Új Dunántúl, 1946. szeptember (3. évfolyam, 196-220. szám)

1946-09-22 / 214. szám

194# September 22. CJ DUNÁNTŰL A vidéki $Mhiál&zás válsága Ahogy Gobbi Hilda Budapestről látja e problémát és ahogy vidékről mi érezzük a bajokat ^^Whadság a napokban ér- Jaj,. néhány részletében íi'L^jékozottságra valló cik- -nw'1’ amely Gobbi Hilda a V,.---Ixi C. - L­^ü o’ a Ne“z^ti Színház mű- tervezetét ismerteti a **„,><5 fokára jutott vidéki W,.. megmentéséről. Ezt a kt#». .)et a kiváló művésznő y^^tota Kultuszmin iszteri- ‘‘j ó.a Művészeti Tanácshoz S, '-»neszek Szabadszakszer- % jt, ":z-, A tervezet bekeadé- A'*ézzük: * kovíj)en^ePri heiyzet röviden „*<*«: prostituált művé- í^ttáia ^ttyfintv és hasonló Su-vP. prostituált fegye­?i llAm t im »Ir ^ SZG“ fekvő­.^5!7Jara 11 em járnak kí,foPalmuk ■E£*dháért, élelemért fut- ^ib^^crzése. prostitúcióra kény­ei jj-.^ok (részben a heten- H ^"-nárom premier ruhái- -cszben a an« eredménye/) Hi'ilának nagy­gvon­es taposómalom­"'í^águk ... W^nkáiuk tjobbi ni'daiiiiK nag Síi s>»i?afa* keli adnunk, 1 t 1 néhánwnd at n SÄ*** nevében »Sir, Abb in igaza van ‘tóanak, hogy a vidéki e- vi- vissza­'* ^TrtUALT MŰVÉSZET, s&.» budapesti ma­li5 iobh?' műsora mennyi- H'tplfcn ’ vidéki színház Után a budapesti színpa­di' 4n menni és ha a Fity- iÄe«, * zá hasonló társaik A ,fc* prostitúciói, (és ki iAi l? ellenkezőt?! akkor 'erhel az elsőszámú azt aki ezeket a ma- •$ a (.;?Padra szabadította, W»ve ?eíí kel1 ál>apíta- * ?oha olyan sivár és &S^1. anY«ff közt nem V^tól’-**** ni'Snapság, ami- «t{,« J*? a színpad felszaba­dj u'l1 béklyói alól, Ezt! ’vsba ,enyteleiiek vagyunk fyjt Venni, mert amíg Ie- ÄL esPressó((u lajdonosok, \ibr. , szaporítását akaró bán cs körúti büf- á[*?ák. a. budapesti tanulmányát. Több tervezetet sorol, fel, amivel a vidéki színé­szet kátyúba jutott szekerén se­gíteni lébet. Ezek közé tartozik az, hogy se forgalmi, se vigal­mi adót ne vessenek ki a vidéki színtársulatokra, a kultuszminisz­térium a KÉTES ÉRTÉKŰ SZUBVENCIÓK helyett fizesse ki az OTI szám­lákat és az iparügyi miniszté­rium "kedvezményes nyersanya­gokat és a színházhoz szükséges iparcikkeket bocsásson rendel­kezésére. Ezeket a tervezeteket mi magunk is helyeseljük, de bocsásson meg a kitűnő művész­nő, ezek csak fél és negyed megoldások. Ez az anyagi segítség legfel­jebb a vidéki színházak gondjait kisebbítené, de ettől meg nem lenne nívósabb a vidéki színhá­zi élet. A tervezet másik része a szí­nészek feladataival foglafkazik. Ttt már kevésbbé tudjuk ma­gunkévá tenni G. H. elgondolá­sait. Szerinte a megoldás az lenne, hogv kéthárom" hetes bu­dapesti tanfolyamot kellene rendezni, amelyen minden vidé­ki igazgató rendezőjével együtt részt venne. Zenei, technikai és sajtószemlnárium is lenne. Kö­telezni kellene a vidéki szín­igazgatókat egy Budapesten megállapított műsorterv elfoga­dására is. A kiadóknak darab és zeneanyagukat egy-két esz­tendeig minimális kölcsöndíj fe­jében kellene átadniok a vidé­ki színpadoknak. A tervezet legérdekesebb rpontja a Szabadság szerint az. hogy a színházaknál is vezes­sék be a PATRON AZS RENDSZERT, hogy minden fővárosi színház igazgatója vegyen pártfogásba egy vidéki színházat, küldjön le vendégen fi vészeket, jelmeze­ket, díszleteket és kölcsönözzön egy-két hétre egy fiatal rende­zőt. Ezek a Főbb pontjai G. H. tervezetének, amivel a vidéki színjátszást meg akarja menteni. A szándék kétségtelenül nemes és csak olyan színésznőnek jut­hat eszébe ez a gondolat, aki nem sztárnak mímeli magát, hanem ember is és öntudatos elvtárs. De most nézzük, hogy tényleg megfelelnek ezek a gon­dolatok a célnak. Szerintünk nem. És ezért nem fog G. H. sem megharagudni, ha most abból a szemszögből figyel­jük a kérdést, hogy vidéki szem­pontból mik lennének a teen­dők. Talán legkönnyebben úgy le­hetne megoldani ezt az akuttá váló problémát, ha a vidéki színházakat, de legalább is a nagyobb városokét (Pécs, Sze­ged, Debrecen, Miskolc, Győ.r) városítanák, vagy államosítal- nák. Ez azonban a mar lero'n- eyolt helyzetünkben egyelőre keresztülvihetetlen. De nem len­ne keresztiilvihetetlen és meg is kellene vallósítani azt, hogy, ki- sérletkép ezekben a nagyobb vá­rosokban olyan rendezőknek, ■ akiknek minden kvalitásuk meg lenne arra, hogy jó és nívós MAI SZÍNHÁZAT csináljanak, az állam kezdő tőkét bocsásson rendelkezésre. Lehet, 'sőt valószínű, hogy egy-két ki-' «ériéinél néhány tízezer forint elúszna, de ez sem lenne olyan nagy katasztrófa és százszorosán visszatérülne azzal, hogy a vidé­ki színjátszás nívóját a mai ní- vótlanságból kiemeljük. Mert mi a, mai helyzet? A vidéki 6zinigazgatók legnagyobb része vagy ugyanazokból áll, akik a • régi rezsimet ép olyan rosszul szolgálták ki, mint a demokrati­kus színházat ma, vagy az inflá­ció alatt rejtélyes módon pár tízezer forintot összeszedett ké­iVjl; Icfi^Psorát és ezen ke- is Vj^e a vidéki szín- sftH i addig, a béklyók nem »fia» 68 olyan kerék- V’Hijn?yar színpad kultúrá­Vfkö<&ekaSÍSZta 68 reak‘ tófc a61!’ kénytelenek a leghatározottabban j? Ledéit- “gótikus munkát ^‘sYeW .fineszeket, akik­£’ dásv*déki színész na- darabot pró- végj,, három premiert Nyílt íevél a közellátási miniszterhez MIINISZTER UR! ön, aki pártja és a koalíció megbízásából a magyar közcílátás ügyeit intézi, engedje meg, hogy az Uj Dunántúl szerkesztősége egy körülményre hívja fel nb. figyelmét. Miniszter Ur! ön tudtunkkal nemcsak Budapest, hanem az egész ország közellátási minisztere, tehát minden intézkedé- 5 - sét olyan szellemben kellene hoznia, amely az egész ország __í: ____- i i -1 i?—„1 ------1 V V Kf t holnap mi­- — dolgo­zóiban joggal azt az érzést kelthetik, hogy ön, Miniszter Ur, a vidéki dolgozókat másodrendű állampolgárokká deg­radálja. Miniszter Ur, tudjuk, hogy ez súlyos vád. amit mi most itt felhoztunk ön ellen, de legyen szabad ezt a vádat mindjárt tényekkel alátámasztani íme a tények. Budapesten a stabilizáció óta immár másodszor osz­tanak jegyre zsírt, margarint és olajat. Igaz, nem sokat, havi 30 dekát, de havi 30 deka is több, mint havi semmi. Mert vidéken és így ami bennünket közelebbről érint, Pé­csett a stabilizáció óta csak zsírjegyet kaptunk drága pén­zért. A zsírjegyet pedig a legügyesebb háziasszony sem tndja a rántásba beletenni. Miért helyezi^ háttérbe ön a vidéki város ellátatlan dolgozóit a fővárosi lakossággal? Más. ' Budapesten a tojás árat 2 forinttal drágábbra maxi­málták, mint a vidéki városokban. Eredmény: a vidéki va­rosokban nagyítóval sem lehet tojást kapni és ez a hely­zet mindaddig így fog maradni, amíg ez a kétféle ár meg­marad. Mert a tojásnagykereskedőkre mindent lehet mon­dani, csak azt nem, hogy szentimentálisak. Tehat, ha tud­ja, hogy azért a tojásért, amit Budapestre irányit, 2 forint­tal többet kap, mint amit Pécsre szállítónkkor a tojást mindaddig h budupesíi piacra fogja irányítani, amíg ez a lehetetlen árdifferencia fennáll. Más. Budapesten cukrot adnak jegyre, nemcsak a gyerme. . keknek, hanem a felnőtteknek is. Ezzel szentben Pécsett és a magyar "vidék egvcb városaiban és falvaiban nem adnak cukrot felnőttckneK. Miért ez megiilönbözfetes? Mi tudjnk, hogy Budapest nemcsak __ az ország leg­nagyobb ipari városa, de ugyanakkor tálán Kozepcnrópa legtöbbet szenvedett városa is. amely mindezek dacára gerince és élenjárója az ujjáépítésnek. 1 erineszefesnek tartjuk magunk is, hogy elsősorban Budapest^ dolgozóiról történjék gondoskodás. De ez nem történhet úgy, hogy a vidéktől elszívunk mindent, hogy a vidék élelmiszerforrá- sait maradéktalanul a főváros számára csapoIjuK le. A vi­dék is dolgozik, a vidék is ujjáépít, a vidék is termel, te­hát a vidéknek is joga van megkövetelni legalább megkö- ‘SC> Szín, ?z autós pesti Ízelítőén azt, amit a fővárosnak adni tud az ország. ei1 nem mindig] Ezek azok az intézkedések, antik a vide ( dolgozókat VWiüm. ■'] joggal keserítik el és amiknek korrigálására mely bsztelet­V»i ji:.j vább és figyel-;] tel Pécs és n magyar vidék dolgozói névében kéri Minisz­11 és .kétségtelenül j ter Urat. w-W,.- .llapos'J / S). Oßp?’ „“iá iios, he ^ Vsz^^affó, hogy m* ® 4 eané?hnettfe' rf,ndel «ah.í, .«i a kérdésnél nem itt most csak k tLVi(l'é£i tekintjük. Mert ' í^bb á’ZÍnész produkál, ]zef|p a|l a favágáshoz, ViVUdaak * mi!nkához- H°gy NStCs,aálniS,lkszor kittíno ^ V^égis \-v0gy fgy,egy V üihH^cei kihoznak, hogy VÍV1» vidéki színész- a^vés?p#?^letlenül laiálko- tó‘t ml!®)1 az már olyan vidéki «zijiész­Tfmagyarázni nem Y^t 5roltée at|ata, hanem a tes múltú emberekből, még jobb esetben volt színházi titkárokból áll.. És ezektől nem is lehet ossz néven venni, hogy azt ad- tk, ami nekik tetszik. A mo­dern oroszokról, az avantgardis­ta írókról talán nem is hallot­tak, Shakespearról nem tudnak többet, minthogy egyszer egy éviién illik játszani, mert színügyi bizottság megorrol, de ismerik" Búsfeketét és Fodorlász- lókat és ha negyedévenkint Bu dapestre rándulnak, nem a Nem zetibe mennek, hanem egy ma­gánszínházba, aminek műsora mellett még azt hihetik, hogy ók mennyivel többet áldoznak kultúráért. Minthogy sokszor így is van és ez nagyon szomo rú erkölcsi bizonyítvány a ma­gánszínházaknak. Tehát új színigazgatókra van elsősorban szükség és ezeket csak városítással, vagy állami kölcsönökkel tudjuk színházhoz juttatni! A régi gárdán ép úgy uem se7 FUTÓSZALLAGON SZÍNÉSZEKET, ne szaporítsuk a szinészproletá- rok számát. Kevesebb színészt, de jobb színészt, ez legyen a jelszó, mégha egy-két magán- szinitanodát be is kellene zárni A műsornál pedig megszívle­lendő tanács lenne az, hogy ve­gyék ki a darabközvetítést a ré­gebbi magánügynökök kezéből, akiknek profitéhségén sokszor hajótörést szenved a vidéki di­rektor legjobb szándéka. 1400 forintot kérnek egy darabpéldá- nyáé/t. Honnan vegyen a vidéki színigazgató ennyi pénzt? A kultuszminisztérium, is se­gítségére lehetne addig is aszin- házaEnak, amíg gyökeresen meg nem lehetne oldani e kérdést. És pedig úgy, hogy egy-két szín­házhoz ösztöndíjas rendezőt és ösztöndíjas prózai színészt kül­dene le. Ez nem kerülne túl sok: ba és sokat lendítene a vidéki színházakon. így például elő kel­lene segíteni a vidéki operaelő­adásokat is. Legalább évente három-négy vendégszerepléssel. Apropos, vendégszereplés. Itt a pesti sztárhölgyeket és urakat kellene egy kicsit megrendszabá- lyozni. Ne csak azért menjenek vidékre, hogy kiürítsék a szín­házi pénztárt. Nem fontos két- jia rom ezer forintot kérni egy- egy sztárnak. Tessék az igénye­ket egy kicsit leszállítani és ar­ra gondolni, hogy mirden fillér, amit vidékről elvisz, a vidéki ‘színészt rövidíti meg. Ezek lennének a főszempontok, gít egy két-három hetes pesti | amivel mi a vidéki színészetet színházi kurzus, mintahogy a vi­déki ápolóból sem lehet két há­rom hét alatt orvost faragni. A vidéki színészeknél még egy fontos probléma, hogy job­ban meg kellene válogatni a szinésznövendékek anyagát és megszigorítani a vizsgát és taní­tást. gyártsunk nívósabbá tenni gondoljuk. És ezen gondolkozni érdemes. Mert a vidéki színészet fon­tos" a nemzet kultúrájában. Fon­tos. mert színházat játszani kell, akár rosszul, akár jól. De ját­szani kell. Próbáljuk meg jól! Zsadanyi OszArár. Amit mefyotdolümU a luUo&froiäiUcU is cuniivnéfy tncty UM oldani Pártunk, a Magyar Kommu­nista Párt nemcsak nemzetközi és országos politikai kérdésekkel foglalkozik, hanem igen komo­lyan nekilátott ü város, illetve közsógpolitikai kérdések megol­dásának. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy hiába foly­tatunk nagy kérdésekben helyes politikát, ha a magunk közvetlen kis kérdéseiben elsikkad az or­szágos polytika. Hiába hozzák meg a legjobb rendelkezéseket, ha a végrehajtó közegek nem hajtják azt helyesen végre. Pécs város vonatkozásában is végre kell hajtanunk pártunknak eme elgondolását. Ennek érdekében voltak a szeptember 2-i körzeti községpolitikai gyűlések. Nem­csak az a tény. hogy ezen gyű­léseinken tömegek jelentek meg. bizonyítja a kérdés fontosságát, hanem az. hogy a gyűlések kap­csán pártkiiiönbség nélkül a résztvevők oldaláról a problémák sokaságát vetették fel és minden kérdés, ainelv ott felvetődött, húsba és vérbevágó problémája a városnak. Az ott felvetődött problémákat pártunk irányvona­lába beállítva elkészítettük köz­ségpolitikai P rogram m unka t, amely a város jövő fejlődésének útját mutatja meg. Ez a Prog­ramm most már rövidesen nyil­vánosságra kerül és a város la­kója láthatja, hogy a Kommunis­ta Párt helyesen fogta meg a kér­déseket, es azoknak megoldásával valamennyiünk érdekét képviseli Junkovic» telep rendezését. Ezen a településen sem utca, sem vilá­gítás nincsen. A gyárvárosi pia­cot sürgősen meg keli valósítani. De nem lakik az egész keleti vá­rosrészben még egy orvos sem. Orvoslakússal összekötött egész- ségház létesítését tüztiik ki célul. Az egész városnak problémája a vásárcsarnok kérdése. Amint e lapban már többször megjelent, e kérdés a megoldás felé közele­dik. Az ’iskolák elhelyezése kul- túrbotrány számba megy már a városban. Mindez megoldható a Zrínyi kudétiskolúnak az egye­tem részére való átadásával. A szemét fuvarozás egy és fél év óta szünetel a városban. A kommu­nisták felvetették a kérdést a törvényhatósági bizottságban, a város vezetősége néhány napon belül meg is indítja a szemétfu­varozást teherautókkal. A felsza- badulás óta. a gyorsjáratú men­tőautót lovaskocsik pótolták. A kérdés megoldás alatt áll és a város műhelyében most készül az uj mentőautó. De felvettünk olyan kérdéseket is, amelyeknek megoldása hosszabb lejáratú. így az egészséges, olcsó, köztulajdon­ban lévő gőzfürdő kérdése. A la­káskérdés megoldására ameddig lakáskérdéssel végképp meg nem oldható, követeljük, hogy rend Ügyen a kiutalások terén. Ezen biztosítására alkottassák szabály­rendelet és végre, hogy tiszta képet kapjunk a kérdésben, fel kell állítani a lakáskatasztert. Kfe ls‘ . «ni 6n&edjük ezen a< «S íéha a. \>déki színészt,!; triki:ekeksCífte^n '°bbet és 5 H^^ doigozik fii- Vefljj^int _enesen és ferde 1 o$. ■nt SzÍQtén Nézzünk meg közelebbről né- Programinunk sarkalatos pontja hány kérdést. A város legelhanya- a közellátás megjavítása. szefog a város nem goltabb része a Gyám áros. Fzt a 6000 lakosú települést rnég e'rv járdás út’sem köti össze a város­sal. Télen sárban, nyáron por­ban jön be a városba munkára, Ha' összefog a város minden demokratikus tényezője a helyes várospolitika érdekében, akkor megoldhatók azok a kérdések, amelyek a mi szükebb körünk­sokszor UJ DUNÁNTÚL. vagy iskolába, vagy piacra az of- j ben városunkban életnívónk fel- tani lakosság. A járda 'elkészí- j emelését célozzák. Ezen van min- fése be van iktatva a lcgtózeleb-1 den becsületes dolgozó és ezen bi közmunka programúiba, j van a város vezetősége is. Ugyunez a programul felöleli a! —s—gy

Next

/
Oldalképek
Tartalom