Dunántúli Napló, 1948. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1948-10-24 / 245. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ G \)ía és dai; n hSzelkeletek Forrcstal, » háborúra iweltó «ne- likaj hadűgyinwHsaiter adta ki elő- szór .1 jelszót, hogy 3 ezaudd-arábiai otojvidék megszerzése fontosabb az Egyesült Alimnak rmodén más vájjákozáBánál Az Aramkó tőkései azóta a hivatalos kormány mesz- 6Zemenő (ámogatásávai vélósággal kisajátftottiáik a Perzsa öböl vidé­két és az olajkutatók fúrásával és az arab oíaj értétoesfkésével fantasz­tikus jövedetemre tesznek szert. 85 millió dollár jövedelem — nyomorgó munkások Az \ramfcn, amelynek jövedel- rrvéből sápot húz a küiúgymtesizté- rium. a hadftgyinirieztérliwn és még néhány befolyáoos állami hiva­tal, évi 85 mäio dollárt jövedel­mez. Az arab érdekeket eláruló Ihr Szarud, Arábia korrupt királya is nemkevesebb rnirrt 17 mHíó dol­lár »részesedést kapott a koncesszió megváltása címén. De azzal a ki­kötéssel, hogy a doftáraiiRák leg­nagyobb részét olyan kikötők, vas­utak é« utak építésére kel fordíta­nia, amelyek az USA részére stra­tégiailag í autósak. Míg az Aramkó tőkései 85 mSHó dtdßrwn osztoz­kodtak, addig a 20 ezer benezütött munkás arrtek az összegnek csak a morzsáit kapta muukabér fejéhen. Az amerikaiaknak paradicsom — o gyarmati népeknek pokol Amíg az Aramkó amerikai tiszt­viselői dúskálnak a földi javakban és a luxus vitákban, addig a húsz­ezer gyarmati rabszolga-arabok, szódánk*, hárulok négerek, érit- roafa*. szomáík és egyebek szá­mára wűówággai poklot jelent az amerikai tőkések kizsákmányolása A bénrahsadgák összezsúfolva, agyag és páimaleveJr-kbö! összetá­kolt kalyibákban éiloeik sok küoiné- ter távolságban a fehérek telep el tő,. A murtkaidő korlátlan annyi, »meny­nyit a fehér rabszotgatartó paran­csol, évenként csak nyolc mtmikei- ©zmelti napot (erígsed^yw-nek és kétévenként egy-két nap szabad­ságot. A rríunkaíegydiiuel: az Anarn- kó saját rendőrségével biztosítja. Akii «fen a legkisebb panasz rnarü’ fel- az a rendőrség kezébe kerül Félholtra verik, beosdikjálc majd pedrg elkergetik a telepről, amely azzal jár, hogy előbb utóbb rabszót- gakereskedők hurcolják el és elszál- Htjáik, eladják egy másik kapi­talista váflaSatnak. Lázadnak már o rabszolgák Az „amerikai bussiness", «ndy- liez vér, könny ás kizsákmányolás, korbács tapad a legnagyobb elkese­redést váltja ki a 'Elérekért dolgo­zó Aramkó rabszolgákból. Azok, akiknek sikerűit megszőkmfök az olajtelepekről, már szervezik az d- tenáftást. hiába üldözik őket Ihn Szaud fegyveres pribékjei. A fel­szabadító mozgatom, amelyekhez egyre nagyobb tömegben csatlakoz­nak a kizsákmányolt dolgozók, már tndatósftáttB az elnyomott páriák- ban, hogy szervezkedésük nemcsak az arab népek felszabadításáért fo­lyik, hímem a dolgozók helyzetének gyökeres megváltoztatásáért és a, rabszolgaság végleges felszámolá­sáért. A fegyver és a terror esz­közei ma még Főnrestallék és bér­seik kezében vannak, de az igazság amdty erősebb az erőszaknál az Aramkó rabszolgatnntókiak arany- bálványát is sraéteűrza. Ciemi é» ifjúsági hangversenyeket renden é# zenekari művekre pályázatot hirdet a magánalkalmazottak zenekara R AN GSZERH ANGOLAS zűr-1 savai a tzilrödik ki a Magánul-1 kálmazottak Szakszervezetének j Mária-utcai helyiségéből. A zene- j kar éppen próbára készül, mikor j meglátogatjuk. Tjóránd Mártom- j nal, a fáradhatatlan karnaggyal j beszélgetünk a zenekar céljairól, feladatairól. Meg vdjuk tőle, hogy három hónapja állították fel a zenekart, melyek megszervezésé­ben minden érdem Kész Józsefet illeti iz ö ügybuzgőságának kö­szönhető. hogy Ilyen rövid idő alatt 21 tagú együttest tudtak összehozni A Szakszervezet maga a lehető legnagyobb anyagi áldo­zatokkal sieted a vállalkozás se­gítségére. és hangszerek beszer­zésé iiel lebe öné tette a komoly megindulást. EDDIG CSAK kisebb szereplé seik voltak, inkább szakszemeié i megmozdulásokon, Most készül nek önálló hangversenyre igen. jó műsorral. Már U meghívást kaptak a környékbeli városokba: így teljesítik a szakszervezet kid- úrküldetését. Gellér Bruno már értesítette az üzemeket, hogy a zenekar bármikor készséggel ren­delkezésre áll a munkások szóra- kozatására és zenei továbbfejlő­désük biztosítására. A tanulóif­júság számára szintén készülnek ingyenes hangversenyek megren­dezésére. ÁLLANDÓ problémája különö­sen a zenekaroknak, hogy nem áll megfelelő mennyiségben jó mű kisebb együttesekre rendelke­zésre. Ezért a Magánalkalmazo - tak Szakszervezetének zenekara pályázatot hirdet kiszenekari, vo­nósnégyes, vegyeskari, műdal- zenekari kíséretes pályamúvekre. A szakszervezet és a zenekar ve­zetősége a pécsi zeneszerzők ér­vényesülésének lehetőségét elő akarja segíteni, exér: módot és alkalmat ad, hogy bárki pályáza­tával résztárgyén, aki pécsi la­kos, és tehetséget érez magában, legyen kezdő, haladó, vagy kifor­rott. zenész. A pályaműveket par­titúra formában kell benyúj ani a szakszervezet Mária-utcai 6. az. székházában a titkárságnál. A pályaművek előadásra kerülnek, az első három díjnyertest dísz­előadás keretében mutatják be. Pályadijnk: l. díj 100, II díj 300. Hl. 100 forint. A pályáza lehe. névvel ellátott, vagy jeti gés. A pályásai határideje: 1941 december 20. A PRÓBÁN meghaUgattul Adam-nak egy nyitányát és meg győződtünk róla, hogy a. legszebl lehetőségek előtt áll a zenekar biztosra vesszük, hogy hamarosar sikerül szsdonzenekari jellegé kiszenekari együ tetsel felváltani így Pécs város művészeti, életé nek komoly tényezője lesz a Ma gánalkalmazottak Szakszer ve lilé­nek zenekara. , ­1®43 irtai KÖPRÉ JÓZSEF Megbontja bámult lombjait a fáknak az 'őszi szél — és gyorsan elinal. , Nyomában sárga falevelek szállnak ölelkezve a fáit lombjaival. Az állomásnál fuvarosszekéren fahasábokat, szene, hordanak. Megül a füst a nyárfák tetejében, amíg az ősz a fák közt elhalad. Izgalmas ősz ez! Sok gyümölcsöUermő A fák leveie nem vesz i nyomunk! Figyeld e rendet, nemsokára felnő és szép tavaszban találkozhatunk. Jöjjetek mánd, mind hosszú, sorban áUv szénfejíők, gyárak, földok csapata. Merítsetek ez ősztől — meg nem állva erőt — mert ez a jövőnk ígérete. Elhull majd bámult lombsátra a fáknak de megmarad a törzs, a fegyverünk: Példázva szerte az egész világnak, hogy holnap tudunk — ma ismerkedünk Müeüä* Kárpét-UKraiíiőlW! A lembergi weher'o. Susoh b«fejerts>> > t>|t Dát Ukrajna evité*-:oti emlékeinek tanulmányé, résit. Érdekes XII. tt <111. századból szauna tó építményeket talál lak Jasön, Körén Vol. janove, KraJniUovo, 0* uilovo; Uzrok és mát falvak területén az ősi taiaiv építőművészeinek izárnos alkotásaira búk kantak. Ezek tudómé, nyes szempontból na. RV»n érdekesek. UnoU toöími a Tommybitái A táfrOltaMi Rllffo’t it 3 tom&i ma d6rh£g h í 1 e^if hónöip alatt 58.000 fan értékű lojKit.t árut köb zott el a ka ton óktól é 664 letartó«tatást fara Bátorított. A fatartózt-a tot/tak “közül 68-an i ba^’bLrósátf ítéletét vís JAV, mert kincstári hol mit. adtak el a fekete ■piacon. A párán cwiok­BETTY SMITH A fattyú, nem sU Uohq&soh ... Egy leány j&tit i- ax egyik szom­szédos kapun. Ott lakik, pár ház­zal odébb, Joanua-noik hívják. Kisgyereké: vitte levegőm!, gye­rekkocsiban.. Bevásárlásból haza­térő asszonyok itrécseltek a jár­dán. Ahogy a lány elment mellet­tük, fetariauentek — Joanna ugyanié nem volt férjnél. Hajadon volt — bajba jxrtodt. A gyerek törvény-eleniül született — fattyú volt. ahogyan ez: errefelé mond­ják —, » a derék asszonyságok vélemény« szerint Joanua-nak nincs joga mutogatná a fattyétl Mi jogon büszkéSfcedik fényes nappal a gyerekével, mint a 'többi fiatal anya? Dugja el, valami sörét hely­re, de ne vigye ká az utcára. Fraívcte-t nagyon érdekeli« Joan­na és nagyon érdekelte a balba. Szülej sokszor beszélgetlek róluk. Elhaladt mellettük a gyerekkocsi s ö rábámult a babára. Gyönyörű apróság. Boldog a ki« pofikája s hogy ifi abban a kocsiban. Az. mondják, hogy ez a Joanna rossz nő. No. de az bizonyos, hogy szebben- tisztábban farija az édes ki« gyerekét. Utáni ' a többi asz- szony. A babán finom kis fodros főikor 6 volt, tlsz-a fehér ruha s elölte. A kocsi takarója makulát­lan, szépem, szeretettel kihímezve. Joanna gyárban dolgozik. Az anyja vigyáz a gyerekre. Az anyja is szégyenül levinni az utcára a gyereket; igy há: a kicsi csak a hé: végén mehet levegőzni, ami­kor Joanna nem dolgozik* Igen, áltapirotta meg Francié, a gyerek gyönyörű, Joanna szakasz­tott más». Francié-nak eszébe ju- f»;t, hogyan írta le Joanna-r a papa, amikor egyszer a mamával beszélgettek róla. — Olyan a bőre, min1' a magno- Üavirág szirma — mondta Johnny, noha sosem látott még magnóliát, — A haja fekete, mi», a holló szárnya. (Johnny hotló: sem látott) — A szeme mély, sötét erdei tó. (A papa sosem járt még erdőben • cm* az utcai cócsákat ismerte. Mégis nagyoo találóan Irta fe n szép Joanna-t.) — Nem mondom — felelte erre Katie. — De mi haszna a szépsé­géből1? Az rontotta él az életér.. Úgy hallom az anyja sem volt férjnél, mégis két gyereke lett. És mine víttéfc? A fia fegyházban ül. a lányának meg gyereke szü­lééit. Rossz a vére az egész csa­ládos*. Nem tudom, mit kell ezen érzelmeskedni. Különben semmi közöm hozzá — tette hozzá a ma­ma szelídebben! ugyanis néha meglepően tárgyilagos volt. — Nem akarok ebbe az. ügybe beavatkozni. Se így, se úgy. Én eat a lányt nem fogadom be a házamba, nem pártolom. De nem is köpöm le. Világra hozta a gyer­mekét, éppen úgy megszenvedett, mintha férjes asszony volna. Ha jő érzésű May. levonja a tanulsá­got s többé nem tesz ilye:. Éppen elég szégyen és baj szakad rá. Ha pedig rossz a. természete, úgyis mindegy néki. hogyan bánnak vele az emberek. Én a te helyed­ben, Johnny, bizony nem volnék annyira oda miatta. Katie mos: hirtelen Francié hoz fordult s azt mond a: — Legyen a Joanna esete jó lecke számodrai Tanulhatsz belőle! Francié akkor szombat délután figyelte Joanna-ti néz e, amint föl- aíá sé- ál a járdán a gyerekkel. A kislány törte a fejét, liogy miiéi« tanulságot vonhat le a Joanna ese­téből? Joanna nagyon büszke a gyerekére. Ez volna a 'anulság? Joanna mindössze tizenhié éves és nagyon bará.ságos. Szeretné, ha mindenki barátságos volna vele. Rámosolygotf a morcos asszonysá­gokra. A mosoly azonban eltűnt az arcáról: csupa gonosz pillan­tás száll: felé. Joanna mos; rá- mosolygott az udvaron já szó kis­gyermekekre. Némelyik gyermek visszamosolygot-; rá. Joanna Fran- cie-ra is rámosolygott. Francié szeretett volna visszamosolyogni rá. De nem mert. Há'ha nem sza­bad barátságosnak lenni az olyan lányokkal,, mint Joanna? Hátha éppen ez 'a tanulság? . Az asszonyságok úgylálszik rá­értek most délután. Bevásárlás után hármasával, négyeséivé! áll­dogáltak a járdán, megrakodvs mindenféle csomaggal: zöldség, barna papírba csomagolt, hús volt a szatyrokban összedugták a fe­jüket, sugdolóztak. Valahányszor Joanna elment az asszonyok élő t. a suttogás elnémult. S újból kez­dődött, amikor a tány eltávolodott. Joanna pedig csak sétál atta a gyereke' föl-alá az utcán. Vala­hányszor elhaladt egy-egy csoport asszony előtt, pirosabb lett az arca s egyre magasabban tar otta a,fe­jé . Szoknyája harciasán csapkod­ta mögötte a járdát. Mintha egyre szebb Ifet-t volna. És egyre büsz­kébb Minduntalan megáit' s meg­igazító ta a kocsdtakarót, noha erre semmi szükség nem volt. Megsimo- ga.tta a baba arcát s gyöngéden rámosolygott. Az asszonyok dü­höngte*. No tessék! Micsoda szem­telenség! Micsoda .szemérme len . ség. gondolták az asszonyok. Még örül is « gyereknek! Milyen jo­gon? Nekik, js volt gyerekük. Gyöt­relemmel hozták őket a világra. S nem egy asszony gyűlölte a férjét, akinek az oldalán éjjel feküdt. A szerelmi aktus már nem jeleneit számukra gyönyört. Me­reven tűrték a férjük közeledését s az egyesülés alatt azért imád­koztak, hogy ne legyen belőle megint gyerek. Keserű engedel­messég. Csúnya durvaságot váltott, ki a férfiakból. Ezrekben a szegény családokban a legtöbb házaspár életében a szereim; aktus mindké résztől durvasággá fajult. Mentöl gyorsabban túlesni rajta — ez vol a szabály. S az asszonvok hara­gudtak erre a lányra: megérezték, hogy ő és a gyerek apja között ez máskén: volt. Joanna látta a gyűlölködő pil­la» ásókat, de nem akart megaláz, kodni az asszonyok előtt. Csak azúr: sem. Nem vitte be a ayere- ket. A helyzet annyira kiélező­dött, hogy elkerü.hete lenné vált az összecsapás. Az asszonyok kezdték a támadást. Nem bírák tovább. Valamit tenniük kellett. Amikor Joanna meg,in- elhaladt mellőlük, egv sovány asszony nyersen lákiálrott; — Nem szégyenli magát? — Miér- szégyelnéan magamat? — kérdezte a lány. A nők erre megdühödtek. —Még kérdezi, hogy miér ! — fordult a sovány a többihez. — Majd meg­mondom. hogy miért. Meri maga egy utolsó szemét per szó na Hogy merészeli az utcán proroenádoz’ at- m a fattyát? Arallan gyermekek előtti Mi jogon merészeld? — Amerika, úgy tudom, szabad ország — mondta Joanna. , — Az ilyen jófélék számára nincs szabadság! Takarodjon innen az urnáról! Hallotta! Be a házba! — Hogyisne! Még csak az kel­lene! — Ringyól Takarodjon az u cá ról! — rikácsol a a sovány asz- szony. A lány remegő hangon csak azt válaszolta erre a durvaságra: — Vigyázzon, mit beszél!... — Mit? mire vigyázzunk? Te... Tel,.. — szól! közbe egy másik asszony. Egy férfi ment el előttük. Meg­áik fi egy pillanatig figyelte a je­lentet. Megérintett a iánv karját. — Nézze drágám, menjen haza. Az asszonyok harci kedve nem tart örökké. Maga húzná a rövi- debbet. Joanna elrántó."a karját. — Ml köze hozzál — Én csak jót akartam drágám. Bocsánatot kérek. — A férfi foly­tatta az útját. — Miér: nem megy vele? — kö­tekedett a sovány. — Kinézek a pasasból huszonöt centet. Az asszonyok nevettek. — Féltékenyek rám — mondta Joanna nyűgöd an. — Azt mondja, hogy féltéke­nyek vagyunk rál — ismé'el e a sovány. — Nem mondaná meg maga, hogy mire vagyunk féltékenyek? (Ügy mondta az asszonyság azt- hogy „maga”, mintha a lány neve lett volna.) — Igenis féltékenyek! Mert tet­szem a férfiaknak. Ez az. Szeren­cse, hogy maga már férjnél van — -mond1 a a soványnak — Nincs az a férfi, aki magára ránézne. Fogadni mernék, hogy a férje is csak elintézi a dolgát, azután ri se köp magára Fogadok, hogy rí se köpi A sovány felesdvított magból kikelve. És az án ösztönszerűen mint ahogyan az már Ktísz us ide jében is szokás vök, főieméit“'*! járda széléről egy követ s meg' dobta vele a leányt. Mint valami jeladásra, a több: asszony is kőhöz nyúlt. As egyikben vol' némi humorérzék az lóci rommal dobta meg. Néhány kődarab el is talál a Joanna-!. Egy éles, hegyes kő azonban a baba homlokát érte. Vékony, vörö< csík serken; rögtön a kicsike arcán és a csörgedező vér bepiszkító ta a tisiza élőké:. A baba nyöször­gőt)*, s karocskáját az anyja felé nyújtotta, hogy vegye fel. A kezek leereszkedtek. A köve­ket az asszonyok csöndben bele' ejtett ék a csatornába. Nem zak‘ látták, tovább a lányt. Hirt elír. e-- szégyélték magukat. Nem akarták bánnani a babát. Csak Joanna-! akarták elkergetni az utcáról. Ai asszonyok elezéledtek ki-ki csönd­ben hazament. A gyerekek, akik e'őblb körülállták őket és hallgat­ták a veszekedést, folyatták az abbamaradt' játékot. Joanna sirv* emelte kii a babát a kocsiból. A kicsike csak, csönde­sen. nyöszörgőit, mintha hangoson sírná nem volma aeabad neki Joanna * baba arcát ta. arcához szőrit»“,* s könnyei ősszreíolytak a gyermek vérével. Az asszonyok győztek Joanna bevitte a babát a házba, azzal sem törödőt', hogy a kocsi out maradi* a járda köze­pén. Francié minden- látott. Minden szót hátlőtt. Arra gondolt, hogy Joaon* rárooeolygottr, 6 pedig el­fordította * fejé. és nem mosoly­gott vdssaa a lányra Miért nem mo«o)ygott viasza rá? Miért? Bor­zasztóan szenved, mos emiatt — élete végéig szenvedni fog, vala­hányszor eszébe jut, hogy nem mosolygott vissza Joanna-ra. KJlényi Mária fordítása Mutatvány Betty Smith: .Felhőkarcolók árnyékában'’ c. a közeljövőben megjelenő regényéből^ (Szikra kaadáfc-1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom