Új Dunántúl, 1947. március (4. évfolyam, 50-71 szám)

1947-03-23 / 68. szám

ÚJ DUNRNTUL im

'Jg;N-Ä: G Y ;

ín KOM

M UN IS TÁ PÁR T 0 Él

. o'u

N ÁH

TÚLI LAP 0 A

ÉVFOLYAM. 6#. SZÁM

Ara 40 fillér

PÉCS, 1947 MÁRCIUS 23. VASÁRNAP

ERRŐL VAN SZÓ MOSZKVÁBAN...

Azokat „ tárgyalásokat, amely e- “ az elmúlt hétfőn kezdtek meg nagyhatalmak külügyminiszterei .jvában, méltán minösíthet- »Mi,nemcsak napjaink, de az elkö- ]/*~cz5 érvtizedek legsorsdöntőbb, ■úflörtéTielniihb tanácskozásának. rUk°*”*>b a külügyminiszterek Pá- “Sn ültek össze, ahol a csatlós- békeszerződéseit fogai- ®«ák meg. Ezek a békeszerződé- lehetnek végtelenül fontosak, a!fV°n örvendetesek, vagy láj- maguknak az érdekelt .Vamoknak, elvitathatatlan a J**ölőségtlLk úgy a demokrácia tésének, mint a béke btz- m l*»ának szempontjából világ- s«zonyiatban is, de céljukat csak *W,r 6rheak e1' ha a mostani .SYalásök minden szempontból ad ék talonul Jó megoldást ered- ^«ttnek.

l^^^vában ugyanis Európa ■net öl*^PP°nübb problémája, a né- hdke kérdése van szőnyegen, az első és második világ- közötti idők eseményeit ^«1 elemmel kísérték, azok előtt h^P^anaög sera lehet kétséues.

Irta: RÉVÉSZ GY. ISTVÁN

wr sorsunk, jövőnk, sőt altgha- h gyermekeink sorsa és jövője 44,. 161 függ, hogy ebben a kér- nt(lk?n sikerüljön megoldást találni, a nagyhatalmak külügymi- 4a)^tl'reii,ek. Olyan megoldást, ülkal nemcsak időlegesen teszi h0Qvm.aaanná Németországot arra, lei uf fasizmus bölcsőjévé és ez- robhe9y harmadik világháború kt- kr,.*atóJává váljék, de a demo- olyrkUs fejlődés lehetőségének «mJ1 feltételeit teremtsék meg, *tÜk • egyszer s mindenkorra sfe, Sé5*elem»é is tegyék a német- 9yát fámára egy új háború vá^ Probléma kettős: politikai 'h'ebl • 08 9azdasági. És a két egyike sem mondható 5°kk , ek- Ha a csatlósállamok kisebb jelentőségű béke- l'nkat se*nek meghozatala hóna- ÍUk ‘ VeU igénybe, nem várhat- hogy a német kérdés küb J*"sa mindem zökkenő nélP(k a'."Től holnapra megszülessem, in- ,*Ú. nimJ— ' ’"

látják a való helyzetet, nem látják, hogy háborús veszélyről a közeljövőben szó sincs. De ők a jelen pillanatban nem is arra spekulálnak, ami nincs, hanem arra, amit elérhetnek. Nem háborúra, hanem háborús pánikra, a bizonytalanság, a nyugtalanság légkörére. A zavarosra, amelyből kihalászhatják a maguk politikai loch- nessi szörnyét: a tömegek bizalmatlanságát a demokrácia tránt és ennek eredményeképpen a gazda-' 'sági anarchiát, amely nem a dolgosoknak, hanem az „ügyeseknek" hozza meg a hasznot.

*

D

e, ha a megbeszélések kedvező légkörben folynak és már eddig is jelentős eredményeket könyvelhetnek is el, mint mondottuk, a moszkvai probléma nem könnyű. És különösen megnehezíti a megoldást az a körülmény, hogy bár a háború befejezésekor megfogalmazott potsdami egyezmény nagy vonalakban leszegezte a győztes nagyhatalmak együttes álláspontját a német béke kérdésében, az angolszászok nem, vagy legalábbis nem mindenben tartották be ezt az egyezményt

A potsdami megállapodás kimondotta például, hogy a nagyhatalmak egységes Németországot kívánnak létrehozni. Ma már nincs ember, aki ne tudná, hogy a politikai egységnek alapfeltétele a gazdasági egység. És mégis, a két angolszász megszálló hatalom túltette magái a megállapodásnak ezen a pontján, egyesítette a két nyugati zónát és ezzel valósággal kettészakította a német gazdasági életet. Miért? A felelet egyszerű. A moszkvai rádió egyik íegnapi híradása kellő illusztrációt nyújt megmagyarázáshoz. Ez a jelentés pedig arról számol be, hogy a hatalmas AEG-műveket az amerikai General Electric Companie vette birtokába. De ugyanez lett a sorsa

több nagyipart vállalatnak. Vagyis] a felelet: Anglia és Amerika megnyitották a határokat a hazat tőke előtt Németország szabad gyarmatosítására.

Természetesen Uyeu szándékok mellett ezeknek a hatalmaknak nagytőkés csoportjai nem szívesen látnák, ha a potsdami egyezménynek a német gazdasági egység megteremtéséire vonatkozó pontjai, a gazdasági élet legkülönbözőbb ágainak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kiküldötteinek közös ellenőrzése alá helyezése megvalósulnának és amennyire módjukban áH, igyekeznek is ezt meghiúsítani, vagy legalábbis késleltetni.

Hogy gazdasági egység nélkül a politikai egység sem hozható létre, ez kevésbé érdekli őket. Vagy, ha érdekli, ezt Is szívesen fogadják, hiszen ezzel válik lehetővé, hogy mint Molotov adatokkal bizonyította, a nácipártnak a nagytőke számára oly megbízható volt vezetői még ma Is százezerszámra foglaljanak el fontos közigazgatási pozíciókat a nyugati övezetekben.

*

E

gy másik igen lényeges gazdasági vitapont a jóvátétel kérdése és ebben a kérdésben talán még világosabban megmutatkoznak a politikai vonatkozások, mint a fentebb felsoroltakban. Ugyancsak a potsdami egyezményben állapították meg 20 milliárd dollárban a Németország által fizetendő jóvátétel összegét. Ibinek fele, tehát 10 milliárd dollár a Szovjetuniót illeti, amely a maga részéből még Lengyelország kártalanítását is vállalta. (Mag kell jegyeznünk, hogy a hivatalos kimutatás szerint a német megszállás a Szovjetúnió területén 128 milliárd dollárnyi kárt okozott valójában).

A jóvátétel kérdésének kezelésében mutatkozik meg legélesebjetűnló és az angolszász hatalmak i a világ békéjének megőrzése érdekében magukra vállalt szerepet — a német háborús, lehetőségek megsemmisítését és a békés német demokrácia megerősítését — végrehajtják. Megmutatkozik ez elsősorban ott, hogy a Szovjetmegszálló hatóságok minden lehetőséget megadnak a maguk területén, hogy a németek saját léc* melőképességüket és ezzel együtt fizetőképességüket megnöveljék és fgy magára a német népre minél kevésbé nehezedjenek tragikusan a jóvátétel terhel. Csak egy Jellemző adat: a német széntermelés az angol zónában a béketermelés 41 százaléka, míg a szovjetzőna bányáiban már meghaladta a 74 százalékot. Ezzel szemben a szov- ietzónában teljes mértékben végrehajtottál: azoknak az ipari üzemeknek leszerelését, vagy átállítását, amelyek a német hadlpoten- dái feléledését szolgálhatják, a nyugati övezetekben pedig éppen ezekhez az Iparágakhoz nem nyúl. tak, hacsak nem abban az értelemben, hogy angolszász ellenőrzés alatt és angolszász célokra működtetik, de — működte iik, tehát fenntartják.

»

Í

me néhány példa azokból kétségtelenül súlyos nehéz.

dések kidolgozására.

És, amint a két „ellenfél" — Molotov és a londoni rádió — egybehangzó megnyilvánulásából kiderül, erre meg Is van minden remény. Ha egyes külügyminisztériumok magatartását nagymértékben befolyásolja Is a hazai trösztök és kartellek terjeszkedési és nyerészkedési törekvése, még sokkal jobban kell, hogy befolyásolja és »okkal jobban is befolyásolja a dolgozó tömegek ellenállhatatlan békevágya, amely elsöpörne minden olyan kormányt, amely újabb háborúba akarná sodorni.

A német megszállási övezetekben két ellentétes világ nyilatkozik meg. Mindkettő tudja, hogy nemzetközi konfliktusokat és háborúkat sohasem a dolgozó nép, hanem mindig a nyerészkedni kívánó tőke provokálja és robbantja ki. De a módszer, ahogy ez ellen védekeznek, szüli az ellentéteket

A nyugati hatalmak elgondolása ez: Ha a tökének meg van a nye. részkedési lehetősége, ha a tőko elégedett akkor a biztos hékenyc- reséget nem kockáztatja a végeredményben mindig bizonytalan háború» nyereségért tehát nem provokál háborús feszültséget A tőke elégedettsége esetén mindségekből, amelyeket a moszkvai e9Y> hogy a nép gazdaságilag és

a nyugati övezetekben lévő leg- ben az a különbség, ahogy a Szovértekezletnek át kell hidalnia, ha teljesíteni akarja hivatását És ilyen nehézség a felsoroltakon kívül még számos van.

Nem várhatjuk tehát, hogy Moszkvában most azonnal megoldják mindezeket a problémákat. De a külügyminiszterek tanácskozásának nem is ez a feladata. Feladata éppen a megszállás eddigi ideje alatt támadt ellentétek elsimítása a békeszerződés részletes kidolgozása előtt. Feladata csupán az, hogy tisztázza az álláspontokat, az azokban mutatkozó ellentéteket áthidalja és így előkészítse az alkalmas talajt a részletkérMU1“apta iiicys2uiessen.| Ai összeesküvés katonai

vonatkozásairól vall FQiöp Józsefi

** Iegyen I aki tiltakozott « nyugatos tisztek elbocsátása ellen,

de „nem gondolt“ arra, mit is jetent a jogfolytonosság

mfint jogfolytonosság, nyugatos csapatok feletti parancsnokság, j valamint az előléptetések revíziója kifejezésekre emlékszik.

A jogfolytonosság lényegére

— - - ------------.. nem gondolt.

má

rpedig katonai vonalon sok * A továbbiakban arról vallott, olyan tiszt dolgozik, áld nem hogy a tanácskozásokon a rend- a kisgazdapárt ’tagja, ezért i őrségről is szó volt és nagyszabású tervet kell kidől-1 egy alkalommal Sombor-Schwej- .. gozni a személyi beosztásokról.! nitzer nevét is felvetették.

.Arre a kérdésre, hogy a Ekkor felolvasták neki a hadpa-j Ezután a kerületi vezérkari fő | honvédség kötelékéből miért bi-. rancsot is. de ő annak szövegére! nökök kiválasztásáról vallott Fiinem figyelt, csak egyes szavak, • löp József.

'*öUi az alkalomból Ismét-ehetünk a reakció immár vált, de sohasem }e- kVyséfftolen Játékainak. A mosz- ^ftekezJettel kapcsolatosan 1'*4k .^-hosszában a nagyhatalmi w Ui ellentétek kíéleződé- b*szólnek és igyekeznek 1 hábo- ‘ • ■

üdi

koZ‘,0“a-.-„v . —'Őrá rémét a Közvéle- lut,atába berőgzíteni. Hiába •’o^y °**a meg legutóbb Molotov,

Strut* J^gyalások során nem L-.. e* olyan ellentétek, ame- ^Ih^08 jóindulattal kikü- 1k ne lennének, hiába C**zkv»i n'€g a londoni rádió] Sél^.^dóritója, hogy a meg-] ? * t* szakaszba léptek

SVftt^alásolcat a Jóakarattá * hangulata jellemzi,

Sak ail eltök, a rémhirtet jesztókl uN honosabban Üvöltö-S

Az összeesküvők bünperének tegnap: tárgyalásán Fülöp József létszámfeletti vezérkari ezredest, a bűnper 11. rendű vádlottját

hallgatták ki.

Az elnök kérdésére kijelentette hogy nem érzi miagát bűnösnek, mert a vádiratban foglaltakat neon követte el, az újfcbb kérdésekre azonban elismerte, hogy az összeesküvők megbeszélésein részt

Szentmiklőssy tájékoztatta a szervezkedés célkitűzéseiről. Ez szerinte abban állt, hogy

a békekötés után a kisgazda- párt minden vonalon át fogja venni az államélet vezetését.

csatolták el, igy felelt:

— Valószínűleg azért, mert a honvédelmi miniszterhez feliratot intéztem, amelyben tiltakoztam a nyugatos tisztek élboly'’ bőm, " ‘■»'■íjiisuoiKtjj uvuiiu-g csátása ellen, há atcba fia.IIrioszkvai tárgyalások. Elmondotta, hogy régi tiszt- „.! >hár , *dnak és az atombom-| társaival állandó érintkezést tar- jpbkre, SZere*ik is a harcirepülő-s tott fent. Majd ismertette, mi- tá e hiejv- Bképpen került összeköttetésbe' az

n'*iirter- luk. hogy a reakciói összeesküvőkkel. Aiz első meg- losztő spekulánsai nemg bcszélésen, amelyen részt vett,

Törökország lél az amerikai

segítségfői

Ankarában nyutalanságot kelt J lamok iránt a legnagyobb rokon- az az eshetőség, hogy a 150 mii- Mzenvvel viseltető Vatan című lió dollár segítség veszélyezteti lap is azt írja, hogy Amerikának Törökország politikai és gazdasági Törökországra kell bizni saját függ-tlenségét. Az Egyesült Al- ügyeinek intézését.

politikailag szabad-e, elégedett-e, avagy megnyomorított, béna.

A Szovjetunió ezzel szemben vallja, hogy a háborút nem a nép, hanem a tőkések robbantották ki, tehát terheit azoknak kell viselniük. És tisztában van azzal, hogy elégedett nép a demokrácia legnagyobb erőssége és ezzel együtt a béke legbiztosabb őre, amelyre nem hatnak a tőke háborús uszításai. Legyen tehát elégedett a nép és akkor nem számit, ha a tőke elégedetlen, hatalmátvesrtett, béna.

E

z hát a két világ két nézőpontja.. És a nézőpontokból eredő ellentéteket a reakció zavarosban halászói arra akarják kihasználni, hogy háborús pánikot keltsenek. Minden Jegyzékváltás, minden diplomádat párbaj, minden ellenvélemény mögött máT tankok dübörgését, ágyúk dörgését, atombombák robbanását akarják hallatni a dolgoz ókkal, hogy épitö munkájában megbénítsák a demokráciába vetett bizalmát megingassák és a számukra oly kedves gazdasági anarchiát isméit felidézhessék.

Elfelejtik azonban, hogy a dolgozók nemcsak végigétték a történelmet, de történelmi tanulságokat Is vontak le belőle. Megtanulták, hogy kiknek higyjenek, megtanulták, hogy hol és mikor van igazi veszély, megtanulták, hogy kellőképpen értékeljék ki a pillanatnyi nehézségeket és ne lássanak minden bokorban erdőt. És nem utolsó sorban megtanulták, hogy ha valaki az új háború veszélyét valóban felidézni merészelné, miképpen kell azzal leszámolni, mielőtt a veszélyből valóság lesz.

És, ha erre sor kerülne, arra bizony nagyon keservesen ráfizetnének azok, akik oly könyvedén játszanak az új világháború lehetőségének felidézésével, legyenek bár Középeurópában, vagy a világ bármely kontinensén.