Új Dunántúl, 1947. augusztus (4. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-17 / 186. szám
! ÚJ DUMnNTÜL 1 Kisorsolták a pártok-választási számát: eiüta K0HHIÍUHÍSI9 A MAGYAR H 0 M M ■Ü N ! S T A p A 8/T D E L 0 U NANTüL I-L A PDA 1 ÉVFOLYAM, 180. SZÁM Ara 40 iillór pecs, 1947 augusztus 17. vasárnap Üdvözöljük Dr. Lissák Kálmán elvtársat, az egyetem af rektorát! M indokol)«, hogy po-i napilap vezércikkben log-| egy tudományos Intéz-1 J*®“y belső «gyével, azzal, hogy választották dr. Lissák *9*» ugyan, hogy nem Intézményről van azé, jyarország egyik égye- négy közül; márpedig k az egész Dunántúl 2*"" gócpontja és kulturális 2**tatézinénye. Az egyetem JvTzxélván meghatározza tesrüle- 2* **M*6 értelmiség szellemi- hiszen orvos, tanár, jogász !VP*P *z egyetemi évek alatt ma- y* «dH szellemet viszi ki a yyiontha. másrészt többé-ke^bhá szellemi érintkezésben ma. wt wgsen egy etem Ónk rend- 2»« lontossága teszi számunkra ho«T üdvözöljük dr. vZ-’1* elvtárunt, az egyetem éj 2*J*»yzóJát, kinek irányítása Síi i* _______________________ W tartoznl közel 1000 fizikai l^vtehnlségl dolgozó és közel egyetemi hallgató. Hanem Way, hogy Ilyen kulturális, w*®ehnl és állami szempont- ÍJ1.* rendkívüli fontosságú hely— ós kommunista. Még 1,7"* választások előtt — mint ZJ^ezett egyetemi tanár — lé- JT** Pártba, mikor — valljuk be 9VJWÄ elhatározás és erős meg. WT®e*s, továbbá a múlt minden és bfinövel való hatászembelMrdnlás kellett Ilyen kk 7*0záshoz valakinek részéről, •á személyt kapcsolatai JJ« áll világhoz" kötöttek. r«há* mindenekelőtt üdvözöl- t-J" Iák dr. Lissák Kálmán rek- >aT.* kemény kiállású elvtár- hs,. y Például személyes fenéig]?* távolittattá el az egyetem- a régi „koronás” dcomá- nem minden ellenkezés eíU|^t&s Intézetében — a I dr. Lissák Kálmán rektorto£?ie5 előtt — 5 fizikai munkás ^ 4 munkáspárti volt. üdvöIt-T, ez aktiv kommunistát, aki ^7~eltßl lógva elnöke a MagyO (^!^®*®lsta Párt pécsi értelmiségi hu**°"jánafc. üdvözöljük benne a ji^^Ter Kommunista Párt raagy- szervezetének választmányi «kl minden választmányi ImjT?1 Jden volt; a pártmnnkára 1^9 kész elvtérsat. akt, hol érszakelőadással, hol vl- kiszállással, hol a munfcás- s^®9Tes csoportjainak felkere- ftT** jelentősen járni hozzá szervező és ielvllágositó lajulfejához. Nagy hivatali elíog- h>d„ nemzetközi jelentőségű *°ha«Z?Yos “»»kássága mellett, s«m vonakodott értékes párt- •£“* Is végezni. ^g^zonbart tévedne, aki azt c^j. “hmé, hogy ünneplésünk stvf4_*?y kedves és tekintélyes és 2®®* üdvözlésében merül ki e9és»n *® * tartalma és alapja l.lSs^,®nnepünknek. Nem! Ugyanis p*Ty!lí Kálmán elvtársunkat az tanárai önkéntes elhatá- a* 7 választották maguk fölé kormányzójává. An- ly« ** «gyedemnek tanárai, mehet, *°kan kézlegyintés kfséreté- lelzőv*|0,t^ls; eUnt^zni „reakciós" 'etafv ^ Es mégis ez a mi egye- a* első az országban, kommunista pártállású •wn választott! Merjük állítani, «Sem,, történelmi jelentőségű i«len. y« mert döntő fordulatot "s ”Ts7ág egész társadalmi Ufkaf szemlélet ében. És I ezért azt hisszük, helyesen járunk el, ha dr. Lissák elvtárs ünneplése alkalmából nem mulasztjuk el kifejezni örömünket és elismerésünket egyetemünk iránt, melynek kiállása dr. Lissák Kálmán, a kommunista mellett nem kisebb jelentőségű tett 1947-ben, mint amekkora volt dr. Lissák elvtárs kiállása pártunk mellett 1945-benl Talán semmi sem mutatja világosabban napjaink hatalmas történelmi változását, mint éppen ez a tény. Hiszen nem titok a pécsiek előtt, hogy egyetemünk a baloldal szemében a múlt egyik reakciós főfészkeként szerepelt és valljuk meg, nem Is minden ok nélkül. Es Íme, a lelki ielszaba- dnltság 3 éve elég volt ahhoz, hogy az ország egyik legfelsőbb kulturális Intézménye Is ilyen határozott lépést tegyen előre. Hazánk csodálatos iiamú anyagi és szellemi felépítésének valóban egyik ragyogó bizonyítékai Nagyszerű és felemelő érzés számunkra ezt látni és csak fokozza jövőbe vetett bizalmunkat, hogy a pesti egyetem bölcsészkara dr. Zsiral Miklós elvtársunkat választotta dékánná. S zóval nem elszigetelt jelenségről van szó, hanem „az új idők új daláról", hiszen társadalmunk szellemi életének legfelső rétege fette e hatalmas lépéseket a haladás Irányában! Még pedig — Ismételjük önkéntes elhatározásból; ezeket a díszes állásokat ugyanis titkos szavazással választott tudósokkal töltik be az egyetem professzorai. Mégis kételkednek egyes pesszimisták, az ÖTÖk áskálódók, no meg a sohasem hiányzó ellenségek, akik kulturális életünk vezetőinek ezeket a megnyilatkozásait nem annyira lelki átállitódásnak tudják be, mint inkább állítólag a múltban is tapasztalt alkalmazkodásnak és a mindenkori hatalmasokhoz való igazodásnak. De ha ünnepünk elrontása céljából mondják ezt, akkor visszafelé sül el fegyverük. Mert feltételezve, de el nem fogadva véleményük helyességét, hogy tudniillik napraforgó-politikát űznek az emberek általában és jelen esetben az egyetemek, ebből nem csak az következik hogy mi tévedünk a jóhiszemű lelki átállítódás megállapításával. De még jobban tévednek rosszakaróink, mikor kárörvendve mutatnak rá erre, hiszen ha nem meggyőződésből választottak az egyetemek kommunistákat rektornak meg dékánnak — amit mi nem hiszünk, — hanem a hatalomhoz való állítólagos mindenkori alkalmazkodó hatalmuk miatt — amint az örök ünneprontók mondják, — akkor ezek az áskálódók önkéntelenül is bizonyítványt állítottak ki rólunk. Ez a bizonyítvány szerintünk ugyan nem eszméink hódításáról és egye- íemes terjedéséről iszól, hanem arról, hogy ma mi képviseljük azt a hatalmat és erőt, melyben láthatják hazánk vezető szellemi rétegei is a jövő győztesét és amelyhez alkalmazkodni kell! De mi nem okoskodunk, hanem ünnepiünk, mikor üdvözöljük dr. Lissák Kálmán elvtársunkat még sokáig támogatja is az életbe kikerült diplomást, hiszen legliiva toitabban tudja volt tanítványait minősíteni és a képességeiknek leginkább megfelelő pozíciót megjelölni. Róhosi Mátyás válasza Szakosíts Árpádnak: A munkásegység hangoztatása a szociáldemokrata ^parl munkásoknak kommunista párttal való egyesülés elleni bizonykodás pedig a polgároknak szól, akiknek nem kell a munkásegység Rákosi Mátyás pénteken az ajka- csingervölgyi bányatelep dolgozói előtt mondott nagy beszédet. A miniszterelnokhelyettes beszéde a választási küzdelem eddigi legjelentősebb megnyilatkozása. Rákosi Mátyás beszéde elején részletesen foglalkozott az ország’ gazdasági és politikai helyzetével. Ezután az új választójogról beszélt, amelynek alapján a nép ellenségei, a fasiszta reakciósok elvesztik szavazatukat — Ez az intézkedés — mondotta Rákosi — a dolgozó nép álta-j lénos helyesléséivel találkozott ,de’ nem nyerte meg a régi úri rend híveinek tetszését. A régi rend hívei minden erővel gátolni akarják azt, hogy kimaradjanak a választójogból, mert tudják, hogy a választáson keresztül érvényesíthetik befolyásukat demokráciánkra. Százezerrel több a szavazó Budapesten, mint 1945-ben — Tulapdonképpen mi is a helyzet? Most érkeznek az első számbeli eredmények. Budapesten, ahol a reakció azt híresztelte, hogy félmillió embert zártak ki a választójogból; az első nyers eredmény azt mutatja, hogy most százezerrel több lesz a szavazásra jogosult, mint 1945-ben volt Ez azt matatja, mennyire el tudja szédíteni még ma is a reakció suttogó propagandája hiszékeny körök véleményét A vldékTől hasonló rémhírek keringenek, holott az összeírásokról befutott eddigi eredmények lényegében olyanok, mint a pestiek. — Kétségtelenül voltak hibák is az összeírásnál — folytatta a miniszterelnökhelyettes. — Mintegy százhúszezer (teszelró volt az országban és ha ezeknek 99 százaléka rendes demokrata és csak egy százaléka nyugatos tiszt, vagy fasiszta — mert ilyen Is befurako. dott az összeírófc közé —, akkor is legalább 1200 Ilyen reakciós működik az összeírásoknál. Ahol mód van rá, természetesen orvosoljuk ezeket a komolyabb hibákat. — Garantáljuk, hogy amennyiben az MKP-ról van szó, a választások tiszták lesznek — hangsúlyozta Rákosi. — Már elmúlt a választási agitáció« időnek több mint a fele, de még sehol az országban a legkisebb rendzavarás nem volt Az ellenzéki pártok is nyugodtan megtarthatják gyűléseiket, szapul- hatják a demokráciát, ahogy jól esik és semmi bajuk nem történik. Rákosi Mátyás ezután végigtekintett a választásokon résztvevő négy koalíciós párton és megállapította, hogy a választási szövetség pártjai már 1944 december óta vezetik az országot, szemben a többi párttal, amelyek majdnem kivétel nélkül szembeoáilnak a demokráciával. Az egységes munkáspárt kérdése Rákosi a továbbiakban a mnn- kásegység kérdéséről beszélt. — Szeretnénk — hangsúlyozta ha a munkásegység a jövőben még erősödne. Az egységfrontban — éppen a választásokkal kapcsolatban — kisebb-nagyobb súrlódások mutatkoznak. És mert mi kommunisták szembe szoktunk nézni a dolgokkal és a tényekkel, ezekre a súrlódásokra azonnal felfigyeltünk. Látjuk, hogy a választási harc kezd helyenként helytelen irányba fejlődni. Ezért szükségesnek tartottuk felhívni rá a figyelmet. — Két héttel ezelőtt Csepelen beszéltem erről — folytatta Rákosi —, rámutattam, hogy a két munkáspárt versenyez egymással és ez a versenyzés, harc, vetélkedés bizony nem egyesít, hanem szétválaszt. Mi magyar kommunisták, akik tudjuk, hogy ebben az országiban mennyi még a reakciós eTŐ, nagyon szeretnénk, ha a két munkáspárt az erejét és energiáját nem arra fecsérelné el, hogy egymással versenyez. Mi azt tartanánk ideálisnak — mondottam Csepelen —, ha a' két munkáspárt viszonya olyan’ szorossá válna, hogy a két párt! egyesülne és egységesen, mint egy osztálynak egyetlen pártja, segítené felépíteni és felvirágoztatni a magyar dolgozók hazáját. Reméljük, hogy eljön az idő, amikor ezt a célt el tudjuk érni. — Ezt a kijelentésemet — mondotta Rákosi — szociáldemokrata barátaink rossznéven vették tőlem. Ügy állították be, hogy én azonnali egyesülést követelek. Egyre- másra hallom most a válaszokat, hogy ők a munkásegység mellett vannak, de a munkáspártok egyesüléséről soha szó nem lehet. Ries István igazságügyminiszter elvtársam azt is mondotta az egyik gyűlésen: nagyon rossznéven veszi tőlem, hogy ezt a kérdést felvetettem. — Engedjék meg, hogy erről a kérdésről . két szociáldemokrata nyilatkozatot olvassak fel — folytatta a miniszterelnökhelyettes —, mindkettő a Szociáldemokrata Párt főtitkárától, Szakasits Árpád elv- társtól származik. Az egyik 1944 október 10-én kelt, amikor mindkét párt a földalatt volt még és a fasiszta terror a nyilas bitangok ellen szövetségben harcolt. Ebben a helyzetiben a két párt vezetői megegyezést írtak alá, amelynek 2. pontja így hangzik: „A Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt megállapítja, hogy a magyar munkásosztály harcos, forradalmi egységének továbbfejlesztése szükségessé teszi a két párt egyesítésével az egységes és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt megalakítását. A jelenlegi viszonyok között azonban a két párt egyesülési feltételeinek kidolgozása csak gátolná a két pártot a közös feladatok elvégzésében, ezért a két párt egyesülés-kérdésének megoldását a háború utáni időre halasztja.” Ez volt Szakasits Árpád elvtárs véleménye 1944 októberében. És hogy ezt később is vallotta, arra nézve idézem tavaly április 29-én a Sportcsarnokban tartott beszédé, bői a következőket: „Mint szabad, független és önálló párt szétbonthataüan testvéri kapcsolatban akarunk egy ütthal adni a nagy kommunista párttal. Mint ahogy nem iellet szétbontani a munkásosztályt, éppúgy nem lehet szétszakítani együttműködésünket sem. Ezt az egységet megőrizzük és továbbfejlesztjük mindaddig, amíg el nem érkezik az Ideje annak, hogy a két munkáspárt egybeolvadjon.” Vasárnap, augusztus 17-én Siklóson délelőtt 11 órakor Komlón délután 4 órakor Farkas Mihály elvtárs főtitkárhelyettes, pártunk Báránya-tolnai listavezetője beszél választóihoz Mindnyájan ott leszünk!