Dunántúli Napló, 1948. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1948-08-22 / 191. szám

«tJNANTtJU NAPLÓ 1W3 Avaüszrm 22 A Remény-utca kiköltözött \ BALATON PA RÍJ A RÁ TnnW 1 » ■»111111 Valami ráláss iái történi n*cM Mikivel, «w­éves Remény-altot gyerekkel. Egy jóságos tündér Mkapta őt 85 kis „ pówt társával együtt az álhegyi ' Balekdomb árnyékából é* letette Fényornóglmn, o Balaton partján. ■Három x*up óta von itt,' do még oem tárt cgjtttn magához. Olt ücsörög a fövényen, i'.melyből kú­pot nyomkod öss.ze. Hasonlít a kúp a roszetagé szJakhcgyre 1$, meg a szemközt! jzarion !*űo hegy ti egyi­kért ic. timely exümt fétyolon át lád&ttzik. x tó. az opálsaínű cto- da szelíd fodrokat vet most ét Miki bclépeget o langyos vízbe a sivnt- gó társakkal együtt, Fel sein tad fa átérni, **í»i<sA®i?y még e leintitek -ú-ül is sofern, hogy ml történt ve­lük, de a napi őt*sírt étkezés és a suhogó féiyőz&n eeSkóagrándoxás- ro kittiéit oohzmennyti. Mért olyem rakancd’lmok, mert kimar. í- kátedhzml szabadiak érzék magu­kat esek a munkás gyerek ek, akik­nek márnára a mnrtkásftát kopár udvara vagy a ezénfűttös utca je­lent ette a szabad természetei. A Mikinél nugyikb' fa® 9$ ott „pecáznak" a pallón ül­ve. Nagyim meghőtt tegnap Óla a horgászok axArse, mari a.% egyik gyerek horgát Jó félkilós fogas kapta el és erfjéban a horoggal ■ meneküli, miután j>érni fícánko- lással letépte a vékony madzag­ról. A gyerekek sem voltak res­tek. üldözőbe vették a horograbló fogast és sikerüli te elfogni. Jó vacsorája volt bel6Le a haliogók- nak. Bradlcs László hetedikes általá­nos Iskolás a locircsapatban mű- \tmUz. — Tegnap mérkőztünk az álUmdówa Fonyódon lakó fiúkkal. Kikaptunk 5:2-re. Most erősen trenlrozuiík a visszavágóra. Elvég­re a Remény-utca becsülete forog kockán — erfisítgeti. Kr «2 at « x polgár­mmter megsimogtté néhány buksi fejet, aztán szemlét tart az épületben. — Jövőre min­den más lesz Itt — állapítja meg. néhány klár.yosság láttán. — A nagy hodályszerű hálóterem, na­gyon mutatós képe; nyújt a virágos mintás takarókkal. — de mint megjegyzi: — több szobára kelle­ne osrtgni. Mindig akad ugyanis néhány eleven kis csibész, akik rftiatt a többi 85 nem lúd aludni. Átrándullvnk aztán Kollerné elv­társ birodalmába is, Balatonbc- itnybc, ahol a baranyai falvak sze­gényparasztjainak gyermekei nya­ralnak Ezekre a falusi fiúkra me. ; gint máskép hat a csoda, mint a | városiakra. Ök már otthon is több ! napfényben és szabadságban für- \ denek. Néha már sokallják is. ami- i kor delet kongat a harang és a le- j szelt kenyérkaréj elfogyott rég, de az anyjuk még mindig nem jött haza a mezőről, hogy a leveskét megfőzze. Ezért vannak most meg. ! illetődve a velük történők miatt. Itt mindig pontosan tálalják az í ízletes és bőséges ebédet. r- Gyerekek, «oror­KtOlSÓ ebédhez! — kiáltja el a vezényszót Krwwóy Katalin, a mo- hátat Járás saodálts titkára és a bickoió aaregpfo. Nem sok id6 rónáivá már ott ül »% ékes steers- tiad és raöpömwöi « tányérjával. A Unom dmrogomhóoo* húshrvva, m«g a ralioát burgonya láttán rwi-g s makacs Varga Bálénak te kerekre nyílik a szeme. Hatéves a gyerek. Odahaza Siklóson hat testvére van. A legkisebb a napokhim szü­lőied. Es * Béla try*r*k nagyon :s«fcv.,en «akadt d b*m!oíí «rre a két hétre. Karakívánkorfk. — No menj aj Béla, — mond­ják neki ino«t i* ebódsáéi: — Kol- itap mákn.:;t<teRt* l«an, jó éd«/«n! — Az um\ kdS én ezt «wo-*, ten», — math; a zsírtól Matylfl to­jásos krumplira.. amit tarkas- éÍTággynl Jogyaaxt az éhes társa­sig. Majd csak megmelegesik « BóU gyem* te, td:*m ntaos hiá­ny« ««statihea, még megértő ks- reit$Sb«n e«aa ... Á Mmsímrt hánré* V&oi közűi negyvenet*» nyaral­nak Leltén « Rioierzupontédbatt. Napi IP) forintot fleet értük etemé­lyenkint a vállalat. Meglátogattuk őket I». — Negyvenkét ive vagyok üs&nlakatoe — mondja egyikük— «S« rá se álmodtam mim, hogy idekerülök valaha a Balaton mell*. Itt nyaralnak a Dinamó lalrdarúgói is sátor alait a vízparton, de együtt étkeznek a penzióban bónyúsztár- saikkal. Velük varnak feleségeik is, akik a fürdőkön divata* jté.c-rt”-o- kal is kosszá pongyolákat épp­olyan természetességgel viselik mini a másik osztály asszonyai. Éppen f*eak nincsenek rikítóan ki­festve. A városháza ét a hSzüsemek dolgozói BMcrtelepen nyaralnék. A mostani csoportok utolsó napjukat tőltih. Lejárt a fiz nap, készülőd­nek hazafelé, tűz nap ragyogó *m- lékaf&ol, amelyek hosszé légre m*gkßnnyil(k a mániát, meri te*- tük-lelhük felfrissüléséi szolgálta a napfény, a víz és « boldog lustát- k-rdd*. RwMÍts Endre Bndupmmt^n w! Iégk&Rgx©ssgM©«8 Szosalwlo« délelőtt é’inopéiye« keretek VAtöU nyitották mfg cindapeetea a psdagé^sus Mak»w>r- vezet székitóziban a ezakazerve^aU viUfjazAvetaég karót éiwn bi fik Adó fm vBigennmenet hndapsati kottgres'.xaaás. A mag- xiyttó-soB Jelen volt Alezlts György és Bóka László kulhiszminlszté- riami , államtitkár ”1*. A kon- íjrreseetson 17 ország 44 kiküldötte vesz réest. Bébi Emö nyitotta meg a kon- aressmst, üdvózólve & külföldi delegátusokat. Piros László, a Szak­szervezeti Tanács főtitkárhelyet­tes* « szfik#z«rT<Mcen dolgozók üdvözletét tolmácsolta. Hangsó­iyozta, hogy u magyar demokrácia nagyra értékeli az értelmiségi dol­gozókat és az értelmiségi ■ pályán is megszüntette a kiváltságokat. Az üdvözlöbeszérlak után Cava­lier, a világszervezet főtitkára mondotta el beszámolóját, amely­ben részletesen ismertette a világ- szervezet tevékenységét. A beszá­molót kővető hozzászólások során Békl £má a p«d.t gógus szakaMr- v-jcazt főUtkóza l«a».y*ókyo-,;U, b*^y még szorosabbra kell fSziu' a kap­csolatot a különböző országok pe- dagógsu szervezetei között, majd javasolta, ho®f a ktmgpewme <Jol- goustm ki rteujletea műkAMad ter­vet a kitűzött célok mielőbbi meg­valósítására. , A délelőtti tanácskozások befe­jeztével megnyitották a nemzetközi tanügyi kiállítást, amely N-.tnü- taija a különböző országok jgyer- mekvédelmi és tanügyi intézetei; és tankönyveit, magyar vonatko­zásban pedig a különböző gyer­mekvédelmi szervéteteknek a zül­lésnek indult fiatalkorúak meg­segítése érdekében kifejtett ered­ményes tevékenységét. Egy másik lanieremben táblázatok mutatják b- hogyan viszonyük ez egyes or­szágokban a pedagógusok fizetése n többi foglalkozási ághoz. Szombaton délben a főváros ebédet adott a kongresszus Buda­pesten tartózkodó tagjai tisztele­tére. SMg Ehrenibuirjl $idcd£k$Aádí c&md Az utolsó napok iszonyú zajosak voltak: a németeket a romok alól kellett előkaparni, a pincéket alá­ásni. g fedezékeket felfedni. A Jta- yusák“, az aknák szünet nélkül dolgozlak, .4 házuk kólepte romjai felett fekete füst gomö'lygolt. Olyan szörnyű volt a robaj, hogy Sulid pov megjegyezte: „ördög ördögi* káromkodik.. És egyszer beállt a csend. Olyan szokatlan volt, hogy Szergej nem találta helyé!. Természetesen az­előtt is voltak néha aránylag csen­des órák, de még olyankor is 91- dördült egy-cyy puskulövés, vala­hol messze gépfegyver kelepeit, ágyúdörejt is hozott ide a szél. 'dost azonban a csönd tömör volt ás sűrű. És ekkor lett igazában hátországi város Sztálingrád. A csend siketíiett, nyomott, nem ha­gyott aludni. Szergej az utcákat rótta. Egyet­len épület sem maradt épségben ... Ez Balaskinnak volt a „házatája"... Ezért az utcáért két hónapig ve­rekedtek ... Hullák, sisakok kula­csok, szilánk, szögesdrót... Sok németet látott: némelyeket őrség kísért, mások magukban kó­szálok s nem tudták, hol meleged­jenek. Mikor olirndsztok a főid az éles hideg levegőtől, ami a fül­ledt pincék után fűbeütötte őke! a főleg a félelemtől. A várost zöldes, szürke árnyalt népesítették be. Szergej gyűlölet és sajnálkozás nélkül tekintett rájuk. Még néme­tek álltak Oroszország belsejében, még németek uralkodtak Európá­ban, de n:cst a hirtelen csöndben Sztálingrádon, amely — holtából megéledve győzött — a németek mintha már nem is emberek. de kí­sérletek leitek volna. • — El tudtad képzelni, hogy ilyen csend lesz itt? —- kérdezte Szergej Silejko őrnagyot. Az őrnagy szeretett vitatkozni, ha valaki azt mondta, hogy ilyen tűzharcot, vagy ilyen bombázást még nem ért meg, — föltétlenül letromfolta: „Én különbet is lat­iam ...“ De ezúttal csak ennyit mondott: — Egyszerűen hallatlan ... Barlangjában ült és boldog volt, mert még a fonográf is hallgatott. A telefonnál most is, mint mindig a kis Várja volt az ügyeletes, Si­lejko ujjal mulatott rá és újból elmosolyodott: a leány aludt. Elő­ször áthatott nyugodtan, a telefon már nem volt a sors hangja, ha­ragja, — ha megszólalt, ez német tankokat, vagy golyószórósok jöt­tét jelezte ... Várja vézna, sápadt leány volt, szeme szomorúan okos. Az őrnagy egyszer elmondta Szer- tejnek, hogy diáklány volt, szülei és becse I.enlngrádban éhenhaltak. Ssspgsj v pLvó leányra nézett $ f Gicenes fésrtikuitűra hegeit IGAZI MŰVÉSZETET HYÚ3T n fipszerveisü slss? tazeö Szlste a tielsazékai HUVreJéhatéiJag atóáíbwr «•i-rW.u nyitja nxog kapuit « pé=o*l Nem­zeti Színűi«, azontoon mirte nagy­arányú elókéesíiletak folynak az új évadra, CMtMOkfio Pécsett jénai Leadvay Ferenc ígpang«tó, nitó bwreáanolt atrói, hogy a társulat mintegy 300.000 fo­rint állami támogatásban része­sül a város által biztosított so- gttságmi kfväl. A támultit *# Ö****«!H­iásbea aatevonalssebb -les*, mint tavaly ás felépí; ékében egyre Job­ben mogteöaali.i a szocialista szín­ház JíSwlt. Míg a régi kupit*- Lista «tnftáapofcUk* polgárság. Utalóban a gazdagok araa&edt é® müv-kszi ízlését szolgál: a ki, nem törődve a nép kulturális feíemelé- sávíé, aduiig m áj oz-nhdx új közön »ígwl te tenssnt «agának. A régi mftsonpöli’ikát a stóntoé? Üzleti' érdekei szabták meg és így gyakran nívói» darabok helyet: ol­csó féresafiveket, gi<tc»tí« operát- leket, TOalackoóáesKŰ teli .tett víg­játékokat adtak, a félrenovsli kö- zönhégnek, A vidéki színházak,, a felszabadulás ti‘án sem tudtán wég megtalál»} * kiutat abból , a vél*ágból, * «mtóyfct* ez égé** «szfajátszást a prdgáij kultúra hsnys'llfea sodorta.. A Pécsi Nemsieti Szlribár., — mint Leadvay Ferenc igére* ó eltuon- dott*, -- eraaáip# jdentöségú kezáemésífteJ^et hajt végt* e közönségszervezés és a műsor- politika terén. Hétezer pécsi műn, kést 4» Mwvteolöt kívánnak be- *tsxarv«iaá háti 1.10—-1.40 fortotos résalíkflsetéewel a azfuháe áílaadó látogatói közé. ami lehetővé iesri hogy egy-egy darabot két hétig teil bérek meitett Jáfrzon a térsnlat as eddigielméi Jóval gexdngabb kiálífíásbán és iöbbtietea pró­bával. A darabokat « rnsgyar és világ­irodalom rafuekművciiböl váioga'- (ák tai. Emellett szó van arról is hogy a télj hónapokban ismét fel­állítják a Kamaraszínházat. Az ed­digieknél jóval r.ígyobb szerep jut a Táj színűi áznak, amely Horváth Jenő vezetésével felke­resi a bányatelepeket ds a leg­távolabbi falvakat is. A pécsi tájszíniház nagyszerű meg- «sservézésével Horváth Jenő pr­irAgo? elimoróin ^jato-ít ó» mun­kája Jutalmául mos. « kulii’.sztxt- niaztérium ösztöndíjával több he­tet Bulgáriában lóit. A pécsi szín- társulat tooled óiét óban 1« nagy éri nyíl változások lesznek. A tóné- «»k Ót bbusAacsoporttoan képesü magukat tovább, végenaek önálló kutatómunkái és építik ki kapcsolataikat a váró« dolgozó társadalmával, A pécsi Nemzőit SriiAitn amoíy a tavalyt évad végé» mér a» ország ogytk kxgriobb vidéki nzán- hás# volt, isméé c,z élre tör ennek a gondolaa»ek a »zeUeméb -n, hogy a müvétóoiot 4» « kuitúrát ez ago»-* doígoaó nép kűztónocAvá tegye. 1 TŐKOR .J ____»MHWtetteawewBBMWi' nemem A MÜNCHENI VÄROSTEZE- TÉS köz.tcJaj/ioabo ejkarja venni Braun ßvAueik a város, főterén á!ís> Jkáaát, amely«* Braua Bv* * liÜlfiRlß) kapurt pftotea vá.»áyoH. A kftstiii-lüjdcnbR vételhez p».*>o- baa gsiUssé^e.« a tulajdonos holf- táayiiváaitá;.a, v«R>' lélés®. így' KMh$t » bírd»«?; iu conrtn.ma- titm pert folytat 1« Sötíew és Braun Éva eilen és *« érvény, ben lévő jorís/>bályolc s*erlnt 1® —ífl évi fogy húzni s^Abhat ki rájak. EGY FRANCIA RÉGÉSZETI kutató Dél-Franokorazáj egyik barlanáiában az ősember láb­nyomát t*UUa meg. A iendkívül érAeh«* felied azé* hiríre két iraiusí» tudót utazott a belyszia* re, ahol őskori hiéna és barlangi medve nyomokra bukkantak. A barlacá egyik mélyedésébamaeí- taUltái az ősember kezének, tSrdáaok és oldalának nyomait 1». iíf. különös költözködés, sm. ki sem szeret nagyon költözködni, da Mrs. Beatrice É. 'Furnérnak ka. lönösen nehéz volt ezt végrehajta­ni. A bájon hölgy ugyanis í60 kg súlyú, ami elég nagy baj. De még nagyobb baj volt, hogy új lakásá­nak lépcsőháza túl szűk volt szá­mára. Nem bolt mit fenn.. Mr*. Turnekrnek, kénytelen volt kőmű­veshez fordulni, csiger cl vonót kér­ni. Erre ülőkét szereltek s így ég és föld között, lebegve közelítette meg lakását és foglalta el Mrs. Turner jogos tulajdonát, un.\xvv.-*Maear*n*, #. sánk! Először Is körlöm veled, hogy élek és egészséges vagyok, amit teneked is kívánok, de Mi- tyánk hősi halált holt. Mikor meg­jött az értesítés. Apád nem mon­dott semmit. én a hajamat iép'em, ő pedig hallgatott és este lefeküdt, hogy aszondja, nem bírok meg­mozdulni ...“ Suljápovot köhögésre, ingerelte a füst és odébbment. A tűz körétébe nyújtották der­medt kezüket, lábukat. Aztán elhallgattak mind. élvez­ték a csendet, szinte szívták ma­gukba. nem győzték hallgatni, Suljápov Szergejhez lépett: — Hát így van ez, őrnagy elv társ, győztünk... Ez a szokatlan szó megrázta Szer gejt, Úgy van, ez most nem­csak szerencse, nemcsak siker —■ ez igenis győzelem! Eszébe jutott egy szobor, a Louv- reban. Ahányszor ott járt, mindig elzarándokolt hozzá. Úgy tűnt neki, mintka egyenest rászállna a Győ­zelem ... Miért gondolták az emberek, hogy a Győzelem repül? Nem iga*- A lába. véresre töri. sárban, hóban kúszik, gödrökben görnyed. Föl­sebzett, fáradt összefagyott... Még leginkább arra a kis úelefonista leányra hasonlít, aki Silejko őr­nagynál dolgozik, azt hiszem Var­jának hívják ... Igen, pont olyan, egyáltalán nem ünnepi és még!» Győzelem. \ (Réazlet a Vihar cteafi itghpMI is elmosolyodott: — Hadd aludja ki magái,,. És most Szergej levelei irt Vár- jártak: ,,Tudnod kell, hogy meny­nyire szeretlek! Ne légy féltékeny sem a múltra, sem arra, ami fel­csillanhat még előttem vagy előt­ted. Én álmomban hűtlen vagyok, de ébren soha. Most mindnyájan borzasztó egyszerűen és nehezen élünk. Szeretni is így kell — egy­szerűen és nehezen! Nagy napunk van ma és az első dolog, amire kedvem támadt — arról írni^ neked, hogy . mint lesz, ha vége a hábo­rúnak. Két héttel ezelőtt gondol­tam erre először, jobban mondva a tábornokunk vezetett erre a gon­dolatra. Emlékszel, mit írtam ne- vLed Voronovról? Mi*"'': elesett, mondotta, hogy áj hidakat kell majd verni a Don fölölt, — ő tehát előre látta a mi mostani támadá­sunkat. Most a hidakra gondolok, a- hidakra, amit majd felépítünk. Talán korai ábránd ez, a háború­nak még távolról sincs vége. És gondolok a mi találkozásunkra. A te szerelmed nekem a híd az új, a második életbe. Bocsásd meg, hogy ilyen kuszán írok, furcsálha- tod is, de én valósággal megkótya- gosodtam ebben a hirtelen csend­ben. Vigyázz magadra, az egészsé­gedre, miattam ne aggódj — most már minden könnyebb lesz." Katonák ültek a tábortűznél. Suljápov akadozva oliéista„Kell levelem január harmadlkán, Jó na­pot, vagy jó eotit kedve* Váuya-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom