Új Dunántúl, 1946. június (3. évfolyam, 122-144. szám)
1946-06-16 / 134. szám
IMS© Vosómcp-foétfő, *őn*?ö* fé-ÍT* R P O L L O ' A híres szegedi nófaköitö romantikus életregénye : Bankó Pista Jávor Pál, Simor Erzsi, Lukács Margit. P RRKMOZi A tengeri héborű legizgalmasabb napjai : ÉSetre-kalálra Clive Brook, John Clementas. URANIA Lermontov Örökbecsű müve: Álarcosbál Nikolaj Mordvinov, Tamara Makarova, M. Szadovszkij, Kodd-szord’c, «into* 18-1?. APOLLO Álarcosbál PARKMOZI Bankó Pista URÁNIA Életre-haiálra Előadások : hétköznap vasárnap ó, 1 órakor 3. 5 7 órakor Négyszemközt báró Brtmdensíem alezredes árraít aki „csak lovaglóostorral“ verte a kommunistákat* „nem teljesen szabályosan“ esküdött lel Szálasirs és különben is „ellenállási mozgalmista“ volt M P&sti piUoMtt A Szabadság híd ... Jobbról és balról ezt figyeli most legnagyobb sóvárgással a pestiek szeme. A fasizmus rombolásai után úgyszólván a semmiből a legnagyobb erőfeszítéssel megteremtette a Kossuth-hidat a magyar demokrácia s mellette három pon tolódon is lebonyolódik a lüktető és egy pillanatra el nem lankadó gyalo- gosforgaom, de a Szabadság-! híd lesz az első, amelyen a pesti villamos is át fog menni. Nem kell leszállít! szélben, viharban, égető nyári napsütésben, csikorgó téli fagyban, hogy átgyalogoljunk egyik bit'a „ csibész kommunisták és a fiíK rí t-/»I í» nmuiLmn inni aih íi? a • . . , n partról a másikra, hanem az áldott sárga pesti villamos könnyedén átrobog majd velünk a hídon. S amint rengeteg megpróbáltatásunk már enyhült, ez a pillanat is egyre jobban közeledik. Az egykori Ferenc József és most Szabadság híd mindkét oszlopa biisz'- kén emeli égnek a Turul madarat, a budai oszlop is szál- egyenesen áll s jobbról is balMagas, szikár, markáns arcú íérfi. Kabátjáról hiányzik' a rangjelzés, de ettől függetlenül y; igyekszik elfeledtetni a látogatóval, bogy ő báró B randen. s t e in Zoltán alezredes, aki arról hírhedt, hogy pécsi működése alatt autóbuszokat állíttatott meg, embereket szedetett le katonáival és veretett véresre. Sőt, hogy precízek legyünk, ő maga is részt vett a verekedésekben és kutyakor- báccsal verte az embereket. Nem volt válogatós, ve.rt embereket hadnagytól lefelé. Megvert például egy hadnagyot, akinek felesége származása nem tetszett az alezredes úrnak, de megkutyakorbi- csolta Weisz M. Ferenc 50%-os hadirokkant kereskedőt és az autóbuszban talált munkások, akik előtte mind kommunistagyanusak voltak, sem menekültek meg az alezredes verésétől. Báró Bran- denstein Zoltán azonban nemcsak Pécsett volt ilyen fenegyerek, hanem Mátészalkán is, ahol az utcán minden rosszabbul öltözött embert összefogott, és ezeket, mint kommunista kémgyanus személyeket lefogatta és véresre verette. Köztük 8—fO éves gyermekeket is. Emlékezetes pécsi esetei közé tartozik az, amikor a laktanya udvarán a katonákat felsorakoztatta és beszéde végén ezeket mondotta. „Mit érdemelnek ezek a rothadt, velük szövetséges zsidók? ugye: kötelet!" A katonáknak pedig utánuk ke'- iett mondaniuk: Kötelet. Most nagyon szelídnek igyekszik magát feltüntetni és minden második mondatát így kezdi: * — Mély tisztelettel.. Közbeszólunk, hogy hagyja ezt, hisz valószínű, ö épp úgy nem érez irántunk sem mély, sem kevésbé mély tiszteletet, mint ahogy ‘ól is, hétről-liétre mind jóit-1 mi sem érzünk semmi hasonlót ban közeledik egymáshoz a híd két oldala. A Középen üresen tátong a mélység, de két oldalról, mint egymás felé túrt karok, szinte vágyakozva nyúlnak egymás felé a híd egyre növekvő vastraverzei. A híd szerelőmunkásai (a bányászok' mellett az. újjáépülő Magyar- ország legnagyobb hősei) tátongó mélység fölött, minden állványzat nélkül dolgoznak s ez a híd úgy nő, valósággal szervesen, mintha emberi test lenne. Valahol mar láthatatlanul készül az egymás felé nyúló két oldal közepe is, ezt egy adott pillanatban hajókra szer elik s nem sok idő múlva bevontatják az uszályokat a Szabadság-híd közepén tátongó ürességbe s akkor elkövetkezik az idő, amikor a budai és (resti partról egymás felé nyúló ágakat egybekapcsolják, az ölelő karok megtalálják egymást. És augusztus végén már megnyitják a hidat s éjiről feldübörögnek rajta a villamos kerekei. Meg lesz a második híd. \ történelem legsötétebb rémének pusztítása utáni második évben a második híd a demokratikus Magyarországon. Igenis újjáépítjük az országot, de magunknak építjük újjá. iránta. Egyébként ártatlannak vallja magát. — Nem emlékszem — hajtogatja egyre. — Az autóbuszesetekre sem emlékszik alezredes úr? — kérdjük. — Nem, kizárt dolog, hogy én ilyent elkövethettem volna — védekezik. Én nekem különben is voltak zsidó barátaim. Figyelmez tejük, hogy ez nem zsidó ügy, hisz az alezredes munkásokat is megveretett és zsidógyülöleténél csak kornmunistagyűlölete volt nagyobb. — Hát a kommunistákat nem szerettem, de nem is bántottam őket -— jegyzi meg. — Kutyakorbáccsal sem? — Csak lovaglóostorom volt: — Dr. Szabó főhadnagyra emlékszik-e? — Igen, derék jó ember vol*. Felvilágosítjuk, hogy akkoriban más véleménye volt róla, mert nem tetszett feleségének származása. Zavartan hallgat, erre sem akar visszaemlékezni. • i Egyenlő fegyverekkel... Mint ahogy semmire sem emlékszik vissza, ami terhelő lenne rá nézve. Megkérdjük, hogy emlékszik-e arra, hogy a borbélynál kijelentette, hogy: zsidók kifelé. — Lehetetlen, tagadom. Szemébe mondjuk, hogy erre dr. Ernőházy Emil volt főhadnagy a tanú. Nem jön zavarba, csak hallgat. —- Miért verte meg Mátészalkán a gyerekeket és a munkásokat? —- Tagadom, hisz. ezt fel sem lehet rólam tételezni. Megnyugtatjuk, hogy a tanuk vallomásai után mi egyebeket is feltételezünk róla. Aztán megkérdezzük, hogy nem szégyenli-e magát? Nem tud mást felhozni védelmére, minthogy nem emlékszik semmire, amikor vagy nyolcvan lanu vádolja! Gondolkozik pár percig, aztán halkan válaszol:’ — Kérem, én mindig vérmes ember voltam, lehet, hogy egy-két emberrel, izraelitával és kereszténnyel egyaránt volt, afféréin, de hangsúlyozom, mindig egyenlő fegy- verekkel küzdöttem. Ezt a szemtelenséget még tőle is soknak találjuk. — ön, alezredes úr egyenlő fegyvernek nevezi azt, hogy alárendelt katonákat, gyerekeket, munkásokat, üldözötteket, akiket most olyan finoman izraelitáknak nevez, katonákkal elfogat és kutya- vagy nem bánom lovagló- korbáccsal véresre veret. Mondjon nekem egy alezredest, akit ön megvert, mert lássa az egyenlő fegyver lenne. Vagy mit szólna ön ahhoz, hogyha itt a D-osztályon valaki kutya- korbáccsal megverné önt, aki fogoly. Ugye .ezt nem tartaná egyenlő fegyvernek. Mélyen hallgat, nem válaszol. Az ellenállási mozgatom „hőte“ Cigarettára gyújtunk, kér egyet, megkínáljuk. Az első szippantás után beszédesebb lesz. Valami zavaros históriába kezd, amiből azt szeretné velünk elhitetni, hogy ő aktíven résztvett az ellenállási mozgalomban és katonáival németeket öletet.t meg. Elnevetjük magunkat. — Na alezredes úr. ezt maga sem hiszi ugye el? Csökönyösen kitart azonban ő igenis résztvett az ellenállási mozgalomban, míg végül kiderül, hogy két-három hordó benzint lopa- tott el a német raktárból, mert különben nem tudtak volna gépkocsival tovább menni. Szinte kár, hogy le van tartóztatva némi kegyetlenkedések miatt, egyébként ajánlottuk volna, hogy folyamodjon talán érdemei alapján a szabadságrendért. . . — Bűnösnek érzi-e magát — kérdjük végül. — Miért? Hisz és nem követtem el semmit. —- A nyilasoknak sem volt tagja? — Én, soha — feleli büszkén. — Mégis mit tud védelmére felhozni? — Kérem, én a vörös hadsereg ben is szolgáltam — vágja ki, min; aki ezzel mindent jóvá tett volna — Letette az esküt a tanács- köztársaságra. — Hogyne. — Horthyra js lelte? —■ Természetesen. — Szálasira? Habozik a válasszal, aztán kényszeredetten felel: , — Nem teljesen szabályosan .. . Több kérdésre nem felel. Nem is kell. Ez a három eskü megvilágítja. ezt az embert, aki elmondhatja magáról, hogy „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb ka. tonája .. ." (i) Vetetten területek bejelentése Ez utón is felhívjuk az összes Községi Termelési Bizottságokat, hogy legkésőbb 8 napon belül nálunk (Pécs, Rákóczi-ut 67 szám) írásban jelentsék, kinek tulajdonában lévő,mekkora szántó terület maradt megműveled énül. Baranyavármegye Termelési Bizottsága. dr. Schuller Zoltán elnök. Aranrai ttszwi a legmagasabb napi áron Hatschék Gyön ékszerész, Városház-u. 2. Telefon: 23-91. Munkáskullura, magyarság, színvonal A közelmúltban lezajlott kulturális napok sok tekintetben voltak tanulságosak. így többek között rávilágítottak munkáskultú- ránk helyi hiányaira s az elkövetett hibákra. A meghívott Kassák Lajos elvtárs, a magyar munkás irodalom büszkesége, előadást tartott, amelyben erős krit\’áyai illette a Munkás Kultúrszövetsé- get. Kifogásolta színpadának di. szításét és az ünnepi estnek műsorát, zenében és irodalomban egyaránt. A szavak keményen k- ' pogtak. A helyi viszonyok behatóbb ismerete talán enyhébb fogalmazást kívántak volna meg. Mi tudjuk, hogy a színpad egy áldozatkész iparos munkája, hogy egyik dalárdánk karmestere súlyo« betegségében is vállalkozott az énekesek kioktatására, hogy az éneklők kemény munka után foghatnak csak bele az előkészületbe. De mindez nem menti a színvonal hiányosságait. Ha már színpadot készíttetünk, diszíttessük szépen, ha novellát írunk, ne az legyen a büszkeségünk, hogy milyen rövid idő alatt készült el, hanem hogy mennyire művészi, — ha már áldozatot hozunk, éneklünk és kórust vezetünk, akkor azt énekeljük, ami az alkalomra kívánatos. És itt felvetődik az M. K. P. dalkör válaszának kérdése. A dalkör igazságtalannak érezte a kritikát és egy kis védőiratba is fogott a német kultúra ügyében. Hivatkozott Beethovenre, Mozartra. Sajnos, azonban éppen nem ezeket az óriásokat kifogásolták. Ha hibát éreztünk a kritikában, akkor abban láttuk, hogy nem a min A ségről nylatikozott az előadó, hanem általában csak a dalok német voltáról. Ugyanis a szóbanforgó dalok zeneileg vajmi keveset érnek. S ezen még az sem változtat, hogy a Munkás Dalosszövetség elfogadta sőt kötelezővé tette. A szocialista munkásmozgalom ugyanis nemzetközi s úgy kívánja a munkásosztály szolidaritása, hogy a német, francia, orosz és angol munkásság híres indulóit itt is ismerjék. Ez azonban nem jelenti. hogy ilyen ünnepi est alkalmával ezekből énekeljünk, méghozzá nem is a legszebbeket és éppen németeket. Ugyanis nemcsak német forradalmi dalok vannak, hanem magyarok is. Volt egy olyan népi forradalmunk, .amely hatalmas népköltészetet ho. zott létre: kurucköltészet a neve, volt egy szabadságharcunk, amely ugyancsak nagy emlékeket ha. gyott népies zeneirodalmunkban. Vannak vad. elkeseredett parasztdalaink, vannak tehetséges szo^ cialista zeneköltöink. Hol voltak ezek a hangok és hol vannak? A munkásságnak, mely magyarul beszél, a magyar zenei ábécét kell alapul vallania. Mint ahogy a magyar irodalmat, ezt a nagy- részben forradalmi hangulatú, népi erőkből táplálkozó hatalmas művészetet kell irodalmi műveltségének alapjául elfogadnia. Ugyancsak furcsán néznének reánk orosz elvtársaink, ha azt kívánnánk tőlük, hogy az irodalom elemeit ne Puskintól, Tolsztojtól, Dosztojevszkijtől tanulják, zenében ne az orosz népi zene annyiszor forradalmi hangjaira hallgassanak. Még súlyosabb kérdés a színvonal kérdése. Sokan úgy vélik, hogy a Munkás Kultúrszövetség műkedvelők egyesülete célja: műkedvelő éneklés, műkedvelő színjátszás, műkedvelő irodalom. Van azután olyan tendencia, amely vendég-művészekkel. igyekszik olyan kultúrát adni, amely elvontságával már nem is tud kellő érdeklődést kelteni. Ezt gyakran Tátjuk a Munkás Kultúrszövetség rádióműsorában. Végül van egy harmadik irányzat, amelyik a legveszedelmesebb és a munkásság művelődési lezüllését vonhatja maga után. E szerint eleget dolgoztunk napközben, ilyenkor mi pihenni akarunk, jó békebeli operettet, főhadnaggyal, földesúrral, érzelmes művésznővel, cigánnyal és kreténekkel, mulatságos jazzt és édesbús műdalokat, rossz alkalmi verseket és alkalmi színdarabokat kívánunk. Mindegy, hogy mit, csak „könnyű" legyen. A világért sem pezsgőt, inkább málnaszörpöt, krachedlit és hasonlót. És mindezt abban az időpontban amikor a hangversenytermekben, az irodalmi délutánokon, a színházban és a mozikban a középosztály szerepét a munkásságnak kellene átvennie. Soha ilyen válságban nem volt a magyar művészet, soha így cserben nem hagyták. Középosztályunk tekintélyes része ugyanezen hibában leiedzett. Most még duzzog is. Az a része epdig, amely, áldozna és szeretné az új Magvar- ország kultúráját, az kétségbeejtő anyagi helyzetben van. Ä munkásságot pedig nem szoktatják bölcsen és módszeresen a jóra, de két kézzel dobálják a selejtest. Elhanyagolják a kultúra gyakorlati megszervezését a nagy tömegek érdekében. Erről azonban a legközelebbi alkalommal. Kardos Tibor dr. SZERKESZTŐSÉGI ÜGYBEN SZÍVESKEDJÉK TÁRCSÁZNI A 29-49 TELEFONSZÁMOTÍ A Váci-utcában pimaszul, hivalkodóri áll a csemegeüzlet kirakata, fényesen, ragyogón. Közepén pirosán mosolyognak; a narancsuk, sárgán kínálgnt- ják magukat a citromok. Két széltől gúnyos vígy orral sorakoznak a hntéliás üvegek, bennük a legfinomabb külföldi és belföldi borokkal. Középen ott trónol ezüst - ruhájában u csokoládé. Soroljam még tovább? Fölösleges. A kirakat előtt persze mindig akad bámészkodó elég, a szemeken látszik, hogv szinte nyalják az üvegen keresztül a mézet, a torkokon nagy nyelések csúsznak le. \? árak beívelt számok, maguk az árak pedig a sarokban egy szinte^ láthatatlan pici cédulán húzódnak meg. Ha látni akarod őket, az orrodat egészen hozzá kell nyomni a kirakatüveghez. De fölösleges lenne ez a művelet, hiszen ezek a számok nem milliárdokról, nem is^ billiókról. hanem már trilliókról beszélnek. Van ebben a kirakatban minden, csak a dolgozóknak sincs semmi. Dohát akkor minek a kiránt? Azért, hogy a munkás félrefordított fejjel ökölbeszorított kézzel menjen tovább, ha véletlenül elhalad előtte? A Károlyi-palotában vannak a svédek. A kapu előtt állandóan ott tolong egy sereg top- rongyos, éhező szegény pesti proletár. A könyöradományra várnak, a segítségre. Köröskörül a tengernyi rom és a tengernyi nyomor. Itt egy cseppnyi segítségsziget. De mennyivel több kellene! * Kanyarban áll meg a vonat. Pestről indult és Pécs felé inegyen. Kinézek az. ablakon. Künn ragyog a' júniusi nap, derűs verőiéjyben fürilenek a vetések. Éjszaka eső volt. most minden csupa szín és bíztató pompa a természetben. Itt-ott már sárgul a rozs, fiai— sányz.ölilen szökken a búza- vetés, két felé hajló leveleivel szinte repes a nap felé a kukorica: fényt, fényt és erőt! S végignézek a vonaton, egy pillanatra optikai csalódás fog cl; mintha inár mély béke lenne. Az emberek ott állnak az ablakban, a tetőn immár senki, jórészt a lépcsők is szabadok, eltűnt a> pokoli utazások rettentő viziója. Ha nem akarom, nem látom. hogy egyetlen ablaküveg sincs meg a vonaton, de minek is az most, hisz úgyis minden ablakot leeresztettek, hadd jöjjön he a nyári levegő, a reggeli kósza üdítő szellő. A mellétünk haladó sínpáron most robog el a szembejövő pécsi gyors. Mondom, mintha mélybéke lene. Lassan, nehezen, de mégis csak felemeljük a fejünket és haladunk. Felépítjük az. új, a demokratikus, az annyiszor megálmodott szép és igazi Magyarországot. (cs. z.) új ouMpanzi | $ |
