Új Dunántúl, 1946. május (3. évfolyam, 98-121. szám)

1946-05-03 / 98. szám

fimletáfya*. .

ÚJ DUNÁNTÚL

Rendezték az eloocsáított baloldali munkások nyug- díját — Linder Ernőt letartóztatták •— Megcáfolt» k az adópengőről terjeszti it rémhíreket

in. Évfolyam, 98. szám ARA: 1,000*000) PENGŐ Pécs, 1946 május 3. péntek

Május elseje

a munkásegység diadalmeneté volt Pécsett

Határtalanul lelkes hangulatban, Pécsett még nem látott tömegekben vonultak fel a dolgozók, hogy részt vegyenek a munka és a nemzetközi szolidaritás ünnepén

Cvetkov tábornok is beszédet mondott a nagygyűlésen

Szerdán reggel hét órakor több zenekar járta be Pécs utcáit, zenés ébresztővel emlékeztetve a lakos, sigot afta^jhogy ünnepnapra ébredt. És valóban, az ünnepi hangulat már reggel teljes mértékben érezhető volt az utcákon. A zászlókkal, feliratokkal, fényképekkel/ virágokkal feldíszített házak között mindenfelé munkások tömegei gyülekeztek, hogy rósztvegycneik a felvonulásban, egy olyan felvonulásban, amelyhez hasonlókat Pécs városa még nem látott.

A gyönyörűen feldíszített, Tildy köztársasági elnök, Rákosi és Sza- liasüs elvtársafc képeivel ékesített, Szédbenyi-téren csak fél tízkor kezdődött meg a zárt alakulatok felvonuló*;, de Glanc '‘.eke: a járdákat már megszállta az érdeklődők tömege és a rendezőségnek a beállított hang„.,ój.,kou keresztül többször is fel kellett szólítania a közönséget a tér elhagyására, mert az a helyzet fenyegetett, hogy a szervezett felvonulókat nem lehet elhelyezni kellőképpen, inert a közönség már előre megtölti a számukra fenntartott helyet. Csakhamar megkezdődött a felvonulás .is. Elő] a munkáspártok, szakszervezetek és kőzületek zászlóerdeje haladt és a ragyogó napsütésben -zínpoTiipás háttérként helyezkedett el az emelvény mögött. Majd a szakszervezetek és munkáspártok, a közhivatalok, a. katonaság, Tendőrség vezetői foglalták el helyüket, do igen szép számban jelentek meq a felszabadító Vörös Hadsereg képviselői is. A felvonulás. alatt két orosz repülőgép keringett a tér felett, vakmerő légiakrobatikával szórakoztatva a nézőket.

Ezalatt pedig szakadatlan, véget- émi nem akaró sorokban vonult a térre a munkásság. Többszáz jelszavakkal és fényképekkel díszített tábla és transzparens emelkedett a fejek fölé. A felvonulók zenekarok ütemére és munkásdalokat éneklő együttesek ritmusára vonultak, a két munkáspárt rendezőgárdája pedig kitűnően gondoskodott arról, hogy minden felvonuló csoport azonnal As minden zavaT nélkül megfelelő helyre juthasson.

Több mint egy óra hosszat tartott az impozáns felvonulás. A helyüket mór elfoglalt olvtársak a, gyűlés megkezdéséig énekeltek és jelszavakat kiáltozlak, a hangulat percről-percro omelkedettebb lett, mintha csak most ébredtek volna igazán rá a tömegek, hogy végre teljesen szabadon és boldogan örülhetnek és vehetnek részt a munkásság nagy nemzetközi ünnepében. Közben állandóan újabb és újabb felvonuló csapatok érkeztek, újabb és újabb tábláikat hozva, amelyeken testvéri közelségben helyezkedett el a csillagos vörös lobogó és a vöröskaiapácsos ember, Rákosi és Szakasits elvtársak arcképe, a munkásegység megszilárdítását követelő jelszavak. Már zsúfolásig megtelt a Szédhenyi-tér, tolpalattnyi férőhely sem volt az Iraglmasok temploma előtti területen sem, tömött sorokban foglalták el elvtársaink a Kossuth Lajos- és Pe rezei-utcák torkolatát is és még mindig újabb felvonulók áradtait mindenfelől.

De nemcsak a felvonult tömegek száma volt olyan, amilyenre Pécsett még nenj volt példa, a tüntetők hangulata és fegyelmezettsége is példát mutató volt. A kommunista és szociáldemokrata elvtársak testvéri egyetértésben, egymás jelszavait átvéve tüntettek a aun. kásegység .mellett, éltették a szak- szervezeteket, a két munkáspártot és annak vezetőit, Rákosi és Szakasits elvtársakat és csal. akkor terült csend a térre, amikor felhangzott az egyesített munkásdalárda Marseillaise, jelezve a nagygyűlés kezdetét. De az emelkedett hangulat, a tömegeknek az ünnepségen való aktív részvétele ezután sem csökkent. Amikor Hajdú elv-1 társ az emel vényre lépett, perce, kig nein tudta elkezdeni ünnepi beszédét az éljenzéstől és úgy az f?r. múlt. a, többi ..sjáénokok békédét is inindttntálan megszafchoUa a tömeg helyeslése, éljenzése és a lelkes közbekiáltások.

Aki részt, veit ezen a május elsejei tüntetésen, minden érvelésnél, vagy propagandaszóiamnál meggyőzőbb vitágosággaf láthatta meg, mennyire vérévé vált a dolgozóknak a munkásegység gondolata, mennyire megértették a munkáspártokba tömörült elvtársak azt az igazságot, hogy Magyarországon lehet két mimkásx>árt, de munkás- osztály csak egy van és éppen ezért a két munkáspárt, akcióinak is el- válaszihűtatlcín egységbe keli forrnia. De megláthatta és megérthette azt is mindenki — akár mellettünk, akár ellenünk van! —,* hogy hiába is kísérli meg bárki ennek az egységnek a szétrobbantásáí, minden ilyen kísérlet hiábavaló. Az idei május elseje Pécsett is a' munkásegység gondolatának nagy győzelme volt Azzá avatta a résztvevő tömegek számbeli nagysága és lelkes hangulata.

Az ifjúság fáklyás felvonulása

Kedden este két csoport vonult végiig a városon zenével, dallal, lobogó fáklyákkal. Az ifjúság köszöntötte május 1-t.

A MaJDISz, a SzIM, a MKP Központi pártiskolája és a két hetes bányász pártiskolo. hallgatói a pécsújhegyi és a postászenekarral fáklyák /alatt vonultak végig a főútvonalakon. A Széchenyi-té^en az orosz parancsnokság előtt megállt a menet, a zenekar a magyar és orosz himnuszt játszotta, a kíváncsiak «gyre jobban szaporodó tömege pedig csatlakozott a felvonuló fiatalsághoz. A , Szakiszqfrvézettji székház és a Szociáldemokrata Párt helyiségéhez való felvonulás után a menet a MKP székhazához kanyarodott, ahol a Mar,seillesse és az InternacionáJé oléneklése után szét oszlottak.

Megnyitó beszéd

A Marseillaisso hagjai után, amelyet a munkáspártok egyesített dalárdája adott elő, Viclo- lovits Nándor elvtárs, a Szakszervezetek elnöke nyitotta meg n nagygyűlést. Tsmpríteíto a

munkásság májusi ünnepének'' történetét, amikor is 1889-ben,, a szocialista munkásinternacionálé párjisi kongresszusán Lavigne francia kiküldött javasolta, hogy a munkásságnak a 8 órás munkaidőért vívott küzdelem emlékére minden évben e,gy bizonyos napon, május í-én a világ összes munkássága vonuljon fel cs tüntessen. Azóta ünnepe a május l-o a világ proletariátusának. A inagyur munkásság kétszer ünnepelhette eddig szabadon a május ? -ét. 1919-ben, amikor uz ellenforradalom Jetiporta a munkásosztály 133 napos hősies szabadságküzdelmét és í943-ben, most egy esztendeje, közvetlenül a fasizmus végső veresége előtt. A közbeeső 25 esztendőben a niagyar munkásság csak titokban, bujkálva gyűlhetett össze. Mégis ünnepeltek, mert tudták; hogy a reménytelennek látszó helyzetben, is helyt kell állmok a nemzetközi szocialista front magyarországi szakaszán.

Most harmadszor ünnepli Magyarország szabadon a dolgozók harcos ünnepét.

Együtt ünnepelünk a Szovjetunió, Anglia, .Amerika és minden ország dolgozóival és minden magyar dolgozó tudja, hogy nincs egyedül.

Ebben a testvéri szellemben köszöntőm a szovjet harcos mun- kásitestvéreket és a Szovjetunió itt megjelent képviselőit.

A nagygyűlést megnyitó beszéd után a Magyar Kommunista Pánt részéről dr. Hajdú Gyula nemzetgyűlési képviselő elvtárs emelkedett szólásra.

Haidu eiviars a cet eléteseneh három akadálya?át

Seszérfe elején dr. Hajdú elv- társ visszapillantást vetett a-.; el.; múlt május elsejékre, amikor az- ■íők • mélyén jött «*sze a munkásság,’ hogy ünnepeljen és-a ’paá-.r utcákon La rd lap ozás sei verték

szét az összegyűlt ünneplő tömeget. A kaszárnyákban vészjelzéssel állították készenlétbe a kato. nálkat, a rendőrök felsorakoztak beavatkozásra készen, mert úgy tartották, hogy május 1-e a zendülés napja és készek voltak minden pillanatban velünk, mint zen- dülőkkel elbánni. Megtehették ezt, mert Magyarországon csak az számított, aki szavazó volt, a munkásságnak pedig nem volt választójoga.

A munkásság nem volt ember, hanem hazátlan bitang, kitaszított jognélküli pária. A világ azóta megváltozott. A rendőrség, a katonaság ma is itt van, de azért, hogy velünk együtt iluné- • peljen.

Azt jelenti ez, hogy elértük azt, amiért kardlapozás, börtön és nem egyszer akasztófa várt az elvtársikra? Elértük a célt? Nem, még távol vagyunk, nagyon távol a óéitól. Azt kérdezzük, mik az akadályai, a nehézségei annak, hogy a célnál érezzük érezzük magunkat?

Az első akadálya ennek - az ország közállapotai. A demokiácia útján megindult a magyar nép, de ebben az országban ínség van, nyomor van, munka nélkül állanáit a dolgozni akaró kezek tízes százezrei. Ebben az országban nincs kellőiképpen kielégítve a dolgozó és nincs üldözve a dolog- talan.

Kotrrupció van, az emberek portékának tartják a hatalmat, amit az ország kezüklie adott és visszaélnek «zzeL

Ez a korrupció gyökérénél rágja az országot. Azt kérdezzük, nincs itt kiút? Igenis van, de ezt az utat nem megkeresni, hanem megcsinálni kell.

Az első akadálya a közállapotok, de a második akadály mi vagyunk marjunk.

Az eredményt, a celt nem lehet másként elérni, lesak akkor, ha a proletárok, a dolgozók Itö- mego egységes, egy táborban van.

Amíg ez be nem következik, a célhoz közeledni nem tudunk. Néhány nappal ezelőtt Rákosi

Mátyás 'ZOKasii., Árpád elvtársai: a kommunista és szociáldemokrata innal:ások jelenlétében közös gyűlésen határoztak a mun- k ás egység érdekében, Ezen a gyűlésen elhangzott, hogy a kérdés, amely annak idején elválasztotta a két munkáspártot, tulajdonképpen már nem is kérdés. Ez a kérdés pedig az volt: Weimar, vagy Moszkva? A kérdés az volt, hogy azt az utat, amit az orosz elvtársak a szocializmus megvalósítása, a munkásosztály felemelése érdekében választottak, helyes-e vagy nem. Ez a kérdés a háború folyamán eldőlt. Ma nem kérdezheti senki, hogy az orosz elvtársak jó úton jártak-e, mert az eredmény bizonyít.

Nincs óm egyetlen munkás,, aik ne tekintene büszkeséggel azokra ,az eredményekre, amelyek a Szovjetuniót felemelték.

Miért kell akkor mégis munkás- egységről beszélnünk, mil:or látszólag megvan a munkásegység?

Nézzünk magunkba, megtot- tünk-e mindent, a munkásegység érdekében. Ha önkritikával nézzük szavainkat, tetteinket, be vallhatják, a bűnösök vagyunk mi kommunisták, szociáldemokraták, mert a munkásegység érdekében nem tettük meg, amit meg kellett volna tenni. A „munkás érdeke, ugyanaz. A dolgozó nem tekinti és nem tekintheti ellenségének a másikat, mert egy másik, de testvét párthoz tartozik.

Nem. a dolgozókon múlik tehát a munkásegység, hanem múlik a betolakodottakon, akiknek a

munkásérdekhez semmi közük sincsen.

Akik oda menekültek egyik vagy másik párt árnyékába és azon keresztül akarják bőrüket menteni, légi reakciós politikájukat új lobogó nlat folytatni. Múlik azokon, öltik a párt tüzérnél akarják a magúi: kis pecsenyéjüket megsütni. De a mi tűzünk nem erre való. Gondoskodjunk tehát arról, hogy távol tartsuk ezeket magunktól. Nézzük meg jól, hogy mit csinálunk. A nagy elhatározások idején hátrafelé tekintgetök nem a mi sorainkba valók.

De nemcsak az bűnös, aki betolakszik, vagy karriert akar csinálni, de bűnösek azok is, akik pártolják ezt a tevékenységet az. által, hogy idejekorán ki nem operálják a munkáspártok testéből. Egyforma inunkásérdek, hogy kettős sorokban felzárkózva haladjunk a magunk zárt oszlopában és ügyeljünk arra, hogy oda a hozzánk nem tartozó, elemek betörni ne tudjanal;. Ha ezt' tesszük, akkor nem'téíl kéfelkeclaünk abban a jövőben, amelynek képéből tisztán láthatjuk:

vagy együtt győzünk, vagy egymás ellen küzdve mindketten elbukunk.

Értsük meg a pillanat szavát és ezt megértve cselekedjünk annak értelmében.

A kérdésben világosan és tisztán kell* látni. Mi köztünk nem lehet intrika, csak munkásérdek.

•Kövessül: ezt a jelszót: szociáldemokraták balra arc, kommunisták lépést tarts! (Tomboló, percekig tartó taps.)

Van egy harmadik nagy akadály

a cél elérésében és ez a reakció mesterkedése. A letűnt rendszer emberei még nein adtál: fel a reményt, hogy újra felüthetik fejüket. A dezorganizált közigazgatás, szétzüllött gazdálkodásunk még nagyobb lezüllesztése: ez az ö reményük, mert a reakciónak szövetségese a nyomor. Tehát,

hogy ezt a reakciót Ieküzdhes- siik, végleg, lehetetlenné lehessük, meg kell szüntetnünk, meg kell oldanunk a nyomor és zül- löttség kérdését

A demokrácia ebben a percben éppen annak a programnak megvalósításán dolgozik, amellyel ezt leküzdeni, végrehajtani akarják. Most állítják össze a* úgynevezett B-listákat. A dezorganizált közigazgatást hozzuk rendbe azzal, hogy kiüszöböljük a hivatalokból a demokrácia ellenségeit. Rendbehozzuk az ország pénzügyeit azzal, hogy nem fizetünk több tisztviselőt, mint akinek munkája az ország szempontjából feltétlenül szükséges.

Nem lehet, hogy Magyaországon minden negyedik ember közterhekből éljen akkor, amikor az Egyesült Államokban csak minden 46. ember közhivatalnok.

Itt rendet kell csinálni. De a nyomort is meg szüntetni a gazdasági Programm végrehajtásával. Nem lehet dolgozni, nem lehet építeni addig, amíg az országnak egészséges, becsületes pénze nincs. Végre kell tehát hajtani a legsürgősebben a gazdasági programot, ame-