Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 202-247. szám)

1946-10-15 / 233. szám

fftMteimjai efö&süifetekf ÚJ DUNÁNTÚL Tildy Zoltán, Rákosi Mátyás, Szakasitá Árpád, és Nagy Ferenc a belpoli­tikai helyzetről M AGYA R KOMMUNISTA PA RT DELUUNANTULI LAPTA wem 11 ÉVFOLYAM, 233. SZÁM AHA 40 Isiiéi PÉCS. 1946 OKTOBER 15. KEDD HARC - A MUNKÁÉRT Irta: Révész Gy. István Ai utóbbi napokban új jelszó ^»t fel a Kisgazdapárt egére * a Független Nép vasárnapi ve. 'tökké élére. Ez az új jelszó akar lenni a Magyar Kom* '■UQista Párt és a Baloldali Blokk Evéseire, amelyeket a kong. '■«us határozata így fejez ki: í 9 reakciósokkal a koalícióból. válasz úgy hangzik, mint ama közmondások, amelyek a ma- ;8lt egyszerűségében is mély böl. hirdetnek. „Munka vagy ez az új kisgazda jelszó j; önkéntelenül is eszébe idézi j. Chernek az olyan szólásmon. Spkat, mint: „a munka neme­. vaSy „lassan járj, tovább V*, A közmondások igazsága is attól függ, hogy ki mond- kinek és mi célból. Amilyen ^ és szép az, hogy a munka .:toesit, ha ezt a paraszt mond. .s fiának, a hídépítő munkás ’““kástársának, olyan hamis és .^evezető, ha ugyanezt a köz­lést a földesúr mondja zsel­éének, vagy a munkásnyúzó véfOs alkalmazottainak. És 9 ~ao járj, tovább 1 cisz bölcse. Jk is attól függ, hogy ki az, aki i.*kar émi valahová, hová akar és mi az a lassú tempó. ®lf helyesnek ismer el. Lassan, Jjépi demokrácia útján haladni rre a szocializmus felé: ez he- pS' hasznos és szép. De lassan •'adni visszafelé a félfeudális 2*«»ós Magyarország irányába ,*r egészen mást jelent. Ugyan- ,‘y v*gyunk ezzel a „munka vagy jelszóval is. Munka? Igen! A munka helyes­el és akarását nem kell tanul-, Mk senkitől, legkevésbé a Kis- ^apárttól. A Magyar Kom- Jista Pártnál jobban még ki sem serkentette békés mun- ^ a magyar dolgozókat. Ser­viette pedig azzal az elgondo- hogy a magyar dolgozók .lakájukkal saját maguknak }7'k fel ezt a rombadöntött or. De nem tehetjük öncélú­tatlanul fel kellene vetni a MKP ltisnyilasainak és szektáriusainak kérdését is.“ A mi válaszunk erre világos és egyszerű. Beszéltünk eleget arról, hogy kik a nép el­lenségei. Beszéltünk márciusban és beszéltünk júliusban. Sőt a Kisgazdapárt vezére is beszélt róla és ígéretet tett eltávolítá­sukra. Mindez azonban csak be­széd maradt. Ez kényszeríti ránk, hogy többé ne higyjünk a szavak­nak, hanem tetteket kívánjunk és ha kell, tetteket kényszere­sünk ki. Ez a mi harcunk: az el­hangzott szavak vaíóraváltásának követelése. Ha többé puszta tár­gyalások eredményeiben nem bí­zunk, úgy erről csak azok tehet­nek, akik a már lezajlott tárgya­lások megállapodásait nem tar­tották be. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a nép ellenségeinek eltávolí­tása esetén mi lesz a MKP kis- ryilasaival és szektáriusaival, ezért ne fájjon a Kisgazdapárt feje. ‘Njálunk inemcsak kisnyila- sok, de még volt MÉP vezetők cs Csodaszarvas-hívők sem kap­lak képviselői mandátumot. Ha eltévclyedctt kisembereket akar sorai között a Kisgazdapárt de­mokratává átnevelni, mint ahogy ezt _ minden demokratikus párt teszi, ez ellen senkinek semmi ki­fogása nem lehet, ez kofiS{ruktív demokratikus munka. De a múlt rendszer vezetőegyéniségeinek, hangadóinak, vissjjavágyóinak irá­nyító szerepet juttatni a demok­ratikus szabadságjogok védelme alatt: ez merénylet a demokrácia ellen. „ A szektáriusok kérdésére vála­szolni sem tudunk, mert nem tud­juk miről beszélnek. Akit a kong­resszus egyöntetűsége, az új Köz. ponti Vezetőség megválasztásának szavazati aránya nem győzött meg arról, hogy a Magyar Kommu­nista Párt tömegei egységes, szi­lárd tömböt alkotnak, az vak és vaknak a színeket magyarázni nem lehet. Ä választójog kérdéséről Nagy Ferenc nyomán a szóbanforgó vezércikk azt a szé- penhangzó mondást ismételgeti, hogy a demokrácia fejlődésének útja a választójog kiterjesztése, nem pedig a szűkítése. Ez a szé­pen hangzó kijelentés tökéletesen igaz lenne akkor, ha első demok­ratikus választójogi törvényünk biztosította volna, hogy csak a valóban demokratáknak van jo­guk a választási urnák előtt irá- nyitóan beleszólni a demokrácia ügyeibe. Ha így történt volna, akkor valóban a választói jog ki- terjesztése lenne a demokratikus fejlődés útja, sők fokmérője is. mert lépésről-lépésre ki kellene terjeszteni azokra, akik eddig ugyan szembenálltak a demokrá­ciával, de akiket a demokrácia vívmányai és a sikeres átnevelés demokratává győzött meg. Akkor azonban, amikor a történelmi szükségszerűségtől hajtva egy adott pillanatban nem válogat­hattunk és meg kellett adni még a demokrácia nyílt ellenségeinek is a választói, sőt a megválaszt- hatási jogot is -— és akik ezzel a joggal alaposan vissza is éltek!--- akkor a demokratikus fejlődést partnereiknek határozott ígére- útia csak egy lehet: íokozottab-1 teket tesznek és azt nem váltják ban biztosítani a valóban demok- I valóra. Mi ezt találjuk a Kisgaz- rata magyarság irányító szerepét, I dapártra nézve megalázónak. Nem És ezen a tényen nem. változtat az olyan burkolt fenyegetés sem, mint az 1920-as példára való hi­vatkozás, amikor is a jelentkező reakció első politikai lépése a választójogi vívmányok lerombo­lása volt. „Ha az MKP követni akarja Bethlen példáját, mi ezen az úton nem követjük“ — írja a szóbanforgó vezércikk. Itt ismét kispolgári fogalomza­varral állunk szemben. Egészen más dolog az, ami 1920-ban tör­tént: a haladószellemű népesség kizárása a választói jogból és egészen más amit mi követelünk: a haladás ellenségeinek kizárása. A MKP nem Bethlen példáját akarja követni, mert Bethlen pél­dája a konzervatívizmus megme­revedésének biztosítását célozta az MKP követelése pedig a hala­dás és demokratikus építés erői­nek fokozott irányító szerepét. ivatkozik a vezércikk már­cius 12-re is, amelyről Ko­vács Béla kijelentette, hogy nem fog mtgegyszer megimétlődni. Ma. gyarázatokat is fűz ehhez a kije­lentéshez, mondván: ez a kije­lentés pedig úgy értelmezendő, hogy a Kisgazdapárt nem fog tjibbet az akkori megalázó hely­zetbe kerülni. Nos, ezt mi esak helyeselhet­jük. Március 12-e valóban nem ismétlődhet meg többé, nem is­métlődhet meg többé az, hogy felelős kormánytényezők koalíciós ÜT K‘ A trékeértekeziet megszavazta ja magyar békeszerződés tervezetét Parisból jelenti a MTI: A békeértekezlet szombat dél­utáni ülésén Manuilszki ukrán de- ue nem legátus kijelentette, több mód k!a munkát akkor, nem enged-|von arra, hogy az Egyesült A.ia- [Sk utat annak, hogy a hófmok segítsek Magyarországot. “ kikapart gyárromokat a régi ,j .^Tőkések számára építse újjá j '°k munkáskéz. J** itt lép előtérbe a mondat Jenáik fele: a harc. A magyar > legfőbb serkentője, a Ma- Kommunista Párt és a ma- jsr demokratikus fejlődés őre: i “^oldali Blokk úgy látja, hogy AttPnányzaíban egyre nagyobb ('“í tesznek szert azok, akik a U^itő munkát arra akarják tf««tő m C>nálni, hogy lassan, de biz visszajuttassásk az újjáépi- «|l Országot régi urai kezébe. Ez ti* veszi fel a harcot a MKP '^1* Baloldali Blokk. Ez a harc V rópen az egészséges munkát biztosítani akarja azt, hogy I«,a. munka ne tévessze el vég- tragikusan minden célját * A fogalmaknak ez a közmon- tfyj7. dásszerüsítése — és ezzel IjMjejűleg lényegének elhomá- ^ eo — nemcsak a jelszó, de ViJ^Yes magyarázkodó pontok ^salátánál is világosan kitűnik. » bj^ía a Kis Újság és nyomán tJSíetlen Nép: „Beszélni kel- V. ^l®, hogy kik a nép ellen­él*; A Szabad Nép nem be- J> hanem harcolni akar, talán ' mert a tárgyalásokon óba A dunai kérdésben Ukrajnának, mint dunai államnak alapos oka van arra, hogy szembehelyez­kedjék az Egyesült Államok és Nagybrilannia dunai ellenőrző igényeivel. Brasley ausztráliai delegátus ki­jelentette, helyesli a Csehszlovákia és Magyarország között meginduló kétoldali tárgyalásokat és reméli, hogy a kitelepítési kérdést a két állam kielégítő módon fogja meg­oldani. Állást foglalt a dunai ha­józás nemzetközi alapon történő szabályozása mellett. Guszev a Szovjetunió delegátusa arról beszélt, hogy a magyar kor­mány szerencsés módon rendezi az ország gazdasági újjáépítésének problémáit, de az újjáépítés gyorsabb lenne, ha Magyarország visszakapná az amerikai megszállási övezetben lévő elhurcolt magyar javakat. Az az amerikai javaslat, hogy a magyar jóvátételt 200 millió dol­lárra csökkentsék, csak demonstra­tív aktus, amely a Szovjetúnió, Csehszlovákia és Jugoszlávia érde­kei ellen iránul. Ez a javaslat meg­zavarni igyekszik a szovjet—ma­gyar viszonyt. Javasolta, a béke­szerződésbe vegyék fel azt, hogy Magyarországnak joga van a né­met területen lévő javai vissza­szerzésére. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a békekon­ferencián képviselt többi delegáció nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy további gazdasági kötelezettsége­ket rójanak Magyarországra. Throp, az Egyesült Államok de­legátusa hangoztatta, hogy ami a magyar javak visszaszármaz­tatását illeti, ebben a kérdés­ben a berlini négyestanácsnak kell megállapodásra jutnia Alexander angol kiküldött ki­jelentette, hogy olyan békét kell megvalósítani, amely kiküszöböli a magyar és a csehszlovák kormány közötti civódás forrásait. Ezzel a délutáni ülés befejező­dött és az éjszakai ülésen megkez­dődött a szavazás az egyes cikke­lyekről. Az első cikelyt, amely Magyar- ország határait állaitja meg, ész­revétel nélkül fogadták el. A má­sodik cikkelyt, amely minden sze­mély számára egyenlő jogokat biz­tosit, 14 szavazattal 6 ellenéberí fogadták el. Szavazás nélkül fo­gadták el a szövetségesek érdeké­ben kifejtett. tevékenységért, vagy faji származásuk miatt letartózta­tott személyek szabadonbocsátásá- :ól, a fasiszta szervezetek feloszla­tásáról,, a magyar és csehszlovák kisebbégi lakosok áttelepítéséről, a szomszéd országok területéről el­vitt levéltári anyagok visszaszol­gáltatásáról, a szövetséges erők visszavonásáról szóló cikkelyt. A szerződés végrehajtása sorún fel­merült nézeteltérések rendezésére vonatkozó cikkelyt kétharmad többséggel a brit és amerikai ja­vaslat szövegezésében fogadtak el. A katonai határozmányok közűi vita nélkül fogadták el azokat a cikkelyeket, amelyek megalapít­ják a magyar haderő legmagasabb létszámát. A 13. cikkelyt a bolgár békeszerződésnek megfelelelőn újra szövegezték. A gazdasági hat ár ozm any oknál a jóvátételekről rendelkező cikkelyt tizenketten fogadták el, ketten nem, heten pedig tartózkodtak _ a szavazástól. Mivel 'Vtt nem voh meg a kétharmad többség, ezt a kérdést a négyes külügyminisz­teri tanács elé viszik 12 szavazattal 8 ellenében elve­tették azt a szovjet—amerikai ja­vaslatot amely 25 százalékban kí­vánta csökkenteni a szövetséges polgároknak járó kártérítést Vi­szont 12 szavazatta' 6 ellenében elfogadták a francia javaslatot, amely 75 százalékban állapította meg ezt kártérítést. Azt a cikkelyt, amely elismeri a Szovjetúnió jogát a magyarországi német vagyon­tárgyakra, egyhangúlag fogadták ei. Kétharmad többséget kapott az a javaslat, amely kimondja, hogy a szövetséges nemzeteknek joguk van lefoglalni a területükön talál­ható magyar javakat, továbbá azt, hogy Magyarország köteles lemon­dani Németországgal szembeni kö- vetéléseiről. Kétharmad többséggel fogadta el az értekezlet a dunai nemeztközi értekezlet egvbehívá- sóról szóló javaslatot. azt, hogy a párt demokratikus átállítását megígérték, hanem azt, hogy ezt az ígéretet máig sem tartották be. És éppen azért hir­dettük meg a koalícióban részt­vevő reakciósok elleni harcot, hogy a Kisgazdapárt ne is kerül­hessen többé ebbe a megalázó helyzetbe. osszú lenne a szóbanforgó vezércikk minden egyes pontját így kianalizálni és rámu­tatni arra a valóban mesteri el­kendőzésre, aminek segítségével közmondásszerű egyszerűséggel állítja be a maga álláspontját, ép­pen csak kifelejtve, vagy szándé­kosan kihagyva a közmondások igazságának alapfeltételét: annak tisztázását, hogy ki mondja, ki­nek és miért. Egyetlen egy helyen bújik ki a szög a zsákból, az ötö­dik pontban, amelyben a követ kezűket írja: „Kikkel lehet együttműködni? Nagy Ferenc Kecskeméten be­szélt olyan politikai egyiittmükö. désről, amelyben részt vehet a Kisgazdapárt minden egyes tagja.“ Erről van tehát szó. Arról van szó, hogy szólás-mondás igazsá­gok segítségével meg akarják menteni a koalíciós, együttműkö­dés számára „a Kisgazdapárt min­den egyes tagját“, azokat is. akik­nek ebben a koalícióban, amely a demokrácia fejlesztésére jött létre, semmi keresnivalójuk. Meg akarják mentem a -Futó Dezsőket, Perr Viktorokat, Drozdy Győző­ket, Vidovicsokat és mindazokat, akik a mentelmi jog védelme alatt és a koalícióba takarózva minden lehetőt' elkövetnek a koalíció szét- robbantására és a nemzetgyűlés lejáratására. Ez az álláspont ma­gyarra fordítva annyit jelent: in­kább a békés magyar fejlődés legfőbb biztosítékát jelentő koa­líció robbanjon s#t, minthogy a Kisgazdapárt néhány mandátumot veszítsen. Magyar Kommunista Párt és a Baloldali Blokk is­mételten és világosan kifejtette nem egyszer, hogy szívesen és készséggel működik együtt a Kis- gt.zdapárt paraszti és valóban demokratikus elemeivel. Ezt az együttműködési készséget to­vábbra is változatlanul fenntartja és hangoztatja. De senki se cso­dálkozzék azon. hogy nem haj­landó többé együttihüködni azok­kal, akik éppen ezt az együtt­működést fúriák állandóan belül­ről. Harc vagy munka? Nem erről van szó. Arról van szó, hogy a felszabadulás második évében ezeknek a belülről fúróknak jó­voltából odajutottunk, hogy har­colnunk kell azért, hogy a mun­kánknak értelme legyen, hogy a munkánk eredménye valóban az legyen, amiért megdolgozunk: a magyar demokrácia fejlődése és az egész magyar nép jólétének fokozása. Ezért szükséges a mun­ka mellett és a munka érdekében a harc is és a dolgozó magyar tő megek, élükön a Kommunista Párttal és a Baloldali Blokk szi­lárd egységével, vállalják és győ- zemcsen meg is vivják ezt a har­cot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom