Új Dunántúl, 1947. július (4. évfolyam, 146-172. szám)
1947-07-20 / 163. szám
2 Ü3 DU N ' m 'T "> L vm íöuns m lg? tekpítettek ék ,,. Nagynémet honfoglalás Magyarországon (O) A germán imperializmus előretolt helyőrségének: a svábságitak története a magyarok szabad mozgásának megtiltásától* a kedvezményezett állam- polgárságon és a Schwäbische Türkei lázálmán át a kitelepítés! listákig Múlt vasárnapi számunkban ismertettük a magyar telepe- sek történetét a randéfalvai ve. s/edelemtől a demokratikus földosztásig. Most lássuk, hogy kerültek ide és milyen célokat szolgáltak azok, akik évszázadokon át elfoglaltak helyüket a magyar földeken. A német térhódítás korszaka a negyven évig tartó kuruchá- borúk befejezése után kezdődik A hódító politika fő színtere a Délvidék és a Dunántúl volt. A német történelemtudomány min dig lelkiismeretes gonddal és „tiszteletreméltó nemzeti érzés tői fűtve“ figyelte a haza testéről leszakadt németség sorsát. Ezekből az aggódó vizsgálódások bili született meg az úgynevezett. néptalaj (Volksboden) és ikultúrtaLaj (Kulturboden). E szerint például: ahol a német nép tagjai meg- jelentek azt a földet német népi és kultűrtalajjá tették, az a terület tehát német földdé vált. így vált Dunántúl is német nép- és kultérfalajjá. A honfoglaló magyarság a honfoglalás idején ezen a földön számottevő németséget nem talált. Sőt később: az Anjou és törökkőn névjegyzékek a Dunántúl túlnyomó részén színtiszta magyar lakosságról tanúskodnak. Ami a török időket illeti, köztudomású, hogy a török, német lakosságot nem túrt meg határai között. A török hódoltság után, ahol népfölösleg mutatkozott (magvar), a belső település, a népi migráció azonnal meg is indult. Erről nemcsak hiteles adatotk szólnak, hanem elsősorban a bécsi kormányzatnak azok az in fezkor!ősei. amelyek megtiltották a magyarság be költözését számos városunkba és környékére, továbbá az or szagnak Szeged vonalától délre eső vidékeire. A belsp terjeszkedés elemi kényszerére jellemző, hogy a tiltott területeken megjelenő ma gyár települőket a kormányzat katonasággal verette szét. Az osztrák kormányzat célja ■i magyarság gyöngíiése, sőt a föld színéről való eltüntetése volt. A magyar nép erőszakos eltüntetésének elveit és munka- tervét Kolonie bíboros „Ein- richtungswerkje“ félre nem érthető tisztasággal foglalja össze: „A többi között mindig a nénire <k, különösem Felséged örökös német tartományaiból, mind közemberek, mind magasabb állásúak előnyben volnának részest ten rí r>k. Ezáltal a magyarság germanizáltassék, a forradalomra hajlamos magyar vér mérsékel tessék." Magyarlak letelepedni tilos! Lassan megváltozik a Dunántúl képe. Számtalan ősbirtokos magyar család eltűnik, mint pl. Somogyi. Váradi, Mafáthv, Ko- rotnav és helyükbe m -g* árn'áb hatatlan Herrmann L askovirh, 1 estetich, Zilizedért jón. A német altatva ló ekkor va- gyón tárgya urának. A braun- achwejgi herce;r például hatezer alattvalóját adta el katonának Angijába. A németség erőszakos térhódítása tulajdonképpen 1781 utáni időkre tehető. Európában elsősorban Magvaronszág felé. míg Amerika és » Carolina- szigetek területére is jutott belőlük. 1 Topót szabadabb, munka és kereseti lehetőségeket nyújtott a számukra. Olcsó gazdasági felszereléshez juttatta őket. Jogi kiváltságokban részesítette a telepes németséget. • Egyes városokban és területe- ken a magyaroknak nem is 'ölt szabad letelepedniük, s a már ottlakő magyar őslakosságnak viselniük kellett a bevándorlók állami telepítésének költségeit is. \ má“ Vidékről letelepedni kívánó magyar őslakossággal -zömben a császári hatalom felvonultatta fegyveres erőit, és nem egyszer megtörtént, hogy ezeket a magyar telepeseket szét is szóratta a fegyver erejével. Minden kedvezmény a germanisáléknak Pécsett a németség a „honfog. la ló" öntudatával telepedett le. Kiváltságai és előnyösebb artja- gi heivzete mnak kirívóbbá tették az e földön ez.ernyi nvotnórúsá- gol f*‘ bajt átélt szegény magva- ■iik életét. Az. a telepes, aki Pé esett házépítésre legalább ezen forintot költött, ha német volt az illető, öt évi teljes adómentességet kapott, ha pedig ma gvsr volt, esek három évi adómon tesség járt néki. Habár az akkori kormányzat J 0 J J O N a legerélyesebben támogatta német települőket, Hurimann Rudolf, német kutató tudós ígv vé lekedik róluk; ..Dologkerülő tiaplopók és olyanok, akik büntetés «lói menekülnek. Milyen 'kultúrál hozhatott ez a nép magával? A földműveléshez nem értett, hiszen nem is érthetett. mert a Rajnán innen és túl egészen más volt a föld képe. Az akkori Tolna megye korlátlan ura „gazdátlanul kóborló csőcseléknek" nevezi őket, pedig f. hó 27-én Harkánylüréönr 0 Kcrcskedehn H'N'mazolíalt állói indított hülönvonatíal „A /VÍV AN A Pl“ táncról egybekötött (árta»$hiróndulörpukm lánc délután 4 órától az újonnan rendbeUoiott Harkányi ,, VIRÁGCSOKOR” herífielyiségében ,í«fly elővételben a Szakszervezetünk Qöndnohénú Kossuth Lajos-át 35 szóm alatt kapható tudvalévő, hogy ő telepítette be Tolnát, Baranyát és Bácskát. Sóik a panasz, hogy a földműveléshez nem értene*, a kapott marhát eladták, szökni próbáltak vagy elkóboroltak. A 'Diómét telepességnek meg kellett birkóznia a maga környezetével, k hozzáalkalmazkodni. Követnie kellett a hét-évszázados magvar példát Nem hozhat lak tehát, semmiféle kultúrát magukkal A sokacok és a németség a magyar alapra voltak fénytelenek építeni kultúrájú kát. Mintegy 100-150 év kellett hozzá, hogy a bevándorolt németség a tájhoz edzett m-agyar lakosság évszázados előnyét behozza. Ebben mindenesetre nagy segítségére volt a sok juttatott előny, a kedvező elhelveákedés, a majdnem zavartalan békesség, 1 véráldozat hiánva, 9 (kemény szelekció, amelyet •* új 'környezet -minden pionír népen végrehajt. • A cél már akkor is: bekebelezés l behsburgi politika nyilván való volt. Germahizálni, németekkel tölteni fel a magyarság sorait, hogy azután adandó alkalomkor könnyebben végre lehessen hajtani az országnak a birodalomba való bekebelezéséi A németség tehát elfoglalta a helyét & berendezkedett. Helyzetük igen kedvezően alafknlt. Amíg a helyi magyar birtokosok "» 4 holdon voltak kénytelenek gazdálkodni, akkor ók 25-5(1 holdat mondhattak magukéiul ak. Ezt az előnyt behozni később sem tudta a magyarság. A németség, elsősorban pedig a sváb«ág semmivel sem árulta el, hogy tudatában volna a küldetésének. Pedig valójában nem szalasztottak el egyetlen egy alkalmat sem, és egy pillanatra sem feledkezett meg arról a feladatról, amelyet Mária Terézia gondos előrelátással kijelölt. számára, Ctealhafatlanul tudták ezt 1848-ban is. Mindez 1879-ig foly le. Majdnem pontosan abban az időben, amikor Erdély önérzetes, szabadságához élete árán i* ragaszkodó székelysé- get Bukov ágyúi és legényei menekülésre kcjn vezért tettek. Mintha 'kiét irányból egyszerre akarták volna a célt megközelíteni: a magyarság kiüldözésével és a németség betelepítésével. A fantom kossá tostet ölteni Hitler messze volt még az uralomra jutástó'1, de ,i későbbi - iiwübisebo Türkei földjét már a 2t>-28-as években mejrborzöU- itta a különös német Fuvallat, T uiajdonképpen attól, amikor Ausztria megszűnt számottevő hatalom lenni, a svábság félemelte fejét ÓS csak jeladásra várt. Akár egy Hitlertől, akár egy Vilmos császártól, akár pedig egy Híndcnburgtól. Maga Baseh is az „eszme“ bölcsőjének tekintette ezt a földet. Hitler uralmának első fejezetével esik egybe: kiadta a jelszót: „Ein Volk, ohne Baum!“ S ettől (kezdve a föld megdobbant, a menetelő lábak ütemére. Lendülő karokat látunk, köszöntéseket hallunk, amelynek semmi köze a jónapot-hoz. sem az adjon Isten-hez. írások kerülnek a kezünkbe, amclvek a magyar nyelv legelemibb tör véne eít rugdalják föl, jekzavakaf ás ..gondolatokat" olvasunk, ame- Ivekból hiányzik a magyar é*z és szí' világossága Vezéreik tűnnek fél. akiiik tegnap mégBach- hoszárok voltak - Haynán narancsának engndplfncskedteík Látunk hősi mozdulatokat, amelyek csak az idegen -erők tiszteletét leplezik Szobrokat emelünk. Klébels- bergnek. ennek a nyugati .bochkültur" fónyébej) repdeső kultúrgiliszlártak, meg máso-'k >o 1t. Rákosi Krebsztier Jenőnek, .ennek az imperialNa „barmine millió“ magyarról álmodénak. Megfeledkezünk B«la»a Bálintról, Zrínyi Miklósról, Berzsenyiről. Bessenyeiről, meg a többi ékről, akiknek a neveit már gyermekkorunkban be. vésték a Szíveinkbe, de ki. kiáltjuk He réz cg (Hérczógj Ferencet írófejedelemmé. Az Ausland Institut által irányított propaganda valósa ágai megőrjítette svábjainkat. Mindenkit terrorizáltak, aki tutin fújt velük egy követ. Sx><Ima- kazlakat gyújtottak fel, szőllő tőkéket tapostak le, gyümölcs; fákat csavartak ki, templomi provokációkat, rendeztek, gyermekeket bántalrmazfnik, köpdös- ték meg. Nyíltan hirdették, hogy a nu- cyaro-khoz bű Svábokat, magyarok* t é» zsidóikat átdobjak a Dunán az új Birodalom új határán. A legszörnyűbb bosszúit ígérték arra a napra, amikor Hitler, ez a fantaszta őrült megvalósítja totális győzelmét. Csak csekély azoknak száma, akik hazájukká fogadták azt az országot, atmely otthont nyújtott számukra. De «kiket nem szédített meg a Volksdeutsch propaganda, akik magyaroknak vallották magukat és magyarhoz méltó magatartást tanúsítottak., azokat ez az ország is egyenlőjogú polgáraivá fogadta. A történelem ítél ószéke — ez az örök bíróság -— igazságot ' szolgáltatott. A magva re! le nes svábságnah ki kel! menniük* így van ez jól. így helyes! A Magyar Kommunista párt magáévá teszi a magyar parasztság nak ezt az évszázados problémáját, S Rákosi Mátyás lefutó bbi bejelentésében — „Még a választások előtt, vagy legkéső bb azután kitelepítjük a volks. bundistákat“ — nincsen bosszú, nincsen teőzeleguiakarús. Rákosi Mátyás a történelem egyik végrehajtó keze. amely igazságot szolgáltat a hosszú' évtszáza dós „magyar kontra német" perben. E. J Órák, ékszerek, t4 kar. jegygyűrűk Krimker és Sánta iókaí-tér 9 Asszonyok 'A függönyeim ablak mögött lassan világosodott az ég, átmos szürkeség lepte el a szóba sze gényes bútorait, Anna nehezen ébredt fel, sokáig hunyorgatott a szürkeségben. Először nem is tudta, hol oan; álmában egészen más tájakon járt és sokáig tartott, amíg rájött, hogy a sivár ét riasztóan szegényes szobácska az ö otthona. Óvatosan kinyújtotta kezét a féUábú székhez, amelyen ruhái feküdtek gondos rendben. Teste. hozzáüiödöH fiacskája testéhez, megmerevedett egy pillanatra, nehogy felébredjen a gyerek. Anna féüxégkor rászánta magát, hogy felköltse a kisfiút. A gyerek nyöszörögve akart fo~ oábbaludm. Akármennyiig fájt Anna sávé, kiemelte az ágyából, felöltöztette. Munkába mentek, Tóthné nagyságos asszony üzent tegnap, hogy jöjjön Anna mosni. Hét óra volt, mikor Tóthékhoz értek. A család még abutt, csak az asszony volt ébren Együtt hordták a szemnyesruhát a mosó konyhába, Axnta sóhajtozna nézte, milyen, sok van, A nagyságos asszony kiadta a szappant, kekít&t. — Nincs több, ne pazaroljon, — mondta. És mert jó asszony volt, megkérdezte, hogy szereti-e Anna a zöldbabot 4zt főz ebédre. Déli. két óráig egyfolytában szappanoszta, súrolta kefélte a nagyságos asszonyék ruháját. Egy-egy darabnál felsóhajtott: Hajh, ha nekem ilyen lenne! De nem gyakran. Minek fájjon a szíve, azzal úgysem segít magán! Két órakor ebédelni hívták, megtörölte a kezét, egészen ráncos volt a mosástól — kikiáltott az udvarra Palkó után. A gyerek a házban lakó fiukkal játszott, éles kis hangocskája egész délelőtt megnyugtató muzsikaként kísérte anyja munkáját. Karjára vette a kisfiút és bementek Tóthék lakásába. Terített asztal várta őket, ki volt merve az étel. Tóthné kenyeret szelt nekik, nagy széles, fehér kenyér- szeletet: Palkó éhesen és mohón kapott utána. Anna elmesélte, h-ogy már hetek óta nem hinták mosni, az embereknek nincs pénzük, meg ár. egésznapi koszt is drága- Inkább nem. tartanak nagymosást, a nagyságák elmossák hetente a szennyest. Tófkrié megértőén bólogatott, beszámolt az 6 gondjairól is A férje pénzt vett kölcsön és nem tudja visr- szafizetni. Együtt ebédeltek, el- panaszkodták sorsukat egymásnak. Anna nem is gondolt rá, hogy ez az asszony .nagysága“ és Tóthné elfelejtette, hogy Anna a mosónője. Palkónak kétszór is mert a főzelékből, ebéd után pedig két nagy francia barackot nyomott a kezébe. Annának ettől jó kedv* lett, megkönnyebbült lélekkel állt újra a mosótaknő elé. Tóflmé lement hozzá a mosókonyhába, segített öblögetni és együtt vitték a padlásra a ruhát. Kovácsáé, a szoituzcdaaszony, éppen kilépett az udvarba, megbotránkozás nézte Tóthnét. Az taoarbaiötí. sürgetni kezdte Annát. RákiabálJ. Palkóra, hogy né ugrál jön amytt ff irtaim eszébe jutott, hogy ő na.(jysá^o* aszszony Előre félt hog ti Ko üácsné elpletykálja majd az utcában: Tóthné, hio&falnokasz- szony létére, segített a mosónőiének, aki pedig megkapta munkájáért a bért... Este Anna. holt fáradtan ment haza. Háta, dereka, lába szagolta kegyetlen.ül. A rossz szó, Tóthné megváltozott magatartása okozta mégis a legnagyobb fájdalmat. Sírva fektette le Palkót a szalmazsákon agyra. Ö még feni- maradt Elolvasta az ujságlapot, amibe a ,acsorát csomagoltak. „A hárómeves terv * munkanélküliség megszűnését, a munka megbecsülését hozza * dolgozóknak/“ —- olvasta könnyes »zeniekkel. Nagyot sóhajtott, reménység ébredt benne. Mosolyogva bújt ki fakó, foltos, tízesztendős ruhájából és fáradt, munkában hajszolt teste nagyot znppani * szalmazsákon. Sz. li. »
