Új Dunántúl, 1946. július (3. évfolyam, 145-170. szám)

1946-07-30 / 169. szám

Pécs szervezeti munkássága hitet tett a forint mellett __ A vasárnapi szakszervezeti nagygyűlésen elhatározták az üzemi forint védő bizottságok megalakítását a stabilizáció biztosítására Vasárnap délelőtt hatalmas munkástömeg gyűlt ösazo a Mun­kás Kultúrház udvarán, hogy a szakszervezeti nap keretében meg­hallgassa a budapesti központ ki. küldötteit és állást foglaljon a stabilizáció, a jó pénz védelmé­ben. A Kultúrház kerthelyiségét (zsúfolásig megtöltötték á jelmon­datos táblák alatt felvonuló, a különböző szakszervezetek mun­kásai. Színpompás képet nyúj­tott a színes zászló'erdő és az ötletesen megfestett táblák, ame­lyek határozott hangon hirdették, hogy a magyar dolgozók ha kell, a legerélyesebben is megvédik a demokratikus magyar jövő zálogát a forintot. Pontosan t:'iz órakor a Himnusz ís az Irtternacionálé hangjaival vette kezdetét a nagygyűlés. -- Vidolovits Nándor elvtárs, a pé­csi . Szakszervezet elnöke üdvözöl­te a megjelent munkástömeget és köszöntötte a budapesti szakta­nács kiküldötteit. Ez a nagygyű­lés — mondotta — hivatott is­mertetni a régen várt forduló­pontot és jövőbeli gazdasági ter­veinket. Ha most visszapillantok az elmúlt másfél esztendőre, meg kell mondanunk, hogy nem hiába szenvedtünk. Ez alatt az idő alatt a dolgozók erejét háromfelé kel­lett elosztani. Küzdeniük kellett az ország újjáépítéséért és ennek a munkának ma már mindannyian élvezzük az eredményét. Áldoza­tos, nehéz munkát végeztek a vas­utasok, az építőmunkások, a bá­nyászok, minden szakma kivette részét az újjáépítésből. Lekötötte a munkásság erejét a reakció és a fasiszta előretöréssel vívott harc is A legsúlyosabb harc azonban gazdasági javaink pótlásáért és a hiányzó élelmicikkek megszerzé­séért indult meg. De ez a harc nem volt hiábavaló, látjuk már 1 gazdasági életünk reménységét, a jó pénzt. A reakció, amely az inflációba akarta belefojtani az új magyar életet, korán örült. — A nekünk ásott sírba ők maguk fognak be­leveszni, mert az új pénz nyomán új élet fakad. Le kell számolnunk azokkal, akik nem akarnak beleilleszked­ni az új rendbe és százezrek életét veszélyeztetik saját érde­kükért. Aki bűnös bűnhődjék, bármilyen pártnak tagja és ne hozhassa fel senki mentségül Auschwitz és Dachau szenvedéseit sem. Hisszük, hogy mindenki meg­érti a munkásság intő sízavát és csatlakozik hozzánk az utolsó ro­hamra demokráciánk és magyar hazánk felépítéséért. «rév’ A magyar földmunkás szól az ipari és értelmiségi dolgozókhoz Vidolovits elvtárs bevezető be­széde után Mjagos Gábor elvtárs. a földmunkások központi titkára beszélt a munkássághoz. Az egész ország dolgozó parasztsága nevé­ben üdvözölte Pécs és környéke dolgozóit, majd kifejtete, hogy mit jelent a földmunkásoknak a forint és a stabilizáció és mit akarunk megtenni azért, bogy ez biztos oénzünk is maradjon. Senki sem mondotta azt, hogy augusztus l-ével egyszerre para­dicsomi élet Lesz aiz országban. Csak annyit mondunk, hogy augusztus. 1.-én a forinttal el tudunk- indulni egy biztos alapról. A földmukásságnak vannak sé­relmei, amelyek megoldását a stabilizációtól várja. Most készül a módosított beszolgáltntúsi ren­delet, amely szerint az öt,holdon aluli kisbirokosoknak, akik adó­kötelezettségüknek eleget tettek, nem kell beszólgáltatniok. Rnde- ződik aiz a visszás helyzet, hogy miß a földtulajdonos, ak,i földjén jóformán semmit sem dolgozott 240 kg. búzát tarthat meg a föld­munkás csak 160 kg-ot kap. A földmunkásságnak — bár­mennyire nem tetszik a reakció­nak — magának kell sürgetnie a beszolgáltatás azonnali és ál­talános végrehajtását és ügyel­nie kel! arra, hogy ami a be­szolgáltatáson felül megmaradt, ne menjen a feketepiacra. Feketézők nemcsak a városban vannak, de ott vannak a falusi nagygazdák, akik mindig megta­lálják a módját a „csere-berélés. nok“. Ezek felett nekünk kell őr­ködnünk. A most megalakuló földműves szőve t k ez e tekkel kapcsol atban nagy kérésünk van aiz ipari dol­gozókhoz. Az ipari munkásság ta­pasztalatokban sokkal gazdagabb és ezért kérjük, hogy a szerve­zési munkálatokban siessenek se­gítségünkre. hogy iá szövetkeze­teket megalakíthassuk. Csak a kölcsönös segítséggel érhetjük el, hogy a falu élelmet adjon a vá­rosnak az ipari dolgozók nedig iparcikkekkel lássák el a falusi munkásságot. Csak együtt, a paraszt, ipari munkás és haladó értelmiség tudja felnevelni a másfél évvel ezelőtt megszületett, egyre erő­södő gyermket, a szabad, füg­getlen, népi demokratikus Ma­gyarországot. A központi kiküldött Horváth Mihály, a budapesti Szakszervezeti Tanács kiküldöttje -melkedett ezután szólásra. Az a Mr járja Budapesten — mondot­ta, — hogy Pécs több más vá­rossal együtt a reakció martaléka lett. örömmel kell megállapíta­nom, hogy ez az állítás hazugság, mert az hogy a pécsi munkásság ezen a gyűcsen megjelent, bizonyí­téka, bogy nem fordultak el a munkáspártoktól és a szakszer­vezettől és bíznak vezetőségéiben és irányításában. Sokan azt hiszik, hogy ebben a« országban minden úgy törté­nik, ahogy a két munkáspárt és a szakszervezetek akarják. Ez nem így van. A magyar nép gazdasági és jogi érzéke ki van fejlődve és eíért elégedetlen. Másfél év verejtékes munkája zárult le azzal, hogy elérkeztünk a stabilizációhoz. Erőnk nagyré­szét az kötötte le, hogy a forin­tot sikerült előre meghatározott időre kibocsátani. Néhány héttel ezelőtt a kép­viselők egyrésze saját kormá­nyát, saját (miniszterelnökét F* | UJ DUNÁNTÚL aranyfedezet is. A magyar nép abban a helyzetben van. hogy tényleg rendet tud teremteni. A spekuláció korszakának ebben az országban vége van. A torintvédö bizottságoti feladatai akarta megbuktatni azért, hogy a stabilizációt hátráltassa és el­odázza. A munkáspárti képvise­lőknek, a munkáspártoknak kel­lett a Kisgazdapárt miniszterel­nökét megvédeni, hogy a stabi­lizációt ne gáncsolhassák el. A magyar dolgozó nép megérett arra, hogy saját sorsát irányítsa, éppen ezért nem dőlt be semmi­féle uszításnak. Az elvégzett mun­kában megedződtünk és tudjuk, hogy a harcnak nincs vége. a stabilizációval még nem oldódott meg minden. Nehézségeink még lesznek, de munkabéreink az árak­hoz viszonyítva nem lesznek két- ségbeejtők. A munkásság nem engedi, hogy elértéktelenitsék a forintot, nem hagyjuk, hogy a tőkések' a mi rrunkánkön keresztül saját vagyo­nukat még megsokszorozzák. A kormány és a magyar dol­gozó nép el van szánva, hogy ebben az országban most már a forintot stabilnak tekinti és megvédelmezi. Ehhez megvan minden előfeltétel. A földek 90 százalékban megvan­nak munkálva, ipari termelésünk szépen ível tejfelé, megvan az Felvetődik a kérdés, hogy igaz­ságosan kiveszi-e részét mindenki a munkából. Egyelőre háromszáz rendelet jelenik meg, amelyek módot adnak arra. hogy korlátok közé szorítsák a féktelen spekulá­ciót, ami itt folyik. A tőke azon­ban arra spekulál, hogy a magyar nép úgysem ért a rendeletekhez és így azokat megint könnyei ki lehet játszani. A dolgozó nép elég érett arra, hogy saját sorsát irányítsa, tehát arna is érett, hogy beleszóljon az ország irányításába. Ennek gyakorlati része, hogy az üzemekben bizottságokat -állitsa- r.ak fel, ia forintvédő bizottságo­kat. A bizottságok teljes felhatalma, zást kannak és a gazdasági rend­őrséggel együtt dolgoznak olyan jogkörrel, hogy letartóztatást is foganatosíthatnak. A bizottságok feladata, hogy f'vorsan és azonnal intézkedjenek. Ezzel azonban a kérdés még nincs megoldva. A munkásság legközelebbi lépése az, hogy a ke mskedelemnek nemcsak ellenőr­zését, de irányítását is átveszi. K> fogjuk fejleszteni országos vi­szonylatban ia munkás termelő és fogyasztó (szövetkezeteket aro'- Ivek a szakszervezetek felügyelete és a szövetkezeti tanács és mi­nisztérium irányítása mellett gon­doskodnak arról, hogy síz áru a '»várakból ne a kis és nagvspeku- lánsokon keresztül, busás haszon-- na! megterhelve jusson a fogyás/ tóhoz, hanem a szövetkezetén át'i közvetlenül -kerüljenek kiosztásra a munkásság között. Ez az elosz­tás minden tekintetben igazságos és méltányos Lesz. Az általános munkaerőgazdál- ködás keretében a munkakötele­zettség bevezetése igen fontos kö­vetelése a munkásságnak, mert 'lesznek olyanok, akik nem akar­nak belekapcsolódni a munkába és készből akarnak élni. Azt akarjuk, hogy mindenki oroduktív munkát végezzen, hogy ezzel az életnívót emel­hessük. A fizikai és szellemi munkások bére -között nem csináltunk olyan különbségeket, mint a múltban volt. Számtalan társadalmi igazságta­lanságot akarunk kiküszöbölni. — Lesznek majd egyes nroblémák, amelyekben a központi vezetőség és az egyes munkatársak között nézeteltérés merül fel, de ezek a bajok nem Lehetnek olyan sú­lyosak, amelyeket könnyen, egy­más között meg ne tudnánk ol­dani.. Horváth elvtárs foglalkozott a reakció újabb mesterkedéseivel is, amelv a munkásérdekek látszóla­gos képviseletében lázítának. Beszéde végjén Horváth elvtárs felhívta a munkásságot hogy áll­jon Vj a munkáspártok és a szak- szervezetek mellett mindenki ér­dekében, mert a munkásság azért amit az elmúlt másfél esztendő alatt tett, a történelem előtt bát. ran vállalja a felelősséget. Áll az akaszt*; fa A nagygyűés Lakatos József szakszervezeti titkár elvtárs sza­vaival ért véget, aki újra felhívta a munkásság figyelmét a forint- védő bizottság szerepének fontos­ságára és kérte, hogy ezeket a bizottságokat minél hamarább ál­lítsák fel, A munkásságnak köte­lessége, hogy augusztus 1-e utál a forinton készéiül megvédje a demokrácia erkölcsét. Az akauztó­fa amit a munkásság a Széchenyi- téren felállít nem vicc, hanem ha­lálosan komoly szimbólum, hogy a munkásság kész a legmesszebb. Franciaországban igy csinálták! Magyarországon az ellenforradalom alatt krisztusi igék hir­detése közben szavazták meg a főpapok a zsidótörvényeket, a demokráciában pedig ugyancsak a hercegprímás kért bün- bocsánatot az előző korszak bűnözőinek, mert „nem vétettek isteni és emberi törvények ellen.” Franciaországban minden másképp volt —, olvassuk egy Párisból hazatért magyar visszaemlékezéseiben. Nézzük csak meg, mit csinált Chaillet atya az 1040 után alapított Keresz­tény Tanú szerkesztője? Nos, semmi esetre sem lökte vissza a vízbeíulót, hanem Duvaux atyával és reíor- mátus kollégájával, Paul Vergara-val zsidó-gyerekeiket men­tett meg. Nem egyet, nem tizet. Tizenkétezret. Nem gazda­got, nem befolyásost, hanem mindenfélét. Mert a krisztusi tanítás így szól: engedjetek hozzám a kisdedeket. De a kis­gyermekeket a németek nem engedték, hát Chaillet atya utá­nuk ment. És a németektől szinte elrabolt kicsinyeket rész­ben katolikus intézetekben helyezte el, részben — és ez volt a nehezebb — parasztoknál. De hogyan? Fiatal lányokat küldött szót a falvakba ke­rékpáron, ezek puhatolták ki a parasztok érzelmeit és akit megbízhatónak találtak, annál egy-két gyermeket elhelyez­tek. Ez persze nem volt könnyű. Veszélyben volt a gazda és veszélyben volt g gyerek. Az atya Idős asszomyhívei vitték szét a gyerekeket. Egyik ilyen csoport egyedül 358 gyermeket mentett meg. Egyet elfogtak közülük, kínozták, hideg fürdő­ből forróba, onnan megint hideg fürdőbe tették, de nem vallotta be, hová vitte a gyerekeket. Nem volt könnyű do­log persze a kicsinyekkel se megértetni, hogy ml történik velük s hogy most más nevük van, másképp kell viselked­niük. Egy holland fiúcskának például megmondták, hogy az úton ne nyissa ki a száját, mert beszédén érződött az idegen akcentus. A gyerek a négyórás úton meg se mukkant, csak amikor megérkeztek, vallotta be, hogy a nadrágja vizes. „Azt mondtátok, hogy nem szólhatok" — mentegetődzött sze­gényke. Chaillet atya gondosan sáfárkodott a reábizottakkal. Ira­taikat elrejtette, hátha előkerülnek a háború után a szülők, akkor visszaadja majd nekik őket, a könnyebb felismerés céljából ujjlenyomatokat vett fel tőlük. És amíg a gyerekek a parasztcsaládoknál növekedtek, a derék atyát a németek koncentrációs táborba zárták Ez se törte meg. A börtönből küldte szét memorandumát, amelyben Franciaország reformá­tus és katolikus papjait együttes küzdelemre hívta fel Hitler ellen és 1942 júliusában, amikor a németek a párisi Tatter- salban a Vélodrome d’Hlverben 13.000 zsidót gyűjtöttek össze, különválasztott kicsinyeiket ugyancsak Chaillet atya emberei mentették meg. ­Duvaux atya és Paul Vergara tiszteletes úr, a két segítő­társ eközben apácák segits égével mentették meg a gyerme­keket, német parancsokat hamisítva szabadították ki a náci rabságban sínylődő kicsinyeket. „Nem kérdezzük a szerencsétlentől: honnan jössz és milyen vallású vagy, azt mondjuk neki: Szenvedsz, és ez elég. Hoz­zánk tartozol és ml meggyógyítunk" — írja ajtaja főié Ver­gara református tiszteletes, aki csak a legcsodálatosabb vé­letlenek következtében csúszott ki a Gestapo kezéből, de nagy áron: fivérét megölték, feleségét és fiát deportálté^. A kisgyermekek azonban átvészelték a megszállást és leg­többjük ma Is ott él paraszti nevelőszüleinél, mert igazi szüleik még nem kerültek elő. menő lépésekre is, hogy a forin­téit megvédje. A munkásság tü­relmével eddig súlyosan vissza­éltek, de most elérkeztünk oda, ahol a munkásság türelme végét­ért. A nagygyűlés után a munkás- tömeg fegyelmezett sorokiban vo­nult ki a Széchenyi térre, ahol a munkásdalok hangjai közben felállították a jelképes akasztófát. Lakatos József elvtárs a szak- szervezet titkára az akaSztófa fel­állításánál többek közt az alábbi beszédet mondotta: —• Az 1789-es fnaneia forrada­lom volt az első, amelyben a nép elérkezettnek találta az időt, hogy saját maga számoljon Le ellensé­geivel. Azóta a dolgozók sötét esztendei és évtizedei következtek el az európai népek számára, ame. lycket itt-ott szakítottak meg az ellenállás és szabadságküzdelmek rövid fellobbanásai, amiket mind a reakció és a tőke vérbe fojtott. A magyar nemzet és a magyar nép jól tudja, hogy mit jelentett 1919 és azért kell, hogy kétszere­sen vigyázzunk, ez ne következ­zék újból be. — Ez az akasztófa, aminek lá­tása egy munkás számára sem kellemes és aminek felállítását nem a dolgozók, hanem a nem dolgozók, a spekulánsok tették szükségessé szimbóluma akar lenni annak, hogy ami augusztus elseje után következik, az nem játék többé. Ezután a forintbizottságok figyel­mét felhívta arra, hogy a forint védelmét komolyan vegyék és hivatásukat tárgyilagosan és rész­rehajlás nélkül végezzék. A Gazdasági Főtanács úiabb stabilizációs rendelkezése) Budapestről jelenti a MTI: A Gazdasági Főtanács július 27-* ülésén a malomiparban a vámőrlési díjat 10 forintban, a kereske­delmi őrlési díjat pedig, 12 forint ben állapította meg. A Gazdasági Főtanács ugyanekkor elhatározta, hogy haladék­talanul lehetővé teszi a malomipar folytatásához és fejlesztéséhez szükséges legfontosabb anyagoknak az anyag- és árhivatal útján f* malomipar részére való rendelkezésre bocsátását, továbbá azt i*> hogy 2090 méter szitaselymet_ Svájcból behoznak. A Gazdasági Főtanács július hó 28-i ülésén a Nemzeti Bank kamatlábát 7 százalékban, a többi bank által nyújtott hitelek ka­matlábát pedig 12 százalékban, n terményhitelek kamatlábát pedig 9 százalékban állapította meg. f ’ Burgonya forint árak' A közellátásügyi miniszter au­gusztus elsejétől! szeptember 15-ig a burgonya termelői árát es-rien- kint állapítja meg. A most közzé­tett burgonyaár mázsánkint 15 fo­rint. Szeptember 15-től a Gü'lbaba és a nyári rózsa burgonya 18 fo­rint, őszi rózsa 17.50, Ella és sár­ga burgonya 15, Woltmann 13.50 Krüger 12.50. Ui pos abéiyegeket hoz forgalomba a posta Budapestről jelenti a MOT: —- Augusztus 1-én 10 12, 20, 30, 40, 60 filléres, egy forint, 1.40, 2.-7 3.—, 5.— és 10.— forint értékje'" zésű új bélyegeket bocsát forga* lomba a posta. A bélyegek elké­szülésük sorrendjében kerülnek forgalomba és bárhova szóló P°s‘ fai küldemények bérmentesitésére fe’használhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom