Dunántúli Napló, 1948. július (5. évfolyam, 147-173. szám)

1948-07-18 / 162. szám

mJrJAmrrn NAPLÓ ms Jt5iru$ is Szórakozás és nevelés m * SZÁMADÁS Mint a rendek úgy dőlnek az évek sóhajtoznak, sírnak és zenélnek: ami elmúlt, úgy él a szívemben, mint akitől végkép búcsút vettem. Régi napok, régi évek, könnyek, síró szívvel ugyan mit köszönjek? Talán azt, hogy szeretem a földet, akkor Is, ha nem terem csak köny­nyei? Talán azt, hogy hiszem a világot, akkor is, ha szemem könnyet látott, akkor is, ha ember ember ellen, úgy állott, mint viharban a tenger? Nem tudom, de mindenik esztendő, bennem egy nagy fát nevelő erdő, ahogy nőnek sebek és csapások, mindig, mindig erősebben állok! Testvéreim, emberek a földön, ez a világ nem kaloda, börtön: erdő, mező, madár a faágon, mindegyik egy szerelmes barátom. Mért nem vagyunk emberek, ml többek, töltsük be hát boldogan a földet, s mint, ahogy a vidám földek, rétek, teremtsünk egy emberibb vidéket. Bárdos! Németh János. (>yilko§sági kísérlet... Az ember tűnődve veszi kezébe ezt a könyvet. Vájjon milyen mű rejtőzik a szovjet írónál olyan szo­katlan cím mögött? De ahogy egy­másután olvassa a fejezeteket, meg- szégyenülést érez. Hogy is hihette egy pillanatig is, hogy szokványos kalandokkal tarkított bűnügyi his­tóriát takar a fekete-piros fedő­lap? — Pedig Szergej Genszkij könyve a „Gyilkossági kísér­let" kalandregény, de a legneme­sebb, a legmagasabbrendű fajtából. A léleik ijesztően meredek csúcsait és félelmetes mélységű szakadéka- it járjuk meg az író nyomán, azon a keskeny ösvényen lépegetve, mely az érzékelhető valóságot a lélek felszíne alatt élő ismeretlen belső világtól elválasztja. A könyv alak-' jai valamennyien nyomorékok: múltjuk, végzetük rokkantjai. — Számukra az élet: emlékezni, és a cselekvés: a múlt visszajáró kísér­letei. Alakjait márványnál kemé­nyebben, bámulatos plaszticitással véste ki az fró. Festői látomásai­nak láttató ereje egészen rendkí­vüli. Csodálatos impresszionista tájképeket vázol fel, és azután pa­zar, játékos kézzel dobja félre va­lamennyit, hogy újabbakkal káp­ráztasson el bennünket. Kivételes e;ejű író müve a „Gyilkossági ki- sáriét.“ A legnemesebb irodalom hívei hálásak lehetnek Maxim Gorkijnak, hogy ezt az Írót fel­fedezte és a nagy ember önzetlen - ► egével támogatta a világhír felé vezető útján. ÉVRÖL-ÉVRE négy hónapig be­zárva tartja kapuit a Pécsi Nem- zéti Szníház. A közönség szeptem­ber közepéig kénytelen megeléged­ni a mozikkal, ha szórakozni kí­ván. A nagy melegben (amelyben ebben az évben még alig volt ré­szünk) azonban kényelmetlen ülni két óra hosszat a falak között. Az év egyhartnad része tehát kulturá­lis szempontból kiesik a pécsi kö­zönség kezéből. Helyette megkezdő­dik a kora délutáni korzózás, a vasárnaponként! mecseki séta, a forró napokon pedig a strand * A NÉGY HÓNAP alatt Időn­ként megjelennek a plakátok a vá­ros utcáin az egyik vagy a másik sztár mosolygós képével A közön­ség megváltja jegyét és leül a né­zőtérre. A műsor lepereg és a né­ző legtöbb esetben elégedetlenül távozik: a jegy méregdrága volt, a műsor pedig műkedvelői színvona­lon mozgott. Az idei nyáron öt ilyen vendégel őa daft láttunk. Mit tapasztalhattunk? A fővárosból le­érkező művészek sok esetben leér­tékelik a pécsi közönsége . A Sár- di esten például bejelentették, hogy a népszerű operetténekesnek fáj a torka. A dalest valóban en­nek megfelelően igen gyenge volt. Kapitány Anni dalestjén is vérsze­gény műsort hallottunk, hasonló­kép Lantos Olivérén is. Két elő­adás volt csupán, amelyik eltalál­ta a hangot. A Pódium Kabaré estje, ahol a szórakozás mellett a politikai nevelésről 6em feledkez­tek el és mindezt élvezhető formá­ban adták elő, A másik előadáson a Madách Színház adta elő a pé­csi MSzMT rendezésében a „Kis- unokám" című szórakoztató és ta­nulságos szovjet színjátékot. * A PROBLÉMA abban rejlik, hogy egyrészt hasznosítani tudjuk a kieső négy hónapot, másrészt de­mokratikus szórakoztató darabokat adjunk elő a nyári hónapokban. Az első kérdés már félig megoldható­nak tekinthető. A Pécsi Nemzeti Színház az új évadban már állan­dó jellegei kap és tíz hónapon ál játszik a városban. Tehát csupán a két legmelegebb nyári hónap esik ki. Ebben a két hónapban viszont a következő esztendőben felépülő teltyei szabadtéri színpadon kíván­ják szórakoztatni és nevelni a pé­csi közönséget. * AMI A DEMOKRATIKUS szó­rakoztató darabokat illeti, ez sú­lyos kérdés. A helyzet mindmáig az, hogy „grófokról" és bankigaz­gatókról 6zóló együgyű darabokat, értéktelen jazz számokat adnak elő szórakoztatás ürügye alatt. A fő­városi hangversenyirodák, amelyek időnként egy-egy es ét rendeznek Pécsett, műsoraikkal nem éppen szolgálják a szórakoztatva nevelés feladatát. Részükre tisztán üzleti vállalkozást jelent egy-egy előadás megrendezése, amelyeken igyekez­nek kiszolgálná az igénytelenebb közönség ízlésé'.^ A KÖVETKEZŐ ÉVBEN íel­Mi az irodalom? Iskolásán hang­zó. de jól használható meghaifáro- zással, maradandó értékű írót mü­vek összesége. Helyénvaló lenn? e meghatározással közelebbről is foglalkozni, de .alán nincs szük­ség rá. Csak arra utalunk röviden: mi vonható az „írói művek" fo­galmába. Mindaz a nyelvi műal­kotás melv esztétikai értékelés álás esik, tehát, amelyben a „szép” megtalálható. A ..nvelvi" szót ki­emeltük. Azért tettük, hogy fígyel- mfzjtes síink rá: nem minden írói mű írott mű is egvútaM. A népda­lokat, népballadákat és népi épo- szokait többnyire csak jóval ke­letkezésük után foglal.ák írásba. Lássuk ezután: mi az irodalom tör­téne:. A meghatározás kézenfekvő: az a tudomány, mely az irodalmi művek keletkezésének belső és külső okait, feltételek vizsgálja, az írők kapcsolatait egymással és a közösséggel, a múlttal és a ko­rukkal, a műalko'ás kapcsolatait: más műalkotásokkal s végül: a művek hatását és sorsát!. Mindezt p?dig időbeli sorrendben. Magá­nak az irodalomtörténetnek is van örténete. Hosszú századoknak kel- leit el elniök. míg önállósága: si­került biztosítania, saját, egyéni módszereit kialakítania. A magyar irodalomtörténet százegvn'éhánv évre tekinthet vissza csupán. Első európai értelemben vént magvar irodalom történészünk Toldv Fe­renc. Folytatói és kiegészítői: Beöthv Zsolt. Riedl Frigyes, Hor­váth János, Babits Mihály, Tol­nai Vilmos, Szerb Am'a'l. Várkónyi Nándor, Hegedűs Géza, Korulós Aladár s b. A történelmi materializmus adatunk tehát az. hogy kikapcsol­juk a nyári előadásokból az üzlet szerűséget és megtaláljuk a szóra­kozás célja mellett a tanítás fel­adatát is. A te.tyei szabadtéri színpadon lépjenek tel az üzemi kultúrgárdák legjobbjai, rendezze­nek időnként egy-egy hangver­senyt, hívják meg vendégszerep­lésre a budapesti színházak együt­tesét és kapcsolódjanak be a Pé­csi Nemzeti Színház tagjai is a műszaki személyzettel együtt, a nyárt szórakoztatva tanítás fontos feladatának elvégzésébe. — ó — művészeti őri énét egész szemléletünket forradalma­sította Uj tudományos módszert adó t a kuiia.ók kezébe. Az iroda­lom tön éneiben azonban ez az új módszer még távolról sem foglaba el méltó helyét, csupán a Szovjet­unió irodalomtörtpne ében. Másutt inkább csak elszigeie'l kísérletek­kel találkozunk pl. nálunk Szerb Anitái vagy Komló« Aladár írásai­ban. A marxista módszerű iroda­lomtörténész tudja, hogv az iro­dalom i' az egyetemes emberi tör- énelem egyik megnyilvámi'ása. megértéséhez tehát a történelem­ből kell kiindulni. Ismeri a törté­nések legmélyebb hajtóerői!, az egymással harcoló osztályok élet- akaratát, az író és a társadalom elemi erejű összetartozásán. Hogy rndalmunik nem közkincse nem­zet iinknek jórészt az irodalomtör­ténészek vétke, közvetlenül pedig az irodalwnéörténet tanáraié. A művészellörfónetről ezek után könnyű beszélni. Volt aképpen csak a tárgvát kell külön meghatároz­nunk. egyébként majd mindent vonatkoztathatunk rá. amit az irodalom örténetről mondottunk. \ művészét-történél a maradandó értékű zenei és képzőművészeti alko'á.sok keletkezésének, vonat­kozásainak, hatásának, sorsának vi i s»gá laka. M ű vés ze: tőr t éne lünk még irodalomtörténetünknél is kezdetibb állapotban van. A marxizmus módszerének alkalma­zása e téren is igen komoly eredményekhez vezetne, s nagy szükség van rá éppen azokból az okokból, melyeket az irodalom- «örténe tel kapcsolatban már em- lLeltünk. (Cs.) HETI ISKOLA Á MŰVÉSZETRŐL Irodalomtörténet, A magyar daik ilíúra a fejlődés új útjára lépett. Egy táborba tömörültek a dalosegye­sületek, élén a munkásdalárdák- kal, amelyek több mint negyvín esztendő alat. a Munkás Dalos­szövetségiben fejt ettek ki igen ■redménves és a polgári dalárdák művészi színvonalát messze felül­írni v tevékenységet. Az új sző ve.- •ég mos: a Magyar Dolgozók énekkarainak Országos Szövetsé­ge névvel fogja 5- szc a demokra­tikus szellemben megújhodoít ma­gyar dalkulíúrát Az. uj szövetség ►ehát egyesíti az. ipari munkásság nagyszámú énekkarát, a dolgozó értelmiség kórusait és n falu énekkarai« is. amelyeknek fejlesz­tésére különösen nagy gondot for- !í. a magyar dulkul úra központi izervc. Néhány hónapja csak. hogy aj? tf dalosszövetsés megkezdte mű­ködését és ezalatt egyre újabb és újabb dalárdák alakultak és jelen­ti. ÓK b? működésüket. A falusi ■nckkarok terén' ma már az. az örvendetes helyzet, hogy alig van nagyobb község, ahol ne folyna lelkes dalosmiunka, az ipari dol­gozók pedig .ermészetesen most is az élenjárnak úgy számbelileg, min művészi nívó tekintő:ében. A legutóbbi kimutatás szerint a da­losszövetség taglétszáma túlhalad­ta a 25 caret, ami annyit jelen’!, hogy a . dolgozók énekkarainak -.zárna megnyolcszorozódot!:. A népi demokrácia zenekultú'-á- ja teháit bebizonyította, hogy ,on an sokezres tábori tud beveze - ni a művészet, a művelődés eddig *i nem munkált 'területére, amely a magv ar kórusmozgalom történe­tében teljesen egyedülálló. A dol- •n/.ók és kulturális vezetőik helye­sen ismerték fel, hogy az emberi énekhang, a legsokoldalúbb és a ’egtöbb gyönyörűséget szerző zené­szé ns ziá-m. M indenk i m-eg 1 an ulhaí vele muzsikálni, még a legeldugot­tabb falvak lakossága is, akik előtt megnyílik a zene, a muzsi­ka csodálatosan szép birodalma. \z új cs régi énekkarok hiva­tottak arra, hogy a népi demokrá- ■•'a - m.lenié', op imizmusát, az építő munka örömét daliba foglal­va ápolják és zengjék az egész or­szágban A Ma; var Dolgozók Pártja magától értetődően, a log- messzebmenő támogatásban része, siti a datkül'iúra művelőit és er­gib őket munkájukban. Pécsett: is több dalárda van alakulóban, amelyek méltó v: rsenyf ársai akar­nak lenni a régi dalosegyesületek­nek. A baranyai falvakban is szá­mos kórust szerveznek a volt fe- fetekezeti iskolák államosított taní­tói, akik a legnagyobb őrömmel és lelkesedéssel kapcsolódjak bele a népi kórusok megszervezésébe és ezzel az egyetemes mag>ar dalkultúra tovább» építésébe. HAT HÓ ISTVÁN Sovány Péter házassága Délfelé járt az idő. Az elöljáró­iéi folyosóján sokat kellett vár- t lek. .A vőlegény szótlanul járkált kölcsönkért fekete ruhájában és szórakozott arccal nézte a falon lógó tábláikat. Vékony, éles arc­éin férfi, az állandó kalapálástól széle« tenyérrel. A menyasszony kék kosztümben ült a pádon, ke­rek arcát fakó, szökés haj fogta keretbe. Röre sápadt volt, mint a legtöbb munkáalányé, aki a nap legnagyobb részéi dohos munka­termekben tölti. Mellette az anyja, elszáradt, öregedő nő, almát evett. A leány apja kopaszodó 50 év kö­rüli ember, agyonvasalt ruhában, inmpa tekintetével bámulta a kő­kockák mintáit. Két tanú is volt velük. Vasárnapi ruhába öltözött mesterlegények, a vőlegény műnk a- táis-ai a vasgyárból Az altiszt cdakiátto’t nekik: — Maguk következnek! Minden sietség nélkül felálltak. A vőlegény zsebkendőjével megtö­rölte az arcát és élére állt a me­netnek. Bent az anya könyv vezető unott kedvességgel fogadta őket. A *inta6zagú helyiségbe fülledt me­leg szorult be, az ablakon keresz­tül behallatszott a Béke-téri gye­rekek kiabálása. — Vizes Mária, huszonegy éves hajadon, szövömunkásnö, — olvas­ta az iratokat az anyakönywezető. A lány bólintott. — Sovány Péter, huszonhétéves lakatos... A vőlegény meg-köszörűlte tor­kát és jó hangosan mondta: — Az vagyok. — Vizes Mária, hajlandó-e So­vány Péter felesége lenni? Mária ránézett a mellette álló keszeg fiatalemberre. Visszafordí­totta fejét és halkan mondta: —• Igen. — Sovány Péter hajlandó-e Vi­zes Mária férje lenni? A vőlegény már unta a forma­ságokat. Az járt a fejében éppen, hogy mennyibe kerül majd az ebéd Sftmon vendéglőjében. Az előleg- bem kért pénz égette a zsebét A házasságához három inget, két al­sónadrágot és egy nyakkendői vett. Kevés a pénze. A tanúnak hivott két barátja elvárja, hogy jól megvendégelje őket. Erősen hangsúlyozva mondta ki a szót: —- Igen. A lépcsőn lefelé az ifjú féri eJ- fogódottan karolt feleségébe. Kint az utcán odaszólt a hátul kullogó két tanúnak: — Jöjjetek ti is... elmegyünk a Simonhoz, a Jász utcába. A kopott, zöld asztal föleit egy­kedvűen ették az ebédet. Péter bort is hozatott. A kocsmáros be­kapcsolta a rádiót és vidám katona indulók mellett hagyták maguk mö­gött a délutánt. Estefelé a két tanú már alapo­san beívott. Miduntalan Péter és Mária kezét szorongattak és sikam­lós tréfákkal igyekeztek egymást túllicitálni. Mária apja, mint min­dig, ha bort ivott, politizálni kez­dett. Péter elérkezettnek látta az 'dot, hogy eltávozzanak. Izzadt ujjaival elökolorászta pénzét és fizetett. — Künn azt mondta Máriának: — Elmegyünk ma este moziba. Mária nem tett ellenvetést. El­búcsúztak a többiektől, akik to­vább vonultak lármásan. A külvá­rosi mozi előcsarnokában zsivajgó gyerekek, olajosképű emberek to­longtak a pénztár előtt. Péter két pábolyj egyet vett ,amit soha az­előtt nem szokott. A sötétben megfogta Mária kezét, aki még mindig méltatlankodott a drága ülőhely miatt. A film egy házasságról szólt. A menyasszony egy bankár leánya, bőfehér csipkézett ruhájában úgy vonult fel a templom lépceőjén, mint egy királynő. A vőlegény daliaszerű férfi .elegáns frakkban, utánuk tdult a násznép színes és tarka menete. Péter eleresztette Mária kezét. — Látod, ezeknél így van ,.. A házastársak csodálatos utazás­ra indultak Velencében, egy hold­fénnyel fesieít éjszakán ültek a ringó gondolában és ábrándoz­tak ... Mária torka ősszeszorulí. A film kockái elmosódtak szemei előtt. A svájci hegyeknél már Péter sem tudta nézni az előadást. Megszorí­totta Mária kezét és rekedten mondotta: — Menjünk! Künn, a homályos szűk utcán mély lélegzetet vetlek. Bizonytalan léptekkel indultak el. Mária egy­re gondolt, hogy első éjszakájukat együtt kell tölteni szüleivel egyet­len szobájukban. Hallgatni horko­lásukat, amíg ok ott ölelkeznek néhány méternyire tőlük és ismer­kednek a testük titkaival. Megállt az egyik lámpa alatt és szemébe nézett Péternek. — Menjünk valahova! A férfi csodálkozó tekintetet ve­tett rá. — Hová? — Ne töltsük otthon az első éj­szakánkat — válaszolta csendesen Mária. Sovány Péter nem szólt egy szót sem. Eszébe jutott az egyik kül­városi szálloda, ahová az olceó nőket vitte néha, legénykoriban. A portás álmos szemekkel írta be őket a vendégkönyvbe. Felmen­tek a homályos lépcsőn az emelet­re, ahol a portás kinyitotta az egyik szobát. Sivár helyiség volt. Egy ágy, fölötte olcsó olaj lenyo­mattal, két szék és egy mosdó. Mária leült az ágy szélére. — Végre egyedül! Levetkőztek és eloltották a vil­RB.X.V ^ molyszagú takaró alátt i „ . cál’másra talált és a szem­közti korcsma részegeinek zajos or- dítozása kísérte ölelkezésüket. Éjfél lehetett, amikor erélyesen kopogtak az ajión. Péter felugrott es világosságot gyújtott. Két rend­őr jött be a portással. Az igazolványokat kérem, — mondotta az egyik rendőr. Mária ijedten kérdez.e: — Mi történt? — Semmi — szólt oda Péter —- ezt itt így szokták. — A fogashoz ment és pislogva kotorászta elő a papírt. Tessék a házassági bizonyít­ványunk. — Mária felé mutatott. — a feleségem ... nászutasok va- gyunk -r- mondta különös hang­súllyal. K kél rendőr elmosolyogta ma- gat, ilyet még nem hallottak. Az egyik, amelyig nz igazolványokat kérte, bocsánatkéröen mondta ne­kik: Akkor ne haragudjanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom