Új Dunántúl, 1947. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-09 / 6. szám

rjj Dl'NAN'rri 1947 JANUAR 9 ni A gazdák pontosan beszolgáltattak a gabona a magtárban rothad de máris új beszolgáltatást követel Püspökbog ódon a Falura bizományosa, aki s erin* senkinek semmi köze hozzá, hogy mi lö fenik a búzával mert „az ő pénze van benne** A várostól kiérve utunkat ha­vas mező szegélyezte. A tegnap- előtti hófúvás több helyen tor­laszokat emelt az országúton. A óéi előtti napfényt szikrázva verte vissza a mező fehér lepedője. A híd égtől eltekintve, mely a gép­kocsinkba is behatolt, szép idő volt. Az országúton csak néhány, «lelő emberrel találkoztunk. Kern messze van Pécstől Püs- pökbogád, utunk célja. A falu mintha kihalt volna, csak a füs­tölgő kémények bizonygatták, hogy élet van a hótakaró alatt. Gsak nehezen tudtunk eligazodni, — nem mintha nagy lett volna a falu, — hanem, mert sokáig kellett várni, míg valaki eligazí­tott bennünket. Bgv alacsony kis házba nyitot­tunk be. Tisztára meszelt szobába léptünk. Rendes és tisztaság volt ■niixlKnütt, ahova néztünk. Két kisfiú játszadozott a szobában. A ház gazdája, dolgos, becsü­letes paraszt. Elmesélte, hogy gyakran jönnek ki hozzájuk mun­kások élelmiszert venni. Panasz­kodnak, hogy a kenyér fekete és abból is keveset kapnak. — Mondtam neki, hogv amíg ők fekete és kevés kenye­ret kapnak, addig a mi búzánk a Futura-bizománvos raktárában rohad. A falu népe a toeszolgáitatási kötelezettségének eleget tett, de amikor meglátták a csírázó, rot­hadásnak induló búzát, elkesered­jek. Addig azt hitték, hogy a be­szolgáltatott búzából a város doi- jjozói kapnak kenyeret, s nefi a magtárban rothad. Az esős idő erősen csírázásnak indította a bú- aát, mert a magtár nem vérlett az esőtől. Nemrégen ismét felszólították a gazdákat beszolgáltatásra. Ez annál Is nagyobb felháborodást váltott ki, mert nekik sincs sok és látták a már előbb leadott gabonának a sorsát. Már nem hisznek serijeinek, mert mindenki becsapja őket. Ha nem is mindenki, — ahogy ő tftitja —- de sokan csakugyan visszaélnek tájékozatlanságukkal, hiszékenységükkel. Megnyugtatjuk, hogy vannak áléig szervezetek, amelyeknek a falu népe éppoly értékes, mint bármely más dolgozó réteg. Lát­szott arcán a bizakodás. Mikor elbúcsúztunk, megkérdezte, milyen jpárthoz tartozunk. Mikor meghal­lotta, hogy a Magyar Kommunista h ár thoz, nem lepődött meg. Úgy látszik, ismerte már pártunk pa­rasztpolitikáját: Virágzó mezőgaz­daságot, jómódú parasztságot. Útmutatása alapján hamar meg­találtuk a magtár vakolatlan épü­letét. Tudtuk, hogy a gazdát Sze­derkényi (Freck) Jánost, nem ta­láljuk ott. Hásságyon lakik, csak •éhe jár erre. Nem tudni, miképpen tudja vagy 20 km távolságból kezelni a gabonát. De hát ez, úgy lát­szik nem izgatja őt. A magtárat rácsok védik a be­hatolás veszélyétől. Betekintettünk. Mindenütt, még a felmentén is, »agy halom gabona feküdt. Néhol eőldes színű volt és különös szaga megütötte az orrunkat. A tetőn jóniáhány cserép hiányzott, az ol­vadó hóié, mint a csírázás éltető eleme, lassan hullott a gabonára. Esztinkbe jutott az előbbi öreg földműves szava: másutt fekete kenyér van, itt meg rothad a ke- »vér magva. * Hásságy a negyedik falu Püs- pökbogádtól. A Volksbund egyik nagy erőssége volt. Ide vezetett ezután az útunk. Gólbetüs, élénk színekkel fes­tett tábla hívta fel a figyelmet: Szederkényi János vegyeskereske­dése. Szederkényi nem volt otthon, így feleségétől kaptuk meg a fel­világosítást. Azt mondta, hogy a gabona nem romlik, mert egyszer már elszállították a romlásnak induló gabonát. Mint később megtudtuk, félt a vizsgálattól. — Ez teljesen a mi dolgunk, a mi pénzünk van benne. A parasz­tok azért haragusznak, mert be­szolgáltatniuk kell. Az a ga­bona, ami ott van, nem romlik el egyhamar. Mondta, miközben orrunkat még mindig iacsarta a lyukasfetejű magtárban rothadó kincs szaga. * Ez történt Püspökbogádon 1947. év elején. Ott a gabona romlan­dóban, itt Pécsett népkonyhákkal igyekszünk enyhíteni a nyomort. Úgy látszik ez legkevésbé izgatja Szederkényi urat. A püspökbogádi gazdák a leg­teljesebb mértékig eleget tettek beszolgáltatási kötelezettségük­nek, mert tudták, hogy szüksége van az országnak erre. Leadták azok is, akik néhány hóidat mondhatnak sajátjuknak. Nem egy esetben önmaguktól vonták meg, hogy beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tehes­senek. Ha már megvonták önma­guktól, azért tették, hogy olya­nokhoz jusson, kik megérdemlik, a dolgozókhoz. Nem csíráztatni és rothadtatni adták le a gabonát. Ez csak egy kis mozaik az ország­ból, ahol ez megtörtént a Futura- bizományos hanyagságából. Nem megnyugtató számunkra a Sze­derkényivé által mondottak: a mi pénzünk van a gabonában. Nem mindegy, hogy kenyér lesz-e, vagy pálinka a búzából. üzleti számításait úgy látszik íny is meg úgy is megtalálta Szeder­kényi. A MKP nem egy esetben tette szóvá a Putura körűi jelentkező visszaéléseket Mert ebben az üoy- ben csak. a Futura az, .mely fele­lőséggel tartozik a ’bizományosán keresztül. Kilátástalan, hogy az a Futura, mely a múltban és a je­lenben úgy a parasztságra mint a fogyasztókra nézve káros műkö­dést fejt ki, a jövőben be tudja tölteni hivatását. Elég volt áldatlan működésé­ből. Cs. J. 4 legállatibb baranyai nyilas bünUstája Elkészült a vádirat Nádasdi Ferenc ellen A népügyészségen most készült el-a Nádasdi Ferenc pécsi fuvaros elleni vádirat. Nádasdi toűnlajstro- ma már többé-kevésbbé közismert, a vádirat azonban egy hihetetle­nül elvetemült nyilas szadista megdöbbentő bűnlajstromát tárja az olvasó elé. 1944 november 29-én a Szent- lőrincen állomásozó munkaszolqá- latos századból húsz embert kivá­lasztott, akiket szidalmazva és üt­legelve kísért végig a falun, bűn­társaival együtt. Többek között ilyeneket mondott: Ezek azok, akik 13 éves kislá­nyokat gyalázlak meg, de vé­rükkel most megtrágyázzuk a földet. Két munkaszolgálat őst, aki szö­kést kísérelt meg, Nádasdi gép­pisztolyával agyonlőtt. Egy másik, Groszmann nevű munkaszolgála­tost pedig egy Rózsavölgyi f ívű nyilas lőtt agyon, Nádasdi utasí­tására. Marcaliban, mint teljhatalmú úr, Nádasdi tovább folytatta a rend- teremtést — nyilas módon. A marcali kórház betegeit 60 éves korig közmunkára kény- szerítette. A polgári lakosságot hadműveleti területen, állandó életveszélyben dolgoztatta, mikor pedig egyikük, Bács István, kilenc gyermekére hi­vatkozva hazaküldését kérte, a legveszélyesebb helyre, az arcvo- nalhoz kétszáz méterre küldte dol­'goznd, ahol Bács, golyótól találva, meg is halit. De Nádasdi a nőket sem kímél­te, Lángi Dezsőivé például napokon keresztül, a legváloga- tottabb kínzásokkal gyötörte, mert Lánginé „ellensége a né­meteknek, hazaáruló’'. Nagykanizsán húsz felvidéki leányt árammal kinzott, egyiküket az ágyra kötözve addig verte gu- mibottal, amíg a szerencsétlen esz­méletét vesztette. Az iníernálótá- borban az ítéletvégrehajtó szere­pét játszotta, katonákat, félvéreiket, vegyes házasokat úgy kínzott, hogy nemi szerveikbe áramot vezetett. Állandóan dicsekedett azzal, hogy több zsidót és szökött kato­nát megölt. Mint Marcali nyilas községwe- tzetője, hatalmát állandó rablásra, emberek megkínzására használta fel, a község lisztjét a nyilasok részére elszáliit-tatta. Zsidó nőn erőszakot követett el, nyilas és csendőr egyenruhájában mindenütt élet és halál könyörte­len ura volt. A vádárait népellenes bűncse­lekmény miatt vádat emel még Hajdú Jánosné, Imre Péterné, Bá­torka Matild és Papp Imréné ellen is. akik a bűncselekményt azzal követték el, hogy Nádaséit rejte­gették, illetve tudtak viselt dol­gairól, de feljelentést ellene nem tettek. A szíootfyi bizottság kezdeaaéioyezésére hamarosan meg alakfii a „Színházbarátok Köre“ A színügyi bizottságot a „Szín­házbarátok Körének" megalakítá­sánál az az elgondolás vezeti, hogy a csőd szélére jutott pécsi Nemzeti Színházat, annak művé­szeti és műszaki személyzetét meg kell óvni a fenyegetőleg fellépő anyagi és erkölcsi romlástól. A Színházbarátok Körének tag­ja lehet mindenki, aki szívén vi­seli a magyar színházkultúra sor­sát és jövőjét és nem riad vissza attól, hogy anyagi viszonyaihoz mérten áldozatot is hozzon érte. Értesülésünk szerint a Színház- barátok Kőiének a szociális ügyekre és kulturális érdekek vé­delmére sokat áldozó és ebbeli tevékenységéről közismert bank- igazgató, Korda Alfréd lesz az elnöke. A tagtoborzás már a na­pokban megindul és remélhető, hogy ezzel az akcióval is sikerül közelebb hozni a közönséget a színházhoz és annak a magyar kultúra ügyét szolgáló minden egyes tagjához. Az összeesküvés bizonyítja mennyire fontos, hogy a rendőrség megbízható demokrata legyen A pécsi rendőrkapitányság vezetője, a közkatona és a közre ti dór nyilatkoznak arról a íővezérségről, amely őket is a iö dalaiti hadsereg tagjainak ■ nyi vánííotta A köztársaság elleni összeeskü­vés thüliámai mind magasabbra csapnak. Az összeesküvés tényén kívül legfelháboritóbb az a pi­maszság, amellyel a napiparancs­ban meggyalázták pl. a rendőr séget azzal; hogy számítanak rá. Megkértük Laky István rend- őralezredes elvtársat a Pécs-Bara­nya kapitányság vezetőjét, nyilat­kozzék az ügyről. — Megbotránikoztam azon, hogy a rendőrségnek valami kis része is volna az összeesküvéshez. Nem hiszem azt, hogy a de­mokrata rendőrség kötelékében volna olyan aljas rendőrtiszt, aki visszakivánná a múlt rend­szer bármiféle intézkedését is. Éppen a demokratikus rendőrség kapuja nyílt meg olyan rendőr-; tisztek előtt» vagyis mumkáscsa-1 „Ninc« olyan mézes iádból származó egyének számára, akiknek a múlt rendszer azt sesh engedte volna meg, hogy a rend­őrség épületében rendőrtiszti iro­da ellőtt inegáilhatott volna. —■ Ezért a magam részéről, mint ti ipécsd kapitányság vezetője leg­messzebb menően elítélem ezt ú becstelen cselekedetet a demokrá­cia ellen és hangsúlyozom azt; hogy a pécsi kapitányság körébe tartozó rendőrtisztek ilyen ftljajs cselekedetben, sohasem lesznek benne. A kisértések miatt éppen ige*? bölcs volt, hogy a demokrati­kus rendőrség tisztikarába 60- kan a munkásosztályból kérői­tek be. Ez a rendőrség osztály öntudatos a régiek osztálygőgje nélkül. s adzeg a világon...4* Tegnap megszólaltattuk a ka­tonai parancsnokokat, ma a rend­őrség vezetőjét. Nem csak azért, mert antidemokratikus volna csak a vezetőiket szóláshoz engedni, de mert mégiscsak a közlegények­nek is van valami közük a kato­naság, rendőrség jóhíiuevéhez. Szólaljon meg a közrendőr és a közkatona. A rendőr: — Az apám is rendőr volt, bal­oldali ember, tagja a munkáspárt­nak. Én aztán saját bőrömön érez­tem a múlt rendszer minden bű­nét. Jó rendőr volt az apám, be­csületes magyar ember és arra emlékszem; hogy elbocsátották, mert egy brutális feljebbvalója, egy „kérlek adássan“ tanácsos úr emsbemyúzását nem volt hajlandó elviselni. Boldog vagyok, hogy én is rend­őr lehettem, igazi rendőr, aki sza­bad ember és érzi, hogy feljebb­valója, ha nem is egyforma vele, hasonló hozzá és a bajtársa. Nincs olyan mézes madzag a viágon, amellyel bennünket ma már meg lehetne ingatni demo­kratikus politikai felfogásunk­ban. Szolgáljuk a közt, de soha többet, nem akarunk szolgák lenni. A katona: — Én. parasztfiú vagyok. Sokat olvastam és ismerem „Bánk báni* Tiborc figuráját. Mi tiborcok 1000 éven át nyögtük a múltat a fasiszta idők alatt de sokai tudjuk, hogy a vágóhidra visz­nek bennünket hazugan hazugsá­gokért. Apám földért verejtékezett egy életen át és nem tudta elérni. Nekem már van földem! Végre van biztos atop a lábam alatt. Tudom, hogy ezt húzzák Ki újra alólam. Nemcs’-k a földemet féltem én tőlük, dp „Tiborc“ va­gyok és gyűlölöm őket, nemhogy segítségükre lennék. Azé ;«z ér- ’zést hogy a feljebbvalótól nem kell félni, csak' a tekintélyt keli tisztelni, még a földemnél is több­re becsülöm. A szabadságérzés, emberi mi- voltom: ez a demokrácia. Vé­dem és nem támadok ellene. A közrendőr és közkatona ne­vét azért nem írtuk ki, mert ti­los nekik nyilatkozni. így „feke­tén“ szereztük be az anyagot. De etzenkivül is: ők az igazi névtelen hősök, alapjai a mi demokráciánk­nak. Nem akarnak ök dicsőséget, kiemelkedést, csak azt, hogy em­berek legyenek és hagyják őket ' élni. (gy. r.) A gyermekklinika köszöneté A pécsi Gyermekklinika veze­tősége ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik nemes adomá­nyaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a klinikán fekvő beteg sze­gény gyermekek karácsonya bol­dogabb, örömtelibb lehetett. A karácsonyi megajándékozáshoz adományaikkal a következők já­rultak hozzá: Első Pécsi Bőrgyár Rt. Pécs, — Pécs város I. fokú Közigazg. ható­sága, Deutsch téglagyár, Éden drogéria, Angster József, Stühmer csoköládégyár Budapest, özv. Ko­vács Gyuláné Pécs, dr. Nyárádi József, " Jankó vies szappangyár, Farkas Klára, Krompecher tápszer­gyár Budapest, Egger Leó gyógy­szergyár Budapest, Első Magyar Cémagyár Budapest, Türr malom Pécs, Sopiana gépgyár Pécs, Me- talix Rtg. R. T. Budapest, Servita Rt. Budapest, Kiss Lajos igazgató és az Üdülőszálló vendégei, Drá- gonyi Ferenc Pécs, Rich tér Ge­deon Budapest gyógyszergyár, Morvay Dezső Pécs, Szatmári Má­ria, Movzes Ferencivé Pécs, At- heneum könyvnyomdái Rt. Buda­pest, dr. Hanuv Ferenc Pécs, dr. Szilárd Zoltán, dr. Oravecz Pál, Szirom Kfirolyné, Haas Fülöp és fiai oégv. Pusztav Rudolf, Magyar Ált. Hitelbank Pécs, Eötvös Lász- !óné, Hamerli kesztyűgyár, Zsol- nay gyár, Mestrits Jenő Ipari cs Kér. Rt., Mestrits garázs. Spinéül ’kesztyűgyár, Szent Imre könyv­ike resk., Richter József játéküzlet, Egyházmegyei Takarékpénztár, dr Némethné, dr. Kollár DezsőnC. R up pert Lajos, Kereskedők Tes­tületé, Littke pezsgőgyár, Gebauer Mikié« dr.. Dohánygyár, Mertha Lajos gyógyszerész, Orvosi mü- szeruzem, Friedrich Sándor gyógy­szerész, Weigl Dezső gyógyszerész Geiger Kálmán gyógyszerész, Dél.. magyarországi Kereskedelmi Bank Rt. Pécs, dr. Jelen Miklós köz­jegyző Pécs, Becker Lajos hentes. Dunántúli Bank Rit, Pécsi Taka­rékpénztár. Fe hívás A Pécs-baranya! volt politikai menekültek gazdasági szervezete folyó hó 10-én, pénteken délután > órakor a Szabad Szakszerveze­tek épületében (Bajcsy-ZsiUirsEky- út 8. sz.) alatt rendkívüli taggyű­lést tart. A tojók megjelenése'kö­telező. Vezetőség. Aranyban íi'jjSír legolcsóbb 6rás és ücszer4«* Cumi íil Kossuth L u 69

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom