könyvben és szín­padon: ez az. ami ma „művészeti" síkon megmutatkozik a kapitalista kultúra terjesztőinél. Ezek behatása ellen a néptöme- gek kooolyahh nevelésével Is kell harcolunk. Sajtónkat, Irodalmun­kat, színházainkat és film leinket, a rádiót még komolyabb vizsgálat alá kell vennünk, hogy teljesen meg­tisztítsuk a régi kultúra hatása alól Tudományainkban és művészeteink ben az emberirég múltjának leg­nagyobb hagyományaival últlpusú tudományt. Irodalmat, művészetet hozunk létre. Knltúrális Intézmé­nyeiket magasabbfokra IceD fej. lesztenönk, hogy rövid időn belü’ széles bázisa legyen a virágzó, ú j kultúrának. /T)tukin, szuJfffaémk 150. hyJ&tduJ&i-n. 1949 lán'ns 6-án l«sz 150. év­fordulót* A Sz. Puskin, a nadv orosz kö’tö születésének. A Szov'ef Tudományos Akadémia Irodalmi és nyelvészeti osztóivá nagy lelkesedéssel készfll a fu- blleum méltó megünneplésére. Az évfordu’ó napfáig *e1|esen el készül Puskin müveinek 16 kő- te'ből álló akadém<n! kiadása Ezenkívül azt tervezik hogv tíz­kötetes népies alakban Is ki­sdiák Puskin müveinek telje» gyűjteményét. Ugyanakkor Mosz kvában éa Puskin városban Pus- kinkiállí'ásókat rendeznek. Ezúton kíván a színház a város kö z6nségének kellemes karácsonyi On ne. pekt ás vidám szórakozást. 8ZINHAZI MDSOftl Szombat délután 4i HULLÓ FA­LEVÉL Szombat este fél 8i UAGNAS MISKA Vasárnap d. u. 4i MÁGNÁS MISKA Vasárnap este (él 8: MÁGNÁS MISKA Háttá este >/s8i ELVÁLT ASSZONY. (A bérlet.) Kedd este V«8i EIVAL TA6SZONY 'Tjthhí mát nem lyálíalkűz&k. zúróiódtink az ormánsági asszonykezek gyönyörű alkotásain AZ ABLAKOKAT jégvirágokkal disz!tette a játékos természet, a rozzant kályha alig érezhető me­leget áraszt, künn hó ropog léptek jlatt. Négyen vannak a szo­bában: egy 90 körüli anyóka, áttetsző, majd­nem élettelen szemekkel. Cson­tos ujjai görcsö sen kapaszkod­nak a szék tám­lájába és csak nézi a „fiatalo­kat“. Pintér nénit, ezt az 56 éves, örökké beszélő, hervadhatatlan hu morú öregasszonyt, Bene István nét és Bene Máriát. Gyorsszövő gép kattogása töri meg a csendet. Bene Mária szövőgépének a katto­gása. Nyüst kopog, metélő siet és a szövet percről percre nő. TÜSÖKRÓZSAS függönyök, ke­resztbe aszta!futók, kerek dltzpár- nák, kőrberojtos zsárteritök, mil- liök ét remek ágy el ők vált jók egy­mást Bene néni kezében. De nem marad el a szakszerű magyarázat sem: „ez cserleveles, szegfűt, csil­lagos, ez meg tűsökrózsásr A szí­nek csodálatos összhangját nézzük És nem győzzük csodálni a szép­érzéket, Bene Mária képzeletének mesés gazdagságát, megbámuljuk a szemkápráztató drapériákat, a „csil- tag-kelyhest“, ezt a török időkből származó mintákkal kidolgozott garnitúrát. SIMON PÉTERNÉN1 IS, Pintér néni meg Bene Mária is jól emlé­keznek még arra az időre, amikor a világ minden részében nagy ke­reseti cikk volt az ormánsági szőt­tes. Jó, értékes valutát adott érte a külföld. De természetesen, mint minden más exportcikken, ezen is csak a kapitalista exportőrök gaz- dagodtak meg Sűrű fejcsóválások közepette, keserűen meséli Simon néni azt az idői, amikor egy nap alatt, — bármilyen megfeszítve dől goztak is — nem kereshettek töb­KÉP SZÖVEG NÉLKÜL bet 2—2.5 pengőnél. „Akkor bi­zony ógy kellett dolgoznunk —• szól —, hogy sokszor a szövőszék padján ért bennünket a reggel." Egy művészi himzésü párnáért 2 pengőt fizettek és ugyanazt 20—25 pengőért adták tovább. Vagy pél­dául: egy törölköző munkadíja 16 fillér volL A piaci ára ugyanakkor 4 pengő. „NEM ÍGY LESZ AM a jövőben! Nálunk. Csányoszrón is megalakul a háziipari munkaközösség." — ötvenen dolgozunk ott — toldja meg Pintérnéni, aztán Bene Mária mondja el, hogy a keresett cikket megfelelő érték szerint fizetik, ezenfelül pedig hathatós támoga­tást is élveznek majd. „Segít rajtunk a földműves tzó- vetkezet. 32 forintos áron kapjuk majd a fonalat, most van folya­matban a termeiét megszervezése lt.m MINTÁT IS KÜLDTEK már kül­földre és a HÁRT most azon fára­dozik, hogy a termelés fokozatos növelésével exportlehetőségeket biz­tosítson. KINT A FIATALSÁG szélet jó­kedvétől hangos a hófedte ctány- oszról utca. Pintér néni ét Simon néni lassan felcihelődnek, elköszön­nek, de Bene Mária „tzűföszéke“ kattog tovább. A fürge ujjak to­vább tologatják a hajót, tovább nö a ruhadarab hogy aztán elkészül­ve átadja helyét a selyemnek és műselyemnek, amelyből az ország egyik legszebb iparművészeti ter­méke lesz: a híres ormánsági szőt­tes. (Pűlőp) A MSzMT januári programja A Magyar Szovjet Művelődési Társaság pécsi csoportja 1949 ja­nuárjában nagyszabású kul'úrprog- ramot dolgozott kJ. Január 23-ül Lenin halálának évfordulójával kap- c-datos ünnepségeket rendezi meg, ez1 megelőzőleg oktatási fo’yamatot indít, mely Lenin éle'ét és munkás­ságát ismerteti a legszélesebb nép­rétegek előtt. Tervbeve‘ték a Mosz­kvai Művész Színház 50 éves fenn. állásának megünneplését. A gazdag kiritúrprogram a szovjet írók mun­kálnak Ismertetésével bővül ki. va­lamint a dunántúli és pécsi írók és költők munkáit szemelvényekbe* propagálják, melyeket vita követ. — ELVESZETT .Dzdpp" névre haB­gató 1 évee. hím putikutya, színe te- kete-barnáé, fehérmellényü. Megtalá­lója jutalom ellenében adja te Sima* Jenőnél, Kossuth Lajos út 18 «Am (16318) (x) JiäzluuotoU munkcuecWH^ (Szín: hivatali helyiség, tróaszta. lók mögött una'kozo arcú közüszt- riíe.ők.) Elöljáró (be). Tisztviselők: Alásjolgájí elöljáró űrt Elöljáró: Üdvözlöm önöket. Csa« azért jöttem, hogy újból figyelmez­tessem önöket: 12 órakor kezdődi* a közhivatalok közö‘tl országo- munkaverseny. Azt szeretném, ha a XXXII. kerületi lakáshivatal el­ső lenne előzékenységben és főleg az ügyek gyors elintézésében. — Értem? Tisztviselők: Igenis elöljáró úri Elöljáró: Aztán 12 órakor bele feküdni. Viszontlátásra! Tisztviselők: Viszontlátása elö< járó úr. (Elöljáró el, csend, innen tői kezdve minden -isztvise'ő rend kívül álmosan és vontatottan be szél.) Segéd jegyző: Jegyző úri Hán\ óra van most? Jegyző- 10 perc múlva 12. Kovács (altiszt, kiabál): Tizenegy millióötszázöiös számi Ügyfél: En vagyok! Szabadna. Szabadna ... (belép az ajtón). Kovács: Tessék először * segéd- irző úrhoz menni, ott Ü s sa­ra Ügyfél: Melyik az? Amelyik új­ságot olvas? Kovács: Nem kérem, amelyik ? körmét ráspolyozza. Ügyfél: Igen már látom. Köszö­nöm szépen (odamegy a segéd jegy zö úr kérem (C'Cno). Kérem, én a lakáskérvényemet -szeretném be, nyújtani... Segédjegyző: Adja ide! (Átveszi a kérvény: és olvassa). Vukics Ed.: vessző, budapes‘1 la'kos, vessző kérvénye, vessző, ide nem kdí ve>sző?l, a kerületi L, pont. 4 vo nal b, első emelet 3-as 6zámú lakás kiutalása -árgyában, pont. Az ok mánybélyag hó; van. mi? Ügyfél: A kérvény túlsó oldalán kérném tisx-eleMeL Segédjegyző Biztos az? Ügyfél: Hát..-. tes-ék ugye meg rézi... mondom a túlsó oldalon. Segédjegyző: Azért én nem fa ditom meg. Elmehet. Majd kiéri» sr-jük. Ügyfél: Kérem segéd jegyző úr, tu ehetne valamivel gyorsabban eün tézni, nincs lakásom, a ligetbe a • szóm egy pad helyén . Sgeéd jegyző: Ugyan kérem, hova gondol? Gyorsabban? könnyű azt mondani! (ást*) Ha én szignáltam a kér vény*, akkor elen jegyzi a jegyző Úr és az előadó úrhoz kerül, aki referál az osztályvezető urnák, aki erre kiadja a nyomozónak, aki W- t>rál1 a helyszínre és jelen ést 4r, ha minden rendben van, akkor szám­fejtik a kezelőségen, kezelik a számfejtő-égen, ellenőrzik az ikta­tónál a kő íyveíősége.i, a jegyző ur kiszignálja, az elöljáró úr dönt és ön* én kiértesítem... Ügyfél: Ee... éa mennyi ideig art ez kérem ... Segéd jegyző: (ásít). A jó Is*en tudja ... (Az óra rizen-kettőt üt, amig az ütések -ar-anak, minden tisztviselő megmerevedik — és et­től kezdve mindvégig a tisz-viselők őrült gyorsasággal, pa‘:ogva beszél nek és cselekszenek.) Segédjegyző: Tizenkét óra! (meg­változott hangon). Itt a szignóm, » -zomszéd asz'alhoz lesz szive« .. lAtkiabá') Jegyő úri Ellenjegyzés (az ügyfé. hipnotizálva viszi e ké vény*) Jegyző: (aláírja) Már meg is van' Ott szemben iktatják! Méltóztassék oda. Iktató: (villámgyorsan Ir és vtempMk). lkaival Előadó úri Előadó: Igen. Köszönöm. (villám­gyorsan át hadar ja a továbbadott kérvényt) Rendben van Osztályve­zető úr. Osztályveae‘5: Helyes! Nyomosó úri Ló uca 4/b. első emelet 3.1 Nyomozó: Rohanok! (észtvesztvr elrohan, egy pillanat múlva liheg visz«) A lakát. üres... kiutalhat (visszaadja a kérvényt). Osztály vezeő: Jól Számfejtés! Számfejtő: (a kérvényre firkái, hadarva számol) Megvan. Osz ályvezető: Kezelővégl Kezelő: (az átvett kérvényt alá írja. (Megvan!!) (stemplit nyom rá) Ősz élyvezető: Ellenőrzést Ellenőr: (nézi a kérvényt) Vtt- kics—Vukics. Lakás—Lakás. Ló­utca—Ló u*ca. Helyes. Könyvelő: Szabad! (egy nagy könyvbe irkái). Már le Is könyvel­tem. Jegyző úr! Bélyegző! Jegyző: (lepecsételi) Tessék! " Kovács vigye az elöljáró úrhoz! Kovács: Tgendst (szélvészként el­rohan, -zaladva vissza). Tessék, at elöljáró úrtól visszal Jegyző: (átadja a kérvény1 ** ügyfélnek) Tessék Vukics úri — A lakás az öné! Kéretem a követke. ző‘l (Az altiszt ez ajtóhoz rohan, az ügyfél a boldogságtól ős-zeesik- Függöny.) Kishont Feraaí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom