Új Dunántúl, 1948. március (5. évfolyam, 50-73. szám)
1948-03-28 / 72. szám
ÜJ DÜNÄNTÜE ms «JÚRtíTS * Még rozsdásodnak a gépek ax udvaron de as új szellemmel megtelt gyár már harcra Indult az elsőségért As Egységes Munkáspárt fellegvára less a Sopiana A kopott, tetőnélküli épülettömb deszkával fedett ablakaival inkább hasonlít elhagyott, élettelen romházra, mint dolgozó gyárra. A gépek zakatolása azonban már mesz- sziről hirdeti, hogy a falakon tű! élet van. folyik a munka és növek- “«k a termelés. Hirdeti, hogy a dolgozók áldozatkész munkája ie helővé tette A 38-AS TERMEl.eS elérését, .«nak ellenére, hogy t múlt évben tűz pusztított az üzemben. A Sopiana gépgyár öntödéje hatalmas, pajtaszerű építmény, a mennyezetét vastag koromréteg borítja. A munkaterem rosszal világított és a levegő gáztól telített. Nem könnyű ilyen körülmények között dolgozni A kohókeze lő 77 éves KIS JANOS már 40 éve van ezen a munkáké iyen. Tüdeje megszokta a kiömlő gázt, szervezete eltűri a perzselő hőséget. Megkezdődik az ömlesz tés. Az izzó vas szikrázva, sisteregve megindul az öntő edénybe. Percek alatt hat mázsa vas folyik ki a kazánból, amit daru segítségé- géve! szállítanak e! az ÖNTVÉNYMINTAKIG. Az emelő nyikorogva, nehézkesen emeli fel a súlyos edényt. Látszik rajta, hogy löbb évtizedes tákolmány. De a többi gépek nagyrésze is elavult. A gyár főrészvényesei, a Bőrgyár tulajdonosai nem sokat törődnek a termeléssel. A régi munkatermekberi, amelyek most tető nélkül tűrik az Időjárás szeszélyeit, ett ROZSDÁSODNAK A GÉPEK anélkül, hogy valaki is gondolna megóvásukra. Vastag rózsdaréteg fedi az esztergapadot, a gyalut és egyéb fontos szerszámgépeket. A dolgozók jogos panaszainak orvoslását azonban nemcsak a tőkések, hanem hű kiszolgálóik, a jobboldali szociáldemokraták is akadályozták. A Sopiana gyár üzemvezetője, pártvezetője és a vasasszakszervezet elnöke egyszemély- ben Vidolovits Nándor volt. ö TESTESÍTETTE meg a Sopiana gépgyárban a jobboldali szociáldemokrácia szellemét. Ma már eltávolították őt is és barátait is. A gyárba új szellem költözött: a munkásegység szelleme, erősödik a Kommunista Párt és a dolgozók egyre hangoztatják, hogy a Sopiana, amely a múltban a jobboldal fellegvára volt, most az Egységes Munkáspárt legszilárdabb bástyája lesz. A napokban megtörtént államosítás, — amely kiveszi a nemtörődöm tőkések kezéből a Sopianát, és az üzem élére Derjanecz Imre j eivtárs, munkásigazgatót állította, j— új lendületet ad a munkának, j A dolgozók érzik, hogy ezután I csakugyan maguknak termeinek. , Ezért harcra indulnak a munka ver- i senyben az elsőségért, a dolgozók í jobb jövőjéért... T-amut, $&ÁUiU&ziUis éful az- úf Szerte a megyében megalakul az egységes parasztlfjúsági szervezet Március 1.6-áu. a nagy ünnep után, amikor a Szakszervezeti Ifjúmunkás Tanács országos konferenciáján megindult az ifjúmunkások országos munkaversenye, amikor az értelmiségi ifjúság a Magyar Diáikok Nemzeti Szövetségében összefogón: a közös tel adatok közős elvégzésére, meg alakult az Egységes Parasztifjúsági szervezetek Országos Szövetsége, az BPOSz i6. MAXIM GORKIJ 1868 március 27-én született a szovjet nép a világforradalom egyik legnagyobb büszkesége Peskov Alexe] Mnximovic*, aki Gorkijnak (keserű) nevezte magát. Gorkij hihetetlen nyomorúság' bon nő fel. Saját életén keresztül tapasztalta mit jelent a nélkülözés, a oérés, * megaláztatás. Bebarangolja egész Oroszországot, megismeri az ország mérhetetlen gazdagságit és az egyszerű emberek élétét, de kinyílik a szeme a cárt rendszer szörnyű igazságtalansága előtt is és életét ettől kezdve * dolgozók felszabadítása- nak szenteli, 1891-ben jelenik meg élső elbeszélése a „Csudra Makor* 1905-ben kapcsolatba kerül a proletariátus forradalmi pártjával a boltevikokkal, január 9-én lázadásra szólítja fel kiáltványéban a népet, mire a cárizmus börtönbe veti, ahonnan csak * világ haladó közvéleményének erélyes tiltakozására bocsátják szabadon. 1907-ben írja az „Anya“ című világhírű regényét. A világháború végén tevékenyen részivé sz a munkásosztály hatalmáért vívott harcokban, a forradalom esztendeiben maga more gp&J& ** neveli a haladó szovjet tudósokat. írókat és értelmiségieket. KésSb* betegsége miatt külföldre utazik, ahonnan 1928-ban tér haza. 19ié' ben a megalakuló szovjet írók szövetsége elnökévé választja. 1936- ban a fasiszta ügynökök megmérgezték « szovjet irodalom lángoló apostolát, az emberi haladás győzelmének bajnokát, aki az utolsó évek írásaiban drámai erővel fordult szembe a világot hatalmába keríteni akaró imperialista és fasiszta förekoésekkél. Halálát ® szovjet népen túl dolgozók százmilliói gyászolták ars egész világot1’ akik szívükbe vésték Gorkij őrök életű tanításait. Alulról, a falvak frissen szántott barázdái közül indult el az új magvetés gondola'a: Baranya megyében az alakulási kongresszus előtt mái’ nyolc egységes falusi ifjúsági szervezet működött ás 15 községben létesült falusi összekötő bizottság, amely a szervezetek megalakulása.; készítette elő. A kongresszuson ezer és ezer parasztfiatal döntött helyesen jövendőjéről, amikor széles egységfrontot hozott létre a falvak ifjúságának érdekében. A baranyai fiatalokat 75 ifjú, köztük 10 leány képviselte. A kongresszus után új lendülettel indult meg a szervező munka Baranya megyében és ma már 20 egységes ifjúsági parasztszervezet működik. Működésükéit az egész falu szeretető kíséri. Erre mi sem jellemzőbb, minthogy Véménden például maga a lelkész is tevékenyen támogatja a szervezet munkáját. Az ilocskai fiatalok rohammunkával helyiséget állítottak helyre maguknak és színpadot építettek. Népi táncokat tanulnak, előadásokat tartanak. A villányi egyse-■ ges ifjúság futballcsapatot szer i vez, a véméndiek példamutatóan megrendezték a népi ifjúsági asztalitenisz bajnokságokat. A vé- méndiek az április 4-i felszabadulási ünnepen négy szomszéd község fiataljainak bevonásával országiig stafétajutást szerveznek, míg a majsiak előadást tartanak ugyanakkor a görög szabadság- harcosok megsegítésére. A kapos- szekcsői egységes parasztifjúsági szervezet elhatározta, hogy befásitja a falut. És szerte Baranya megyében, Csonkamindszenten, Görcsöny- dobokán, Erdősmecskén, Okorágon, Vókányban, Szentlőrincen, Király- egyházán és más falvakban ha- sonlóképepn dolgoznak a már megalakult szervezetek. Ahol pedig még nem alakult meg az egységes szervezet, ott mindenütt előkészítő bizottságok létesültek. A régi ifjúsági ének, amely egységbe szólítja az ifjúságot, hogy a végre felkelő nap alatt felépíthessük a dolgozók országát, most diadalmasan zenghet. Az egységben építő tanuló szórakozó ifjúságról pedig példát vehetnek a felnőttek is. Érdemes dolgozni mert megbecsüli munkánkat a népi demokrácia mondják a kitüntetett váróéi alkalmaséit ok azonban arra, hogy flzeiésfeépp®* havonként mindössze 20 db cig*' rettát kapott, és mert szülei tol" jesen elszegényedvén, még anV' nyi pénze ssesn volt, hogy a* ügyvédjelölti díjat megfizess®' jelentkezett, a városházán szeli®" mi ínségmunkára havi 30 pengi fizetéssel,, emellett egy hónapot mindig ingyen kellett dolgozni11 Később «záznszéki gyakornok lett, 1944 novemberében azonba-1 a Táros nyilas polgármestere, ür Szabados elbocsátotta. Az adók1" rátáinál tanúit könyvelni, »*í® pénzügyi szakértő lett, s magánszorgalomból lerakta az álla®' Az országos munkaverseuybe a városi közigazgatás i* belekapcsolódott, e hogy a versenyszellem minél jobban kifejlődjék, a rnárciu« 15-i, történelmi jelentőségű. törvényhatósági diszülés keretében a közigazgatásban már eddig is kiváló teljesítményt nyújtó három városi dolgozót egyenként 500—500 forintos jutáiomdij- ban részesitettek. BENK0 GYULA adószámvevő 1923-től, tehát huszonöt éve dolgozik a közigazgatásban. Egyszerű vasúti kistisztviselői családból szárma zik, nős, családos. Óramű pontossággal és példamutató lelkiismeretességgel dolgozik. Naponként többszáz ember is megfordul a szobájában, s mégis olyan, hogy szinte lenyűgözi az embert hihetetlen nyugalma, előzékenysége, udvarias modora, s az a végtelen szerénység, ami árad belőle. Dr BANDI LAJOS az egyik kitüntetett középiskolái, nak elvégzése után jogoj tanult, s 1932-ben doktori oklevelet szerzett. ügyvéd szeretett volna lenni, s ezért az egyik pécsi ügyvédnél „bojtárosikodott”. Tekintettel Maiim Gorkij: 6hcU a sáty-dincát Lejtőn a silkló a hegyre kú »zott, ott goraolyagba csavarta lestét és egy hús szorosból kedvtelve néztett az óceánra. Az égem égett a nap s az ormok az égbe titxkadt párát lehelték, míg lenn a kőre hullám csapódott hullám után ... De a szorosban, sötét mederben patak rohant le az óceánba, zörgő kaviccsal csörömpölő ... Febérszakallú tajtékja marta a vén hegyoldalt s vad bömbölőssel szaladt a mélybe ... A hús szorosba, hol gombolyagiban feküdt a sikló, törtmel- )ű sólyom hullott le egy nap, vérrel a tolién... Rövid silkoüval hullott a földié s ájult haraggal verdewte melle a tar kövei ... Ijedten iszíkolt odébb n sikló, de látta tüstént, hogy a madár csak pár perrcet élhet mindössze meg. Eléje csúszott s sziszegve mondta sz összezúzott madár szemébe t ..Mi lelt? Halódol?” ..Igen halódom — felelt a sólyom. mélyen lihegve. — De ««épen éltem... A boldogságot ismerte lelkem... Vívtam mere szén... Az’ég envém volt...! Mi nt én. közelről nem láthatod1 me^ sohasem... Szegény te!" [ „S az ég ugyan mi? A puszta' Ikéik űr ... Hogy másszam én ott? Jobb élnem itt lenn. nyirkos melegben így szólt a sikló a vadma dárhoz s titkon mosolygott vak dőreségén ... S ez járt eszében: „Hu -/állsz, ha csúszol, csa’k egy a vége: mindenki megtér a földbe egyezer s por lesz belőle ...“ A sólyom ékkor megrázta testét, kissé felállott s a s-Zű'k sorosban körültekintett: A szürke kőből víz bugyboré- Ikolt s a fülledt, dohos szag erjedt a légben. fis felkiáltott búsan- a «61 vom. 'kínlódva görcsös erői ödésben: „Szállnék csak egyszer az ég. be fel még! Ellent szorítnék szívem sebéhez... S vérembe | fojtanám!... Oh. harcnak üdvé!" Hallá a sikló « gondoltat ..Mégis szép fönn az élet. ha érte ennyi vággyal jajongt..." S a vamnadárhoz fordult tanáccsal: „Húzódj a mélység szélére s dobd le magad barátom' „Ha bírja ■szárnyad, élhetsz, talán még egy röpkr percig a i/ép azúrban!" A sólyom összerezzenve, büszkén egyel kiáltott s karmát a sziklába vágva, a szakadékhoz ’unszolta 'értét. \ szikla szélén »zárnvát kítír- hörögve, mélyen lélegzetet vett. szeme cikázott — s h Imiit keringve. Mint kő. csapódott a sziklafalhoz - aiáhanyatlón törtszérnyű tollát hullatta szerte... A hegy patalkja elkapta, vitte, lemosta vérét és hablepelben ragadta sodra a tengerig. S a tenger árja búsan verődött a part köveihez ... és. benne eltűnt a holt madár... II. A hű- szorosban feküdt a sikló - az égre szomjas sólyom halálán hosszá-an tűnődött. Majd feltekintett a messzeségre, az annyi széppel édesge- tőre. „Mit láthatott a holt sólyom ott fönn, e körben és lenn véget nem érő -húr magányban? Lelkünk halottan mit háborgatják ez égbe vágyó nagy7 szárnyasok? Vfj jó van ott fönn? En _is ki tudnám, ha egy rövid időre is bár, ott fönn lehetnék". Megmondta — s úgy lett. Gyűrűs fonatban a légbe pattant, ke-kenv szalagja villant a napban. Ki csú /.ni termett — nuul tud repülni!... Nem mérlegelte. Inbuilt a kőre, s hogy össze nem tört. nevetve szólt: „Ez. hát az égbeszálí'ás varázsai F vfeszahullásí Botor madárnép! Csaik teng a földön búsomgva, balgán, repülni állít s kínos magasban vágyódik élni. Am ott csaik űr van. Meg fény, fogyásig, de semmi étek - a füldMc-t- nc» támasz schobern. Mien a gőg hát?' Miért a vádak? Kendőzni véliiík a lkába vágyat, mentségül annak, ki élni itt lenn s dolgozni nem tud? Botor madár- nép! . v. De* engem immár rászedni nem fog! Mindent tudok márI hti -— jártam ott fönn... Magasra szálltam, röptöm kísértem, magam lehullva nem zúztam össze s a mindig erősebb hitem magamban. Szedjék ma. "'iV iá, kik a világot szerelni gyöngék,^ De én tudom mar, mi az igazság és altatásaik nem fog 11 ra j tani. l öldbő! születtem s a földön élek". T-s gombolyagva csavarva tea- let. feküdt liivalgón. fényiéit a tenger a napsiilós- ben s hullám bőszen Csapott a partra. S a vad robajban a büszke sólyom lumnusza harsant. rengtek a szijkldlk a habverőstül s ren- geí taz égbolt n szörnyű daltól: „Dío-érje zengő dalunk a bátruk sízent balgaságát! Bátor botorság — a földi létben nines bölcsesség más! Oh, büszke sólyom! Harcban legyőz, ve, omlott ki véred ... De el- •!"!’., ejfv, „nap — s a verosepp- leidbol ho szikla lobban az élet ‘•jen - merész szívekben fenv és lÄuölef0" ^ rásy ^"1 Ne bánd halálod... Te példádén fogsz a merészek - erős- 7 u j - dalaiban élni. fény 6- szabadság nagv úttörője! Jicserje zengő dalunk a bátraik szent balgaságát!" fivámviteltani államvizsgát. I. °sZ.‘ ■tályú aljegyzővé 1945 július 12- törvényhatóságy közgyűlés válási' tott« meg, s akkor került az e1' nők; osztályra, a fogalmazási szak' ra. Itt a személyzeti ügyek szak' előadója, s olyan óriási végez a legteljesebb precizitássá' hogy kivétel nélkül az egész közigazgatás elismerését érdemed6 M, BÖRÖCZ JANOS közüzemi szerelő 1927 óta áll a kalmazásban a városi közüzeme'' nél. Tanulni szeretet: volna, ®' után erre azonban nem volt le*'6 tősége, elvégezve az e’.ek‘ro®oS iparj iskolát, bekerült a közüze mekihez, ahol édesapja is 40 év® keresztül mint föszerelő dolgoz®“, — és szerelői beosztást kapott ' maga is. Kilencgyennekes csata® ból származik, kora ifjúságába bekapcsolódott a munkásznofkar lomba. A felszabadulás ó‘a '9®' sokat dolgozott, keményen kivett részét abból az újjáépítő inunkból, ami Pécs újraelektrlfikáláa, jelentette, amikor a szétroinbo.' vezetékeket rendbe kellett hoz® Böröcz elvlá-s vezetésével ®°‘ gozó szerelők a váms ,,villa'n'p' energiájának" az. őrei Ok tere®, nek ott mindig, ha valahol ® - van. megakad az áramszolgált^tt ^ Másfél hónappal ezelőtt, a® , kábelrobbanás történt s az e^.i Szigeti városrészben megsz.iirrt áramszolgáltatás, rövid idő a sikerült megtalálótok a bajt, *0$ zel nemcsak a lakóházakat ■\:\ el világossággal, hanem az *9A üzemeket is, úgyhogy nagY® f fennakadás a termeiéslben sc®.s2. tént. Életveszélyes munkát ytffZg nek, mert hiszen magasfeszult5^ árammal dolgoznak állandóan- Ami pedig kitüntetése®®1 ,ÍJ gz — mondja búcsúzóul —, hát n nagy meglepetés volt, és nagv örömet szer?-“- az J*L0 családnak. De az jqi a la an sokkal többet ..lent •udat, hogy az ember —eo ■»■fi- küzd és fárad. Igen jó tud® ^ bog . ha dolgozunk azt er észreveszi, hanem érték a**’ jutalmazza is a demokrád®-, Bóky Júlia (|r
