Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-07 / 256. szám

L»U . < ^ í*** «. i/M NOVEMBER. T Á forradalom naplója ] Irta i John Reed A szeptember és az okftóber Oroszországban mindig a legkelle­metlenebb hónapok. Különösen az i szaki részeken, minit például Péter- -várott. A vígasztalba tatlanul szürke get komor fellegek szántják és rakadatlanul ömlik az eső az egy- e rövidülő nappalok alatt. Az ór- mőiüan, de vízhatlan csizmák min­denüvé széithordják a városban a nyúlós sarat. 1917-ben a helyzeí (•zen a téren még rosszabb volt. A városrendészeti intézkedések a he­tek óta tartó rossz idő miatt cső­döt mondtak. A Finn-öböl irányá­ról éles ezélrohamok hajtották a város felé a sűrű ködöt. A metsző hideg a csontig átfagyott embere­ket a lakásokba zárta. Az utcákat éjszaka — részben takarékosságból, észben, mivel féltek a Zeppelinek­től —, csak gyéren világították. — Nagy drágaság volt már ebben az öben. Egy gyertyáért 80 kopeket elkértek a feketepiacom Délután várómtól reggel tízig sötét volt, így sok gyertya fogyott Hétről-hótre kevesebb élelem ér­kezett. A napi kenyérfejadag ne- ,-yed fontra csökkent. A ezínházak •;nnek ekemére zsúfolt házak előtt látszottak. A Mariinszki színház­am Karsavina táncott, a pétervári nagyoperában Satjapin énekelt, míg ■<\i Alexandrában ekkor mutatták tie Alexej Tolsztoj: Rettenetes Iván halála című tragédiáját Meyerhold rendezésében. Bár az Eramitáza világhírű képgyűjteményét Mosz­kvába vitték, a többi múzeumok mégis tele voltak látogatóval. Még uralkodott a régi kaszt­rendszer. Mindenki egyenruhát vi­selt, kezdve az iskoláé gyerekektől a nyugdíja® öregurakig, akik mind-mind arról álmodoztak, hogy mikor hal meg a föLöttesük, hogy azután büszkén felöithessék a tit­kos tanácsosi, vagy egyéb közhi­vatalnoki egyenruhát, gomlyukuk- ben a cári kitüntetéssel, vagy a Szent Anna rend keresztjével. Ez az egyenruha-mánia annyira .elter­jedt, hogy például Szokdov szená­tort, a szenátus egyik ülésére min­den tiltakozása ellenére sem enged­ték be, mert történetesen civilruháf viselt és nem az előírt cári, szolgá. lati díszölitönyt! Ilyen volt a háttere a lassan ki­bontakozó októberi forradalomnak... Az orosz Bolsevik Párt köz­ponti végrehajtó bizottsága, a pé- í er vári Szmolni-intézetben, a Néva partján rendezte be főhadiszállását Ez az intézet a cári időben az orosz nemesi lányok zárdája volt. Most az orosz munkás és katona forra­dalmárok vették birtokukba. A bosszú, boltozatos folyosókon siető <a*onák zsúfolódtak a gyér világi- tásban. Valósággal meggörnyedtek. •i propaganda-lraifcsomagok 6Úlya dalt. Az emeleten vajaskemyereí és teát adtak a forradalmároknak, míg a második emeleti bálteremben * mandátum bizottság tartotta ülé­seit". A i orosz Bolsevik Párt 1917 ok­tóber 10-én tartott ülésén, Lenin i-rrdeményezésére 10 szavazattal kettg ellenében elhatározta a for­radalom megszervezését, amelynek vrze ésére bizottságot alakítottak •óverdlov, Sztálin, Dzserzsinszkij ér mái elvtáraak bevonásával. * A Nyevszkf-proszpekfen az em­berek már napok óta közelharcot vívtak az újságokért és az ólmos esőben, a szürke ég alatt Pé ervár mind gyorsabban száguldott a for­radalom felé... November harmadikéin a Bol­sevik Párt összvezetősége jelentős ülésre gyülekezett. Zárt ajtók mö­gött vitatták meg, hogy mikor rob­banjon ki a forradalom. Lenin beszólt: — „November hatodik« nagyon is korán lenne, mert ekkor még nem érkezhetnek meg az őseze* !. legá'usok, viszont nyolcadika már késő! Akkorra az Ideiglenes Kor­mány a kongresszust már megszer­vezi és egy organizált gyülekezet csak nehézkes határozatokat hoz­hat.” ötödikén, n Idetgtemes Kormány Orosz Köztársaság« Tanácsában már netn vettek részi a bolsevikok. Padsoraik üresen áaftoztak, maguk­ka! vüttek minden Sete/!! £ Mikor három órakor távoztam er SzmoLnibóL, összeakadtain Bili Sa- tovval, az amerikai munkásmozga­lom egyik itteni vezetőjével, aki ne­vetve ütötit a váltamra: — Na, mit mondtam? Már kez­dődik! Kerenszki junkereket kül­dött, hogy betiltsa és elkobozhassa velük a munkástapokat, e Szoldat- ot és a Rabocsi Puty-ot. De a bol­sevikok ott termettek, eltávolítot­ták a hatósági pecséteket és vála­szul megszállták a polgári lapok szerkeszt őségéit!" Erre az ideiglenes kormány azzal válaszolt, hogy másnap reggel el­rendelte a Forradalmi Hadügyi Bi-i zottság tagjainak letartóztatásá'. \ De nem akadt, aiki a parancsot vég-i. rehajitsa. Ugyanezen reggel a Téli J Palota elé, hol az ideiglenes kor-J mány székelt, feiáliitották a tüzér-J tiszti iskola néhány ütegét. Hír sze-J rint Kerenszki éppen akkor men* J a Köztársasági Tanácsba, hogy be-J adja lemondását. Lemondó beszé-J dében zavarosan védekezett é» tá-J madta a forradalmi pártot á Ugyanekkor a Szmolniban aj szovjetüléseken 8—12 órás beszé-^ dek hangzottak el s a delegátusok J ha e hallgatásban elfáradtak, lefe-j küdtek a padlóra, hogy kipihenjék J magukat, majd félórai alvás utáni felfrissülve újbói résztvettek a vi- ? tában. A Központi Végrehajtó Bizottság? utolsó ülésén ismét szembefordult J a bolsevikokkal, de minden kísér- \ lete hiábavaló volt. ? Reggel találkoztam egy tívtárs-J sál, aki az ülésről jött. — Az igazságügyi államtitkárt \ és a vallásügyi minisztert lefülel- ■ tűk! — újságolta. — Már lent van­nak a pincében! Egyik ezredünk a telefont, a má­sik a távíróközpontot és az Állam- bankot szállta meg! A Szmolni lépcsőin ezúttal elsőízben lábunk vöröskatonát. A messzeségből szag­gatott gépfegyvérkaítogáa hallat­szott. A kadetiskolások vonullak föl, hogy megakadályozzák a vyborgi munkásnegyed lakosságá­nak csatlakozását a forradalmárok­hoz. A Néva hídjait azonban hiába vonták szét, a krans-tadti matrózok J azonnal odasiettek és újból össze- J kapcsolták azokat. J A Szmolni úgy zsongott, mint va-J látná méhkas... 4 Végre fel virradt november He-J tedikel A Bolsevik Pár; hivatalosJ lapját, a Gyeny-t, csak felárral,J másodkézből lehetett megszerezni.^ „Minden hatalmat a munkásoknak,^ katonáknak és a parasztok Szov-^ jetjeinekl Békét, kenyeret, földet!"J így kezdődött a vezércikk. 4 A Téli Palota előtt őrök álltak. 4 A kadetokat; a palotában bújtatták J el. Estefelé a Morszkáján és a Nyevszki-proszpekten páncélos autók tűntek fei A Szmolni tömör hom­lokzata fényárban úszott. Odabent az ülésen Lenint dörgő tapssal fo­gadták. Megnyitották a II. kon­gresszust, amelyen bejelentették, hogy az elnökségbe 14 bolsevikoh 7 szociálforradalmárt, 3 rrtersevi- ket és egy internacionalistát válasz­tottak be. A Péter vári Munkás és Katona- küldöttek Szovjetjének Forradalmi Hadügyi Bizottsága kiáltványában bejelentette, hogy az Ideiglenes Kormány elvesztette hatalmát és az államhatalom a Szovjetek kezébe került! LENIN Mifelénk a szó — bármi fontos légyen - ruhaként kopott, megszokássá vált. Akarom, hogy mindig frissen égjen a legmagaszto&abb szó — a párt. Az egyén! Kinek van baszna belőle? Hangra vékonyabb, mint csipogás. Ki hallja? — Legfeljebb saját nője, az is csak otthon senki más. A párt egyetlen fergeteg _ kis, vékony zöngékből órjássá válva, melytől az ellenség \ < ereje megreped, mint sorfűzben az ágyútól a dobhártya. Rossz az embernek lenni egyedül. nem katona a magános, minden erős fölébe kerül, sőt a gyenge is, ha páros. De ha kicsinyek pártba összebújnak, — megállj, ellenség! reszkess, pusztulj! 1 A párt keze millió ujjnak, amely egyetlen ökölként ' \V hull. Az egyén badarság az egyén semmi, egy ember — bárki lehet — öt-ölnyi tönköt sem tud odébb tenni, hát még öt emeletet. A párt — milliók egymás mellett szorosan összeérő vállak, A párt épületeket égig emelhet, benne mind segítséget találnak. A párt — a munkásosztály gerince. - A párt — művünk halhatatlansága. * A párt az egyetlen. < mely soha nem csal meg. Ma inas vagyok, de holnap a térképen én szabom meg a határt. Osztály-agy, osztálv-iigy, osztály-erő. ceztály-nagyság, ez a pár*. (Részlet » versciklusból.) A Téli Palota fejé tömeg r.j • mult a setéiben. Mint valami fein te folyam, úgy hömpölygőit a ka­puk felé. A palotából néhányszor lőttek a tömegre. Tizen esek el, a rohamban. Azután néhány száz em­berből álló csoport esett el. Amikor a táviratot a kongresszus élőt: felolvasták, leírhatatlan lelke­sedés támadt. Most, hogy a had­sereg is csatlakozott a bolsevisták­hoz, bizonyossá vált, hogy a forra­dalom valóban győzött. Szmolniban most már előké­szítették a kíméletlen harcot Ke­renszki ellen. És még annyi más dolguk volt: átvenni minden ponton a kormányhatalmat, biztosítani a helyőrséget, harcolni a Duma é* e jóléti bizottság eben, sakkban tar­tani a néniét csapatokat, megszer­vezni a város közelii .ását és fel­világosítani a törtémtekről a vidé­ket Archangelszkföl Vtadivosz'okig Mindezt olyankor kellet: végrehaj­tani, amikor a vasutak nem akartak tudomást vermi a vonatigénylések­ről, a kozák tisz:ek lázadást szítot­tak és a posta megtagadta a köz­vetítést. — Es még este a kongresszus ülé­sén Lenin felolvasta az összes had­viselő országok népéhez írt kiált­ványát, amelyben kérte az ellensé­geskedés megszüntetését: — Mi igazságos békét akarunk, de nem riadunk vissza a forradalmi háborútól sémi Este tíz óra után a kiáltványt egyhangúlag elfogadták. — Vége a háborúnak! — kiál­totta valaki a tömegben. Lelkesen énekeltük el az Iruternacionálét. Ejjd fél háromkor felolvasták a Kongresszus megalakulásáról szóló dekrétumot, közölték a megválasz­tott népbiztosok névéit. A kormány elnöke Lenin lett. Sztálin a nemze­tiségügyi tárcát vállalta. Az új Központi Végrehajtó Bi­zottságnak, a forradalom parlament­jének megalakítása alig tartott negyedóráig. 100 képviselő közül 70 volt bolsevik!! Ezután bezárták a Szovjetek II. öss®kongressztisáu«k ülését és a kiküldöttek valamennyien hazautaz­tak, hogy Oroszország minden sarkában beszámoljanak a nagy eseményekről. Megszületett a Szov- jetbirodaloin. * Egy harcos átmászott a tűzifá­ból rakott barrikádokon. A rájuk eső fény megmutatta, hogy vörös- gárdisiák alkotják az ostromló tö­meget. Az emberáradat magával ragadott A palota jobboldali bejá­ratán át, nagy, üres boltozatos te­rembe sodort. Valaki e'jkiáltotta magát: — Elvtársak, ne bántsatok sem­mit. A forradalom fegyvere a fe­gyelem! Itt minden a nép vagyona! Egy vörösgárd'ista rendelkezett: — Megtisztítani a palotát! Gye­rünk elvtársak! A kadettokat hármasával-négye- séve! tuszkolták kifelé. Habár sem­miféle bántódásuk nem történt, mégis ijedt arcot vágtak. A palotát az Auróra cirkáló két lövése találta, nagyobb kár negi történt. A palota körül a vörös­gárdisták tábortüzeket gyújtottak­Reggel öt óra 15 perckor megér­kezett a Szmoltwha a 12. hadsereg távirata, amelyben üdvözölte a szov­jetkongresszust és elismerte a Had­ügyi Bizottság parancsnoklását az északi front felett. • Ez a naplójegyzet John Reed: Tíz nap, amely megrengett» « vi­lágot c. művéből való. A könyvhöz Lenin a kővetkező előszót irta: „John Reed: Tiz nap, amely meg­rengette a világot című könyvéi egész szivemből ajánlom a világ munkásainak figyelmébe. Szeret­ném, ha átültetnék minden nyelvre és sok millió példányban terjest- lenék. Ez a mű korhű és lüktetőén eleven leírásával nagyszerűen ér­zékelteti azokat a sorsdöntő ese­ményeket az októberi forradalom­mal kapcsolatban, amelyek annyi­ra fontosak, hogy valóban meg­érthessük; mi az a proleiárlorra dalom és proletárdiktatúra.“ Karikagyűrűt órát, ékszert Frásztól unt 1RGALMASOK-UTCA t Ízléses nyakken« dők és férfiingek jó minőségben olcsó árban KAISER FERENC cégnél Kossuth L -ét 56. Wladimir Majakovszkij:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom