Új Dunántúl, 1947. október (4. évfolyam, 222-248. szám)
1947-10-14 / 233. szám
Világ pMlehfofcU egyesültetek! ÚJ DUNÁNTÚL " Tito tábornagy fogadta a magyar kormányküldöttséget. — Páncélosokkal vonulnak fel az arabok Palesztina határára. — Nylonharisnyások a pécsi erkölcsrendészeten. A . M A G Y 1 i R KOM M U NISTA P Á R í' 0 É L D U NÁNT U1 1 LAP 3 A IV. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM Ara 4Q 2illér PÉCS, 1047 OKTÓBER 14 KEDD Ä termelés foAjpamatosságáiiak biztosításáért hősi hol ált halt öt péesbányatelepi kommunista bányász Szianek Gyula, Csapó Janos, Hegyi Ferenc és Csankó Isfván a fokozott életveszélyben sem hagyták óbba az oltás munkáját — Trapp Károly elvtársai megmentéséért áldozta életét Hétfőn délután megtalálták a bányászhősök tetemét Iámét szereacséflenég történt a pécsvidéki szénmedence akna. Jában. öt kiváló bányamunkás lett áldozata ennek a ezercncsét- tenaégnek. A* újjáépítés hősei ezzek, akik esztendőkön keresztül dolgoztak nélkülözés közepette és most, mikor munkájuk^ gyümöL beérni kezdett, soha többé nem élvezhetik azt. Halálukat nemcsak a pécsvidéki szénmedence munkásai gyászolják, hanem — ország. Kötelességükön túlmenően dolgoztak! bár tudták, hogy a tűz megfékezésére irányuló munkájuk ezer veszéllyel jár. Nem hagyták el még akkor sem munkahelyüket, mikor parancsot kaptak erre. Ott maradtak, hogy elfojták a tüzet anélkül, hogy etfaUznák a tűz fészkét. Az elfalazás ugyanis egy munkahely kikapcsolását és így a termelés csökkentését jelentette volna és a mi hős bányászéivtársaink életüket kockáztatták, hogy a termelés folytonosságát biztosítsák. Ez a gondolat vezérelte őket, miközben a tfiz, a kifnvás elzárta előlük a visszavezető utat. Munkájukkal és halálukkal örök emléket állítottak a kommunista bányász ön. feláldozásának. Megszólal a vészjelző sziréna f Beszélgettünk néhány, a tűz ol- j tásában résztvetí bányásszal, aki- i két egy-két perces pihenésre I hoztak fel a napszintre. Arcukon 1 vastag réteg szénpor, amelybe I barázdákat vágott a lefolyó izzadtság. Elkeseredetten beszéltek a mentést akadályozó elemi ellenállásról. Okánként alig tudnak egy-két métert felmenni az elzárt munkatársuk felé. Már ekkor nem sok remény volt arra, hogy élve kihozzák őket A hőség kibírhatatlan és a 20 kilós mentőkcsziilékkel alig tudnak mczogni a hely szűk volta miatt. Csak ketten fémek be a gurít óba és emiatt nehezen jutSaombaton este 10 órakor a [Vcsfoinyntelepl András aknában ** ügyeletes szobába jelentés ér- keKett, hogy az 5. szint 11. szén. telepén tűz ütött ki. Megszólalt * sziréna és a mentők azonnal az aknához mentek. S z t a n e k Gyula főaknász, régi szakember azonnal a fűz szín. helyre sietett és megállapította, hogy a tüzet el lehet oltani anélkül, hogy ezt a bányarészt befa. lapjak. Azonnal lesietett az alap- vágatra és magával hivfa Csapó János és Hegyi Ferenc vájárokat,^ valamint Csankó István csillést. A mentők két bányász kivételével fel voltak szerelve mentakészülékkel és minimax oL tókészülékkel. Az oltást megkezdték és már-már úgy látszott, hogy műnké jók eredménnyel jár, amikor a tűz közelében gázkifuvás következett be. A kiömlött gázok miatt a tűz fokozódott és a levegő fojtóvá vált Időközben megérkezett Lugosi György bányamérnök is, aki látta a tűz elharapódzását és mivel a levegőben háromszázalékos sujtóléget mért, azonnal parancsot adott, hogy a munkások hagyják el munkahelyüket. A bányászok azonban figyelmen kívül hagyták Lugosi mérnök szavait és a nagy szaktudással rendelkező és a tűz oltásában gyakorlott főaknászra hallgattak akt szerint a tüzet minden veszély nélkül lokalizálhatták és így megmentették volna a tér. melőhelyet. ^ Lugosi bányamérnök, miután látta, hogy felszólítása eredménytelen marad, elhagyta a vcszélves tűzfészket majd felszólította az alapvágaton várakozó mentőket, hogy menjenek fel a tűzhöz. nak előre. « Az Üzemi Bizottság irodájában lázas izgalom uralkodik, A bánya- kapitányság, a bányaigazgtóság vezetői mind ebben ez irodában szoronganak. Az UB most éppen a mentési munkálatoknál van. — Azokat várják vissza. Valameny- nyiiik arcán szorongás és aggó. dalom ül. Aggódnak azért a négy emberéletért, amely teljes bizonytalanságban van elzárva a külvilágtól. A négy bányász és a főaknász a legjobb munkaerők közé tartoztak — állapítjameg az UB egyik tagja. Vasárnap este még éltek ? Lent a bárja melyén a negye, dik szint alapvága'tábsn sok mentőt találunk. Egy részük, akik nemsokkal ezelőtt jöttek ki a guritóból, mentökészülék nélkül vannak. A többiek felcsatolt lég. zőberendezéssel várják, hogy mikor kerül rájuk a sor. A legtöbb mentő már szombat éjszaka óta készenlétben van. Az aknán főznek számukra és még ebédelni sem mehetnek haza. Csak időnként szállnak fel a nap. szintre. Időközben visszajött két mentő. A lámpa halvány fényénél is jól látható arcukon a szenvedés, a nagy küzdelem nyomai. Lihegnek a fáradtságtól amikor leveszik ma. gukról a ment ókészüléket. — Nem tudom, mi lehet velük — válaszolja kérdésünkre Kovács elvtár*. Él etjeit nem adnak magukról. Vasárnap este még ágy tűnt fel, mintha megkopogtatták volna a légcsöveit, de lehet hogy ezt > zajt a leznhogó széntörmelékek okozták. Bárcsak sikerülne kimenteoi őket. A továbbiak során elmondja, hogy minden méternyi előrejutásért hatalmas erőfeszítésre van szükség. C enfimét errőI-e entiméterre köze- líethenek csak a kérdéses terű. let felé, olyan ütemben, amilyen ütembem sikerül mesterségesen leküzdeni a nagy hőséget. A hütóberendező készülék állandóan dolgozik. A hatvan fokon felüli, csaknem izzó levegőben nagyon nehéz az előrejutás. Hajdú elvtárs az áldozatok hozzátartozóiért Az első áldoz«*4 Időközben valószínű hogy égy gázkifuvás következett be, amely fokozta a tüzet és a hőséget valamint beomlást is okozott, úgyhogy a felküldött mentőcsapat a hőség és a gáz miatt nem tud. t« már elérni a tűz fészkét. Egyikük, Trapp Károly vájár elvtérs lefelé jövet el is vesztette eszméletét a nagy hőség miatt és lecsúszott a guritón. Társának azonban sikerült elme. nckülnie és mikor segítséggel vteszajöV, Trapp Károly már meghalt. A mentők a gurító egyik rekeszé- j ben találtak rá. A mentökészülék estében leesett a szájáról és a be- sZlvott gáz megölte. Pokoli hőseben, állandó gáz- veszélyben dolgoznak a mentőt: Az elharapódzott tűz ellenére már vasárnap éjszaka teljes erővel megindult a mentés. V alamennyi bányatelep mentői András aknára siettek. Emberekről vol sosó, családom* «plgozó emberekről, akik nekünk Kivétel nélkül elvtársaink voltai.. ^JhberckrőJ, akik tűz és beomlás kom szorulva e! voltak zárva a külvilágtól. Két óránként szálltak le újabb és újabb csoportok, de a hőség és a gázok miatt 5— 10 percenként kellett őket váltani A levegő 60 fokon jóval Felül, szinte izzóit és olyan mennyiségű szénmonoxiddal volt telítve, hogy egyetlen szippantás elegendő volt ahhoz, hogy életet öljön. Hétfőn egész nap hatalmas tömegek álltak az akna bejárata előtt. Hozzátartozók, ismerősök és családtagok vártak híreket a mentési munkák állásáról. Időnként kijut ide, a kapuhoz is egy-egy hír, amely beszámol a mentők munkájáról. Márcsak a gyászruhát öltött hozzátartozók reménykednek abban, hogy övéik élve kerülnek ki a mélyből. Kétségbeesetten kérdezgetnek mindenkit, aki lentről jön, hátha-hátha mégis van remény, hátha meg lehet még gien- teni övéiket, szeretteiket. És hiába komorodnak körülöttük óráról- órára sütétebbre az arcok, ők, a feleségek, anyák és gyermekek reszkető aggodalommal még mindig hisznek a hihetetlenben: hátha-hátha csoda történik odalent a gyilkos és mégis életet adó föld mélyében. Az egyik csoportnál egy öreg néni arról beszél, milyen jó emberek voltak. Dehát ilyen a bányász sorsa. Neki három fia lett áldozata a bányának a multban. Jól ismeri a valószínűleg szerencsétlenül járt elvtársakat.'A kom. munista Part gondnoknője és így gyakran találkozott velük. Ha dél. utánosok voltak — mondja — a délelőttöt mindig a párthelyiségben töltötték. A hétfő déli órákban érkezeit a helyszínre dr. Hajdú Gyula elv- társ, iparügyi államtitkár, aki a szerencsétlenül járt Trapp elvtárs hozzátartozóit kereste fel, valamint ellátogatott a még lent maradtak hozzátartozóihoz is. Ezután tanácskozásra ült össze a MESzHART igazgatóságával. A tanácskozás eredményeképpen a szerencsétlenül járt Trapp elvtárs hozzátartozóit segélyben részesítették. A hozzátartozókról, Hajdú elvtárs intézkedésére az Iparflgyi Minisztérium és » MESzHART közösen fognak gondoskodni. Mit sem törődnek a veszély fokozódásával A mentés a hétfő délutáni órák- Életjelt azonban nem tapasztaltak, ban lankadatlan erővel folyt. Aj Időközben, a késő délutáni órák- tiizet ekkor már sikerült olyany-jban adta ki a MESzHART igazganyira lokalizálni, hogy a mentés gyorsabb ütemben haladhatott. A füst már szétoszlott és a hőség Is csökkent. Ekkor már mintegy 10—15 méterre közelítették meg a tűz fészkét és azt a helyet, ahol a fentmaradt négy bányászelvtársat sejtették. Az, elörehatolás közben megtalálták az egyik bányamunkás gumlcipöjét, amiről arra követ, keztettek, hogy a közelben vannak. tósága a szerencsétlenséggel kapcsolatos hivatalos közleményt. A közlemény szerint a négy bányász beraftnaradásá- nak oka az volt, bogy a tfiz elfojtásánál a termeléskiesés elkerülése céljából elgátolás helyett a tűzfészek kiszedésével próbálkoztak és még a veszély fokozódásakor sem hallgattak az üzemvezető bányamérnök vissza, vonulást sürgető szavára. Megtalálták az áldozatokat Félhatot mutatott az óra, mikor ismét megjelentek a mentők a napszinten. A mentés befejeződött és emberélet helyett csak a holttesteket tudták felszínre hozni. A négy len Ima rád t és szerencsétlenül járt bányamunkás halálát közvetlenül valószínűleg metángázmérgezés okozta, de testük felismerhetetlenné vált a súlyos égési sebektől. A holttesteket azonnal a hullaházba szállították. • öt kommunista elvtárs, névsze. rint Sztanek Gyula, Csapó János, Hegyi Ferenc, Csankó István és Trapp Károly lett áldozata a péos- bányatelepi bányaszerencsétlenségnek. Mind az öten családos emberek voltak, akiknek hozzátartozói* ról most a vállalatnak, a társadé, lomnak kell gondoskodnia, mert a kötelesség, a munka áldozatai ők.
