Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)
1948-11-07 / 256. szám
6 DUNANTÜLI NAPLŐ 19« NOVEMBER 7 A szocialista gazdaság világraszóló diadala A Szovjetunió népei a jólét és felvirágzás útján A Szovje'-únió népe, most, az Októberi Forradalom 31. évfordulóján jogos büszkeséggel tekinthet vissza az eddig megtett győzelmes útra, mert nemcsak az országát védelmezte meg az ellenséges hordáktól, közöttük az egész Európát 'leigázó nád hadi gépezettől, hanem olyan virágzó ipart és mezőgazdaságot teremtett, amelyhez hasonló nincs az egész világon. Sztálin töretlen lendülettel haladt azon az úton, amelyet nagy tanító- mestere; Lenin jelölt1 lei számára. — Az 1926—27-es években az ipar szocialista szektora már hatalma« méreteikben bontakozott ki és a mezőgazdaságban is megalapozták a kolhozmoagalam sikerét. Ilyen e! őfél tételeik mellett került sor az első ötéves terv kidolgozására. A terv megindulásakor Sztálin az: a célt tűzte tó, hogy lerakja a szocialista nemzetgazdaság alapjait, az elmaradt agrárországot ipari orsztággá változtassa, biztosítsa a Szovjetunió gazdasági és technikai függetlenségét. Érért az ötéves terv a fösülyt a nehézipar és ezen belül is a gépipar fejlesztésére helyezte, hogy végrehajthassa a mezőgazdaság nagyfokú gépesítését. Aü első döntő sikerek Az első ötéves (érvet a kitűzött határidőinél hamarabb, négy és egy. negyed év alatt hajtották végre a szovjet dolgozók. Az ipar területén a szocialista termelés kizárólagossá vált, a munkenélküfeég megszűnt, a kolhozmozgalom diadalútja pedig lehetővé tette a falus) tőkések, a kizsákmányoló kulákok teljes visszaszorítását. A második ötéves terv cél fa a már megteremtett szocialista iparnak é« mezőgazdaságnak, legmodernebb gépekkel és új technikává'1 való ellátása volt, hogy zökkenés- mentesen kielégíthesse a termelés és fogyasztás rohamosan növekvő szükségletéit. Üj vezetőket, mérnököket és szakmunkásokat neveltek és kiszorították a kapitalizmus utolsó maradványait is a gazdasági élei . minden szektorából. A második Ötéves terv sikere min- den váraik ozást felülmúlt, az ipari termelés több mint 100 százalékkal ugrott ki a reálbérek pedig több. mini kétszeresére emeükedtek. £.569 milliárd rubel háborús kár A harmad®? ötéves terv a nagyszerű fellendülés és gazdasági megerősödés révén már azt a feladatot tűzhette ki maga elé, hogy előkészítse az átmenetét a kommunizmusára k arra a szakaszára, amelyben a bőséges társadalmi termelés gyümölcseiből mindenki egyaránt részesülhet szükségletei szerint. — Érmek a tervnek teljes végrehajtását azonban megakadalvoiztóa az 1941 nyarán bekövetkezett fasiszta támadás, amely mérhetetlen pusztítás* okozott. A szocialista termelés azonban fényesen kiáüotita a tüzpróbát, nemcsak táplálni tudta a győzelmes Vörös Hadsereget, de még a háború alatt is sok hatalmas gyár épült és a műszaki dolgozók forradalmi újításokkal tették tökéletessé a termelés technikáját. A fasizmus eütiprása után 2.569 milliárd rubelben állapították meg a Szovjetuniót ért háborús károkat. Ilyen gazdasági ki vérzéssel bármelyik kapitalista ország a teljes csőd szélére sodródott volna. Nem így a Szovjetúnió szocialista gazdasági rendszere, amely a saját erejéből képes volt arra, hogy nemcsak a háború romjait takarítsa el. de az írj ötéves terv első éveiben a legutolsó békeévek termelését is mész- sze túlszárnyalja. Hogy mit jelent a szocialista gazdálkodás p termelékenység fokozásában, az árak leszállításában és a bérel? emelkedésében, amra csak néhány jellemző adatot sorolunk fel. Már az első ötéves terv alatt az ipari termelés évi emelkedése átlagosan 5.5 milliárd rubelt tett ki. A háborút megelőző terv alatt ez a növekedés már 14.3 milliard, a háború után pedig 15.6 milliárd rubel évente. Leszállított árak — emelkedő bérek 1940-ben például a nagyipar már tizenkétszer termelt többet, mint 1913-ban. Ugyancsak az első ötéves tervek alatt a képzett munkások és technikusok száma Inét és félszeresére emelkedett és a munkabér is olyan arányban nőtt, ahogy a dolgozók egyre nagyobb mértékben fokozták a munka termelékenységét. A mezőgazdaság fejlődése ugyanilyen mértékben tört ez éke. Döntő jelentősége volt a kollektív gazdálkodás sikerének biztosításában a termelés gépesítésének. 1940-ben már 524 ezer traktor és 123 ezer kombinált arató-cséplőgép dolgozott a szovjet földeken. 1941-ben a bevetett terület 151 müBó hektár volt, vagyis 46 millió hektárral több, mint 1913-ban. Az ipari és mezőgazdasági termelés emelkedése tette lehetővé, a szovjet dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését. 1947 végén eltörölték a jegyrendszert, pénzreformot hajtottak végTe, és áttértek az egységes, leszállított'- állami áfákra. A dolgozók csupán a fogyasztói árak csökenése révén egy esztendő leforgása alatt több mint 57 milliárd rubel nyereséghez jutottak. Ugyanis az ipari és mezőgazdasági árai? csökkentése révén a rubel vásárló értéke 41 százalékkal emelkedett és ugyanekkor a munkások és egyéb alkalmazottak reálbére az 1947. év első negyedéhez képes* 51 százalékkal- növekedett. Abol nine* válság; és munkanélküliség 1948-ban folytatódott a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem továbbfejlődése. Ezévben a mezőgazdaság összvetésteriilete II millió hektárral volt nagyobb, mint tavaly. A gépesítés mértékének növekedése alapján lényegesen emelkedett az agrotechnika és a földművelés általános színvonala. Ezév első negyedében az ipari termelés 32 százalékkal múlta felül az előző év hasonló időszakának eredményét. A fogyasztás szintén ugrásszerű emelkedést’ mutat. Ugyancsak 1948 első negyedében a kenyér forgalma 72, a cukoré 170, a cukrásztermékeké 57, a gyapjú és pamutszöveteké 44 százalékkal növekedett. A háború utána ötéves terv első két évéiben az iparban, építésiben és száfiitóiparban foglalkoztatott munkások és tisztviselők száma 4.2 millióval emelkedett, 1948 második ne>- gyedében pedig 1947 hasonló időszakához viszonyítva több mint 2.2 millióvá]. Ez a tény a legbeszédesebben mutatja a szocialista gazdasági rendszer óriási fölényét, a kapitalista gazdálkodással szemben, mert a Szovjetúnlóhan ismeretlen valami a tőkés államok bérrabszolgáinak örökös réme, a gazdasági válság és az ezzel járó munkanélküliség. A sokmilliárdos tervberuházások közül csak egyetlen téttelt, az új lakóház ép ft esi programot ragadjuk ki. Az új ötéves terv első két évében 19 millió négyzetméternyi lakóház épült fel és ehhez a csillagászati számhoz ezévben még néhány millió négyzetméternyi új, modern lakás járult. Nincs megállás a fejlődésben Sztálin 1946-ban így jelölte meg a szovjet népre váró feladatot: „A legrövidebb idő alatt be kell gyógyítani azokat a sebeket, amelyeket az ellenség okozott országunkban, helyre kell állítanunk a népgazdaság fejlődésének szintjét, majd felül kell múlnunk azt.” A szovjet dolgozók teljesítették ezt a heroikus feladatot. A Szovjetunió erősebb gazdaságilag, mint valaha és egyre erősebbé, hatalmasabbá válik, míg az imperialista államok ismét újabb gazdasági válsággá! küzdenek és tűzzel-vassal új piacok után kutatnak. A Szovjetúnió gazdasági sikerei nemcsak a szovjet nép erejét és kitartását acéloz, zák meg, de megsokszorozzák a demokratikus békefront erőit is. A népi demokráciák dolgozói számára a Szovjetúnió gazdagsága biztosítja a baráti segítő kezet, a haladást, jólétet és a szociális'a építés lapaszialataröiak gazdag ‘ár- házát. Ez a 'Nagy Októberi Forradalom ajándéka. És még az, hogy miközben a Szovjetúnió népei a Bolsevik Pár* és a nagy Sztálin vezetésével világraszóló eredményeket érnek el a szocialista építés frontján, ezzel napról-napra egyre jobban megerősítik a béke, szabadság és demokrácia ügyét is. Pécsi KIRAKAT Összeír atom magomat! Először úgy voll, hogy éllem. Szabályosan úgy, mint rnás ember: születtem, iskolába is jártam, meg. nősültem, gyermekeim születtek satöbbi. Mindez azonban akkor vált bennem tudatossá, amikor a pécsi levegögyár személyzeti osztályától tizenhatoldalas kérdőivei kaptam, hogy mindenre őszintén válaszoljak. Meg kellett számolnom fogaimat, leírnom: szeretem-e a kávét citrommal, mióta viselem hátrafésülve a hajamat és hányas cipőt hordok. Az iskolában hányszor vert meg a tanítóbácsi, a tizedik emeletről tu- dok.g lenézni anélkül, hogy szédülnék. Már néhány esztendő van a hátam mögött és azt hittem mindez- ideig, hogy alaposan ismerem magam. Most már tudom, hogy igaza volt az agg Sokratcsnak, amikor azt mondta: Jegnehezebben önmagunkat ismerjük meg". Az első kérdőívet bizonyos izgalommal töltöttem ki. Mindig örömöt okoz, ha az ember sajátmagáról ir, megmutathatja rejtett jó és elleplezheti rossz tulajdonságait. Kérdőív után újabb kérdőívek és önéletrajzok következtek. Az országos közvélemény kutatóktól aziránt érdeklődtek mi a legkedvesebb dalom, nem iárok-e éjjel a háztetőn és mi a véleményem a pécsi Nemzeti Színház müsorpoliti- kájárói? A családapák országos szövetkezete megkérdezte: elnáspángolom-e a gyermekeimet, ha éjjel indiánosdit játszanak a szobában? A gyalogjárók érdekvédelmi egyesülete dolgozatot kért, amelyben le kellett írnom, hogyan szaladt át rajtam a teherautó tíz évvel ezelőtt és hogy mit javasolok a közJ^mUtgtádi írnél a szovjet ifjúságról, a művészet igazi hazájáról és az építés lázától Október 1-én érkeztem vissza Leningrádba s azóta, minden eddigi hagyományt és szokást megcáfolva, az időjárás csodálatosan tiszta. Nem győzünk gyönyörködni az itteni ősz ezerárnyalatá színeiben, a Néva fölé hajló, aranybarna leveleket hullató fák fáradt szépségében. A szomorú őszi természet gyönyörű keretet ad a nyár folyamán felépített, kijavított, átfestett lakóházak, középületek friss, fiatalos színeinek. — A Verlaine-i ősz jajongó, búsongó, monoion búja helyett, melynek hatása alatt a költő sírva emlékezik vissza a múltra, — az itteni ősz csak még jobban kiemeli, mintegy aláfesti a szovjet ember öntudatos, lendületes építőmunkáját. * Intézetünkbe, mini valamennyi iskolában és egyetemen, már szept. 1. óta folyik a munka, folyik a tanulás. A Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről összesereglett diákok nagy igyeikezetíel hallgatják a reggel nyolctól délután háromig tartó elaődás?>kat. Ekkor megebédelnek és öt órától kezdve folytatják a tanulást, szemináriumokat hallgatnak, ahol megbeszélik az előadott anyagot. Nemcsak a diákok, hanem a felnőttek körében is igen nagy a továbbtanulás, a továbbművelés vágya. Az egyetemeken esti tanfolyamokat szerveznek, melyeken igen széleskörű hallgatóság előtt tartják meg a legkülönbözőbb témakörű előadásokat, kezdve a geológiától és felsőmatematikától a művészettörténetig. * Moszkvában való tartózkodásunkkor elhatároztuk, hogy megnézzük a Trettykovszkája képtárat. A képtárat 10-kor nyitják, mi ott voltunk 11 felé. Egy /fél órát álltunk sorba jegyért, majd újabb felórát a ruhatárnál, míg végre sikerült bejutnunk a világ egyik legnagyobb és legértékesebb képtárába. A termek zsúfolva voltak emberekkel, akik egyenként, vagy csoportokba verődve tanulmányozták az orosz és szovjet festészet remekeit (közülük csak Verescsangint, Rjepint, Szerovot, Levitant említem meg). Feltűnt, hogy a nagy tömeg ellenére, mennyire vigyázott a közönség, hogy másoknak a szórakozását, műélvezetét nehogy megzavarják. Színházjegyet szerezni, különösen vasárnap, itt szinte lehetetlen. Amint az utcán megjelennek a műsorplakátok, azonnal meg kell a jegyet venni, mert különben nem lehet később biztosítani. Október 15-én Gaüna Ulanova, a Moszkvai Nagy Színház Sztálin-díjas kiváló balerinája fellépett a leningrádi Operában. Amint szereplését megtudtam, 6-án, hosszú szaladgálás után sikerült csak az egyik mellékutcai jegypénztárban a városban található utolsó két jegyet megszereznem. — A különös azonban nem ez, a színházakkal, hangversenyekkel szemben megnyilvánuló hatalmas érdeklődés. Ugyanezzel találkozunk a politikai, filozófiai előadásokon is. * Október 5-töl tartották az égési Szovjelúnióban a „kert hetét". Hogy ez mennyire tömegmozgalma volt, mutatja pl■ hogy a hét első három napján 18.000 leningrádi 40 ezer munkaóra alatt kb- 60.000 fát és díszcserjét ültetett el. Ezenkívül a leningrádi fiatalság a Kom szomol 30 éves jubileuma alkalmából megkezdte egy hatalmas park rendbehozatalát. Ez a park a háború alatt — miután egészen a front közelében volt, — erős mértékben tönkrement. Nagyszerű látvány volt, amikor 10-én, vasárnap kb 2.000 fiú és leány lapáttal, ásóval, kapával és egyéb kertészeti szerszámokkal felszerelve, dolgozott a parkban: hozták rendbe a: átakat, virágágyakat formáltak és elültettek ezernél több díszbokrot és kb. 100 facsemetét. A tavasz folyamán sportstadiont, gyermek- színházat, könyvtárat, csónakházakat gtb. épít ide az ifjúság. Október 10-ét elnevezték az öreg park „második születésnapjának. * A „munkával való ünneplés” gondolatával másutt is találkozunk. Most folynak az előkészületek pl. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 31. évfordulójára. Az előkészületeik jelszava: teljesíteni az idei termelési tervet a Forradalom évforduljára. Ezek az apró kis képek is bizonyítják, hogy a szovjet ember mennyire magáénak tartja és igyekszik a való életbe átültetni nagy tanítójának, Leninnek szavait: ,.Minél kevesebb felfújt frázist, minél több egyszerű, hétköznapi tettet, minél lőbb figyelmet a kommunista építömunka legegyszerűbb, de eleven tényezőivel szemben." Dr Illyés Éva. Okvetlenül jöjjön el a VÖRÖS KERISZT művészestjére héttőn este lél 8 órakor 3449 a Munkás Kutturházba lekedési balesetek elhárítására. Feleségemhez a háziasszonyok köre küldött kérdőivel. Megkérdezték: egy kiló burgonyából mit főzünk és tudjuk-e azt, hogy ki rejtegeti el a tojást? Szabadidőmben néhány hónap óta nem csinálok mást, mint írom a kérdőíveket és önéletrajzokat. Hogy alaposan tudjak válaszolni leutaztam a kis baranyai községbe, ahol születtem. Felkerestem a tanítónőt, aki annakidején megismertetett az abc titkaival. Tőle megtudtam, hogy hétéves koromban egyízben egy üveg lekvárt ettem meg és ezért két napig nem mentem el az iskolábaSzerencsémre élt még a szülőnő is, aki a világra segített, aki néhány intim eseménnyel örvendeztetett meg. Kiderült, első tevékenységem az volt, hogy ökölbeszorítottam a kezem, úgy ahogyan a politikusok köszöntik a hallgatóságot a gyűlés előtt. Néhány gyermekkori barátom arra emlékezett vissza, hogy roppant szociális lény voltam kis koromban is, például sohasem feledkeztem el arról, hogy a verést visszaadjam, ezenfelül valamennyi sapkámat elveszítenem. Ezekután nem volt más hátra, hogy felkészüljek az összes lehetősetekre. Mit lehet tudni milyen kérdéseket intéznek még hozzám. Közel kétszázötven oldalon össze- irattam magam. Feltettem az összes kérdéseket és bőven válaszoltam. Ezekután ha kérdőív érkezett, pillanatok alatt elkészültem a válási- szál. Hogy életem újabb eseményeiről sem feledkezzem el. esténként leírtam: milyen változások történtek bennem, hogyan kerültem ki a leeső tégladarabot, hogyan csúsztam el a dinnyehéjon és lebegtem élet és halál között, amig gyomorbánlalmaim megszűntek. Egy ízben elgondokozva sétáltam az ütőn és nem vettem észre, hogy a rend derék őre tilosat jelzett. Mire átértem az úton egy mély férlihang riasztott fel. A rendőr volt, kezében a jegyzőkönyvvel. — Mi a neve? Hadarva válaszoltam: — Nevem Ixipszilon, születtem, gyermekeim vannak. Szeretem a mákostész>tát és hetenként százötven forintot keresek a levegögyár- ban. Nem voltam katona, mert alkalmatlannak találtak, azonban minden hangversenyre eljárok. Szívesen sétálok esténként az erdőben, sajnos az utóbbi időben sokszor elfog a sárgaság ... Mondhatom, a rendőr úgy nézett rám, mint valami őrültre- (Káván;
