Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-07 / 256. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 9 Ui EMBEREK az uj gyárban Most éfcnunká's a tégleégető Seffieí Gyula. A Deutsch téglagyár­ban a munkások csak annyit mon­danak rdte: „Megérdemli az öreg, szongaíniái sok fiatal utánozhatná.” Mő, aki „Hrp nnnHr ért" végez A hirtrailkua prés súlya 150 mázta. Komor And» meflctí egy mosolygót arcú lány dolgozik: longauer Magda, A munkás, aki edeoezet hozná, megsúgja, hogy nehezen iadjak kihúzni a szaon- fatt a szájából: nem szeret sokat beszélni Azt is elmondja, hogy a teremben mindenki szereti a tényt, aki Jérfi uamkkT végez ni Miére UAdsMU « UdtrardUtas prés súlyos oastalpm rányomoefík n bórdxráhra. Kisimul a Mr ráncos febühte te olyan ráma lesz, hogu Storni oégighúxni az ni jónkat a tetején. Imikor megkérdezzük, hogy miért leit élmunkis, jófor­mán egyetlen szót mond: — 130 százalékot teljesítettem .. rA oálasz félreérthetetlen, de nem olyan egyszerű.. Benne ona a reggel hk órától kezdőéi munka, ajjití gyors mozgása, a gondosság, amellyel a nagy gépét kezeli. Hiszen elegendő lenne egyetlen ügyetlen mozdulat és az öntött testű gép jóidőre megdermedne és nem dúsítaná a bőrdarabokat. — Élmunkúsnak lenni. — mond­ja, — nagy dicsőség Szeretném ha tooábbra is kiérdemelném ezt a kitüntetést. A Bőrgyárban biztosak abban, hogy Longouer Magda sokáig ki­érdemli az ötágú csillagot. A táglaágotS és családja Kissé paüőcosan beszél és ősz a haja. A kemencék fellett, ahd néha tüzesre forrósodik a tégla, keskeny vasra* húzódik. Az bAoitoc. fél­homályos befyfeégtoen esen a vas- járdán sétál egész nap. Bekukkant a kereknyBású lyukon és nézi & mélyben lobogó tűzet, amely vörös­re festi a nagyítású tégfókót. Mun­katársat: és fia. Értik az öreg minden mozdulatát: „kevesebb szén kell a tüzeléshez, mert össze­olvad a tégla és sohasem lesz ház belője a acqgéayember tettén." Sefflei Gyms 41 esztendeje dolgo­zik téglagyárt«», a Deutsch té^a- gyárban tat é*e. Tudja azt, hogy a kemence a leibe a téglagyárnak. Itt válnak tégláivá a szürkeszkiű, ragadós agysgefazatoak. A tüzelés­hez sok sóén Mű«» legérté­kesebb nyersanyaguk egy&e, Mezen az agyag ott húzódik máxaaaeánm « gyár me&eíB Wreógen, csak ko­csiba kell hányról A kemence vö­röslő fényétől «éSogóvá váRk a szeme, szájából tossan bukkanmok elő s szavak: — Tíz esztendővel ezrtőlt nzer darab téglához két és fél mázsa szén volt szükséges, most elegendő egy mázsa és hatvan kiló. Számi'- stik H. hány vágón szenet takarí­tunk meg egy hónapban. Mindezt az öregnek köszönheti a gyár, de errS ő nem beszél. To­vábbiétól a vas járdán és nézi a lobogó lángokat. Figyelem és fi­gyelem. Eredmény: kevesebb szén az égetésihez. Mosoly bujkál az arcán, _ amikor elmondja, hogy 130 százalékot teljesít a kemence, öröm Ezermester a lakatosmfihelyben Középtermetű ember, amikor dol­gozik szemüveget vesz fel és vizs- gfálódva tekint a görbe és egyenes vasrudakra. Nem kapkod, minden munka előtt homlokán összeránco­lódik a bőr, mégis mindig előbb elkészül a munkával, mint aki vak- tába kezd csupán dolgozni. — Ha többen dolgoznak, néha vitatkozik: „Ezt a gépszerelést így és úgy kellene csinálni.” Mindenkit meg­hallgat, még a fiatal, jóképű segé­det is, aki néhány hete szabadult fel. — A sztahanovistákat tekintem példaképemnek, — mondja nekttá- maszkodva a satupadnak. — Hogy miért? Mert ők a szocialista épí­tés öntudatos munkásai. A gondol kodé, cselekedő munkást tartom kö­vetendőnek. Azt szeretném, hogy mlndannyton olyanokká lennénk, mint egy szovjet sztahanovista dol­gozó: alkotó, szerény és öntudatos. A Bőrgyárban sok mindent keli nekik megjavftanlok. A gép nem örökéletfl. Legfontosabb, hogy so­káig ne essen ki a termelés, a la­katos találja meg a hibát és ne „szöszmötöljön sokáig.” — A meszes műhelyben elkoptak a kisvasút sínéi. A kerekek már a tégla sorokat verték ki egymás után. A lebontás hosszadalmas mun­ka lett volna és költséges. Kispeku­láltam, hogy rúdvasat hegesztek a kopott sin tetejére. Igaz, hogy ha- sonfekve kellett elvégezni a mun­kát, de megérte: megtakarítottam a ml Üzeműnknek néhány ezer fo­rintot. Ludwig Rudolf órikhosszat tudna beszélni az ilyen mindennapi „bra­vúrokról”. Nemrégen az egyik mű­hely emeletjéről a másik épületbe kellett szétszedve áthordani egy többmázsiás súlyú gépet. Még ott­hon az ágyban is gondolkodott, ho­gyan oldja meg a nehéz feladatot, hiszen a műszaki Igazgató is más­fél hetet adott részére. Másnapra már tudta mit kell csinálnia. Vas­állványokat szerelt fel és cslgávi.1 szerelte szét a gépet. A másfél hétből így lett két és fél nap. — Augusztus elsején öthónapos versenytervet készítettem, örömmé' mondhatom, hogy három hónap alatt elvégeztem a vállalt feladato­kat, pedig nem voltam szűkmarkú a kitűzött tervben. A Bőrgyár dolgozói, amikor összegyűltek a széles kultúrterem­ben és megkérdezték, hogy ki le­gyen az új éimunkás, szinte egy­szerre mondták: Ludwig Rudolf. — Kint lakik a Kertvárosban és dél­után, ha végétért a napi munka, számira nem fejeződik be a nap. Néhány hónapia a gyermekjátszó­téren körhintái és hajóhintát sze­reit fel a proletárgyerekeknek. Most 6 lett az első bőrgyári bri­gád vezetője. Tanít és lelkesen dol­gozik. Uj ember 6 az újjászületett gyárban. Katkó István. Túlhaladtuk a békebeli szén és iivegtermelést A hároméves terv megvalósítá­siának egyik alapfeltétele szénter­melésünk emelése yolt.A felszaba­dulás után ugyanis napi színtér­ül efcünk aHg haladt* meg az 1.000 vagónt, a korábbi 4.000 vagónnal szemben. A tervnek ezen a téren is emcsak a háború okozta sebeket kellett begyógyítani, hanem az év­mas feladatnak látszott. A dolgozók hősi küzdelme és a Tervhivatal terv­szerű beruházásai azonban, nemcsak teljesítették a kitűzött célt, hanem túlteljesítették. Az 1947—48. évi eredmény 9.7 millió tonna, tehát 400.000 tonnával több, mint a há­ború előtti termelés. A háború talán sehol sem oko­tizedes rablógazdálkodás pusztítá­sait is helyre kellett hozni. Ezzel magyarázható,’ hogy a bányászat! beruházások az összes beruházások mintegy 8 százalékát teszik, ami pénzben 380 millió forintot jelent. Az első tervévben ebből llO.OOO.ÖOO-t teljesítettünk. Az eredmény nem is maradt el. Azt tűztük ki célul, 'hogy az első tervév végére elérjük a békebeli termelést, azaz 9.3 milliót tonnát, ami az 1946—47. év! 7.7 millió tonna termeléssel szemben haíal­zott akkora pusztítást, mint az ab­lakokban, már ez is parancsolólag írta elő, hogy üveggyártásunkat sürgősen talpraállítsuk. 1938-ban 3.*> millió m* üveget termeltünk, 1946— 47-ben ezt a mennyiséget már meg is közelítettük 3ll ruHtló kn* üveg termelésével. 1947—48-ban ugyan nem értük el az első tervévre elő­irányzott 4.5 millió m*-t, de a há­ború előtti termelést így is alapo­san túlszárnyalták 4.4 milliós ered­ményükkel 1 A majsiok a jövőbe néznek A kísérleti telep után saját földjeiket is táblásán művelik meg a szövetkező gazdák Majs közel négyszáz háza két sorban követi az országút vonalát. Ez a letelepedési rendszer eredmé­nyezi azokat az irgalmatlanul hosz- szú falvakat, amelyeknek egyik végétől a másikig jó máisfélórát gyalogolhat a jámbor utas. A falu képéhez tartozik az is, hogy vasút­állomása nincs, mert annakidején, hogy ha a pöfögő, szikrázó vonat keresztülhalad a házak között, az egész fa’u le fog égni. Féltek minden újítástól és csak arm törekedték, hogy mmél na­gyobb házat építsenek, mert ez a gazdagságinak és ezzel a gazda te- fcnrtélyéaek mértéke Ma azonban már más a mérték Majsom. Az idetelepftett 200 új- gazda hozta magával az új szelle­mei, amely haladó irányú és az új gazdáiknak ez a szelleme raga­dott magával néhány régi gazdát is. Ez az új szellem vitte Máj« 130 kis parasztját a szövetkezés gondo­latára. Eleinte csak a könnyebb értékesítés és az olcsóbb beszerzés lehetőségét keresték a szövetkezet­ben és a szövetkezet ebben is szép mánkét végzett. A beszolgáltatott termények értékesítését lelies mértékben a szövetkezet vet­te át A szövetkezeti boh pedig havorata többezer forint értékű ol­csó árúval látja el a szövetkezet tagjait De rájöttek a szövetkezet tagjai ama. hogy nem ez a leg­fontosabb, hanem elsősorban a ter­melést kelt a szövetkezetnek kézé-’ be vennie. Mikor a szövetkezet idáig elju­tott a fejlődésben, tagértekezleiten tárgyalták meg a teendőket. A tag- értekezleten Keszlef József közép- paraszt, a'ki kezdettől fogva tagja a szövetkezetnek és a kisparaszti ja^6ág érdekében végzett munkája elismeréseként ügyvezetővé válasz­tották, 6 hold földet ajánlott fel sajátjából a szövetkezet részére. Most már van a szövetkezetnek saját földje is. Ez a 6 hold ugyan nem sok, de elég arra, hogy rajfa a szövetkezet mintaszerű gazdálko­dással mutassa meg, hogyan lehet szövetkezeti alapon jobban, ered­ményesebben termelni. A 6 holdat kis parcellákra osztották, a par­cellákat táblácskákkal megjelölték és kísérleti művelésbe kezdtek. Rózsa Lajos lelkesedve meséli erről: „Ismerem alaposan a föld­művelés csínját-binját, de mikor kimentem a szövetkezeti földre, csodálkoztam azon, hogy mit lehet kihozni Csodálkozhatott is Rózsa Lajos, de a többi faJwbeJi is megcsodál- hadta ezt a fö’jddarabot. A táblács­kákkal megjelölt parcellák mind­egyikén más-máe terményt nevelt a szövetkeze és minden növényfaj­tát többféleképpen megművelt és trágyázott talajba vételit. Az ügy­vezető búsakéi) mutatja a kísér le íj gazdaságról készült fém y képér. Egyikem a közönségesen megmű­velt kukoricatábla melle R pétfcö- val trágyázol:, töltésrélkül kapá­lással művelt kukoricatábla áll. A műtrágyázott kukorica 2 méternél jóval magasabb szárai mellett el­törpül a szokott módon művei kukorica, pedig az is jó hozamúnak számit. Más táblákon hasonló kí­sérlet folyt az „Ikscskad 2.” és „Bánkút» !20r nemesített búzával s ezek keresztezésével, seuperfose- fúttal, pétisóval, harmad- és ne­gyedéve iisitiáüóttrágyázott talajok­ban. Ezeknek a kisérle'eknek a célja egyrészt az volt, hogy mog­állapítsák, milyen növényfajták diszknek legjobban a majsi talaj­ban és milyen műtrágyát igényel­nek, másrészt, hogy a műtrágya használatát! népszerűsíti sék. Mikid' a két. célt sikerült elérni. Bizonyítja ezt a szövetkeze* fanul-- ságos mezőgazdasági kiállítása és az, hogy a szövetkeze' már eddig 50 mázsa szuper foszfátot és 50 mázsa pótisót osztott ki és máris újabb száz mázsa műtrágya» rendelt. A kiállítás érdekes darabjai a dúsfüntiü ricinusíermés ée a kísér­leti földön termelt gyapot. Ricinus­ból holdanként 16—18 mázsás ‘ér­mést értek el, amá igen szép jöve­delmet is jelent. A gyapot termelés, mint újszerű kísérje1, tapasztalatok tekintetében hozott értékes ered­ményt. Az Itteni éghajlat alatt ugyan­is későbben érik be a gyapot és rövidebb szálat ereszt, de a kísér­letek reményt adnak arra, hogy si­kerül vagy az itteni éghajlatnak megfelelő gyapotot találni vagy ilyen fajtát IdKenyészíera. Eredmé­nyes volt a szájeibcbtermelés ée különböző étkezési babfajták kí­sérleti termelése is. Ezek az eredmények arra az el­határozásra bírták a szövetkezetei, hogy a kővetkező évben 15 holdra terjes®1* kä a kísérleti földet. De ezen kívül a szövetkezeti tagok még egy igen fontos kérdésben 'a­nácskoenak. Táblás művelésbe sze­retnének kezdeni. A szövetkezetnek nincs földbérlö csoportja, magának a szövetkezetnek sincs — a kísér­leti 6 holdon kívül — földjei, tehá* nincsenek meg azok a fettételek, amelyek birtokában más szövetke­zetek tábláé gazdálkodást folytat­nak, azonban a tagok saját földjeikéi akarják erre felhasználni, a saját tulajdo­nukban lévő földet közösen művel­ni. Ma már csak néhány tudattam ember idegenkedik e:íőj a gondo lattól, hogy „közös lónak túrós a háta”, de a többiek ezt a gyenge érvet AzzaJ válaszolják meg, hogy rámutatnak a kísérteti földre, amelyt-i közősein művelték meg. Majson etomrit a „vonattól félő” és a minél nagyobb házzal büsz­kélkedő maradi nagy gazdák ideje. A dolgozó és szövetkező paraszt­ságé most a község éB ők a jö­vőbe néznek, azért dolgoznak, hogy nekik és Utódjaiknak ne nad- rágezí jparceflákon zsngortskodva kelljen nyomorogrwok, hanem közö­sen dolgozva, subádon és jólétben élhessenek. Mészáros Ferenc Jegygyűrűk, svájci karórák. ■ranyékszerelr, nyakláncok, ezüst ajándéktárgyak Krimker és Sánta órás, ékszerész, látszeréazalrnél Jókeri-fér 9 sz. híz? Pojzsfefü ellesi lorabhulíás után iürösztő áztatásszerűen permetezett 5%-os mészkénlé oldattal védekezzl Yádekezőcmyagok beszerezhetők nagyban a MOSzK kiren­deltségeinél. Kicsinyben a jó'dmívetszöveikezefek- nél, Budapesten: a MüSzK, Növényvédelmi osz­tóivá lerakóiénál • Pculov Ede-u. 37 sz. mm AnSn* fanoptőt veszne* M m- gokm, tneMtón estikig m ötágú csillag, benne a kalapácsos-fáklyás •ártó Az emberok elmennek metiet- m és teAkrtettüfert |gy kösz&mek ■rtcOc Jme, egy átarankás!" Anti­kor Mkensed őket, rendszerint «erényen így beszÄnefc „Tudjuk a kötetesvégönket" Ok « jövő ma­gyar «'«hanovwtái, akik „csodát" művelnek az esztergapad, a hidra- ttkus prés és a tógtoógető kém én­éé meflett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom