Új Dunántúl, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-04 / 100. szám

pA&tetfafai egyesülitek !

) i

Ma teljes heti r ádiómelléklet

AM A G v A R K 0 M M UN

I.S TÁ ? Á R T

G É L D U NA N TU L1 L A P3 A

IV. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM

Ara 40 fiilé»

PÉCS, 1947 MÁJUS 4. VASÄRNAP

Tapasztalatok, tanulságok és feleletek

írta: Révész Gy. István

A májusi nagy seregszemle le-, ennek a lerombolt falnak még om- zajlott A dolgozók száz és száz-; latlékail is eltüntesse. Maga ezrei, akik egy napra otthagyták Rákosi Mátyás állapította még munkahelyüket, hogy a munkás- i örömmel rádiónyilatkozatában, szolidaritás nagy ünnepén együtt! hogy a budapesti felvonulók kö- örtüjenek, szórakozzanak, pihen- ! zöti immár nemcsak a két mun- jenek és új erőt gyűjtsenek egy-1 káspárthoz felsorakozott leghalamás lelkesedéséből a további mun kára, már visszamentek a gyárak gépei mellé, az üzemek munkapadjaihoz, a földek tavaszi szántás alatt álló barázdái közé. De szivükben ott maradt a nagy melegség, amit ez az ünnep sugárzott magából. Tisztábban látják az eddig eredményeket, világosabban a követendő utat, határozottabban a célt, amit el akarnak, amit el kell érniük.

Ügy ünnepeltük ezt a harmadik szabad május elsejét, hogy büszkén tekinthettünk vissza eddig elért eredményeinkre és félreérthetetlen szabatossággal rajzoltuk meg legközelebbi tennivalóinkat És éppen ezért ez az idei május elseje igen nagy tanulságokkal is szolgált számunkra. Ezeket a tanulságokat szeretnénk most röviden összegezni Igaz, hogy tapasztalataink elsősorban csak a pécsi és baranyai május elsejékből erednek ,de az ünnepség lefolyásáról az ország és Európa legkülönbözőbb részeiből belutó jelentéseink alapján bátran állíthatják, hogy ezek a tapasztalatok nemcsak helyi jellegűek.

Ä május elsejei ünnepségek lefolyása úgy külsőségeiben, mint szellemében négy nagyfontosságú tapasztalattal gazdagított. Az első ezek között az, hogy az elmúlt esztendőben a munkásegység hatalmas módon megnövekedett. Nemcsak abból látni ezt, hogy a két munkáspárt mindenütt szerte az országban, de Európának úgyszólván minden országában közösen rendezte meg az ünnepségeket és nemcsak abból, hogy az ünnepi szónokok, tartoztak légyen bármelyik munkáspárthoz, egyként és mindenhol kihangsúlyozták a munkásegység felmérhetetlen tör. ténelmi szerepét és fontosságát. A rendezésnél és a szónoklatoknál is hatásosabban mutatkozott meg a munkásegység megerősödése az ünneplő tömegek magatartásában. Abban a minden súrlódástól mentis együttmasirozásban és harmó- nikus együttvigadásban, amely a “»nYgyülőseken és a népünnepélyeken megnyilatkozott. Abban a lelkes visszhangban, amelyet a szónokoknak a munkásegységre, vonatkozó kitételei kiváltottak, abban a lelkesedésben, ahogy pl. a Pécsi nagygyűlés befejeztével az e<|v begy ültek együtt énekelték az Inte'rnacionálét. Ez a május elseje bebizonyította, hogy a magyar munkásság számára a raunkásegy- *ég nem napipolitikai jel 1,7ó csupán, hanem mélyen átér- 1 *rtt és megértett történelmi való- *ág. Hz a május else|e egyszer- *mindenkorra keresztülhúzta azoknak a reménykedéseit, akik arra építették terveiket, hogy a két •nunkáspártot szembeállíthatják •avulással.

M

ásodik nagy tapasztalatunk bizonyságot szolgáltatott •mellett, hogy a Baloldali Blokk Politikájának nemcsak rést slkc- r'’lt törnie azon a falon, amit az •'múlt rendszerek oly gondosan építettek ki a két nagy dolgozó réteg, a munkás és paraszt közé, a legjobb úton van afelé, hogy

dotlabb parasztok, nemcsak Nemzeti Parasztpárl tömegei vettek részt, de sűrűn csillantak meg a felvonulók soraiban a Kisgazda- párt jelvényei is. Mondanunk sem kell, hogy nem az úgynevezett urikisgazdák voltak azok, akik a május elsejei tömeggel együtt ünnepeltek, hanem azok, akik a Kisgazdapárt igazi demokratikus zömét alkotják: a földművelők. A Kisgazdapárt egészségesen demo kratikus tömegei már tudják, sőt demonstrálják is, hogy helyüket nem az összeesküvők klikkjében találják meg, hanem csak olyan Kisgazdapártban, amely szorosan együtt halad, együtt dolgozik és adott alkalommal együtt is ünnepel a többi paraszti és munkás- dolgozóval. És bizony nem ártana, ha ezt a tapasztalatot a Kisgazda- párt vezetői tanulságként is le, vonnák maguknak.

«- harmadik tapasztalat a közösen ünneplő

Halálos bányaszerencsétlenség Pe recesen

v»/e?sc halálos áldozata van a szerencsétlenségnek

Miskolcról jelenti a MTI:

A péntek esti 10 órás munkásváltásnál Pereces bányatelepen halálos vágű bánvszerencsétlenség történt. Egy 2000 méter hosszú alagútban szénnel és munkásokkal megrakott vasúti kocsisor nekiütközött az alagút vastartó oszlopainak. Ennek következtében az oszlopok egy része elhajlott, más részük pedig összetört. Az összeütközés következtében az alagút tetőzete beomlott és a munkásokkal zsúfoll kocsisorra zuhant. A kocsiban 12 bányász ült. Közülük kilenc meghalt, a másik három munkást pedig a segítségükre siető bányászok szabadították fel. Az áldozatok közül hat perecesi, a többi más vidékről való. A szerencsétlenség ügyében a hatósági vizsgálat azonnal megindult.

Kitt az áldozatok?

A kilenc meghalt munkás majdnem mindegyike családos volt.

S a 11 ai gyermek

Ernő

atyja

löm es tér Köves

, négy József

vájár 6 gyermek atyja, Raiter József segédvájár 3 gyermek atyja, V i s n y e i Lajos csillés, K a- lapos Sándor csillés és K o- v á c s Lajos vájár foglalt még helyet a csillén. Rajtuk kivü’. még hárman utaztak, akik életben maradtak,

A mentési munkálatokat csak reggel tudták- befejezni, mert a szerencsétlenség helyéi nehezen lehetet megközelíteni.

A város és a megye lakossága máris megmozdult az áldozatok családjainak megsegítésére. A MÁK borsódmegyei vezetősége mind a kilenc család részére 1000 l —1000 forint gyorssegélyt utalt ki.

Pela vatták a Mocsáry L a jós kollégiumot

a magyar-román barátság új hajlékát

Budapestről jelenti az MTI: I niszterelnökkel az elükön a kor- kultúrhét I mány tagjai. Varga Béla a nemA budpesti román kiemelkedő eseménye volt szombaton délelőtt a Magyar—Román Társaság szervezésében létrejött Macsáry Lajos magyar—román kollégium felavatása. Az avatási munkás- és ünnepségen résztvett és beszédet

paraszttömegek politikai érelt ége-1 mondott ' Idy Zo'tán kÖBtársa- röí tesz bizonyságot. Ezek a dgl-Isági elnök Ott volt az ünnep e- gozók ma már egész Európa cső f gen Groza Péter román nvnisz- dátatát kivivő eredményekre te-a terelnök kormánya Budapestre kinthetnek vissza és gyakorlatot! érkezett tagjaival, valamint a ro- széreztek arra, hogy ne csak a ma.|mán kultúrhéten résztvevő vaia- guk műhelyének csavarját lássák, hanem a nemzet hatalmas gépezezetgyülés elnöke, a főváros kép viseletében Kővágó József pof gármester, a magyar politikai, tudományos és művészeti világképmennyi román kultúrvendég. — Megjelentek Nagy Ferenc miviselői. Az egyetemi énekkar elénekelte a magyar és román Himnuszt, majd Farkas Mihály nemzetgyűlési képviselő a Magyar-Román Társaság elnöksége nevében üdvözölte a megjelenteket. Idézte Mocsáry Lajos emlékét, aki 100 esztendővel ezelőtt hirdette a magyar—román egy- másmtalálás fontosságát'. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Tildv Zoltán köztársasági elnök mondotta el felavató beszédét.

Groza a magyar rádióban

Vasárnap este 21 óra 30 perc-1 elnök a magyar rádióban Neszéikor Groza Péter román miniszter-1 get a rádió munkatársával.

tét. Ennek tudható be, hogy olyan egyöntetű »lelkesedéssel és olyan törhetetlen akarattal tüntettek a hároméves terv mellett és olyan érzékenyen reagáltak minden jelenségre, amelyben ennek a tervnek megvalósítását látták hátráltatni, vagy elszabotálni. Aki eddig nem httte, annak ez a május elseje cáfolhatatlanul bébizonyította, hogy a hároméves terv ma már minden dolgozó legforróbb szívügye és így valőban az egész nemzet ügye ellen tör.

V

égül, a negyedik tapasztalat logikusan következik az első háromból. Az első három a magyar dblgozóknak ipari és mezőgazdasági dolgozóknak egyaránt — egészséges politikai öntudatosodását bizonyítja. De ebből a tudatosodásból önként következik az is, hogy ma már nemcsak barátaikat ismerik fel — a munkás a parasztot, a paraszt a munkást, — nemcsak tennivalóikat látják tisztán — a hároméves terv megvalósítását —, de ugyanilyen tisztán látják és felismerik ellenségeiket is, azokat, akik barát és barát közé éket, a tennivalók megvalósítása elé akadályokat akarnak gördíteni. Már látják, hegy az egyet akarók összefogását és a nemzet gazdasági talpraállí- tását kik és milyen eszközökkel akarják meghiúsítani és készek ezekkel kérlelhetetlenül felvenni a harcot, akármilyen jelmezben bujkálnak is. Már tudják, hogy nemcsak a nyílt ellenség az ellen-, fél, nemcsak Sulyokék, akik kül- és belföldön rágalmazzák a ma gyár dolgozót, tie azok is, akik jóbarátnak mutatkoznak ugyan, de let közül, csak azért, hogy minden lehető “ úton és módon megakadályozzák a kitűzöll célok elérését. Tudják, hogy a nyílt ellenségnél semmivel

együttműködni az alkotókkal, hogy aztán, amikor a dolgozók nyilt szóval kimondják az ilyen „egyiittdésére derék feleletet adott május

elseje.

Az ünnepségen békésen megférműködésre” a nem!-et, ök sopán- tek egymás mellett a háromszínü kódjának legjobban, hogy már me- Agg gint válság van.

A dolgozók felismerték a nyilt és burkolt reakció elleni harc

alapvető fontosságát és május elsején kifejezésre is juttatták. És jelenlétükkel, lelkesedésükkel az

és vörös lobogók. A Himnuszt a tíz és százezres tömegekben ünneplők ugyanolyan lelkesen énekelték, mint az Internacionálét. De a külsőségeken túl: mindazok a problémák, amiket május 1. szónokai felvetettek és amelyekre a

ö véleményüket tették magukévá I tömegek igenlő választ adtak,

mindazok a demokratikus parasz- ■ —--------------*----tok is, akik ugyan nem viseltek gomblyukukban munkáspárti jelvényt, de a munka ünnepét együtt ülték meg a többi dolgozókkal.

zek vqltak tehát az idei má

jus elseje legfőbb tapasztaminden izükben magyar és mélységesen nemzeti problémák voltak. És kérdezzük: rontotl-e valamil ennek az ünnepnek magyar mivoltán az, hogy ugyanezen a napon és ugyanebben a szellemben ünnepelték és beszélték meg a

latai. Négy tapasztalatról beszél-j maguk problémáit a dolgozók tünk, de végeredményben ez a Moszkvában, Belgrádban, Buka- négy tapasztalat egyetlen egyben1 restben, Prágában,, valamennyi foglalható össze és ez így szól: a nemzet fővárosában és falvaiban? magyar dolgozók kijárták a sza- j Kevésbé volt-e nemzeti azért, meri badság iskoláját és jól megtanul- azt kiáltották az ünneplők, hogy: Iák a tananyagot. Már tudják, j „békét és együttműködést aka- hogy csak együtt aIkotha>nak na-! runk a világ valamennyi demokra- gyot, már tudják, hogy jólét ésjtikus dolgpzójáyaH" — és nem

boldogság ebben az országban csák az ő munkájuk nyomán fakadhat és már tudják, kik azok és milyen eszközökkel dolgoznak, akik számára ez a jólét és boldogság nem kívánatos. Megtanullak a közgazdaságtan és politika elválaszthatatlan összefüggéseit és készek a legvégső harcra mindazok ellen, akik ezeket az összefüggéseket össze akarják zavarni.

Azonban ez a május elseje nemcsak tapasztalatokat adott, de feleletet is sokaknak olyan kérdésekre, amelyekben nem láttak tisztán. íme néhány a sok jeles feleB

izonyos körök előszeretettel

egy idő óta tüntetnek a maguk nemzeti mivoltával, mintegy szembeállítva ezt a munkásáéin jobb az, aki válságot provo-1 pártok nemzetköziségével. Nos, a kál azáltal, hogy nem hajlandó nemzeti, vagy nemzetköziség kér.

azt, hogy: „Megállj, megállj, kutya Szerbia!", vagy: „Egyedül ml vagyunk a forsőbbrendű faj és mindenki más csak arra való, hogy bennünket szolgáljon!"

D

e feleletet adott ez a május a hinlapolitikusoknak és háborús uszítóknak, háborús pá nikkeltőknek is. Május elsején ele mentáris erővel nyilatkozott meg a tömegek alkotni, építeni akarása és az .hogy tudják: alkotni, épi leni csak békében lehet. A hékél pedig csak úgy lehet biztosítani, ha minél szorosabbá és bensőségesebbé tesszük kapcsolatainkat szomszédainkkal, minél erősebbé tesszük azt az egész világot be' hálózó együttest, amely ugyanazt akarja, amit mi: építést és békét: a haladó, népi demokráciák egyftt lesét. A dolgozó tömegek félreérthetetlen és ellenállhatatlan erejű

kiállása volt ez az ünnep éppen ezért külpolitikailag is. Kiállás az. ópités és tervgazdaságok orszá. |\i melleit, szembeszállás mindenfa|ta suttogó és robbanó atomdiplomáciával.

gén, kiállás volt ott is, ahol * ez a kiállás nem pozitív tormában nyilatkozott meg, mint nálunk, hanem negatív formában, a szónokok faképnél hagyásával, tízezrek ellentüntetésével, mint Düsseldorfban és Hamburgban, ahol a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia ellen beszélő szónoknak a tömeg nem engedte meg, hogy végigmondja aszító szólamait.

Sem Európa, sem Magyarors g dolgozóit nem lehet többé i sokkal, vagy számokkal megs teni. Ezeknek a dolgozóknak, kor arról olvasnak, hogy az szenátusa öt európai ország Kína megsegítésére összesen kétszázmillió dollárt szavazott meg, okvetlen eszébe jut, hogy ugyanez a szenátus alig két hete két európai országnak egyenként százötvenmilliót juttatott, de persze ezek nem háborúsujtotta országok voltak, hanem a háborúból csak nyerészkedő Törökország — amely a „segély” első részletét, ötszáz repülőgépet már meg is kapott — és a saját szabadságharcosai ellen földön, vízben és levegőben fegyverrel harcoló görög kormány. Ezek a dolgozók megértik már az ilyen „segélyek" feltételeit is, mint például azt, hogy a segélyben részesülő országoknak a segélyezés időtartalmára tilos jóvátételt fizetniük.

O

h, nagyon sokat tanultak ezek a dolgozók az elmúlt két év alatt és* nagyon kiábrándító feleleieket tudnak adni azoknak, akik éppen ezeket a dolgozókat nem akarják saját sorsuk felöl megkérdezni....