Dunántúli Napló, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1948-08-29 / 197. szám

4

DUNÁNTÚL! NAPLÓ

IMS AUGUSZTUS»

Az imperializmus ellen fesz harcos

megnyilatkozást a wrodawi kongresszus

Zaft*lavaiskij a% antifasi turnus hősős nyelvéről

Az értelmiségiek békekongresz-' szusa Wroclawban utolsó ülését tartja. A gyarmati kiküldöttek sorában felszólalt Aubrey Pankey, a Magyarországon Is Ismert amerikai néger baritonista, aki konkrét adatokkal bizonyította, milyen káros a klzsákmányolók politikája.

Glral volt spanyol miniszterelnök hangoztatta, hogy Spanyol- ország csak a Franco-kormány megsemmisülése után illeszkedhc- tlk be a szabadsúgszcrctö népek családjába. Koralisz, a demokratikus görög kormány közoktatásügyi minisztere kife Rette, hogy a szabad Görögország bátran küzd az emberiség békéjéért és biztonságáért. Abusch német író, aki közölte, hogy a német küldöttségben a Hitlerellenes földalatti harc több résztvevője és több spanyolországi harcos is helyet foglal, hangoztatta, hogy a német értelmiségiek őszintén jóvá akarják tenni a lengyel is a többi nép ellen elkövetett német bűnöket és ki akarják irtani az uralkodó faj mítoszát.

Este Zaszlavszkij, a moszkvai Pravda főszerkesztője mondott nagy beszédet. Azzal kezdte, hogy a kongresszuson közös nyelv alakult ki, az antifasizmus nyelve. A dolgok nyílt kimondása azonban nem mindenkinek tetszett, pedig a gyarmati népek kiküldötteinek és , az amerikai néger delegátusnak a felszólalásai is megmutatták, hogy az imperializmus nem holmi jelszó, hanem a népek házába vágó realitás. Nem mehetünk el értelmiségiek üldözése mellett az úgynevezett tárgyilagosság cimkéja alatt

— mondotta.

— A háború előkészítése mindenütt az értelmiség üldözésével kezdődik. Hitler is Így kezdte.

— Sokat beszélnek nekünk az úgynevezett európai vasfüggönyről

— folytatta Zaszlavszkij —, de kérdezzék csak meg, hogyan fogadták Amerikában Irene Joliot Curiet, miért nem adtak beutazási engedélyt Johnson, Canterbury érseki helgnöknek, hogyan üldözték ki Kornejcsukot és viszont kérdezzék meg, hogyan fogadtak amerikai Írókat a Szovjet-Unióban.

— Nem prédikálunk szeretetet

mindenáron — folytatta Zaszlavszkij. — Nem kívánom, hogy Taylor professzor szeressen engem. Az azonban bizonyos, hogy itt Wrcc- lawban egyesülnek a kongresszuson keresztény papok és bolsevisták és az alapvető kérdésekben megegyeznek.

Zaszlavszkij végül hangoztatta, hogy ez a kongresszus csak az első lépés, amelyet további lépések fognak követni. Meggyőződését fejezte ki, hogy a világ értelmiségének többsége a wroclawi kongresszus többségének véleményét teszi magáévá.

Egy pécsi munkás

sziiiliefif gépei talált fel

A Balatonyi és társa pécsi gépműhelyében új találmány elkészítésén dolgoznak. A találmány Keserű János szőlömunkás nevéhez fűződik és az a lényege, hogy használatával ki lehet küszöbölni a szőlőültetésnél elkerülhetetlen és költséges forgatást. A Keserű János által konstruált gép feleslegessé teszi a rigolirozást és olyan egyszerű a kezelése, hogy egy 12 éves gyerek is dolgozni tud vele.

A szőlőkultúrában eddig az volt a gyakorlat — mondotta Keserű János —, hogy a szőlő helyét megforgatták. Egy négyzetöl rigolirozása még a közepes talajban is 5—6 forint. Tehát egy fél hold, vagy egy hold szőlő telepítésének már a talajmunkájn igen jelentős összeget emésztett fel. Viszont találmányommal ennek az

A SZOVJECUNtO j ÉLETÉBŐL

KAFPÁTUKHATNÁNAK a Szovjetúnióhoz való csatlakozása óta eltelt három év alatt az ipari dolgozók. száma a tizenötszörösére emelkedett. A vetésterület 38.500 hektárral növekedett, 620 népiskolában, 187 hétosztályos iskolában és 36 népiskolában tanulnak a gyermekek.

A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK a folyó évben mintegy 100 millió rubelt fordítottak a dolgozók tudományos és műszaki ismereteinek fejlesztésére.

összegnek csak egyötödébe kerül a

szőlőültetés. A gépnek továbbá nemcsak az új szőlőterületek betelepítésénél lesz jelentős szerepe, hanem a hiányok pótlásánál la.

A találmányt egyébként a Budapesten szeptember 3-án megnyíló őszi vásáron mutatják be a szakembereknek. Keserű János bízik benne, hogy gépe minden tekin felben megfelelőnek bizonyul és ügy az állami szőlőgazdaságokban mint a kisemberek szőleiben hasz. nosítják majd.

JOKOHAMABAN EGY AMERIKAI KATONAI BÍRÓSÁG öt Ja pán katonát kötéláltaH halálra,

négyet életfogytiglani börtönre Ítélt, mert a háború alatt megöltek és megettek néhány fogságba jutott amerikai repülőt.

AZ ARADMEGYEI GYERMEK- VÉDŐ1 HIVATAL mozgalmat indított a nagyon elterjedt szamár- köhögés megibe egedések újszerű gyógyítására. A beteg gyermekeket repülőgépen magas lég- rétegekibe viszik s így gyógyítják a betegséget. Több sikeres kísérte; u án most rendszeresítették ezt a hatásos gyógymódot. NEMES VERSENY. A nyugat- virginiai Westonban bagórágó és kópöversenyt rendeztek. A nemes mérkőzésben Gcrnet Pudder asz- szony lett az első.

JANUS PANNONIUS

1434 augusztus 29-én, tehát 514 esztendővel ezelőtt született Janus Paononiua, a magyar humanista kőd tó, aaalá<H nevén Ceeaanicaeí János. Még nem volt tizenhárom éve*, amikor nagybátyja, Vitéz János esztergomi érsek további isk- 1 áztat 4a céljából Olaszországba küldte Guariao mester ferrand iskolájába. Tizenegy esztendő múltán tért osak vissza Magyarországra. 1459-ben Pécs püspöke lett. 1470-ben belek»veredeth egy Mátyás király elleni összeesküvésbe, menekülnie kellett. Útközben érte utol a halál 1472 március 27-én, a Zágráb melletti Medvevárban.

Janus Pannonius az első igazán nagy magyar költő, aki nemzetének Európa-szerte megbecsülést szerzett. Bér költészete a humanizmus talajából nőtt 1d, a egészen

ahhoz kapcsolódik, sok modern, haladó gondolata, mélységesen emberi megnyilatkozása időszerűségéi ma is biztosítja. Egy évszázaddal élt előbb Belaste Bálintnál, de költői érzékenysége, érzelem- és gondolatvilágának bonyolultsága Csokonai Vitéz Míhálylg nem találja meg folytatóját Irodalmunkban, Verselt ragyogó mesterségbeli tudással latinul irta, a kevés és jobbára gyenge fordítás a nagyközönségnek nem tette lehetővé raegtkö- zcÜtését.

Kardos Tibor egy, tanár Irányi* fásával moaft készül egy nagyszabású kétnyelvű antológia műveiből. Ez az antológia lesz hivatva orvosolni a Janueon esett méltánytalanságot.

Születési évfordulóján idézzük fel emlékét néhány, rövid, aplgraJ»májával!

EGY KÉRKEDŐRŐL.

Főköltője korunknak, lám .így hívja magát egy fickó; új titulus Bartholom Beusom. ez.

S mert most költő egy sincs, ám van ezernyi fajankó, köztük tartja magát „fő“-nek, ahogy hiszem én.

DIONYSIUSRASzörnyű vagy, Dionysiusom, folyton csak a szenyben; ez méltó az igaz hithez — ilyesvalamit

gondolsz. Jó, de h« érdemesebbé tenne a fertő: disznónál szentebb volna-e bárkifia?

• MIKLÓSRA.

Miklós akkora bölcs, mért nem termel sóba semmit? össze te tud két szót fűzni — olyokkora bölcs.

AZ OLVASÓHOZ.

Békén hagylak már, békén, könyvem lapozója,

vége; ne oly csőstül jöjjön először a baj. '

Csorba Győző. 1

Mezőgazdasági különlegességek az Őszi Vásáron

A szeptember 3—13 között m^g- ‘.artandó Budapesti őszt Vásár' egészen nagyszabású, a kisipar mellett a fogyasztási cikkeket termelő nagyipar és az egész mezőgazdaság minden értékét is felérő kiállt ássá fejlesztették. Hogy csak néhány példát említsünk, a kiállítás bemutatja, hogyan fásítják a Hortobágyot, hogyan javítják fel a legelőket, hogyan lehet és kell öntözéssel gazdálkodni — mindez! eredeti modellekben, de '.esz a vásáron egy egész darab rizsföld és egy egész darab pamutföld is, sőt még azt is bemutatják, hogy anil,yen legújabban kitenyészeit növényeket termelnek már magyar földön: amerikai mogyorót, 25 évig termő sertés- csemegét, földi mandulát, magyar kávét. Lesz egy egész állami gépállomás 59-iéle géppel, lesz apró- áUat-kléilítás és egészen pagyszg. bású háziipari és népművészeti kiállítás is.

Az országszerte kapható vásáTigazo'.ványok feláru utazási kedvezményével már augusztus 31-től lehe1 Budapestre utazni. (x)

Török daráló

Irta: Barabás Tibor

Papa — szól am az apámhoz*^

nem hallotta. Komoran ült a pj- rosló sparherd mellett s idegesen rágta ősz bajsza végét.

— Papa — szóltam bátrabban

• — nem leszel dühös, ha kiérek tö- ! led valamit?

— Kivele, Dzsitnó, mi van a begyedben? — harsogott, min*, a trombita.

— Senki sem akaTja elhinni az osztályban, hogy te tényleg Sztambulban éltél. Azt mondják, ha a papád valóban Törökország ban lett volna, akkor gazdagok

• lennétek, mert a török 'pasák mind gazdagok, akkor uzsonnád, táskád és füzeted is lenne és ezer mesét tudna az apád.

— Semmi kedvem p. meséhez, ha nem hiszik, vidd él nekik a kis piros fez: és punktum.

—1 Igen, papa, én már elvittem az iskolába a fezt, de a gyerekek kinevettek. Azt mondták, hogy ez nem is sapka, csak valami kitalálás, Úgy nevettek rajtam az iskola előtt, hogy sírva jöttem haza a Szív-utcától.

— Akkor vidd el nekik a török

darálót, a kávémasinát. Azon lát- ii fogják a 'török írást és elhiszik -eked. —

— Nem hiszik, nem hiszik! — A1 főtt am. — Az egész osztály

.nevetett, amikor benyitottam nőm alatt a hosszú, sárgaréz ■r álóval. Már « tani*ónéni is m ült a katedi'An.- Ml a*, Martam, mléfrt Matél ’% hol vannak a könyveld?

— Nekem nincsenek könyveim

— tanítónéni, mink szegények va- gyuntk. A bátyáim a fronton vannak, a papám csak mos* jött haza Törökországból, még semmit sem keresett.

— Hát az mi, ott a hónod alatt

— kérdezte Teréz néni.

— Ez, tanitónéni kérem, ez.ejy török kávédaráló. Elhoz am, mert a Vojticzki nem akarta elhinni, hogy a papám Törökországban volt.

— Úgy. — mondta a tanítónéni

— Mutasd csak azt a darálót? — és az egész osz'ály előtt nézegetni kezdte a sárgaréz darálót, szétszedte és sokáig bámulta oldalán az apró, furcsa rovátkákat.

— Vojticzki — mondta Voj- ticzkinek, a bádogos fiának, aki mellettem ült az utolsó padban, — Ez valóban török kávédaráló. Ezen ne is gúnyolódj. Jobb lesz, ha elhiszed. Te pedig, fiacskám, majd az utolsó órán megkapod. Nem akarom, hogy eltörjétek. Ezzel odament a tanári szekrényhez, amelyen piros papírbetűkkel egy ima volt, meg a címer és betet e a török darálót.

De a Vojticzki a szünetben megint csak szekirozni kezdett. — Az: mondotta, hogy neki hiába papol a tamcsi Akinek a papája

török pasa, az miért nem hoz soha uzsonnát? Hiába mondtam nekik papa, hogy te szegény pasa voltál. Hát ott nem lehe nek szegények?

Erre azt mondta a Vojticzki. ha a papád egy igazi török mesét tudna, akkor elhitnném hogy nem hazudsz. Papa, mondj, mondj egy igazi tőrök mesét.

Bátyám az ágyban feküdt, derékig gljxnfcan, évek óla. A lorqb- iünéfU soha asm állt mag s Maiben. Cifra madárkalitkákat, leveles ládáka*, szép tintatar ókat faragott és viaszsárga, izzadt arcára rászállt a finom fűrészpor. Néha, ahogy a petróleumlámpa fénye ráesett, olyan volt az arca, mintha amnyporral hintették volna be. Játék-bútorokat is csinált, meg forgókat is és ezeket nekem, meg anyámnak kellett eladnunk a körúti üzle'ekben, meg az Andrássy-úton. Krumpliba tűztem a kék, piros, zöld, sárga forgókat és kint az Andrássy-úton Vn- gosan kiabáltam, ha bácsik, sétáló aranygombos, ma rózruhás gyerekekkel jöttek.! Forgó tessék, forqó tessék! Ilyenkor futni kezdtem, majd megtorpantam, hogy a gyerekek lássák, micsoda jól pergő, színes forgóim vannak. A krumpli majd felszállt a kezemből és fájó szívvel adtam el a forgóka*. Néha eltörtem egyet, eltörtem, mert a töröttet nem lehetett eladni és az az enyém maradt. Amikor hazavittem a pénzt és elszámoltam a mamával, ő már elóre mondta, tizet eladtál, egy el'örött. Dehát tehetek én róla — és szinte sírtam —, amikor a szél olyan erősen fútt.

— Dzsinó — mondta a papa — jól van, idefülelj, elmondok neked egy sztambulj mesét. Jól figyelj, é'elekről szól... De ne bőgj, ha megéheztél. Nincs még kenyerünk, ‘alán a mama hoz ..,

Ezzel mellényzisebéből kivett egy kis kefét és megkefélte vele fehér bajszát. Már a bajusza is olyan mesés volt. Szép, ősz, nagy, felfelé döfő bajusz, amilyet még az Andrássy-úton sem láttam

— Egyszer élt Isztambul vár (1- ban, a mesés Aranyszarv-öböl mentén egy gazdag pasa úgy hívták, hogy Áll Achmsd KőprülL

Az az Ali Achmed Kopriili nagyon- nagyon gazdag ember volt. Arany palo ában lakó !, arany kehe'.y- ből ivott, arany tányérból evett és arany kereveten pihente ki a semmittevés fáradalmai:. Es ennek a nagyhasú pasának, akinek ha van felesége volt, mégis keserű volt az éle e. A hatvan feleségtől egyetlen öklömnyi kis fiacskája sem születe t. A hatvan feleség, mind szemrevaló menyecske, hasz- a'.an fáradozott. S ahogy teli-múlt az idő, Alj Achmed Köprüli így szólt: minek nekem az a nagy gazdagság, ha nincs utódom? Minek nekem a palota he.venhét aranyos-ezüstös terme, ha nincs gyermekem. Minek nekem a törökméz, a sziuliánkenyér, a mézes dió, a legfinomabb sült piláf, ha nincs, aki velem együtt örülne neki? Minek a méz édessége, ha nincs körülöttem egy édes mosoly? *•'

. S miközben így beszél v a heréit szolgák rajai hordrá'k “lé a párolgó húsokat, a mézzel töltött süteményeket, a fácánokat és a barnára sült, .‘öltött galambokat. Köprüli csak fáradtan intett a kezével és nem ivóit, nem evett. Bgy szép nap azután új feleség vonul' be Köprüli ágyasházába, Jinaidiának hívták. Zinaida szegény málhahordó leánya volt, akit csak a véletlen vetett a nagyfogú föeureucb útjába. De szép volt, min* Isz' amiül felett a tüh- döklö hajnal, amikor az Arany- szarv-öbölböl kifutnak az első 1 bárkák és a müezzin a minaTet- tek magas tornyaiból először üdvözli Allahot és Mohamedet. Es az a Zinaida, akire senki hetekig tA sem nézett, Igen, éppen ez 'a járdáikor a jneg gyareüksl Ah Achaasd KflppMfa. díjasa Mlatozást még nem láttak a mozjj- mek. Sültektől és hal?k ól, messzi vidékek étkeitől és édességei öl ros.kadoz.ak az asztalok. De mit is beszélek ... és ahogy ideért, megakadt a szava, a szeme párás le t. Hatalmas öklével a szemé* dörgölte és így szólt: ilyen lakomát eszel majd te is, Dzsinó, ha én leszek Ali Achmed Köprüli, vagy ha legalább a szegedi úton eladok száz gross ceruzát. Eredj csak, Dzsinó, eridj, kopognak, anyád lesz.

Igen, a mama volt. Vidáman jött. Már az ajtó mögö t hallottam, hogy dúdol valamit. Az* dúdolta, hogy: Felpirkadott a regg .. Bejött. Az asztalra dobta a kenyere; és vajat, amit hozott.

— Kenyeret hoztam, gyerekek, kenyeret, üzlete: csináltam, ügynök lettem a Káró és a Jelűnek - nél. Két vég vásznat adtam el.

Futott a konyhába, kés: hozott s felszelte a kenyeret. A kenyér még meleg volt, gőze bevonta, mini valami csodát, a héja barna, ropogós, mint Ali Achmed Köprüli sül fácánja s az íze, mint a csepegtetett méz.

— Zinaidám, Zinaidám, — harsogott az apám — és nevetett.

— Mi.ta vagyok ém Zinaida? Miike: találsz ki. Már megint a török neveiddel jössz. Nem elég, hogy gyerekeidet bolond-ttod ezekkel az ostobaságokkal. Még a végén ők is olyan világvándorai lesznek, mint amilyen te vagy.

— Egyél Dzsinó, egyél Potyesz, — harsogott apám, — kell-e ennél különb mese, minthogy vajas- kenyere: eszünk.

Másnap elmondtam Vojticzki- nck, aki maliettem ül; a pádban, hogy vajast enytret ettem var sóséra, <W mmm akarta **"••- -