Új Dunántúl, 1946. augusztus (3. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-06 / 175. szám

IOZ U-a<>«d« ongvnrtus p ó t, t* o A cH-ikévek éd«* romantikája; Téli karnevál Anne Sheridan, Richard Carlson tIEMOZI Hercreg Ferenc regénye Maién: « Sáp v i röge Fénvcs Alice, Jávor Pál. R A H ! Ä Káprázatos revüfí.’m szépség, zene. művészet 1 Halló Moszkva! le^nev, Stravir.sk*ja. Piragov. , dáv.k Apolló, és Urániában 6, 8 Parfemoriban i, 9 írakor (i ledvevé lsében o* er.H előadót a kertben. üss Lajos úr nem szereit kommunistákat Ä kultúrál nem leltet határok közé szorítani Hatalmas érdeklődés mellett zailoti le a MSzMT Pécs-baranyai kongresszusa — A pécsvídéki bányá­szok beje entették együttes belépésüket a Társaságba Ä Magyar Szovjet Művelődési! rodalom népeinek íermészet. tör-" 'utat, amely elvezet bennünket a ténekni és kulturális összetartozá. szovjet—magyar örök barátság megteremtéséh öz. pécsi rendőrség politikai 03z; ához több panasz érkezet^ Lajos Szabadság utcai trait- ellen, aki üzletében a kom. lista jelvénnyel ellátott elv- u’nkat nem hajlandó kiszólt I és állandóan szidalmazza á tounistákat. ss Lajos iellen az eljárás meg. tt és a rendőrség a rendőri keztek lyelet alá helyezte. •kerestük Kiss Lajos trafikost, ek dohányárudáján hatalmas kkel díszeleg: „Magy.^ Kir. ányáruda“, mert Kiss urnák étszik még mindig királyság „Ä kommunistákat szidalma- dss urat sajnos nem találtuk. : ahogy felesége mondotta, ^ „nem jár be“. hogy Kiss úr nem szereti nnmunistákat megértjük. Ve je mis az a nyilas fiatalember, är Papp György néven cgyl. Mit a legismertett és leghan- ibb pécsi nyilasoknak, aki t az internáiótáborban van, azonban nem értjük, ilyen araknak miért van meg ma trafikjuk és, hogy egyálta- miért nem csinálnak egy erő- s reviziót a dohány kis- és árusok közt, amikor minden- udia, hogy ezek nagy .része sitványát főleg ..vitézségért“ egyéb jobboldali érdemeiért a annakide jén. Vagy ezek az mek ma is számítanak? Társaság szombaton és vasárnap tartotta meg I. Pécs—baranyai kongresszusát. A kongresszus a szovjet—magyar barátság kimélyi- tését szolgálta s kiváló fővárosi cs helyi előadók, művészek köz­reműködése tette komoly kultúr, eseménnyé. A fényképkiáliítás, n balokányi népünnepély, a hang­verseny, a parádés felvonulások mind-mind azt mutatták, hogy a Magyar Szovjet Művelődési Tár­saság egy éves pécsi munkája nem volt hiábavaló s valóban nagy szolgálatot tett a két nép kÖEÖtti baráti viszony ápolása terén. Szombaton a déli órákban indult meg az emberáradat Pécs felé. A megye minden részéből, városok­ból és falvakból jöttek a Társa­ság tagjai és a vendégek, hogy a kongresszuson való részvétellel te­gyenek hitet a magyar-—szovjet barátság mellett. Vonaton, teher­autón, kerékpáron és gyalog igye- Baranya ősi kultúrcentru- mába. nem kímélve fáradtságot, nem sajnálva első forintjaikat. A kongresszus a vidéki dolgozóinak találkozója volt. Első nap a távo­labbi városok, falvak ipari mun­kásai és parasztjai érkeztek meg. A falu kultúrára éhes népe egyet- ílen hívó szóra, nagy tömegekben özönilfk a városba. A fizikai dol­gozók mellett nagy számmal kép­viselteti magát a vidék értelmi­sége, tanítók, orvosok, jegyzők akik a vasárnap megtartott külön­böző szakülésekre jöttek. Vasárnap reggel zenés ébresztő. Zenekarok járják a fellobogózott várost. Közben megérkeznek a közelebbi falvak lakói is. Az Or- »zágzászló téren tarkán hullámzik tömeg. A bányák felé vezető 'to&zatos gyermek* Versenden ilkosság ,Versendi rendőrség jelentette *si államügyészségnek, hogy 3 Gyula 12 éves fiút ishie- 11 tettes agyonlőtte. További cíeket a gyilkosságról egye­din közöltek. Az ügy most Nyomozás alatt. utakon hosszú sorok jönnek zász­lókkal, táblákkal, (zenekarokkal. Bányászok. Családostól érkeznek. f\z asszonyok kis kosarakban hoz. zák magukkal a napi elemózsiát. A sok kilométeres úttól fáradtan az -egyetem előtt telepszenek le. A bányászok komor fekete ru­hái között üdítő színfoltot a bak- sai gyöngyösfookrétások és a mo­hácsi sokáook népi viseletbe öltö­zött tarka csapata. Sokszínű him. zett virágos szoknyák, pruszlikok, pántlikák tarka hullámzása mu­tatja az utat a kongresszus dísz- gyűlésének színhelyére, a Nemzeti Színház felé. «reskedékl Figjrelen! r^kes helyről közlik: ‘r-°ruan tilos a kirakatban ei- ^ett árukat sorszámmá! jelez- ‘ azok árát külön árliapon fei- i^mi, vagy az árukat .,minta­jelzéssel ellátni. A kira- ’tri lévő minden árucikken Ven olvashatóan meg kell jc- annak forintértékű árát. Az '*cdés ellen vétő kereskedők- Ternben a legszigorúbb meg- eUárás indul. surawamMi in—iwomb ■ Míirhabelet siessen megven- j^őszappan kapható Kallós ^Bajcsy Zsilinszky- út 3. jókarban lévőt, ■ Megvételre keresek. énelmi és kultúrális összetartozá­sát példázza. A háború előtt csak titokban lehetett beszélni a Szov- ietumió kultúrájáról és az ott vég­bement eseményekről. A bekövet kezeit változások, a demokrácia útjára való rálépés után ma már minden másként van. Senkit sem akadályoznak meg abban, hogy a két nép kultúrális és gazdasági együttműködését elősegítse. A kultúra nincsen határok közé szorítva és nem is lehet, és akik ezt megakadályozni szeretnék még ma is, a nemzeti kultúra ellen követnek el merényletet hiszen nyilvánvaló ma már, hogy mindaz, ami a Szovjetunióban történt és történik, ahhoz ne künk magyaroknak is közünk van. Felemetkeirsünk dVpfo a két név szaros i e g yii it mű h ödéme re „Készpénzfizetés 3 kiadóba kérek. papi Aján 5192' Kerékpározni ^futólíú tudó íelvétetik a ^Wdsó-q Nyomdában, A szfnháiz zsúfolásig tömve. — Százak és százak rekednek az ut­cán. A színpadon a megye és a város vezetői, az Ellenőrző Bi­zottság és az orosz panqpcsnok- ság, a kultuszminisztérium képvi­selői, az országos vezetőség ki­küldöttei és a Társaság helyi ve­zetői foglalnak helyet. Kétoldalt bányászlámpát tartó bányászok állnak sorfalat. A pisla fény, ami lámpáikban lobog, -mintha a Ma­gyar Szovjet Művelődési Társa­ság egy évvel ezelőtti elindulásá­nak szimbóluma lenne. Azt az ap­róka lángot szimbolizálná, amit néhány lelkes ember gyújtott meg s ami köré ma már ezrek gyüle­keznek, mint egy család, a közös gondolat nevében. I>r. Boros István főispán elv­társ, a Magyar Szovjet Művelő­dési Társaság helyi csoportjának elnöke nyitotta meg a díszgyű­lést. Bevezető beszédében rámu­tatott arra, hogy a kongresszus nemcsak azért jelentékeny ese­ménye társadalmi életünknek’, mert nyomatúkkal hívja fel a figyelmet e nagyjelentőségű intézmény te­vékenységére, hanem főként aß ért mert rámutat arra, mit jelent és mit jelenthet még számunkra s Szovjetunió népeihez fűző kapcso­lat. A kongresszus nem politikai .jel­legű megmozdulás hanem olyan valami, amely megnyilvánulásában a magyar nép és a szocialista bi­Az utolsó évszázadokban szeren­csétlen történeti körülmények zár. ták el a keleteurópai világot. — Előbb a cárok merev zsarnoksága rekesztette ki az orosz népet az európai közösségből, majd «mii­kor negyedszázaddal ezelőtt az orosz "nép magára talált s a tár­sadalmi haladás élére ugrott, ak- koT a mi „hatalmasaink“ emeltek válaszfalat a két nép közé. És a história legnagyabb véronásának kellett elkövetkeznie hogy ez a fa1 leomoljék s a két nép felis­merhesse egymás közelségét. Anyagi és szellemi szükség, fel- emelkedésünk alapja, hogy kap­csolatainkat minél szorosabbra építsük ki, mert csak a két nép szoros együttműködése bizto­síthatja és szolgálhatja szá­munkra a békét. Dr. Boros István főispán elv- j társ nagyhatású bevezetője után Ocskany ezredes, az Ellenőrző Bi­zottság helyi vezetője üdvözölte a megjelenteket és kiemelte mennyire jóleső öröm számára, hogy éppen abban a városban tel­jesítheti megbízatását, amely vá­ros a felszabadulás első napjaitól kezdve aktivan résztvett a szovjet—magyar kapcsolatok ki- roélyítésében és meggyőző­dést szerezhetett arról, hogy ez a törekvés őszinte és komoly. Annak a reményének adott ’ fejezést, hogy az -egy éves mun­ka után, wmely fundamentum le­rakást jelentett, most már elkö­vetkezik a komoly, építő munka orazaka. A Nemzeti Parasztpárt és a pe­dagógusok nevében Baráti József emlékezett meg arról a nehéz sze­repről, amelyet ia tanítóságnak kellett vállalni az’ elmúlt rend­szerben, amikor az igazság helyett meghamisí­tott tényeket volt szabad csak előadniuk az iskolákban. Az ismerethiány volt az oka an­nak, hogy olyan eredményes ut- dott lenni az Antal István vezette propaganda hadjárat. Befejezésül kérte, hogy a Szovjet Magyar Művelődési Társaságnak legyen külön gondja a tanítókra és a falusi parasztságra is. Darvas József, a Társaság or­szágos alelnöke- ünnepi beszédé­ben méltatta az a jelentős mun­kát, amit a Magyar Szovjet Mű­velődési Társaság végzett. Rámu­tatott arra, hogy a Társaság nem akart és nem akar olyan kirakati társaság lenni, mint amilyenek a múltban hasonló egyesületek vol- tak dísztagokkal és évenkinti dísz közgyűlésekkel, hanem a nép szé­les tömegeit akarja tagjai sorában tudni, legyen az paraszt, munkás, vagy értelmiségi. A Társaság — mondotta — ezen a három oszlo­pon nyugszik s ennek köszönhető hogy ma a tagok száma megha­ladja a félmilliót. A hánya és a falvak hangja Ingujjra vetkezett bányász ál! a -színpadon. Sötétséghez szokott szemét vakítja az erős fény. ösz- szehúzott szemmel áll ott az erős villanyfényben. Arcán- markáns, kemény vonások. Hangja betölti az egész sízinlházat. Cseng, mint a bányászok csákánya ott lenn, a mélyben. Bejelenti, hogy a pécskörnyéki bányák dolgo­zói elhatározták, valamennyien belépnek a Magyar Szovjet Mű­velődési Társaságba. Szavai nyomán taps, — majd újabb,.kiküldött következik. Hat gyermekes parasztasszony köszöni meg a Társaságnak hogy megis­merhette a szovjet asszony és anya életét, amit az elmúlt rend­szer hazug propagandája nyomán olyan hamisan élt n magyar nő lelkében. Kultúrát a falunak, — mondotta Kis Gáspár pécsváradi parasztember — s eizt kérték úgyszólván kivétel nélkül vala­mennyien. Ez után vágyakoztak a falusi tanítók és jegyzők is. Vár- hidi József igazgató tanitó a szent- lőrinci járás nevében kérte a szovjet mezőgazdasági kultúra be­hatóbb ismeretének elősegítését. Végezetül a dís«k<özgyű!és elha. tározta, hogy üdvözlő táviratot küld Tildy Zoltán köztársasági elnöknek, Nagy Ferenc miniszter- elnöknek’, Szviridov altábornagy- r.ak, a Szövetséges ellenőrző Bi­zottság vezetőjének, valamint Ka- rnenov professzor a Vöks szer­vezet vezetőjének. Ünnepség a színházban Ä Magyar Szovjet Művelődést Társaság színházi estje zsúfolt ház és nagy érdeklődés mellett zajlott le, vasárnap este a pécsi Nemzeti Színházban. A két himnusz után a baksai gyöngyösbokréta vidám és színes képe nyitotta meg a hatalmas mű­sort. Ezután Grencsaninov „Böl­csődalát“ hallottuk finom kivitel­ben Várnagy—Halász duó tolmá­csolásában, majd Péchy Blanka művésznő, a budapesti Magyar— Szovjet Művelődési Társaság tag­ja adott elő Puskin verset kitűnő előadásban. Különösen nagy si­kert aratott a „Bordal“ című vers­sel, melyet Zilahy Lajos magyar fordításán kívül orosz nyelven is előadott. Meg kell emlitenünk a Csáky karnagy vezényletével előadott honvédzenekari műveket is. Kitű­nő betanulás, precíz előadás és a finom nüanszok a legteljesebb ét­ismerést érdemlik. Élményszerű volt a műsor befejező száma: a mohácsi sokácok tánca, éneke, ze­néje. Annyi élénkség, tűz, szín, csillogás és valódi népiesség jel­lemezte ezt a remek együttest, hogy szívesen elnéztük volna a gazdag műsorukat óraszámra. ’ Mindent egybevetve, a Magyar Szovjet Művelődési Társaság 1. Pécs—baranyai kongresszusa a teljes siker és elismerés jegyében zajlott le amiben az általános lelkesedésen túl nem kis szerepe van Szigeti Pál titkár elvtárs oda­adó munkájának. A kongresszus elérte azt a célt, amit maga eé tűzött: tudatosodott ez emberek­ben valami, egy üdvös negatívum: végre vatahára csaknem -mindenki nem érti meg azt, miként állhat* tunk ellenségként szemben a Szov. j elűn iá népeivel. flnreoei r lUMtee»* 900 A bnrá^áff esz’endős tmtHla A megye képviseletében Keserű János alispán mondott rövid be­szédet, kihangsúlyozva, hogy a Társaság, illetve a kongresz. szus most nem egy éves, hanem az orosz—magyar barátság 900 XiiHuriRüsorral, hajnalig tarló lánsesi !épe£S a Laubersyári p§rSsz©rw«*«8 második essteRdeiébo Vasárnap délután a Lauber tég­lagyár udvarán gombostűt nem ie­____. „ hetett volna leejteni, úgy megtelt esztendő s jubileumát ünnepli. üneplőbe öltözött elvtársakkal. A "Lauber üzemi pártszervezet ünne- me gálákul ás árnak egy éves hiszen 1046-ban volt az az idő, amikor Péter király hűbéresei­nek seregét az országba vissza­érkezett Endre király a kievi orosz fejedelem segítségével Pécs és Pécsvárad között tönkreverte Kifejezte azt a kívánságát, hogy ez'a többszáz esztendős barátság « most bekövetkezett események folytán Végre tartós és örök ba­rátsággá mélyüljön. ' Tolnai polgármester elvtárs rá­mutatott arra, hogy a történelem során számtalan- kultúrmegnyilat- kozásnak volt már helye Pécs de minden törekvés ellenére sem si­került egyik nemzetnek’ sem ki­ölnie leikéből a jellegzetes magvar vonásokat és a város maga is meg őrizte mély magyarságát. Eddigi külpolitikánk, amely nemzeti kul­túránkat is akkor, amikor Kelet felé irányítottuk tekintetünket, — cda, ahonnan mi magyarok -.s származunk. Ennék a történelmi ténynek jelentőségét Pécs városa ismerte fg! először és elsőrendű feladatának tekinti, hogy a jövő. ben is ápolja és erőskse azt az pelte ----,-----­évfor dulóját. A téglagyári elvtar- sak nem tudni honnan, színpadot varázsoltak igazi, húzható füg­gönnyel és mindennel, amit a szem megkíván. Az udvarra széliek és padok kerültek a vendegek szá­mára, de sokan állni kényszerül­tek, mert az érdeklődés váratlanul nagynak bizonyult. Nemcsak a Lauber-gyári elvtársak és a városi pártvezetőség, hanem a közeli mek munkásai is eljöttél, hogy együtt ünnepeljenek a téglagyári elvtársakkal. A műsor megkezdése előtt Kran ez Pál, Koller né és Szűcs József elvtársak üdvözöl­ték a jubiláló pártszervezetet, kü­lön kiemelve Anzil és Preit- nerné elvtársak áldozatos mun­káját. A műsorban minden volt. amit csak bele lehetett szorítani. 'A Lauber kultúrgárda kitett magáért. Annyira tele volt a műsor, hogy a keretbe nem is fért bele, hosz- szúra nyúlt egy kicsit, de senki nem haragudott meg érte, még a megrögzött sörbaTátok sem, akik­nek orrát pedig nagyon esi \rn- dozta a büfféből terjengő jellegze­tes árpalé illat. Egészen besötétedett, mire at utolsó szám is befejeződött. A vendégek azonban nem oszlottak szét. A fiatalok bebizonyították azt, hogy nekik nem számít egy kis por és a pokoli hőség. Jócs­kán gyöngyözött a homlokuk és rájuktapadt az ing, de azért » gyorscsárdásnál senki nem állt félre, hanem rendíthetetlenül vé­gigjárták. Még most is csodáljuk őket. Éjfélre járt már az idő, amikor sajgó szívvel eljöttünk a Lauber- ből. Sajgó szívvel, mert kitűnően éreztük magunkat és irigyeljük azokat, akik még ott maradtak, — hétfői beismerések szerint reg­gelig SZIERKESTTÖSÉGI ÜGYBEN SZÍVESKEDJÉK TÁRCSÁZNI A 2Y-49 T21EŰOHSZAMOT! ÚJ PUHAHTUt j » I

Next

/
Oldalképek
Tartalom