Új Dunántúl, 1945. december (2. évfolyam, 267-289. szám)

1945-12-25 / 286. szám

WB% innftfifif if tffftrfiflff-efff Az Új Dunántúl »terhesztő- sége, kiadóhivatala és nyom­dája boldog ünnepeket taván olvasóinknak és elvtársainknak A MA6YAR KOMMUNISTA PART DELOUNÁNTÚLl LAPJA It ÉVFOLYAM, 288. SZÁM. Karácsonyi szám ára 600 pengő. PÉCS, 1945 DECEMBER 25. KEDD KARÁCSONY - A DEMOKRÁCIA ÜNNEPE írta: HAJDÚ GYULA dr. nemzetgyűlési képviselő a harangok. Ujjonganak hívők. Ünnepel a világ. Megszületett a Gyermek — aki el­jött, hogy beváltsa a próféták Ígére­tét Megszületett hogy szeretette, megértésre, könyörületre tanítsa az em­bereket Hogy megváltsa őket az ellen­ségeskedés, a gyűlölködés, a kapzsiság gonosz ösztönétől. A hitetlenség tépő sivárságától Megszületett éh, tanított. Hirdette az Igét Kinhalált halt És halála után tizenkilenc évszázad­dal a legádázabb gyűlölettől fűtött ellenségeskedéssel rontottak ismét egy­másra az embertömegek. Milliók és és milliók tespednek a kapzsiság által teremtett nyomorban. Hit nélkül a jö­vőben bízni nem tudó kétkedésben az adott nap élvezeteit hajszolják és hab­zsolják, akiknek vaksága nem engedi, hogy az emberi boldogulás helyes útját felismerjék és kövessék. A szeretetet hirdette és követelte az évről évre eljövő Karácsony, de látott-e időszak vadabb embergyűlöletet, mint aminőt éppen napjainkban takart világ megváltó köntösbe egy világot pusztu­lásba döntő, fennhéjázó embercsorda? A gyermek, a sarjad zó élet ünnepe van ma. De nem tudjuk gyermekeinket egy szerény cukordarabkával nif görven- deztetni. Éhségtől sírnak a siäraz ke­nyeret hasztalan kolduló kicsinyek. Fűtő­anyag hiánya miatt pusztulnak el cse­csemőotthonok szerencsétlen ápoltjai. A gyermek ünnepén, a karácsonyfa tövéből ma vád emelkedik: Hogyan ju­tottunk, hogyan juthattunk el Idáig? Miért ez a kiáltó nyomor? Miért a pusztulás? Háborúba vitték országunkat akkor, harminc esztendővel ezelőtt. Háborúba, melyhez népünknek akkor sem volt sem­mi köze. A háborút elvesztettük és a dolgozók követelték, hogy az ország ural a háború felidézői fizessék meg annak árát. De a nép akaratával szem­ben ezek az urak a győző országok re­akciós politikiisainak és vezérkarának kegyét, és szövetségét keresték. Nemj Nem csak keresték — meg is találták. Pélvén a reakció alkonyától saját or­szágukban segítséget nyújtottak tegnapi ellenségeiknek, a magyar harckeverők- nek és újból hatalomhoz segítették őket. A külföld erejéből, saját hazájuk ügyé­nek és érdekelnek és — területének áruba bocsátásával lettek tehát ismét országunk urai a nagybirtokosok, a hi­vatalokat hajbászó dzsentry, a levitéz- lett katonatisztek: Horthy Miklós né­pének magát nemzetinek hazudó kur­zusa. De nem csak nemzetinek hazudta ma gát, hanem kereszténynek is. Pedig mi közösségük volt nekik ahhoz a keresz­ténységhez, amelyet a szent Karácsony hirdet? Semmi, egyáltalán semmi. Ml- velsem vádolbntóknak hosszú eszten­dőkre nyújtott rabsága, ártatlan embe­rek tömeges lemészárlása kisérte az ő útjukat. Felebaráti szeretet helyett ádáz embervadászat, a szegények, az elnyo­mottak istápolása helyett a nyomorgók még nagyobb nyomorba döntése, béke helyett újabb háborúnak szellemi és fegyveres előkészítése: ez volt az ő módszerük. Nem keresztény kurzus, ha­nem a kereszténység megcsúfolása. Az ország népe nem lázadt fel, hogy azt megdöntse. Tűrte a zsarnokságot, sza­badságjogainak elnyomását. És bérencek! ynépes hada akadt, hogy kiszolgálja azt. A magát nemzetinek és kereszténynek hazudó fasiszta kurzus érvényesíthette irányát és akaratál anélkül hogy az ország belsejében komoly ellenállásra tálát volna. Az eredmény nem maradhatott el és az eredmény egy újabb háború lett. Ismét nem törődve a nép akaratával és érdekével odacsatlakoztak a világ el­nyomójához, hogy saját elnyomó ural­mukat állandósítsák. Háború vitelére kényszeritették népünket, nem azért, mert a nép jóléte ezt (gy kívánta, ha­nem azért, mert ez volt a bér, melyet hatalmuk támogatásáért a német zsar­nok uralom rájuk kimért. Háborúba kezdtek tebút és a háborút újból elvesztették. De nemcsak elvesz­tették art, hanem a hadszíntérré tett ország pusztulásával, városaink lerom­bolásával, legértékesebb javaink tönkre­tételével kell ezért lakolnunk. Pusztu-' lás emberekben, pusztulás állatokban, nak és fokoznak, akiknek semmiféle népi rendben helyük nem lehet Vádas­kodnak — akiknek börtönben és bitón a helyük. Hatalomra törekszenek — akik huszonöt éven át bitorolt hatalma­kat az ország tönkretételére használták fel. Megkezdődött az előbbi politika: a tegnapi ellenségek, az angolszász hatal­mak egyes reakciós köreinek támoga­tását keresik, hogy ezek erejének se­gítségével újból az ország nyakára ül­hessenek. Zúgnak a karácsonyi harangok, de a szegényes, üres karácsonyfák alatt di­dergő gyermekek lesoványodott sápadt arca harsogó tiltakozás. Az országron- tók részére nincs többé, nem lehet töb­bé feltámadás! Mert ő miattuk dúl az éhség, ö miat­tuk pusztít a nyomor, ő miattuk fagy­nak meg ártatlan csecsemők. Az ő szellemük akadályozza meg, hogy szoros, céltudatos termelés gyor­- , --- - ---- ------------— rj«r-­pu sztulás vagyonokban, városok és fal- í sitott ütemben rendbehozza országunkat vak pusztulása: ez az a szörnyű végzet j Az ő neveltjeik. A* ő csatlósaik. Az melyet ránk zúdítottak. Elvérzett ország elvérzett népe lettünk: ezt köszönhetjük a kurzusnak, mely magát kereszténynek hirdette. Mert ne tévedjünk: Horthy, Kállay, Bárdossy, Sztójav, Imrédy vagy Szálasi névre hallgatott-e az az úr. aki az ország kormányát vitte, ezt csak árnyalati különbség. Szálasi logikus és elmaradhatatlan folytatása volt Horthy- nak, amit a háború és a pusztulás el­maradhatatlan következményei voltak a fasiszta reakciónak. A háború okozói, akik a pusztulást ránk zúdították, maguk is megrémültek a szörnyű rombolástól amidőn a Vörös Hadsereg német gazdáikat kiverte az országból. A megkínzott nép bosszú­jától félve visszahúzódtak. Eltűntek. Hangjukat sem lehetett hallani. A bosszú nem következett be. De ők a könyörület, a megbékiilés iránti vágyat gyengeségnek minősítették és csakhamar újból hangosak lettek. Alhirek terjesztésével, rágalmakkal, fék­telen hírveréssel nyugtalanságot szíta­ő adminisztráció« gépezetük. Zúgnak a karácsonyi harangok. Tom­pa, melancholikus, szomorú napokat hirdető zúgással. De szomorú idő, a tespedés, a rom lot is ág, a kétségbeesés marcangoló kor­szaka volt Is, melyek közepette meg­született az a gyermek, aki hivatva volt arra, hogy a világ vezető népei Meg­váltóként imádják! Ha jól figyeljük a harangok méla kongását, kiütköznek abból derítő han­gok is. Erőtlenek, gyengék, sokszor bá­tortalanok is még ezek a hangok, de hivatva vannak arra, hogy áttörjék a panaszos, zűrzavaros akkordokat. Meg­erősödve uralkodók lesznek végül a többi felett és el fogják nyomni a mos­tani elcsüggedt, jajgató alaptónust. Figyeljük a kiütköző új hangokat! Karácsony van, ismerjük fel a keresz­ténység igazi hangjait. Melyik a keresztényibb gon d o 1 a t: az, amely vissza akarja hozni és örökkévalóan ránkerőssakolni a teg­Karácsonyi hangulat a moszkvai tárgyalásokon Meleg é* megértő légkör jellemzi a megbeszéléseket Moszkvából jelenti a Reuter: A kül­ügyminiszterek vasárnapi értekezletén már karácsonyi hangulat uralkodott. Miután Molotovnál tájékozódó meg­beszélések folytak a külügyminiszterek és legbizalmasabb tanácsadóik között. Később Harriman amerikai nagykövet ebédet adott a külügyminiszterek tisz­teletére, Még mindig tart a hírzárlat az értekezletről de moszkvai amerikai körökben továbbra is úgy tudják, hogy a megbeszélések meleg és megértő légkörben jól haladnak előre. A moszkvai rádió jelentése szerin Sztálin generalisszimusz vasárnap ki hallgatáson fogadta Byrues amerikn külügyminisztert. A kihallgatáson je len volt Molotov külügyi népbizto valamint Harriman amerikai Vflt. ' nagvl A vasárnap megtartott megbeszélés kétórás volt. A következő tárgyalást| hétfőre tűzték ki a miniszterek. Való­színűnek tartják, hogy hétfőn rendes ülés lesz. Vasárnap este a külügymi­niszterek résztvettek a Boljsoj-szinház- ban rendezett „Hamupipőke*" nevű ba­lett előadásán. Byrnes megkésve ér­kezett az előadásra, mert megelőzőleg «tálin generalisszimusznál jelent meg kihallgatáson. Az előadás előtt elját- o>tták a három nemzet himnuszát, ímelyet a közönség állva hallgatott égig és utána lelkes ünneplésben ré- '.esítette az angolszász vendégeket. A színházi előadás után Byrnes és vin Madame Catroux, a francia ;ykövet karácsonyi estélyén vettek, észt. Tnapl elnyomást, mert esen elnyomók uralmát a múltban! eltűrés szentesítette, vagy az, mely a népek és emberek szabadságának hirdetésével az amazok által felidézett nyomor és rombolás fel­számolásával minden dolgozó boldogabb országát igyekszik megvalósítani? Melyik a keresztényibb Írás, az a pásztorlevél mely rablásnak kíván­ja bélyegezni a merészségei mely nem akarja ■ legtöbbször hazaárulás jutal­maként szerzett nagybirtokok örök szol­gaságában sinylődtetni az évszázados igartalanság folyamatának végéra elren­delni hogy azoké a nincsteleneké le­gyen ez a magyar föld, akfk tarják és megtermékenyítik art? Melyik a keresztényibb csele­kedet: az a könyörületes megértés köpenyébe csomagolt kalóz praktika, mely közéletünk vitelébe vissza akarja csempészni a múltbeli Irányítókat, mivel ezek már erre neveltettek, vagy az, mely megalkuvás nélkül korbácsot kíván su­hogtatni, hogy kiverje a közélet szenté­lyéből a talárokat, emberek meggyalá- zóil a mások munkájából dúskáló heré­ket? Az igaz kereszténység az arra érde­mes embereknek, a dolgozóknak, az al­kotóknak boldogulását akarja. És mivel ez a boldogulás nem következhetik be a tegnapi reudben, mert hisz s munta élő­iéi tételei mások ma, mint tegnap voltak — az Igazi kereszténység nem csak gát­lója nem lehet a mai Idők által megt>'l vetelt új rendnek, de prédikátorának kell lennie és segítenie kell, hogy annak útját egyengesse. Az új rend: a dolgozók világa. A be­rendezkedés módja: a népi demokrácia. Aki a kereszténység nevében 6zembe akar szegülni az új rend, a népi demo­krácia kiépítésével ,az a kereszténység szellemével kerül szembe. Az visszaél a keresztény hagyományokban rejlő erő­vel, hogy ennek kihasználásával ne a kereszténységet, hanem ennek eltorzítá­sát, a farizeusokat, a kufárokat, a hata­lom és pénz bálványainak imádóit szol­gálja. A proletár anya számára akkor sem volt emberi hajlék található, melyben gyermekét világra hozhatta volna. Já­szolban született meg a Gyermek. De dicsfénye mégis jobban sugárzott a pa­loták minden ragyogásánál A pusztulás és nyomor közepette szü­letett magyar demokrácia megérti a ha­rangok zúgását. Megérti és ünnepévé avatja Karácsony napját. Útjában a fa­rizeusok cselvetései, a kufárok áskáló- dása, hamis próféták tetszetős hazugsá­gai kisérik. De megy azért a maga útján. Megy és célhoz fog érni. Mert az igaz­ságot talpra állni akaró nemzet üdvözü­lését késleltethetik, de meg nem hiúsít­hatják a hitványak, kik egyéni hatalmu­kat és gazdagodásukat fölébe helyezik I a demokratikus államban megszervezett dolgozó nép egyetemes boldogulásánál. Ezt kongatják a szórványos hangok, melyek a majdnem csüggeteg melódlájú zenéből kizúgnak. Nekünk szólnak ezek a hangok, a magyar haza jövőben biza­kodó igaz híveinek és mi megértjük azokat. Karácsony van, a demokrácia ünnepe. Békességet minden jóakaratú ember­nek! De csak a jóakaratuaknakl

Next

/
Oldalképek
Tartalom