Dunántúli Napló, 1948. szeptember (5. évfolyam, 199-224. szám)

1948-09-12 / 209. szám

«« SZETTEMBE® 12. DUNANTÜLI NAPLÓ HAJMAI LAKTANYÁBAN Kakas kukorékol, ébresztő óra csörömpöl hosszan élesen, majd megkondul a hajnali harangszó. Gondolom: a kürtös kilép mindjárt az örszoba ajtaján a csillagos ég alá és szájához illeszti, amint be­lépek a laktanya kapuján. A nagy épületszárnyak körvonalai alig látszanak még, de már világos minden ablak. " A laktanya-ügyeletes tiszt Veres Gyula törzsőrmester kidörzsöli sze- méböl az álmot, frissen csizmát ránt és velünk jön „ hajnali hon­védriportra. Zsong már az. épület, mint a méhkas. Izmos testű, övig meztelen, barnabőrű fiúk csizmája kopog a folyosókon. Fütty, és nő- Uyszó közben sietnek a mosdókhoz. — Kissé nyomott most a hangu­lat — közli velünk Veres szolgá­latvezető, Elmosolyodunk a megle­pő közlésen és magunkban föltesz- siuk a kérdést: — Milyen lehel itt a hangulat, amikor nem „nyomott". — A Kossuth Akadémia felvé­teli vizsgái lezajlottak — folytatja Vei es ,főtörzs" ízes alföldi hang­lejtéssel — azt mindenki tudja a fiúk közül, hogy a jelentkezettek- hek csak hatvan százalékát veszik fel, Még senkinek sincs tudomása róla, hogy a „hatvanba", vagy a ,negyvenbe" esik-e bele. Ez a vára­kozás rajta ül a kedélyükön. Szoba létszám 32 fő — Vigyáázzl— kiáltja el a szoba- parancsnok. 32 pár csizma koppon össze, azaz koppanna össze, ha mindenki a földön lenne, de az emeletes ágyak tetején is folyik a rendcsinálás. — Szobalétszám 32 fő, igazolatlanul nincs távol senki. — teszi meg jelentését a szakasz- vezető. A „Tovább!" vezényszóra mindenki folytatja munkáját, mi is tovább megyünk. Egy másik szo­bában hasonló kép. Ismerjük jól a kaszárnyák reggeli hangulatát, A fejvesztett kapkodást, ami annyira jellemezte ezt Az őrmester és sza- ka szvezető kiskirályok harsány üvöltözéséi. Mindebből semmit sem találunk a néphadsereg laktanya jóban. Nyugodtan végzi a ráeső tennivalót mindenki, de nem lustán. Az egyik kotonoláda tetején egy Őrmester fénvesiti csizmáiét. A mű­vetet szerintünk befejezéshez köze­ledik, mert a csizma fényességé­ben a nap is megnézhetné ábrázó tó', de a tulajdonosa egy bíráló te­kintet után újra nekiesik a mun. ktinuk. — Hol vannak az őrvezetö ••urak" „pucerjei" — kérdezzük tréfás gúnnyal, mert a régi lakta­nyában az őrvezető bakancsát is rnás fényesítette ki. Hát még az őrmesterét? ... — Ilyen nincs — mondják a fi­úk kórusban. Aztán Pap János szakaszvezető folytatja: — Láthat, ja, az őrmester haitárs is mint mindenki, maga végzi a munkáját, tie még a tiszt bajiársk is. Senki- nek sincs „pucerje", Kezdődik a csukló A folyosón már buzgón rajzol­ták a „vizesnyolcasokat", más cso­portok pedig sietnek az udvarra ••csuklóra". Letekintünk. A csípős bájnál homályában olt hajladoznak guggolnak és emelkednek az acélos testek, majd futásban eltűnnek az cSyik épület mögött. A napos tizedes felugrik aszfalá. tói. amint odaérünk Jelenteni ké­szül a létszámot. Kicsit el van vkadva. Oldalt hajtott tejjel oia- sondít a szolgálatvezető karjára. arcán tükröződik valami a hely. *et humorából. Az a benyomásunk, ,0gy hirtelenében nem tudja kivel áll szemben, ezért sandít az ing­ujjra varrott rendfokozatra. Egé­szen rövid szünet után jelent: őr­mester bajtárs!.,. A főtörzsőrmester arcán is átfut a halvány derű, de nem szól sem- mit, a gyenge világításban rosszul „olvasott" rendfokozatért. Krumplihámozás Még nincs félhat, de az udvaron és a folyosó lépcsőin, a konyha kö­zelében széles karéjban tart a ha­gyományos „katonai művelet", a krumplihámozás, ami ellen minden idők katonája tervszerű visszavo­nulással védekezik. Megkérdem őket: Ki nem utálja a krumpli há- mozást. Egy barna egri fiú, Balogh Imre, aki szóval tartja a hámozó- együttest, válaszol: — Ha még sze­retném,, de akkor lássam, mikor a hátam közepét, inkább tisztinák karalábét, abba bele is haraphat, nék. Egy pillanatra bekukkantunk a zászlóalj konyhájába, ahol páro­log a reggeli, a forró illatos tejes- kávé. Az egyik nagy tanteremből reggeli zenét harsog a pompás rá­dió. Ugyanitt készülnek a buda­pesti honvédnap kiállítására is. Ha­talmas transzparens emitt, hártya, papiroson a világ térképe, szemlél­tetve az egyes világrészeken elter­peszkedő zsarnokságot és kízsák. mányolást, míg amott Európa kele. ti feléből sugárzik a béke, a biz­tonság és a jólét. A zászlóalj leg. lelkesebb honvédéi; Sásdi István, Ladányi Imre, Dallos János és Szántó Aladár, már napok óta éb resztőtől késő estig készülődnek ezzel és egyébbel u kiállításra. A zászlóalj díszalakulatként vesz részt a főváros honvédünnepén és valamennyien alaposan be voltak fogva hogy a hadosztály szégyent ne valljon. Százados baji ars jelentem Az udvaron együtt áll a kihall­gatás. Ez sem volt éppen bátorsá- gos alkalom a régi katonáskodás idején. De ma nem reszket senki, nem hallani félelemtől dadogássá vált emberi beszédet ezektől a né­hány hónapos katonáktól. A kihall­gatás külső tormája megmaradt ugyan, de a hang itt is megválto­zott: Százados bajtárs, jelentem .. A hatalmas udvar másik végéből a reggeli tornát bevétsd bányász- iskolások vidám éneke hallik, A felkelő nap vörös tűzgolyója fel­bukkan a tornyok között és gyárkémények füstjén át arany­vörös sugárkévét önt ezekre í*, amazokra is. Katonák ezek is,azok is. A magyar dolgozó nép országa- nak katonái. Ruzslts Endre i Dunántúli napló ünnepi hetet rendez A Dunántúli Napló, amely ma az ország legnagyobb vidéki napilapja és példányszáma fővárosi újságokkal vetekszik, az ol­vasóközönséggel való kapcsolata elmélyítésére a demokratikus kultúra és sport szolgálatára ünnepi hetet rendez szeptember 19- től 26-ig, amelynek meguyítója ty-én, vasárnap délelőtt fél li­kőr lesz a Munkáskaszinóban. Ugyanaznap Pécsett és a megye falvaiban hatalmasarányú sajtóagitáció lesz amelynek során a MDP pártmunkásai, agitátorai és népnevelői bekopognak a pécsi és baranyai dolgozókhoz, hogy beszervezzék őket lapunk nbvek- vő olvasótáborába. 23-án, csütörtökön este 7 órakor bányászsaj- tónapot rendezünk Mecaekszabolcson, amelynek műsorát az ösz- szes bányatelepekre mikrofon közvetíti. Egész héten tartanak a sportbajnokságok a Dunántúli Napló serlegéért, ezek kereté­ben rendezik az országos teniszbajnokságokat, a kosárlabdavil- láintomát. a nagyarányú tekeversenyt és a sakkcsapatbajnokságot. Az ünnepségek sorát 26-án, délelőtt Sellyén az ormánsági sajtó­nap, délután 6-kor a Munkáska szindban pedig az ünnepélye* díjkiosztás és záróelőadás zárja be, amelyet reggelig tartó tánc követ. 15 szakcsoport működik az áj munkásotthonban Pécsett a szakszervezeteknek a felszabadulás óta vajúdó problé­mája a székházkérdés. Három év alatt most már negyedik szék­házába költözött a szakszervezét, s az eddigiek közül egy sem volt alkalmas arra, hogy benne a szak- szervezet mai feladatainak meg­felelő mnukát végezhessen. Az ed­digi székházakat csupán bérelte a szakszervezet, azonban az elmúlt Á tésenyiek versenyre hívják az őszi szántás-vetés elvégzésére Baranya gazdáit HERMANN tánciskolája VASÁRNAP ><m»il<adő ÖSSZTÁNCCAL kezdődik a Noegylelben - *6 tanára hétfőn ette 8 őrakoi A tésenyi mezőgazdasági ver­senybizottság elnöke Kis Szabó Jó­zsef kétszer is elolvasta a minta­gazdák felhívását az őszi mezőgaz­dasági munkák minél jobb, alapo­sabb és gyorsabb elvégzésére. Át ment a termelési bizottság elnöké, hez, Csirke Istvánhoz, egy fél­óráig tanácskoztak, majd most már kettesben Békefi Jenőt, a MDP he­lyi elnökét. Horváth Józsefet, az ÚFOSz elnökét, Waltner Pált, az UFOSz jegyzőjét és Szőke Mihályt, a FÉKOSz felügyelőbizottságának elnökét keresték fel. A közös tanácskozás után derÜ6 arccal határozták el, hogy összehívják a gazdákat és meg. beszélik velük az őszi mező. gazdasági versenyt. így is történt, a gazdák, akik egy. kettő kivételével már elvégezték a tarlóhántást, nemcsak a versenybe neveztek be, de kimondták, hogy az összes baranyai falvak gazdáit is kihívják versenyre. — Kihívjuk a kisasszonyfaiakat — javasolta az egyik gazda. — De ki ám, — helyeselt a többi gazda is, — akik még Baksát, Velényt, Ózd­falut említették, hogy azokat is ki kel’ene hívni. Ebben is maradtak. Azt ti még azt is elhatározták, hogy versenyben végzik el a vetést és a vetőgépek munkáját úgy irányítják, hogy lehetőleg mel­lőzni tudják a kézi vetést. — De nézzük ám meg emberek azt is, hogy csak tisztított vető­magot vessünk — javasolta Szőke Mihály, — mert ahogy vetünk, úgy aratunk. Ki is mondták határozat­ban, hogy a vetőmagot csávázzák, tisztit, ják, és úgy igyekeznek, hogy «z őszieket október 20-ig elve tik. A tésenyiek példája nem egye dülálló Baranyában. A megye pa rasztsága, amely ha számbelileg nem is áll vezető helyen a most lezárult első versenyév eredmény- kimutatásában, a most megindult második ver­senyév iránt már fokozott ér­deklődéssel tekint. Egyre-másra jönnek be a verseny­bizottságok jelentései, hogy a fal­vak dolgozó parasztsága felismer­ve a verseny jelentőségét, télbuz- dulva a mintagazdák kitüntetésén és nagyszerű eredményein, rá akar lépni árra az útra, amely a virágzó mezőgazdaság­hoz. a jómódú, korszerűen gaz­dálkodó parasztsághoz vezet. Kölked, Ujpetre, Pécsdevecser, Pé- terd, Kiskassa, Dencsháza és a ba­ranyai községek egész sora jelen­tette be a megyei termelési ver­senybizottságnak, hogy a tarlóhán­tást teljesen befejezték, a vetőgé­peket versenybe állították, a vető- magot csávázzák, tisztítják és a a gazdák olyan széles rétegei is bekapcsolódtak most a ver­senybe, akiket a tavaszi mun­kák idején a reakciós propa­ganda még bizalmatlanná lett a mnnkaverseny iránt. Az első versenyévben Máriagyűd, Bisse, Turony, Csarnóta, Pécsba- gota, Sérolc, Nyomja, Bár, Kará­codfa és Kieherend gazdái tettek * és megj>ecsülése. hitet amellett, hogy lelkes hívei munkaversenynek, mert községeikben a gazdák 50-10(1 százaléka nevezett be a ver­senybe. Ehhez a tíz községhez azonban a baranyai falvak százainak kell csatlkozni, melyekben szintén leg alább a gazdák fele résztvesz a versenyben. Ne elégedjünk meg az eddig elért termelési eredményeink kel, ne elégedjünk meg a 12 min­tagazdánkkal, ne elégedjünk meg n 15-16 ezer versenyző baranyai gaz­dánkkal. A most kezdődő őszi munkaver­senyben meg kell mutatni dolgozó parasztságunknak, hogy nem kell a sereghajtók között kullogni, ami­kor az elsők között is helyet fog­lalhatunk, mert erre kötelez ben­nünket a dúsan termő baranyai föld, a kormány, a Magyar Dolgo­zók Pártja és az ipari dplgo2ók lelkes segítő készsége, támogatása télen a szakszervezeti tagság saját erejéből megvette a volt Korzó- kávéház épületét. B. Nagy Gusztáv elvtárs, a pécsi Szakmaközi Bizottság gazdasági fe­lelőse, egyúttal a székház gond­noka elmondja, hogy a vételhez szükséges hatalmas összeget 10.000 szakszervezeti tagtól önként fel­ajánlott 20—20 forintból teremtette elő a szakszervezet, így most a székházat a szakszervezet tagjai valóban magukénak mondhatják. A szakszervezeti csoportok bu­dapesti központjainál is az utóbbi időben az a törekvés lép előtérbe, hogy a különböző csoportok szék­házai lehetőleg egymás közelébe kerüljenek. Vidéken pedig egyene­sen létkérdése a szakszervezetnek, hogy a csoportok lehetőleg egy helyen legyenek. Szükséges ez egy­részt azért, mert vidéken, (gy Pé­csett is, a csoportok nem olyan erősek, hogy külön székhazat tart­sanak fenn, de azért is, mert a bü­rokráciát másképp kiküszöbölni nem lehet. Ma a székházban — az épület­ben történt nagyméretű átépítések után — már 15 helyicsoportnak sikerült helyet biztosítani, a me­gyei titkárság és szakmaközi bi­zottság irodahelyiségein kívül. Az átépítés azonban teljesen még nem fejeződött be, de a lakásínség miatt az épület lakóinak sem mon­dott még fel a szakszervezet, így a csoportok elhelyezése eléggé zsúfolt. Ez az oka annak is, hogy sok csoport még mindig külön székházban működik. De folyik a munka a székházban, gyűlések, megbeszélések tartására máris ele gendö hely van. sőt néhány fa­munkás áldozatkész munkával el­készítette a székház nagytermé­nek új színpadát is. PANNÓNIA A SOROK LEGJOBBIKA AZ ÁLLAMOSÍTOTT MAGYAR SÖRGYÁRAK MINŐSÉGI BARNA SÖRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom