Új Dunántúl, 1948. április (5. évfolyam, 74-99. szám)

1948-04-04 / 77. szám

ŰJ DUNANTÜD

1048 ácrffii 4

r *

Pr Tóth JLásxló egyetemi m- tanár

Találkozás Joliot Curie asszonnyal

Mikor néhány nappal ezelőtt fele volt a sajtó azzal a hírrel, hogy a Nobel-dijas francia atomfizikust, Joliot Curie asszonyt az amerikai hatóságok a long-islandi belépő határállomáson fogva tartották, nehezen tudtam összeegyeztetni ezt a hírt annak a kedves, szelíd asszonynak az emlékével, akivel néhány év előtt összeb >- zott a sors. Igaz, hogy annakidején az is nehezemre esett, hogy ezt a fiatalos, kedélyes asszony; a Nobel-dijas tudóssal azonosítsam. Pedig kevés ember van a világon, akinek annyi köze lenne a Nobel-díjhoz, mint neki. Apja, anyja, férje és 6 maga is joggal érdemelték meg a Nobel-díjat, mert tudományos kutatásaik kiindulópontját képezik azoknak a felfedezéseknek, amelyek végeredményben'az atomenergia hasznosításához vezetnek majd és amelyek *az amerikaiak „jóvoltából" egyelőre még csak az atombombát adták.

Joliot Curie asszony férje jelen leg a francia atomenergia bízott ság elnöke s egyszersmind régi büszkesége a francia Kommunista Pártnak. Ennek alapján — jólle hét Joliot Curie asszony tudtom mai nem tagja a kommunista pártnak, szélsőbaloldali és hazafias kiállása miatt azonban 1942-ben a németek elől Svájcba volt kény felen menekülni — könnyebben meg is érti az ember a Nobel-dí- jas tudósnak a „szabadság" hazájában történt letartóztatása tulaj- donkéipeni okait. Mélyen elgondolkoztató maga az a tény, hogy az amerikaiak ,akik szünet nélkül hangoztatják a háború poklából kikerült és gazdasági bajokkal íüzdő népek megsegítésének szükségességét, ahelyett, hogy az ’ omkutatások hatalmas eredményeit arra használnák fel, amire kellene, építésre, csak romboló (’rejét, mint atombombát „népszerűsítik" s igyekeznek vele az emberek millióit rettegésben tartani.

Joliot Curie asszonnyal 1943 elején egy svájci orvos házában, mint vendég, majd később egy diáküdülőben volt alkalmam ta- 'ilkozni * vele személyes, közvet- en beszélgetést folyatni. Emigráns •udósok társaságában, akik között elen volt Joliot Curie asszony és a világhíres belga származású . zlratoszféra repülő, Piccard professzor is, világnézeti kérdésekről

igen élénk eszmecsere indult, meg. Piccard professzor, akinek különcködő, modoros természete már külsőségekben, így öltözködésében is megnyilvánul, sziporkázó paradoxokkal juttatta kifejezésre a gondolkozásban is megmutatkozó különcködő és modoros világszemléletét. Joliot Curie asszony csendben, lenyűgöző higgadtsáq- sággal hallgatta az önmagával Vitatkozó professzort s amikor az már „kimerül; és szinte úgy látszott, elfogynak érvei, egyszerű, rövid tőmondatokban olyan meggyőzően bizonyította be állításai nak és érveinek téves igazát, hogy Piccard professzor kény te len volt „meghátTálni."

Joliot Curie asszony a tények embere s rendíthetetlen harcosa az igazságnak. Az amerikai imperialisták a nagy tudós letartóztatásával a béke és haladás többi híveinek üldözésével saját magukról mondanak ítélete*. El kell pusztulnia annak a társadalmi rendszernek, amely milliók béke vágyának és szabadságszereteié nek útjában álL

TAVASZI VERS

Zelk Zoltán

Tavaszi szelek puha sodra a rügyeket levéllé bontja, gyermekfüvek is magasodnak, patakok is vígan futkosnak — miként ha fiókmadár: szárnyát próbálja már a táj.

Ojul a táj, a föld, hol élünk, újul fonnyadt, zörgő reményünk: Tavasz, a mi tavaszunk végre, mi festünk feile get az égre, mi festünk eget és napot, égő holdat és csiliagott

Hajnal kékjét és aikonybarnit, a hegyre pásztort, ezer barmit, rezgő párát a messzeségre, fecskék táncos csokrát a légbe

csak hidd. A teremtés mi lettünk s tavaszt és nyarat mi teremtettünk!

Atyjuk leszünk az évszakoknak, nekünk miértünk sokasodnak, hogy megbírva minden elemmel, megtöltsük őket értelemmel — egy intésünkre, mint ebek: hozzánk simulnak mindenek!

S miként új borral 6 hordókat, lelkűnkkel telítjük a szókat, miket, mint vadszőlő a házat, befont, befutott a gyalázat — mit nem mondtunk, most mond velem!

Tavasz, Szabadság, Szerelem!

Újkori körítők

MARIANNE (FRANCIAORSZÁG) DE GAULLEHOZ ÉS SCHUMAN- HOZ: HIÁBA MINDEN URAIM, DOLLÁRÉIT ’'áOYOlC

KAPHATÓ.

Á felszabadulás ünnepe

Pécs dolgozói a Nemzeti Bizottság rendezésében nagyszabású ünnepséggel emlékeznek meg a jelszabadulás történelmi évfordulójáról. Az emlékünnepséget a Kossuth Lajos téren tartják ‘/«U órai kezdettel. X város, vármegye, a különböző pártok, demokratikus intézmények, hivatalok, egyesültek és a diákifjúság küldöttekkel képviseltetik magukat az ünnepségen, amely a Nemzeti Bizottság elnökének, valamint a város és vármegye képviselőjének ünnepi beszédévei kezdődik, majd a temetőben a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzásával ér véget. A Nemzeti Sportbizottság ebből az alkalomból a Kossuth téren lezajlott ünnepség után ifjúsági stafétát indít. A hivatalos küldötteket, valamint a közönség nagyrészét külön autóbuszok viszik ki a temetőbe, hogy az ott megrendezendő emlékünnepen minél nagyobb számban vegyenek részt.

Hamerll gyáriak figyelem! Kérjük a gyár UB tagjait, munkavezetőit, bizalmiait, tervmegbizot- tait, tisztviselőit, hogy 4-én, vasárnap délután 4 órára a Hamerlj kesztyűgyár irodájában feltétlen jel-enijenak meg.

7xtHidiu*k tö&Ut is ioMcu*

A pécsi egyetemi hallgatók tanulmányi versennyel kapcsolódnak az országépítésbe

A centenáris munkaverseny keretében indult meg a főiskolák szövetségének, a MEFESz-nek mozgalma, a „Tanulj Többet Mozgalom” is. A TTM célja, hogy

— szemben az eddigi rendszerrel, amely a rossz diákokat elbuktatta,

— minden diákot belekapcsoljon a tanulásba és ezáltal a rossz diákokból — jó diákokat neveljen. A pécsi diákok előtt Tardos András, a MEFESz szakoktatási osztályának vezetője ismertette a mozgalom célkitűzéseit, majd a Pécsi Egyetemisták Demokratikus Egyesülete azonnal megkezdte a szervező munkát és mint Major Sándortól, a PEDE főtitkárától értesültünk, eddig tizenöt tanulókör kezdte meg működését. Ebből tiz

a jogi karon, őt pedig az orvostudományi kar első évfolyamán működik. A tanulókörökben a hallgatók hetenként jegyszer, rendszerint egy-egy professzor vezetésével megbeszélik, átismétlik és kikérdezik egymástól a tananyagot. Ellenőrzik a hallgatók részvételét az előadásokon is, és — mivel a pécsi egyetemen többszőr előfordult, hogy a hallgatók önkényesen és tömegesen távolmaradtak, a mulasztó évfolyamoktól megvonják a kedvezményeket.

— A közeljövőben megszervezzük a szakköröket is, — fejezte be nyilatkozatát a PEDE főtitkára, — amelyeken az egyes tudományos kérdéseket részletesebben és alaposabban megvitatjuk.

Pajzs István

Zsarnay János megtérése

Az őszi nap tékozlóan -ontotta -ugarait a fülledt kisváros házai közé. Tudta, hogy már nem sok 1 ;ejc van a tündöklésből — mohó falánksággal vetette rá magát a megmaradt vidám napokra, mint az őszülő asszonyok az élet elkésett, váratlan ajándékára. Be- pakodoft a kis mellékutcákba, rregfürösztötte magát a templomién fák ritkuló koronájában, hogy utolsó tekintetet vessen a cipő- ij’.em ablakán keresztül a serényen dolgozó munkásokra.

Dél felé járt az idő, de a cipészkalapácsok még egyforma puffo- gással vegyültek a tűzőgépek kattogásába. A tágas helyiségben átható bőrszag terjengett, amely menthetetlenül átitatott ruhát és embert. Zsarnay János vitte a hangot. 0 volt a leggyorsabb evik- koló, a legjobb szakmunkás az üzemben; fürge ujjai tüneményes gyorsasággal simították a felsőrészt a kaptafára, a texszögeket úgy köpte töredezett fogai közül a lógó alá, mint valami automata- gép. Hiába próbálták utólérni a többiek: ha „begyújtotta a motort”, dupláját felcvikkolta, mint a másik. (Különös ember volt ez a Zsarnay, — néha órák hosszat meredt szótlanul maga elé, máskor meg napokig eltartotta volna szó- val-nótával vagy viccei a társaságot.)

Az ajtó most nagy zajjal kicsapódott. A tűzönök ijedten kapták fel a fejüket a gép mellől, az aljamunkások a pangli mellett azonban oda sem hederítettek a belépő Márkusra, aki a Gerity és Márkus cég beltagja és üzemvezetője volt egy személyben.

— Asszolgája főnök úr! — vágta ki érezhető gúnnyal Zsarnay; a hízásnak induló üzemvezető azonban ebből mit sem vett észre. Elégedetten simogatta végig tekintetével az ágoprésekbe szorított bokafixes szandálokat, miközben az esti kártyaparti esélyeit latolgatta. Az ablak mellett szaporán bukkolták a felsőrészeket a ragasztók, olykor fülsértő hangot adott ki egy-egy kalapácsütés, amely a bőr helyett a márványkövet érte. Márkus rossz szokásához híven a szabász mögé állt és félszemmel leste, amint az szaporán aprítja a kis minta nyomán a hasított bőrből a kellékeket. A szabász érezte a háta mögött a leselkedést, egyszerre két emeletnyit ugrott szemöldöke homlokának redői közé. Vészesen köszörülni kezdte torkát, mire a főnök jobbnak látta odébbállni. — Nincs utálatosabb dolog, mintha az embernek a veséjébe néznek munka közben — vetette oda a szabász félhangou a ragasztóknak, akik

alig tudták visszatartani vihogásukat.

A kalapácsok most lassabb ütemben dolgoztak. Mire a kender- gyár elfújta a tizenkettőt, addigra a munkások már a mosdócsapnál tolakodtak. Néhányan csak úgy, kabát nélkül átszaladtak _ Nagy Józsi vendéglőjébe. A törzsasztalon már gőzölgöH az elmaradhatatlan húsleves, — Zsarnay tányérja mellett az aznapi öfodik fröccs ágaskodott. Bokros Imre egy Magyar Nemzetet kért a pincértől (a Népszavát akkor már félelmében lemondta a vendéglős), Zsarnay a fröccs örömébe merült el. (Meg kell hagyni, hogy jól bírta az italt, — meg is volt kocsmai körökben a tekintélye.^ Szombaton délután, amikor a fizetéstől dagadó belsőzsebbel, megnövekedett önérzettel rótta az utcákat, illetve a kocsmákat, már előre készítették a vendéglősök a niult- heti fogyasztásról szóló számlát. Kereshetett akármennyit, — este tíz-tizenegy ófb felé már valamelyik kocsmában, szívósok társaságával körülvéve, a jövő heti keresetre ivott és huzattá kedvenc nótáját: „Én a téglagyárban lakom ...”)

Az ebéddel hamar végeztek, mintha azt is akkordban számolnák el, mint a cipőgyártást.

— Fizetünk, — reccsent meg Zsarnay hangja, betöltve a boltíves kocsmahelyiségef. Ma erőszakkal ő akarta az egész cecchet kiegyenlíteni. Kisebb perpafvar után azonban mindenki a sajátjánál maradt.

Délután már álmosabban ment a munka. Ahogyan az árnyak meghosszabbodtak az ablak alatt, olyan fáradtan, nehézkesen szaladt a kés, amely egyformán vágta a kérget, a branzolt, vagy a parafatalpat.

•

Az őszből lassan tél lett, fagyos köd terpeszkedett a város felett, belefojtva az emberekbe a vidámságot. Zsarnayt már csak az alkohol tartotta életben. A szombati utólagos cecchck kifizetésére lassan már a hetibér is kevés volt — nemhogy téli ruhára tellett volna.

Reggel fél nyolc előtt kis, nyári kabátját összefogva, egyetlen se- színű selyeminge fölött, ott szaladt a fal mellett. Kékrefagyott lábai kilátszottak a rojtos nadrágból, meg sem állt a műhelyig. Később egy ócska gumikabátot kerített. — hát bizony azt sem télre találták ki. Mikor először akadtunk össze, új viseletét büszkén mutogatta az egész utcának.

— Jó, mi? — vigyorgott — széllel van bélelve. Kedve valóban kifogyhatatlan volt. KigúnySIf mindent és mindenkit, még sajátmagát sem kímélte.

Nehéz idők jöttek. A munkásokat valamelyik nap a rendőrségre citálták. Másnap bejöttek a németek Bokros Imrét, Zsarnay legjobb barátját egyik nap összefagyva szedték össze, valahol az országút mellett. Hetekig tartó szenvedés után ott halt meg a nagyváros kórházában.

Zsarnay csaknem bűskomor lett»

— az ital mellett azonban kitartott. De már nem úgy ment * munka, mint azelőtt.

— Ezeknek? —■ mondta lebigy gyesztett ajkakkal és ttfálkozó arckife iezf'scpl.

•

Zsarnayyal a muH hél egyik napján találkoztam, — de meglehet, hogy nem 5, csak a szelleme volt. Uramisten, valódi kabát volt rajta, jólszabott ruha, haja nem kócként lógott a szemébe, mint öt esztendővel ezelőtt. AJI* alatt kis tokává dagadtak a zsírpárnák.

— _Mi az, talán kísérletet látsz?

— kérdezte és a bizonyság kedvéért felhangon elfütyülte a rég1 nótát. — Bizony változnak az idők, — mondta vállveregető ban‘ gon. — Ma már legfeljebb három* négy fröccs jut egy napra — családom van. — Kissé idegenül néz* tem rá.

— Ne félj, nem lettem „kócos .

— biztatott, — megkeresem íSf is a magamét. Minek nekem műhely, ott vagyok a gyárban, meg* becsülnek. Ezerszer megátkozom magam, hogy minek is fechteltem annyit akkor, hát érdemes voy: Most már van teteje. Idefigyc'J' a múltkor versenyeztünk egy b?* verrat, — én lettem az első. szaZ pár ágót felhúztam egy hét alatt— Ha szegény Bokros Imre ez látná, — mondta és egy könny.' cseppet törölt ki a szeme sarkából.