Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)

1946-10-20 / 238. szám

ÜJ DUNÁN fül. 1946 október 2» Az OTI átszervezéséről, a nehézségek okairól és a mező­gazdasági munkáshiztositásról nyilatkozik az Uj Dunántúlnak Pikier György elv;ars, az OTI vezérigazga ója Mindnyájunk ügyéért - az iskoláért A Magyar Nők Demokrati­kus Szövetsége által országosan efiilndítoHrt („iskolai-akció“ lebo­nyolítása céljából megtartott an­két óta ezen mozgalom örvende­tes módon városszerte mind szé­lesebb körökben talált vissz­hangra. A pedagógusok, politikai pártok és társadalmi szerveze­tek csaknem kivétel nélkül si­ettek az általános1 iskola beveze­tése és a demokratikus nevelés lehetővé tétele érdekében meg­indult akció segítségére. De a legszebb példáját az együttérzésnek maguk az isko­lák tanulóifjúsága adta, amikor az akciót lebonyolító MNDSz. felhívására egy teljes előadást kitöltő színházi műsor keretében folyó hé 26-áu délután a Nem­zeti Színházban „Diákság — a diákokért“ címmel az összes pé­csi középiskolák ^ szereplésével! legjobb műsor'számaikkai kíván­nak hozzájárulni az akciónak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi sikeréhez is. Nincs kétség aziránt, hogy bár ezen mozgalom a még feltalál­ható tőke és papíranyag, a nagyvállalatok, nyomdák és nagykereskedelem megmozdulá­sára volt alapozva, mégis a leg- önkéntésebb csapat, maga a ta­nulóifjúság hozza meg legszebb áldozatát. A diákságot ezen lel­kes törekvésében örömmel és hathatósan támogatja úgy a tan­kerületi főigazgatóság, mint az intézetek igazgatósága és tanári kara. Hogy a kis jövedelműek se háríthassák el ínaguktól ezt a tanulóifjúsággal szembeni köte- lességszerö adózást, filléres em lékbelyegeket bocsájt ki az ak­ció, melyeknek eladására szin­tén a tanulóifjúság vállalkozott. A könyv és írószersziiksédet valamint a juttatás lebonyolí­tását az iskolák meghallgatása után egy az ankéten megválasz­tott gazdasági bizottság intézi, mely bizottság rendelkezik a felajánlott összegek és adomá­nyok felett, mely utóbbiak azon­ban a város pénztárába folynak be és minden alkalommal hír­lapi lag nyugtáztatnak Ezen bi­zottságban a tankerület a város és vármegye kiküldöttein kívül résztvesz egy nőszövetségi tag, egy pénzintézeti szakember, va­lamint egy pedagógus. Külön nyeresége az akciónak, hogy habár az országos jellegű, az itt gyűjtött összeg, illetve az azon vásárolt tankönyvek és író­szerek Pécsett kerülnek kiosz­tásra. Minden remény megvan arra, hogy a jövő emberének, a gyer­meknek, mint erkölcsi és szelle­mi értéknek megmentésére Pécs város egész társadalma megmoz­dul. 8 a. tanulóifjúság lelkes pél­dáján1 ^felbuzdulva a gyárosok­ba akok, kereskedők és iparosok körében megindidt gyűjtés so­rán mind több lesz azoknak a szá­ma, kik adományaikkal támo­gatják ezt a nemzetmentő mun­kát. A megakadt svábkitelepités okozta bajok az alíspáni jelentés tükrében A jogi bizonytalanság okozza, hogy senki sem akarja a földeket rendesen művelni, senki sem akar adót fizetni és hogy teljesen leziiltöti a vagyon biz onsát A felszabadulással bekövetkezel! rendszerváltozás új helyzetet te­remtett a magyar dolgozó társada­lom életében nemcsak politikai és gazdasági vonatkozásban, hanem szociálpolitikai és szociálhigiéniai téren is. Azzal ugyanis, hogy az ország legnagyobb munkásbiztosító intézete az Országos Társadalom­biztosító Intézet a dolgozók érde­keit képivselő vezetők kezébe és irányítása alá került, egyszersmin- denkorra végétért a népegészség rovására elkövetett kizsákmányo­lás. Letagadhatatlan tény, hogy az Országos Tárasadalombiztosító In­tézet a fasiszta vezetők, a Horthy- rendszer kiszolgálói idején nem volt a munkásoké és mindent el­követtek azért, hogy bizonyos ér­dekeket szem elő] ne tévesszenek, csak éppen azzal nem törődtek, akikért tulajdonképpen létesült az egész intézmény, a dolgozók érde­keivel. Éppen ezért különös érdeklődés­re tarthat számot az a felelős hely­ről nyert nyilatkozat, amelyet la­punk munkatársa előtt a jelenleg Pécsett tartózkodó Pikier György OTI vezérigazgató elvtárs tett. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük az átvételnél? — A felszabadulás után—^mond­ja Pikier elvtárs — erkölcsileg, po­litikailag és gazdasági vonatko­zásába egyaránt romhalmazt vet­tünk át. Mert eltekintve attó1, hogy épületeink a harcok követ­keztében valóban romhalmazok lettek, minden vagyont széjjel- hurooltak és elloptak. Több mint ötszázmillió pengőt (régi értékben) elherdáltak és elloptak. Minden anyagi alap nélkül kezdtük meg a munkánkat. Nehéz volt. Egy ideig kizárólag államkölcsönből éltünk. Aztán jött az infláció, majd a sta­bilizációval bekövetkezett nehéz­ségek s ma már ott tartunk, hogy egészen magunkra vagyunk utalva. Meg kell, hogy álljrjnk a saját lábunkon. — Milyen bevételi forrásai van­nak az intézetnek? — Egyetlen, amire építhetünk, a járulékok befizetése, ami a munka­bérek 10%-a. Hogy ez a gyakor­latban mit jelent, elég ha azt mon­dom, .hogy miután a munkabérek kevesek, természetesen kevés a járulék Is. Továbbmenve: azt jelenti, hogy még mindig ott tartunk, hogy .mi­után kevés a munkabér, kevés a biztositottak száma, a munkásság jogos igényeit nem tudjuk kielé­gíteni. Széles tömegeknek munka- alkalom megteremtése, hogy ez­által több legyen a biztosított és a járulékok pontos fizetése, segíthet a helyzeten. Azért vagyunk, hogy minden erőnkkel ezt a célt szol­gáljuk. Mi jól tudjuk, mit követel a munkásság és igyekszünk is eze­ket a követeléseket valóraváltva jogaikat biztosítani és a helyzeten minél jobban könnyíteni. — Mi a véleménye vezérigaz­gató elvtársnak, mi váltotta ki a múltban a munkásság ellenszenvét a biztosító intézet iránt? — Attól eltekintve, hogy valójá­ban semmi lényegeset nem nyuj- .otak a dolgozóknak, feltétlenül ellenszenvet váltott ki a bonyo­lult adminisztráció, az a tortúra, amin egy betegnek keresztül kel­lett mennie, amíg valamit megka­pott. Hogy mennyire felesleqes volt ez a bonyolult adminisztrálás, igazolja, hogy tavaly kettőezer, most pedig ezerkettőszáz tisztvise­lőt bocsátottak el az OTI kötelé­kéből és mégis jobban megy min­den mint azelőtt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy még to­vábbi leépítések szükségesek, vaqy hogy a tisztviselőkre nincsen szűk. ség, csupán azt, hogy lelkiismeretesebb és pdaadóbb « munkával valóban lehet a dol­gozók érdekeit szolgálni. P.endkívül fontos, hogy a biztosí­tottak becsületesen dolgozó tiszt­viselőket és demokratikus érzelmű orvosokat találjanak úgy az író­asztaloknál, mint a rendelőkben. Ehhez azonban feltétlenül szüksé­ges, hogy maga a biztosított társadalom is segítségünkre legyen * és megteremtse az összhangot, "a közvetlen kapcsolatot a munkás­pártok, valamint a szakszerveze­tek útján úgy velünk, mint a kö­zönséggel. — Mi a helyzet a mezőgazda- sági alkalmazottak biztosítása te­rén? ■ — Ezen a téren döntő változás­ról van szó. Tavaly jelent meg egy rendelet arról, hogy az OMBI beolvad az OTI-ba. A rendeletet azonban az OTI nem hajtotta vég­re, nem azért, mert el akarta sza­botálni, hanem azért, mert a ren­delet rossz volt. A kormány el­gondolása az volt ugyanis, hogy minden úgy fog történni ezen a téren is, mint az ipari munkások­nál. Mi azonban azt mondtuk, hogy ez így keresztülvihetetlen. Egy­részt azért, mert a mezőgazdaság­ban mások a munkaviszonyok, mint az ipárbon, másrészt meg óriási nagy a fluktuáció, egyszer van munka, másszor nincs. Ez me­gint óriási adminisztrációt vonna maga után. Be- és kijelentés szám-' talanszor, úgyhogy nem lenne be­lőle egyéb, mint égy hatalmas nyomtatványgyár. — Hogyan lehetséges tehát a megoldás? —- Véleményünk szerint ezt az egész kérdést úgy lehetne megol­dani, úgy lehetne rendbehozni, hogy először is meg kellene álla­pítani, mennyi pénzre van szük­ség és ezt, mint biztosítási össze­get, hozzácsapni a földadóalaphoz. Igen sokat tárgyaltunk ebben a kérdésben, megoldás azonban egyelőre még nincsen. Pedig ha a demokráciának van kötelessége a parasztsággal szemben, úgy ez az. — És miért nem valósult meg? — Azért, mert az érdekeltek nem kiabáltak. A salgótarjáni bá­nyászok, amikor emelni akarták a r.yugbéreket, ennek a követelésük­nek hangot adtak. Egy kérdés csak akkor oldható meg, ha maguk az érdekeltek adnak hangot követelésüknek. Nem elég, ha csak mi beszélünk. Mi akkor lérünk el eredményt, ha egyes kérdéseket a tömegnyo- más már a felszínre dobott. Ha ott van mögöttünk a kívánság hangoztatása, keresztül tudunk vinni mindent. Meg kell, hogy mozduljanak tehát azok, akiknek érdekében áll az OMBI-kérdés megoldása. Mi, akik most ennek a legna­gyobb betegbiztosító intézetnek az élén állunk, úgy Kőműves elvtárs, mint magam is, egész életünket a munkásérdekek védelmében töítöt- tük el, tehát tudjuk, mi fáj a dol­gozóknak és mit kell cseleked­nünk. Tizenhét évi fegyházbüntetés után, amelyet elszenvedtem a munkásságért, ezen a poszton sem fogom cserbenhagyni soha a munkásérdekeket, — fejezi be nyilatkozatát Pikier elvtárs. Ehhez azonban feltétlenül Szükséges, hogy elvtársaink s általában a dolgozó társadalom bízzék bennünk, mert mi nem luxushoteleket kívánunk építeni, mint a fasiszta vezetők, hanem azt, hogy minél jobb és korszerűbb legyen a magyar mun­kásság higiéniája, egészfeégvédel- tne és nyugodt, gondmentes az öregsége. Baranyuinegye alispánja kiad­ta október hó első feléről a me­gye közállapotairól szóló jelen­tését. A jelentés mindenekelőtt felípauaszolja, hogy a közszolgá­lati alkalmazottak fizetése oly alacsony, hogy abból a legszük­ségesebbekre semj telik, ezért a jelentés feltétlenül szükségesnek tartaná legalább a kenyér és a magasan megállapított ipari árak­nak a leszállítását, azonkívül a mezőgazdasági és ipari árak kö­zötti aránytalanságok kiküszöbö­lését. Megállapítja a jelentés, hogy a korábban megállapított hatósági árakat a utóbbi, időben sem vevő, sem eladó nem tartja be, ami ép­pen a fentemlített áraránytalan­ságoknak a következménye. Felpanaszolja a jelentés, hogy a rendőrség átszervezéssel kapcso­latban a inohácsszigeti rendőrőr­söt megszűntették, így ez a 34.000 kát. holdnyi terület, amelyen az­előtt 3 csendőrőrs működött, most teljesen karhatalom nélkül á!„ ami a vagyon- és közbiztonsá­got tarthatatlanná teszi. Hosszasan tárgyalja azután a jelentés a tetepeskérdést, elmond­va, hogy a telepes felülvizsgálás során pl. Vófcány községben 19 telepescsalád önkéntesen kérte ré­gi lakóhelyére való visszaszállí­tását, miután megállapítást nyert, hogy azok vagy jogtalanul kerül­tek odatelepítésre, vagy pedig helyzetükkel nem voltak megelé­gedve. Ezeket a családokat már el is szállították, azonban azok különféle kötelezettségeket hagy­tak hátra rendezetlenül, úgyhogy ebből kifolyólag csak magát Vó- kány községet kb. kétvagón be nem folyt adógnbona károsodás érte. Még súlyosabb Vókány és más községek helyzete amiatt1, hogy a nagyszámú odatelepített család nem műveli rendesen a kapott birtokát, mert még ma sem látja biztosnak, hogy az valóban az övé marad. Ez a felfogás azért alakult ki, mert a svábkitelepítés Wáí" akadt és a még ottléoö svábok azt kezdik híresztelni, hotV birtokukat újból visszakapják. Ehhez járni, hogy az ottani földigénylő bizottság nem mű­ködik, az új birtokosok mát birtoklevelet sem kaptak, beke­belezésről pedig még hosszabb ideig nem lehet beszélni. Ennek a tarthatatlan helyzet­nek a. folyománya, hogy telepe­sek és svábok kölcsönösen egy­mást lopkodják, 4 vagyonbiztonság megszűnt, emellett adót nem akar senki sem fizetni, a telepesek azért nem, mert nekik 5 éves fizetési haladékot ígértek, mások pedig a nehéz helyzetre hivatkoznak. Ilyenformán a köz­ségek háztartási helyzete a leg­súlyosabb. Ugyanis senki sem akar eleget tenni egyéb fizetési kötelezettségének sem, különösen a terménybeszolgáltatás is újab­ban igen vontatottan halad. Hozzájárul a helyzet rosszabbo­dásához, hogy a tisztviselő lét­számcsökkentés folytán nem áll elég személyzet rendelkezésre. A jelentés az elkerülhetetlen árvere­zések keresztülviteléhez rendkí­vüli segéderők kirendelését kern hogy <az adó- és beszolgáltatás* hátralékok behajtása nagyobb ütemben történhessen. Az őszi szántási és vetési mun­kálatok sem történitek meg a kí­vánt mértékben. Az előírt 117.lOO holdnyi vetésnek eddig mégj a fele sem történt meg, reméli azonban a jelentés, hogy li szántási és egyéb mezőgazdasaí* üzemanyag árának mérséklés kedvezően fogja hatását éreztet ni. A földművelésügyi miniszter vetőmagakciója eddig^ csak 20 gón vetőmag szétosztását teszi hetővé. halotti erre a célra 40 ya gánra lenne szükség. Ezért ken n jelentés a még hiányzó menny* ség sürgős -kínálasat. Vitaelőadás az egyház és demokrácia viszonyáról Pénteken délután a Munkás Kul- túrházbán dr. Pikier György, az OTI vezérigazgatója tartott vitadélutánt. Előadásának címe: , Egyház és demokrácia" hatalmas érdeklődést váltott ki a város leg­különbözőbb rétegeiben úgy, hogy a Kultúrház terme zsúfolásig meg­telt. Dr. Pikier elvtárs beszéde első felében a demokrácia fogalmát is­mertette hallgatóival, a példák egész sorozatán áf rámutatva arra, hogy a demokrácia nem állapot, hanem folyamat és azt csak úgy láthatjuk tisztán, ha annak egyes fázisait be tudjuk illeszteni a tár­sadalmi fejlődés folyamatába. Rátérve az egyház és a demo­krácia viszonyára, kifejtette, hogy mivel a társadalmi fejlődésben egymással harcban álló elnyomók és elnyomottak ma is meg vannak, az egyház viszonya a demokráciád hoz abban mutatkozik: kinek az oldalán áll. A felszabadulás utáni egyházi megnyilatkozások arra mutatnak, hogy teljes mértékben a talaját vesztett félfeudális és nagykapita­lista érdekek mellé állnak, szem­behelyezkedve a dolgozók osztá­lyával, s ezen keresztül a népi de­I mokrádával,' amelynek képviselő­je a munkásosztály. Példa erre a katolikus főpapság tevékenysége a demokratikus intézkedések egész sora: a földreform, a reakció elleni harc, a demokratikus iskolapoli­tika, a munkáskultúra ellen. Mi nem támadjuk az egyházat — jelentette ki Pikier elvtárs — de elvárjuk, áogy az egyház se nyúljon a mi ideológiánkhoz. Ha ehhez tartja magát, ki fognak kü- szöbölődni a most meglévő éles e'lentétek. Az előadást követő vita során igen érdekes és jelentős hozzászó­lások hangzottak el, amelyben részt vettek ismert egyházi szemé­lyek is. A vita lényege valameny- nyi felszólaló szavaiban megvilá. gosodott: az egyház és a demo­krácia végső céljaiban lényeges különbségek nincsenek. Ha az egy­ház a krisztusi tanítások szellemé­ben neveli híveit, akkor nem ke- i ül szembe a demokráciával. Dr. Pikier György elvtárs mind­végig igen érdekes előadása és a hozzáfűzött felszólalások a hallga­tóság előtt sok új és érdekes szempontra világítottak rá az egy­ház és demokrácia kapcsolatának kérdésében. Megkezdik működésüket a.délszláv tanítók Budapestről jelenti a MTI: Illetékes helyen megállapítják, hogy nebyven délszláv tanerő, aki a Pécséit rendezett tantíóképzőtan- folyamot elvégezte, mér e hónap folyamán elfoglalja állomáshelyét azokban a községekben, amelyeket a magyar kormány a magyaror­szági szlávok antifasiszta frontjá­nak javaslata alapján jelölt ki. A szülők ezekben a községekben no­vember 30-dg bármikor szabadon átírathatják gyermekeiket a dél­szláv tanítási nyelvű állami isko­lákba. Selymek, szövetek legolcsóbban 5 DEUTSCH és iCH Tekintse meg kirakatainkat.-NIÉL Tel.: 23-26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom