Új Dunántúl, 1946. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1946-01-01 / 1. szám
APOM.O •‘SSZ.'Ti*’ | I * OKIKHOZ 1 Ke«ä-s*erUa, januar 1-2. u BAN 1 A Kadd-azarda, OKÁN i A január 1-2. MrlMs aim f Marlene Dietrich Roland Young. Nagy István Simor Erzsi Gregns« Zloltán remek filmje : A (Milan assinity R modern Pimpernel Leslie Howard, Francis Sullivan Csütörtök-péntek, Január 3-4. Nagy István, Simor Erzsi. Greguss Zoltán remek filmje A Gazdátlan asszony CsiltürtöK'penteK, január 3-4. I A mcderr* Pimperne l Leslie Howard Francis Sul'ivan í Csütörtök'péntek, január 3-4. New-Oríeans angyala 8 Marlene Dietrich, Roland Young. Előadások hétköznap 4, 0 órakor L ünnepnap 3 4, 6 órakor. I Előadások hétköznap 4, ® órakot ünnennap 2 4. 6 órakor Előadások hétköznap 4, 6 órakor ünnepnap 2, 4, 6 órakor. A tárnak hőskölteménye 160 vaggon helyett Í7i-re emelték napi termelésüket a pécshörnyéki bányászok Az együttes ü. b. köszöneté a MKP. vezetőségének a többtermelésért folytatott rohammunkáért A pécsi szénmedence bányamunkássága vasárnap ismét derekasan kivette részét az ország újjáépítésében. Rohammunkával, melyben pártunk pécsi szervezetének egész vezetősége K r a rí c z Pál elvtárs nemzetgyűlési képviselővel az élén, mint az elmúlt vasárnap, most is közreműködött, a napi széntermelés mennyiségét — a jelentékenyen megcsökkent munkáslétszám ellenére — csaknem békebeli színvonalra sikerült felemelni. A pécsvidéki bányászok ezzel megmutatták, hogy értik az idők parancsát és nem riadnak vissza semmiféle áldozathozataltól, ha az az ország jobb jövőjének kialakulását szolgálja. Különösen megnyugtató és büszke öröm számunkra ez a nem mindennapi s? én termelés éppen ma, amikor sokan hajlandónak mutatkoztak az átmeneti nehézségekért azt a munkásréteget okolni, amelyik pedig hősies erőfeszítéssel talán a legtöbbet tette eddig is a demokratikus kibontakozásért. A felszabadulás utáni napokban, amikor a bányászmunkásság rádöbbent a fényekre hogy vezetőik elmenekültek jí ru' '-bál ezek az „or- •zágmentök' ui . , u készletet nyugatra irányították s ők ott maradtak egyedül, zsír, szalonna, cukor, bakancs és ruhanemű nélkül, nem álltak össze tanácstalanul töprengve, nem tétlenkedtek, hanem az elárvult íróasztalok mellé bányászokat ültetve, úgy fent, mint a föld mélyén, munkához láttak. Es száraz kenyérrel, rongyosan, küzdelmes harcot vívta meg naponként újra és újra a puszta létfenntartásáért, — zengett a tárna és csattogtak a bányászkalapácsok.A kitermelt szén- mennyiség tette aztán lehetővé, a bányamunkások összefogásának, hősies erőfeszítésének köszönhettük, hogy gazdasági életünk nem bénult meg teljesen s egy ilyen katasztrofális ele- settség uíán is, mint amilyenben a rajtunk átviharzott háborúval zuhantunk, kisebb-nagyobb zökkenőkkel természetesen, de megindult az élet. S hogy a bányamunkásság felelősségteljes öntudattal igyekszik ma is kötelességének eleget tenni, annak legfényesebb bizonyítéka, hogy akkor, amikor Nógrádi államtitkár elvtárs január 1-ig* mint maximum-követelményt, napi táo vagon szénkitermelést kért a pécsvidéki bányászoktól, ők ezt a mennyiséget már az elmúlt héten napi 160, majd Í6% 165, tág $ végül szombat estére l?t vagonra emelték fel, magasan túlhaladva a követelményt. A pécsi szénmedence bányászai tehát példamutatóan végzik kötelességüket, mert tudják, hogy végeredményben az ő teljesítményükön keresztül áll, vagy bukik az ország jobb jövője. Tudja a bányász, hogy kell a szén a mozdonyokba, a gyárakba, a l>esii lakásokba ép kell a szén mindenhová, hogy met* bénulhasson a hősies erőfeszítéssel mozgásba lendített élet. A hányák államosításával kapcsolatban kiadott rendeletek végrehajtásának idején tehát minden reményünk megvan arra, hogy ez a maximum-követelményt messze túlhaladó napi szénmenv- nyiség ez után tartani is fogja magát, mert az állam gondoskodni fog a bányamunkásság jobb létéről és a szociális igazságosság jegyében emberibb állapotokat teremt nemcsak az élelem, Iranern a ruha, bakancs s az annyira nélkülözhetetlen szappan-ellátás terén is. Akkor tehát, amikor a pécsvidéki bányászok a megadott határidő előtt, egyetlen felhívásra a megkívánt napi széntermelés mennyiségét jóval túl- haladóan élen járnak az ország újjáépítésében, méltán remélhetik, hogy jogos köVasárnap délelőtt tartotta meg a Szabad Szakszervezetek összvezetőségi ülését, amelynek programmpontjában a Ruházati Szakcsoport részben deportálásból, részben hadifogságból visszatért régi vezetői által előterjesztett határozati javaslat megvitatása szerepelt. A határozati javaslat mindenekelőtt a szakszervezeti titkárság átszervezését indítványozta, mert a benyújtott tervezet szerint az eddig részint anyagi okok, részint pedig munka felhalmozódás folytán hiányosnak bizonyult titkári mnnkára a jövőben széleskörű feladatok várnak. A határozati javaslathoz először Czett ruházati munkás szólt hozzá, vázolva azt a helyzetet, amelybe a munkásság jutott az árak és bérek aránytalansága miatt. Számos felszólalás hangzott még el, többen bírálva a Szaktanács belpolitikáját és kárhoztatva a szakszervezetben megnyilvánuló pártpolitikát, végül is valameny- nyien a ruházati szakcsoport állás- j. °j, a helyezkedve, elfogadták azt a javaslatot, amelyik a szakszervezet munkateljesítményét kívánja fokozni. A felszólalások közben érkeztek meg a Szaktanács küldöttei: Vass Miklós, fodor Gyula és Vizy elvtársak. Vass Miklós a közben kifejlődött vita során hozzászólásában a Szaktanács bérpolitikájának helyes voltát fejtegette és bejelentette, hogy az új kollektív szerződésben a készpénzfizetés mellett a természetbeni ellátás is szerepelni fog. Bejelentette, hogy a kormány már a közeljövőben erélyes intézkedéseket foganatosít a feketézőkkel szemben s azt a megállapítást tette, hogy az ország jelenlegi szegénységén vetélések teljesítést nyernek s elszenvedett sérelmeiket az állam most majd orvosolni fogja. A pécsvidéki bányászok együttes üzemi bizottsága ezúton mond hálás köszönetét a Magyar Kommunista Párt pécsi vezetőségének az önkéntesen vállalt rohammunkáért, amellyel a széntermelés fokozását jelentékenyen elősegítették, úgyszintén Sárdi József magyarszéki tejcsarnokosnak, aki a mecsekszabolcsi szegény gyermekek karácsonyi örömét 100 lite tej és 20 kg. vaj ajándékozásával tette feledhetetlenebbé. csak a munkásság összefogása és az ország iparosítása segíthet. Fodor Gyula központi bányászkiküldött a bányászproblémáról beszélve azt a kijelentést tette, hogy a bányászok hangulatát az szabja meg, ki képviseli előttük a szakszervezetet, vagy a pártot, nem közömbös tehát, hogy ezekbe a pozíciókba kiket ültetnek be. Vizy a bányák államosításával kapcsolatban megjegyezte, hogy az államosítás csak úgy éri el a kitűzött célt, ha az irányítás a munkásság kezébe kerül. A munkásságnak nem szabad megelégednie félmegoldásokkal. A hányák államosítása ntán államosítani kell a bankokat, valamint a nagylétszámu üzemeket is. Az összevezetőségi ülés felszólalói sorában Lakatos József megyei titkár megállapította, hogy a szakmaközi bizottság letért a helyes iránytól, ezért újjá kell választani s az eredményesebb jövőbeni munka érdekében át- j iratot kell intézni az egyes pártokhoz, I hogy a szakszervezetbe ne vigyék be| többé a pártpolitikát. Tájékoztatta az összevezetőséget a Munkás Általános Fogyasztási Szövetkezet működéséről és a szakszervezet által alakított vadásztársaságról, mely tény, amellett, hogy most a munkásság is résztvehet az eddig „úri“ sportban, hozzá fog segíteni a munkásság közellátásának némi fellendüléséhez is. Végül az elnök szavazás céljából az összvezetőség elé terjesztette a ruházati csoport, valamint egy másik javaslatot, mely szerint a szakcsoportok átiratban kérik a helyi hozzájárulási összeg felemelését. A két javaslatot az összevezetőségi ülés egyhangúan magáévá tette. A kisiparosság helyzete A kisiparosok az államgazdilkodi*• nak mindig mostoha gyermekei ooltak. A múltban sokszor terelték el figyelmét szép szólamokkal megoldandó problémáikról. Különösen, ka a kisiparosság szavazatára volt szükség, hangzatos Ígéreteket is kaptak bőven. 4 múlt kormányai nagyon jól tudták, mik azok a követelések, melyek teljesítését a kisiparosság követelni jogosult. Ilyen követelés elsősorban a társadalombiztosítás kiterjesztése a kisiparosságra. E kérdést ki is aknázta választások alkalmával minden ttálasz- tósi kampány és teljesítését Ígérte minden új miniszter. Komoly lépések azonban sohasem történtek ezen a téren. A jelenlegi kormányzat tudatában van annak, hogy a reakció és annak politikája a kisiparosságot is anyagi romlásba taszította. Épen ezért máris megindultak az előkészítő munkálatok a népjóléti minisztériumban a kisiparosságnak a társadalombiztosításba bekapcsolására. Az ország dolgozói óriási erőfeszítéseket tesznek az ország újjáépítése érdekében. Ezek között az első sorokban küzd ma is a valóban munkájából megélni akaró kisiparosság. Igen kevés kivétellel majdnem mindannyian vállalták az éldozathozatalt, amikor nagy erőfeszítésekkel rendbehozták üzemeiket, műhelyeiket. Nem vártak sehonnan támogrtást, mégis résztvettek teljes erejükkel és becsületes munkájukkal a demokratikus Magyarország felépítésében. Pedig a kisiparosság ma a legnagyobb nehézségekkel küzd, különösen az smyagellátás terén. Legtöbb szakmában csakhamar elfogy a régi hulladék és öreg, de még felhasználható anyagok. Nemsokára nem lesz miből újat varázsolni a helyét megállni akaró kisiparosnak. Nagy raktárakkal és tartalékanyagokkal bizony a kisiparosság sohasem rendelkezett, miután a múlt anyaggazdálkodása nem a kisiparosságnak kedvezett, hanem a nagi/tőké- nek és gyáriparnak. A nehézségek megoldása egyelőre abban reUik, hogy a feketepiac letörése érdiében a pénz devalválását azonnal és sürgősen nyomon követik-e olyan rendelkezések, melyek végre is hajtatnak. Mert a feketepiac szinte lehetetlen helyzet elé állítja és nyomorúságba dönti a kisiparosságot. Mind több lesz az olyan iparcikk, mely kizárólag csak a feketepiacon szerezhető meg. A derék kisiparos, ha nem akarja az árdifferenciát a fogyasztóra hárítani, de a feketepiacot sem óhajtja támogatni, táplálni, — kénytelen munkavállalás nélkül iparát elsorvasztani A* nyomorogni. Ebből is láthatjuk, mennyire elsőrendű érdek a kíméletlen harc folytatása a feketepiac hiénái ellen. Nem szabad nyugodnunk addig, mig ezek el nem tűnnek gazdasági életünkből. A múltban a kisiparosság másik súlyos sérelme volt a rossz adópolitika. A kisiparosság mindenkor jól tudta és átérezte az állammal szembeni elköfelezését. Azonban adózási készségét rei- nevelés helyett fokozatosan lerombolták azzal, hogy ezt a készséget kihasználva, pontosan reájuk, a leggyengébbekre raktak minden terhet, mig a nagy jövedelmek kicsúsztak az adóprés alól. így volt lehetséges, hogy a kisiparosság százalékarányban jobban kivette részét az adózásból, mint a nagyipar. A kisiparosság tehát jogosan kéri é» várja a demokratikus kormányzattól, hogy a múlt hibáit végre kiküszöbölve, egészséges adópolitika bevezetésével az adóterheket az erősebbek és tehetősebbek villáira rakja, kedvezményekkel nem a nagyipart, hanem a kisiparosságot segítse és az új esztendőben elhozza számára a társadalombiztosításnak régen várt és oly sokszor beígért kiterjesztését. RüMSZAUER JÓZSEF, a pécsi Tpartestület alelnöke. ÚJ DUNÁNTÚL ßl Központ: Budapest, Dorottya-u. 5. PÉCSI FÓKJA: KOSSUTH LAJOS UT 13. „Az ország szegénységén csak a munkásság összefogása segíthet" Nagyfontosságu döntéseket hozott a Szakszervezetek pécsi Összvezetőségi ülése
