Új Dunántúl, 1946. augusztus (3. évfolyam, 171-195. szám)

1946-08-29 / 193. szám

OJ DUNÍNTŰC 1946 augusztus 29. A mag var parasztságnak demokratikus I történelmi hagyományai vannak | Uhu e'vtárs nagy történelmi előadó i a a »zahadmüve í, ladés ügyvezető-képző > onlolvamctn A vármegyei szabadművelődés ügyvezető tanfolyamának hallga­tói számára kedden délelőtt Ilku Pál elvtárs tartott igen áttekintő és mély igazságokat feltáró elő­adást arról, miként lehetséges a helyes történelmi szemléletre való nevelés. Bevezetőben lesizögezte Ilku elv­társ, hogy ez a helyes történelmi szemléletre való nevelés csak ak­kor lehetséges, ha ismerjük a tör­ténelmi igazságokat és tényeket. Ezek az igazságok és tények pé­tiig azt bizonyítják, hogv a ma­gyar parasztságnak vannak demo­kratikus történelmi hagyományai. Ezzel mindjárt megcáfolható te­hát a napjainkban annyira szo­kásos és divatba jött tévhit, hogy a magyar panaszt nem szereti a demokráciát. Akik figyelemmel lapozgatják a történelmet, egészen más meg­állapodásra kell jussanak: a parasztság évszázados küzdel­met folytatott a demokratikus jogokért. y Rövid előadás keretében nem lehet visszanyúlni a feudalizmus keletkezéséig — mondotta Ilku eivtárs — veszem tehát azt a pil­lanatot, amikor a magyar paraszt­ság előkészíti a nagy forradalmi harcot a demokratikus jogokért. 14ÍW-IG A FEUDALIZMUS MAR TETTES EGÉSZÉBEN KIALAKULT A főurak és a földbirtokososztály a birtokkal együtt megszerezte az uralkodás jogát. Gondjuk volt ar­ra, hogy a jobbágysórba kénvsze- lített parasetságot minél jobban megnyomorítsák s ezért minden­féle adónemet vetetek' ki rá kezd­ve a kapupénztől egészen a füst­pénzig. Ezek a terhek arra kénv- szerítették a parasztságot, hogy összeköltözzenek, özeknek az ősz. szeköltözéseknek aztán természe­tesen hallatlan nyomor lett a vé­ge. Sorsuk könnyítésének, az élet elviselhetőbbé tétele érdekében szervezkedésre lett volna szüksé­gük, erre aizonban nem volt mód mindaddig, amig Csehországból a huszitáktól haza nem érkezett Budai Nagy Antal. AZ ELSA NAGY PARASZT­FORRADALOM OKA Mi volt az ok, ami az első nagy parasztforradalmat kiváltotta? A parasztság elviselhetetlen ter­hekkel való suitása. Adót kellett fizetnie nemcsak az államnak, ha­nem földesivrának és az egyház­nak is. A földesúr azonban adó­jának egyrészét nem termények­ben, hanem pénzben követelte. A pénz azonban abban az időben igen ritka volt és sokkal több terménvt kellett érte eladnia a parasztságnak, mintha természet­ben fizetett volna. Zsigmond ki­rály politikája következtében kénytelen volt hamis pénzt is ve­retni, a paraszt ezt kanta terme'u vényeiért. a földesuTak azonban ezt nem fogadták el a paraszttól így hátralékban voltak s három év múlva, a jó pénz ismételt be­vezetésével a hátralékot ebben a jó pénzben követelték. A jobbágy­ság természetesen nem tudott fi­zetni és lázongani kezdett. Erre megindult az inkvizíció's Kolozs­vár főterén számos parasztot vé­geztek ki. Budai Nagy Antal lát­ta ezeket s Alpár mezején össze­gyűjtve a parasztságot, szervezet­be tömörítette. Szekértábort állí­tott fel és harci gyakorlatokat vénzett. A magyar parasztság fel volt készülve, mégis hogy elkerül­je a véres harcot, öt jobbágyból álló küldöttséget menesztett az urakhoz, akiik előadták, hogy haj­landók tovább dolgozni, ha a föl­desurak elállnak a visszamenőle­ges követeléstől és újabb terhet nem raknak rájuk. A válasz az volt, hogy mind az ötöt lefejez­ték s a levágott fejeket bőrzsákba varrva visszaküldték a parasrct tá­borba. A csata erre megkezdő­dött. A parasztok győztek és Pél- monostöron az urakkal megállapo­dást kötöttek. Az 1437-es évek­ben, tehát már fellelhetők a de­mokratikus jogokért folytatott megmozdulások nyomai. A meg­kötött egyezség szerint a jobbágyság fenntartja magá­nak a jogot, hogy évenként két- két kénviselőiét összegyűjti s ezek elmondják, hogy az urak betartják-e a megállapodást, vagy nem. A^ köznemesség segítségével sike­rült a parasztságnak' ezt az ered­ményt kiharcolni. Ez lett volna tehát az első paraszt parlament.' Az urak azonban a köznemesség­nek különféle engedményeket ad­va, őket leszakították a paraszt­ságról és így sikerült egy újabb harcban leverni őket. A megfo­gyatkozott parasztok számát gyöngítették azzal is hogy ren­geteget kivégeztek, közöttük az erdélvi parasztság legjavát. Az el­néptelenedett helyekre ekkor kez­dődött meg aztán az oláhok be­vándorlása. A KERESZTES HAD.TARAT DÖZSA-FÉLE LAZADAS Ilku elvtárs ezután végigvezette s Shallgatóságot a Máfvás alatti és Mátvás utáni idők történelmi út. vésztőin is, kihangsúlyozva, hogv Mátyásnak igen erős küzdelmet kellett folytatnia az önkényural­mat gvakorló főurakkal, akik nem szerettek maguk fö'ött látni egv erős köiznonti hatalmat. Mátvás számos olyan intézkedést hozott, amelv a parasztságot lényegesen jobb helyzetbe juttatta, mint az­előtt s ez arc oka annak, hogy úgy él a magvar parasztság emlé­kezetében mint „igazságos“. Mátvás halála után a paraszt- ság úira visszasüllyedt abba a nvomoruságba, amiben azelőtt élt. Ebben az időben hirdetik meg a keresztes hadjáratot, amelvbe az urak nem akarják engedni a joh- há"vok'at, mert akkor nicsen aki dolgozzék. Előállott tehát egv ket- t ős cég: az urak harcolni is lakar­nak, de a parasztot nem enge­dik. A paraszt azonban mene­külni kénytelen a nvnmoru«á«hól s ezért minden ellenkezés dacára eljutnak Rákos mezeiére.. Az urak I bosszút ái’nak: hátramaradott hoz­zátartozóikkal kegvetlenkednek. A táborba gyűlt parasztság értesül ezekről a dolgokról s mikor ki­nd iák a parancsot, hogv induljon a Rnlkáura és élelmezésükről nem gondoskodtak, kijelentik: nein mennek, mert az ellenség itt van. : a'z országban. Megindulnak lefelé | az Alfölldön. az urakat felír ön­cél iák, kastélyaikat felgvúitiák s a hozzáiuk csatlakozott haiduk- kal együtt ígv émek el Cegléd piacára, ahol vezérük Dóz^a Ovörgv nagy besrcédet mond. Ki­fejti hogv nincsen különbség úr és paraszt között, ez nem Isten műve s ezen az alapon a király sem sérthetetlen. Ha pedig nem az akkor amennyi­ben nem a köz érdekét szolgália, le kell váltani. Demokratikus io. gokat követel tehát egy csomó gazdasági jog mellett. Ttt azonban megint árulás történt. A forra­Az üzemi és körzeti titkárok rendkívül fontos ügy megtárgyalása míat, csütörtökön, 29.-<?n, du. 6 órakor a szervezet Rákóczi úti székháziban feltétlenül jelenjenek meg. Titkárság. dalmat leverik és 80.000 parasz­tot irtanak ki. Ennek eredmé­nye lett 12 év múlva Mohács. Nem volt, akit a törökök ellen lehetett volna állítani. Az ország három részre szakadt: középen iá török, nyugaton a német, a ke­leti részen meg az a Zápolya ural­kodott, aki a Dózsa ellnees háborút vezette. Mit várhatott volna te­hát a parasztság. A TÖRÖK KISZORÍTÁSA UTÁNI IDŐK A törökök kiszorítása után né­metek lepték el az országot, ra­bolva, fosztogatva és hallatlan nyomort előidézve. Két év alatt többet raboltak el, mint a török 150 év alatt. A hangulat ország­szerte kimondhatatlan rossz volt. Aztán jöttek a Werbőczy-féle rendeletek, amelyek megtiltották a parasztságnak a szabadköltörc- ködést a vagyona fölött való szabad rendelkezést. Mindezek miatt voltak unván parasztfelkelések, de ezek loká­lisan jelentkeztek és azokat a fegyveres német hatalom könnyen e'tudta fojtani. A SZABADSÁGHARCOK Végigvezette ezután I'ku elv- társ a hallgatóságot a Rákóczi- Téle felkeléseken, amelvek srcin- tén árulás és a németség hatalmi túlsúlya következtében nem ve-! zettek eredményre, maid az 1848. as évek szabadságharcáról em’é- kezett meg, amikor ugyancsak de­mokratikus jogokért folvt » küz­delem. A parasztság 60 százalé­kának adnak némi csekély földet a földnélkül maradiakat pedig egv ideig a kapitalista fejlődés folytán megindult vasútépítési és v'zszabálvozási munkálatoknál foglalkoztatják. Amikor azonban ezek a munkálatok befejeződtek, nem volt munkaalkalom s meg­indult a kivándorlás. A magyar statisztikai adatok sze­rint másfél millió magyar vándo. rolt ki tengeren túlra, munkát ke­resve. Ezzel szemben a minden­képpen megbízhatóbb amerikai statisztikai kimutatás szerint a ki­vándorolt magyarok száma két millió s ezt annál inkább hite­lesnek kell vennünk, mert sokan illegálisan hagyták el aiz országot, a bevándorlást pedig szigorúan ellenőrizték. Az ország lakossága tehát csökkent, ugyanakkor a nemzetiségiek száma emelkedett. Igv következett cl 1914. A hábo­rúból hazatérők földet kívánnak. A földreform bekövetkezik, azonban csupán 4.7 százalékát osztják fel t> földnek, — 400.000 igénvlő között. Ezek között sok a vitéz, csendőr stb. Nem a legjobb földet kapják s így az is tönkremegy, aki kapott. Mint legfontosabb demokratikus követelésnek, a földreform vég­rehajtásának most. a felszabadulás után tett eleget a demokratikus magyar kormány. A magyar parasztság és a. sza­badságjogok gondolata a múltban mindig összefűződött és egymást támogatva jelentkezett. A harcot s a harccal együtt a jogot is mindig elveszítette a parasztság. Ez azonban nem írott törvény. — Ccupán azért történhetett meg, mert nem volt kellőképpen meg- nevelve a harcra. Meg tudta kez­deni, de a befejezéshez már nem volt ereje. Hiányzott a segítőtárs, a szö­vetséges. Ezt a segítőtársat és szövetsé­gest kapta meg most a paraszt­ság a magyar munkásban. Ha ez a két dolgozó réteg, a haladó értel­miséggel karöltve összefog, nincs többé semmiféle hatalom, amely tőle a megszerzett jogokat még egyszer el tudná venni. Ezért van szükség a munkás—paraszt egy­ségre, a munkás—paraszt szövet­ség szilárd, megingathatatlan ösz- szefogására. (b. j. dr.) ERRE TANÍT PARIS ■ Perr Viktor legutóbb Szabadszentkirályon nyilvánította Jki azt az egészen eredeti felfedezését, hogy békekilátásaink leromlásának egyedüli és kizárólagos oka nem a huszonötéves (fasiszta múltban, nem a nemzetvesztő vezetők bűneiben keresendő, hanem a baloldali sajtóban. A nagy Nyilvánosság előtt kifejtette, hogy békedelegációnk azért került ilyen súlyos helyzetbe, mert a baloldali sajtónak soro­zatos kritikáit, amivel a múlt rendszert illette, béketárgyalásbeli ellenfeleink aktakötegekbe gyűjtötték össze és most ezzel bizonyít­ják a maguk igazát Amit a vezér mond, azt a legénységnek követnie kell. Izsák György is gondolkozás nélkül [követi a tegnapi Független Nép ha­sábjain vezérét és utánaszajkózza írásban a Szabadszentkirályon szóban elhangzottakat. Annakidején Perr Viktor beszédére néhány sorban válaszoltunk. Izsák György cikke sem érdemel hosszabb választ. Nem tartjuk szükségesnek részletesen kifejteni azt, hogy a baloldali sajtónak a múlt rendszerrel szemben gyakorolt kritikája egyik legerősebb ér- vünk a béketárgyalásokon amellett, hogy a mai demokratikus Ma­gyarország nem azonos a (revizionista, soviniszta, fasiszta úri Magyar- országgal. Talán még azt Is felesleges kihangsúlyoznunk, hogy ép­pen ez a világ közvéleményében a baloldali sajtó által tudatosított belső változásunk adta meg a magyar bizottságokban az ukrán és jugoszláv delegátusoknak az erkölcsi alapot, hogy kifejthessék: a régi Magyarország bűneiért nem tehető felelőssé az új Magyarország és ezen az alapon érték el, hogy (a csehszlovák delegáció visszavonta a magyar békeszerződés tervezet bevezető (háborús bűnösség kér­désére vonatkozó) súlyosbító módosító javaslatát. Azonban, hogy melyik sajtó és milyen hang az, amely béke­kilátásainkat rontja és bíkeküldöttségünk belvzetét I megnehezíti, erre nézve közölhetünk valami újdonságot is Perr Viktorral, Izsák Györggyel és általában a Független .Néppel. Clementis csehszlovák küldött a fentemlftett bizottsági ülésen azt fejtegette, hogy Magyar- ország ma sem ábrándult ki ja sovinizmus, revizlonlzmus és fasiz­mus lelkiségéből és éppen ezért jogos a békeszerződésben ennek az országnak legélesebb megiélése Is. Állításai bizonvltására pedig nem a magyar baloldali sajtó termékeit, hanem a Független Kis­gazdapárt kpzponti .lapjának, a Kis Újságnak augusztus 14-i számát mutatta be a bizottságnak. Ez a szám közli ugyanis Kővá<*ó József­nek, a főváros fklsgazdapárti polgármesterének a törvényhatóságban elhangzott beszédét, amelyben a régi rendszer mellett tükröző álta­lánosítással, Szlovákiát és a szlovákokat egyenesen fasisztának bé­lyegese. ' ! A magyar békedelegációt az ilyen kijelentések, az jlyen cikkek és az ilyen sajtó állítja súlyos helyzet elé. Erre tanit Páris, ideje lenne, hogy tanuljon is már belőle mindenki, akit illet. r. gy. i. A unhass* p Id"(I mafnf Fizetőiről iíMíeaMoil aeiros myaiiáfsőiaRluiiltás Fesvasziasi Szilte Fezei ßo sóiéi Az „Általános Munkás Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövet­kezet" munkásága a közösségi ér­zésnek olyan példáját állíthatja mindenki elé, amelyet követni e legszebb emberi cselekedetek egyi­ke és legfényesebb bizonyság a dolgozók öszetartásának. Ma, amikor egy fejlettebb társa­dalmi rend megteremtéséért küz­dünk s a régi rendszer ittmaradt hívei merész támadásokat indíta­nak ez ellen az új világrend meg­teremtői ellen, s amikor minden forinthoz, minden fillérhez megfe­szített munka és lemondások árán jut el a dolgozók nagy tömege, a másokért hozott áldozat, a „ke­vésből sokat-adás” cselekedete mellett nem mehetünk el szótla­nul. Az törént ugyanis, hogy a mun­kás szövetkezet igazgatósága tudo­mására adta dolgozóinak, hogy a szövetkezet részére burgonya ér­kezett, amit ki kell váltani. A szö­vetkezet azonban pillanatnyilag nem rendelkezik akkora összeggel, hogy a burgonyát is kiválthassa és egyúttal munkásait is fizethesse Határozzanak tehát, mi történjék? Lemondani akkor, még rövid időre is, — amikor az egész hó­napban kapott összeg sem fedezi a legszükségesebb kiadásokat sem, másrészt a túlmagas lakbér és köz­üzemi dijak, villany-, gázszámlák­kal a dolgozó munkásság amúgyis sok zaklatásnak van kitéve és tel­jesíthetetlen fizetési kötelezettsé­geket ró rájuk, — igen nehéz. A munkás szövetkezet alkalma­zottai mégis megoldották a kér­dést, még pedig úgy, hogy a köz­érdeket, nem pedig saját pillanat­nyi érdekeiket szolgálta: vállalták .azt, hogy nem kapnak fizetést, ellenben biztosítják több­száz ember megélhetéséhez any- nylra szükséges és nélkülözhe­tetlen burgonya beszerzését, illetve szétosztását. Ha ragaszkodtak volna a fizeté­sükhöz, amihez joguk lett volna, ezt a néhány száz embert, csalá­dot, gyermeket tették volna ki annak, hogy élelem nélkül marad­nak. A szövetkezt munkássága tehát , bebizonyította, amit ma még olyan kevesen értenek meg: hogyan le­het önmegtartóztatónak lenni,, — sőt kell is, a legmesszebbmenőkig, ha azt a dolgozó közösség érdeke úgy kívánja. , De nem ez az első és legnagyobb megnyilvánulása ennek'a közösség iránt érzett önzetlen cselekedetnek es szeretetnek. Megtörtént ez már előbb is akkor, amikor félretéve az egyéni érdekeket, nem a fekete, piac számára készítettek például a cipőgyár munkásai bilgeri csiz­mákat és luxuscipőket aranyért, mint azt olyan sokan tették. A szövetkezeti cipőgyár munká­sai a munkások és bányászok számára termeltek és termenlek ma is bakancsot, nem aranyért, mert a szövetkezet­nek ilyen nincs és nincsen a mun­kásoknak sem, akik számára a szövetkezet termel: a dolgozóknak. Ugyanakkor azonban, amikor a szövetkezet munkássága ilyen ál­dozatokat hoz a közösség érdeké­ben, elvárja, hogy a többi üzemek dolgozói is így cselekedjenek. Tudnia kell minden dolgozónak, hogy mindenekelőtt a közösség érdekét kell szem előtt tarta­nunk, hiszen ennek a közösség­nek mi vagyunk a tagjai: dol­gozók. A szövetkezet munkásai kérik a dolgozókat, kövessék példájukat és ne az elkeseredés legyen úrrá lajtuk, hanem a büszkeség azért, hogy lemondásukkal a jövő társa­dalom rendjének épbfii lehetnek. ilkJJi 1 ; • Vasa György. Fe hívás Az Erzsébet Tudományegyetem Orosz Intézetének igazgatója, de Loviaguin Sándor, értesíti az Er­zsébet Tudományegyetem hallga­tóit, különösen pedig a bölcsész- tanhallgatókat, de ezenkívül a* érdeklődő nagyközönséget i*. hogy az Orostz Intézetben szep­tember havában orosz nyelv- és irodalmi tanfolyam lesz. A tanfolyamra való beiratkozás feltételeit az egyetem questori hivatalában lehet mcgérdeklődni. Orosz Intézet igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom