Új Dunántúl, 1945. augusztus (2. évfolyam, 170-192. szám)

1945-08-19 / 183. szám

f .Ifi IJ—‘jr , ^ Wasápnap-fcadtí! S ^ Ö Ir he & »&£}. % g«2H a A kisértő mait megrázó drámája: Waterloo Bridge Robert Taylor, Vivien Leigh. fZ6rda>ailiSrtök, aug. 32'33. NóÚ Károly szellemes vigjátéka: Dunapartl randevú Előadások fo^tköznap ö, 8 vasár-űimepiiap «. 6. 0 órakoi | aafewgÄw*»,,S>t%á?g?, Wägern sarfeáfiy hélíc^ciW, awg. £0-21 Dyraapartl randevú Perczel Zita, Ráday Imre, Kafcos, Csortos. szerda-csUtörtök, súg. 22-2-s. |He kérdezd ki voltom... Elóactfisok »“tkoznap 6. S v?<*Ár-ünnepnap *4, &, 8 orakor ÜLkila oz egei szántják héifö»it@dd, aag, 20-at. Karádv Katalin híres hímje; \Me kérdezd ki voltom... sxeräa-csüldrtök, aug, 22-23. WÄTERLO© BRIDGE Előadások hétköznap 7, 9 ▼asáT-dnnepnap 5, 7, 9 órakor Kedvező időben «» ént* eiéadés o kertben. Ranódm-puszim voli bérlőié még mindig gátolja a lő IdhőzjutoSiak termelő munkáját úgyhogy például egy olyan kocsiért, amelyért annakidején az új gazda öt darab választómalacot adott el, hogy a vételárat megfizethesse, ma már nem a vesebb, mint negyvenezer pengőt követel. Az állatok szétosztásában pedig ott van a legnagyobb baj, hogy Lázár az apaál­latot ötvenezer pengőért eladta, így ha van is egyeseknek tehene, nem sokra megy vele, mert helátható időn belül sem lesznek olyan anyagi hely­zetben, hogy maguknak apaállatot tudnának beszerezni. Hogyan fogják tudni szaporítani az or­szág állatállományát ilyen körülmények mellett? És ha valamelyikük szót mer emelni saját igazáért, — nyakukra hozza a rendőrséget. Dolgozik o reakció Megtudtuk azt is, hogy Lázár bérlő aa orosz közeledés hírére állatállományának nagyrészét elhajtatta Rácegresre, ahol a fia bérlő s azt az utasítást adta, hogy amennyiben ott nem lenne hely, men­jenek tovább Veszprémbe s onnan esetleg a Bakonyba, Amikor tehát bőven gon­doskodott arról, hogy ne maradjon állat nélkül, —< itt képes arra, hogy a nincs­telenek jogos igényeinek kielégítése elé akadályokat gördítsen s különböző mes- , terkedésekkel a törvényt kijátssza, Agi- tációk is folynak a környéken minden­felé, hogy ezeknek az embereknek elve­gyék a munkakedvét és gátolják az épí­tő munkát. A reakció dolgozik és nem riad vissza a legaljasabb eszközöktől sem, hogy a parasztságot, amely évszázadon kérész-' tűi nyomorban és szándékos kultűrátlan- ságban szenvedett, visszalökje oda, ahon­nan a régen várt szabadság végre ki­emelte. De a ranó dia-pusztai új földbirtokosok példája azt igazolja, hogy semmiféle megrettenés sem riasztja el őket arról az útról, amelyre ráléplek s büszke, kom­munista hittel vallják, hogy állják a har­cot és kiűzik soraikból az oda nem való, bujtogató elemeket. Elszántak, kemé­nyek, bátrak, olyanok, amilyen magya­rokra az új, demokratikus országnak szüksége van s mint akik képesek lesz­nek majd arra, hogy itt valóban egy új rendet és új világot építhessenek fel. Kél kezükkel, de a salát maguk számára, r b. j. dr. Minden feketézőt internálnak A rendőrhatóságok az utóbbi időben erélyesen hozzáfogtak a feketézők front­jának felgöngyölítéséhez. Sajnos, az eddigi rendszabályok nem bizonyultak elég hatékonyaknak ennek a káros gazdasági betegségnek a kiirtására. Egyszerű kihá­gást ügyként kezelték az egész kérdést és az időnként nyakoncsipett feketés, mi­után könnyűszerrel kifizette a reá rótt büntetéspénzt, nyugodtan folytatta tovább káros, sőt bűnös tevékenységét. A rendőrség most szigorítást vezetett be ezen a téren, amennyiben a jövőben nem elégszenek meg azzal, hogy a rajtakapott feke­tézőt egyszerűen kihágásért vonják felelősségre, hanem a kihágást eljáráson felül, minden esetben, még internálást is indítanak ellenük. Épülnek a drávansenti faltrak Valamikor sokat elmélkedtek a földre­formról. A gyakorlati megvalósításig azonban soha nem jutottak el, mert az uralkodó kisebbség gondosan fenntartani igyekezett azt az iszonyú és áthidalha­tatlan szakadékot, amely közötte és a zsellérsorban sínylődő nagy népi tömegek között tátongott. Á történelem azonban most igazságot szolgáltatott, és ennek mélyreható következményei már ma is megmutatkoznak. Érdemes közelebbről is berteprllanta- nunk ebbe a megváltozott világba, — ezért látogatást tettünk a volt Bíeder- ■mann-uradalom zselléreinél, hogy meg­nézzük, miként birkóznak meg felada­taikkal az új földtulajdonosok? A Bie- dennann- uradalom Báranva-megye szent- lőrinci járásában több, mint nyolcezer katasztrális holdat, tett ki, kártyaadósságon azonban egyetlen éjszaka elúszott háromezer s így apadt le a közelmúltban felosztásra került birtoktest ötezer katasztrális holdra. Ennek az ötezerholdas birtoktestnek a lelke, gazdasági és adminisztrá­ciós központja Szentgát voll. .Mielőtt azonban sorra látogatnánk az egyes településeket, megpihenünk Ranód- fa-pusztán, a Lázár István-íéle bérbirto­kon. Kerítetlen, ócska tanya ez, két régi időből származó hatalmas istállóval és egy hosszú cselédházzal. Az emberek ép­pen a csépléssel vannak elfoglalva, — onnan szállingóznak felénk; ahogy meg­látnak szívélyes vendégszeretettel fogad­va, az udvaron egy árnyas fa tövében asztal mellé ültetnek. Szomorú kép ez a tíz-tizenöt ember, agycnfoltozott nadrág­ban, tépett ingekben, csizma, lábbeli nél­kül. Van azonban valami kemény, hősi elszántság az arcukon, ami mégsem saj­nálatot, inkább csodálatot és büszke örö­met ébreszt bennünk. Érdeklődünk, ho­gyan megy a munka és niacsenek-e a ?üldátvétellel kapcsolatban nehézségek. Egy középkorú, cserzett bőrű, értelmes arcú, szálas magyar a többiek nevében is tájékoztat a jelenlegi helyzetről. Egy bűnös egyezség A földosztást elvégezték. Mindenki megkapta azt a földet, amennyi megillet­te. Az idei termést most csépelik. A vé­ge felé járnak. És ennek az elosztásában vannak némi bajok. Lázár bérlő ugyanis a nyár elején egy egyezséget íratott ve­lük alá, amelynek helyességét azonban annakidején a reggel kilenctől délután négy óráig tartó tanácskozás és magya- rázgatás után végre is kénytelenek vol­tak elfogadni és aláírták. Most azonban rájöttek, hogy tulajdonképpen rosszul jártak, mert ha kötelezettségeiknek meg akarnak felelni, akkor a rájuk eső részből nemhogy vető­magjuk nem marad, de az évi ke­nyérnek való gabonamennyiséget sem tudják majd biztosítani család­juk számára. S nem elég. hogy a Lázár-diktálLa egyez­séggel rosszul jártak, most újabban azzal a követeléssel lép fel velük szemben, hogy fizessék vissza neki az április egy­től július egyig terjedő évnegyedre ki­inért kommenciót. A cséplésercdmények most azt mulat­ják, hogyha mindenben a törvény efő- i*ásai szerint járnak el, vagyis megad­nák a bérlőnek a holdanként kötelező 150 kg, búzát, illetve 100 kg, árpát, visz- eza tudnák adni a kimért kommenciós gabona mennyiséget is és sakkal kőny- nyebben mozognának. Elhatározott szándékuk tehát, hogy a rájuk erőszakolt egyezséget fel­bontják és mindenben ragaszkodni fognuk a törvény előírásához. Igaz ugyan, hogy a Lázár-féle gabonát már szállítják is ki a tanyáról, remél­hető azonban, hogy a kiszállított mennyi­ség nem haladta még meg az őt jog sze­rint megillető gabona-mennyiséget. Nagy bajok vannak az állat- és gazda­sági felszerelések elosztásánál. Sok hu- | za-vona után ugy-ahogy magegyez- I tek, Lázár azonban minduntalan újabb j követelésekkel áll elő velük sezmben, — | ■ ) A sok sajtó-cikk, sok elképzelés, sok akarat tetté lett. A romfalvak felépítése megkezdődött. Tégla téglára kerül és a habarcsba falazva, megteremtik nemcsak a falazatot, hanem hazánk jövőjébe vetett hitet bizonyítékul arra, hogy a fasiszta kárhozatból van ut a demokrácia felé. Itt felismerte a dolgozók tömege, mit jelent az áldozatvállalás és napról-napra jelent­kezik adományaival. Hisszük, hogy ez az ut a város-falu őszinte kézszorításához vezet. Természetesen adományokból ezt a nagy feladatat megoldani nem lehet. Az állam jött segítségre, 4.000.000— pengőveL A munka végrehajtását a vármegyei közjóléti szövetkezet és a szakszervezet újjáépítő bizottsága vállalta. Egyes épüle­tek munkálatait felelős vállalkozók vég­Ä demokratikus pártok és a szak­közi értekezletet tartottak', amelyen a bukovinai magyarok letelepítésének kérdésével foglalkoztak. Ez elé az érte­kezlet elé Bodor György, a bony­hádi telepítési hivatal vezetője részle­tes jelentést és javaslatot terjesztett, amelyben érdekes részletek foglalhatnak s amelyből néhány részletet érdemesnek tartunk ismertetni. zik, épületenként írásban szerződve a ká­rosultakkal. A szükséges előkészítő mun­kák után megindult a munka. A három legjobban sérült faluban már új és javított épületek falazatait húzták fel, a nyers­anyagszállítás megindult, az anyagok be­szerzése állandósult. A munka megindult, megindult ezzel az újjáépítés is. Szembenézünk a feladatok­kal, vállaljuk a nehézségeket is, hogy megteremtsük a romok helyén az új és egészséges hajlékokat. A nácik és nyilasok romokat hagytak itt nekünk. Vállaljuk, hogy ezeket fel­építjük legyűrve minden akadályt. A si­ker biztos hitével és tudatával dolgozunk, tudva, hogy demokráciánk egy új lánc­szemét kovácsoljuk a Dráván is össze. Eszerint a Bukovinából a Bácskába telepített, de onnan a múlt év szeptemberében elmenekitett magyarokat Bonyhád vidékén mintegy 25 községben he­lyezték cl. Ezekben a községekben egy 1935. évi statisztika szerint 12.000 gazdaság volt, ebből a Földbirtokrendcző Tanács jóvá­hagyásával 4300 vollksbundísta birtokot elkoboztok és ezekben a birtokokban Üj ruhája lesz, ha ÁS FÁD riahcsfesfték-ke! fest. Lerakat: Budapest, V. Ó-ufca 27. I, i. Bonyhád vidékén telepítenék le a bukovinai magyarokat Érdekes részletek a demokratikus pártok HöiSs érteketlóta elé törleszteti jelentésből # 2500 bukovinai magyar családot helye®* tek oí. A 4300 sváb és 2500 magyar család lélekszámbeli aránya kb. megegye­zik, mert amíg a sváboknak csak egy-két gyermekük van, addig * magyarok gyermekszáma átlagosan 5—6, van azonban köztük igen Sok­nak 8—9 gyermeke ia. Érdekes, hogy amíg a svábok birtok­száma még a telepítés után is több a magyarokénál, addig lélekszá inban most már a magyarok vannak többségben. Persze az új telepeseknek itt is, mini mindenütt, nehézségekkel kell megküz- doni, mert a svábok ahogy csak tudnak, nehéz­ségeket támasztanak. Még azok is, akik nem voltak bundisták, hát még amazok. Sok helyen még most is németekből áll a rendőrség és ezek természetesen sok kellemetlenséget okoznak a magyarok­nak. így pl. a főispán elrendelte, hogy a telepeseket el kell látni két hónapra a bundosok éleim iszerkészletéből, ezt a rendeletet azonban a legtöbb helyen, ahol a svábok többségben vannak, egy­szerűen neon hajtották végre. Ezenkívül még sok más bosszantással is igyekez­nek az új telepesek kedvét elvenni, sze­rencsére ez nem igen sikerül, mert ft magyarok’ szívóson kitartanak, A jelentés határozottan megcáfolja a svábok által terjesztett azt a hí­resztelést, hogy az űj telepesek nem értenek a gazdálkodáshoz, lusták stb. Sőt megállapítja a jelentés, hogy a mezőgazdaságot szakszerűbben ke­zelik, mint a svábok, csupán a szőlő­műveléshez nem értenek eléggé, ds ebbe is hamar belejönnek. Minden telepes községben megalakul­tak már a földműves szövetkezetek, amelyek a bundosoktól elvett traktoro­kat, cséplőgépeket és egyéb eszközöket közösen hasznosítják. E szövetkezetek Völgységi Telepesek Központi Szövet­kezete néven egységbe tömöriiiteik, hogy a még visszamaradó svábság verse­nyével a hdyüket jobban megáshassák. (m) Megalakult Pécsett a Munkás Kultur Szövetség Uj név, sói új fogalom jelenik meg ü mai pécsi sajtóban — tanuljuk meg, je­gyezzük fel elménkbe Január második felében Budapesten, tíz hónapos kegyetlen küzdelem és üldöz­tetés után, agyongyötörtén a sorok írója ott volt ama néhány hasonló sorsú író cs művész között, kiknek az volt felada­tuk, hógy fölemeljék a magyar szellem tépett, törött zászlaját. A Szabad Szer­vezetek megalakulásával egyidőbefl ez a csoport elsőnek vetette föl a munkásság szellemi sorsának problémáit. Néhány hét múlva az Andrássy-ut 59. számú házban megkezdte működését a „MKSz“. Mi ez a szervezet? — A Munkás Kultur Szövet­ség a két nagy testvérpárinak, a kommu­nista és szociáldemokrata pártoknak, a dolgozók összes, mindenfajta szellemi mű­ködését magába foglaló szervezete és irá­nyítása. A nagy terv szerkezetileg termé­szetesen marxista szocialista értelmű és számba veszi a magyar nép szellemi múlt­ját, hagyományait, folklórját. Bátran, tisz­ta elmével nyúl a jelen problémáihoz, tudja, hogy igen nagy hiányokat kell pó­tolnia és jóvá kell tennie bűnöket. És ha a jövőbe tekint, hirdeti, hogy egy kicsiny nép egyedül szelleménél: tisztaságával, súlyával lehet egyenrangú társa a nagyok­nak. Roppant feladat ez, hisz a két há­ború közötti dolgozók nemzedéke alig mű­velhette magát, amit termett ezen a téren, vézna erecske volt. Folytatva a hasonlatot, a MKSz feladata, hogy széles medret ásson és a szellem hó, tiszta vi­zével ellássa azt. A Munkás Kultur Szövetség Pécsett ezekben a hetekben szerzi meg otthonát, talán szerényebb lesz az, mint kellene, de így is alapja annak a későbbi kultúrház- nak, melyet a múlt nem tudott, vagy nem akart megvalósítani. A két part egyébként kővetkező tag­jait bizta meg a munka megindításával: Irodalom: Ruzsits Endre és Kő Kálmán. Képzőművészet: Krassó Dénes és Molnár Imre. Zeneművészet: Csongor József és dr. Aczél László. Színház: Szathmáry Endre és Szigeti Pál. Mi, mesterségbeliek lelkesen állunk melléjük és együtt dolgozunk velük a jö­vőért. Martyn Ferenc ÚJ DUNÁNTÚL

Next

/
Oldalképek
Tartalom