Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)
1948-11-07 / 256. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 Ui EMBEREK az uj gyárban Most éfcnunká's a tégleégető Seffieí Gyula. A Deutsch téglagyárban a munkások csak annyit mondanak rdte: „Megérdemli az öreg, szongaíniái sok fiatal utánozhatná.” Mő, aki „Hrp nnnHr ért" végez A hirtrailkua prés súlya 150 mázta. Komor And» meflctí egy mosolygót arcú lány dolgozik: longauer Magda, A munkás, aki edeoezet hozná, megsúgja, hogy nehezen iadjak kihúzni a szaon- fatt a szájából: nem szeret sokat beszélni Azt is elmondja, hogy a teremben mindenki szereti a tényt, aki Jérfi uamkkT végez ni Miére UAdsMU « UdtrardUtas prés súlyos oastalpm rányomoefík n bórdxráhra. Kisimul a Mr ráncos febühte te olyan ráma lesz, hogu Storni oégighúxni az ni jónkat a tetején. Imikor megkérdezzük, hogy miért leit élmunkis, jóformán egyetlen szót mond: — 130 százalékot teljesítettem .. rA oálasz félreérthetetlen, de nem olyan egyszerű.. Benne ona a reggel hk órától kezdőéi munka, ajjití gyors mozgása, a gondosság, amellyel a nagy gépét kezeli. Hiszen elegendő lenne egyetlen ügyetlen mozdulat és az öntött testű gép jóidőre megdermedne és nem dúsítaná a bőrdarabokat. — Élmunkúsnak lenni. — mondja, — nagy dicsőség Szeretném ha tooábbra is kiérdemelném ezt a kitüntetést. A Bőrgyárban biztosak abban, hogy Longouer Magda sokáig kiérdemli az ötágú csillagot. A táglaágotS és családja Kissé paüőcosan beszél és ősz a haja. A kemencék fellett, ahd néha tüzesre forrósodik a tégla, keskeny vasra* húzódik. Az bAoitoc. félhomályos befyfeégtoen esen a vas- járdán sétál egész nap. Bekukkant a kereknyBású lyukon és nézi & mélyben lobogó tűzet, amely vörösre festi a nagyítású tégfókót. Munkatársat: és fia. Értik az öreg minden mozdulatát: „kevesebb szén kell a tüzeléshez, mert összeolvad a tégla és sohasem lesz ház belője a acqgéayember tettén." Sefflei Gyms 41 esztendeje dolgozik téglagyárt«», a Deutsch té^a- gyárban tat é*e. Tudja azt, hogy a kemence a leibe a téglagyárnak. Itt válnak tégláivá a szürkeszkiű, ragadós agysgefazatoak. A tüzeléshez sok sóén Mű«» legértékesebb nyersanyaguk egy&e, Mezen az agyag ott húzódik máxaaaeánm « gyár me&eíB Wreógen, csak kocsiba kell hányról A kemence vöröslő fényétől «éSogóvá váRk a szeme, szájából tossan bukkanmok elő s szavak: — Tíz esztendővel ezrtőlt nzer darab téglához két és fél mázsa szén volt szükséges, most elegendő egy mázsa és hatvan kiló. Számi'- stik H. hány vágón szenet takarítunk meg egy hónapban. Mindezt az öregnek köszönheti a gyár, de errS ő nem beszél. Továbbiétól a vas járdán és nézi a lobogó lángokat. Figyelem és figyelem. Eredmény: kevesebb szén az égetésihez. Mosoly bujkál az arcán, _ amikor elmondja, hogy 130 százalékot teljesít a kemence, öröm Ezermester a lakatosmfihelyben Középtermetű ember, amikor dolgozik szemüveget vesz fel és vizs- gfálódva tekint a görbe és egyenes vasrudakra. Nem kapkod, minden munka előtt homlokán összeráncolódik a bőr, mégis mindig előbb elkészül a munkával, mint aki vak- tába kezd csupán dolgozni. — Ha többen dolgoznak, néha vitatkozik: „Ezt a gépszerelést így és úgy kellene csinálni.” Mindenkit meghallgat, még a fiatal, jóképű segédet is, aki néhány hete szabadult fel. — A sztahanovistákat tekintem példaképemnek, — mondja nekttá- maszkodva a satupadnak. — Hogy miért? Mert ők a szocialista építés öntudatos munkásai. A gondol kodé, cselekedő munkást tartom követendőnek. Azt szeretném, hogy mlndannyton olyanokká lennénk, mint egy szovjet sztahanovista dolgozó: alkotó, szerény és öntudatos. A Bőrgyárban sok mindent keli nekik megjavftanlok. A gép nem örökéletfl. Legfontosabb, hogy sokáig ne essen ki a termelés, a lakatos találja meg a hibát és ne „szöszmötöljön sokáig.” — A meszes műhelyben elkoptak a kisvasút sínéi. A kerekek már a tégla sorokat verték ki egymás után. A lebontás hosszadalmas munka lett volna és költséges. Kispekuláltam, hogy rúdvasat hegesztek a kopott sin tetejére. Igaz, hogy ha- sonfekve kellett elvégezni a munkát, de megérte: megtakarítottam a ml Üzeműnknek néhány ezer forintot. Ludwig Rudolf órikhosszat tudna beszélni az ilyen mindennapi „bravúrokról”. Nemrégen az egyik műhely emeletjéről a másik épületbe kellett szétszedve áthordani egy többmázsiás súlyú gépet. Még otthon az ágyban is gondolkodott, hogyan oldja meg a nehéz feladatot, hiszen a műszaki Igazgató is másfél hetet adott részére. Másnapra már tudta mit kell csinálnia. Vasállványokat szerelt fel és cslgávi.1 szerelte szét a gépet. A másfél hétből így lett két és fél nap. — Augusztus elsején öthónapos versenytervet készítettem, örömmé' mondhatom, hogy három hónap alatt elvégeztem a vállalt feladatokat, pedig nem voltam szűkmarkú a kitűzött tervben. A Bőrgyár dolgozói, amikor összegyűltek a széles kultúrteremben és megkérdezték, hogy ki legyen az új éimunkás, szinte egyszerre mondták: Ludwig Rudolf. — Kint lakik a Kertvárosban és délután, ha végétért a napi munka, számira nem fejeződik be a nap. Néhány hónapia a gyermekjátszótéren körhintái és hajóhintát szereit fel a proletárgyerekeknek. Most 6 lett az első bőrgyári brigád vezetője. Tanít és lelkesen dolgozik. Uj ember 6 az újjászületett gyárban. Katkó István. Túlhaladtuk a békebeli szén és iivegtermelést A hároméves terv megvalósításiának egyik alapfeltétele széntermelésünk emelése yolt.A felszabadulás után ugyanis napi színtérül efcünk aHg haladt* meg az 1.000 vagónt, a korábbi 4.000 vagónnal szemben. A tervnek ezen a téren is emcsak a háború okozta sebeket kellett begyógyítani, hanem az évmas feladatnak látszott. A dolgozók hősi küzdelme és a Tervhivatal tervszerű beruházásai azonban, nemcsak teljesítették a kitűzött célt, hanem túlteljesítették. Az 1947—48. évi eredmény 9.7 millió tonna, tehát 400.000 tonnával több, mint a háború előtti termelés. A háború talán sehol sem okotizedes rablógazdálkodás pusztításait is helyre kellett hozni. Ezzel magyarázható,’ hogy a bányászat! beruházások az összes beruházások mintegy 8 százalékát teszik, ami pénzben 380 millió forintot jelent. Az első tervévben ebből llO.OOO.ÖOO-t teljesítettünk. Az eredmény nem is maradt el. Azt tűztük ki célul, 'hogy az első tervév végére elérjük a békebeli termelést, azaz 9.3 milliót tonnát, ami az 1946—47. év! 7.7 millió tonna termeléssel szemben haíalzott akkora pusztítást, mint az ablakokban, már ez is parancsolólag írta elő, hogy üveggyártásunkat sürgősen talpraállítsuk. 1938-ban 3.*> millió m* üveget termeltünk, 1946— 47-ben ezt a mennyiséget már meg is közelítettük 3ll ruHtló kn* üveg termelésével. 1947—48-ban ugyan nem értük el az első tervévre előirányzott 4.5 millió m*-t, de a háború előtti termelést így is alaposan túlszárnyalták 4.4 milliós eredményükkel 1 A majsiok a jövőbe néznek A kísérleti telep után saját földjeiket is táblásán művelik meg a szövetkező gazdák Majs közel négyszáz háza két sorban követi az országút vonalát. Ez a letelepedési rendszer eredményezi azokat az irgalmatlanul hosz- szú falvakat, amelyeknek egyik végétől a másikig jó máisfélórát gyalogolhat a jámbor utas. A falu képéhez tartozik az is, hogy vasútállomása nincs, mert annakidején, hogy ha a pöfögő, szikrázó vonat keresztülhalad a házak között, az egész fa’u le fog égni. Féltek minden újítástól és csak arm törekedték, hogy mmél nagyobb házat építsenek, mert ez a gazdagságinak és ezzel a gazda te- fcnrtélyéaek mértéke Ma azonban már más a mérték Majsom. Az idetelepftett 200 új- gazda hozta magával az új szellemei, amely haladó irányú és az új gazdáiknak ez a szelleme ragadott magával néhány régi gazdát is. Ez az új szellem vitte Máj« 130 kis parasztját a szövetkezés gondolatára. Eleinte csak a könnyebb értékesítés és az olcsóbb beszerzés lehetőségét keresték a szövetkezetben és a szövetkezet ebben is szép mánkét végzett. A beszolgáltatott termények értékesítését lelies mértékben a szövetkezet vette át A szövetkezeti boh pedig havorata többezer forint értékű olcsó árúval látja el a szövetkezet tagjait De rájöttek a szövetkezet tagjai ama. hogy nem ez a legfontosabb, hanem elsősorban a termelést kelt a szövetkezetnek kézé-’ be vennie. Mikor a szövetkezet idáig eljutott a fejlődésben, tagértekezleiten tárgyalták meg a teendőket. A tag- értekezleten Keszlef József közép- paraszt, a'ki kezdettől fogva tagja a szövetkezetnek és a kisparaszti ja^6ág érdekében végzett munkája elismeréseként ügyvezetővé választották, 6 hold földet ajánlott fel sajátjából a szövetkezet részére. Most már van a szövetkezetnek saját földje is. Ez a 6 hold ugyan nem sok, de elég arra, hogy rajfa a szövetkezet mintaszerű gazdálkodással mutassa meg, hogyan lehet szövetkezeti alapon jobban, eredményesebben termelni. A 6 holdat kis parcellákra osztották, a parcellákat táblácskákkal megjelölték és kísérleti művelésbe kezdtek. Rózsa Lajos lelkesedve meséli erről: „Ismerem alaposan a földművelés csínját-binját, de mikor kimentem a szövetkezeti földre, csodálkoztam azon, hogy mit lehet kihozni Csodálkozhatott is Rózsa Lajos, de a többi faJwbeJi is megcsodál- hadta ezt a fö’jddarabot. A táblácskákkal megjelölt parcellák mindegyikén más-máe terményt nevelt a szövetkeze és minden növényfajtát többféleképpen megművelt és trágyázott talajba vételit. Az ügyvezető búsakéi) mutatja a kísér le íj gazdaságról készült fém y képér. Egyikem a közönségesen megművelt kukoricatábla melle R pétfcö- val trágyázol:, töltésrélkül kapálással művelt kukoricatábla áll. A műtrágyázott kukorica 2 méternél jóval magasabb szárai mellett eltörpül a szokott módon művei kukorica, pedig az is jó hozamúnak számit. Más táblákon hasonló kísérlet folyt az „Ikscskad 2.” és „Bánkút» !20r nemesített búzával s ezek keresztezésével, seuperfose- fúttal, pétisóval, harmad- és negyedéve iisitiáüóttrágyázott talajokban. Ezeknek a kisérle'eknek a célja egyrészt az volt, hogy mogállapítsák, milyen növényfajták diszknek legjobban a majsi talajban és milyen műtrágyát igényelnek, másrészt, hogy a műtrágya használatát! népszerűsíti sék. Mikid' a két. célt sikerült elérni. Bizonyítja ezt a szövetkeze* fanul-- ságos mezőgazdasági kiállítása és az, hogy a szövetkeze' már eddig 50 mázsa szuper foszfátot és 50 mázsa pótisót osztott ki és máris újabb száz mázsa műtrágya» rendelt. A kiállítás érdekes darabjai a dúsfüntiü ricinusíermés ée a kísérleti földön termelt gyapot. Ricinusból holdanként 16—18 mázsás ‘érmést értek el, amá igen szép jövedelmet is jelent. A gyapot termelés, mint újszerű kísérje1, tapasztalatok tekintetében hozott értékes eredményt. Az Itteni éghajlat alatt ugyanis későbben érik be a gyapot és rövidebb szálat ereszt, de a kísérletek reményt adnak arra, hogy sikerül vagy az itteni éghajlatnak megfelelő gyapotot találni vagy ilyen fajtát IdKenyészíera. Eredményes volt a szájeibcbtermelés ée különböző étkezési babfajták kísérleti termelése is. Ezek az eredmények arra az elhatározásra bírták a szövetkezetei, hogy a kővetkező évben 15 holdra terjes®1* kä a kísérleti földet. De ezen kívül a szövetkezeti tagok még egy igen fontos kérdésben 'anácskoenak. Táblás művelésbe szeretnének kezdeni. A szövetkezetnek nincs földbérlö csoportja, magának a szövetkezetnek sincs — a kísérleti 6 holdon kívül — földjei, tehá* nincsenek meg azok a fettételek, amelyek birtokában más szövetkezetek tábláé gazdálkodást folytatnak, azonban a tagok saját földjeikéi akarják erre felhasználni, a saját tulajdonukban lévő földet közösen művelni. Ma már csak néhány tudattam ember idegenkedik e:íőj a gondo lattól, hogy „közös lónak túrós a háta”, de a többiek ezt a gyenge érvet AzzaJ válaszolják meg, hogy rámutatnak a kísérteti földre, amelyt-i közősein művelték meg. Majson etomrit a „vonattól félő” és a minél nagyobb házzal büszkélkedő maradi nagy gazdák ideje. A dolgozó és szövetkező parasztságé most a község éB ők a jövőbe néznek, azért dolgoznak, hogy nekik és Utódjaiknak ne nad- rágezí jparceflákon zsngortskodva kelljen nyomorogrwok, hanem közösen dolgozva, subádon és jólétben élhessenek. Mészáros Ferenc Jegygyűrűk, svájci karórák. ■ranyékszerelr, nyakláncok, ezüst ajándéktárgyak Krimker és Sánta órás, ékszerész, látszeréazalrnél Jókeri-fér 9 sz. híz? Pojzsfefü ellesi lorabhulíás után iürösztő áztatásszerűen permetezett 5%-os mészkénlé oldattal védekezzl Yádekezőcmyagok beszerezhetők nagyban a MOSzK kirendeltségeinél. Kicsinyben a jó'dmívetszöveikezefek- nél, Budapesten: a MüSzK, Növényvédelmi osztóivá lerakóiénál • Pculov Ede-u. 37 sz. mm AnSn* fanoptőt veszne* M m- gokm, tneMtón estikig m ötágú csillag, benne a kalapácsos-fáklyás •ártó Az emberok elmennek metiet- m és teAkrtettüfert |gy kösz&mek ■rtcOc Jme, egy átarankás!" Antikor Mkensed őket, rendszerint «erényen így beszÄnefc „Tudjuk a kötetesvégönket" Ok « jövő magyar «'«hanovwtái, akik „csodát" művelnek az esztergapad, a hidra- ttkus prés és a tógtoógető kém énéé meflett.