Új dunántúl, 1947. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-22 / 139. szám

9 ÜJ DUNANTOL 1947 JÜNIUS 22 Nem lett eleget beszolgáltatást kötelezettségének Eljárást indított a rendőrség a szentlőríncí gazdasági iskola ellen Még a mull év fisáén hosszú riportsorozatban foglalkozott az Új Dunántúl a szentlörinci gazda­sági iskolával. Feltártuk az ottani visszaéléseket. Akkor nem tör­tént intézkedés a tanárok kicseré­lésére, így bekövetkezhetett az, amiről ma egyszerű rendőrségi hír számol be. A szentlörinci gazdasági iskola a földreform során 200 kai. bold földet kapott mintagazdaság lé­tesítésére. Ez a pécsi és szabadszentkirályi országút mentén terül el. Ugyanakkor Tarcsapuszta cse­lédjei is juttatásban részesültek, de csak 5—10 kataszteri holdat kaptak. Házhelyet pedig Tarcsa- és Keresz­tespuszta között. Ezek a házhe­lyek azonban egészségtelenek vol. tak, mert lápos és mocsaras vidé­ken terülnek el. Az újgazdák látva, hogy az is­kola nem műveli a földjeit, kérés­sel fordultak a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy házhely­igényüket az országút mentén elé­gítse ki és a tangazdaság részére 100 kataszteri holdat hagyjanak meg, amit aztán rendesen meg tud művelni. A tanár urak azonban más véle­ményen voltak. Az állították, hogy „rendesen gazdálkodnak". Hajlan­dók voltak a Termelő Bizottság vé. 'reményét kikérni. A Termelő Bi­zottság meg is tekintette a földe­ket. A bizottságban benne volt a tangazdaság igazgatója, a terme­lő bizottság elnöke és két kis­gazdapárti tagja. Ez a törvényes rendelkezéseket sértette tehát megismételték a vizsgálatot, ebbe már belevonták a többj párt képviselőjét is, gon­dosan ügyelve arra, nehogy vélet­lenül szakértő kerüljön bele. így ez a bizottság is csak fél­munkát végzett. A MKP helyi tit­kára azonban tisztában volt azzal a veszéllyel, melye.t a közellátás szempontjából a kihasználatlan 200 hold jelent. Fáradságot nem is­merve, megtekintette a tangazda­ságot és az ott észlelt visszaélé­sekre felhívta a rendőrség figyel­mét. A rendőrség lefolytatta a nyo­mozást és megállapította, hogy a tangazdaság tulajdonát képező egyik kukorlcagöréban nagy­mennyiségű (kb, 30—35 g) nap­raforgó olajosmag fekszik ki­es épeletlenül és tönkremenve. Ugyancsak nagy százalékban romlott álla­potú, júniusban kicsépelt szója­babot és muharmagot találtak. Beszolgáltatási kötelezettségük­nek nem tettek eleget A súlyos bűncselekmény elkö­vetéséért a felelősség elsősorban Szölgyéni László gazdasági iskolai tanárt, a tangazdaság ve­zetőjét, másodsorban pedig Vár­hegyi Józsefet, a közvetlen fő­nököt terheli. A Rendőrség az el­járást megindította. 500 Forint iuiaiom aki a Grünberger féle fotó­laboratórium Barcsról 1944- ben elvitt felszerelésének nyomára vezet. Diszkrét ér­tesítések: Weinberger. Budapest, Wogymerö'U 8 A nők tanuljanak meg élni a demokrácia-adta ajándékkal, — az egyenjogúsággal Mikor egy leánygyermek az u. n. „középosztálybeli" családban megszületik, első öntudatlan cse­lekedetével csalódást okoz szülei­nek, akik egyöntetűen így sóhaj­tanak fel: Csak leány! Es ez a sóhajtás pecsétel meg a leány­gyermek nevelését és későbbi egész életét. Ott, ahol fiúgyerme­kek is vannak a családban, a kis­lányok mint másodrendű család­tagok szerepelnek, A leánygyer­mekek mindig háttérbe szorulnak fiútestvéreikkel szemben. Ha a család szűkös anyagi viszonyok között él, elsősorban mindig a fiúk szükségleteit elégítik ki és csak másodsorban a lányokét. A leányokat a szülök, különösen az édesanya állandóan figyelmezteti, hogy nekik nem minden szabad, ami a fiúknak meg van engedve, nekik szerényeknek, engedéke­nyeknek kell lenniük, mert ők csak lányok. Az iskoláztatás szempontjából is csak a második helyet foglalják el a lányok és sok tehetséges leánygyermek nem tanulhat tovább, mert még abban az esetben is, ha fiútestvére ke- vésbbé tehetséges, a szülők első­sorban Őket taníttatják, mondván, a fiúnak okvetlenül kenyeret kell adni a kezébe, a leány meg majd csak férjhezmegy. A leányokat az iskolában olyan szellemben ne­velik, amelyből állandóan kitűnik, hogy ők tulajdonképpen „másod­rendű létivek" a társadalomiban és a „teremtés koronája": a férfi. Ennek következtében a lányok többsége (kevés kivétellel) csu­pán kötelességiből tanul, tulajdon­képpen egyáltalán nem érdekli tanulmánya, nine* benne semmi­féle ambíció, nem akar pályát vá­lasztani, hiszen neki csak egy célja lehet, amit állandóan a fü­lébe duruzsolnak: — minél előbb, minél jobban férjhezmenmi. Ál­talában még ma is az a felfogás, hogy a leányok jövője, meg­élhetése legalább úgy _ biztosít­ható, ha féi jhezmennek és férjük eltartja ökot. Ilyen nevelés és az életre való ilyen előkészítés kö­vetkeztében természetesen « leá­nyok egyetlen vágya, hogy térj hezmenjenek, mert azt hiszik, hogy ezáltal az élet minden prob­lémája megszűnik számukra, hi­szem leset férjük, akit szeretnek-és aki eltartja őket. Ha kijárták az iskolát és állásba kerülnek (mert csak kényszerből teszik ezt), állá­sukat csupán átmeneti foglalko­zásnak tekintik, mert állandóan ott lebeg előttük a végcél: a férjhezmenés. Munkájukat nem te­kintik hivatásnak, nem igyekez­nek magukat abban a szakmában, melyben dolgoznak továbbképezni, elvégzik kötelességszerűem, — mint az iskolában, — munkájukat, miközben a mesebeli királyfiról ábrándoznak, aki majd megváltja őket a szürke, hétköznapi robot, tói. Mint fiatal tisztviselőnők nem gondolnak és nem is gondolhat­tak eddig arra, hogy ha tanulnak, igyekeznek, ők is lehetnek cég­vezetők, igazgatók, eszük ágába sem jut, hogy versenyezzenek a férfiakkal, akik 'előttük, mint fei- söbbrendű lények állnak, mert hisz gyerekkoruk óta így tanították őket. Nincs önbizalmuk, szeré­nyen félreállnak a férfiak htjá­ból és ezt egészen természetesnek és magától értetődőnek találják, hiszen utóvégre ők csupán nők, másodrendű állampolgárok, akik talán még hálának is azért, hogy a legalacsonyabbrendű, gépszerü munkát bízzák csak rájuk és ezért még fizetnek is. Egy szép napon azonban a Iratai magyar demokrácia váratlan aján­dékot ad a nőknek: egyen­jogúságot,. A fentiek szerint felnőtt leányok és asszonyok ki­csit csodálkozva, d.c inkább kö­zömbösen és értelmetlenül fogad­ják az ajándékét és egész egysze­rűen nem tudják, mit kezdjenek vele. Van' olyan is, aki mosolyog rajta és átmeneti dolognak tek’nti az egészet. Legtöbbje azonban közömbösen megy el mellette, nyugodtan folytatja eddigi életét és még csak'gondolatban sem fog­lalkozik azzal, hogy vájjon mit ts jelent az egyenjogúság, milyen előnyöket és milyen kötelessége­ket hozott a nők számára. A de­mokrácia ugyan megadta az egyenjogúságot a nőknek, de a férfiak minimum 80%-a csak mo­solyog rajta, nem tartja ko- molv dolognak, egyszerűen nem tudja és nem ts akarja elképzelni, hogy a nő, aki születésétől lógva haláláig Végigkíséri életét és Úgy. Szólván csak azért van a világon, hogy gondozza, kiszolgálja és ké­nyelmét biztosítsa, most éppen olyan, vele egyenrangú lény lett, akinek talán nem is éppen a leg­főbb gondja, hogy részére a min­dennapi ebédet megfőzze és lyu­kas harisnyáit megsitoppolja. így tehát, minthogy sem a nők, sem a férfiak nem veszik komolyan ezt az egyenjogúságot, marad min­den a régiben. És még sem, még sincs egészen így! Mert azért mégis akad a nők között egy maroknyi élcsapat, amely átlátja a helyzetet és min­den törekvése odiairányul, hogy a nők egyenjogúsága ne csak pa pároson legyen, meg, hanem a va­lóságban is. ök tudják, hogy a határtalan közömbösség és nem­törődömség ellenére a haladást megállítani nem lehet. Mit kell te­hát térni? Felébreszteni a nők ön. tudatát és önbizalmát, elsősorban a dolgozó nőkét. Megszervezni és tanítani kell őket sok olyan do­logra, amit az, iskolában nem taní­tottak. Hiszen Magyarország la­kosságának 60%-a nő és a magyar parlamentben vaj jón hány nőkép. viselő akad? Alig egynéhány. Te­hát férfiak képviselik ott túl­nyomórészt a nők érdekeit is és vájjon helyesen képviselik-e Nem tudnák-e a, nők úgy saiát mint gyermekeik jogait jobban megvédeni, mint a férfiak. Erősen hisszük, hogy ka a parlamentekben mindenütt legalább 50%-ban lennének nő­képviselők, ügy tényleg nyu­godtan alhatnánk, mert a nők, akik talán legtöbbet szenvedtek j a háború okozta nyomortól, kör- | műk szakadtáig védelmeznék meg a békét és nem kellene újabb háborútól rettegnünk. Sok-sok képzett, tanult nőre van szükség, akik bátrak, öntudatosak, tapintatosak és olyan diplomáciai érzékről tesznek tanúságot, mely túltesz a férfiakén. Meg vagyunk ■győződve róla, hogy van sok ilyen nő Magyarországon, de ta­lán au még ők maguk sem tud­ják, hogy milyen képességék szunnyadnak bennük. Ébredjetek hát fe! „Csipke- rózsikák" évszázados álmotokbólI Nézzetek körül, új világ született számotokra, amelyben sok munka, sok kötelesség és sók öröm vár rátok! A. T. Elfogták a „Fekete kéz“ bandavezérét Pénteken délután 5 órak or Sí­pos 111. Ferenc próbifrénciőr fel­ismerte és eifógta Péstszcutlőrin- ccn az Üllői utón Csikós Károlyt, a Krámer ügyvéd elleni rablótá- niadjm tettesét, akit mint a „fe­kete kéz“ banda vezérét egy bét óta kérés a rendőrség. Hadiiogolyszolgálat A Hadifogolyfogadó Bizottság közleményei; Pénteken az éjjeli vonatta! Pécsre érkezett M t k ló s i De­zső főhadnagy Mekényes. a 349/5 számú hadifogolytáborból. Tegnap reggel Pécsre érkezett: D ö m ö s Imre Mecsekalja, Geor­gien 7147. sz. táborból, Ko­vács László zászlós, Pécs, Esz­tergályos János utca 69.. a 4147. sz. táborból és Braun Antal Pécs, Kisfalud) utca 5,, Minszk 7168. sz. táborból. A csütörtökön este Fokiamból Debrecenbe érkezett pécsi és ba­ranyai hadifoglyok névsora: Kálvári Károly Pécs, Szöllő u. 15 1, 182/4. — Thuró Ádáan Palota- bozsófc, Állomás u. 223, 405, — Bódi Dezső Máriagyű-d, 162/8.'-— Spenkler Antal Felsőmindszent, 430/1 — Kovács Béla (Ferenc) Vajszló 182/8 — Szegerdi Dezső Pécs, Sz. Bertalan utca, 280/14. — Varga József Kistapolca 430/1,— Budai Ferenc (1909) Pécs Szabad­ság u, 20. 198/1 — Staub Mihály Lovászthetény, 223/4, — Pfeil Pé­ter Ladánybeoe. 329, — Staub Ádárn (János) Püspöki)adasd 182 — Hórnan Ferenc (Ádám) N'agy- nyárád 430/1. Horváth Géza Dinnyeberki 193 — Okos Antal Diósviszló 323/13, Udvari Ferenc Püispökszenterzsé­bet 198/4, — Koleszár János Mo­hács 432. — Nyers József Vajszló 430/4, — Visthaller József Palota- bozsók 182/6. — Seiberling Ferenc Somberek 253/4 Nagy József Pécs Kert utca 44, 280/19, — Papréti János, Komló Szentimre telep. 193/1, Révfalvi József Pécs, Per. czel utca 27, 280/4, — Duzsi Sán­dor Hird 198/1, Medczing Miklós Nénjetaaárok 280/3, — Csordás Ede Oroszló 198/1— Vogl Adolf Beremend 275/256, Klein Sándor Hosszúhetény 198/1 — Tóth Ist­ván Pécs, Mohácsi ut 87. 256/2. * « Verb György Feked, Fábián Géza Sellye, Vargha Sándor Kis- blesérd, Fekete Gyula Kaposvár, Gergely László Pécs, Balogh Gyu­la Kaposvár Buzsákj u. 5. Barton András Vókány, Petényi István Pécs, Fogler József civil, Német- bóly, dr. Gereben Zoltán Pécs, Váradi Antal ot 13. Kamarás Sándor Pécs, Kárpát József Pécs, dr. Marton József Pécsvárad. Mii- fényi Miklós Pécs. — Vadász Ödön Kaposvár, Vizy István Ka­posvár, Békés Ádám lelkészfő­hadnagy Kisnyárád, Bíró Sándor Kaposvár, Muhi Emil Pécs, Láng József Pécs, Ihászi László Nagy- Simgcr József Liget. harsány, Üzenetet hoztok: Dr. Erdélyi László Debrecen Wcrbőezi u. 14 alatti lakos üze­netet hozott dr. Baranyai Kálmán­tól feleségének, Kaposvár, Péiuz- ügyigazgatóság. Láng József Pécs üzenetet ho­zott Mcrcz Józseftől feleségének Szülök, Somogy megye. Tatár Józseftől apósának Pécs Malom, Papp Istvántól szüleinek, Pécs. Dr. Grünberger Ferenc Kapu­vár Sopron megye Zengei Bélá­tól feleségének, Pécs Magyar u. 3 — Jónás András Hatvan Hajdú u. 5. Gulyás Józseftől feleségének Mohács. Kazinczy u. 37. — And- rássy Győző Beretyóúifalu, Ady Endre u. 1. Sólyomí Sándortól feleségének, Péosvárad, Raksányi Györgytől feleségének Nagykani- tzsa, Csengeti u. 16. — Dómok Imre Budapest, VIEL Rákóczi ut 13. Farkas Józseftől szüleinek Pécs. — Györkő Ferenc Maty, Faragó Ferenc szüleinek Maty. Pajpp József Mágocs üzeni hoz­zátartozóinak, hogy jól van, Ír­janak Moszkva Krasznij Kreszt Pocstovj Jascsik 435/5 címre. • Moszkvából jelentik: Martin László feleségének, szü­leinek éj) rokonainak (Pécs Tá­borköz i sz.) üzeni, hogy jól van és választ vár a következő cím­re: Moszkva,, Rraszraik Kreszt Pocstovj Jascsik 148/4, Állami tankönyvrendelet A magyar demokrácia kulturá­lis fejlődése jelentős állomáshoz érkezett az állami tankönyvkia­dásról szóló rendelettervezet el­készültével. A rövidesen megje­lenő rendelet értelmében az 1947/48. iskolaévtől kezdve az egyetem kivételével, vala­mennyi iskolában csak a köz- oktatásügyi miniszter kiadása­f*sn megjelent tankönyvet stá­bod h ammálni. Ha nincs ilyen tankönyv, ak­kor átmenetileg az eddig enge­délyezett tanköynvek használha­tók. A rendelkezés természete­sen nem érinti a hit- és erkölcs­tan könyveket. A szakiskolai tan­könyvöket ez illetékes miniszté­riumok adják ki. A Népi Kollégiumok ügye immár országos jelentőségű. 194* július 10-én indították e! ezt a mozgalmat a Győrffy kollégisták. Hármas cél lebegett sze­mül; előtt. Az első az, hogy megteremtsék a népi ráfogok — munkásság, parasztság és szegény értelmiség — gyermekeinek a tanulás anyagi feltételeit. A* eddigi rendszereik szónokollak a nép úgynevezett ,,feleatneléteérőj“, de jóformán semmit sem tettek érte. Ha a népi kollégiumok nagy gondola lát komolyan veasíük. elsősorban az anyagi bázisokat e lakást, megfejelő élelmezést, a tankönyve­ket, a ruhát, tandijot keli előteremtenünk, Máeodsorhan ennek a mozgalomnak kell biztosítania * vollem* értékek kiválasztását is. A népi rétegekből a legjavát, at nrravalókat, a tehetségeseket kell kiemelni. Az elmúlt idők contra- Helectíójával szemben meg kell t cremtenünk az egészséges ki\ Iosztódás) .Ezt a feladatot úgy végzik el a népi kollégiumok, hogy — kiváló tanulmányi eredményt követelnek tagjaktól. Végül pedig a szakmai műveltség mellé a népből jött Ifjú­ságnak oly szellemet kell adni. mely a demokrácia küzdelmeit nem közömbösen és nem is csak roköaszenvvel nézi, hanem a küz­delemből ki is veszi részét a demokrácia oldalán. Megtanulja rendszerünket kritizálni, a hibák kiküszöbölésére módot ajánlani de itt sem áll meg, hanem maga fogja az első lépéseket Megtenni a szögletek letörésére. Ezt a hármas célt az új U épi köUögiumokban sikerült ál* tobbé-kevésbbé elérni és au az omzágban már 69 népi kollé­giumunk van. A szervezési és vezetési munkákat mind fiatal egve. temisfák végzik, akik megmutatták, hogy a magyar ifjúság nem vesztette el hitét, képes alkotni és, hogy ennek az ifjúságnak legjobbjai a demokrácia mellett állanak és nem a reakció táboré. ban- Major Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom