Új Dunántúl, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-10 / 105. szám

tofltdf ptoUbfajai egy&mtfdeU! Ú J DUNÁNTÚL Minden öntudatos dolgosó, akit saját sorsa érdekel, ott less vasárnap délelőtt 11 órakor a Rigóder dől ön, hogy meghallgassa Rákosi Mátyás a MKP vesére nagy beszédét ; M AG Y, ^ ^ KO M M U N 1 S T A PÁRT DÉL Dl J N Á NTÜLI LAPJA tv. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM üre 40 fillér PÉCS, 1947 MÄJÜS 1«. SZOMBAT Kultúrhét Pécsett Két nép barátságában a hiva- jalos nyilatkozatokkal legalábbis :Syen rangé tényező az egymás ismerése, megértése, a kultu- kapcsolatok fejlesztése és !®t aztán ezekből ered: a köl- *?nös megbecsülés. Akik ennek "^ésén munkálkodnak, azok va- ~“*n a népek együttműködéséért ’ békéért dolgoznak. A közelmúltban a fővárosban **ílott le egy ilyen nagyjelentő- megmozdulás: a magyar- LyJ*én kultúrhét. Ez a kultúrhét r* olyan nép szellemi egymásra- r“wása volt, amelyeket föld- ’W helyzetük egy évezred óta ,«T»áa mellé sodort, de amelye- jp «z imperialista törekvések egymás ellen állítottak j?**Worba. És a szomszédnépek Hív 1*** *11«®* felsorakoztatásá­, k leghatásosabb eszköze min- szellemi, a kulturális ék- V*® vo^+- Az egyik oldalon J/JJeskoros oiáh'-ról, a másikon ,L~Vei sem kevésbbé becsmérlő ^*^hin“-ról beszéltek a népnek (jogába kiáltották az emberek ■.D - e n^pe^ legjobbjai, hogy .piának, Oltnak egy a hangja“ M®* üvöltözök, gvalázkodók £;!?Ja erősebb volt. És most, a kultúrhét alkalmával szinte ffbúlésszerűen ébredt rá mínd- ii, nemzet, hogy Iám a másik fc'ultúrnép, jószándékú, békére ípt mint Ő maga. ítu^yje'lentőségü volt a buda- joagyar-román kultúrtalálko- kétségkívül még kiemel- kt( “b jelentőségű az a kultúr- ma veszi kezdetét itt Hiszen bármennyire ha- h „,®B ködösítették is a látkört ?y4r idők méregkeverői ma- kj.'^án viszonylatban, né- áttörte a ködöt. Ro- Magyarország között ft, jártak-keltek a határon rlvíp, k és hfrésztél ték a való k« ‘^t. a cenzúra sem tiltotta fitor;. Írásműveket, amelyek — h)| /“'óén taktikus cnyhitések- \_r8yan, de mégiscsak a va- bű képet festettek a í^u?h*éHatnról, lakóiról és kul. ífl ^ De a Szovjetek határát l%n évtizeden keresztül va. ^3sfuööönv. nyugatról le­vasfüggönv zárta el az szemek elől és súly ^- iért annak, aki akár szemek elől és súlyos a szóval is mást mert Jft^w 1 a vasfüggönyön túl lévő , birodalomról, mint * :^®e®ye'kbe illő rémségek­, »Os, , rágalmakat. i|ᣰ8y a Vörös Hadsereg "^met seregek téma- O'al JuTÍ** megsemmisítő vála­ÉkjJÍSrte ezt a vasfüggönyt, 1,1s.y a magyar népnek koz. V’’ n,p's alkalma volt tapasz­ul a,jasoV71i ’WzugoÍT' met,y­1 ? *z ,u! félrevezetőek voltak !bN'JÁvÍ^?sül6sek“ amelyeket <ir61 évtizedeeken át 1 természetesem fo- V a b]'r„í'l'1í'^^SS1'1 fordul en­ÍLN. ftäSSÄ.!« mcfi*­’ k. ‘Mié v, --- « Ve tésű •dck,ödését nemcsak fcL 'eiwJ1*'. nemcsak a magyar trsttiír ■ ,zetes luiltárszóm ja és V^es, vágya fűti, de az a ls’ bogy a történelem egészséges fejlődése a Szovjetbi­rodalmat hazánk leghatalmasabb közvetlen szomszédjává tette, és ezzel számolni kell. De fokozza érdeklődését az a minden eddi­ginél jelentőségteljesebb felisme­rés is, hogy ez a szomszédos bi­rodalom az, amely felé minden­kor teljes bizalommal közeled­het, mert részéről soha, semmilyen formában, sem politikai, sem kul­turális téren erőszakos beavatko­zástól tartania nem kell, ez a bi­rodalom az érdeklődésre érdek­lődéssel, a megbecsülésre meg­becsüléssel, a bizalomra bizalom­mal és a szeretetre szeretettel válaszol. A magyar nép felismer­te a Szovjetúnióban a világbéke legbiztosabb őrzőjét és támaszát, meg akarja hát ismerni ennek a népnek lelkét, kultúráját is, hogy vele harmóniában építhesse ki saját külső és belső békéjét. És, hogy ezt a kultúrát meg­ismerni érdemes, hogy ez a kul­túra milyen színes és mély, mi-7 lyen sokrétegű és felmérhetetlen* kiterjedésű, abból már film, szín-;' ház, könyvek és előadások köz-’j vetítéséből kaptunk izelitőt. Most.« a pécsi magyar-szovjet kultúr.| hét módot és alkalmat nyújt ar­ra, hogy tervszerűen, alaposan és a legilletékesebbek közvetíté­sével az eddiginél sokkal átfo­góbban ismerhessük azt meg. Persze, két nép harmónia iához a kulturális közeledés egyedül nem elég. Az élet minden terén, a barátság és egyetértés félre­érthetetlen és egyértelmű meg­nyilatkozásaira van ehhez szük­ség, elsősorban természetesen a népek viszonya legfontosabb ala.; kitójának, a' külpolitikának te­rületén. És sajnos, meg kell álla­pítanunk, hogy a hivatalos ma­gtár külpolitika korántsem fog­lal el ebben az irányban olyan határozott és szilárd álláspontot, mint az szükséges lenne, mint azt a két nép kulturális köze­ledése is indokolttá tenné. Ebben a pillanatban azonban v hagyjuk az ilyen kétségtelenül* igaz, de ünneprontó gondolato­kat, örüljünk annak, hogy ez a kultúrhét ismét közelebb hoz ben­nünket a Szovjetunió megismeré­séhez, megértéséhez és megszere­léséhez és legyünk büszkék arra, hogy ennek a nagyjelentőségű megnyilatkozásnak éppen a mi városunk lehet a színhelye. Hisz- sziik, hogy ez a néhány nap sok igaz értékkel gazdagítja majd is­mereteinket és így saját kultúrán­kat is, Tudjuk, hogy az az út, amelyet az ilyen kultúrhetek je­lentenek, a teljesebb, igazabb megismeréshez és ezzel együtt nemcsak a kulturális, de a poli­tikai megértéshez és barátsághoz is vezet. Ezekkel a gondolatokkal köszön­jük meg az úttörő munkát végző Magyar-Szovjet Művelődési Tár­saságnak, hogy megrendezte a kultúrhetet és köszönteik sze­retettel azokat a szovjetembere, ket és fővárosunk szellemi életé­nek reprezentánsait, akik ven­dégként közénk jöttek, hog kultúrájukat elhozzák nekünk Révész Gy. István. I A magyar gazdasági élet tovább­fejlesztésének döntő feltétele: tervszerű gazdálkodós a dolgozók érdekében Rákosi Mátyás nagy beszéde a stabilizáció bejelen­tésének ér fordulóján a hároméves terv megvalósítá­sának politikai és gazdasági előfeltételeiről 1946 május 10-én Rákosi Má­tyás minisztcrelnökhelyettcs be­jelentette Angyalföld dolgozói­nak, hogy augusztus elsején meg­lesz a jó forint. Ennek a beje­lentésnek az évfordulóján Rákosi elvtárs ismét beszédet mondott Angyalföld dolgozói előtt. — Angyalföld dolgozó népe! Kedves elvtársak! Köszönöm a kedves fogadtatást és az ajándékokat. Rajta leszek, hogy mint a múltban, — a jövő­ben is megfeleljek azoknak a vá­rakozásoknak, amelyeket a ma­gyar dolgozók hozzám fűznek. A mai nagygyűlésünket annak a napnak évfordulójára tűzzük ki, amikor ugyanezen a helyen be­jelentettem, hogy 1946 augusztus elsején megteremtjük a jó pénzt, atz értékálló foritot. Megnéztem a Szabad Nép 1946 május KM számát, ahol az itt tartott beszé­dem megjelent. Az első, ami sze­membe ötlött az a felirat volt, hogy „Ára: 2 millió pengő,“ — Négy nappal később a Szabad Nép egy példánya 5 millió pen­gőbe került és egy újabb bét- múlva már az volt írva: „Ara: 30 mill, pengő“. Ä kéteüsedőkksH és gáacs3*kodókkcsl szemben győzött a kommunisták lendülete Amikor ezekre a számokra pil­lantottam, eszembe jutott a pénz­romlás minden keserűsége. — Eszembe jutott az is, hogy milyen kétkedéssel fogadták a MKP-nak azt az ígéretét, hogy „aratás után jó pénzünk lesz!“ Megnéztem az gyár munkás szorgalmát, a ma­gyar paraszt földszeretetét és szakértelmét, a kisiparosok és kis­kereskedők. értelmiség vágyéit, hogy minél előbb véget vessünk a pénzromlás gyötrelmeinek, — nekilátott a feladat megoldásá­akkori lapokat, hogy hogyan vá- nak. Ez többek közt rohammun- 1 oszolták arra a tervünkre, hogy a jó pénzt augusztus elsején meg. teremtjük. Meg kell mondanom, hogy ezek a válaszok egyáltalán nem voltak bátorítóak. Ellenkező­leg, igyekeztek a nehézségeket alá­húzni, kétkedésüket minden for­mában kifejezésre juttatni és rámutatni azokra a feltételekre, amelyek nélkül — szerintük teljesen kilátástalan a stabi­lizáció kísérlete. Rákosi elvtárs ezután idézete­ket olvasott fel a Kis Újság, va­lamint a kisgazdapárti Demokrá. ciából, amelynek mind a stabi­lizáció lehetetlenségét igyekeztek bebizonyítani. A magyar nép szerencséjére — folytatta Rákosi elvtárs — a Kommunista Fárt nem enged­te magát befolyásolni ezektől az aggodalmaskodóktól és sö- tétenlátóktól. Nem várt nagyszabású külföld ka is volt a szó legszorosabb, leg­jobb értelmében. Hónapokon keresztül éjjel-nap­pal a Párt legjobb erői dolgoz­tak a stabilizáción és ez a len­dület, a magyar gazdaság ere­jébe vetett hit voltak a stabi­lizáció legfőbb tényezői. Mindazok az előfeltételek, ame­lyekhez ma a jó pénz megterem­tését kötöttük, lényegében he­lyesnek és megalapozottnak bi­zonyultak. Kiindulásunk az volt. hogy amennyiben a magyar gaz­daság termelése a folyó esztendő folyamán eléri a békebeli 70—75 százalékát, akkor egyensúlyba tudjuk hozni a pénzromlás meg­akadályozásának legfontosabb té­nyezőjét: az államháztartást. Azt mondtuk, hogy ebben az esetben az augusztus elsején kezdődő gaz­dasági év állami kiadásainak 80 százalékát adókkal és egyéb jö­vedelmekkel fogjuk megszerezni és a többit kölcsönökkel és egyéb pénzműveletekkel egészítjük ki. kölcsönre, hanem ismerve a ina­iLUam háztartásunk egy önsúlya k osttoly külföldi kölcsön nélkül jött létre biliét ad a Gazdasági Főtanács M 02 építőipar fellendítésére 1 " Q ^ CW?eatről jelenti a MTI: fy. e7 Főtanács legutóbbi ^1 á i^P’lőipar fellendítése _ °‘tség-vetési év végéig 16.5 milliót Irányoztak elő az egyes tárcák sürgős építkezésére. Ebből az összegből május hóra 5 millió forintot folyósítanak. Ami a termelést illeti, az ipar­ban már nagyban és egészben már most elértük azt a fokot, amelyiket csak ez év augusztu­sára terveztünk. A szénbányá­szat, — hála a széncsata bá­nyászhőseinek — ma már nin­csen messze az 1938-as színvo­naltól. Jelenleg napi 2800 va­gon felett mozog. Acél- és vasgyártásunk közei jár a 38-as termeléshez. A textil­gyárak legfontosabb része, a pa­mutfeldolgozó szintem nincs mcsz- sze a 38-as termeléstől. Ami az államháztartás egyensúlyát illeti, 0 kiadásaink’ 83 százalékát kü­lönböző adókkal és egyéb állami jövedelmekkel fedeztük. Ennél a számnál tekintetbe kell venni, hogy tavaly augusztusban falun még alig volt forint, az állami jö­vedelmek ebben a hónapban még alig folytak be és csak szeptem­berben kezdtek felfejlődni. Hoz­zá kell tenni, hogy január, feb­ruár, márciusban szokták a leg­kevesebb adót fizetni, mert a gazdáknak kevés eladnivalója van. Idén áprilisban az állami jöve­delmek a kiadások 95 százalé­kát fedezték és megvan a remény, hogy a kö­vetkező hónapokban az a szám megmarad, sőt javulni fog. Összcbasonlftásul Rákosé elv- társ ismertette Csehszlovákia. Belgium, Franciaország, Anglia államháztartási egyensúlyára vo­natkozó adatokat. Angliának pél­dául 570 millió fontsterling hiá­nya volt, annak ellenére, hogy a gazdaság év első nyolc hónap­jában 1 milliárd 100 millió ame­rikai dollár kölcsönt használt el. Amint az eivtársak látják — mondotta Rákosi elvtárs — ezek’ a számok azt mutatják, hogy nincs mit re«telnünk gazdasági teljesitmcnyeink miatt. Különö­sen alá kell húznunk, hogy eredményeinket lényegében ko­molyabb külföldi kölcsön nél­kül értük el. A külföldi segít­ség nem tette ki két esztendő alatt « magyar termelésnek fél százalékát. Amit újjáépítettünk és termel­tünk, annak 99 és fél száza'cka a magyar munkás és a magya- paraszt szorgalmának gyü­mölcse és eredménye. — Nem csoda, ha a jó pénz megteremté­sétől és a magyar stablizácóról a külföld is csak a legnagyobb el­ismerés hangján szól. Most az életszín­vonal felemelésén a ser De ennek a képnek megvan a maga árnyoldala is» A jó pénz megteremtéséért és . a gazdasági stabilizációért el­sősorban a dolgozó tömegek és azon belül az ipari munkásság­nak hallatlanul nagy ádozatokat kellett hozni. A munkásság, a tisztviselők bele­egyeztek abba, hogy az 1938-as életszínvonal felével is megelég­szenek. csakhogy megszabadulja­nak a pénzromlás szinte elvisel­hetetlen csapásától. A dolgozó parasztság hasonlóképpen m élet­színvonalának alapos csökkené­sével járut hozzá a jó pénzhez Az első hetekben mindenlei meg- könnyebülten látta, a forint sike­rét és vásárlóképességének állan­dóságát. Ahogy azonban múltak a hónapok és eltávolodni* a pénz­romlás szörnyű emléke, jóit a jo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom