Új Dunántúl, 1946. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1946-01-20 / 17. szám
H= A POLL 0=1 §== P A R K Iá O Hl HP Vasárnap—héttő, január SO—SÍ. Vasárnap—hétfő, jannár 20-H. hródy Sándor színművei A tanítónő SnBrénj-i *v*. Jávor Pál, Rózsa- — Goson, Berki Lili. Izgalmas grsnd-gntguol FANTOMOK HÄZA Kedd—szerda, jannár 22-V. Brody Sándor színműve» A tanítónő Szörényi Éva. jávor Pál, Rózea- beeyt. Gőzön« BarkJ Üli. lted<i—sKerda, január 22-25. A fekete lován U. része: J" a korüficsoü ensöer faűadások: hétköznap 4, t órakor vasárnap S, 4, t órakor Előadások: hétköznap 4» á órakor vasárnap 2L> 4, * órakor URÁNIA^ Vasárnap—hétfő, j«iw A fekete Io?m ÍL itaie: T a í Kedd—-szerda, javoir Z2-Z7. Ugatnia* graod-gaignoi A fantomok háza Előadások: hétköznap 4, 6 órakor Arccal kultúránk felé! Mii es mis Beszéd min ok emszsma hzm Dr. Ernái Jenő, a Fizikai Intézet h. igazgatója a kultúra lényegéről, Q2 egyének és társadalom önkritikájáról, a hí valóiba jutásig lobogó lelkesedésről, az uj kegyelmesekről és arról a munkáról, amely egyedül teremthet igazi kultúrái Kátyúba jutott-e kultúránk és feladatunk az, bory kirántsuk megfeneklettségéből, vagy pedig az, amit mi büszkén kultúrának nevezünk, nem is voll •olia igazi kultúra és most előliről, uj alapokon elindulva kell [nekilátnunk az építésinek, ha Valóban kultúrnéppé akarunk ■válni? Súlyos, sorsdöntő kérdés ez és megvilágításra talán senki lem alkalmasabb, mint egy, minden kultúr-romantikától és ttmlt-fetisizmustól mentes, hidegen, természettudományi precizitással gondolkozó ember. Éppen ezért „Arccal kultúránk felé sorozatunk folyamán ezt a kérdést dr. Ernst Jenő egyetem t «. rk. tanár Ivtársuak, a pécsi Orvosi Fizika’ Intézet helyettes tg zgaiújának tettük fel. Dr Ernst elvtárs valóban ma- Waikai pontossággal fejti ki álláspontját: — Mielőtt iwvábbvennénk. értenünk kell egymást. Mert szerintem nejm tartozik a kultúrához sem a bajuszkefe, sem a Mb», jam a selyem' arisnya. Az agrik u! túrához semmi köze a gondozott párkaiak, az ember- kultúrához meg az ember gondozott külső megjelenésének. Az sgrikultura a termőföld meg művelése és nem az udvaT felületes cicomázása, a kultúra pedig az emberi értelem megnövelése. A 20. század évtizedeiken nagvon esinosodott a tömegek külső megjelenése és értelme — a csodafegyverekre vári — A kultúra ilyen értelmezése esetén milyen hely jutna a kultúrában a művészeteknek, amelyek pedig inkább szólnak az érzelemhez, mint az értelemhez? — Abban igazad van, hogy a kultúra ilyen fogalmazása második sorba szorítja a művésze- veket: de nem kell ilyen szigorúan skatulyázni, hiszen „Egy jpudolat bánt engernet** verséivel Petőfi egyformán ragadja e eg az értelmet és az érzelmet. ib részt kétségtelen a művészetek nagy baszna a tömegek kulturális nevelésében. v- Azt Mezem, hogy véleményeddel szembekerülsz igen bök és még hozzá nagy kultúrájú emberrel. — Lehet. De magának s kultúrának, sőt a rendezett és tisz- tewégrs, vagyis civilizált társa- «almi életnek is épen az a feltétele, hogy mindenki mondja ü»eg nyíltan és világosan véle- Jifnyét. Addig nem is képes felvenni a kultúrát egy-egy tár •adalom. míg a különböző nézetek mélyszántása alkalmassá hem tette erre. Mert a komoly m értelmes vita érdeklődést vált fi, kívánatossá teszi az állásfoglalást, amihez viszont tájékozódás, olvasás, tanulás szükséges. Ez a kultúra lényege. Nem * tudás magú, hanem a kultúra Jzükségességének érzete, a tudás kívánsága a kultúra magja. ■“ Nem gondolod, hogy a kultúrának és civilizációnak épen a tisztességes kom promise/ n- mok a feltételei? Az a kérdés, hogy hol csilijük a kompromisszumot? N'rios olyas hatalmas elme. Jüerynok mindig, mindenben %aau van a töbivel szemben és taláD nincs egyetlen társadalmi rányelv, amely mindenben helyes. De az egészséges társadalomnak nem az a feltétele, hogy már a felfogásokban és tanokban csinálják a kompromisszumokat, hanem, hogy csak aztán igyekezzenek megegyezni a» egyes vélemények képviselői, miután kristálytisztán és világosan kimondták saját álláspontjukat. — őszintén szólva kissé elméletinek látszik a dolog, talán illusztrálnád egy példával. — Az emberiség történetében mindenkor nagy jelentőségű periódus lesz a mai vallások ke- ' étkezésének kora, ami kb. 1 évezredet tesz ki: Buddhizmus, Mozaizmus, Kereszténység, Mohamedánizmus. A következő ezer év nem termelt korszakot, viszont az uj korszakban két hatalmas irány lépett fel; az egyik a nacionalizmus és kb. 100 éve a szocializmus. E három áramlat történelmi szerepét nem látni egyszerűen butaság. Egynek-egynek kívánatosságáról,^ vagy egyedül üdvözítő voltáról lehet vitatkozni. De. kompromisszummal megalkották az úgynevezett keresztényszocializmus mozgalmát, mely sokak 9zámára helves elvi kompromisszumnak látszott, pedig képtelensége rögtön kitűnt volna, ha szintéin fellépett volna a budhistaszocializnras, az izrae- litaszocializsnus ás a roohaan©- danszocializmus is. Ez a hibás kompromisszum talált utánzásra a nemzeti szocializmusban, amely abszolút értelmetlen, tehát roppant hatásos propagandával hódított meg egv csomó nemzetet — és tette tönkre őket úgy kb. fél évszázadra. Pedig a szocializmus precíz értelme es ezen értelmezés általános ismerete kizárta volna olyan bolond- gomba-csokor virul ásót, mint pl. együtt a német, magyar, norvég, francia, stb. nemzeti szocializmusok, — Az az érzésem, hogy inkább szociológiai kérdésekről beszélünk. Ne térnénk vissza a kultúrára? — Egész idő alatt arrő' beszéltem; mert a kultúrához egészséges társadalomra van szükség, melyben minden irány önmagát képviseli. Nyílt és világos beszéd nélkül nincs egészséges közélet, nincs társadalmi élet nincs termékeny szellemi érintkezés, nincs lehetőség ismereteik közlésére és a kultúra terjedésére. Hiszen a 19. század német kultúrája a világ egyik felülmúlhatatlan kultúrális gócpontjává tette volna Németországot; de jött IT. Vilmos, a kívül császár, belül porosz zupás őrmester és a német tudomány, a német kultúra képviselői behódoltak „fennkölt császáruknak“, ahelyett hogy a német népet felrázták és felvilágosították volna. A társadalmi élet hibája folytán tehát nem volt képes a nagyszerűen indult német kultúra megóvni a német nép nagy tömegeit sem a wil- hclmianus hóhért, sem a logikusan következő Hitleri brisran- tizmus katasztrófa jutói. Ezért tartozik össze a kultúra ős a közélet; mert most a tudomány műhelyei lerombolva, kirabolva, látni sem lehet, mi lesz Köz.ép- európa tudományos életével és kultúrájával. — De most megteremtettük a megfelelő társadalmi feltételeket a kultúra terjedésére. — Helyes. Azonban a kultúra alapjaihoz hozzátartozik az egyének és társadalom önkritikája is, enélktil sincs egészséges társadalom. Pl. a földreform 1514 óta bizonára legnagyobb eseménye a magyar társadalom történetének; gondoskodtunk-e róla, hogy minden földhözjutott teljesítse kötelességét az agrikultúra irányában?' Másik példa: az ország egjés,:- sőges társadalmi életének és fej 'őil ősének brutális akadályát megszüntettük, a kommunizmus is szabadon hirdetheti tanait, amiért bitóval bűntettek 25 éven út. Azonban Oroszországban egekig lobogott a lelkesedés — nem pedig a hivatali íróasztal elfoglalásáig. Az orosz munkás napi 5 deka ken vér ad ág g al harcolt és egyszer sem fenyegetett sztrájkkal — saját rendszere ellen. Oroszországban felismerték, hogy a szocialista társadalom feltétele a kultúra, azzal áll vágy bukik a rendszer- (ezért :i-in kétséges, hogy hol a helye az értelmiségnek). Itt az egyetemi tanár kevesebbet kap, mint bármelyik munkás. Oroszországban a KOTOinunisíasággal együttjárt szinte emberfeletti erőfeszítések és feladatok vállalása és megoldása. — Ne vedd rossznéven, hogy ellentmondók: de nálunk nem kommunista rendszer van, tehát korlátozott a kommunisták hatóképessége, hiszen párt- koalícióban élünk és demo- r áriában. — Persze, persze, demokrácia, sőt demokrácia óh! A „Nyugati demokrácia“* itteni „hívei" beszélnének egyszer nyugati demokratával! Mondanák el, hogy náluk a tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes újra divatba jön, pedig' még az átkos Szálasi is eltörölte! Nincs enni biztosabb jele annak, hogy & demokrácia ezeknél csak szólam tudósok egy része elpusztn másik része koldusán; még c Lenin halála 1924 január 21-én este telefonon felhívtak a Kremlből: — Jöjjön minél gyorsabban, öltözködjön föl melegen. Sietek és godolkoaom azon, vájjon mi törté-nhetett. A szobában Sztálin, Kalinin. Dzerzsinszkij és a párt, meg a kormány más vezetői voltak. — Vladimir Iljlcs meghalt. Fejem forgott, torkom összeszorult. Az eivtársak a Moszkva melletti Gorkiba készültek utazni, ahol Lenti) betegsége alatt tartózkodott1 A pavelecki pályaudvaron már Várt ránk a vonat. A vagonban a többiek közt ott volt Vladimir Iljics nővérty An.ua íljiniesna és fivére, Dimitrli Iljics. A • mozdony füttye elhangzott elindultunk. Csend, csak nagy ritkán mondott valaki egy szót. Az orvosok csendben tanácskoztak Lenin holttestének konzerválásáról. Megérkeztünk, lovak várnak, hogy a. faluba utazhassunk. A magas, hóval borított falvak mély álomban feküdtek. Még nem tudták, bogy meghalt leuin. A Gorki-beli ősrégi ház oszlopai feketén és vörösen voltnk beborítva. A feligsötét szobában Nadjezsda Konsztantinov na Krupszkajaval, Vladimir Iljics feleségével találkoztunk. Külsőleg nyugodt, de megtestesült bánat, hallgatás és csend volt. — Menjünk oda. A nagy szoba közepén asztal állt roskadozva virágok al&tt„ a tükrök letakarva, hideg van, a balkonajtó nyitva, a villany- csillárok égnek. Itt fekszik Vladimir Iljics szép, nyugodt arccal, kissé lefogyva, de a szenvedés minden jele nélkül. A lépcsőn lépéseiket lelassítva lefelé jöttek Sztálin, Kali- nyin és 1 cnin többi bajtársai, akik csak most érekztek meg Gorkiba. Nyugodt arcába néztek annak, aki nekik drá^a volt, aki mélységesen közei állt hozzájuk és mind, mintegy egységes belső hang által vezérelve, lehajtották fejüket. Sokáig hallgatagon álltak ők, nagy forradalmunk edzett harcosai és kipróbált veteránjai. Reggelre nemcsak Moszkva, hanem az egész világ értesült Vladimir Iljics haláláról. Riasztóan szóltak a gyárak szirénái mindenfelé népes gyászgyűléseket tartottak, a/ utcák megteltek. emberekkel, az. újságokat széjjelkapkodták. A fagyos éj sötétjében fáklyák és óriási íáborttizel. világítottak Moszkva Vörös-terén. A vörün laug megvilágította a Kreml falát, mely alatt a forradalom harcosai vannak eltemetve. Ideiglenes mauzóleumot építenek. Robbanások dörrennek és földrögök repülnek fölfelé a felszálló fiistoszloppal együtt. Fényszórók világítják meg ezt a szokatlan látványt. Sokezer főből álló küldöttség ment ki a Pavelecki pályaudvarra, ahonnan Lenin testét a szakszervezetek házának oszlopos termébe szállították. Három uap és három éjjel megszakítás nélkül özönlött a nép a Kemény hidegben az Oszlop-Terembe. Az emberek az utcán tábortüzek mellett melegedtek és úgy mentek a ravatalhoz elbucsuz- kodni a nagy baráttól, veaér- tőí ée tanítótól. Munkások, parasztok, alkalmazottak, vörös katonák, öregok és fiatalok jöttök. Az oszlop-tereim ajtajai bezárultak. A ravatal körül állnak azok, akik Vladimir Iljics- esel kéz a kézben dolgoztak harcos forradalmi életének hosszu évei alatt A sen okin gyászindulót játszik, melvnek hangjai az utcára szűrődnek ki. Lenin koporsóját a Vörös-térre, a mauzóleumhoz viszik. Tengersok nép. Magasan a fejek felett himbálódzik az ezüstösvörös .koporsó. Zenekarok hangjai térjengenek a fagyos levegőben. A sapkákat levették, a zászlókat lebocsátotték, a gyászfátyolos lobogókat letették a koporsóhoz. Magas állványon, a Vörös-téren nyugszik Vladimir Iljics. óriási tömeg vonul el előtte. Az emberi történelem krónikái nem ismernek más ilven hosszantartó, vé- gcszakadatlan demonstrációt. Pontosan négy órakor felemelték a koporsót, hogy elhelyezzék a mauzóleumban Mindenki levette sapkáját. Agyu- sortiiz dördült el. Ez a sortüz visszhangzott az egész, mérhetetlen nagy országban ée az összes szovjet hajókon, melyek a közeli, vagy távoli vizeken tartózkodtak. Ezekben a percekben megálltak a vonatok az összes szovjet vasúti vonalakon. Az ország utolsó útjára kísérte vezetőjét. Lenin meghalt, de ügye él. Él a sokmilliós szovjet nép által alapított, a világon egyedülálló nagv államban, mely Lenin harci baj társénak, a nagy Sztálinnak vezetése alatt valósul* Wu#mir Bonos-Brujevies a történelemtudományok doktora. készüljön fel a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége egyetlen mvós nagy báljára, melyet február 2-án, a volt Nemzeti Kaszinó nagytermében, az elhagyott gyermekek j javára rendez. komoly szándék nélkül. Vagy ..nyugati demokrata" mesélne az ittenieknek arról, hogy pl. a többségében protestáns u. S. A.- ban. de Franciaországban is katolikus egyetemek működnek és odajárhatnak, akik ezt kívánják: de elképzelhetetlen, hogy kötelező legyen valakire a felekezeti oktatás, vagy a templom- baj ár áh, vagy hogy felekezet kötelezően vethessen ki és szedhessen adót. — Ez is hozzátartozik még a a kultúra kérdéséhez? Nem, inkább társadalomkritika ea? — Harmadszor mondom: egészséges és őszinte társadalmi rend nélkül nincs valódi kultúra, hiszen a görögök kultúrája min déri időkre egyik ragyogó gyöngyszeme marad az emberi szellem alkotásainak; de megfelelő társadalmi berendezkedés hijján nyomtalanul lepergett a görög életről az a ragyogó kul «líra és nem védte meg a halálos lehanyatlástól sem a népet, sem önmagát. Tehát először a társadalmi lehetőségeket kell gyorsan megteremteni, a talajelőkészítés az első. Aztán azonnal a tanítókat küldeni szét az országban, hogy megszűnjön az analfabétizmus. Más oktatókat is a nép közé, továbbá egyszerűen irt, rövid ismeretterjesztő könyveket Teljesen felesleges annyi újság, kétharmadából sok hasznos könyv kikerülne. Városokban ismeretterjesztő ée bizonyítványra jogosító esti tanfolyamokat a nagy tömegeknek. Az egyetemi hallgatók is bevonhatók a népnevelésbe. Mozikat a falvakban is; minden műsorba oktatófilmet fnemceak gyilkosság érdekében lehet kötelező műsorszámot híradót előírni!) Olcsó könyvtárakat Legalább ugyanannyi ismeretterjesztő előadást, mint ahány politikai gyűlést tartanak. Csak néhány dolgot említettem; a kultúr* jövője csak úgy biztosítható, ha mindenkihez szól. A történetem kultúra-korszaka akkor következik majd be. ha a kultúra minden ember közkincse les* és közsrtikséglet. — Ezek már komoly pori ti vamok; és aztán? — Kultúra nélkül nemi tudják az emberek megkülönböztetni a helyeset az ostobaságtól, sőt többre becsülik a csillogó frázisokat mint a szürkébb valóságot. Ez»el letérnek a kultúra útjáról, amint történt a közelmúltban ős a katasztrófa poklába kerültek- Vagy azonnal nekilátunk a valódi kultúra terjesztésének, a tömegek értelmi művelésének, vagy pedig megint azok fogják irányítani a tömegeket, akiknek ideálja a sarkantyns «sizma, meg a profit; a „modern knltu rái pedig lepénzelt Íródeákjaik fogják terjeszteni, de nem az atomenergia békés termelő értékéről, hanem az „atom- bomba" bámulatos srejti romboló hatásáról Aztán a tömegek kellő „értelmi“ clőké'zítés© után meg is jelenik majd az. atombomba és romba dön H évszázai- dok eredményeit. Mn tehát a valódi harcosnak mindkét kezébe tollat kell fognia: egyikkel igyekszik előrevinni n kultúrát, a másikkal leleplezni és elhárítani a kultúra haladásinak akadályait. (r. gy. L) HERMANNÁL fél 6 órától össztánc a N6EOYLETBEV UJ DUNÁNTÚL \
