Új Dunántúl, 1946. április (3. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-07 / 79. szám

RSiä@il@n äiiaiRisäiuiiii feltétele- a Szovjettel valé dsslnta bifátsái Dg, ®©r©s hwáTt elvtárs előadása a magyar°9s®vjet haficsalaíok lényégéről r összefüggő területté lettek. Szi­get-jellegűk megszűnt és a rajta lévő élővilág, az új hatások és feltételek befolyása lati szintén kénytelen volt megváltozni. Amennyiben alkalmazkodni ké­pes formákból állott, — megma­radt, ha nem, hosszabb rövidebb idő alatt elpusztult és helyét újabb jövevényeknek adta át. Közvetlen közelünkben most egy hatalmas kontinens me­rült fel, mint uj világrész, a mi kis szigetünktől sokban el­ütő életfeltételekkel, gazdasá­gi és szociális berendezésekkel, a mi eddigi életünktől merőben szembenálló politikai szemlélet­tel. Természetes tehát, ha hatá­sa alól nem vonhatjuk ki magun­kat, — legalább annyiban nem, amennyiben ennek a közel két­százmilliós államorganiz.mus lét­feltételeinek biztonsága és bizto­sítása) azt megköveteli. Ez pedig annyit jelent, hogy azokat a po­litikai tendenciákat, melyek a fasizmus katonai megsemmisülé­se ellenére, mint annak csőkévé-' nyei, még tovább is élnek és ar­ra számítanak, hogy felburján­zásukra és igy ennek a hatalmas államberendezésnek veszélyezte­tésére esetleg alkalom kínálko­zik, szövetségeseivel kötöi(t egyezség álapján a Szovjetunió mindaddig ellenőrzi, mig azok el nem pusztultak és rá nézve ve­szélytelen, tehát békés szándé­ka, mert a Hahóm tolyamnn se- ka;h?z alkalmazkodni kívánó és ■elem érte őket, — érdekes, ö ,™.azko£nl,,s. akaro politikai Pénteken délután a városháza közgyűlési termében „Hazánk és a nagyvilág" című előadássoro­zatban dr. Boros István ny. fő­ispán elvtársunk tartott igen időszerű és rendkívül tanulsá­gos előadást „Magyarorszag és n Szovjetunió" közötti kapcsolat jelenlegi helyzetéről és jövőbeni kialakulásának döntő és első­rendű fontosságáról. Bevezető­ben társadalom-biológiai prob­lémákkal foglalkozott és leszö­gezte, hogy a biológiai fejlődés törvénye az állami szervezetek egészét is érinti és a pusztulás, vagy visszafejlődés állapotának kilálósbahel yezósével kötelez bennünket arra, hogy az állam létfeltételeiben bekövetkezett szükségszerű változásoknak meg­felelően, — k.iil- és belpolitikai vonatkozásban egyaránt, — a fejlődés törvényéhez, mint társa- da lombiológiai szükségszerűsé­gekhez igazodjunk. Ezután rátért előadásának tu­lajdonképpeni tárgyára és eze­ket mondotta: — Léptcn-nyomon tapasztaljuk hogy abban a kérdésben: orien- túlódjunk-e a Szovjetunió felé, milyen fokú legyen ez az orien­táció, — hiányzik a legelemibb tárgyilagosság is a laikus hozzá­szólók részéről és inkább az árzelmek, mint a csak legkevés­bé is értelmes megfontolás, vagy józan ítélet irányítja az embere­iét. Haragszanak a Szovjetunió­mért a háború folyamán rogy a budapesti, valóban ala­kos pusztítást végző szőnyeg- •»ombázások.ért viszont nem jin- agszanak az angolokra, — szid- ák a szovjet katonákat, mert a szovjet katonaság, illetve a SzoV- etunió részéről ránk gyakorolt lyomésnak tulajdonítják na- :yon sokan, sajnos, azt a válío- ást, mely az ország eddigi poli- ikai, gazdasági és társadalmi trukturájában, a német és ma­ya: fasizmus, a Horhy-rend- zer nem is nagyon leplezett ka­nnái diktatúrájának, a magyar iligarehák. uralmának összeom- ísával bekövetkezett és amely demokrácia politikai, gnzdasá- i és társadalmi kezdeményezé­sihez oly makacsul ragaszko- ik. Amerikát és Angliát emle- etik kizárólag, mint a demo- rácia mintaképeit és egyetlen lmuk és vágyuk, hogy a Szov- dunió legutolsó katonáját is tielőbb kivonja az országból, rnbad kezet adva egy olyan de- lokrácia érvényesülésének, icly a Szovjetunióval legfeljebb ivasféle Kapcsolatokat óhajt mntartani, mint. Madagaszkár- íl. Vagy talán még olyanokat :m. Az ilyen beállítottságú és po- tikni rövidlátással rendelkező nberek előtt hiába érvelünk :zal, hogy úgy politikai, gazda- gi, mit kulturális okokból mi- t volna szükséges a Szovjet- íióval szorosabb kapcsolatot tesíteni, mint bármely más ál- mmal Európában, vagy azon vül. Az ilyen emberek nem mrnak tudomást venni arról, »gy Magyarországon nemcsak re­zsin változás ment végbe a kormányzat balra tolódásával, - a legtöbben igy magyaráz zák csak az átalakulási, — ha­nem az ország létfeltételeiben is, az országot eddig éltető adottságokban is alapvető vál­tozások mentek és mennek végbe. Azzal ugyanis, hogy a Szovjct- ió a megsemmisítésére törő, yesült európai reakciót hitleri Horthy-féle kiadáshnn egy­ént katonailag eltiporta szö- tségcsei támogatásával és né­nit, mint legyőzött félnek köz­tien szomszédunk lett, majd- ru ugyanaz ment végbe, mint i a geológiai idők folyamán kontinensek közelében fekvő gőtékkel és azok élővilágával ikrán megesett. A tenger szahuzódása, vagy egy hirte- változás következtében ma- r is a szárazulattal szervesen I] ÚJ DUNÁNTÚL szemléletnek helyt nem adnak. Aki ezzel nem számol, az nem­csak a demokráciának, nemcsak az államnál:, a magyarság kultúr- szervezetének, de saját magának is legostobább módon ellensége. Független, valóban magyar ál­lamiságunk, áltnméletiink to­vábbi fejlődésének, nemzeti lé­tünk biztosításának egyetlen conditio sine qua non-ja az, hogy külpolitikánk tengelyévé a Szovjetunió iránti őszinte és képmutatás nélküli barátsá­got tesszük-e, vagy sem. Ha igen, —. tehát nem annyira a „dicső Vörös Hadsereg“ emle­getésével, Sztálin és a Szovjet­unió éltetésével, mint a népi de­mokrácia kiépítésével teszünk arról tanúbizonyságot, hogy csat­lakozunk, alkalmazodunk a béke fenntartására irányuló szovjet külpolitikához, — lesz lehetősé­günk rá, hogy népünket elosett- ségéből felemeljük. Ha 02 angol és amerikai kap­csolatok kiépítésével nem a reakciós angol és amerikai nagytőke és katonai klikk ke­ze után tapogatózunk, hanem ha a haladó angol és amerikai dolgozók kezét Keressük, — ez is egyik sarkalatos követelmé­nye a szovjet külpolitikának — lesz biztosítékunk, hogy nemzetünk részére a szabad állami élet minden ellenőrzés­től mentesen kibontakozhat. Ha még a kísérleteket is csirájá­ban fojtjuk el, hogy bármilyen oldalról jövő csábításnak enged­ve, magunkat áruba boesássuk és eszköz legyünk a Szovjetunió ellen. — ebben az esetben senki­nek nőin lesz oka aggódni. Va- zallusi kötelékek létesítése női­ül egy óriási szervezet baráti együttesében mindannak a ré­szesei lehetünk, amit ez a gigá­szi életegység anyagban és erő­ben, gazdasági és kultúrértékck- ben termei cs juttatni lúd. Más kiút nincsen — mondotta Boros elvtárs. Azaz, van még egy lehe­tőség: a lassú, de teljes pusztu­lás a múlt bűneinek biizhödt mo­csarában. Az objektív tisziánlátással fel­épített előadási és a tények iga­zolásából eredő helyzetkép őszin' te megmutatása rendkívül alkal­mas volt arra, hogy a politikai­lag tájékozatlan közvéleményt ostoba és egyesek által szándé­kosan elferdített hírekkel szem­ben az igazságnak megfele­lő állásfoglalásra bírja. Rendkí­vül fontosnak tartanánk, ha Bo­ros elvtársunk ezt az előadást nagyobbszabásu közönség előtt is megtartaná, mert meggyőződé­sünk, lényegesen csökkenno a „politikai móregkeverők’* száma, ha ilyen előadásokkal segítenénk az embereket véleményük cs ál­lásfoglalásuk revideálására. Már csak azért is szükség lenne en­nek az előadásnak újbóli meg­tartására, mert pénteken a város különböző helyein, de egy idő­ben rendezett előadás annyira S7jétnyirbálía az előadások iránt érdeklődő közönséget, hogy min­denhol csekaly hallgatósággal kellett számolni. És e helyen fel kell hívnunk, éppen a pénteki esetből kifolyólag a Városi Sza­bad Művelődés figyelmét arra, hogy a kultúrnaptárral kapcso­latos tevékenysége ne csak nyil­vántartó, hanem irányító szere­pet is töltsön be, különben illu­zórikussá lesz vállalt feladata, mert azokat a bajokat, amelyek megjavítását al kultúrnaptár be­vezetésétől reméltük, — nem szünteti meg. Tessék odahatui, hogy egy napon, egy időben ne torlódjanak össze az előadások, mert az a közönség részére is ■túlterhelési jelet és az előadás sem éri el tulajdonképpeni cél­ját. (b. j.dr.) A iatu a magyar gyermekén Baranyában is folyik a gyűjtés a Magyar Gyermekért akcióra, hogy a Ealhi népe lehetőségeihez képest is kivegye részét a gyer­mekek megmentésében. A községi szociálpolitikai bizotságok gyűjté­se eredményeként az alábbi ado­mányok gyűltek össze: Fazekiasboda 280 ezer P kész­pénz 111 darab tojás, 24 kg. liszt, 37 kg. bab, 11 kg. burgonya. Lovászhctény 4,606.000 P. kész­pénz, 17.60 kg. bab, 11.30 kg. liszt, 20 drb. tojás, 5.50 kg. burgonya, 0.60 kg. mák. Apátvarasd 1.90 kg. «sír, 27 kg. liszt, 6 ikg. bab, 58 kg. burgonya, 265.940 pengő. Pusztakisfalu 1,190.000 P kész­pénz, 2 kg. zsír, 25 kg. liszt, 90 drb. tojás. 10 kg. bab Erdősmecske 4 kg. szalonna, 483.000 pengő készpénz. Géresd 115 drb. tojás, 65 kg. burgonya 102.50 kg. bab, 4 kg. hagyma. Máriakéménd 769.000 P kész­pénz, 146 drb. tojás, 6 kg. liszt, 10.5 kg bab, 8 kg. burgonya. Szederkény 10 kg. liszt, 25 kg. bab, 1 kg. burgonya, 320 drb. tojás. Pi is poklok 320.000 P. készpénz, 80 drb. tojás. Téli étkeztetési akcióra a pécs- váradi Vöröskereszt Egyesület tagjai gyűjtöttek 3,032.200 P. kész­pénzt, 50 kg, lisztet, 570 drb. tojást, 5 pár gyermekharisnyát, 2 kg. trappistasajtot, 1 kg. vajat, 4 kg. aszalékot, 2 kg füstölthúst. 50 kg. babot, 70 kg. burgonyát. 4 kg. gyümölcsízt. tud nyugatra Hurcolt magyar Javakról 7 Budapestről jelenti az MTI: A földművelésügyi miniszter felkéri azokat, akiknek tudomásuk van a nyugatra hurcolt és magyar tulajdont képező gépek, tenyész- é.s igavonó állatok, szekerek, stb. hollétéről, továbbá arról, hogy azok jelenleg kinek a birtokában vannak, az elhurcolt termelési eszközökre vonatkozó jegyz kiegészítése végett a legköz bi gazdasági felügyelőségen, Budapesten a földraivejfeügy hisztériámban jelenkezzenó OLVASSA ji t „rí j n f? n v rn r-T. ápriífS«. Apriiia 4. őrökké ©aiékezetes marad Pécs városának, fő­Ä a pécsi tanyáknak. Az a fcegyetetfcoijes _ ünnepség, sl Pécs város és közönsége lerótta a későknek min­denkor kijáró tiszteletet a Pécs (és környék© körüli harcok­ban elesett orosz nősöknek, a hála és meghatottság példája marad. Magyar anyák! Bizonyára titeket is az az érzés fo­gott (meg, hogy ezeknek a hősöknek édesanyja vaiahoi Oroszországban szorongva várja a hírt, hogy fia hazatér-e, mert az anyai szív, az utolsó percben, a lehetetlenség hatá­rén is tud remélni! Ó, ti orosz anyák! Mily bátrak, mily önfeláldozók voltatok! Eiküldíétek fiaitokat messze idegenbe, hogy meghozzák az agyonrasanyargatott Magyarországnak is a szabadságot! Tudtátok nagyon jói, hogy gyermekeitek esetleg sohasem térnek vissza. Vállaltátok ezt a nehéz, fáj­dalmas kötelességet. Amikor ezeknek az érzéseknek bon­colgatásához érünk, önkéntelenül eszünkbe jut a magyar anya. Hiszen a ti fiaitok is elestek ugyanígy a harcmezőn; a ti fiai­tok lelke is ott repdes a n agyorosz szteppék felett, a ti fiaitok is hősi halottak! De ők sem árvák egészen, az ő sír­jukat is ápolja gondozó kéz, az ő sírjukra is ültetnek virá­gokat, s a kegyelet nem hagyja árván sírjukat! És ti orosz anyák, kérünk titeket Isi Fogadjátok szívetekbe ti Is a ma­gyar katonákat, kik idegen érdekekért ugyan, de vérüket ontották a harcmezőn! — Anyák! Cseréljetek szerepet! Ápoljátok egymás fiainak sírján a virágokat, s a szeretet se maradjon ki szívetekből! Mert anyának lenni nagy dolog, de hősnek lenni? A legszebb, legszentebb halál! Fogadjátok szívetekbe a hősöket, és fogadjátok meg ti magyar anyák, hogy lelki fiaitokká teszitek az itt elesett orosz hősöket, gondoljatok arra, hogy odafenn a két nemzet (fiainak lelke összetalálkozik, s ők testvéri érzéssel vannak egymás iránt, Gondoljatok arra, hogy a testvéri érzés, a fájdalom érzése meghozza a régen óhajtott békét, amelyekért ők a legdrá­gábbat, az életüket adták! Magyar anyák! Amikor az üc népség kegyeletteljes hangja elszállt a hősi emlékmű felett, minden szívben ilyen érzések lobogtak! De ne hagyjuk, hogy ezek az érzések eltűnjenek lelkűnkből! Fogadjuk meg erősen, hogy ez úgy lesz, s akkor így Is lesz majd. Ne hagyjuk az orosz hősök sírját egy percig sem virág nélkül kik életüket adták mi értünk is, a ini szabadságunkért Is. Ez a legkevesebb, mivel le róhat juk a tiszteletet és bálát a hősök iránt, örök dicsőség a szovjet hősök emlékének! Hautíti tudddiás a péc&i UdipümM ahol adópengő szerint tojnak a tyult ok és béremelést kapnak a tehenek Ha megkérdezel egy pécsi házi­asszonyt, hogy hol folyt nagyobb harc a Don mellett, vagy szom- batonkint a Majiáth téren, feltét­lenül így fellel: — Ugyan kérem, mit tudják maguk férfiak, mi az igazi háború, men ionok el egyszer ki a ftyacra és iákkor megtudják, hogy mit jelent 1946-ban háziasszonynak lenni. Tegnap teljes fegyverzettel hó­nuk alatt egy piaci szatyorral el­indultunk a Majláth-térrc, hogy beszámoljunk az élelmezési front heti állásáról. Efső utunk egy tojást áruló menyecskéhez vezet. — Hogy a tojás? . — 150 darabja, — az ezret már nem is tartja érdemesnek kimon­dani. Megjegyezzük, hogy tudtunk- kal pénteken még 13Ö volt. — De azóta emelkedett az adó- pengő, — feleli a nép egyszerű leánya. Hiányos természetrajzi ismere­teink íme gyarapodtak. Mert ed­dig azt nem tudtuk, hogy a tyú­kok is adópengő alapján tojnak. A tejért hatszáz és hétszázezer, sőt egyes helyeken egymillió pen­gőt is kémek literjéért. Igv is közelharc folyik érte. Odafuraikodok a tejet mérő asszonyhoz és megkérdezem, hogy nem sok-e egy kissé ennyi pénzt kérni egy liter tejcTt. — Mit akar, húr/ most kaptak fizetésemelést — feleli hetykén. Sokkal feszültebb volt a hely­zet, minthogy oda álljak vitatkoz­ni cs megmagyarázni, hogy nem a tehenek kaptak fizetésemelést, te­hát egyáltalán nem indokolt ez a túlzott ár. Egyáltalában ez a helyzet, a fizetéseket 100 százalékkal emelik, a termelők, főleg a kofák 200 százalékkal drágítják az árakat. A tyúkpiacon egy. pár hitvány baromfiért 20—25 millió pengőt is elkérnek, de nem olcsó még a szegények eledele, a hagyma sem. Egy kiló tavalyi vöröshagyma $00 ezer és egymillió pengő közt vál­takozik, az idei fiatal hagyma csomója, érts alatta 3—4 .szálat. ‘50—60 ezer pengő. Megszólítunk egy háziasszonyi Egyszerű munkás felesége. Meg­kérdezzük tőle, mit szó! a fej és a baromfiárakhoz. Elkeseredetten nevet. — Kcrem nekem már mindegy. Énnálam a tej .As a baromfidrá­gulás megállt egy féléve. Mert most már mindegy nekem, hogy 6 vagy hétszázezer egy liter tej és az is mindegy, hogy egy pár csirke hány millió. Nekem és a hozzámhasonlóknak ez már tel­jesen mindegy7, tejet nem láttam hónapok óta, pedig az én gyér mekeimre is ráférne, baromfi hu sáról meg azt sem tudom, milyen ízű. Szóval ez a helyzet a pécsi pia­con, Valahogy nincs jói ez így. Mi tudjúk, hogy a termelőknek is nagyon nehéz a helyzetük, de mennyivel rosszabb a sorsuk a városi fizikai és szellemi munká­soknak. Több megértést kérünk a falu népétől, mert higyjék el a városban is vannak, akik ép oly nehéz munkát végeznek, mint a termelők, és emellett ezt az új­jáépítésit kénytelenek korgó gyo­morral véghezvinni, mert a piaci árakat lassankint csak azok tud­ják megfizetni, akik munka né! kül keresik- a milliókat. Befejezésül, hogy teljesen üre­sen ne menjünk c-l a piacról egv kis csokor ibolyát vásároltunk, ötvenezer pengő volt az ára. Ibolyától elég szerénytelen ár ez 0.) Erélyes intézkedések a szőlőtermés biztosítására Szomorú jelenség s főleg Pécs környékén észlelhető, hogy búr április te elérkezett, vannak sző­lők, amelyek metszetlenül várják a- rügyfakadást. Arnugyis az ab- normis időjárás folytán előreva­gyunk s a motszetlenül maradt SEŐlők nemzeti károsodást jelen­tenek, mert fejlődésükben viasza- maradnak. Akár anyagi okra ve­zethető vissza, akár egyébre, így nem maradhat. — Éppen azért a hegyközségi tanács elhatározta, hogy a htuiyog szőlősgazdák el­len ige» szigorú intézkedéseket hoz. Aki április léig metszctlenül hagyta szőlőjét, a termelési biztos azonnal intézkedik és másnak ad ja ki megmunkálásra. Ebben az esetben természetesen a termés a megmunkálót illeti meg. A hegy­őrök utasitást kaptak, hogy ellen­őrző útjuk során a metszet lenül hsgyott szőlők tulajdonosait azon­nal jclontsék be a hegyközség: tanácsnál, illetőleg a gazdasági felügyelőségen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom