Új Dunántúl, 1946. december (3. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-25 / 293. szám

1946 december 25.

ÜJ DUNÁNTÚL

11.

A GYERMEK

A &z<M#atmas Józsi és a Uaiácsmyi an^cdUa

Mostanában történt, amit el szeretnék mesélni nektek, karácsony előtt.

Mikulás apó az Ég egyik hatalmas, világoskék és fehér felhőkkel puhára bélelt termébe gyűlésre hívta össze a karácsonyi angyalkákat. A kitűzött időre valamennyien ott tolongtak izgatottan, mert tudták, miről akar velük Mikul«« apó beszélni: most foigják megkapni az utasításokat: melyikük hová megv a Földre, ki melyik gyereket figyeli meg. mit csinál, hogyan viselkedik kaTácsonv előtt, ki hol írja össze, mi kerüljön a karácsonyfa alá.

Csakugyan, így is történt. Mikulás apó sorra osztotta ki feladatukat.

— Te Kovács Pistihez szállsz le, te Jutkához, te pedig megnézed, hogv Jancsi hogyan tanul. Te ott hátul azt vizsgálod majd meg. hogy Évike rosszalkodik-e még. te nedig azt iegvzed fel. hogv a Sziicsék Teriiké je megjavult-e már.

Ihasson minden kis anevul sor- rakorült. Akik megkapták a munkájukat. boldogan siettekégi Szánkógarázsba, befogták a türelmetlenül ficánkoló hópelyheket és huss, megindultak lefelé a Földre.

Egvetlen angyalka álldogált szomorúan a feRiőterém sarkában. Mikulás apó csodálkozva igazította meg orrán a szemüvegét. két ujjúval felemelte a szomorú angvalka lehajtott állát és Szigorúan kérdezte:

_Hát te miért ácsorogsz itt?

Mi

ért nem indulsz el oda. ahová küldtelek? Ha nem sietsz, elviszik az összes «7.ánkókut és akkor mehetsz majd gyalog.

A kis angyal szomorúan nézett maga elé.

— Nem merek elindulni Mikulás apó oda. ahová küldték Józsika a Tettve oldalában .nagvon szegény kisfiú. A karácsonyi kívánságai pedig .olyanok, amiket nem lehet előteremteni az. égi játékraktárból. Hiábavaló lenne nála minden munkám. Hiába Írnám össze ablakukra az üveget, kis kályhájukba a tüzelőt, édesapjának a munkát, nem tudnánk úgysem a karácsonyfa alá tenni. Ne küldj engem oda Mikulás^ apó, jelölj ki inkább valami más helyet a számomra.

Mikulás apó szigorúan összeráncolta a homlokát.

—. Odamégy, ahová küldtclek. Ne is halljak ellenkezést. Végezd csak cl. aan.it rádbíztnim. a többi nem a te dolgod. Indulj szaporán. nehogy elkéss!

Az angvalka engedelmesen meghajtotta magát és nehéz szívvel elindult gyalog a Tettye sikátorainak egvik alacsony, szomorú. hideg kis lakásába.

*

Későre járt már, amikor megérkezett. Halkan, láthatatlanul beosont Józsi édesanyja mögött a sötét szobába és meghúzta magát az egyik sarokban. Józsi az ágyra halmozott ócska, elvásott pokrócok vékony melegében kuporgott és szipákolva. nagy igyekezettel irdogált. Néha meg-megállt egy percre, ráfújt a kézére, amely a fűtetlen konyhában egészen elkókült, megdör/sölte 'kivörösödött szemét, hogy jobban lásson, aztán nagyot sóhajtva, szorgalmasan írt tovább.

Az angyalka óvatosan a válla mögé került, kíváncsian belesett a papírosba, ugyan mit írhat Józsi. Az ócska irkában rendben sorakoztak egymás mögött a betűk: elsőnek egy sor nagy A. a másik lóét vonal között Ó betűk. A kis angyal nem értette, miért írja ezeket Józsi az ágyban. Nem kellett azonban sokáig gondolkoznia, mert a kisfiú megszólalt.

—i Anyukám, mond, sokáig

lesz még tél, sokáig esik még a hó? Meddig kell még itthon ülnöm iskola helyett, mikor mehe- iuk ki már kabát nélkül, mezítláb is az utcára?

Édesanyja fáradtan, szomorúan válaszolt.

— Nem tudom Józsikám. Majd csak elmúlik valahogy. Talán kap édesapád munkát valahol és akikor jut neked is cipő, meg kabát. És kapsz altkor majd minden nap vacsorát is. meg reggelit .csak tanulj most kisfiam szorgalmasan, legalább azt ne felejtsd cl, amit már tudsz. a

Gyorsan telt az idő, már csak néhány nap választott el a karácsonytól és az angyalka egyre szomorúbb lett. A kis Józsi édesapja egész nap munka után szaladgált, de hiába. Mindenünnen elküldték, mindenütt az*t mondták, hogy nincs anyag, leállnak a gyárak. Józsi pedig egész nap a pokrócok között üldögélt, írta egymásután a betűket, néha sírva is fakadt, amikor az utcáról beli a! lato zott az iskolába menő gyerekek lármája és minden áldott nap vacsora nélkül találkozott Álomanyóval, minden reggel reggeli nélkül múlt el.

í

Néhány nappal 'karácsony előtt azonban Józsi édesapja jókedvűen tért haza.

—- Képzeljétek — újságolta boldogan — kaptam végre munkát. Az egyik gyárban a munkáisok összefogtak, ők maguk szereztek anyagot és megindították a munkát. Engem is felvettek. Ne búsulj Jóaűkám. most már nemsokára lesz cipő, lesz kabátod, mehetsz újra az iskolái»«.

A boldog omlód örömében nem is hallotta, amint az angyalka ujjongva összecsapta két pici tenyerét és táncra perdült. Csak azt iát tűk, hogy a hideg, sötét kis konyhába hirtelen valami nagy melegség és fényesség száll. Az angyalka tudta egyedül, mit jelent ez: Józtnékhoz beköltöz- fcödött a boldogság és megelé- gedettsé^.,

s>

Az angyalka újra Mikulás előtt állott. Buzgón sorjázta el, mit látóit, s amikor beszámolója végére ért. Mikulás apó megm'mogáttá a fejét.

— J.átod te kis engederleukedő — mondta jóságosán — nem hittél nekem, amikor elküldtelek. Pedig itudhattad volna, hogy ha ablaküveg é) tüzelő mines is a ját ék raktárban, van raktáron

szeretet, találékonyság, ügyesség, amely bői nem csak a kicsiknek, hanem a felnőtteknek in kijut. És látod, a felnőttek részére kiosztott találékonyság és ügyesség tette lehetővé azt, hogy abban a földi gyárban a munkásak megteremtsék maguknak a kenyeret, a családjuk iránt érzett szeretet melege tüzelte óikét arra, hogy kiharcolják a bezárt gvár gazdájával szemben megélhetésüket.

Most pedig menj ős ezt a nagv karácsonyfát vidd el jutalmul a szorgalmas kis Józsikának. Karúnkon y napján a legszebb az övé legyen, mert bobizouvította azt, hogv- a jó gvermékek akkor is tudják, mi a feladatuk, ha nehéz- s’i'gdkbe ütköznek, ha minden ellenük fordul is.

u

Igv történt, nem máskérlp most karácsony' előtt. Éb ha kedvetek van hozzá, menjetek fel a Tettye oldalában az egvik sikátorba, keressétek meg Józsikát és meglátjátok, igazat meséltem. r. k.

BAR ANYA-HEGYEI NEPMESEK

A nap, a hold és a szél együtt üldögéltek egy fa alatt. Egyszerre csak arra megy egy cigány és így köszön:

• — Jó napot adjon Isteni

Azt mondja a nap a többieknek:

— Látjátok, mindenki engem köszönt!

Rámondja a cigány:

' — De még jobban ám a szelet!

Azt mondja erre a hold a cigánynak:

— Megállj! Mért mondod ezt? Várjál csak. a télen megfagyasz tlak! .

Azt mondja a cigány:

— Nem baj. csak a szél nefújjon.

Odaszól a nap:

— Megállj cigány, megsütlek a nyáron!

Erre meg azt mondja a cigány':

— Nem bánom, csak a szél fújjon.

Odafordul erre a szél a többiekhez:

— Ugye, mégis csak bennem van bizodaLma mindenkinek!

*

Dédöregapám egyszer az erdőbe ment fái vágni. Ahogy ment, az út mentén egyszerre egy halom parazsat talált. Éppen jókor, mert pipára akart gyújtani. Igen, de a dohány nem gyulladt meg. Mikor már a harmadik szem parázstól sem kapott tüzet, nagyot káromkodott. Erre oluan pofont kapott valahonnan, hogy a pipa kiesett a szájából. Félős‘ ember polt, s erre úgy megijedt, hogv hazáig szaladt. Odahaza elmésélfe, mi történt vele. de a családja és a szomszédok kinevették, s azt mondták, hogy másnap újra keresse meg azt a helyet, ahol pi-pára akart gyújtani.

Ki is ment másnap, s hét azon a helyen azt látia. hn^y a hé. rom parázs amit'eldobott, arannyá változott, a többinek pedig nyoma sincsen.

De sajnálta is a dédöregapám haláláig, hogy nem szórta szét az egész halom varázsát, fia szétszórta volna, minden szem varázs arannyá változott volna és boldogan élhetett volna belőlé, míg meg nem hal, r*-—- " ~

___

KÖ

LCSÖN ZSÁK} KÖLCSÖN PONYVA!

ZSÁK

ZSINEG

PONYVA

KÁRPITOS KELLÉK

KISTELEKI ZOLTÁN

Telefoni 16—SS,

Piti, Rikúrzl-st 67

KARÁCSONY A SZOVJETUNIÓBAN

Kevés nép ragaszkodik úgy' népi szokásaihoz, mint az orosz. Bele- idegzödött évszázadokon át és nagy ereje abban is rejlik, hogy mindig hű marad ez. a nép önmagéhoz, alaptermészetéhez. ■

Ez az alaptermészet: a szépség utáni vágy, a jókedély.

Ez jellemzi az orosz népi szokásokat, mü vészét ükéi, a karácsonyukat. Mert SzoyjetoroszoT- szágban is ünnepük a karácsonyt.

Két elvtársitól kértünk meg, hogy beszéljen az „Űj Dunántúl" olvasóinak az orosz karácsonyról.

ABELOVSZKY ANTONIA

— Én több karácsonyt töltöttem Moszkvában, így csiak a nagyváros ünnepéit ismerem.

— A karácsony a Szovjetunióiban a Tél ünnepe. Nemestül a család1, de a közösség együtt örül. Az iskolák, színliázak, a mozik, a gyárak, az üzemek, szakszervezetek különleges programmal készülnek fel a karácsonyra. Az ünnepségek főcélja, hogy a gyermekeknek ne legyen egyhangú a tél, örömet, meleget vigyen az életükbe a hosszú, egyhónapos vakáció alatt. Friss, szép benyomások kísérjék őket a vakáció után újra a munkába.

— A karácsonyi ünnepségek január 6-án kezdődnek és egy hónapig eltartanak. Van karácsonyfa a családban, olyan mint a miénk, ajándékok vannak rajta. „Joika” a karácsonyfa neve a Szovjetunióban.

— De nem a család karácsonyfája a legszebb, hanem minden gyár, üzem állít fel hatalmas jóikét az alkalmazottjai gyermekei számára. A tereken, gyárakban, üzemekben színészek speciális programmal mulattatják a gyermekeket.

— Van mindenki karácsonyfája is a Kreml alatti téren. Ezek óriási, grandiózus jolikák. ez alatt

„Joika“ a mindenki karácsonyfája,

néhánv speciális recept és szovjetlány, aki tófűnk beszél

is az utcán színészek szórakoztatják a gyermekeket, mert a Szovjetunióban nagyon szeretik a gyermekeket.

— Jellemző szokás, hogy a gyerekek Sztálinnak írják meg, ha valami bántalom éri őket. Kedves eset jut eszembe. Egy mérnök kisfia „találmányt" eszelt ki. Az édesapja nem vette komolyan leintette... A gyermek levélben elpanaszolta Sztálinnak. Sztálin meghívta a kinfiút, meghallgatta panaszát, megiveisdégelte, aztán •beszélt az, ágával a fiú érdekében.

— A karácsonyi ünnepségek legszebb része az, hogy a nyilvános parkokban a gyermekek találkoznak a mese alakjaival. Például a Hófehérke, a 7 törpe jelenik meg varázslatosan szép jelenetekben.

— Van sí-, ródüverseny, bálok az iskoláiban.

Mindig kidomborodnak az ősi népi szokások.

— A Szovjetunióban az állam mulattatja karácsony havában a gyermekeket

Sasíik és gorltci

I.ARISSA VETDTNEV az első orosz hölgy, akivel életemben hosszabban beszélgetek. Nagyon csinos, barna, ibolyakék szemű. 19 éves fiatal lány. Gyönyörűek a kezei. Tavaly érettségizett, az Állami Bank hivaUtlnoknője, jelenleg szabadságot kapott, hogy édesapját meglátogassa.

Feltűnt tartózkodó, szerény modora. Nem olyan „modem", élénk, minit a mi lányaink. Sem púder, sem rúzs, de a körme lakkozott.

— Nálunk közös az ünnep. Nemcsak a karácsonyt, hanem az

újévet is ünnepeljük. Van az otthonban is karácsonyfa, de szebb és ofntosabb a „Joika" az iskolában. Karácsonykor meghívjuk barátainkat, barátnőinket és megajándékozzuk őket. Nagyon sok ajándékot kaptam a szüleimtől is.

— Van különleges karácsonyi étel?

— Igen, a s a síik. Ez húsétel, hosszú vaspálcára marhafilét, sertéshúst csavarunk, közé szalonna kerül. Ezt szabatííüzön keli megsütni. Tésztafélében karácsonyi sütemény a gór ka. Ez "vajas tészta, meghintve dióval. Megsütik. apróra szeletelik, feltornyozzák, leöntik mézzel és beszórják dióval. Az orosz édességek alapja az égetett cukor, égetett mandula, de karácsonykor fő csemege a sok déligyümölcs. Speciális nálunk a fagyasztott gyümölcs. Moszkvában télen van sárga és görögdinnye, szilva — fagyasztva. Persze rögtön el kell fogyasztani.

Bank itt és ott

Nézem az orosz lányt és kérdések tódulnak elő.

— Hogyan él egy orosz bánk- hivafaktoknő? — kérdezem — Mikor kel, mit reggelizik?

Fölényesen és megbotránkozva néz rám, szemérmes és halk a hangja, mikor megszólal.

— Ná’unk nem ilyesmi a fontos, hanem a munkaeredmémy, Ez nem érdekes. Az ember nem önmagáról tesaé’, hanem tudományról művészetről.

Na ez; megkaptam. De visszavágok!

— Mikor ön idejött Magyar- országra. biztosan érdekelte az új környezet, az itteni emberek mindennapi élete. Én most önön át a messzi Szovjetunió mindennapi «letét kerestem, hogy egy darabot megmutassak olvasóinknak, ön r.ran gondolkodott a mi mindennapi életünkön?

— De igen és csodálkoztam, hogy itt pl. a bankhivatal okban az órát nézik és nem azt, hogy van-e még elvégzendő munka. Észrevettem, hogy máskép tekintenek a munkára, mint mi.

Nem tudok egy szót sem kiszedni belőle magánéletéről, méltóságteljesen szemérmes.

— Mit olvas?

— Gorkijt, Tolsztojt. Nem mondhatom, ki a kedvenc íróm. mert megsérteném a többit. Az egész orosz irodalom az életein része.

— Külföldiek?

— Szeretem Hugó Victort, Dt- ckenset de szívesen olvastam a két amerikai Sindairt, Dreisert. Thomas Mamut, . (nagyon szeretil. nálunk), Werfelt, Romain Rollan- dot, Shakespeaxet, M obere és Shakespeare állandó műsorszám szinháczainkban.

— Kik az új orosz irodalom nagyjai?

— Solochov, Simonov, nagyon

szép Serafimov „Vaspatak" című könyve. •

— Táncol?

— Sokat, itt Pécsett is. Az orosz fiatalság nagyon vidám, de magabiztos.

Hallgatom ezt a 19 éves öntn datos műveit leányt. Tisztán ál! r.ak előtte a célok. Úgy irigylem hogy náluk a népoktatás elv% gezte a nemzetnevelés nagy fel adatát.

Gyenes Rózsa dr.