Új Dunántúl, 1946. július (3. évfolyam, 145-170. szám)

1946-07-02 / 145. szám

Többet termeltél? mp ruhát- Kapsz: ^ Megnyílt a bányászok prémiumszövethezete Elsőnek számolt be az Üj Du­nántúl arról az országos jelentő­ségű újításról, amellyel Tatabánya bányászainak könnyebb megélhe­tését a bányaüzem vezetősége biz­tosította Osztrovszky elvtársaT, aki Tatabánya egész technikai és műszaki ügyeinek vezetésével van megbízva — az az elgondolás ve­zette, hogy meg kell teremteni a mai gazdasági viszonyok melleit is azt a viszonylagos jobb helyze­tet, amely lehetővé teszi a dolgo­zók számára mindennemű élelmi­szer, ruházati anyag s általában közszükségleti cikkek akadály- mentes úton történő beszerzését. Osztro.vszky mérnök elvtárs kidol­gozott tehát egy prémium-terveze­tet, melynek alapján a bányászok többteljesítményükért prémium-el­számolásban részesülnek. Ezzel egyidejűleg az élelemtártól egé­szen függetlenül egy úgynevezett „prémtum-szövelkezetet” létesített, ahol az elképzelhető legcsekélyebb értékű árutól a legelsórendűbb cik­kek is beszerezhetők. A szövetkéz teben található min­dennemű cikk ára szénben van megállapítva és az üzletkötések illetve vásárlások „szénalapon" történnek. A tatabányai példára felfigyelt elsősorban a pécsi Szakszervezet és Lakatos József megyei titkár elvtárs vezetésével háromtagú bi­zottságot küldött ki Tatabányára helyszíni tanulmányozás céljából, majd a szövetkezet gyakorlati meg­valósítását ogy műszaki csoport ta­Lehet vásárolni. Nagy csomag szövetek íeküsznek a polcokon, cipődobozok sorakoznak egymás mellett és halombarakott gyapjú­harisnyák, szvetterek és gyerek­ruhák csábítják az asszonysze­meket Az egyik sarokban kész kabátot próbál egy ízmos, ..jólmegtermett fiatal bányász. Egy-két asszony körűlnézdegéli, latolgatják, hogyan és miként, a végén egyezséget köt­nek. A bányász átnyújtja az üzem­vezetőnek kartotéklapocskáját, amelyen fel van tüntetve, mennyi prémium-szén felett rendelkezik, az árát 14 q-át leírják az üzletben névszerint nyilvántartott kartoték­nem rettenünk meg, mert dolgozni akarunk, hogy talpraálljon az or­szág. És ha dolgozunk, megvan az eredmény a magunk számára is. apót nézeget az egyik csoport Idősebb bányászfeleség mutogatja a vásárolt portékát. Szakértelem­mel magyarázzák neki, hogy nem baj az, ha a hátsó része impreg­nált szövetből készült is, mert az­előtt ilyen sem volt és mégis lenni kellett, mezítláb kellett munkába járni. Általában nyugodt, megbékélt a helyzet. Ogy tudjuk, hogy a szö­vetkezet áldásos hatását máris érezteti s még a „hitetlenkedők" is kénytelenek belátni, hogy gon­doskodnak róluk és mindent el lapján s már viszi is magával a követnek illetékesek abban az ér m níí Tf s f í 4. T? -" meg vásárolt kabátot. Egyszerű az egész, nem kell hozzá semmiféle nyakatekert pénzügyi művelet. Mi minden kapható ebben az üzletben? Találomra néhány fon­tosabb dolgot jegyzőnk meg ma­gunknak: férfi ruhaszövet háromféle minő­j telemben, hogy megkönnyítsék a 1 bányászság helyzetét. Bizakodással néznek a jövő elé­be és mi tudjuk, hogy erre a bi­zakodásra meg is van minden okuk, hiszen a műszaki veze’tők, élén Kusnyer mérnök, valamint Pataki üzemi bizottsági tag és Radnai széntermelési bizottsági Megbeszélést tsrtasak a Magyar-Szar)*» Művelődési Társaság országos kongresszusának pécsi delegáltjai A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság július 6-tól 9-ig rendezi országos kongresszusát Budapes­ten. — A kongresszus nagy je­lentőségű politikai, társadalmi és kultűrális eseménynek Ígérkezik. Július 6-án este a magyar kor­mány rendezz fogadást a küldöt­tek tiszteletére. Július 7-én dél­előtt dlszülés lesz, amelyen Nagy Ferenc miniszterelnök, Szakasits Árpád miniszterelnök helyettes, Gyöngyösi János külügyminisz­ter, Keresztúry Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter, Révai József és Zilahy Lajos, valamint a budapesti és vidéki küldöttek szólalnak fel. A kongressizus további folya­mán sor kerül a Társaság közgyű­lésére, valamint egyes szakosztá­lyok díszülésére. — 7-én este a Zeneakadémia nagytermében hang_ verseny lesz, amelyen bevezetőt dr. Kodály Zoltán mond. Közre­működik a Székesfővárosi Zene­kar. — Előzőleg délután Orvosi Szakosztály tart disznJést Elő­adó: dr. Gertvay György egyet. tanár. Július 8-án a kongresszus munkaértekealetet tart, délben a Nemzeti Múzeum „Magyar-orosz történelmi kapcsolatok* című ki­állítását nyitják meg. mig délután a Zeneakadémia nagytermében az irói szakosztály diszülésén Lukács György dr. egyetemi tanár beszél és ugyanakkor a kamaraterem­ben a szellemtudományi szakosz­tály díszülésén dr. Zsiray Miklós és Ortutay Gyula egyet, tanárok beszélnek. A M. Sz. ML T. pécsi csoportja felkéri a budapestre utazó küldöt­teit, hogy ma este 8 órakor előze­tes megbeszélésre a Társaság hi­vatalos helyiségében megjelenni szíveskedjenek. Ugyancsak kéri azok megjelenését, akik a kon­gresszuson való részvételre már jelentkeztek, vagy pedig az eset­leg megüresedő helyeket igénybe venni óhajtják. . mcicajt i/üui psayi ségben és árban méterenként! kiküldött elvtársakkal, akik Tata- 3.70, 3.50 és 3.30-as mázsa-árban, ! bányán tett szemleútjuk után l?t- Nflí ruhaanyag métere 2.10 q, (tak hozzá a szövetkezet gyakorlati zokni 47 kg, féríicipő 12.35 q, j megvalósításához, legfőbb gond­női cipő 10 q, munkazubbony R , juk továbbra is a minél tökélcte- q, kötött gyermekruha 70 kg, női! sebb és minden igényt kielégítő nadrág 60 kg, s mint már emli-1 szövetkezeti munka kiépítése lettül:, egy kész férfikabát 14 q j Hisszük, hogy ezzel a lépéssel szénért. Az asszonyok, akik mindenkor leg­nagyobb befolyással bírnak a bá­nyamunka menetére, most lelkesen kardoskodnak a többtermelés mel­nulmányozta, hogy helyi viszonya., lett és vallják, hogy minden nyo- inknak megfelelően a pécsi szén-: morúság ellenére is hűségesen ki­medence valamennyi üzemi helyén j tartanak ezekben a nehéz idők megindíthassák a szövetkezeti • munkát. Az elgondolást rövid idő múlva tett követte s mint értesültünk, egymásután nyíltak meg a pré­mium-szövetkezetek Mecseksza- boloson, a környéki helyeken. A tegnapi nap folyamán pedig Pécs- bányatelepen. Péosbányatelepen a „megnyitót" ugyan mar lekéstüK, de Sásdi szak- szervezeti titkár elv társ, valamint Recski elvtárs, központi kiküldöt­tel, együtt érdeklődéssel igyek­szünk a szövetkezeti székházba, hogy a helyszínen győződjünk meg arról, hozott-e és milyen mér-. tékű megelégedést .bizakodást bá-1 nyászaink életébe a nagy kínnal, nagy fáradsággal megindított pré­mium-szövetkezet. Az árnyas, gesztenyefákka! sze­gett udvaron éppen szembejön ve­lünk egyik bányász elvtársunk fe­lesége, aki „bevásárolt". Csupa mosoly az arca s némi büszkeség villog a szemében, amint a hóna alá szorított csomag tartalma után érdeklődünk. Készséggel bontja ki a papírba csomagolt drága holmit, egy férfikabátra való gyapjúanyá. göt. • -| — Mennyibe került? — érdek­lődtünk a boldog tulajdonostól, aki hosszú évek után első szerzemé­nyét viszi hazafelé. ben, mert most már nyilvánvaló lett előttük, mennyire a szivükön viselik vezetőik a bányászok sor­sát. Amit lehet, megtesznek sor­suk jobbrafordulása érdekében. i — Ha ezek u1án megjavul k'csit •"az élelmezésünk is, aminek biz­tató jeleit már most kezdjük ta­pasztalni .akkor nem lesz itt soha semmi baj — mondja egy igen értelmes arcú, listai bányászasj,- szony. Tudjuk azt. — folytatja, hogy ma mindenkinek nehéz, — hiszen ezt a pár hetet majd csak átvészeljük valamennyien, — de máris hozzájárultak a bánya ve zetöí a többtermelés intenzivebb megvalósításához és ha elértük azt a célt, hogy bányamunkásainknak nem kell naponként megújüló har­cot folytatni a létminimumért, mert intézményesen gondoskodnak ar­ról, hogy szükségleteit, a viszo­nyokhoz mérten teljes mértékben beszerezhesse, ezzel egyidejűleg máris biztosítottuk az ország újjá­építéséhez annyira nélkülözhetet­len pécsi szén megkívánt mennyi­ségét. örömmel és büszkeséggel tőit el bennünket a tudat, hogy a pécsi bányászság is beállott a többter- inelésért vivott küzdelem csata­sorába, mert tudja azt, hogy az ország jóléte és az újjáépítés si­kere mellett munkája saját ióléte és saját családja existence ális problémájának megoldását is biz­tosítja. Felhívás Pécs város közönsáaéhez 1946 iulius 4-vel kapcsolatban Két esztendővel ezelőtt 1944 maga gyászának is tekinti, hisiz július 4-én este 6 órakor indult olya" pécsi polgárokat hurcolt el , * . r.. .» , .'a halálvonat, ak*Vet évtized ken > a Pécs, főpályaudvarról a* a. keresztü) a város becsii!etes éi ér_ .Alii------*-----1— A2SJI------- _x--.il ­ár drágítást és adópengőinflációt okos az arany spekuláció Biztonságot kérnek az adópengő betétesek — Métere 3.70 q szén. Megkönnyebbülő sóhaj szakad fel belőle. — Hát csakhogy meg­értük már ezt is. Nem mondon, — válik hangja bizalmasabbá, amint tovább beszélgetünk és látja, hogy érdekeiket képviseljük — nekünk, asszonyoknak is jó lenne már va­lami, de elsők az emberek. Ök dol­goznak, nekik van van elsősorban szükségük ruhára, lábbelire, min­denre. Majd lassan lesz minden. Ez, amit most lehet kapni, igen szép eredmény a múlthoz képest. Dolgozunk, aztán majd segítünk magunkon. Sietünk befelé a szövetkezetbe, hogy ott fogjunk még néhány vá­sárlót. Tizentőt-húsz főből álló asszonycsoport tárgyalja a nagy eseményt, a hihetetlennek tűnő valóságot. r2 | UJ DUNÁNTÚL haldlvonat, amely többezer pécsi polgárt a gázkamrába és a német koncentrációs táborok poklába juttatott. Ezt az évfordulót a pé esi izraelita hitközség, amelynek ! tagjai súlyos mély gyászt ülnek annak az emlékműnek alapkő tételével kívánja egybekötni, amelynek az a hivatása, hogy a fasizmus áldozatainak emlékét az utókor számára kegycíeteseu megőrizze és egyúttal a város kö zönsége. számára örök mementóul szolgáljon és emlékeztessen arra., hogy hova vezetett az ádáz gyű­lölet és az emberi gonoszság. A város közönsége osztozni ki ván az izraelita hitközség gyászá­ban. A pécsi izraelita templom­ban július hó 4-én tartandó gyász­istentisztelet délután fél 5 órakor kezdődik és az istentisztelet után az emlékmű alapkőletételének gyászünnepsége este 6 órakor az izraelita temetőben. — Ezekre a gyászünnepségekre az izraelita hitközség meghívja a város ható­ságait, közintézményeit, társadal­mi egyesületeit éa testületéit, vala­mint azok vezetőit és kéri, hogy azon minál nagyobb számban ve­gyenek részt. A város a pécsi ma­radék zsidóság ezen gyászát a' demes polgárai gyanánt tisztel­tünk. Felkérem a háztulajdonoso­kat hogy gyászlobogóikat háza-, kon helyezzék el, a kereskedőket, hogy tegyenek kirakataikba gyász szalagokat és fejezze ki a város közönsége külső jelekkel is, hogy mennyire elítéli azt a gaztettet, amelyet ézen a napon két évvel ezelőtt a magyarság érdekei el­len elkövettek Izraelita vallású polgártársaink ezen a napon mélységes gyászt ülnek cs arna kérem a különféle hatóságokat, hogy a gyászolók tá­volmaradását tekintsék igazolt­nak és ne alkalmazzák a mulasz­tás következményeit. A város közönségét tájékozta­tom hogy a gyászoló kereskedők üzletei e napon zárva miaradnak és azok a dolgozók, akiknek hoz­zátartozói a vógzetes útról nem tértek vissza, távolmaradnak mun­kahelyeikről. Legyen ezúttal ez a szomorú nap m emlékezés »ap­ja és emlékezzünk meg mindazok­ról a csapásokról, amelyet a né­met megszállás ós a megszállók ki­szolgálói országunkra zúdítottak. Tolnai József polgármester. | Azzal kapcsolatban, hogy Nemzeti Bank pécsi fiókja tech niksí okok miatt nem jutott í szükséges pénzellátmányhoz és ezért a bankokat nem tudván kellő mennyiségű bankjeggyel el­látni, úgy a gazdasági élet, mint a nagyközönség nem tudta adó­pengő betétjét felvenni, alaptalan hirek keltek lábra az adópengő­ről. Megnyugtató nyilatkozatok hangzottak el illetékes helyről, hogy az adópengő betétekkel kap­csolatban aggodalomra nincs sem­mi ok és a megjelenő ezerbilliós címletek biztosítják a zavartalan pénzellátást. Ilyen irányban véleményünk szerint felesleges is minden aggo­dalom. Kétségbeesve tapasztalja azonban az egyszerű polgár, de a gazdasági életben otthonosan moz­gó minden tényező, hogy ismeretlen erők aranyspekulá­ciója következtében megindult az adópehgő infláció és ma már ott tartunk, hogy az eddig adópengőben biztosnak hitt alapárak 50—200 esetleg 500 szá­zalékkal is megnőttek és növek­vőben vannak .így az árak drá­gulását nemcsak az adópengő jel­zőszám naponkénti változása idé­zi elő, ámi most már nagyobb bajt nem is okozna, hiszen a mun­kabérek is adópengő-ben vannak megállapítva és simapengő érték­ben kifejezve párhuzamosán ha­ladnak a jelzőszám okozta ár­emelkedéssel, hanem emelkednek a* árak adópengő­ben is, igen szertelenül és rapszodikusan. Azzal kezdődött, hogy a forint hírére a spekuláció nem merte betétjét adópengőben tartani, hanem kisebb-nagyobb tételekben aranyat vásárolt, tőkéjét a biz­tosnak hitt aranyban akarja át­menteni és a pénztől szabadulni. Nagy hiba, hogy a pénzügyi kor­mány még nem nyilatkozott arra nézve, hogy az adópengő betéte­sek a forintra való áttérésnél j megkapják a kellő forint ellen-! értékét adópengő betétjükért és Nem lehet elképzelni, hogy adó­pengő betéteseit a pénzügyi kormányzat cserbenhagyja és épp azokat károsítja meg, egy esetleges rossz átértékeléssel, akik bíztak az adópengőben. Ettől függetlenül felmerül a kér­dés, hogy az áraknak adópengőben történt emelkedése milyen Árszabályo­zási rendelet alapján történhe­tett meg. Ki kellene vizsgálni, joguk vult-e a nagy vattaiatok­nak, gyáraknak az eddigi adó­pengő kalkulációjukat az adó­pengő alapárakat, oly mérték­ben felemelni, mint ahogy a tört arany adópengő ára emel­kedett csak azért, mert annak­idején akár, mert nyersanya­gaikat törtaranyban kalkulálták, akar pedig gazdasági okokból az arany kalkulációjában talál­tak biztonságot. Nem szabad elfelejteni, hogy az eddig hozott árszabályozási ren- delkozések teljes egészükben fenn állanok, azokat betartani éppen úgy kötelező, mint ahogy eddig és az alapárak emelése nem tör- ténhetet önkényesen. Villanykör­tétől a kozmetikai cikkek ár- kalkulációjáig mindenütt jelentős emelkedést hajtottak végre a gyá­rak és olyan árakkal lepték meg a kereskedelmet, amelyek mind a fogyasztó, mind a kereskedő vá­sárlási képességét meghaladta oly­annyira, hogy az üzletekben alig van forgalom és a kereskedelem igen gyakran olcsóbban adja az árut, mint ahogy a gyárban utáni szerezni tudja csak azért, hogy kétség­beejtő pénztelenségén enyhít­sen és önmagát mobillá tegye. Bele kell nyúlni végre az ár­kalkuláció boszorkánykonyhájába már a termelőhelyen, a gyáraknál, mert az ottani alapkaikuláció dönti el, hogy a közönség meg­felelő áron, vásárlöképességének arányában áruhoz juthasson. B nélkül drágán vásárol a kereske­dő, drágán az iparos és az áru természetszerűleg ennek megfele­lően juthat el ft, közönséghez még - - - - *- ■ ­IX ‘ WőUUOVgitvo r legalább olyan vásárló értéket : akkor is, ha a közvetítő kereske- kapnak forintban, mint amilyent j delem létminimum alatti kereset­betétjük adópengőben képvisel illetve képviselt az adópengő inflációjának megindulása előtt, amikor mintegy hónapja egy gram törtarany értéke 500 ezer adópengő volt. tel megelégszik. Az áru születé­sénél kell tehát rendet csinálni, textíliában, cipőben háztartási cikkekben és minden szükséglet cikkben egyaránt. F. Gjr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom