Új Dunántúl, 1946. december (3. évfolyam, 273-296. szám)
1946-12-25 / 293. szám
6. ÜJ DUNÁNTÚL 1946 december 25. H&n a férfiak az okai hanem «1 mik. A férfiak már belenyugodtak, sőt elismerik, hogy a nőik imiinden munkaterületen velük egytsnrangúnk. A demokratikus Magyarország megadta a jogot és lehetőséget, hogy a nőik. ezt be is bizonyítsák? De mit látunk: a nők egyáltalán nem sietnek jogaikkal élni. Amikor még a főzőkanál és seprő volt egyedül engedélyezett munkaeszközük, — lázadoztak, hogy ta férfiak nem engedik képességeiket más területen is érvényesülni. Most pedig, mikor nem csak tollal, körzővel, mikroszkóppal dolgozhatnak, hanem társadalmunk életének irányításában is résztvehetnek, visszakacsintgatnak a főzőkanál felé. Nem (tudják lerázni magukról azt a kisebbségi érzést, amely a „teremtés koronájával“ szemben évezredek során beléjük idegződött. Pedig csak arra (kellene gondolniuk, hogy a történelem tanúbizonysága szerint azokban a ritka esetékben, amikor a nők irányító, vagy hatalmi pozíciókba jutottak, majdnem kivétel nélkül jobban, de legalább annyira megálltak a helyüket, mint a férfiak. Az orosz, az angol uraiikodónők, vagy az osztrák Mária Terézia voltaik olyan kiváló államfők, mint férfi kollegái. Azt is tudjuk, (hogy nagy királyok és államférfiak cselékedeteit nem •ritkán a hozzájuk közelálló nőik irányították, és talán irányítják még ina is. Itt az ideje, hogy a nők önállósítsák magukat és ne csak. sugalmazzák, hanem a porondra nyíltan kiállva, saját maguk hajtsák végre helyesnek tartott elgondolásaikat. Gyakorlati például szolgálhat a Szovjetunió nőinek munkája, akik az úgynevezett „férfimunkakörökben“, a férfiakkal teljesen azonos teljesítményt nyújtanák. A magyar asszonyok politikai jogai kivívásáért, egyenjogúságuk gazdasági alapjának megteremtéséért eddig alig tettek valamit. Ami ezen a téren történt, azt a demokráciától ajándékba kapták. Most már rajtuk áll, hogy ezt az ajándékot saját erejükből gyarapítsák, kamatoztassak. Legyenek cselekvő részesei az, igazi demokráciáért folyó nehéz és sok áldozatot kívánó küzdelemnek. Ne maradjanak meg az otthon és a család — szerintük biztonságot nyújtó szűk falai között. Ne csak gyermekeik és férjük testi jólétére legyen gondjuk, hanem törődjenek azzal L, hogy az iskolában ki, mire és hogyan tanítja gyermekeiket. ÍEgészséges-e az iskolaterem, vagy férjük munkahelye. Kifejthetik-e ott azt n teljes értékű munkateljesítményt, amire testi és szellemi adottságuknál fogva képesék. Vaunak kimondottam csak az asszonyokat és gyermekeket érintő, ma még elégtelenül, vagy sehogy megoldott problémák is. Sok ezernyi hadiözvegy asszonytársunk sínylődik önhibáján kívül a legkétségbeejtőbb nyomorúságban. Sem az állam, sem a társadalom nem törődik velük. Maguk és gyerekeik életét máról-holnapra tengetiik- Amitől még valamit várhatnak, az a többi asszony segítsége lehet. Sok ezer életről, senyvedő emberpalántákról van szó. Sürgős kötelessége minden asszonynak, hogy részükre emberibb sorsot harcoljon ki.- AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉG román jobbágyai és bányászai ezelőtt száz esztendővel csak ágy hívták, hogy „Catarina doamna nostra“ (Miasszonyunk Katalin) a magyar Varga Katalint, a dolgozó nép csodálatos, bátor és finomlelkű, hős asz- szonyát. aki borzalmas mártír- sorssal fizetett azért a vakmerőségéért, hogy az elnyomottak mellé merészelt állni. Igv emlékezik meg a történelem arról a hálátlanul etfé’ej- tett csodálatos női alakról, akinek neve szorosan egybekapcsolódik a legelső magyar bányász- megiuozdu'ásokkal. Amikor Varga Katalinra emlékezünk, nem tehetjük ezt úgy, hogy ‘előtétbe iné ikerül jenek azok a gazdasági és társadalmi körülmények, amelyek az egyszerű bocskoros nemes feleségét a dolgozók, az elnyomott, kizsákmányolt szerencsétlenek egvik legnagyobb hősévé tették. * Ausztriáiban II. József császár, Mária Terézia fia ült a'trónon, széles látókörű, európai műveltségű, haladószellemű uralkodó. Elvét, amely szerint csak jómódú, sorsukkal elégedett alattvalók szaporíthatják a nemzeti vagyont és az államkincstárt, »kiterjesztette nem csak Ausztriára, hanem Magyarországra is. így került az erdélvi Ércliegv- ségbe. ía komán jobbágyok és aranybányászok közé kormánybiztosa,, Bruckenthjal Mihály, nkinek feladata, a nép követeléseinek kivizsgálása és azok méltányos teljesítése volt. A kormánybiztos az uralkodótól kapott utasítások értelmében a bányászokat felmentette a közterhek viselése alól, ami a lakosságra nézve naevfontosságú volt, de ami az erdélyi NEMESI OSZTÁLY ÉRDEKEIT halálosan sértette. A zsarnokságuk alól függetlenített dolgozókat nem lehetett megzsarolni és így a nemrégen Vmég (virágzó áranvesempészet rohamosan hanyatlott. De felmentést kaptak a bányamunkások a favágási és anyagszállítási kötelezettségek alól is, ami szintén nemesi érdekekbe ütközött. Természetes tehát, liogv a bá- nyászság bőrén élősködő erdélyi nemesek nem nyugodtak bele ezekbe a rendelkezésekbe, hanem minden eszközt megragadtak, hogy azokat kijátszhassak. Ezt annál is könnyebben megtehették, mert ők ültek a megyei hivatalokban, az ő kezükben összpontosult minden hivatalos hatalom. A császár halála után, 1791-ben azután nyilían is szembehelyezkedtek a törvénnyel. Vegvesbizottsúgot küldtük ki Abrudbánvára, amely egy homályos szövegű szerződésben újra megállapította a már eltörölt szolgáltatásokat, különösen a bányászsúgot sarcolva meg, s ezt a szerződést erővel rákény- szerítette a népre. Ez a szerződés vált azután forrásává az évtizedeken át húzódó állandó pörösködésnek, lázongásnak, amelvben Varga Kalin később történelmi szerepet kapott. * A bányászok, (különösen az ab- rudfalviak és buc.sumialk újra és újra az uralkodóhoz fordultak •sorsuk juvítása érdekében. Beadványaik azonban elintézetlenek maradtuk. Lázadozni is hiába Ez csak egy (kiragadott, noha igen fontos feladat, amelynek a megoldása az asszonyokra vár. De a még sajnos szükséges altruista és karitatív munkán felül, fáradalmunk életének minden megnyilvánulásában, minden probléma felvetésében és azok megoldásában, minden célkitűzésében és azok megvalósításában a nőknek hatalmas, eddig még kiaknázatlan helyzeti próbáltak; csak annyi eredményt értek el, hogy VEZETŐIKET BEBÖRTÖNÖZTÉK őket pedig még embertelenebb követelések felé állították. Az országnak ez a csodálatosan '.gazdag vidéke mindenéből kifosztott népével teljesen elszegényedett. A bányászok jövedelmük egyharmadát a kincstárnak adták le, ;egyharmadát az örmény 1 aranycsempészek vágták zsebre, s >ami még megmaradt, azt a környék hatalmaskodó nemesei rabolták el tőlük. A bányamunkásság azonban fiem nyugodott (meg sorsában, hanem állandóan arr,a yöireke- dett, hogy törvényes úton visz- szaszerezze jogait és így könv- oyítsen helyzetén. Búcsúm. Kerpenves és Abrud- falva. a három szabadalmakkal felruházott bányászközség küldöttekéi menesztett Na gyen vedre, hogy fogadjanak ügyvédet. A zalatnai uradalom jószágigazgatója azonban útközben elfogatta.' s börtönbe záratta őket. De a bányászokat ez a jogtalanság sem törte meg. Néhány nap mnlva újabb küldöttség indult Nagyenvedre. most azonban nem a rendes úton. hanem bujkálva, n csak általuk ismert hegyi ösvényeken. S ugyanígy jöttek visszafelé is. de már nem egyedül. Egv idegen nemesasszonv jött velük, középkorú, őszülő, 40-45 éves nő, Varga Katalin. K ATA LII IN * Hogy ki volt Varga Katalin és hogyan' került a bányászok közé, arról alig tud a történelem. A fennmaradt elbeszélések szerint a nagvenyedi ügyvédnél véletlenül találkozott össze ’a báns á*zk iildöttséggel. Addigi nehéz életkörülményei, szenvedései fogékonnyá tették -lelkét a nép sorsa iránt, s igv, amikor meghallotta a panaszukat, gyorsan határozott. A küldöttekkel Búcsúmba menit és megtelepedett <a bányászok között. ' A nem mindennapi műveltségű asszony hamarosan A BANYASZSÄG SZÓSZÓLÓJA lett. ö maga írja későbbi fogságában: „Hat esztendeje múlt, hogy ti körötökbe engemet azon sots véletlenül külde 1 hogy lennék helységteík hív- séges követje, 1 mivel mást nem kaptok senkit és evégre elébeszélétek, mely sok pro- ikátorak íogyuszták pénzetek annyi évek alatt ‘s még semmi gyümölcsét az 6 munka jóknak nem láthattátok meg sok fáradságtoknak. Én a követséget magamra vállalása éltemet ktűzkára tevém ‘s fel- áldozám.*1 Varga ‘ Katalin a bányászok iogainofk visszaszerzése érdekében kérvénnyel fordult az uralkodóhoz, amely sikerrel is járt, de az erdélyi kormányszék az udvari kancellária leiratát, amelyben a bányászkérések kivizsgálását elrendeli, félretette, s talán meg is feledkezett volna ismét róla, ha -a kancellária újabb leiratokkal nem zaklatja, amelyekben felelősségre vonja a bebörtönzött bányászküldöitt■ség miatt. S ezzel az első beadvánnyal megindul Varga Katalin és a mögötte felsorakozó búcsúm i bányászok ostroma jogaikért. Varga Katalin csakhamar tisztán látta, hogy minden jószándékú kérésük és Becs minden humánus intézkedése hajótörést szenved az erdélyi nemes urak féktelen népgyülöletén. amelyet nem csak a Tornán nemzetiségű bányászok, hanem (saját; véreik. a magyar jobbágyaik iránt is éreznek, s ezért FORRADALMI LÉPÉSRE határozta el magát. Még II. József adott ki egy rendeletet, amelynek értelmében a népnek joga van a faluk közelében kivágni az erdőket és az így termelt nyersanyagot építkezésnél, malmok és arany- zúzdák javításánál felhasználni, az irtásokon pedig földművelést folytatni. Erre a császári pátensre való hivatkozással Katalin asszony a lerongyolódott, kiéhezett bányászsággal megkezdte nz irtást és a kopaszon maradt terület bevetését. Amikor pedig az uradalom erdő- őrei a favágókat szét akarták verni, a fejszével felfegyverzett parasztok és bányamunkások Varga Katalin vezetésével az őröket kizavarták az erdőből. A megijedt nemesek nem merték Becsbe jelenteni ü dolgot, mert tudták, hoev Varga Katalinnak ttiaey tekintélye van a császár előtt, ezért saját hatáskörükben felkérték a kormányszéket. liogv adjon ki elfogatóparancsot ellene. Akciójuk azonban sikertelen maradt, mert a bányászsár felfegyverkezve vé3- te vezetőjét. Még jobban elmérgesedett a helyzet, amikor a nép Varga Katalin tanácsára egyszerűen megtagadta a rárótt közterhek viselését. A hatóságok tehetetlenül állottak: a „lázadókkal“ szemben és még nagyobb volt a megdöbbenésük. amikor a közben megérkezett királyi döntés a bányászok és parasztok mellé állva visszahelyezte őket jogaikba. A királyi leirat azonban VÁNDORLÓ ROMÁN PAP0> sorrajárták a román bányá'* községeket a szószékről izg®1 rKatulin asszony ellen. Amikor Katalin asszony Élsz a tér ve Becsből beszámolt U.,J eredményeiről, újra felmW® terv: minden úron el kell f°?‘( ni. S a g u n a A n d r á s, »./ •Inán püspöki hely nők váll'31 1 zott reá. . .j 1847. vízkeresztjén 1 ebm Abrudf alvóra ünnepi prédiK'L ót tartani. A beszéd során *; szólította a hívőket, hogy aöl elő panaszaikat. Amikor s. nem tudtak mit válaszolni-J vasolta, hogy7 hívják elő '’fi: Katalint. Igv is történt. Kát , asszony csakhamar szemben ÍROTT MALASZT maradt csuk. A nemességnek esze ágában sem volt azt betartani. Katalin asszony latinftyel- vű kérvénnyel fordult ezért újra az uralkodóhoz, tiltakozva a jogfosztás ellen. Amikor a vármegye tudomást szerzett erről, újra az alispánhoz fordult, követelve, hoev adjon ki elfogatóparancsot' Varga Katalin ellen. Közben azonban :i kormányszékhez újabb leirat érkezett, amelyben utasítást .kanott az alispán. hogv Varga Katalinnak ■azonnal adjon ki Útlevelet és biztosítsa az otthonába való szabad visszatérést. Ennek alapján a megyeszék megidézte taz asz- szonvt az útlevél személyes átvételére, Varga .Katalin azonban nem jelent meg. hanem még aktívabban vetette be magát a harcba. A bányászság egy újabb kérelmével Becsbe utazott. <s távol- létét felhasználva J ősi lka Sámuel báró a Tornán papság egy részét próbálta rneg A Katalin ellen fordítani. így**® zete" ,a legnagyobb sikerrel ja* ng y/.vu ’ vou-iyintmm o*- v —- _ j lőtt a püspöki helyünkkel megindult a vita. A szócső*® meg maii ii a vita. :i sz«™;; vében lassan, (sétálva kijyL n templomból, elindultak te j a falú főutcáján, amikor az »V- húz mögül Sagunu _ rejtő? ^ segédjei'ugrottak elő, fém'-, holtak az asszonyt, száj1 dobták és elhajtották tve*?' nép utánuk rohant, de a sík nem vehette fel a versen}*Varga Katalin a megye börtönének FOGLYA , volt. Nyugodtan várta ügv‘v kivizsgálását, bízott Bécs Jj dulatában és az igazság e ben. Börtön jegyzetei jközüly néhány sor élénken _ njegvU r ja bizakodó lelkivilágát: .......noha rabné vagyok. . eg y -dicső próbának baj j néja vagyok .. ‘s az igazság melleit orP hartzolok." t Katalin asszony azonba vedelt, amikor azt hitte, nl’'js vármegye fölterjeszti Kihallgatták, jegyzők*' a| vettek fel és addig rákos?“ ide-oda az aktáját, aniííf .j^ll utolsó papírfoszlányig eI dott. |,(i2 A szabadságharc * sem •<»; meg Varga Katalin szab®“' 1 Csuk tS'50-ben került róság elé. amely „gonosz "j eió és csalárd működés tl(, négyéves vizsgálati fovv'- három havi börtönre ítél Gll Ezzel az ítélettel cs0*"tj telt Katalin asszony sei.nek pohara. Vallási ,f>. 11 esett és a húrom hónap 1 ^ vei. mint csendes őrült 1,0 dilit ki. Senki sem tudL'-.-f«i ment. mihez kezdett, ll’ avomu veszett. * „v'í Tgy végződött Mias^-je! Katalin élete, ez a nag^ő»1 példamutató élet, ameh n‘t j1 den perce a dolgozó nt'P* gáltu. amelvnek egyette1’ .ft nem mnlt lel (békés * ben. . tahi1 Igv bukott el A arg'*, _ nal az erdélyi aranybáP^J igaz pőre. Megtörni _ . )()ii nem tudták őket: az “PJ fi ébredt nép néhány év**..vt,tt' tán mégis kiharcolta * fiséit. Segítette óket^ *' V munkűsság első vezéren«' ■ jjr-i gn Katalinnak harcos s . Rózsai energiájukat produktív munkára kell átváltaniok. Kiilön-külön hiába határoznák el magukat a nők munkában való részvételre,’ eredményt csak a nők százezreinek szervezetekbe tömörült erejétől várhatunk. F/üknek a szervezeteknek «keretei már állnak. Az asszonyokon múlik csupán, hogy azokat friss munkakészségükkel, harcos akarásukkal betöltsék és életteljessé tegyék Ismerjék fel végre «a nők, hogy» a közmondást: „Segíts magadon, az Isten is megsegít*1, szószerint kell értelmezni és saját erőnkből fogjunk végre munkához. Ez a munka már megindulásával is frissítő és pezsdítő hatással lesz egész társadalmunk ma ’ 1 .J még eléggé pangó Irérkt'V ( re. Mert ha tovább is b^ re. aieri na tnPLf lankodva, egyhelyben 1 íj# halogatjuk a munka el . ^ és ezzel hátráltatjuk a só* szebb és jobb élet kia^.^ szenb es joon eiet !>■*“ ^ ha emiatt a szenvedés, ;ág és elkeseredés továb ‘•ub a (j szűnik, ágy ennek ne01
