Dunántúli Napló, 1948. július (5. évfolyam, 147-173. szám)

1948-07-11 / 156. szám

1948 JÜLTUS 11 DUNANTÜU NAPLÓ A Magyar Dolgozók Pártja és a MATEOS% megszervezte a bősége» piáéi jeihozatalt Hétfőtől kezdve mindennap olcsó és friss árut szállítanak Pécsre A Magyar Dolgozók Pártja pé­csi vezetősége elhatározta az in­dokolatlanul és érthetetlenül ma­gas piaci árak letörését. Az el­határozást most újabb tettek kö­vetik, A Dunántúli Napló a hét folyamán közölte Kranes Pál polgármesemek erre vonatkozó nyilatkozatét, a hót végén pedig nagyjelentőségű esemény történt n piaci felhozatallal kapcsolatban. Az akcióba bekapcsolódott a MATEOSz, egy jelentős lépés ugyancsak a siker érdekében. Kovács Ferenc elvtárs, a MA­TEOSz üzemi bizottságának elnő- k< a következőket mondja akció­jukkal kapcsolatban: — Naponta rendszeres piaci já­ratokat létesítünk, hogy árúbőség tegyen minién nap a pécsi piacon és tündén dolgozó hozzájuthasson minden terményhez olyan áron, amit meg is tud fizetni. A héten kidolgoztuk az erre vo­natkozó tervet, pénteken végig- firTjhk a falvakat, beszéltünk a oldművesszövetkezetekkel. jegy- “kke! és bfrákkal és megszer­veztük a piaci felhozatalt. Hétfőn már 2-3 teherautó indul ki a községekbe és ettől kezdve naponta hozzuk az árut, hogy minden nap legyen minden a pécsi piacon és ne kelljen szerdán és szomba­ton előre vásárolni. Lesz tehát elegendő zöldség, káposzta, gyü­mölcs, burgonya, hagymát sőt ku­korica )s a város részére. De nemcsak a városi lakosság­nak siet segítségére az újszellemű MATEOSz. Segít a gazdáknak is a gabona betakarításban, hogy minél előbb megtörténhessék a behordás. — Amint az idő megjavul *— mondja Kovács elvtárs, — azon­nal kifutnak autóink. Ebbe az ak­ciónkba egyelőre Délbaranya köz­ségeit kapcsoltuk bé. A szállítások érdekében a MA­TEOSz minden áldoza'ot vállal, a városi dolgozók és a falvak lakói pedig nagy örömmel fogad­ják az elhatározást, amely komoly gyakorlati segítséget jelent. 2564 szelvénnyel Zsebi Ilona nyerte a nyaralási versenyt Pajzs István varsói levele AZ EMLÉKEZÉS VÁROSA A versenybizottság a beküldött vények ósszeszámiádása után a ^»vetkező eredményt közi: Efeő lett J**’ ^oa>a 2564 szelvény, 2. Hor- s'J8 Vendel 2358, 3. Sehender Ká- y 1396, 4. Bózsa Irma 1258, 5. «£*** Lajos 1154, 6. Bayer Béla tonl 7- József 781, 8. Már­M,^,Gy5rgyi 659, 9. Bánya vári 629, 10. Kárpáti Józsefné pjfv Judit Ignácmé 336 szelvény. az eiső négy helyezet­tet, hogy a nyaralási utalványok átvételére és a nyaralás időpontjá­nak meghatározására, hétfőn délután 2 órakor a Du­nántúli Napló kiadóhivatalába szí­veskedjenek befáradni. A helyezettek részére (5—11-ig) a nyereményeket postán küldjük el. Tájékoztatóul közöljük, hogy a nyaralások au gusztus első napjai­ban kezdődnek. További felvilágosí­tást hétfőn adunk. Langyos szél borzolja fal a Visztula hullámait ezen a halk júliusi estén. Alattunk a par­tom, a pontonhíd mellett tiz-tizen- öt halász veti ki lankadatlan türe­lemmel horgát a csobogó hullámok közé. Balra csillogó fények emel­kednek ká a vízből, reflektorok ha­sítják ált az esti szürkületet, éjjel­nappal épül az új híd a Visztulán. Jobbra a város látszik. A város? Amarra a szem ellát, rom és rom­tenger. Szörnyű esztendőkről ta­núskodnak erek a homályból ki­emelkedő irdatlan törmeiékhalma- zok, mementóként az égremeredő üszkös falak és kiégett házaik. Eb­ben a városban nehéz felejteni. Itt minden kőrakás, minden tégla em­lékezik és a mait emlékeit mossák a Visztula sötét hullámai is. Emlé­keznek a romok és emlékeznek az emberek. A régi egyelem épüle­tében járunk, amelynek háromne­gyed része pusztult el a náci go­nosztevők vandalizmusa nyomán. — Mindent gyűlöltek ezek, ami lengyel — mondja kísérőnk — ki akarták irtani egész nemzetünket és el is pusztították nemcsak fővá­rosunkat s majdnem az egész értelmiséget is. Több mint 70 egye­temi tanár, tudósok százai, kétezer pap esett a gyilkosok áldozatául. Hatmillió lengyel halott — ez a második világháború szörnyű mér­lege. Tovább megyünk a Nowy-Swiat (Uj világ) utcán. Egyik oldalon még gzétdob&lt épületek, — más­utt már egész állványerdő jelké­pezi, ezt az utca nevéhez méltó „új világot". Egy finom, barokk tér közepén Kopemikus szobra áll, egy bomba szinte kettészelte derékban., de kezében most is ott tartja a földgolyót, amelyet nem lehet el­lan X^onyka hangja gyámolta­között 9érként 8Urran a Pa<J°k , TT Nem férünk el kisfiam, látod, »ácsinak is kell hely — mondja j^^ápja sajnálkozva, szinte $zomo­ö hát, majd én átülök a “ágyságosasszony mellé — kész- ^Oeskedik Frédi. — Parancsolj e a helyemre. — A' is megy az •szony mellé, az apa meg az ab- k mellé ül a sarokba. A kisfiú g dogan elhelyezkedik aZ ölében ^akargaija szépen. A kezede; is add ide Apu! u dja neki kezét, a gyer- ma,tív° do°. szegettel két kicsi Iáit *°9Ía az inas kezet és pil- » szemére csukja. Az apa nézi re ». ffradl arcáT1 ott fli « «ze- cső„j Tnint eSY galamb. Aztán Thesen maga is elalszik, mázok igen el vannak foglal- e9Ymással. haTil.p^ga nagyságos, ezt sem tóli íj , ™ van maradva a világ­itól él maga? már ,E7e az utazásra készülök _. hetek óta. Nyaralni megyünk h nyomja meg a szót — képzel- kedv»'Ura* Gondolhatja mennyi jem “ Yolt hozzá! Dehát a fér- az a thindenáron ki akar* menni re’* an,y3fh<?z. őrt mondja a gye­iig eic IS kell falusi levegő. Isfe- 3, ' mennyi áldozatot keH hozni Ké*6?— tnek, ha feleség és anya' zöttl etl9 tehenek, meg libák kö­a mennyire fog hiányozni dis77elK?^nakl “ adía 8 szdt 8 boov ebi,endös' — Még szerencse V^'etlenül ®n is most uta- KöiJij^yen szépen összejöttünk. Webbhúzódik « asszonyhoz, látni* comhjuk összeér. Amaz a szájjal alvó urára néz, a Az'án ieházŐ undonai re ‘ “ hálásán mosolyog a Frédi­on"r= Emlékszik még arra a tan- :ováKK aCáék zsurján? — zsong ovabb fülébe a pubi. man» Haf„ lehet azt elfelejteni, a c®ibész? — Megmelegszik tw«a v»17 MaQa egY k‘CSlt SZ*Tn' — Mit tegyen az ember, ha nem bír magával? Tudja asszonyom, hogy maga milyen szép volt ak­kor? — Fürkészi a férjet; alszik fáradtan, mélyen. Körül a kocsi­ban mindenki alszik, az emberek félredült. merev testhelyzetben ál- mondják rázós álmukat, csak a túlsó sarokban beszélget egy fia­tal házaspár. A férfi gyárimunkás lehet, szak- szervezeti jelvény van a gomb­lyukában. Ezek úgylátszik nem fi­gyelnek rájuk, minden rendben, hát Frédi, a rutinos nőcsábász be­hízelgő, kényszerítő hangján oda­súgja az asszonynak; — Akkor, azután a tangó után nem tudtam elmondani magának amit akartam. Nézze, most itt az alkalötn. Alszanak. Jöjjön ki a perronra. Egyedül leszünk .. Az asszony úgy kérdi, mint aki tudja: — Mit akar maga? — A hangok kellemes izgatottsággal jönnek szá­jából s összeverődnek, mint a zsi­nórra fűzött ezüstpénz. A szeméti látszik, lu-gv latolgatja: mit te­gyen? Végeredményben nem is olyan veszélyes, alszik az egész kocsi. És nem is olyan nagy do­log az egész, odakint falun úgyis olyan síiket- lesz minden kéthétig. — Ne okoskodjék — duruzsol Frédi — az élet azért ad ilyen alkalmakat, hogy kihasználjuk Nem látja senki, hogy kimegyünk és odakint sötét van. Maga nem arra van teremtve, hogy pesztra legyen, hogy szürkén, kispolgária- san éljen. Egy ilyen asszony!.. . Úgy frécskéndezi a szavaka*. mint a kábítószert. Nyert! Az asszony már házassá­ga mártírjának érzi magát: igen joga van elfogadni az élet örö­meit! Óvatosan ránéz az urára; al­szik a gyerek is, mellkasuk egyen­letesen emelkedik. Kisurranak. A fiatal munkás ott a másik sarokban ránéz feleségére. — Látod, ilyen szemetek ;s van­nak. A caíka! És félkeze öntudat­lan védelemmel húzza magához asszonyát. — Majd én megtaníta­nám az ilyen ficsurokatl Ktatta.. Ktat*a.. vágtat a vo­nat, az emberek elébe mennek életüknek, vagy menekülnek tőle, Csönd a kocsiban, végig a vona­ton alszanak a népek. Egyre párá- sabb lesz az ablak. Azok ketten kint vannak. Söétbe öltözött ve­tések fürdenek meg a Vonat sze­lében a fekete mélységben, kerek a világ, mint egy mondat. Élesen sikkant a mozdony, állo­máshoz közeledik. Ödön felriad a hangra, álmosan körülnéz. ösztönösen felállna nyújtózna egyet, de mozdulata mér az elején két étörik; ölében a gyerek, nem Szabad fölkelteni. Világosodó ludata akkor kapcsol — nics bent a félesége! Es ez az izé . . a Frédi.. Vár egy ideig, vár, még reménykedik hátha csak dolgára ment és az a pasas máshol van .. . Aztán, hogy nem kerülnek elő, — mindent megért és lehajtja mélyre, nagyon mélyre a fejét. A házaspár sajnálkozva figyeli, megér*ik riadt, segélykérő tekin­tetét. A férfi fölugrik, hogy oda­menjen de felesége visszahúzza. — Maradj Jenő. úgy sem tudsz segíteni. Nagyot döccen a vonat, megái! egy parányi állomás előtt. Csak egy másodperc és indul, nem szállt föl senki. A kisfiú talán a döccenésre, vagy rossz álmában elsírja magát Fétébren sír, keservesen, vinnyog­va, min* a szüköiő kiskutya. Éber­ré sírja magát egészen, nagy sze­me ijedten tágul apjára, mert hát olyan távoli, idegen most az arca és nem szól hozzá semmit, hiába szólóngatja — apa, apa! Méginkább elkezd sírni. Ktatta .. ktatta .. A fiatalasszony egyszerre föláll a másik sarokban, átmegy ezek­hez. Leül a szomorú emberrel szemben, ölébe veszi a kisfiút, megcsókolja, betakargatja. — Aludj szépen kisfiú, aludj csak ... kisfiam .. Szava úgy csurran, mint az édes meleg anyatej. ptautftani. osdkúgy mint a lengyel nép élniaikaráeét. Egy XVII. szá­zadbeli templom tornyait szinte tőből kimaíezette a háború pusztí­tása — párszáz méterrel tovább az iparügyí minisztérium hatalma* új épületét emelik. Felhalmozott építő­anyagok, az állványok százai, ezek a legjellemzőbbek a lengyel fővá­rosra. Varsó ú jjáépítésének intézetében vagyunk, ahol mérnö­kök, éplCtéuzdc, tedfurkusok dol­gozunk a jövő Varsójának nagy­szerű tervein. A nagyteremben ha­talmas télképen fekete foltok jel­zik a pusztulás minden képzeletet felül múló méreteit. A város 82% - át semmisítették meg a nácik, 25 ezer ház közűi tízezer teljesen el­pusztult, 7.000 súlyosan, 4.000 könnyebben megrongálódott. Az egykor milliós főváros — amelynek népe a hazaszeretet és a szabad­ságért való küzdelem csodás példá­ját mutatta az 1944-es felkelés al­kalmával, amikor hónapokig ház- ról-házra védekezve rettentheletle- nül szembeszálltak a német túl­erővel — a felszabadulás után egyetlen romhalmaz volt. 1941-ben százezerre csökkent a lakosok szá­ma és sokan azt javasolták, hogy Lodz legyen az új lengyel főváros, Varsót pedig hagyják meg romjai­ban elrettentő történelmi példának a jövő nemzedékek számára. A lengyel iorténe­neiem ragyogó korszakainak színhelyén azonban ma mégsem a balál fagyos lehellete, hanem a pezsdfliő élet friss, egészséges le­vegője lakozik. Varsónak ma már 600.000 lakosa van és itt, az „uj- játeremtés" műhelyében látjuk a jövő városának terveit. A Visztula közelében lesz az ipari negyed, a központban a kormányzósági város­rész, a minisztériumok, követségek épületeivel, mellette a banknegyed. Messzebb a forgalmas részektől az új egyetemi részt és az ifjúság vá­rosát építik fel, sportpályákkal, játszóterekkel, klubokkal. Apró gipszmodellek mutatják be az új 8-10 emeletes munkáspalotákat, amelyek nem levegőtlen házsorokba összezsúfolva, hanem egymástól tá­vol, parkok és ligetek között épül­nek majd fel. Ma mintegy 30.000 épftömunkás dolgozik Varsóban* amely a napfény, a levegő, a kul­túra és egfetzség városa lesz. Gon­dosan vigyáznak a lerombolt mű­emlékekre, amelyeket eredeti szép­ségűkben, történelmi at Húsúkban ál­lítanak helyre. Az új város ki* mintaképe bontakozik ká Zulibos* negyedben, ahol ölt, hatemeletes, szövetkezeti úton felép,tett palo­tákban laknak a felszabadult or­szág dolgozói. A királyi palotát» a* óváros falain túl húzódik az egy­kori gettó. Küóméternyi területen ^ egyetlen épület, egyetlen fal sem emelkedik ki a kő és romtenger- bőL Imitt-amott rozsdás vajdara­bok mutatnak vádoló ujjként az égre, másutt már félméterre nőtt az elburjánzó fű. 300.000 üldözöttet zsúfoltak ide a nácik a világ min­den részéből. 1943-ban a gettó la­kói fellázadtak, szinte paszta kéz­zel mentek a német tankoknak és golyószórókmk — hősi és többhe­tes harc után csaknem mindannyi­an ottmaradtak a romok alatt. Le­írhatatlan a pusztulás képe, egy egész város temetőjét jelzik ezek a téglák és kövek. A romok elta­karításához talán még évek múlva sem lebet hozzáfogni. A get ló szé­lén hatalmas márvány emlékmű hir­deti a németek elleni hősi felkelés­ben elpusztullak emlékét A gettó mellett a Szent János katedrái;* romjai. A templom hajójában tank- csata zajlott le, hirdeti egy emlék­tábla. Amott egy kórház romjai, melynek ápolónőit kivégez'ék a ná­ci gyilkosok. A gaztett helyét egy­szerű, fehér fakereszt jelzi. Az ál­dozatok nevei téglába karcolva egy romhalmaz közepén. A varsóiak pzért nem tudnak felejteni. Emlé­kezteti őket az a harminc hasonló sírkereszt, amely a gyilkosok egy- egy kivégzőhelyét jelzi. Emlékeznek az őrc­gek és emlétezik az ifjúság is. Harccal és munkával — itt robog­nak fi mellettünk a teherautók. Bennük daloló, egyenruhás fiúk és lányok mennek a munkára. Ifjú­sági rohambrigádok építik együtt Varsói — lengyelek és csehszlová­kok, jugoszl&vok bolgárok közös hittel, hatalmasabbá, szebbé, mint valaha. Eiiűras iiiiSi a lueshtzai molnár ellen, mert nem tud számot adni 44 mássa gabonáról Az etmúK évi kenyörgabonabe- szo'gáüiatás szabotálása miatt-a ha­tóságok úgyszólván nap-nap után indítanak eljárást zsíros gazdák és molnárok ellen. Legutóbb a pécsi közellátási felügyelőség feljelentést tett Lakatos István hímesházai molnár elten, a köz­ellátás érdekét veszélyeztető bűn- cselekmény miatt, friert vámík-eresmé.nyét csak részben szolgáltatta^be, A közellátási fel­ügyelőség áltat felvett jegyzőkönyv szerint a malmost ellenőrző nyomo­zók megállapították, hogy 1 Lakatos István az elmúlt évben 134 mázsa búza vámkeresményé­ből csak 90 mázsát szolgáltatott be gyüjtőkereskedőnek. Jelenleg még 44 mázsa búza vá-m- keresmény tartozása van, amit a fennálló rendeletek énte’mében már régebben be kellett volna szojmál- tatnáa. Ezzel szemben készlettel nem rendelkezik. A malimos a vám­keresmény beszotgál tartás elmúl ásí­tására és a késztet hiányára vonat­kozólag elfogadható választ dni nem tudóit, amiért az eljárást megindították ejlcne. ^Kereskedők hippi Dohányárusok figyelmébe. A Kereskedők Testületé tráfikos szakosztálya a Testületben ma. va- Si-map dél ölöt- 10 órakor ülés: tar-t, melyen saját érdekükben je­lenjenek meg. Füszerszakosztályi ülés« tart a Kereskedők Testüle e 12-én hétfőn délután 147 órakor. HAlLO! HALLO ! FiGYLLbM Ä SzafioScsbányalefep] Tüzoltófeslület folyó hó 18-án tar'ja a nagyszobása 1693 Erdei Mulatságát, a György-akna feletti erdősét ben. amely békebeli felsze­reléssel fesz megrendezve. — Ivó és evőeszközről mindenki gondoskodjon. — Jo borra, jó magyar , , konyhára mindenkit szeretettel vár a Il»T0lf0SCIg

Next

/
Oldalképek
Tartalom