Új Dunántúl, 1946. augusztus (3. évfolyam, 171-195. szám)
1946-08-20 / 186. szám
6 ÚJ DUNÁNTÚL 1946 augusztus 20. ^ Jönni vissza az apám... (Ceruzajegyzet a németek állal megszállt Kievről) Nem a legideálisabb körülmények közt ismerkedtem meg Kiev- vel, 1942-ben, mert munkaszolgálatosnak lenni Kievben sem volt nagy gyönyörűség. Pedig szép volt Kiev, ez az öreg város a fehér hótakaró alatt. Las- san-lassan mégis csak megismerkedtünk a várost közepén kettészelő, romjaiban is monumentális sugárúttal, a függőkertszerüen, ter- raszosan kiképzett Dnyeper-parttal, az ifjú és izmos szovjet építészet néhány, aránylag épségben maradt remekével: az ukrán parlamenttel, a Szovjetházzal, a minisztériumok palotájával, a Deutsches Sportnak hazudott csodálatos stadionnal, amelynek egyedül a futballpályája 60.000 nézőt fogadott be, a kékszínűre festett villamosokkal és ezer más aprósággal, amelynek külön-külön és együttvéve Kievet jelentették. Olyan volt ez a város, ahogy hallgatott a hó puha takarója alatt, mint egy óriás Buda. Buda Pest nélkül. Az utcákon csend uralkodott, a megszálló német és magyal •elvinni a legközelebbi gyermekotthonba. Itt játékkal, énekkel, pihenéssel, mesével telt az idő, pompás tízórait, remek ebédet és nagyszerű uzsonnát kaptak az apró vendégek, akárcsak egy luxusvendéglőben és ami a legszebb volt, a végén nem jelent meg a főúr, hogy benyújtsa a számlát. A gyermekek mindent a háztól kaptak, a mesébeillő környezetet éppúgy, mint az ebédet, a délutáni álmot éppúgy, mint a szerető gondoskodást. Persze most mindez másként festett. A falakat pikáns, vagy propagandái ajzok borították, a teimekben és a lépcsőkön otromba katonabakancsok dobogtak és az esetleg erre tévedő gyermekeket harsogó felírások riasztották ei: ,.Belépés csak német és magyar katonáknak!" A tejszagú falak között most bort mértek, a tanítónénik dallamos hangja helyett a háborúban eldurvult katonák röhögése harsogott a szobákban. Hol vagytok ti orosz gyerekek, akik itt éltetek a színes mesefalak katonák nem nagyon merészked- KÖZÖtt? _ kérdezem magamtól, tek ki a metsző hidegben csak hova tünt a ti id6t6k?9 E ' néha suhant el egy-egy gépkocsi széles nyomot hagyva a hóban. Egy monumentális Budán éltünk több mint egy hónapon át, de sajnos ritkák voltak a percek, amikor elfelejtve egy pillanatra az állandóan bennünket remegő szorongást, átadhattuk magunkat Kiev édes-bús hangulatának. De szép lett volna itt élni egy télen át csendben és békében! A szél néha elállt, tiszta kéken ragyogott a fagyos égbolt, a Dnyeper jege felett vijjogó sirályok hasították. a levegőt, a léptek alatt puhán roppant a hó. De szép lett volna itt élni békés dolgozókén; egyedül vagy kettesben, esténkint ellátogatni a hatalmas öreg opera patinás falai közé, vagy csendben vacsorázni a sajátságos művészettel megépített orosz kandalló mellé húzódva, esetleg színházba menni, vagy ellátogatni a Sugárút valamelyik modern mozijába és megnézni az új orosz filmgyártás egyik remekét, vagy a szikrázó napon, az omló, ropogó havat Gzántani két siléccel a Kiev körüli enyhelejtőjű dombok valamelyikén, vagy csupán bandifkolni a hegyoldali utcákon a kis boltok előtt, elveszve a télben és az időben, Istenem de szép lett volnál De mindez csupán álom lehetett számunkra, ritkán álmodott, elérhetetlen álom. A valóság ezzel szemben az volt, hogy csípős reggelen fázva és éhesen bandukoltunk a különböző munkahelyek felé. Leggyakrabban az Éllóba, de néha máshova, ahová a parancs szólított. így kerültünk el egyszer az úgynevezett Szent István katonaotthonba. A meredek Dnyeperparton emelkedő kétemeletes villaszerű épület a megszállás előtti időkben gyermekotthon volt és az átalakítás sem tudta eltüntetni a gyermekkel szemben megnyilvánult megható gondoskodás ezer megnyilvánulását. A fürdőszobában csepp kis mosdók sorakoznak egymás mellett, a földtől alig félméternyi távolságra, hogy a csöppségek elérhessék kézmosás, mosakodás közben, a miniatűr WC-k külön kis fülkékben vártak apró vendégeikre, a falakon és a földön színes mozaikberakások az ismert mesejeleneteket ábrázoltákfa kér-, tét állatszobrocskák élénkítették. Ismét a propaganda jutott az eszembe. „A szovjet elveszi a szülőtől a gyermeket, — hirdette nagy szájjal a propaganda, — kiszakítja az otthonából és lélektelen géppé neveli." És az igazság? Az igazság egyszerűen az volt, hogy a gyermeknek nem egy, hanem két otthona volt. Az egyiket a szüleitől kapta, a másikat a szovjet hazától. Ezt a másik otthont jelentették a nagy számban épülő gyermekotthonok. A kötelező közoktatás csak nyolcéves korban kezdődött. A gyermek addig otthon volt a szülői házban, ha apjának, anyjának volt ideje vele törődni, foglalkozni. Ha nem, misem volt a szülők számára egyszerűbb, mint reggel kézen fogni a csöppségeket ésEgyszer visszajöttök talán, de mit találtok? A kis szökőkút márványmedencéje összetört, a mesemozaik kicsorbult, az apró székeket és asztalokat tűzifának vágták fel, a kis mosdók megrepedtek és jó, ha még a házat megtaláljátok, ha a német megszállók nem robbantják fel menekülésük közben mint „hadifontosságú berendezést". A katonaotthonokban kievi orosz és ukrán lányok szolgáltak ki. Ottjártunkban fát szállítottunk a konyha részére s míg a hatalmas hasábokat behordtuk, bizony jólesett egy pillanatra megpihenni a vidáman ropogó tűzhely mellett. Az egyik ilyen rövid pihenőben egy fiatal — alig lehetett több tizenhat évesnél — szőke, kék- szemű kislány odadugott nekem egy szelet vajaskenyeret. Boldogan fogadtam az ajándékot, hiszen a -egge'li aznap sem volt bőségesebb, mint bármelyik másik napon: egy bögre híg, keserű fekete. Meghúzódtam a kemence mellett £ £ e<jész germán világhatalmi ábránd- Inak. Tudja, hogy a kerekek am-:( * Ivek másfél évig nyugatról kelet felé forogtak, egyszer, nem is j olyan sokára, visszafelé kezdenek | forogni és csak a roncsait hozzák I vissza a győzelmi mámorban neki- és gyors falatokban nyeltem a va- lendült Wehrmachtnak és SS-nek. jaskenyeret, nehogy még idő előtt kiűzzenek a paradicsomból. Közben lopva, halkan néhány szót váltottam a kislánnyal. — Köszönöm, — kezdtem a beszélgetést. — Kéremszépen. Felcsillant a szemem: — Tudsz magyarul? — Valami kicsit tudok ... — Mikor tanultál meg? Itt az otthonban? — Da, da — bólogatott, — egész nap itt lenni, sok magyar katona is itt lenni, mondani: kérek bor, kérek vajaskenyér, kérek cukor .,. Mondani: szép Vjeruska adjál nekem enni, inni... így tanul magyar Vjeruska. — Németül is megtanultál? Két gyors fejrázás: — Német katona ... nem jó katona. Nem szereted a németeket? Nem, nem! Németek • jönni, sztari nagypapa kaput... Németek puff, puff... — És a magyarok? — Van jó, van rossz... De nem, mint németi — Hány éves vagy? — Tizenhat. — És miért vagy itt? Az otthonban? — Kicsit robot, kicsi pénz, kicsi enni... Enni kell mama is, és is. Németek nem adni. — Mennyi a fizetésed? — Fizetés kicsi. De van kevés kenyér, lehet hazavinni mama. és magyar fizet egy márka, két márka, ad öt márka, mondani: többi tiéd Vjeruska. így is lesz kicsi pénz, hazavinni mama. így élni.. muszáj! — És meddig akarsz így élni? Felcsillant 'a szeme: — Ö, nem sokáig. Egyszer megint lesz puff, puff és jönni vissza az oroszok... és jönni vissza az apám ... Csak addig itt lenni. Igen, Vjeruska már akkor 1942 decemberében tudta, amiről sejtelme sem volt a német nagy- vezérkarnak: Sztálingrád nemcsak a bennerekedt négyszázezer németnek lesz a temetője, hanem az Tudta, hogy az igazság malmai lassan őrölnek, de biztosan őrölnek. Tudta, hogy az orosz nép nem hiáoa hozza a világtörténelem legnagyobb áldozatát, nem hiába omlottak össze az orosz városok, nem hiába égtek porig a német hadsereg útjában az orosz falvak, nem hiába omlott ki millió és millió ártatlan ember vére a germán önkény esztelen és aljas dühöngésében, egyszer minden bűnre elkövetkezik a bűnhödés és minél iszonyatosabb volt a bűn, annál kegyetlenebbül kell lakolnia annak, aki elkövette. Tudta, hogy egyszer ütni fog az óra, amikor szörnyű szenvedések után megnyílnak a börtönök kapui, az ember ismét szabad lesz és bojdog dal harsan az ég felé: a szabadság ujjongó dala. Tudta és hitt benne, hogy ez a perc el fog jönni, nem is olyan sokára, ki kell várni ösz- szeszorított szájjal és kemény szívvel, mert érdemes lesz várni! De nemcsak ő tudta és hitte ez:. Kiev aszfaltján gőgösen dübörgőn fel-alá a porosz csizma, a Gestapo hírhedt barlangjaiban suhogott a gumibot és esténkint néha gépfegyver kattogott a Dnyeper partján, vagy a város szélén. És mégis tudták ezt mind a házfalak mentén óvatosan llépkedő polgárok, a napraforgómagot áruló nénike, a boltos és az öreg koldus, a fiatal munkáslány és az emberét hazaváró asszony. Mindenki tudta ezt és hitt ebben, csak a német nagyvezérkar nem és a magyar, román, olasz, horvát, szlovák csatlósaik nem. Az újságok, plakátok a propaganda ezer hangján üvöltözték a győzelmet, de senki sem hitt és a vérgőz mámora elborította agyukat. Nem láttak és nem hallottak, vagy talán nem is akartak látni és hallani. . Pedig ekkor már, '1942 decemberében érett afc igazság vetése, hogy egyszer dús kalászba szökkenjen. Ó, boldog Vjeruska és ti, többiek, akik láttátok ezt és hittetek ebben!.. t Zsadányi Oszkár Falusi viszonylatiban is MEGNYERTE A CSATÁT A FORINT A vidéki ternelők rohamtempóban zúdítják termSnysíket a város * piacra ds elárasztják a balto cat is, alól uíyaacsa* robantenpó * ban folynak a vásárlások. A városi asszonyok vásárlási dike azonban kevesebb fegyelmezettségre vall Az utolsó inflációs hetek sivár tapasztalataival szemben egycsapásra megváltoztatta a forint bevezetése a városi hetipiacok helyzetét is. Az akkori hetek árukínálatának teljes hiányát örvendetesen felváltotta a kínálat bősége. A városi fogyasztó ma, ha van az erszényében néhány forint, már nem kénytelen üres szatyorral haza- bandukolni a piacról, mert szinte fillérekért megtöltheti azt főzelékfélékkel, gyümölcscsel, sőt tejtermékekben, tojásban és sok másegyébben sem szenved a piac hiányt, legfeljebb a baroinfikínálat hagy még kívánni valót maga után. Ennek azonban nem annyira a i hozatal hiányában, mint inkább a városi fogyasztók érthető húséhségóben találjuk magyarázatát. Az történik ugyanis, hogy azok a vásárlók, akik a mai, még nehézkes bérfizetési viszonyok ellenére is, több forinttal mellének a piacra, bnroinfivadászat céljából elözönlik most is a városba bevezető útvohalakat. Egyszóval megállapítható, hogy a forint teljes mértékben megnyerte a csatét falusi viszonylatban. A falusi termelők szinte rohamtempóban zúdítják termékeiket a városi piacra. Nemcsak rendes hetipiaci napokon, hanem szinte a hétnek minden napján' van bőven felhozatal a város részére. Különösen szombati napon szinte végeláthatatlan kocsisorok kígyóznak be a város felé, megrakva mindenféle el- adnivaló és a városi fogyasztásra annyira nélkülözhetetlen termékkel, élelmiszerekkel. A közelebbi falvakból gyalogosan indulnak el a városba a termelők árujokkal és most, hogy a MÁV végre némi könnyítést eszközölt a vasúti fuvardíj, tekintetében, remélhető, hogy a távolabbi falvakból is nagyobb mértékben indul majd meg az árufelhozatal és a városi piac bőségesen el lesz látva élelmiszerekkel, amit hosszú időn át annyira nélkélöztünk. Megszüat a fekete és cs rekereskedelem Amikor ezt az örvendetes piaci és egyben közellátási helyzetváltozást így lekonstatáljuk, meg kell állapítanunk, hogy ennek oka emcsak abban található, hogy az inflációs pénzbőséget a pénzszűke váltotta fel, mert pénzbőségről tulajdonképpen akkor 6em lehetett beszélni, amikor mii- és bilpen- gőkben voltunk kénytelenek számolni. Tehát a fizetési eszközben történt változással együtt megtörtént ezzel együtt a pénzzel szembeni bizalom változása is a falusi lakosság részéről. Ez a termelő és társadalmi réteg nagyon is jól és gyorsan felismerte és megértette, hogy a forint olyan fizetési eszköz, amelyhez bizalma lehet, amelyért érdemes odaadni verejtékes munkájával termelt áruját, mert ezért a forintért viszont beszerezheti maga is ipari cikkszükségletének egyelőre legalább nélkülözhetetlen részét, többg-kevésbó elfogadható árakon. De a forint egyszerre véget vetett a cserekereskedelemnek és a feketepiacnak is, mert egyrészt a fentebb vázolt módon megindult a városi piac felé az egészséges árufelhozatal folyamata az előbbi beteges batyuzási rendszerrel szemben, másrészt a falusi termelő, amikor felismerte a forintban ízt a fizetési eszközt, amelyért árut szerezhet be a városi boltban és nem kénytelen már saját árujával házalni a kereskedőknél csereüzletek kétes reményében s amikor továbbá azt látta, hogy a boltokban megjelent az ipari termékek tömege, akkor visszazökkent az egész árucsereforgalom az egészséges mederbe: áruért pénzt, pénzért árut adnak és vesznek ma már ismét az emberek Az ipari cikkek árszabályozásánál eddig tapasztalt aránytalanságoknak azonban meg kell szűnni mielőbb. rx jiiGíujia/.utistigi es ipar* árak között észlelhető egészségtelen és igazságtalan eltolódásoknak véget kell vetni, mert ez nemcsak a ruhásboltokat elözönlő falusi vásárló szempontjából káros és igazságtalan jelenség, de ugydnúgy káros a városi fogyasztó, minden városi dolgozó s_zempontjá- ból is. Az Anyag- és Árhivatal lassú és nem elég belátással történő munkáját minden oldalról jogosan illethetjük kifogásokkal, mert azokat az ipari árakat, amelyeket ezideig szabályoztak, sem a falusi termelő, sem a városi dolgozó nem képes megfizetni a mostani árakon eladott terméke vagy munkaerejének ellenértékével. Vegyünk példát a parasz tó Látjuk tehát, hogy a falusi termelő egészséges helyzetfelismerése egyszerre véget vetett a cserekereskedelemnek. Ma már megszűnt a keleto az ócska limlomnak, mert a falusi termelő a jó forintjáért új árut akar és kap is a boltokban. A falusi lakosságnak, a parasztságnak ez ez a dicséretre méltó, egészséges gazdasági egyenesbe-tala- lása kellene, hogy példaadással szolgáljon a városi fogyasztók részére bizonyos, még mindig beteges tünetként jelentkező viselkedésére nézve. Azt látjuk ugyanis és ez igen szomorú je- lenség, hogy a városi fogyasztók nagyrésze és különösen a piacra járó asszonyok még mindig nem akar kigyógyulni abból • szinte hisztériás jelenségszáffl' ba veendő tülekedési lázbój, amely a korábbi Ínséges hónapok kísérő jelensége volt. Mert nem hisszük, hogy a mostani piaci árufelhozatal melle" szükség volna arra a dühös va* sárlási rohamtempóra, az egy* mást szinte letiporni akaTŐ, a»- hős közelharcszerű jelenetekre, amelyeknek a piacoson zna,1? állandóan tanúi lehetünk. Miért nem vesznek példát városi ^asszonyaink a falusiak példa' adóan nyugodt viselkedésére,1' a nagy hőségben ingujjra vetkőzött falusi asszonytársaik nagY' szerű teljesítményéről, amint ot az egymást letaposni akarO, egymásra dühösen acsarkod/ tülekedő városi asszonyok gL1}” Tűjében, izzadva, de mégis P&K dás nyugalmat, kitartást eláru egykedvűséggel méri ki árujaJj, elég tisztességesen betartva f, hivatalos árakat. Nem feles nem acsarkodik, mint ahogy , városiak teszik ezt egymás® szemben. Mert ezzel az indoK . lattan és mindenképpen elite' való viselkedéssel a vÉ^osi gyasztók nemcsak hogy á^tan8 az egészséges áralakulás lé<Lg jöttének, hanem ez a viselke«„ könnyen azt is eredményezne hogy a kötélidegekkel nem r delkező falusi termelők egy >.-g lentős részét majd visszanas attól, hogy árujával sikere ^ a piacot. Mondom, vegye"., példát városi asszonyaink e^j tői a jó példával elöljáró f»’ v asszonytársaiktól, viselkedjen^ nyugodtan, fegyelmezetten, igyekezzenek egymás elöl . könyökkel elorozni egy-egy , u lóval többet abból az ara i amely — hála falusi társaink egészséges Eeresk . ösztönének és helyzetfehsm sének — ma már bőségesen rül felhozatalra nap, mint « Futja most már ebből m'no r kinek, mindenki elláthatja S;, gát bőségesen télire is P'p8 » csommal, paprikával. Dacár . mostoha időjárási viszonyom' gí tűrhető termést hozott még» Tj a mostoha időjárással ysüSí í SiSÄäb* * esztendő is es rcuiciut..---. ahogyan a zöldféleségekbol t ^ hető felhozatal yá' ugyanúgy jut majd minden^, rosi fogyasztó asztalara a ^ razfőzelékfélékből is későb . . idő sorrendjében annyi. nem kell éheznünk az elko kező télen az új termésig* . (m. J '
