Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-14 / 262. szám

104* NOVEMBER 14 nr.TNAPrrtTLi napló 7 Ä tagjelöltségről A kizsákmányolok elleni harcban sTvleiett Snkan, pártonkívöliek, mis párt- helsek, sőt még elvtársaink egy ré­sre sem értette meg, hogy tulaj­donképpen miről van szó, mikor először hallották, hogy a Magyar Dolgozók Pártjában bevezetik a tagjelöltséget. A magyar pártok­nál és a többi országok politikai pártjainál — a kommunista pártok kivételével — nem találkozunk ez­zé' a rendszerrel. Meg kel! néznünk közelebbről, hogy miért éppen a kommunista pártok alkalmazzák a tagjelöltség intézményét, mit jelent, milyen célt szolgál ez a rendszer és nálunk miért éppen most került sor meg­valósításira. A kommunista pirtok a szo­cialista társadalomért küzdenek, melyben megszűnnek a kizsákmá­nyoló osztályok, megszűnik ember nek ember által való kizsákmányo­lása, elmosódnak a szövetséges, dolgozó osztályok különbségei, az egyének boldogulása a közjó felté­tele. Ezt a célt csak harcos, for­radalmi párt tudja megvalósítani, olyan páirt, amelyik állandó _ gond­dal vigyáz tagsága összetételére, arra, hogy olyan emberek kerülje­nek soraiba, akik a kitűzött célt önfeíáldozóan, lelkes munkával meg is tudják valósítani. Ilyen pártok a kommunista pártok, köztük a Ma­gyar Dolgozók Pártja is. A tag- jelöltség rendszere azt a célt szol­gálja, hogy a munkásosztály, a dol­gozók legjobbjai kerüljenek be ezekbe a pártokba. A tagjelöltség a párttagság elő* iskolája. A tagjelöltség célja: lehe­tőséget adni annak, aki a párt tag­ja akar lenni, hogy megismerkedői> programjával, szervezeti szabályza­tával, politikájával s hogy ugyan­ekkor a pártnak módja legyen meggyőződni a jelölt hűségéről a párt és a népi demokrácia iránt. A tagjelölt kötelességei és jogai azonosak a tagok kötelességeivel és jogaival, azzal a különbséggel, hogy a tagjelöltek tanácskozó és nem szavazati joggal vesznek részt a pártszervezetek taggyűlésein és ér­tekezletein s hogy a pártbizottság­ba és a párt egyéb vezető szervei­be nem választhatók. A fenti rövid meghatározásból kiviláglik a tagjelöltség kettős jel­lege. Egyrészt lehetőséget ad a pártba belépni szándékozónak arra. hogy — túlmenően a párt írásban lefektetett programjának, szervezeti szabályzatának politikai irányvona­lának megismerésén — belülről munka közben győződjék meg ar- ró|, hogy ebben a pártban miként álfa szó és a tett viszonya. Ugyan­akkor a pártnak is módjában áll a tagjelöltet nem szavai, hanem első­sorban a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeiért vég­zett munkáján keresztül megismer­ni, megbírálni. A fenti meghatározásból ezen tutmenően az is kiderül, hogy a tagjelölt a jelöltségi idő alatt is tevékenyen résztvesz a pórteleiben, a pártmunkában. Természetes tehát, hogv a párt élcsapat jellegének biz­tosítása már a jelöltségre jelentke­zők kiválogatásánál kezdődik. Csak az vehető fel tagjelöltnek, akit két olyan elvtárs ajánl, aki legalább egy év óta tagja a párt nak és a jelöltségre jelentkezőt legafabb hat hónap óta közös tevé­kenység alapján Ismeri. A tagje­löltnek a felvételt követőleg leg­alább félévi jó munkájával kell be­bizonyítania azt, hogy méltó a párt­tagságra is. Az új tagok gondos kiválasztását célozza az Egvesiilésl Kongresszuson elfogadott Szerve­zeti Szabályzatnak az a megállapí­tása, hogy: „ .. . a jelöltnek a párt­ba tagként való felvételét alapszer­vezetének vezetőségénél (titkáránál) kel! kérnie írásban. Kérelméhez kél olyan párttag írásos aiánlását kel' mellékelnie, akik legalább két éve tagjai a pártnak (MKP, SzDP, MÖP) és akik a jelöltet közős te­vékenység alapján legalább hat hó­napja ismerik... Uj párttagok fel vételéről az alapszervezet vezetősé­gének előterjesztésére az alapszer­vezet taggyűlése határoz és ezt a megyei vagy kerületi pártbizottság hagyja jóvá.” Külön súlyt ad a tagjelöltség intézményének a Szervezeti Sza­bályzatnak az a megállapítása, mely szerint ...,,Uj párttagot általában csakis a tagjelöltek sorából lehet felvenni.. Ez mind helyénvaló, de miért csak most vezetjük be ezt a rend­szert, mi lesz azokkal, akik már párttagok, de még csak tagjelölt­nek alkalmasak? — vetődik fe! a kérdés. A Szervezeti Szabályzatnak Ide­vonatkozó része leszögezi, hogy azt a párttagot, aki kötelességeit, a párttal szemben hanyagul teljesíti, pártnapokon, taggyűléseken, érte­kezleteken nem vesz részt, magát nem képezi, pártmunkát nem végez, tagjelöltté kell átminősl'eni. Ennek a kérdésnek megértésénél az alapvető szempont az, hogy éle­sen megkülönböztessük a pártba nem való osztá'yidegcn. megveszte­gethető, törtető elemeket azoktól a jószándékú, becsületes emberek­től, akik még nem felelnek meg ugyan a párttagsággal iáró köve­telményeknek, de megvan bennük a készség, hogy tuimással és mun­kával kommunistákká, a munkás- mozgalom harcosaivá váljanak. Az előbbieket nem áturnős-Teni kell, hanem ki kell zárni őket a pártból, míg az utóbbiakat, akik még nem elég érettek ahhoz, hogy a mun­kásosztály és a dolgozó nép él­csapatának tagjai lehessenek, eze­ket kell tagjelöltté átminősíteni. Mindebből nyilvánvaló, hogy az át­minősítésnek nem büntető, hanem nevelő értelme van. Hátra van még az a kérdés, hogy nálunk, a Magyar Dolgozók Pártja miért éppen most vezeti be a tag­jelöltséget? A válasz kézenfekvő: Amíg a pártok és különösen a két munkáspárt között versengés folyt a tagokért, nehezen lehetett elejét venni annak, hogy becsületes dolgozók tíz- és százezrei mellett ellenséges elemek, törtető, megvesz­tegethető emberek is ne szivárog­janak be a pártba. A hibát még tetézték egyes funkcionáriusok, akik a központi vezetőség határozott ti­lalma ellenére, erőszakos tagtobor­zással nem egyszer csoportos fel­vételle! úgyszólván bekényszerítet- ték az osztályellenségct soraink kő zc. Másrészt, amíg pártunk sorra aratta a győzelmeket a népi demo­krácia építése során, ahogy nőtt pártunk tekintélye, hatalma az or­szág vezetésében, olyan ütemben, olyan mértékben iparkodott a reakció beépíteni embereit soraink­ba, hogy belülről fejthessen ki bőm lasztó tevékenységet. A két munkáspárt egyesülésével megszűnt a szakadás a munkásosz­tályon belül és lehetőség nyílott a lenini-sztálini pártépítés alapelveinek az eddiginél következetesebb keresz­tülvitelére. Ezért Vált most idősze­rűvé nálunk a tagjelöltség rendsze­rének bevezetése. Ennek segítségé­vel Pártunk megszilárdítva sorait, kivetve magából az oda nem való elemeket, a szocializmus építésével együtt járó megnövekedett felada­tokat a jövőben is, továbbra is harcos, forradalmi párthoz illően fogja megoldani. A reakció érzi, hogy mit jelent számára az, hogy a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép élcsapata bevezette a tagjelöltséget és ezért mindent elkövet, hogy hazug állításokkal ködösítse el en­nek nyilvánvaló célját. A dolgozó nép a felszabadulás óta eltelt idők során megtanulta, hogy amit a reakció támad, az a dolgozók számára jó. Így van ez a tagjelöltséggel is. Nemcsak a mun­kásosztály, hanem az egész dolgozó nép közös érdeke, hogy a szo­cializmusért vívott harcban olyan párt vezesse, amelvik kipróbált, be­csületes, harcos emberekből áll. a kisjakabfalvai rizsszövetkezet Megismerte a falu Kis Mihály igazságát A vi! „fíiígmiite“ csárda Dauertól nem töredezik tökké a kaja, ha a 1427« RÓNAI-szalon ni eljáráséval készít!. feletti erdő­ben szekér nyikorog, os­tor pattog, egy ember a kocsi előtt halad és méregeti a fák közeit, a másik a szénásszekéren igyekszik irányí­tani a lovakat, hogy a fák közt elférjen a jól megrakott szekér. A jelenetről arra következtetne az ember, hogy csempészek szállíta nak dugáriit. Csakhogy itt nincs országhatár, sem vámhatár, egy­szerűen csak rossz út van. Mere­dek agyagos földút vezet Kisjakab- falvára, azt is xígy kimosta az őszi eső, hogy egy-egy merész vállal­kozó hol tengelyig süllyed a sárba, hol a szekér dereka akad meg a „lépcsőfokokon.“ Kisjakabfalva az év esős szakában úgyszólván tel­jesen el van vágva a külvilágtól; még szeremcse, hogy gjmlog sincs messze Villány. mégis élénken folyik az élet, Bibén 37 elszigetel kis faluban az embereket érdekli minden ese­mény, ami a nagyvilágban törté­nik és' ők maguk is részesei akar­nak lenni ezeknek az események­nek. Ezt mutatja a népi szervek komoly munkája. Mindjárt az első háznál Kis Mihály széles mozdu­latokkal magyarázza és meséli a falu eseményeit. Elsősorban a falu adatait mondja el sorjában anél­kül, hogy kérdezni kellene. Ugy- látszik büszke vagy a számokra, vagy arra, hogy ő tudja, mert né­hány perc alatt fejből elmondja: ,,Í2Ö0 holdas határa van a falu­nak, ebből R47 hold szántó, 164 hold rét, 218 hold erdő, a többi kaszáló, legelő nincs, mert kevés volt a szántó, ugyanis ezen a te­rületen a falu 40 őslakóján kívül 40 telepes, 18 Csehszlovákiából át­telepített gazdálkodik és még lő helybeli szegényoaraszt is kapni! földjuttatást.“ Még azt is hozzá­teszi, hogy a falu túlnyomó része protestáns, körülbelül 80»/«-a. Ezt mind csak azért mondta el — amint maga is hozzáteszi >—hogy bebizonyítsa: a falu a kisparasz- toké. Kis Mihálynak, azon gazdálko­dik. Azelőtt egy ötvenholdas ku­föl hold jinatoti m Iáknál dolgozott harmadában. Volt gazdája azzal búcsúzott tőle: „No Miska, jössz te még vissza hoz­zám.“ Ö pedig így búcsúzott: „Majd megmutatom, hogy azon az öt holdon többet termelek, mint amennyit az 50 holdon harmadá­ban megkerestem.“ Meg is mu­tatta. Ahogy aztán sorra veszi a falu történetét, panaszra is sor kerül. A Karasiea mellett Ariét Ede pé­csi, Fogaras-utcai lakos kibérelt 20 hold földet és azon rizst ter­melt. Ez még nem lett volna baj, de szabálytalanul ásták az el­árasztó csatornát, a víznek nem volt lefolyása és elöntött maga körül 80 holdnvi kaszálót, ami között néhány hold kukorica is van. Ezen a 80 holdon nem ter­mett semmi, viszont a munkások­kal dolgoztató és kizsákmányoló Ariét Edének a 20 holdon 470 mázsa rizse termelt. A 80 holdon neki egy holdja volt, de a többi is egy-két holdanként a falu kis- parasztjaié. Nagy kár érte őket ezzel, de Ariét Ede a 20 hold bér­letén kívül kártérítést nem akar fizetni. Most perük. „Maga kárán tamil a? ofens" — mondja Kiss Mihály — és ezt a tanulsá­got a föld művesszövetkezet most hasznosí­tani akarja. A szövetkezet a ki záskmányolók elleni harcban szü­letett meg. Ariét Edének „sikerült“ elárasztani a 80 holdat, anélkül, hogy akarta volna, ha a föld inűvesszővetkezet el akarja árasz­tani a területet, akkor az is sike­rülni fog. Ennélfogva ezen a 80 holdon rizst fognak termelni, szö­vetkezeti alapon, állami támoga­tással. Hogy érdemes e? „Nézzen ide!" Azzal előveszi kis füzetét és abban mutatja a számokat: „Gorombán számolva egy holdon legalább húsz mázsának kell teremni. Igaz? Ha annyi terem (de teremhet 25 vagy még több is), akkor mázsánként háromszáz forinttal számítva hat­ezer forint, a 80 holdon félmillió forint lesz a szövetkezet jöve­delme. Kiss Mihály e>t a számítást terjesztette elő a szövetkezet taggyűlésének, ennek alapján javasolta a szövetkezeti rizsterme­lést. Pécsi Mihály elvtárs is támo­gatta, az MDP helyi titkára, meg Fenyösi József elvtárs, az UFOSz titkára, de nem is kellett nagy tá­mogatás, mert a tagoknak is tet­szett a dolog. Azóta már megint másban töri a fejét Kiss Mihály. Hallott a gya­pottermelési kísérletekről és ezt ő is meg alkarja próbálni „Elő­ször a magafn földjén akarom ki­próbálni — mondja —, és ha si­kerül, ezt is javasolni fogom szö­vetkezeti termelésre, úgy gondo­lom addigra úgy megerősödik a szövetkezet a rizstermelésből, hogy a gyapottermelésre a saját erejé­ből is tud majd áldozni.“ Kiss Mihály nem vezetője a szö­vetkezetnek, egyszerű tagja, de mint a falubeliek is mondják, az ő szavára hallgatnak legszíveseb­ben. Nem csoda, mert egészséges gondolkodásával mindig fején ta­lálja a szöget és a falu dolgozó parasztjai is jól tudják, hogy mi szolgálja az ő érdeküket. Ha aztán minden úgy sikerül, ahogy tervp.- zik, akkor majd az erdőben sem kell bujócskázni, ha le akarnak valamit vinni Villányba, megépül a járható köves út is és a 617 hold szántóval rendelkező száznál több lakójú faluból az új pa­rasztság életerős és fejlődő köz­sége lesz. Moszkvai lami'mányii! ra indul egy pécsi bányászmártír fia Terveiről bénáéi Török László SzIT veselő Török László, a mecsekszabolcsi SzIT vezetője Moszkvába indul, u magyar kormány ösztöndíjával ős a Szovjetunió segítségével ötéves tanulmányútra. Ma 33 éves, mire visszajön, 38 éves lesz. Apja, Török István bányász köz­ismert volt a háború előtt bal­oldali érzelmeiről, forradalmi gon­dolkozásáról. 1911-ben a nyilas ter­ror őt is elragadta, a munkásmoz­galom többi kiválóival együtt, már­tírja lett az eszmének. Török László előtt ezért nem idegen az az ország, ahol már megvalósult a: az eszme, amelyért apja életét ál­dozta. Nem idegenbe utazik Töröl: [.ászló, ezért vállalta örömmel a hosszú ideig tartó távollétet. De nemcsak az eszmei barátság vezeti öt a Szovjetúnió főváro­sába. Tanulni akar, hogy onnan visszatérve itthon Is segíthessen annak megvalósításában, ami <i Szovjetunióban már megvan. Itt­hon joghallgató volt, de jártas a gcptechnikában is és reméli, hogy a Szovjetunióban nemcsak a szov­jet társadalmat fogja megismerni, hanem a szovjet technikát is, ami máris messze felülmúlja a kapita­lista államok technikai fejlettsé- gét. Török László úgy megy Mosz­kvába, mini második hazájába. De tudja azt is, hogy egy fejlettebb és előrehaladottabb hazába megy, hogy onnan visszatérve elhozhassa magával ennek a fejlettségnek ta­pasztalatait. Azt reméli, hogy az öt évet ki tudja használni a maga és itthonmaradt elvtnrsai javára és ezért búcsúzik bízón azoktól, akik neki ezt a lehetőséget adták és akik figyelemmel fogják kísérni moszkvai munkáját. tlj árammérőhile&esít© r masE|iféeiBlítá készüléket talált felS Jelentős megtakarítást érnek el a Közüzemeknél Nagy gond szakadt a pécsi villa­mosmű nyakába: 25 ezer áram fogyasztásmérő „órát” kel! hitelesítenie 1951-re. Minden fogyasztót végig­járni, még a legkisebbet is, az árammérőt leszerelni, az ideiglene­sét felszerelni. Az „órákat” hitelesí­tésre behordani, aztán újból felsze­relni. Mindezt a rendes létszámmal a kitűzött időre. Emellett a napi munkát is elvégezni. A beosztod dolgozóik tisztán látták ,hogy a meglevő hitelesítő berendezéssee! képtelenek ezé megoldani. — Bakán István eivtárs, a közüzemi MDP szervezet titkára elhatározta, hogy a nehéz kérdést megoldja. Ez sike­rűi: is. Kövesdi József élmunkás, Kész László, Kötetes Ferenc és Heeil János segítségével olyan leegyszerűsített órahitele- sitöt készítetteke, amely egysze­rűbb és könnyebben kezelhető a régi fajtánál. ^Bakáin elvtárs szerint a készülék előnye nemcsak könnyebb kezelhe­tőségében^ rejlik, hanem abban is, hogy a mérésnél egyö ötdnyi ára­tiERMANNAL össztánc * Kőeavleífeeii. mot használ fel, mint a régi, ezért az össztétel anyagai hosszabb éle­tűek. Teljesert zajtalanul dolgozik és így a mérés alatt átló órában hibát jelző zörejek könnyen" hall­hatók. — Használt -anyagból álUtot-'uk elő. így tizedébe sem került, mini a készen vet1 új készülék. 5779 forintba került mindössze az új 60.000 forintos árával szemben “A város vezetősége előtt szom­baton mutatták be az újí'ásí, amely minden tekintetben megfelelt a hoz­záfűzött várakozásoknak. Pártélet PARTNAPOK KEDD. Délután 6 órakor, Belváros: Dalios Kovács József: (fi) Siklóst páríszerv.: Kis István; (7) Kert­városi pártszerv.: Darvasi István. SZERDA. Délután 6 órakor, Budai II. pártszerv.: Kamarás László: jt>) Budai I. pártszerv.: Borsod: Béla; (6) Gyárvárosi pártszerv.: Remé­nyi József; (7| Szigeti külv. párt- szerv.; Dr, Huszár István; (?) Bá- nyaiskoln: Molnár Károly. SZOMBAT. Este 8 óra, Istenkut: Balázs Adorján. A Budai I. párbízalmiak kcdd»n délután 6 órára fettét enül jelenje­nek meg a párthelyiségbea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom