Dunántúli Napló, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-28 / 274. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ * Igazi magyar színművészetet csak a vidéki színházak teremthetnek Értekezlet a pécsi Nemzeti Színház jövőjéről A kultuszminisztérium kiadja az ormánsági tájszótárt Nagy Adorján szül művészeti felügyelő, a színművé­szeti főiskola igazgatója Pécsett töltött két napot és foglalkozott a pécsi színház problémáival. Ennek kapcsán közös értekezletre hívta össze a pécsi írókat és a színház képviselőit Az értekezleten Nagy Adorján kifejtette elgondolásait a Vidéki színházak jövőjéről. — Vi­dék. színészet nélkül nincs magyar színművészet — mondotta. A fő­városi színészet elsősorban jelleg­zetesen pesti. Igazi magyar szín- művészetet elsősorban a vidéki színházak alakíthatnak ki, ez azon­ban csak a táj jelleg kidomborítá­sával történhet. Véget kell vetni aanaa a törekvésnek, hogy az egész szel­lemi életnek központja Budapest legyen. Ez ellen Szernerc Bertalan már száz évvel ezelőtt szót emelt és hangsúlyozta, hogy az iroda­lom és a művészetek kimagasló művelőinek a főváros által való felszippantása elsorvasztja azok­nak a néphez, a magyar földhöz való gyökereit A demokráciának meg kell valósítani az egész szel­lemi élet egészséges decentralizá­cióját A Kxínháx tükör amelyben a magyar népnek ön­magát a népet és sorsát kell meg­mutatni. A vidéki színháznak te­hát szülőföldet kell kapnia. így találja csak meg kapcsolatait kö­zönségéhez és kerülhet ki válságá­ból. Ugyanez áll a pécsi színházra is. Karaktert, egyéni vonásokat kell kapnia. Szólaljanak meg a pé­csi és baranyai költők és írók és szólaljanak meg a tehetséges mun­kások és parasztok a táj nyelvén, a táj problémáival a színházon ke­resztül. Segítsék a színházat, hogy teljesíthesse hivatását. A színház kitárja kapuit a pécsi és baranyai költők és üók előtt. A* értekexlei ezután megtárgyalta a kérdés gyakorlati megoldását. Ennek során elhatá­rozták, hogy a Batsányi Társaság és a színház közösen tíz matiné­ból álló sorozatot rendeznek. A képzőművészek szabadszer- vez« te munkaprogramjába vette azt, hogy t«£iai alkotásaival a mű­vészet és a dolgozók közötti kul- túrkapcsola; szorosabbá tété!« cél* jából az üzemekbe is ellátogat. — Ennek során hétfőn délután 5 óra* kor nyílik meg a Zsolnay-gyárban rendezett tárlat. A Zso'nay-gyár erre a célra hatalmas és jól ki­világított műtermét bocsátotta rendelkezésre. A tárlat azt a eélt amelyeken zenében, versben, novel­lákban és színdarabokban pécsi és baranyai tehetségek kapnak szót. A tájszínház is minden alkalommal ismertet egy pécsi írót és annak valamelyik művét Az első ilyen matinét már decemberben megren­dezik. szolgálja, hogy a dolgozók megis­merjék képzőművészeinket és al­kotásaikat. tanulják meg értékelni és bírálni a művészet termékeit. A tárlat megnyitása ünnepélyes műsor keretében rajiak •«. A mű­sort a Zsolnay-gyár knltúrgárdája adja, utána K e 1 e Sándor festő­művész, tanár tárlatvezetés; tart & megjelent munkások részére A tárlatot más üzemek dolgozót is megtekinthetik. A minisztertanács a kultusz­miniszter előterjesztésére hozzá­járult ahhoz, hogy néhai Kiss Géza kákicst református lelkész ormán­sági tájszótárát államköltségen ki­adják. Kiss Géza az Ormánság leg­kiválóbb ismerője oolt, aki egész életét Baranya híres tájegységének tanulmányozására szentelte. Köny­vet is írt az Ormánság szociográ­fiájáról és első volt, aki helyesen világította meg az egyke problémá­ját. Rengeteg, adatot szolgáltatott az Ormánsággal foglakozó íróknak és Móricz Zsigmondhoz is benső barátság főzte. Az elmúlt rendszer urai termé­szetesen nem méltányolták Kiss Géza munkásságát és nem tették lehetővé számára, hogy főművét, az ormánsági tájszótárt kiadhassa. Ezt a mulasztást pótolta most a népi demokrácia, hangsúlyozva, hogy a modern marxista szellemű nyelv­Budapesteo a Newyork-palota legfelső emeletén filmlektorátus működik, ahova az ország minden részéből havonta átlag 100 mű ér­kezik. Érdekes, hogy nagyobbrészt vidékről küldenek be filmtémákat, amelyeket azután a lektorátusban elbírálnak és ha filmesítésre alkal­masnak találják, kiváló írók el­készítik a forgatókönyvet. A közel­múltban egy szendrői bányász is- kolafüzetbe írta be egy kis magyar bányószfalu hősies ellenállási küz­delmét a fasizmus ellen. A történet kiválóan alkalmas filmre és már készítik is a forgatókönyvet. Film készfii rövidesen egy népi kollé­gista diók által írt történetből is, amely a népi kollégiumok életét írja le. A lektorátuson most készült el Mesterházi Lajos „Telepesek“ című filmdrámájának forgatókönyve. A film forgatását a közeljövőben már megkezdik. Az új telepesek problé­máit, napi gondjait viszi a film­dráma s közönség elé. Balázs Anna Írónő a nnmkásújítókról irt dara­bot. Miként harcol a géppel a tudomány felfogása szerint c nyelv társadalmi termék is mii* ilyen a társadalmi fejlődés törté­netének egyik legbecsesebb forrása. A nyelv változásai híven tükrözik vissza az illető társadalom sxer- kezetében végbement változásokat is éppen ezért a szociológus i* történettudós számára igen tanul­ságosak. A szovjet tudományos akadémia e felfogás alapján « szovjet birodalom határain belül fellelhető csaknem léO különböző nyelv tanulmányozását folytatja a társadalomtudomány is a törtinet- ludomány számára igen kecsegtető eredménnyel. Kiss Géza ormánsági szótárti « délnyugati nyelvterület teljes szó­kincsét tartalmazza és így kiadása áj fényt vet a magyar társadalm történet egyes tisztázatlan kérdé­seire. , munkásújító, —- erről szó) a fűm amelynek gyártás* ugyancsak s közeljövőben megkezdődik. Babits-emiékest A Fővárosi Könyvtárban a Baum garten Ferenc irodalmi alapítvány Babits Mihály emlékestet rendezeti Az emlékbeszédet dr. Bóka László államtitkár tartotta. — Babits Mihály a béke híve volt — mondta Bóka László. — Nemcsak a háborúnak, hanem a háború okozóinak is ellensége voll és küzdött a szabadságért. A sza­badság csillaga volt hajdan a ma gyár, hirdette az első világháború utáni szörnyű hanyatlás után Nemcsak akkor hallatta hangját * háború ellen, amikor már s nép vére a harc mezején folyt, h* nem a békében is küzdött a há bőrű ellen. A békeszerető és szr> badságszerető Babits a társadalmi1 igazságtalanságok gyűlölője volt A békét nem tudta elválasztani *•' igazságtól — fejezte be beszédéi Bóka I4szló. 119441 NOViMBI^ November vége volt... Eső törölte a nyomot, utászcsizmák nyomát s tankok marta föld sarát liorogkeresztes csáp: riadt futás föcsölte szét; — Mohács és Pécs között dérverte horda bújt, szökött. Már harmadnapja szólt az ágyú, aknafütty sípolt — iszkolt a szürke vad, autó, motor, páncélvonat... Három hatalmas kés három helyen hasított rést, fényt szórt az ormon a dudáló sztálin-orgona ... Éjfél után Jrihült a puskacső; mély csönd terült a házsorok fölé .., Jéggé fagyott az ucca-lé ... Nehány perc meut el így. De ekkor megmozdult egy híd s halk géprohaj futott tova. Keletről pirkadott. — A gépkocsik fölött győzelmes zászló röpködött; pirossá vált az út 8 prémsapkás, mosolygó fiúk lengették kezüket a víg, muskátlis tüzeket robogásuk elé hajító ablakok felé... Kiss Inán. Képkiállitás a Zsotnay~gyárban foéyy ^cdisla tnagyac (Hm Uí&zttt \JtaÁLtná Irta: HUNYADY JÓZSEF Minden aknabecsapódást hangos jajgatással nyugtáz ak az asszo­nyok, e kis gyerekeik reszketős sí­rássá! fúnák .fejüket a sokrétű szoknyáik közé: ott legalább nem haliam annyira. — Ne kajánkujjatok a beyár szentségitl — förmedt rájuk Jani dühösen — egész megbolondítjá'ok ez ember gyereké.. Csönd legyék! — sziszegi mérgesen, mert rátok dön öm ezt az egész vermet! Tisz­tára bolondok vagytok: ezt hiszitek sc-gi: ez a beszéd rajtunk? — Megette a rosseb a világot — m-’ccrog a sarokban vackán az öreg Keceli — se enni, so frmi! Legalább vizér' engednének ki ezek a rothodí németek: Jancsika eloped — Bamm —ha—bamm-mm—reccs! — zuhog rájuk a gyiScos aknatűz. Remeg a föld a lábuk alatt, az arcuk eltorzul, a kezük ökölbe szorul, a vén em­ber összegörnyed egészen: testével takarja három éves Ids unokája tes'ecskéjét. A robbanások újra az arcára szántották e régi vitustán- eot: mintha rolió szaladna le-föl az álla meg a homloka közöl1, úgy Ugrálják a redők. Aztán megint két akna, majdnem egyszerre: hallani, hogyan kotorja le a házukról a cserepet. Keceli Jani fuj, mint a bika, mer élő füle állati röhögést hall mindenen keresztül. A neme ck mulatnak a házban. És Náim a felesége fenn maradt velük. — Ni. hogy káricá' az eszetlen, mijrha tapogatnák! — fakad ki az egyik asszony.-— Nyugodjon meg Tera néném: tapogatják is — válaszol Jani — de addig él ameddig elkotródnak a nedves szeretői: baltával verem szél a fejit. az Isten úgy éltessen! — Hí: Keceli szomszéd, bizony nem is való ám ez, amit e Nénink tesz. Egy falás kenyér nélkül, dög- rováson, i*t hagyja a gyerekét, az urát, az apósát! De még csak egy i al vizet se hoz maguknak, hogy az e ... — Ne lotyogjanak annyit, sen­kit se kérdeznem! — ugrfk fel Jani, a kis fia símogatásából. A feje majdnem felszakítja az elacsorjy verem tetejét. — Ha még valaki egy szó- szól: Csúnyán elbánok veíe! megértenék? Jé, fiaüiatok csodát: milyen csönd van kint egyszerre! Se akna, se gránát, se autó, se kocsi: nincsen zajl Ez most rosszabb első percben, min- amikor egyfolytában zuhogott a fülükbe. # — Hiába is mennek e! a németek, úgyse lesz ennivalónk — hallatszik a sarokból — mert a Grubber Ura. ság minden búzát-rozsol-kukoricát elhordatol* a mag-árból ö németek­kel. A krumplinkat is feléltük mán. ma jd csak fdfordu ... — Ha! hal Figyeljetek! Lidi, Jani, Sógorbácsi! Megint valami motor jön! Jaj, Istenem, ha nem néme-... akkor i‘t az orosz! Itt az orosz! mit csináljunk, jeszzsnristen!... — Jaj! — rezzennek össze min­den zörrenésne, az agyuk lázasan dolgozik: a harminc éven át gőz erővel prédikált rémképek serege rajzik bennük. Az országszcrc minden kocsmaiadra kiakasztott ijesztő plaká'ok bukkannak fel ben. nük, aztán minden olyan borzalom, amiket a menekülő nyilasok mesél­tek az oroszokról. — Kutyafejük van! —* Embervér isznak! — Gyeirckhúst esznek! — Aki asszonyféle. jobb ha meg se születet* vón! — cikáznak a gaz­dátlan mondatok a verem didergető homályában. Csak az öreg Keceli ben dereng a fény és vénecske hangján e.l is mondja. — Én 19-be voltam náluk hadifogoly. Szalonnát kap unk, meg nagy darab fehér ke­nyeret, meg suba*. De az olyan meleg vdt, hogy kint aludtunk ben­ne a hóba. Kiosztották az uraságok földjét. Mos. meg ilyesmi* tenné­nek? Nem hiszem én ... 1 Reked: hangja láncot ver e kalimpáló bo­torai mondatok kezére-lábára: mint­ha megmelegedne körötte a levegő. Szinte észre se vették, hogy e ház előtt az úton egy kocsi hor- gonyzdtt le a tengelyig érő sárban Nem csoda: a sváb páncélosok tönkree'ték egészen. Az asszonyok lecsukták görcsö­sen a szemüket, Jani a bicskájáért kotorászott, az öreg Keceli fogat­lan szája meg csak egyre a fogság ról mesél*. A verem ajtaja előtt nyögött va­lóid, most mindenki egyszerre Msr. tán hallot'a, mm! a ha rangú téseke! Mindannyian az ajtónál termettek- egymást lőkdöstél: el a kis rés mellől, hogy vnl-amit lóghassanak. Hát... egy nagy kerekű kocsi, két fura szőrös ló a rudnál, rneg- oakkolva tisztességesen 'éli zsákok­kal, meg... meg, egy valóságos, eleven ruszki katona! És nincsen nála puska! Hahó ...? Mi lehel azokban a zsákokban . -.? Sáros, kék paplan kabát, valami posz^nadrág, meg csizma van rajtas a fején meg téli kucsma, szőrmés. Odafesziti a tállá a hátdsó srágiához. nekiveselkedik, csetteg a lovaknak; azok majd or ráesnek a nagy buzgóságban. de még csak meg se moccan a nehéz alkotmány' Most az első lőcshöz váí* át, rö­vid suhogóju ostorával serkenti e fárad- párákat, de meg se rezdül. Jani legszívesebben odakiáltana ne­ki: — persze, hogy nem megy, mer! nem káromkodik!. . Na? na? mos* rákezdi, van Isten, de nemi Hi‘ pz lábul van? Feltóiia feiebubiára a kucsmáját és szélesen elwyorodik. Szép. kényelmes mozdulatokká' rojtos szájú -«rísznyát szed le az ülésről, a térdére fekte'i, aztán bi- csakot halász ki zsebéből és önné péJyes lassúsággal szel egyet a fél- maiomkerék kenyérből, meg a leg­alább két kilós tábleszalonnábóí. Nézik, nézik egy darabig, nagyo ka: kordul e gyomruk, kishíjján könnyb-»lábad a szemük a nagy vá­gyakozástól; végül is az ajtó nem bírja 'ovább e terhet és k-araiestül kiszakad. Az egyenruhás óriás először éber kezekkel a Kas felé kap, ahol a 75 lövetű automa a topul, aztán kacag­va lerakja a dolgokat a hóna és oda- sie* hozzájuk; felsegíti a sovány, ptronkodó, ijedező asszonyokat. Jani duzzogva-szurkolva kicsit oldal' áll. — Zdrasztvuj-je mama! — kacag a plrosarcu, hatalmas ember. Alig érnek válláig a pusztaiak. — Kák gyélá, há? — kérdezősködik a ne­vető katona, — nye bojsze, z sen ka! — majd meg magára mutat: — Vladimír szere 'i magyarszkí! Egyet Vladimírra pillán-ónak, egyet a hóra rakott tarisznyára, amin minden földi jó tornyosul. Csak egy pillantásig néz érteke­iről rájuk a ruszki, az án a hom­lokára bök: — Sztusáj! Kies» robot, sok kusaj, chárásó?... — mutatja a kocsitolásf. Belecuppannak ‘érdig a népek a sárba, nyomják ám, a s-zemük majd kidülled, de Jani meg se mozdul Akkor lép ki az öreg Keceli a verem száján, karján a kis tmoká. vaj. — Há; te mér- nem segélsz Janink? ej, a pofád istenit: hát nem üírd, hogy rningyá meg szakad a két ló?! — és indul a kocsi felé. Vladimir, mikor meglátja 0 kis gyereke*, odaszalad hozzá, ölébe kapja, őssze-vissza csókolga'ja, 'zorongai ja. de csak nem nevet a kis puiya: fel tőle, még sose lát ó. Tréfás Izgatottsággal *ur a zsetíéb? és elővarázsol egy marék kockacuk­rot: — ktisáj, kusájl —- ajnározza fátyolos szemekkel. — Vladimi. jeszt malink» dón»!... — magya­rázza torokköszörülve. Azok meg úgy értik, mintha a 'idajdon test vérük lenne. Még bólogatnak is reá — hogyne, hogyne, nagyon jól van' VLadhnínnek kicsinye van a messzi Oroszországban! Odanézz! Jani ott áfi 0 széké' mellett, — nyeee! nyeee! ~- ord'" dagadó erekkel; könyékig nyúl ? sárba és akkorát emel raj', hop' ropog a kocsi belé. A másik pF.« natban mellette áll Vladimir: né, *“ váöufc összevetve, még egy nyö­gés, nagyokat emelnek, ejha! kin' is van 0 parton 0 nagy taros sze kér. Vladimir rncg'ődl a homioká’ csupa sár tett, annyira, hogy neve’ ni kell rajta- Csak szétszalad Jani nak is. meg Vladimirnek is a szája Egymás nKfié loccsan?«k a sárban- az án kezet szorítanak keményen Az orosz azt mondja: szpassziva, 'ovális! János lesüti a szemét e megve; reget! az orosz vállát. Jó! esett neki az elismerés, ami a katona szemén lá ezot*: Syen kis ember, aztán mekkorát tud emelni! Csülogn szemmel nézik őket a többiek 2 partról, aztán elindulnak lassan 1 ház felé. Vladimir odalép a csomagjához felmarkolja az egészet: — «zhass; hej, srlusáj! — Megállnak, egy Idcsi* ijedten: vájjon, mf- akarhat Az orosz odaáj János rié. — Js szem Vladimir, ti rmja brit; H tc botal, ü kcsáj! — körbe int kezén“' valamennyid fűkön és e csodáikor béres markába nyomja az egésze' — Szpassziha... — morogja ni boldogan. Miikor Vladimir feflép a hágcsó:", lecsúszik egy zsák: krumpli !ehf benne. Zavartan néznek össze, af tán Jani torka szakadiábó! kiáll' utána: — nzlusáj Vladimír, kei" tocsikm leeset .,.! — Ja tudom: nyom boj! — kacaf vissza az óriás és 0 lovak kör* vág az os'orávaí.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom