Dunántúli Napló, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)
1948-08-01 / 174. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ IMS. AJÜGUSOT» fc Csu^csu mfyfy vei&uHk&s? Baranya új szellemű ifjasága meghódítja a magyar igazi népi hagyományokból sarjadó tánc kultúrát hetiiskola a múvészetrói EPIKA, EPOSZ A magyar népi kultúra most élj virágzásának korszakát Az új dOmolkraákn.s tankönyvek népmesék, balladák sorát tartalmazzák, az énektanítás a Bartók és Kodály által elindított népdalgyűjtés legszebb eredményeivel ajándékozza meg a gyei' mokeket, s most bevezetik a né pi tánc tanítását is. Világos hogy azok a nemzedékek, amelyek már gyermekkorukban megiisine. rik a karádi rezgő«, vagy marosszéki páros gyönyörűségeit^ más szominel nézik majd felnoitko mkb<m a Jovaoskák't „«iwin- gek” és egyéb amerikai eredetű iáneőrflieték rángásaif. Nagy őrömmé] üdvözöljük ezt a kezdeményezést és nem tudjak je. ientőségét eléggé hangsúlyozni. Népi tánc és népi játékok tanú !á>an keresztül olyan indításokat kap a gyermek amelyek meghatározzák egész életére kulturális érdelkl ötlégé t, beállitoHsá- gát és fejlődési irányát. ♦ Baranya vármegye népi táncok tekintetében sem marad el az ország többi részétől. Gyönyörű, tüzes táncokban fejezte :ki örömét a baranyai nép, azonban — mint az ország más területein — itt is csak az öregek ismerik ezeket a táncokat, a fiatalság sajnos nagyon kevés helyen táncolja ma már. Mint a népdalnak Bartók, Kodály és követőik, — a népi táncnak is akadtak szerelmesei, gyűjtői, akik faluról falura járva fölgyiijtötték a még föllelhető népi tánckiacseket. A mozgalom kezdeményezői ét vezetői Molnár látván és Muharav Elemér, de rajtuk kívül sokan sokan munkálkodunk még sok szeretettel és szakértelemmel a népi táncok megmentésén, népszerűsítésén és tanításán, szerte az országban. Az Orszátgos Népitánc Kollégiumban, ezenkívül sok százra menő tánc- csoportban fiatalok ezrei tanulják ma már az ősi, szépséges mozdulatokat. o Baranya megye legelső népi tánccsopontja a peltlérdi csoport, amelyik az országos 4-S-as ku Körversenyek során harmadik helyezést ért el, de rajtuk kívül még sok csoport dolgozik a baranyai falvakban, Pécsett a Vasutas Tánccsopont és a Diák Balladacsoport a legnevezetesebbek Repdkívül fejüődésképes a Magyar Dolgozók Pártja Budai I. Szervezetének nemrég alakult áncegyüttese is. Meg kell említenünk a leghíresebb baranyai né- >i táncokat névszerint is. A kákicsi Dobogós (a Drávaszélben járják), az ormánsági Forgós (lakodalmi tánc), a Mártogaitós (páros), a püspökbogádi verbunk (körtánc) méltó versenytársai szépségben, dinamikában és kifejezőerőben a magyar nép -többi népi táncának. V Maga a tánc az énekkel együtt a legősibb kifejezési forma. Társadalmi és kultikus szerepe volt az ősmagyaroknál is. Az ázsiai őshazából hozott elemek nagyrészt megtalálhatók a ma föllelhető népi táncokban is, de természetesen a történelmi hatások itt is meglátszanak; keveredés a szomszédnépek táncelemeivel. A magyar népi tánc jellegzetességei: Változatosság, pózmentesség, temperamenéum-kiélés, aztán a lassú kérdés, fokozódó tempó, egyes motívumok visszatérése egy táncon belül. A gyermek és leánytáncok játékosak, csodálatosan harmonikusak, hajlékonyak. Ezeknél a kör misztikus jellegű fogalom; a. védelem, a védettség szimbóluma. A páros táncok között azonban ott. találjuk a csárdást is. Az 1848 utáni időkből ránkmaradt táncok •általában műtáncok; a csárdást, palotást pl, idegen táncmesterek kompomálták ellesett népi elemekből. A legszebb népi táncot nehéz lenne kiválasztani, hiszen valamennyi csodálatosan szép. Leg- Zyakoribbak a különböző verbun- kok, csüráöngölők, juhász ét ka- násvtáncok, pámatóncok (!) Baranya délszláv lakosságának is megvannak a maga népi Táncai, a melyeik közül a kóló különféle változásai a legérdekessebbek. „Serken-j fel kegyes nép, mosolyog az hajnal ..“ zengi egy Ko- dály-gyüjtötoe régi magyar népdal. Örömmel látjuk az eryre “rősbödő. növekvő népi táneknl- tuszban, bogy a fiatal magyarság ,.fehérként* immár, az ősi-, népi alapokra építi mér kultúránk áj épületét. Vasvárt László A műit alkalommal sz irodai "ü műfajokról beszélvén az epikát egyik irodalmi műfajként említettük. Azt mondottuk: amikor az (ró az események egymásutánját, valamilyen történetet helyez műve előterébe, epika születik. Az „epika” szó is erre utal. Töve, a görög „epos” szóbeszédet, elbeszélést jelent. Magyarul: elbeszélő műfajnak Is mondjuk s ide sorolunk a népmesétől s a verses elbeszélésektől kezdve a regényig és a novelláig valamenyi hasonló sajátságokat hordozó irodalmi alkotást. Ezúttal csak az eposszal magával kívánunk kissé bővebben foglalkozni. Ml az eposz? Nagyobbszabású elbeszélő költemény, — ennyit mondhatunk róla általában. A közelebbi fogalmi jegyek a szerint változnak, milyen eposzról van szó. Az eposzokat eredetük szerlnr két csoportra szokás osztani; az első csoportba a naiv vagy népeposz egy nép őstörténeimét, mitológiai képzeteit, Isteneinek és hőseinek regén mondja el verses alakban. Többnyire kisebb részletekből tevődik össze egy-egv költői tehetségű szerkesztő keze nyomán. így és Odysseia s a finn Kalevala is. Ennek az utóbbinak cgységbeszerkesz- tése csak a múlt század harmincas éveiben történt meg. A naiv epoKdet népének mondták t hogy honját meglelé Mir több mint ezer éve; Kelet s Nyugat között él. S ki ezer évig néztél mindig Nyugat felé, Magyar! most vérszerződést a Kelettel kötöttél. A Kelettel? Bir földünk a Nap körül kering, S bár népek sorsa az, hogy a Nap útját kövessék: Miért gondolkoztok mindig csak Égtájak szerint? Nem az Égtáj parancsa e honvédő szövetség. Keletről keltek útra az ősi vándorok. De miért a Napra nézni, hisz itt a földi próba: A Fold pedig Nyugatról Kelet felé forog — Nyugatról jött az Eszme s hódít egy század óta. Hódit s keleti útján elérkezett Me, Dunánk mellé la s megy-ipegy, a Jangcsélg haladva, S közben a Volga mellen testté lön az Ige — S a Szovjet-ég attól most vissza ragyog Nyugatra. Az Ige útja egy Itt, írtig emberé a Föld: Van egy Keresztelője, attól borul kalászba. Aztán eljő, kiben már kenyérként testet ölt. S végül a harmadik, ki világgá harsoit&zza. Fordulj hát egész arccal, magyar sorsod felé, Kétarcú nép örökké csak kétségek között él. A békéé s munkáé s ha kell, a fegyveré Az a szövetség, amit az Eszmévd kötöttéit GELLÉRT OSZKÁR szók minden nemzeti kultúrának legértékesebb kincsei közé tartói nak. Nemcsak költői alkotásokká általiak nagy becsben, hanem ffl'[ dokumentumok is a nemzet gyel mekkorából Magyar népeposz nüi« Arany János a „Buda halála” cím műve egy háromrészesre tervez«1 naív eposz első része. Arany a I1 ányt akarta pótolni művéveL A nemzeti eposz tárgya oly* esemény, amely az egész nemzet1 kihat, pl. honfoglalás vagy a ne* zet valamilyen nagyabb erőpróbái A latin irodalom legkiválóbb neu zeti eposza Vergilius Maró kői „Aeneis" című munkája. Az *# magyar nemzeti eposz a XVII. *« eaJban keletkezett. Zrínyi Mikii költő dédapjának, a szigetvári K Zrínyi Miklósnak harcait Írja le. múlt században azután több nemz* eposzunk keletkezett. A legneW sebbek: Vörösmarty Mihály: Ián futása", mely a honfoglalás W (érői szól, s Idetartozik lényegik Aray: „Buda halála” h, bár a kő# népeposznak szánta. A romantikus eposz tárgyit * vagi korból veszi hősd lovag® A tárgya nem mindig az eg*' nemzetre k*ható esemény. A ** gyár Irodalom legszebb romantik1 eposza Arany: „Toldi szerelme’’. iláclrodalomban ismertebbek: T° qua to Tasso: „Megszabadított l1 ruzsiálem” c. és Ariosto: „örjőfll Lóránt” c. eposza. A vallásos eposz tárgyát a hit k gyományalból veszi. Irodalmunkig ilyen nincs. A vDágtrodakunb* Dante: Dlvina Commedlája”, I"! ton: „Elveszett paradicsoma” * Klopstock: „Messiása” a légi*« sebb vallásos eposzok. A komikus eposz kflbö sa]K* galhan hőseposz, tárgya azon#* jelentéktelen. A komikuma tőbbnv# szatirikus, gúnyos élű. Ide sorold a görög „Békaegérharc", mely! Itias paródiája, Pope, angol kő# „Fürtroblás” c. műve, a magi’* Irodalomban' pedig Csokonai VÜj Mihály: „Dorottyá”-ja, Arany: veszett alkotmány” és „Nagyidal * gányok” és Petőfi:: „A hely** kalapácsa” c. művel. (C*)- ------------- - - - ■ Hunyady József Ä!NITÄSZ©ßC A nap fényes markában tartja a völgyet, a tündöklő fenyőket, az akna négylábú tornyát és a sziréna barna üvöltését. Forogni kezdenek a nagy kerekek; a föloonó bugása erősödik, mint egy zenekar muzsikája és a pillanatokra megállapodó kosarakból omlanak a fáradt bányászok. Lassan cihelődnek vállukon a simára kopott nyelű csákány, ke- /.ükben horkol a kioltott bányalámpa, arcukon vastag redőkben ül a fekete szénpor. — Jó szerencsét! — kiáltják egymásnak, ahogy elhaladnak a leszállásra sorakozók mellett. Teliszippantják a tüdejüket a nehéz reggeli éggel, a szikrázó levegőnek Olyan megkönnyebbülés ez: elevenen felérni a Sötétség Birodalmából, otthagyni pór órára a Fekete Gyémántok odúit, hazamenni asszonyhoz, gyerekhez, ágyhoz, asztalhoz, az udvaron kn- piráóló tyúkokhoz, ólban röfögő malackához. Nem tagadja senki, nem lenne értelme: furcsa érzés az, leszállni a mélybe naponta és sohasem tudni — meglátom-e még egyszer az eget? Ide.férd sokkal vidámabban kopog a bakancs, édesebben csordul a beszéd, ízlik a nevetés: karnak, jvdönek, deréknak jó az élet, a kiegyenesedés. Kovács, az Ötös Sichti vájár fél- szemmel pöttöm kis emberre sandít, aki mellette nyújtja a lépést. Kicsi kerek képén még a rétek ezer színe, a patak mosolygása, kezében a labda hajítása ficánkol, de most már ő is bányász: arcán a fékét álarc, az izzadtság szürke barázdáival és derekában csille kemény súlya és a vállán az apja röoidnyelű csákánya. Zsebébe akasztva harangoz a szundikáló lámpa, Deri a térdét, de olyan jó ez. Ma volt lent először a Sichten, mától fogva számít embernek; oly Un boldog most a két arasz legényke. Kovács úgy megy mellette, mintha most találta volna lent a szinten ezt az embemyi gyémántot. Csak a szeme csillogása árulja él: milyen büszke a kis Kovács Il-re. A friss cájgnadrágot meg a sárga új bakancsot összefente már a szén, szűrios, akárcsak az apja és reggelire piti kenyere árán már barátságot kötött-Bandival, a vak csillés öszvérrel. Zsebeit lehúzzák a gyűjtött fényes, rakkos kövek, meg a széndarabok: egyikben virág van, bizony isten, ami egy millió évvel ezelőtt nyílott itt az akkori réten. — Aztán édesapám — zökken ki hirtelen belőle a felnöttnyi ko- moly szó — ügye. van olyan is, hogy lenn maradnak az emberek ... Hogy h sich len tneehalnak: rájuk szakad a föld, leomlik a tárna ... — Van bizony — fid át az árnyék az öreg Kovács I. arcán — leomlik a tárna, meggyullad a bányaiéi: cg az egész, mint a pokol, vagy a víz önti el. Kicsi Kovács szorongva hallgatja, de a világért sem árulná el, hogp gyorsabban ver sokkal a szíve. * — Ha, mi volt ez?! Mintha a föld szíve hasadt volna meg, akkorát bődül mögöttük A sziréna. Mint egy láthatatlan, vastag dárda csapódik élébük a zsongó domboldalba a halálos hívás. — Ne, te ne! — mordul föl Kovács l. — baj van valamelyik sichten! Lódulj haza, mondd meg anyádnak: ma csak később jövök! — Édesapóáám! — ágaskodik fel Jóska hozzá — hadd jöjjek vissza én is na, hadd jöjjek én is! — rimánkodik, mintha arról lenne szó, hogy métáznia kéne menni a szomszéd Pistával. — Azt mondtam lódulj haza, ne nyervogj itt a fülembe — rántja oissza felé az ormótlan bakancs a vénet. Befordul a fák közt, ahogy a leszálló riapot elnyelik a felhők. fóska vacogó szívod váltja a lábait. Hármat lép haza felé, aztán visszafordul ő is, usgyi neki. ahogy csak bírja a lába. — A párnái nem hagyom ... én is bányász vagyok ... meg még nem is mondta el egészen .. anyám úgyis agyoncsapna, ha egyedül jönnék! — zakzolja futás közben ii szíve. Se domb, se virág, se madár: csak a tárna tornya integet feléje, hegyén a gözs/.arvnal. ami hol elbújik, hol felágaskodik, mintha egy óriási csiga tapogatódzva a föld alatt. Mire odatranpol: sehol sincs az apja — elnydlie újra a felvonó ásító torka. Körül nyüzsög a riadt hangyaboly: — a Négyes Sichten bányalég robbant! Már lementek értük, a Kooács 1. vezette őket. — Az én apám! — dagad a melle féltő büszkeséggel és sír, hogy le aJcar szállani utána. Majd hogy pofon nem csapják. Alig ugrik félre idejében, már nyikorog a sodrony: hozzák az első embereket. Egy csillés meg egy vájár — fekszenek, mint a zsák, de a mellük piheg’. Rózsa doktor injekciót ad nekik és mentőkocsiéri hadar a telefonba lázasan. Egyszerre tíz helyen hallatszik a hangja, olyan, mint egy motor. Megint egy szállítmány! Ezek hárman vannak, fölöttük hajlik az apja, mint egy sápadt bába. — Még négyen! — zihálja, a szénpor alatt világító arccal. Rózsa doktor kiabál, rángatja, szálljon ki, de csak a fejét rázza és újra elsüly- lyed a kosár. Mikor már csak a feje látszik, akkor veszi észre a fiát. Megdöbbent, büszke mosoly ropog az arcán: — Igazi bányász - vér! — villan ki a száján, de már csak a kosár, meg a liftakna hajija a szavát. A szerencsétlenség közepette súlyosan fúródik szivébe az áldott meleg érzés. Nem is csodálkozik valahogy, mikor a kővetkező kosár a sicht oldatához koppan, hogy felharsan a sovány gyerekkiáltás: — várjon édesapám! Gázmaszkával motoz a kölyök arcán, aztán a maga álarca szíjait húzza szorosabbra. Meleg van, iszonyéi és síiket szél imbolyog a sínek közti keskeny folyosón. A lámpa hunyorog vörös szemével, mintha aggódna értük. — Sujtólég — lihegi Kovács 1. és szorosabbra fonja iszapos tenyerét a gyó- molatlan gyerek kezén. Törmeléken járnak, az öreg sziklákat görget arrébb, csattog a csákánya: — itt kell legyenek valoholt — botorkál tovább s ^ boddá Dóit ösvényen. Botiad# nak a kiálló talpfák létrafok# Átmásznak o forró nedvességé mint kába agyagdngolnák útinl az izzó levegőben, Mint a húsvéti nagy harang M ver a szívük. Egy lámpa hind>“_ lódzik egy bányászderék rövid ar bocán. A fal ínéllé l&pulnak, hóéi azok elférjenek. — Így, így W* tett valahogy a nagyapáméba isi r-~ zokogja Jóska rángató testtel, mint akit ismeretlen ór#1 kínoz. — Ni, a Szabó bácsi!' nyílik tágra szeme a halott tó;- a felismeréstől. A bcnyaláiár. szűrője parázslik, mini Szent ™ rtnc rostélya. ,,, Aztán az egyik ember megbotr és a lámpa a földre koppon. [í topa kéz nyúl érte, a fátyol M1. len, iszonyú csatatnással tölti n}1. a lappangó bíborfény a földalatti ösvényt és odakünt *1 felsír a sziréna. * Faorák oáfár már öt perre pog a kilincse előtt: meg ML meg elereszti, mintha nem ten'l ereje lenyomni. Lesüti a szerré'. Ki tudná ezt megmagyaráz';' felhorkan az aftó és a kiM; fényben felrajzolódik Kővé r* alakja, mögötte totyog görbe jóval a napa. .j, — Kovácsi é .,.? Kovácsáé Kj kém...? — nyeli vissza V*nrt oá jár a könnyeit. , , — Istenem — nyilallik f* # kiáltás az asszony torkából j/ uram, ugye, meg a fiain ■ ■ L Farunk gyöngéd karjaiba M‘ rodtk. . y —• Nyugodjék bele KooicM* „ motyoqtn mén hús? lépésre j háztól Faorák. vállai közé hitt" triinl, szomorúan. ^ Mintha ezzel valamit is
