Dunántúli Napló, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1948-08-29 / 197. szám

4 DUNÁNTÚL! NAPLÓ IMS AUGUSZTUS» Az imperializmus ellen fesz harcos megnyilatkozást a wrodawi kongresszus Zaft*lavaiskij a% antifasi turnus hősős nyelvéről Az értelmiségiek békekongresz-' szusa Wroclawban utolsó ülését tartja. A gyarmati kiküldöttek so­rában felszólalt Aubrey Pankey, a Magyarországon Is Ismert amerikai néger baritonista, aki konkrét adatokkal bizonyította, milyen ká­ros a klzsákmányolók politikája. Glral volt spanyol miniszter­elnök hangoztatta, hogy Spanyol- ország csak a Franco-kormány megsemmisülése után illeszkedhc- tlk be a szabadsúgszcrctö népek családjába. Koralisz, a demokrati­kus görög kormány közoktatásügyi minisztere kife Rette, hogy a sza­bad Görögország bátran küzd az emberiség békéjéért és biztonsá­gáért. Abusch német író, aki kö­zölte, hogy a német küldöttségben a Hitlerellenes földalatti harc több résztvevője és több spanyolországi harcos is helyet foglal, hangoz­tatta, hogy a német értelmiségiek őszintén jóvá akarják tenni a len­gyel is a többi nép ellen elkövetett német bűnöket és ki akarják ir­tani az uralkodó faj mítoszát. Este Zaszlavszkij, a moszkvai Pravda főszerkesztője mondott nagy beszédet. Azzal kezdte, hogy a kongresszuson közös nyelv ala­kult ki, az antifasizmus nyelve. A dolgok nyílt kimondása azonban nem mindenkinek tetszett, pedig a gyarmati népek kiküldötteinek és , az amerikai néger delegátusnak a felszólalásai is megmutatták, hogy az imperializmus nem holmi jel­szó, hanem a népek házába vágó realitás. Nem mehetünk el értelmi­ségiek üldözése mellett az úgyne­vezett tárgyilagosság cimkéja alatt — mondotta. — A háború előkészítése minde­nütt az értelmiség üldözésével kez­dődik. Hitler is Így kezdte. — Sokat beszélnek nekünk az úgynevezett európai vasfüggönyről — folytatta Zaszlavszkij —, de kérdezzék csak meg, hogyan fo­gadták Amerikában Irene Joliot Curiet, miért nem adtak beutazási engedélyt Johnson, Canterbury ér­seki helgnöknek, hogyan üldözték ki Kornejcsukot és viszont kérdez­zék meg, hogyan fogadtak ameri­kai Írókat a Szovjet-Unióban. — Nem prédikálunk szeretetet mindenáron — folytatta Zaszlav­szkij. — Nem kívánom, hogy Tay­lor professzor szeressen engem. Az azonban bizonyos, hogy itt Wrcc- lawban egyesülnek a kongresszu­son keresztény papok és bolsevis­ták és az alapvető kérdésekben megegyeznek. Zaszlavszkij végül hangoztatta, hogy ez a kongresszus csak az első lépés, amelyet további lépések fog­nak követni. Meggyőződését fejezte ki, hogy a világ értelmiségének többsége a wroclawi kongresszus többségének véleményét teszi ma­gáévá. Egy pécsi munkás sziiiliefif gépei talált fel A Balatonyi és társa pécsi gép­műhelyében új találmány elkészí­tésén dolgoznak. A találmány Ke­serű János szőlömunkás nevéhez fűződik és az a lényege, hogy használatával ki lehet küszöbölni a szőlőültetésnél elkerülhetetlen és költséges forgatást. A Keserű János által konstruált gép feleslegessé teszi a rigolirozást és olyan egy­szerű a kezelése, hogy egy 12 éves gyerek is dolgozni tud vele. A szőlőkultúrában eddig az volt a gyakorlat — mondotta Ke­serű János —, hogy a szőlő he­lyét megforgatták. Egy négyzetöl rigolirozása még a közepes talaj­ban is 5—6 forint. Tehát egy fél hold, vagy egy hold szőlő telepíté­sének már a talajmunkájn igen je­lentős összeget emésztett fel. Vi­szont találmányommal ennek az A SZOVJECUNtO j ÉLETÉBŐL KAFPÁTUKHATNÁNAK a Szov­jetúnióhoz való csatlakozása óta eltelt három év alatt az ipari dol­gozók. száma a tizenötszörösére emelkedett. A vetésterület 38.500 hektárral növekedett, 620 népisko­lában, 187 hétosztályos iskolában és 36 népiskolában tanulnak a gyermekek. A SZOVJET SZAKSZERVEZE­TEK a folyó évben mintegy 100 millió rubelt fordítottak a dol­gozók tudományos és műszaki ismereteinek fejlesztésére. összegnek csak egyötödébe kerül a szőlőültetés. A gépnek továbbá nemcsak az új szőlőterületek be­telepítésénél lesz jelentős szerepe, hanem a hiányok pótlásánál la. A találmányt egyébként a Buda­pesten szeptember 3-án megnyíló őszi vásáron mutatják be a szak­embereknek. Keserű János bízik benne, hogy gépe minden tekin felben megfelelőnek bizonyul és ügy az állami szőlőgazdaságokban mint a kisemberek szőleiben hasz. nosítják majd. JOKOHAMABAN EGY AMERI­KAI KATONAI BÍRÓSÁG öt Ja pán katonát kötéláltaH halálra, négyet életfogytiglani börtönre Ítélt, mert a háború alatt megöl­tek és megettek néhány fogságba jutott amerikai repülőt. AZ ARADMEGYEI GYERMEK- VÉDŐ1 HIVATAL mozgalmat indí­tott a nagyon elterjedt szamár- köhögés megibe egedések újsze­rű gyógyítására. A beteg gyer­mekeket repülőgépen magas lég- rétegekibe viszik s így gyógyít­ják a betegséget. Több sikeres kísérte; u án most rendszeresí­tették ezt a hatásos gyógymódot. NEMES VERSENY. A nyugat- virginiai Westonban bagórágó és kópöversenyt rendeztek. A nemes mérkőzésben Gcrnet Pudder asz- szony lett az első. JANUS PANNONIUS 1434 augusztus 29-én, tehát 514 esztendővel ezelőtt született Janus Paononiua, a magyar humanista kőd tó, aaalá<H nevén Ceeaanicaeí János. Még nem volt tizenhárom éve*, amikor nagybátyja, Vitéz Já­nos esztergomi érsek további isk- 1 áztat 4a céljából Olaszországba küldte Guariao mester ferrand is­kolájába. Tizenegy esztendő múl­tán tért osak vissza Magyaror­szágra. 1459-ben Pécs püspöke lett. 1470-ben belek»veredeth egy Má­tyás király elleni összeesküvésbe, menekülnie kellett. Útközben érte utol a halál 1472 március 27-én, a Zágráb melletti Medvevárban. Janus Pannonius az első igazán nagy magyar költő, aki nemzeté­nek Európa-szerte megbecsülést szerzett. Bér költészete a huma­nizmus talajából nőtt 1d, a egészen ahhoz kapcsolódik, sok modern, haladó gondolata, mélységesen em­beri megnyilatkozása időszerűségéi ma is biztosítja. Egy évszázaddal élt előbb Belaste Bálintnál, de köl­tői érzékenysége, érzelem- és gon­dolatvilágának bonyolultsága Cso­konai Vitéz Míhálylg nem találja meg folytatóját Irodalmunkban, Verselt ragyogó mesterségbeli tu­dással latinul irta, a kevés és job­bára gyenge fordítás a nagyközön­ségnek nem tette lehetővé raegtkö- zcÜtését. Kardos Tibor egy, tanár Irányi* fásával moaft készül egy nagysza­bású kétnyelvű antológia műveiből. Ez az antológia lesz hivatva orvo­solni a Janueon esett méltányta­lanságot. Születési évfordulóján idézzük fel emlékét néhány, rövid, aplgraJ»­májával! EGY KÉRKEDŐRŐL. Főköltője korunknak, lám .így hívja magát egy fickó; új titulus Bartholom Beusom. ez. S mert most költő egy sincs, ám van ezernyi fajankó, köztük tartja magát „fő“-nek, ahogy hiszem én. DIONYSIUSRA­Szörnyű vagy, Dionysiusom, folyton csak a szenyben; ez méltó az igaz hithez — ilyesvalamit gondolsz. Jó, de h« érdemesebbé tenne a fertő: disznónál szentebb volna-e bárkifia? • MIKLÓSRA. Miklós akkora bölcs, mért nem termel sóba semmit? össze te tud két szót fűzni — olyokkora bölcs. AZ OLVASÓHOZ. Békén hagylak már, békén, könyvem lapozója, vége; ne oly csőstül jöjjön először a baj. ' Csorba Győző. 1 Mezőgazdasági különleges­ségek az Őszi Vásáron A szeptember 3—13 között m^g- ‘.artandó Budapesti őszt Vásár' egészen nagyszabású, a kisipar mellett a fogyasztási cikkeket ter­melő nagyipar és az egész mező­gazdaság minden értékét is fel­érő kiállt ássá fejlesztették. Hogy csak néhány példát említsünk, a kiállítás bemutatja, hogyan fásít­ják a Hortobágyot, hogyan javít­ják fel a legelőket, hogyan lehet és kell öntözéssel gazdálkodni — mindez! eredeti modellekben, de '.esz a vásáron egy egész darab rizsföld és egy egész darab pa­mutföld is, sőt még azt is bemu­tatják, hogy anil,yen legújabban kitenyészeit növényeket termel­nek már magyar földön: amerikai mogyorót, 25 évig termő sertés- csemegét, földi mandulát, magyar kávét. Lesz egy egész állami gép­állomás 59-iéle géppel, lesz apró- áUat-kléilítás és egészen pagyszg. bású háziipari és népművészeti ki­állítás is. Az országszerte kapható vásáT­igazo'.ványok feláru utazási ked­vezményével már augusztus 31-től lehe1 Budapestre utazni. (x) Török daráló Irta: Barabás Tibor Papa — szól am az apámhoz*^ nem hallotta. Komoran ült a pj- rosló sparherd mellett s idegesen rágta ősz bajsza végét. — Papa — szóltam bátrabban • — nem leszel dühös, ha kiérek tö- ! led valamit? — Kivele, Dzsitnó, mi van a be­gyedben? — harsogott, min*, a trombita. — Senki sem akaTja elhinni az osztályban, hogy te tényleg Sztambulban éltél. Azt mondják, ha a papád valóban Törökország ban lett volna, akkor gazdagok • lennétek, mert a török 'pasák mind gazdagok, akkor uzsonnád, táskád és füzeted is lenne és ezer mesét tudna az apád. — Semmi kedvem p. meséhez, ha nem hiszik, vidd él nekik a kis piros fez: és punktum. —1 Igen, papa, én már elvittem az iskolába a fezt, de a gyerekek kinevettek. Azt mondták, hogy ez nem is sapka, csak valami kitalá­lás, Úgy nevettek rajtam az is­kola előtt, hogy sírva jöttem ha­za a Szív-utcától. — Akkor vidd el nekik a török darálót, a kávémasinát. Azon lát- ii fogják a 'török írást és elhiszik -eked. — — Nem hiszik, nem hiszik! — A1 főtt am. — Az egész osztály .nevetett, amikor benyitottam nőm alatt a hosszú, sárgaréz ■r álóval. Már « tani*ónéni is m ült a katedi'An.- Ml a*, Martam, mléfrt Matél ’% hol vannak a könyveld? — Nekem nincsenek könyveim — tanítónéni, mink szegények va- gyuntk. A bátyáim a fronton van­nak, a papám csak mos* jött ha­za Törökországból, még semmit sem keresett. — Hát az mi, ott a hónod alatt — kérdezte Teréz néni. — Ez, tanitónéni kérem, ez.ejy török kávédaráló. Elhoz am, mert a Vojticzki nem akarta elhinni, hogy a papám Törökországban volt. — Úgy. — mondta a tanítónéni — Mutasd csak azt a darálót? — és az egész osz'ály előtt nézeget­ni kezdte a sárgaréz darálót, szét­szedte és sokáig bámulta oldalán az apró, furcsa rovátkákat. — Vojticzki — mondta Voj- ticzkinek, a bádogos fiának, aki mellettem ült az utolsó padban, — Ez valóban török kávédaráló. Ezen ne is gúnyolódj. Jobb lesz, ha elhiszed. Te pedig, fiacskám, majd az utolsó órán megkapod. Nem akarom, hogy eltörjétek. Ezzel odament a tanári szekrényhez, amelyen piros papírbetűkkel egy ima volt, meg a címer és betet e a török darálót. De a Vojticzki a szünetben megint csak szekirozni kezdett. — Az: mondotta, hogy neki hiába papol a tamcsi Akinek a papája török pasa, az miért nem hoz so­ha uzsonnát? Hiába mondtam ne­kik papa, hogy te szegény pasa voltál. Hát ott nem lehe nek sze­gények? Erre azt mondta a Vojticzki. ha a papád egy igazi török mesét tudna, akkor elhitnném hogy nem hazudsz. Papa, mondj, mondj egy igazi tőrök mesét. Bátyám az ágyban feküdt, de­rékig gljxnfcan, évek óla. A lorqb- iünéfU soha asm állt mag s Mai­ben. Cifra madárkalitkákat, leve­les ládáka*, szép tintatar ókat fa­ragott és viaszsárga, izzadt arcára rászállt a finom fűrészpor. Néha, ahogy a petróleumlámpa fénye ráesett, olyan volt az arca, mint­ha amnyporral hintették volna be. Játék-bútorokat is csinált, meg forgókat is és ezeket nekem, meg anyámnak kellett eladnunk a körúti üzle'ekben, meg az Andrássy-úton. Krumpliba tűztem a kék, piros, zöld, sárga forgó­kat és kint az Andrássy-úton Vn- gosan kiabáltam, ha bácsik, sétáló aranygombos, ma rózruhás gyere­kekkel jöttek.! Forgó tessék, forqó tessék! Ilyenkor futni kezdtem, majd megtorpantam, hogy a gye­rekek lássák, micsoda jól pergő, színes forgóim vannak. A krumpli majd felszállt a kezemből és fájó szívvel adtam el a forgóka*. Né­ha eltörtem egyet, eltörtem, mert a töröttet nem lehetett eladni és az az enyém maradt. Amikor ha­zavittem a pénzt és elszámoltam a mamával, ő már elóre mondta, tizet eladtál, egy el'örött. Dehát tehetek én róla — és szinte sír­tam —, amikor a szél olyan erő­sen fútt. — Dzsinó — mondta a papa — jól van, idefülelj, elmondok neked egy sztambulj mesét. Jól figyelj, é'elekről szól... De ne bőgj, ha megéheztél. Nincs még kenye­rünk, ‘alán a mama hoz .., Ezzel mellényzisebéből kivett egy kis kefét és megkefélte vele fehér bajszát. Már a bajusza is olyan mesés volt. Szép, ősz, nagy, felfelé döfő bajusz, amilyet még az Andrássy-úton sem láttam — Egyszer élt Isztambul vár (1- ban, a mesés Aranyszarv-öböl mentén egy gazdag pasa úgy hívták, hogy Áll Achmsd KőprülL Az az Ali Achmed Kopriili nagyon- nagyon gazdag ember volt. Arany palo ában lakó !, arany kehe'.y- ből ivott, arany tányérból evett és arany kereveten pihente ki a semmittevés fáradalmai:. Es ennek a nagyhasú pasának, akinek ha ­van felesége volt, mégis keserű volt az éle e. A hatvan feleségtől egyetlen öklömnyi kis fiacskája sem születe t. A hatvan feleség, mind szemrevaló menyecske, hasz- a'.an fáradozott. S ahogy teli-múlt az idő, Alj Achmed Köprüli így szólt: minek nekem az a nagy gazdagság, ha nincs utódom? Mi­nek nekem a palota he.venhét aranyos-ezüstös terme, ha nincs gyermekem. Minek nekem a tö­rökméz, a sziuliánkenyér, a mézes dió, a legfinomabb sült piláf, ha nincs, aki velem együtt örülne neki? Minek a méz édessége, ha nincs körülöttem egy édes mo­soly? *•' . S miközben így beszél v a heréit szolgák rajai hordrá'k “lé a pá­rolgó húsokat, a mézzel töltött süteményeket, a fácánokat és a barnára sült, .‘öltött galambokat. Köprüli csak fáradtan intett a ke­zével és nem ivóit, nem evett. Bgy szép nap azután új feleség vonul' be Köprüli ágyasházába, Jinaidiának hívták. Zinaida sze­gény málhahordó leánya volt, akit csak a véletlen vetett a nagyfogú föeureucb útjába. De szép volt, min* Isz' amiül felett a tüh- döklö hajnal, amikor az Arany- szarv-öbölböl kifutnak az első 1 bárkák és a müezzin a minaTet- tek magas tornyaiból először üdvözli Allahot és Mohamedet. Es az a Zinaida, akire senki he­tekig tA sem nézett, Igen, éppen ez 'a járdáikor a jneg gyareüksl Ah Achaasd KflppMfa. díjasa M­latozást még nem láttak a mozjj- mek. Sültektől és hal?k ól, messzi vidékek étkeitől és édességei öl ros.kadoz.ak az asztalok. De mit is beszélek ... és ahogy ideért, megakadt a szava, a szeme párás le t. Hatalmas öklével a szemé* dörgölte és így szólt: ilyen lako­mát eszel majd te is, Dzsinó, ha én leszek Ali Achmed Köprüli, vagy ha legalább a szegedi úton eladok száz gross ceruzát. Eredj csak, Dzsinó, eridj, kopognak, anyád lesz. Igen, a mama volt. Vidáman jött. Már az ajtó mögö t hallot­tam, hogy dúdol valamit. Az* dú­dolta, hogy: Felpirkadott a regg .. Bejött. Az asztalra dobta a kenye­re; és vajat, amit hozott. — Kenyeret hoztam, gyerekek, kenyeret, üzlete: csináltam, ügy­nök lettem a Káró és a Jelűnek - nél. Két vég vásznat adtam el. Futott a konyhába, kés: hozott s felszelte a kenyeret. A kenyér még meleg volt, gőze bevonta, mini valami csodát, a héja barna, ropogós, mint Ali Achmed Köprüli sül fácánja s az íze, mint a csepegtetett méz. — Zinaidám, Zinaidám, — har­sogott az apám — és nevetett. — Mi.ta vagyok ém Zinaida? Miike: találsz ki. Már megint a török neveiddel jössz. Nem elég, hogy gyerekeidet bolond-ttod ezek­kel az ostobaságokkal. Még a vé­gén ők is olyan világvándorai lesznek, mint amilyen te vagy. — Egyél Dzsinó, egyél Potyesz, — harsogott apám, — kell-e en­nél különb mese, minthogy vajas- kenyere: eszünk. Másnap elmondtam Vojticzki- nck, aki maliettem ül; a pádban, hogy vajast enytret ettem var só­séra, <W mmm akarta **"••- -

Next

/
Oldalképek
Tartalom