Új Dunántúl, 1945. október (2. évfolyam, 219-243. szám)

1945-10-14 / 229. szám

Néma»«* f'er!n^ i ««oknífiik, hanem a magunk számára alarm* felépítem or orszá­got A MKP hároméves tervéből Trikolor és vörös csillog Demokratikus szabad választásokra készülődtünk. Ügy képzeltük el, hogy a választási harc nem harc lesz az egyes pártok között, hanem nemes vetélkedés. Azt hittük, hogy minden demokratikus párt igyekezni Jog fel­tárni a magyar nép előtt mindazt a sok jót, amit eddig a nemzetért tett » megvilágítani, miképpen képzeli el az ezután következő időkben Magyar- ország jövőjét, merre látja a kiutat, milyen eszközöket akar felhasználni arra, hogy tovább építse és beteljesít­se mindannyiunk közös nagy célját, az egységes, életképes népi Magyar- ország felépítését. így képzeltük el a választási harcot és ezért hirdettük, hogy ezek a vá­lasztások meg fogják mutatni, melyik párt irányvonalát tartja helyesebb­nek, követendőbbnek a magyar nép. Ez a harci módszer lett volna egyedül becsületesen demokratikus, egyedül a nemzeti egységfront szellemének meg­felelő, egyedül építő. Nem igy történt. — Annak dacára, hogy a választási harc megindításakor « demokratikus pártok között párt- közi megegyezés jött létre abban az értelemben, hogy a választási harc »órán az egyes pártok nem egymás ellen, hanem a magyar népért fognak megküzdeni, annak ellenére, hogy megegyeztek abban, nem egymás ócsárlásával, egymás megrágalmazó- *á\ ál, egymás beszennyezésével igye­keznek majd a maguk oldalára hódí­tani a választókat, hanem becsületes felvilágosító propagandával, annak dacara, hogy a pártok többsége szi­gorú becsületességgel tartotta is ma­sát ehhez a gentleman agreementhez, n választásokat mégis beszennyezték, a választási harcot versengésből gyű­lölettől fröcsögő üvöltözéssé, közönsé­ges kocsmai káromkodássá változtat­ták. \ Magyar Kommunista Párt, a Szo­ciáldemokrata Párt, a Nemzeti Pa- casztpárt és a Polgári Demokrata Eárt, sőt az újonnan megalakult pár- fok is a pártközi megegyezéshez és *z igazi demokratikus szellemhez ra­gaszkodva, egyetlenegyszer sem von­lak választási propagandájukba a ve­lők szemben álló pártok nevét és^ kü­lönösen nem gyalázkodva vagy ócsá­rolva. Ezzel szemben a Független Kisgaz­da stb. stb. párt a választási harc egész eddigi ideje alatt egyetlenegy­szer sem Alit 'elő azzal, hogy eldjcse- hedjen mit tett eddig a magyar újjá­építés érdekében, avagy mit kivan fenni a jövőben. Hogy mi ennek oka, *z-e, bogy nines mivel dicsekednie és Budapest kiürítésén túl más építő ter- vet nem tudott kiagyalni, vagy az-e, hogy vannak ugyan tervei, de ezeket R magyar nép elé terjeszteni nem fart ja ajánlatosnak. — azt nem tud­hatjuk. De az tény, hogy a nemes versengés eme lovagi fegyvereivel ez,ideig egyetlen alkalommal sem élt ITOjJ. Es mégis hatalmas választási propa- *"ndahadjáratot folytatott le. hűnek * propagsudahad járatnak jellemzői: * titokban, kézről-kézre ado*< röpeé- dolák. suttogva, fnlból-fülbe terjes? *pft rémhírek és más pártokra szőrt cáealmak és a politikai életbe vissza- Evalárott, keresztektől hemzsegő pla­kátok voltak- Es újabban « virág- Pyelvwii m*girt és megrajzolt faJ­felirások is, amelyet a becsületes szán­dékú magyar könnyen félreérthet, a nem becsületes szándékú pedig azt ol­vashatja ki belőle, amire szíve már oly nagyon vágyik és amelynek el­érésével ime a Kisgazdapárt virág­nyelven bár, de közérthetően kecseg­teti. Még annyi becsület sem volt e fal- festőkben, hogy szignójukat odabigy- gy esszék, vagy megjelöljék, m<dy párt teszi fel a falrafestett kérdést. Ez is jellemző módszer, A Kommunista Pártnak még nem volt egyetlen ki­mondott nyomtatott vagy falrafestett szava a magyar néphez, amely alá ne tette volna büszkén oda a pártját jel­ző MKP-t. De megértjük, hogy a szó- banforgó mázolómnvészek a sötétben kivannak maradni, hiszen amit oda­festettek és rajzoltak, nem veszélyte­len dolog. A kérdéses falfestmény egyetlen szóból áll. Abból a szóból, amit ini valamennyien felteszünk most a ma­gyar népnek: „Válassz“. De a szó előtt és mögött egy-egy rajz van, amely rá kíván mutatni arra, hogy mi között kell választania a magyar népnek. Ez a két rajz pedig: a vörös csillag és a nemzetiszinü lobogó. Vagy ez. vagy az, —- mondja olva­sóinak a falfelirgs szavak nélkül is és ha az egyiket akarod, el kell utasíta­nod a másikat. Nem kívánunk különösebb súllyal rámutatni arra, hogy sem a vörös csillag, sem a nemzetiszinü lobogó nem szerepel ilyen formában a demo­kratikus pár*ok jelvényei között, mert a vörös csillag a felszabadító szovjet állam felségjelvénye, a trikolor pedig Magyarországé. Nem kívánunk erő- sdhb szóval rádörrenni arra, hogy aki ezt a falfestést elkövette, azt a kér­dést tette fel a magyar választónak: magyar állampolgár akarsz-e lenni vagy szovjet polgár. Ha igy vetnénk fel a kérdést,1 akkor azt kellene mon­danunk, hogy aki ezt a falfestményt kitalálta, közönséges hazaáruló, mert a magyar szavazónak lehetőséget mu­tat arra, hogy nemzetétől elidegened­het. De hiszen nem erről van szó. Arról van csupán szó, hogy a vörös szint és a nemzeti szint akarja egymással szembeállítani a ‘mázoló propagandis­ta. Azt a vörös színt és nemzeti szint, amely elválaszthatatlanul egymás mellett harcolt, közel száz évvel ez­előtt Isnszegnél és a szabadságharc többi megszentelt csataterein, össze­fonódva vonult fel 1919-ben az orszá­gunkra tört imperialista román és cseh seregek ellen, azt « kél szint, amelynek ujahb összefonódása ment­hetett volna rsak meg bennünket a közelmnltban is attól a katasztrófától, amibe túlzottan kifestett álnemzeti színű zászló lobogtafása rántott. Emlékszünk plakátokra és falfesté­sekre a közelmúltból, amelyek ugyan­ezt a szellemet akarták terjeszteni és ugyanilyen hazugok js vpllak. <94'5 rnnrrius 1* én plakátok jelentek meg országszerte, amelyek aljasul azono­sítani akarták a Petőfik és Kossuthok szent szabadságharcét a németek ol­dalán vívott gyalázatos akcióval. Em­lékezünk falfestésekre, ahol ugyan­csak szerepelt a vörös csillag, utána egy egyenlőség-jel. majd a zsidók Dáv id csillaga, kit is ilypn sokszínű vödörrel mászkáló mázolok pingálták SÍSáÜ&ány a magjrar n6phez! Rx ideit-lenes nemxel keim&ny nevében Dáfnoki Mik.os Beta mis i.-xtera nö* az aiabbi kiáltványt int. zte a magyar nepttez: Budapestről Jelentik: Az Ideiglenes nemzeti kormány nevében a miniszter-i elnök kiáltványa a magyar népbe*: Az ideiglenes kormány nevében har- I madízben fordulok hozzátok magyar test­véreim. Most az egész kormány nevében fontos figyelmeztető szót intézek hozzá­tok. A Jóvátételt kötelezettség, az újjá­építés, amelynek terheit az előző bűnös kormányok gonoszsága és a reakció há­rították ránk, az ipari munkásságot ál­landóan fokozódó teljesítményre kész­teti, ök az újjáépítés kezdetén hősökhöz ülő lemondással és áldozatkészséggel vállalták a nemzet terhének reájuk eső részét. Kötelességüket csak úgy tudják teljesíteni, ha a mezőgazdasági termelők hivatásuknak éppen úgy magaslatán áll­nak, mint az Ipari munkásság és a dol­gozó értelmiség. Ezért minden erővel biztosítani keü a közellátásnak art a fo­kát, amelyet a dolgozó Ipari munkásság és értelmiség munkájának folytonossága nem nélkülözhet A kormány a legszi­gorúbb intézkedéseket lépteti életbe, hogy minden termelő beszolgáltassa ter­miének előírt mennyiségét. Minden mu­lasztással szemben a legszigorúbb meg­torlást alkalmazzuk. De én nem a rende­letek szigorúságára és a megtorlás sú­lyosságára hivatkozom, hanem arra a. testvéreket kötelező önzetlenségre amely ma minden dolgozó magyart eltölt. Tisz­tában kell lenni azzal, hogy a magyar nemzet, a népi Magyarország egész tel­jességével fog élni és virulni, vagy el­bukni. Nem helyes az, hogy az egyik dolgozó réteg nagyobb áldozatot visel- i jen mint a másik. Nem pusztulhat el egyik osztály sem anélkül, hogy a má­sikat magával ne rántsa a szakadékba. A mi sorsunk közös, akár a gyárakban dolgozunk, akár a földet műveljük akár az íróasztal mellett dolgozunk.,, Az ipari munkásság és a városi értel­miség kenyeret kér. Nem alamizsnát ha­nem a munkájáért járó mindennapi ke­nyeret. Adjatok! Adjátok először azt. amit a rendeletek előírnak és adjátok mindazt, ami felesleges és amit nélkü­lözni tudtok. Ma a termelés mellett ez a legégetőbb kötelesség. Másik köteles­ségünk is van: egy talpalatnyi föld sem maradhat megmtiveletlenül. A kenyér, a mindennapi kenyér függ attól, hogy minden alkalmat megragadjon a magyar föld bevetésére. Ne jöjjön még egy esz­tendő ránk annyi gonddal, mint ameny- nyivel küzdünk most Segíts magadon, az Isten Is megsegít. Megteszünk min­dent ami tőlünk telik és akkor bizalom­mal tekinthetünk a jövőbe. Az út ame­lyet eddig megtettünk, göröngyös és fáradságos volt Még nem vagyunk túl minden veszélyen. Minden küzdelem és fennakadás nélkül el kell érnünk az új terméshez és ha mindannyian akarjuk, oda is fogúnk érni. Kérő szóval fordulok a demokratikus pártok felé is. Nélkülük nem lett volna képes az ország az újjáépítés útján ed­dig jutni. Legyének ott mindenütt, ahol tanáccsal, személyes közreműködéssel segíteni kell, ahol lelkesítésre van szük­ség. Legyen úrrá mindenütt a lelkesedés és bizalom, a testvéri egyetértés és ön­zetlenség, amely magával ragad minden­kit és az a lendület, amely a nemzemt a* utolsó akadályon átsegíti. Budapest, 1945 október 14. DALNOKI MIKLÓS BÉLA. • Mint ismeretes, a Magyar Kommunista Párt az ország kőzellátásában mutatkozó egyre súlyosabb és elsősorban a dolgozó munkásságot érintő közellátási bajok megoldása érdekében rendkívüli minisz­tertanács összehívását követelte Ugyan­akkor a munkások küldöttségei egymás után fordultak ugyanebben az ügyben a miniszterelnökhöz. A miniszterelnök fenti kiáltványa kétségkívül ezeknek az előz­ményeknek első eredménye. A Szakszervezeti Tanács Íeliraíban követeli a munkásság helyzetének haladéktalan megjavítását MOT jelenti: A Magyar Szabad Szak-J szervezetek Orsz.ágos Központja (Szak- j szervezeti Tanács) elnöksége foglalkozott' a folyamatos áremelkedéssel, a közszük- j ségleti cikkek és a munkabérek közötti aránytalanság következményeivel, a dol­gozók súlyos élelmezési helyzetével és elhatározta, hogy ebben az ügyben fel­iratot intéz a kormányhoz. A felirat meg­állapítja, hogy a magyar ipari és bányaműnk ásság eddigi emberi életnek nem mond­ható sorsa a legkétségbeejtőbb idő­szakhoz érkezett. A bányákból és munkahelyekről mind j Sűrűbben érkeznek panaszok, aminek oka a teljes ellátatlanság. A munkásság ugyanakkor azt tapasz­talja, hogy egyesek olyan keresethez jutnak, amely lehetővé teszi számuk­ra még ma is a legfényiizőbb életet. A szakszervezeti tanács kéri a kor-. mányi, tegyen olyan intézkedéseket, amelyek szerint az országban feltalál­ható .javak, amelyek a napi megélhetés szempontjából nélkülözhetetlenek, igaz­ságosan legyenek szétosztva és elsősor­ban a dolgozók fcapják. Kérik a mozgó bérskála, a kötelező munka törvényes bevezetését, vala­mint az adók fokozottabb behajtását. A munkások elviselhetetlen helyze­tén záros határidőn belül segíteni kell. A magyar munkásság csak azt kéri, hocry ami van, azt igazságosan osszak el és a nem dolgozó munkabírókat szigorú mun- kőtelezettgég bevezetésével álfitsák be a termelésbe. Ha a kormány részéről nem történik gyors és hathatós intézkedés, a magvar szakszervezetek minden felelősséget a kormányra hárítanak az esetleges követ­kezményekért. A szakszervezeti tanács ezt a feliratot teljes egészében a magá­évá tette. a faiakra. Azokról pedig a lörténelem azóta kimondta » maga véleményét. Ki fogja mondán« erre az ni névte­len, de nem ismeretlen szellemű és eredetű falfestésre is. Es a magyar nép Ugyanúgy fog elbánni a maga mázdióival, mint ahogy a történelem elbánt azzal a mázolóval, akinek pro pacandamódsrerét most pécsi fartársai sajátították ki. — ugyanolyan siker­rel. Mert legyenek megnyugodva, aki ezt a förmedvényt elkövette1.: a ma gyár nép igenis választani fog. E együttesen, egymástól el választhat» t fanul, összefonódottan választja me . mind a két szint, a magyarságét és szabadságét. Mert a magyar végre nemcsak m* gyár. de szabad is akar lenni. Szaba magyar! Révész (tV. fsH-é

Next

/
Oldalképek
Tartalom