Új Dunántúl, 1947. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1947-05-25 / 117. szám
5 teljes heti melléklettel együtt 40 fillér 2pUäi~U 3ViCm „Váljék «épmozgalommá a falujárás!“ (Farhas Mihály az MKP megyei és járási vezetőinek II. országos értekezletén) A M A G Y A R KG M MUN 1ST A PÁRT D É L DUNA N T U L I L A P 3 A IV. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM Ara 40 lilléí PÉCS, 1947 MÁJUS 25. VASÁRNAP Atomdollár Irta: Révész Gy. István Az atomdiplomácia első fegyvere az atombomba volt, Innen is nyerte nevét. De az „atomdiplomácia" kifejezés akkor is találó lett volszágaiban. Csakhogy éppen azért, mert ezek az országok kifosztottak, pénzük sincs rá, hogy Amerika termelési feleslegét meg is na rá, ha a Japán felett bemuta-1 fizessék. Kölcsönt kell tehát nekik tott új fegyvernek véletlenül nem nyújtani, hogy vásárolni tudjanak. az atomrobbantás, hanem mondjuk kozmikus sugárzás, vagy bármi egyéb technikai újítás lett volna a „trükkje”. Mert az atom- diplomácia nemcsak fenyegetésként felhasznált háborús eszközében, hanem politikai célkitűzéseiben is az atomizálásra, a porlasztásra, szétzüllesztésre spekulált. Célkitűzése pedig ennek az atombomba űrügyén kifejtett atomdiplomáciának kettős volt: belpolitikai és külpolitikai. A belpolitikai cél — hogy az atompolitikusok kedvenc szavát használjuk mi is — az újjáépítés atomizálása volt és ezáltal a demokrácia erősödésének megakadályozása. Kinek lenne kedve házat épiteni, gyárat rendbeszedni, ha holnap egyetlen atombomba úgyis egész városokat, országrészeket töröl el a föld színéről? Ki bolond vetni és aratni, ha mire bearatja a termést, az új háborús intézkedések úgyis a hadsereg számára konfiskálják el a termést? Szóval az újjáépítés, a termelés megbénítása volt az atom- diplomária atombombakorszaká nak egyik célja és nem kell magyarázni senkinek, hogy ez lényegében politikai célkitűzés volt Külpolitikailag pedig? „Ha nem akarod, hogy a te házad felett robbanjon az atombomba, ha nem akarsz a küszöbönálló új háborúban harmadszor Is az eleve vesztes oldalán állni, úgy orientáld külpolitikádat az atombomba hazájának irányába!” — ordították a nép fülébe az atomagitátorok. Az atombombahadjárat azonban mindinkább csődöt mondott. A dolgozók felépítették a házakat és gyárakat, bevetették földjeiket, megerősítették a maguk demokráciáját. Üj és hatásosabb harci eszközök után kellett nézni. És megszületett az atomdollár. A fegyverszállítás sohasem volt rossz üzlet. Persze nem azoknak, akik vették és felhasználták, hanem azoknak, akik szállították. így van ez a dolláral is. Még a legnaivabb ember sem hiszi — Leon Blum is csak mondja, de nem hiheti —, hogy Amerika merő humanitásból hajlandó dollármillió- hat az éhező és ezer nehézséggel küzdő háborúsújtotta népek rendelkezésére bocsátani. A pénzkölcsönzés nem emberbaráti foglalkozás, hanem rideg üzleti ténykedés. Ls Amerikának ugyancsak alapos °ka van rá, hogy ezt az üzletet vUágszerte forszírozza. A háborúviselt nemzetek között a/- Egyesült Államok az, amely emberben, tehát munkaerőben a legkevesebbet, termelési appará- lüsban pedig semmit sem vesztett, s°t a háborús iram következtében ez az apparátus erősen meg is nö- v?kedett. Hogy a termelési appa- Játug megnövekedésének kapitalista államban egyenes következménye a túltermelés, raunkanélkü- is<ig és az ennek nyomában járó Sszdasági és politikai krízis, ezt ?merika közgazdászai is nagyon l®l tudják. Piar okról kell tehát jlbndoskodni és ezek a piacok ön- kínálkoznak Európa agyon- 1l>ort, tönkretett és kifosztott or„Áldjuk Rákosi Mátyásnak még a lába nyomát Átutazott Pécsett az első hadifogoly IS (( 0 0 Nem kockázatos üzlet ez, hiszen a kölcsönadott dollár rövidesen visszaözönlik Uncle Sam zsebeibe, mint a vásárolt áruk ellenértéké, az adósság azonban továbbra is fennmarad, sőt alapos kamatok is járnak utána. Pusztán üzleti szempontból tehát ez a business az elképzelhető legelőnyösebb. Mármint a kölcsönt nyújtók számára. E ddig azonban csak üzlet az egész és nem politika (hal ugyan a kettőt egyáltalán el lehet választani egymástól). Nyíltan politikaivá a kérdés ott válik, amikor a váltó jótállásáról kerül szó. Az üzleti ténykedésnek ugyanis Uncle Sam már nyíltan politikai garanciákat szab. A kérdést részletesebben magyarázni nem kell, elég világosan megmagyarázza önmagát a török, a görög, a francia és az olasz kölcsön története. És, hogy Amerika, ha már hajlandó jó üzletet kötni, igyekszik ebből politikai előnyt is kicsikarni, ez az ő dolga. Hogy azonban van ahol sikerül, van ahol nem, ez már nem kizárólag az ő dolga, hanem a mienk is, mert csak tőlünk függ. hogy nálunk is sikerül-e, vagy sem. E gy esztendővel ezelőtt, a stabilizáció előkészítésének idején hallottuk a „szakemberek" megfelebbezhetetlen kinyilatkoztatását: jó forintot az országnak saját erejéből, nagyobbösszegű dol- lárkölcsön nélkül teremteni nem lehet! A magyar nép mégis meg- felebbezte ezt a szakértői ítéletet és a gyakorlati élet fellebbvileli tárgyalásán megnyerte a pert. A forint jó lett és jó maradt anélkül, hogy érte el kellett volna zálogosítanunk az országot és szabadságát. Most, a három éves terv megvalósításának küszöbén ugyanezek a „szakértők” ugyanezeket a megfelebbezhetetlen szakvéleményeket hangoztatják. Azt mondják, hogv ilyen hatalmas munkaprogramot megfelelő pénzügyi fedezet nélkül megvalósítani nem lehet. És vall juk be, eddig igazuk is van. A hamisság csak ott bújik elő, amikor a pénzügyi fedezet előteremtésé nek módjairól kerül szó. Mi ismét azt állítjuk, amit a stabilizáció során már bebizonyítottunk, hogy saját erőforrásaink munkásaink, parasztjaink, értelmiségünk szakértelme .munkaszeretete és munka-'1"® kedve megbízhatóbb aranyfedezet minden kölcsönnél és még csak kamatot sem kel] fizetni érte. És azt állítjuk, hogy ennek a nemzetnek a pénzügyi erőforrásai is elegendőek a hároméves terv finanszírozására, éppen csak biztosítani kell, hogy ezek a pénzügyi erőforrások valóban a hároméves terv finanszírozásának, ne pedig elhuktatásának szolgálatába álljanak. Itt kerül élesen szembe az atomdiplomácia új fegyvere, a dollár a magyar újjáépítés új fegyverével, a hároméves tervvel és annak lényeges alapfeltételével, a Nemzeti Bank és a nagybankok államosításával. * Csoportosulás az utcán. Vájjon mi történhetett? Szerencsétlenség talán? Ahogy a tömeghez közelebb erünk, megtaláljuk a magyarázatot. Ép, egészséges, idegen egyenruhába öltözött, zalai származású magyart, — aki most jött Szari- voszkol 365. számú hadifogQly- táborból, — fog körül a tömeg. Horváth Istvánnak hívják, Zala- házára igyekszik, haza a családjához. De adjuk át a svót neki: — Jövünk valamennyien! — mondja Horváth István a tömeg egyre növekvő tábora előtt és érdeklődése közben. Áldjuk Rákosi Mátyásnak még a lábanyomát is, hogy levelet irt értünk. Mi ott úgy voltunk berendezkedve, hogy talán még hat évig sem jövünk haía. Az élelmezésünk nem volt olyan bőséges, hogy felét elszórhattuk volna, egyszerű volt, de elegendő. Aki a mnuka alól ki akart bújni, bizony néhány napi koplalás után rájött, hogy mégiscsak jobb ✓ lgozni és jóllakni, mint henyélni és koplalni. Amikor a hírt megkaptuk, hogy azonnal bevagoniroznak bennünket és útnak indítanak hazafelé, közölték velünk azt is, hogy ezt a változást Rákosi Mátyás, levele eredményezte. Mi eddig sokan nem tudtuk, hogy ki az a Rákosi Mátyás és kik a kommunisták. De most már tudjuk Tudjuk azt is, ki és kik dolgoznak érdekünkben eredményesen. Hálásak is vagyunk Rákosi Mátyásnak ezért és ezt az érzést senki nem veheti el tőlünk, meg ezt a felismerést senki nem változtathatja meg bennünk. a Szovjetunióból megkezdődött magyar hadifoglyok tömeges hazaszállítása Jugoszlávia is hazaengedi hadifoglyainkat Budapestről jelenti az MTI: A népjóléti minisztérium által Romániába küldött magyar hadifogolybizottság vezetője dr. Réti Endre táviratilag értesítette a népjóléti minisztériumot, hogy Foksantba többszáz magyar h i- difogoly érkezett .Újabb szállítmányok érkezése bármely pillanatban várható, valószínű, leg hajóuton Konstrnca felől. A jelentés szerint Odesszába a szovjet hatóságok mintegy 30 ezer hadifoglyot gyűjtöttek össz;e, al%k közül 25 ezer magyar és 5000 román. Ezeket a hadifoglyokat Szovjet- oroszország különböző táboraiból szállították Odesszába. Hazaszállításuk rövidesen megkezdődik. A Jugoszláv Népköztársaság kormánya értesítette a magyar kormányt, hogy egy 384 főből álló magyrtr hadifogolycsoport útra készen áll Jugoszláviában. A népjóléti minisztérium azonnal intézkedett, hogy a rövidesen hazaérkező jugoszláviai magyar hadifoglyokat a sízegedi hadifogoly- kirendeltség Röszkén megfelelően fogadja és ellássa. Egy órára megállt a munka,,. Tegnap délelőtt 11—12-ig leállt a munka a péesi üzemekben. Letették a munkások a kalapácsot, leálltak a ztigó gépek, nem jártak a villamosok, az autóbuszok. Pécs dolgozói ezzel az egyórás munkaszünette) demonstráltak a tőkés reakciónak az árak indoko. iatlan emelkedésében megnyilvánuló árdrágító és spekulatív "törekvései ellen. Az egyórás munkaszünet alatt a Szakszervezetek szónokai keresték fel a különböző üzemeket, hogy vázolják azokat a feladatokat melyek a reakció elleni további harcban a munkásságra várnak. Az üzemekben, a nagyokban és kisebbekben egyaránt nagy lelkesedéssel tüntettek a dolgozók a drágaság ellen. Ramadier Franciaország jövőjéről P á r i s b ó 1 jelenti a MTI: A francia nemzetgyűlésen Ramadier miniszterelnök ' kijelentette, rással szemben a legerélyesebben fog fellépni. Franciaország nem veszélyezteti jövőjét és függetlenhogy a kormány minden rendzava. sógét. F részletesen válaszolni az.ok- eleslegesnek tartjuk e helyen ra az érvekre, amit a nagybankok államosításának ellenfelei a Magyar Kommunista Párt javaslata ellen felhoznak. Ezeket a — nem is túlságosan megalapozott, nem is túlságosan tetszetős — érveket Gerő Ernő legutóbbi beszédében olyan világosan megcáfolta, hogy ahhoz hozzáfűzni bármit is csak szószaporítás lenne. De rá kell mutatnunk egy cseppet sem külö. nős, de annál elgondolkoztatóbb tényre: arra, hogy a nagybankok államosításának ellenzői és az atonidollár propagandistái — egy és ugyanazok a személyek: a nagytőkének — ebben a beállításban már nem is szükséges kihangsúlyozni, hogy a nemzetközi nagytőkének — irányítói, szószólói és védelmezői. És ezen a ponton a frontok már teljesen világosan állnak mindenki előtt. Akik dollárkölcsönt akarnak a bankok államosítása helyett, azok a nagytőkét, a nagytőke érdekeit védik, azok pedig, akik a nép munkakedvére, munkaakarására építenek és ennek szolgálatába kívánják állítani a nemzet rendelkezésére álló tökevagyont is, azok a tőke érdekeivel szemben a dolgozók érdekeiért harcolnak. K különbség célkitűzésben és módszerekben is áthidalha- lallan, Ök vásárolni akarnak, mi építeni, ök kölcsönt akarnak, ml saját tulajdont. Ök kamatot fizetni idegen zsebbe, mi munkánk eredményét a magunk javára. Ük orientációt, függést akarnak, mi függetlenséget. Ök kamatrabszolgaságot akarnak, mi a munkával kivívott szabadságot. Röviden: ök a nagytőke uralmát és jólétét akarják, mi a dolgozókét. És még rövidebben: Ök keresni akarnak, mi pedig jólétet. Erről van szó az alomdiplomácia immár ósdivá vált legújabb fegyverének: az atomdollárnak és a hároméves terv aalpfeltélelének: a bankok államosításának vitájában. A magyar dolgozók tudják, hogy melyik oldalon a helyük.
